Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-13 / 190. szám
10 “XfCMap 1967. AUGUSZTUS 13.. VASÄRNAP Heti jogi tanácsaink A bérleti jogviszonyról... Az üzlethelyiség bérbeadásáról... A táppénzjogosultság mértékéről... Á dolgozó nyugdíjaztatásáról... EMLÉKEZETES BŰNÜGYEK: Az elégetett áldozat Az eltartó, a tulajdonos hozzájárulása nélkül jo- gosult-e a bérleti jogviszony folytatására? Z. N.-né gödöllői lakos eltartási szerződést kötött négy évvel ezelőtt egy idős asszony- nyál, aki magántulajdonban levő lakásban lakik. Olvasónknak kétségei vannak amiatt, hogy a bérlő halála után megkaphatja-e a lakást. Azt kérdezi tőlünk, nincs-e kitéve annak, hogy a bérlő halála után a háztulajdonos nem járul hozzá a bérleti jogviszony folytatásához, és neki el kell hagynia a lakást. Mert, ha ez így lenne, akkor olvasónk már most felbontaná az eltartási szerződést. A jelenlegi bírói gyakorlatunk álláspontja: ha a személyi tulajdonban álló, éspedig akár tanácsi rendelkezésű, akár szabad rendelkezésű lakás bérlője eltartási szerződést köt, a bérlő halála esetén az eltartó, ha az egyéb jogszabályi feltételek fennállanak, akkor is folytatja a bérleti jogviszonyt, ha a bérlő az eltartó befogadásához előzetesen nem kérte ki a lakás tulajdonosának hozzájárulását. Felhívjuk azonban a figyelmét arra, hogy az eltartási (szerződést az illetékes tanácsi szervnek be kell mutatni jóváhagyás céljából. Mikor adhat ja szabadon bérbe a tulajdonos a házában levő üzlethelyiséget? ., ' E. K. veesési olvasónk írja: a közeljövőben megüresedik a házában az üzlethelyiség és szabadon szeretné azt bérbe adni. Jogosult-e erre, kérdezi olvasónk. A jogszabály kimondja, hogy közületi szervek a működésükhöz szükséges helyiséget csak az elhelyező hatóság kiutaló határozata alapján vehetnek használatba. Arra is van rendelkezés, közületi szervek csak az ilyen, hatóság kiutaló határozata alapján vehetik használatba az üzlethelyiséget. Olvasónk tehát nem adhatja ki szabadon a megüresedett helyiséget, arra csak az elhelyező hatóság jogosult. Más a helyzet P. A. váci olvasónkkal, aki hasonló ügyben kért tőlünk felvilágosítást. Azonban ez utóbbi olvasónk szabad rendelkezésű lakása 3 évvel ezelőtt épült, és így itt más rendelkezés érvényesül. Abban az esetben ugyanis, ha 1953. április 1. után épült a ház, és ezért szabad rendelkezésű, akkor a tulajdonos szabadon bérbe adhatja a megüresedett üzlethelyiséget. A katonai szolgálati időt figyelembe kell-e venni a táppénzre jogosultság szempontjából? P. A. tököli olvasónk levelében részletesen felsorolja, hogy 1966. június 1-től szeptember 8. napjáig dolgozott. Ekkor kilépett munkahelyéről, mivel katonai szolgálatra hívták be, és október 2-től, ez év március 20-ig katonai szolgálatot teljesített. Olvasónk április 1-től ismét munkaviszonyba lépett, de május 30- án beteg lett. Olvasónk azt kérdezi, hány napra jogosult táppénzre, és a táppénzjogosultság szempontjából a katonai szolgálati idő beszámít-e. A katonai szolgálatban eltöltött idő akkor számít munkaviszonyként, ha a munkaviszony megszűnése, és a bevonulás kezdő napja, valamint a leszerelés és az újbóli munkába állás között 30 napnál nem telt el több idő. Olvasónk leveléből megállapítottuk, hogy a 30 napot nem lépte túl, ezért számításunk szerint, ha a levélben közölt adatok megfelelnek a valóságnak, 330 napig jogosult táppénzre. Nyugdíjkorhatár elérése esetén a vállalatnak vagy a dolgozónak kell-e felmondani a munkaviszonyt? D. B. Budapesten dolgozó géplakatos olvasónk írja, hogy ez év augusztusban eléri a nyugdíjkorhatárt. Huszonnyolc évet töltött a vállalatnál, és szeretné tudni, hogy a vállalat köteles-e felmondani a nyugdíj előtt két héttel, vagy pedig neki kell felmondani munkaviszonyát? Azt is kérdezi, ha ő mond