Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-13 / 190. szám
1967. AUGUSZTUS I3„ VASÁRNAP rfir wccrfff k/Cívlap Kitüntetések a fóti Gyermekvárosban Az oktatásügy kiváló dolgozója címmel tüntették ki a fóti Gyermekváros szakközépiskolájának mérnöktanárát. Gulyás Ottót, Szőke Sándor tanárt, és Tóth Elemér tanítót. Iván Jenővé gondnok és Bucs- kó József né bérszámfejtő kiváló dolgozó lett. Kovács Éva «zajcközépiskolai tanár. Barna Ijijosné és Dómján Sándorné tanítónők a művelődésügyi miniszter dicséretében részesültek. Távoli szüretre: Háromezer mázsás szőlőfeldolgozó Nem is olyan régen még arról szólt a hír, hogy ezer meg ezer ember szorgalmasan rakja földbe a szőlővesszőt és a gyümölcsfacsemetét. Ma már azon törik a fejüket a gazdaságok vezetői, hogyan fogadják s tárolják a frissen telepített területek termését. így a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola azt határozta el. hogy szigetcsépi kísérleti telepén korszerű feldolgozó üzemegységet ént. Mostanában kezdték meg egy háromezer mázsás feldolgozó alapozását: 1967-re készülnek el. A menetrend szerint először egy 22 ezer literes borpincét létesítenek, s borpárlót, amely már jövő ősszel munkába áll. Eperjesi Imre docens azt is elmondta még; jelenleg a főis- I kola gazdaságában az újborok tisztításának és stabilizálásá- I nak jó módszereit vizsgálják. A kísérleti borok egy részét I már palackozták, s- most figyelemmel kísérik, mi lesz a sorsuk. S valóban, a borral mindaddig törődni kell, míg pályája végéhez nem ér, s nem csordul a pohárba. Este a Pap-szigeten „Camping: Budapesttől 22 km-re. a Duna jobb partján, a Pap-szigeten. 1000 személyes. I. osztályú autóscam- ping. Közművesített, főzőhellyel, zuhanyozókkal, csónakkikötővel, lakókocsikhoz elektromos csatlakozókkal felszerelt táborhely... Strandolási lehetőség...” Ezt a néhány sort egy jól sikerült kis prospektusból másoltam ki, amelyet ott a helyszínen nyomtak a kezembe. Természetesen Szentendréről van szó: „Budapesttől 22 kilométerre, a Duna jobb partján stb...Hétfőn nemzetközi campinges találkozót nyitottak meg itt, s most ez indokolja különösképpen, hogy a Papi-szigetre ford ülj ék a figyelem ... Valaki azt mondta, hogy ha valamit meg akarok tudni a campingról, forduljak Kiss Imréhez, a helyi idegenforgalmi hivatal főelőadójához. Keresem Kiss Imrét, meg is találom — kedves, előzékeny fiatalember. Nagyon szívesen vállalkozna a kalauzolásra, de amint mondta; van itt illetékesebb; Gabányi Lajos né, a táborparancsnok. Jó. Rendkívül kedves hölgy üdvözölt ezután, aki mint elmondotta, nagyon szívesen segít bármiben, de mégis talán jobb volna, ha valamivel illetékesebbre bíznánk a nyilatkozatot: itt van ugyanis Cseke László, a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője. Cseke elvtárs szívélyesen üdvözölte a sajtó képviselőjét, de egyben sajnálkozását fejezte ki, hogy nem adhat pillanatnyilag tájékoztatást, mert itt van a táborban dr. Marton János. a Magyar Camping Club titkára, végtére ki volna a legilletékesebb. hogy nyilatkozzék, ha nem ő? Tehát a szentendrei cam- pingben meglehetősen nagy forgalom van, amint ez az eddig elmondottakból is érzékelhető. A színpadon a Budapest Táncegyüttes ad műsort; jelen van a rádió, a televízió, a filmhíradó és monsieur Yves Simonnet. Ö a francia camping club elnöke, s szorgalmasan magnózik. filmez. Később meglátogattam a sátrában, de ezzel még várjunk. A Pap-sziget csodálatos: micsoda levegő, micsoda fák, mi- csoda^ gyep, és a folyó...! — A Dunakanyar legjelentősebb campingje — mondta dr. Marton