fel származik-e belőle valamilyen hátránya? Ha a dolgozó a társadalom- biztosítási szabályok szerint öregségi teljes, illetőleg résznyugdíjra (olvasónk teljes nyugdíjra) szerzett igényt, akkor a vállalat minden további megkötöttség nélkül felmondhatja a munkaviszonyt, természetes, hogy a kétheti felmondási időt köteles kifizetni, és a dolgozót felmenteni a munkavégzés alól. Ha a vállalat azonban továbbra is igényt tart a nyugdíjkorhatárt elért dolgozó munkájára, nem köteles a munkaviszonyt felmondani, és ilyen esetben a dolgozó is jogosult munkaviszonyát megszüntetni anélkül, hogy emiatt bármilyen hátránya származna. Dr. M. J. Még nyár van. Sokan most veszik ki szabadságukat, de a kirakatokban már megjelentek az iskolaruhák, a tanszerek. A tanév kezdete mozgást von maga után minden gyermeknevelő intézményben. Az új kisiskolások megürült óvodai helyére új óvodások kerülnek és a bölcsődékből a „nagyok” átkerülnek az óvodákba. Minden új környezetváltozás kihat a gyermekre, ezért a beilleszkedés időszakához szeretnénk segítséget nyújtani. Kezdjük a legkisebbekkel, a bölcsődésekkel. A három év alatti gyermek számára jelent legtöbb nehézséget a beilleszkedés, ök még nem értik meg a változást, csak azt látják, hogy új helyre kerülnek, ahol más a szokás, mások a hangok, amelyek körülveszik őket, más ágyba fekszenek, más játékszerekkel játszanak. És ami a leglényegesebb, a jól ismert, megszokott személy helyett, idegen arcok veszik körül. Ezek a felnőttek sokkal értetlenebbek, kívánságaikat kifejező hangjaikra nem reagálnak azonnal. Az étkezésnél a csecsemőknek sokszor várniuk kell, amíg társukat megetetik. A játékszereken meg kell osztozni másokkal is. Ez mind olyan tényező, amit elfogadni nagyon nehéz és hetekbe telik, különösebben az érzékenyebb gyerekeknél, amíg megszokják az új helyzetet. A bölcsődei nevelés, különösen ha a családi házzal együttműködésben és megértésben történik, a gyermek fejlődését segíti. Alapvető nevelési tétel, hogy a nevelők, a család tagjai és gondozónő, óvónő, vagy tanítónő egységes nevelési elveket valljanak. Ha a családi nevelés és az intézmény nevelése között ellentmondás van, megzavarja a gyermek tájékozódását, nem tudja kinek az utasítását fogadja el, melyik követelménynek tegyen eleget. Minél kisebb a Ennek a bűnügynek az az érdekessége, hogy a nyomozás a gyilkosság után több mint fél év múlva indult meg, méghozzá úgy, hogy az áldozatból a szó szoros értelmében semmi, még egy marék por sem maradt. És mégis lelepleződött a tettes. Egy rétsági asszony 1955. júniusában bejelentette a helyi rendőrkapitányságon, hogy ismerőse, J. Rozália még január hónapban eltávozott rétsági lakásáról, s azóta sem jelentkezett. Az asszony azt is elmondta, hogy J. Rozália ruháinak nagy részét, valamint 2000 forint készpénzt hagyott nála. Tudomása szerint a lány 1955. január 31- én ismerőséhez, G. Dezsőhöz utazott Kecskemétre. A bejelentés nyomán a nagykőrösi kapitányság kihallgatta tanúként G. Dezsőt, aki azt vallotta, hogy J. Rozália valóban hozzá utazott január 31-én, azonban visszaküldte őt Rútságra, azóta semmit nem hallott a lányról. Ezek után kezdte meg az ügy felderítését a BM Bűnügyi és Vizsgálati Osztálya. A nyomozás mindenekelőtt J. Rozália és G. Dezső személyét tisztázta. Megállapították, hogy a lány 1947-ben tért át Romániából, előbb Esztergomban volt háztartási alkalmazott, majd egy rétsági katonai alakulathoz került takarítónőnek. Csendes, szerény, szorgalmas — s mellesleg feltűnően csúnya — lány volt. Itt ismerkedett meg G. Dezsővel, aki a tiszthelyettes képző iskolán teljesített szolgy érmék, annál komolyabb következményeket von maga után a kettős nevelés. Csecsemő- és kisgyermek- korban az alapvető szokásformák kialakítását nehezítik meg az egymásnak ellentmondó felnőttek és lelassítják a gyermek fejlődését. A bölcsődés gyermek fejlődését csak a szülői ház és a bölcsőde között teljes összhang biztosíthatja. Mit kell tennie ennek érdekében az anyának? Az egységes nevelés csak akkor alakulhat ki, ha az anya beszámol a gyermek gondozónőjének, a kisbaba minden szokásáról és őszintén elmondja azt is, ha valami nehézség mutatkozott eddig a kicsi nevelésében. Mielőtt beadná a gyermeket, előtte tájékozódik a bölcsőde napirendjéről, a táplálkozás formáiról, a házirendről és ha eltérés van az otthoni és bölcsődei házi szabályok kö-' zött; akkor egy-két héttel a bölcsődébe kerülés előtt a családi napirenden változtat, hogy hasonló legyen azokhoz a feltételekhez, amelyben a gyerek most majd idejének nagyobb részét tölti. Ha eddig üvegből itta a baba a tejet, vagy a kávét, lassan hozzászoktatja a pohárból ivásra, hogy csökkentse az átállás nehézségeit. Amikor a gyermeket már bölcsődébe visszük, az ottani rendtartáshoz ragaszkodnia kell a mamának is. mert ezzel a gyerek nevelését segíti elő. Nem azért kívánja a bölcsőde, hogy a gyermeket időben, tehát az anyá munkaidejének lejárta után közvetlenül vigye el, mert szabadulni szeretnének mielőbb a feladatoktól, hanem mert ezzel is a baba érdekeit szolgálják. A kicsinek szüksége van arra, hogy minél többet együtt legyen a szülőkkel, éreznie kell az anyú szeretetét és törődését. Amíg a bölcsődében van a gondozó néni szeretete megoszlik közte és többi társa kögálatot. G. Dezső és a takarítónő között barátság, majd bizalmasabb kapcsolat kezdődött. G. a nála jóval idősebb nő érzelmeit kihasználva naponta a lánynál reggelizett, vacsorázott, vele mosatta szennyesét, s elfogadta ajándékait is. Néhány hónap múlva G. leszerelt a katonaságtól, majd megnősült, de házassága után is fenntartotta kapcsolatát J. Rozáliával. Azt állította a lánynak, hogy csupán kényszerházasságot kötött, amelyet rövidesen felbont és akkor majd őt veszi el. És J. Rozália vakon hitt kedvesének. 1954 őszén G. feleségével együtt Nagykőrösre költözött, de még ekkor sem számolta fel a szerinte „elviselhetetlenül terhes” kapcsolatot. Sőt, megígérte a lánynak, hogy amennyiben sikerül elhelyezkedni korábbi munkahelyén, a Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalatnál, J. Rozáliát leviszi Kecskemétre, s ott lakást és munkát szerez részére. Ezek voltak az előzmények. A nyomozók tehát csupán egyetlen vékonyka fonálon tudtak elindulni — jó fél évvel J. Rozália január 31-i eltűnése után —, hogy a lány állítólag G.-hez utazott. G. ezt el is ismerte, de szerinte a lányt visszaküldte Rétságra. A nyomozóknak tehát az ügy felderítéséhez újabb bizonyítékokat kellett szerezni, méghozzá — G. megkérdezése nélkül. A lány Rétságon maradt holmijai között találtak is néhány levelet, amelyeket G. írt J. Rozáliának. Ezekben a lezött, nem ő a fontos hanem „ők”. Az egyéni kapcsolatra az élet első három évében a gyermeknek nagyon nagy szükségük van. Ismereteik alapját is ez a közvetlen egyéni kapcsolat adja. Az anyával vagy apával utcán bandukoló gyerek sok olyan fogalommal ismerkedik meg, amivel a bölcsődében nem kerül kapcsolatba. Lát kirakatokat, vásárolnak boltokban, utaznak autóbuszom, találkoznak nénivel, bácsival, nagyobb gyerekekkel. Látnak kutyát, macskát mindenféle állatot. Nap mint nap újból találkozik mindezekkel és benyomásai egyszerre új ismeretekké válnak. Anyuka megmutatjá, hogy ugat a kutya, elmondja hogy mit vásárolnak és így közvetít a környezet és a gyermek között és ezzel kiszélesíti kicsi világát. Nem fejlődhet megfelelően az a gyermek, akit a szülők a zárás pillanatáig a bölcsődében hagynak és amint hazaérnek vele, már mosdatják, fektetik — szabadulni igyekeznek tőle azzal, hogy a bölcsődében eleget játszott. A