János, — rangban. akár a tihanyi... Rangban. Itt azonban ahhoz képest, hogy campinges találkozó van; lehetnének többen. összeszámoltuk, s a franciák, németek, lengyelek, hollandok, magyarok — nem többen, 250-en lakják a tábort. Mondom: az 1000személyes tábort. Invitáltak, hogy jöjjek szombaton, akkor magasabb a létszám. Persze, hely akkor is csak van még bőven. Ez már tudniillik, hogy van hely. magában véve vigasztaló. Egyéni szempontból, ha helyet keres valaki, ahol üdüljön, pihenjen. Az idegenforgalmi hivatal azonban szívesebben kitenné a táblát: telt ház! Végül tehát sajnálkoznunk keik s egyben bizakodni, hogy majd csak eljön az az idő, amikor már a Dunakanyar sem lesz olyan, ahová csak úgy egyik napról a másikra leszaladhat az ember üdülni. i Egyebekben aki egyszer táborozott már a szentendrei campingben, az vagy máskor is vissza jár ide, vagy soha többé. Az a kérdés ugyanis, hogy mikorra jutott az első látogatása. 1965-re? Nem szerencsés — árvíz volt. 1966-ra, ekkor is árvíz volt. Persze, tavaly voltak száraz hetek is; s aki ekkor járt a Pap-szigeten, az visszatér. A legjobb azoknak, akik az idén ismerkedtek, s ismerkednek Szentendrével. Szóval, há valamit a rovására írnék ennek a campingnek —, hogy ilyen esetleges ... Most a találkozó alkalmából, ahogyan a részletes műsorban olvastam; vitát is rendeznek. Nos, hátha elapadnak az árvizek . . . ígértem fön-tébb, hogy visz- szatérünk még monsieur Yves Simonnet sátrába. Sátort mondtam, ez azonban inkább vászon víkendház. Olyan ember lakhelye, ha ideiglenesen is, aki ugyan szereti a kényelmet, s azt is megengedhetné magának, hogy száilodáben nyaraljon — ő azonban elvből campingező. Tavaly járt Szentendrén először; az árvíz előtt. Most 14 francia vendéget hozott magával Lyonból. Százezer francia campingező közül — ennyien tartoznak a klubhoz, amelynek Yves Simonnet az elnöke —. 14 jött vele. Nem nagy szám, de kezdetnek nem rossz. Az elnök ugyanis meglehetősen nagy propagandát fejt ki: filmeket vetít, előadásokat tart Magyarországról. Ezúttal is ilyen céllal készítette a felvételeket... Szentendrén különben a csendet, a nyugalmat szereti; a Balatonnál a forgalmat, a pezsgést... — Hát igen — mondtam, s szóltam a tolmácsnak, hogy ezt ne fordítsa le. Egyébként semmi kétség, jó szolgálatot tesz ez a Papi-sziget a francia —magyar barátság ügyében. Az esti sétán C-rendszámos autót is láttam az egyik házikó tövében, s pont kijött egy asszonyka — gondoltam az övéké. Tehát magyarok is vannak, akik csendet, nyugalmat keresnek. Megszólítottam az asszonykát: — Bocsánat. Maguké az autó? Nevetett: — Nekünk, autónk? — Honnan jöttek? — Szegedről. — Szegedről? Folyópartról a folyópartra? És különben is, most, az ünnepi játékok idején jöttek el Szegedről? Az asszonyka — később a nevét is megmondta: Balázs Józsefnének hívják — csak egyre nevetett: — Tulajdonképpen mi — mondta végül —, nászutasok vagyunk. — Ja! — mondtam és elbúcsúztunk. Ügy láttam ennek az asszonykának különösképpen tetszik a Pap-sziget. Dékiss János Mégsem épült hiába Napi 200 vagon mész lászfaluról A füvekre rakódott finom fehér por árulkodna a mészüzemről, ha nem tűnne már messziről a szemünkbe az égig érő kémény. Már egy évvel ezelőtt, amikor a Pest megyei Építőanyagipari Vállalat piliscsaba—jászfal in mészüzeme megkezdte próbaüzemelését, szó esett arról, hogy erre az új mészüzemre nem lesz szükség. Most, egy év után épp mészkihúaáshoz készülnek a munkások a hatalmas kemencék tövében. — Tavaly, átmenetileg — mivel nem kapott az üzem rendelést — máshová kellett elhelyeznünk