babának azonban szüksége van a játék mellett az anyai szeretet megnyilvánulására is. Igényli és kiköveteli a maga számára az anyai törődést. Ha nem csinálja ezt a mama önként, akkor olyan helyzetet teremt, hogy kénytelenek legyenek foglalkozni vele, nyafog, nem eszik, vagy nem alszik el. Az a szülő, aki érzi a felelősséget, nem is tekinti elinté- zettnek a nevelést azzal, hogy a bölcsődére bízta. Siet, hogy még legyen ideje játszani, foglalkozni a kicsivel. Ebben az időszakban szinte naponta új dolgokat produkál a baba. Az elmulasztott napok örömeit nem tudjuk felidézni. Kár lenne megfosztani magunkat az együttes élmény örömeitől. A bölcsődei nevelés szerencsés kiegészítője a családi nevelésnek, de nem pótolja a családot. (Dr. H. A.) velekben állást és lakást kínált fel és arra biztatta a lányt, költözzön Kecskemétre. Mivel az egyik levélben arról volt szó, hogy a lány elutazása előtt személypoggyászát feladja a kecskeméti vasútállomásra címezve, a nyomozók nagy gonddal átvizsgálták a kecskeméti vasútállomás személypoggyász- és expressz- árukönyvét, valamint a gyors- és tehercsomag-feladási tőlapokat. Az érkezési és feladási nyilvántartásból megállapították, hogy 1955. január 31-én hajnali 2 órakor zsákban és egy táskában J. Rozália nevére fehérnemű ér’-ezett. Sikerült beszerezniük a feladott áruk átvételéről szóló értesítés vétlevelet, melyet 1955. február 2-i keltezéssel, J. Rozália névaláírással vety tek át. A nyomozásba bevont írás- szakértő ekkor kétséget kizáróan megállapította, hogy a J. Rozália névaláírás G. Dezső kezétől származik. A nyomozásnak ekkor a következő adatok álltak rendelkezésre. 1. J. Rozália 1955. január 31-én G. kérésére Kecskemétre utazott, miután ruháinak egy részét, valamint 2000 forintját Rétságon hagyta. A csomagokért és a készpénzért azóta sem jelentkezett. 2. Elutazás előtt személyi tárgyainak másik részét Kecskemétre küldte gyorsáruként, ahol azokat február 2-i keltezéssel G. Dezső váltotta ki, J. Rozália nevét írva alá. 3. J. Rozália nem hagyta el az országot, s nem ment vissza Romániába sem, mert anyja sorozatosan írta a lányának leveleit. Az eddigi adatok birtokában a nyomozás több fel- tételezést dolgozott ki, s mindenekelőtt azt, hogy J. Rozália azért nem jelentkezik Rétságon, mert nem él, bűncselekmény áldozata lett. Arra a kérdésre pedig, hogy ki ölhette meg, G. Dezsőnek kellett választ adnia. A bűnügy érdekessége, hogy a nyomozásnak már ebben a szakaszában is a bűn- cselekmény elkövetési eszközeként a nyomzók a hőlégfú- vógépet — deubát — tartották. Mint ahogyan valóban az is volt. G. Dezső ugyanis Kecskeméten, egy épülő textilraktárnál dolgozott, ahol az E 0266 számú hőiégfúvógépet kezelte. A berendezésről tudni kell, hogy az épülőfélben levő munkálatoknál a kötőanygok meg- fagyását akadályozza meg: tüzelőterében koksz izzik, melynek hőmérséklete 1200—1400 Celsius fok. Ezt a hőt csöveken keresztül nyomják az építkezés területére. A nyomozók véleménye szerint a deuba volt az a legkézenfekvőbb eszköz, amellyel G. — figyelemmel munkakörülményeire — nyom nélkül tudta megölni f- eltüntetni J. Rozáliát. A bűnügy felderítésében igen jelentősek voltak G. Dezsőnek a lányhoz írt levelei. A leghatározottabban hívta magához Kecskemétre, nyomatékosan kérte, hogy minden ingóságát hozza magával. A nyomozók azt is megtudták, hogy G. lakásszerzés és csinosítás címén ötszáz forintot kért és kapott J. Rozáliától, azonban semmit nem tett, hogy a levelekben ígért állást és lakást megszerezze. Kide- tült, hogy 1954. december 19- én a lány leutazott Nagykőrösre. Azonban sem munkakönyvét-, sem csomagjait nem hozta magával, sőt a rendőrségi kijelentkezést sem intézte el. G, ekkor visszaküldte a lányt Rétságra. Azt is sikerült bizonyítani, hogy G. 1955. február 2-án két csomagot vitt be munkahelyére, melyekben női ruhák és ágynemű volt. Ezeket az építkezésnél dolgozó munkatársnőinek adta el. Az építkezési napló átvizsgálásakor megállapították, hogy G. 1955. január 31-én munkahelyén dolgozott. A nyomozók megtalálták az éjjeliőrt, aki emlékezett, hogy ezen a napon G. egy nőt hozott magával a munkahelyre, akit éjszaka kivitt a deubá- hoz, s amikor találkoztak, nővéreként mutatta be. (G.-nek soha nem volt testvére.) Végül G. nagykőrösi lakásán tartott házkutatáskor megtalálták J. Rozália karóráját, rádióját, lepedőit, paplanját és sálját, melyeket rétsági ismerősei felismertek. Ezek az adatok már elegendők voltak ahhoz, hogy G.-t előzetes letartóztatásba helyezzék. A gyilkos nem volt buta ember: a felmutatott bizonyítékok hatására bevallotta, hogy megölte i. Rozáliát Elmondta, hogy a lány 1955. január 31-én utazott el Rútságról, miután január 29-én este a rétsági vasútállomáson gyorsáruként, a kecskeméti vasútállomásra címezve egy zsákban és egy bőröndben feladta ruhaneműit. Délután érkezett Kecskemétre, ahol G. az állomáson már várta. A lány két csomagot hozott magával, egy műanyagtáskát és egy szatyrot. A férfi nyomban a csomagok után érdeklődött, majd elkérte a fuvarlevél másodpéldányát. G.-nek sürgős volt, hogy J. Rozália csomagjait lehetőleg zavartalanul megszerezze. Balszerencséjére a csomagkiadók már nem voltak bent a raktárépületben — ez esetben ugyanis J. Rozália sajátkezűleg írta volna alá az értesítés vétlevelet. Az állomásról gyalog mentek G. kecskeméti szálláshelyére. A férfi útközben megtudta, hogy J. Rozália csomagjainak egy része és 2000 forintja Rétságon maradt, de mint vallotta „már nem akartam az időt húzni, ebben az időpontban nekem már sürgős volt J. Rozália megölése ..«” Abban reménykedett, hogy, áz otthonhagyott csomagokat majd elküldik a leány anyjának Romániába. Ez volt az a bizonyos narancshéj, amelyen G. elcsúszott: ugyanis az egész nyomozás a Rétságon hagyott személyi tárgyak alapján kezdődött. G. a munkahelyére vitte a leányt, ahol hajnali 2 óráig beszélgettek. A lány arra kérte, váljon el feleségétől, s ahogyan megígérte, őt vegye el feleségül. Fél három körül kimentek a deubához — G. nem hagyta lepihenni szálláshelyén a fáradt, agyontörődött leányt —, majd a berendezés fölé emelt alkalmi épületben (a deuba oldalait nádpalló vette körül cseréptetővel, zárható ajtóval), G. hozzáfogott a berendezés begyújtásához. Fát vágott, begyújtott, s közben beszélgetve várta, hogy a deubában megfelelő hőfok legyen. Amikor a gép tűztere már teljes izzásban volt, felvette a baltát, s az asztalnál ülő leányt hátulról leütötte. Ezután felnyalá- bolta áldozatát és bedugta a tűstér nyílásán. Negyven kiló kokszot dobott az égő holttestre, majd bezárta az ajtót. A gyilkosság után eltüntette az áruló nyomokat: a véres homokot kidobta a salakdombra, az asztalt lemosta, majd — rántottat sütött magának a deuba melegénél. A lány táskájából magához vette a fuvarlevél másod- példányát, valamint 72 forintot, a többi iratot elégette. Február 2-án reggel 8 órakor a másodpéldány felmutatására megkapta az értesítő- é= vétlevelet, melyet az akkor már halott lány nevében aláírt. így jutott a személypogv- gyászként érkezett, zsákban és bőröndben levő ágyneműkhc- és ruhafélékhez, melyekre!' egy részét eladta, a többit ha- í zavitte. G. Dezsőt a Kecskeméti Megyei Bíróság halálra ítélte, a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet életfogytig tartó börtönbüntetésre változtatta. A bűnügv pedig azzal a tanulsággal szolgált, hogy sokkal nagyobb gondot kell fordítani az eltűnések vizsgálatára, mert mint ebben az esetben is. egy eltűnés mögött esetleg súlyos bűncselekmény rejtőzik. B—15 GYERMEKNEVELÉS TANÉVNYITÁS (A BÖLCSŐDE)