az embereinket —, mondja Majnek Márton, a mészüzem vezetője — mindez azonban már a múlté, az üzem rendszeresen termel. Napi 200 vagon égetett me- szet indítunk útnak. Az üzem többre is képes, de ehhez jobb szén kellene. Ezer mázsa mészkő ereszkedik lassan lefelé á Henger alakú kemencében, fenn utánatöltik. Középen a beizzó mészkő 1200 Celsius fokos hevében vakító fehéren világít. Alul, a hűtőrészből hatóránkémt húzzák ki a lehűlt, kiégetett meszet. A másik kemence ürítése ennek az időnek a közepére esik. Nehéz fizikai munkát végeznek az itt dolgozók. Azt mondják —, az új mészüzem mellett már csak romjaikban fennmaradt régi kemencéknél hihetetlen kemény volt a munka, oda csak kivételes erejű munkásokat vettek fel. D. J. 1 ] V * VA... | V:r: • ív A kemence tövében kezdődik a mészkihúzás ...a leggyengébbek (Jegyzetek Érd, Simon-pusztáról) Három évvel ezelőtt negyventagú, főként fiatalokból álló csoport kérésié fel az érdi református lelkész vezetésével az ottani Simon-pusztát, az egykori Halápy bérleményhez tartozó volt cselédsort. Az önkéntes falukutatók különböző felméréseket végeztek s az eredmények birtokában később megostromoltak néhány hivatalos szervet: az egykori cselédso- ron az elmúlt harminc év alatt szinte semmit sem változott a helyzet! Nem változott, mert az ott lakó 32 család tagjainak még 10 százaléka sem végezte el mindeddig a 8 általánost; nem változott semmi — ezt mutatja a gyógypedagógiai alanynak számító gyerekek magas aránya; ezt mutatja, hogy a közeli bolt jövedelmének 40 százalékát az alkohol adja; hogy a cselédházak rozzant tetejéről az eső beesik a szobákba; hogy a gyerekek gyakran részegen járnak iskolába; stb ... A községi tanács akkor nem értett egyet a következtetésekkel, s a református lelkész megállapításait magam sem osztottam, amikor néhány nappal ezelőtt együtt látogattunk el a telepre. „Ezek az emberek nem is törekszenek arra, hogy innen elkerüljenek!” „A beázott tetőt saját kezűleg is megjavíthatták volna húsz év óta!” „Csak első pillantásra olyan elkeserítő az ellentét az állami gazdaság gondozott ököristállója és a volt cselédlakások elhanyagoltsága között.” Magam később megpróbáltam szerkezeti és időbeli jellemzőiben szemlélni Simon-pusztát. A mai Simon-puszta már csak áttételesen nevezhető a régi örökségnek, hiszen a lakosság nagy mértékben kicserélődött. Az egykori cselédek döntő többsége élt az új társadalom nyújtotta lehetőséggel. A saját hibájuk, vaigy kedvezőtlen körülményeik folytán a leggyengébbek maradtak csak. ök viszont nem bizonyultak eléggé használható munkaerőnek. az itt létesült, virágzásnak induló állami gazdaság számára. Ezt bizonyítja, hogy most.’amikor az üzem négy lakást épít a szomszédban. azokat nem a néhány simon- pusztai dolgozójának szánja —, saját gazdasági érdekei diktálják, hogy szakembereket telepítsen oda. A gazdaság különben is már régen elkerítette területét a cselédházaktól, hangsúlyozva így is, hogy nem tart igényt erre a hagyatékra. A nagy társadalmi átrétegeződés, a város felé való országos áramlás feJtöltötte az átmenetileg megürült pusztai épületeket —, törvényszerűen azokkal, akik könnyen hasonultak a környezethez. Persze őket sem vonzották az állami gazdaság munkalehetőségei, hiszen épp a mezőgazdaság elől költöztek a fővárosközeibe. Simon-puszta lakóinak zöme ma iparban dolgozó munkahelyét gyakran cserélő segédmunkás. A forint- jövedelem tehát biztosítva, s az elég tisztán megmarad nekik, mivel itt alig jelentkeznek a máshol társadalmilag kötelező kiadások. A családok legnagyobb jövedelmét mégis az állattartás biztosítja. Sokan 30—40 disznót nevelnek. S ez nem jelent befektetést nekik —, nyíltan megmondják, hogy az állatokat a tsz-földjére hajtják ... Megnéztem a házakat. Téglából épültek, súlyos, gazdag gerendázat- tal. A tető megjavításával, padlófelrakásával, konyhakövezéssel, évenkénti meszeléssel emberi lakóhelyet teremthettek volna itt. S milyen anakronisztikusán hat ebben a keret nélküli, járdátlan, kutat nélkülöző környezetben az 1967-et jelző nyolc televízió! A meggondolatlanság szolgáltat magyarázatot a néhol felelőtlen mértékű családnövelésre is. A sok gyerek aztán általában félmeztelenül szaladgál iskolás koráig. Az iskola sem sokat tud segíteni. Egy osztályba zsúfolódnak a 6—14 évesek. Mindössze négy kiemelkedő gyerekkarriert tart számon Simon-puszta: három ipari tanuló, egy pedig gyorsgépíró lett. Néhányan még jelentkezhettek volna felsőbb iskolába, de a szülők nem látták értelmét. A zöm pedig kihull a nyolcadik előtt... Az őslakó F.-ék megfelelő képet adnak az itteni lakók életéről. Arról beszélgettem velük, hogy ideje lenne a faluba költözniük. De ők éppen építkeznek: újabb disznóólát húznak a ház elé. Az asszony egyáltalán nem elégedetlen mai helyzetükkel. Büszkén hivatkozik arra. hogy fel tudta nevelni mindegyik gyerekét Illusztrációként ott lézengett a háttérben, cigarettával a szájában közülük néhány kiskorú: egy sem végezte el a nyolcadikat. F.-né után még két asszonnyal beszélgettem. Az egyik öreg és gyerektelen, nem szívesen változtat. A másiknak több gyereke és tüdőbajos férje van: anyagi nehézségeire hivatkozik. ★ 1965-ben határozat született Simon-puszta felszámolására! Erre a szándékon kívül a 2/65-ös rendelet adott lehetőséget. Az építkezők „ingyenes örök használatra” telket kapnak Érd belterületén. A telek az állam nevén marad, de örökölhető. Bölcs előrelátás fogalmazott így: nem lehet eladni sem a telket, sem a házat... Az építkezésre az állam kedvezményes kamatra, késelési költségtől mentes rendkívüli kölcsönt ad. Előfeltétel: az építési költség 10 százalékának felmutatása pénzben vagy építőanyagban. Sl- mon-pusztán a bontott régi házaik anyaga az építkezőké. A kapott kölcsönből bizonyos fokig, csökkentett igényű, másfélszobás, összkomfortos házak épülnek. Most nézzük az eddigi eredményeket. Két és fél év alatt mintegy 15 simon-pusztai család kezdett építkezni Érd belterületén. Évi öt költözéssel számítva tehái 1971-re felszámolható Simon-puszta. Igaz, nehezíti a dolgot, hogy es építkezésre nem lehet kötelezni senkit. Látványos eredményeket ezután se várjunk, hiszen a simon-pusztaiak életében kísértő örökség lassan oszlik szét, majd az új érdi házakban is. A kedvező változást bizonyára előmozdítja majd az az egészséges tendencia, hogy a felemelkedéshez a családoknak is erőfeszítéseken kell tenniük. Mert a társadalom dolga itt nem az, hogy ingyen adakozzon, hanem, hogy segítő karját nyújtsa az előrelépéshez. Ezt viszont meg kell tennie, mert, hogy az érdi tanácselnök-helyettes szavait idézzük: „Ezek az emberek a pálya széléről indultak —, ha jobban futnak, akkor is lemaradnak”. S még egy dolgot meg kell tenni« a társadalomnak. Megszüntetni a sd- monpusztákon élők eddigi létformájának előfeltételt. Arra gondolok például, hogy ha majd tudatosodik a szakképzett munka megbecsülése, akkor a Simon-pusztán megismert F.-né sem lesz olyan büszke, arra, hogy felnevelte a gyerekeit — egészen az öt általánosig... Az orvoslás mindenesetre megkezd dődött —, a lassan felszámolódó Simon-puszta példája is ezt bizonyltjai ’V Padányi Anita
