Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-08 / 159. szám

XI. ÉVFOLYAM, 158. SZÁM 1967. JULIUS 8., SZOMBAT MEGNYÍLT AZ ÚJ BISZTRÓ * All az óra,sok az éji bogár, késik a presszógép FÉLÉV JUNIUS 21.EN A konzervgyár 196 milliós termelési tervét június 21- én teljesítette. Tavaly ugyaneb­ben az időben kevesebbet tel­jesítettek és terv szerint fél hónappal előbbre vannak a termeléssel. HA VAN IDŐNK — MOSSUK NE MACERÁLJANAK MINKET — „Miért büdös a szó­davíz?” — idézem a nemrég megjelent cikk címét a szik- vízüzem vezetőjének, Bende Imrének. A régi szakember „kivágja” magát. — Nem tudok erre konkrét választ adni, ugyanis a mi üzemünk az egyik legsteri- lebb üzem. Amikor van le­hetőség mossuk az üvege­ket, kívül-belül. Sajnos, akad piszkos is. Ha feltűnően pisz­kosak az üvegek, félretesszük. Most is van vagy ezerkét­száz ilyen üvegünk. Hogy miért büdös a víz? — en­nek a műanyag az oka. (Ki hitte volna? — a szerk.) A szódavizes üvegekben a fej­részek, a szelep, szívócső (és ahol üveg?) műanyag. Haso­káig áll benne a víz, kel­lemetlen szagot kap. Ezért lehet büdös, legtöbbször per­sze nyáron. No meg az ál­lott víz is okozhatja a víz kellemetlen utóízét. Kevés a munkaerőnk. Nincs elég időnk az üvegek tisztítására. Ennyit tudok mondani a pa­naszra. Végül azt kérem a vásárlóktól, hogy panaszaik­kal ideforduljanak, és ne az újság útján maceráljanak bennünket — teszi még hoz­zá az üzemvezető. (m) MA DÉLUTÁN: A Szabadság közgyűlése Ma délután két órakor a művelődési ház színházter­mében a Szabadság Termelő- szövetkezet tart közgyűlést. Egy piaci napon a KIOSZ nem régen nyílt bisztrójában. Az új helyiséget egybenyitot­ták a régi klubhelyiséggel s így a két nagy terem L-alak- ban öleli körül a KIOSZ—köz­pont belső helyiségeit. Kétszáz vendégnek is van benne hely. Szemmel láthatólag jól érzi magát a közönség, mindent kaphat, ami szem-szájnak in­gere. Az autóbusz-váróterem­ből kiszorult utasok is hamar felfedezték az új „váróhelyi­séget”, ahol indulásig uzson­názhatnak, meg is ebédelhet­nek. A szomszéd asztalnál ülő vidéki vendégek beszélgetésé­re lettem figyelmes. Nem is rossz a gondolat, amit felve­tettek egymás között. — A MÁVAUT-ot kellene megkörnyékezni, hogy szerel­jen fel hangos bemondót a bisztróban és azon közölje az autóbuszok indulási idejét. Folytassuk a nézelődést a teremben. Egy öreg ingaóra „áll” az új terem egyik falán. Jó lenne ott nagyon — ha nem állna. A szellőzés az új teremben nehézkes, olykor lehetetlen. A két utcai ablakot este nem le­Az Arany János Gimnázium KISZ-vezetőségét az évközi hasznos és eredményes mun­kájáért a KISZ KB egyhetes jutalomüdülésben részesítet­te. A nyaralásban nemcsak a közvetlen vezetőségi tagok vettek részt, ott voltak Ba- latonföldváron azok a diákok is, akik az elmúlt tanévben példamutató KISZ-munkával jártak elől. Június 19-én hajnalban nyolctagú csoport indult a „Magyar gyöngyszem” part­jára. Az utazás hosszú és fárasztó volt és a nagy hőség bágyadttá tette a hangulatot. Mégis, mikor a déli napfény meredek tűzésében megpil­lantottuk az alföldiek számá­ra „végtelennek” tűnő víztük­röt, a vonat ablakához lép­tünk és áhítattal ittuk sze­münkkel a csodálatos lát­ványt. Földvárra érkezve nagy cso­magjainkkal hosszas keres­gélés után megleltük leen­dő lakhelyünket. Egy óra alatt kényelmesen berendez­kedtünk, majd. nagy sietve lépkedtünk a partra. A Bala­ton nagy méltósággal feküdt lábunk előtt s hívott, csalo­gatott hús habjai közé. A gondtalan napok gyor­san váltották egymást. Nap­közben a parton hosszan, mozdulatlan feküdve sütké­MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? A tartalékos sztár. Egy ko­mikus viszontagságai a had­seregben. Magyarul beszélő NDK filmvígjáték. Korhatár nélkül megtekinthető. Kísérőműsor: Három ping­vin. Eszi, nem eszi. Előadás kezdete: fél 6 és 8 órakor. A nagykörösi Rákóczi Mg. Tsz. ez alábbi munkákra Időszaki munkavállalókat vesz fel: 1967. július 1-tö! szeptember 30-ig. Ál­landó rakodó munkásokat, trak­torvezetőket. VIII. általános isko­lát .végzett fiatalokat szerződtet kertészeti tanulónak. Ezen kívül szénakaszálás kiadó 33% és 50%-ban. Kézi aratás, 10%-os természetbeni részesedés mellett. Érdeklődni lehet: Rákóczi Mg. Tsz. központi irodájában. hét kinyitni a rovarok miatt Tudniillik a pult fölött ke­resztben egy hosszú higany­gőzlámpa világít este és für­tökben lógnak rajta az éjjeli bogarak. Belepotyognak ételbe, italba és fagylalttankokba. Vagy be kell csukni az abla­kot, vagy a pult fölött levő lámpát nem szabad felgyújta­ni. Szúnyoghálót az ablakok­ra! Ez lenne a megoldás! Az új bisztró III. osztályú. Pultnál nem lehet fogyasztani, csak az asztaloknál. Ezért nem lesz drágább az ital. De ehhez még egy kiszolgáló leány kel­lene, aki az asztalokhoz vinné a rendeléseket. Az egyíőnyi személyzetnek sok a dolga, a pultot nem hagyhatja el. — A vitrin nagyon szép és nagy, de a sütemények számá­ra elég lenne a fele is — mon­dotta Horváth Kálmán ven­déglős. — Egy üveglappal lég­mentesen elfelezve a sült húso­kat, kocsonyákat és más hi­deg ételeket is közszemlére le­hetne kitenni. A hűtőszekrénybe rejtett ételek nem fogynak. A pult mögött modem, pasz­tellszínű, igen tetszetős italáll­reztünik, sokat olvastunk és labdáztunk. A kedves, csalá­dias légkörben csak az ét­kezés hozott némi vitát a fiúk és a lányok között. A leá­nyok spóroltak, a fiúk „éhe­sek” voltak. Közös programként kirán­dulást terveztünk Tihanyba és Füredre. Ezen a napon hatalmas hullámoktól harso­gott a víz. A szél fütyült a parti fák lombkoronái közt. A kirándulásból vitorlázás lett. Széles hátú vitorlásunk oldalára dőlve megülte a taj­tékzó hullámokat, s ml erő­sen megkapaszkodva tartot­tuk magunkat a fedélzeten. Néhányunkon a tengeri beteg­ség jelei mutatkoztak. Az egy­órás utazás után a biztos ta­lajra bizonytalan lábakkal léptünk. Felejthetetlen él­mény volt. Hogy az egyhetes nyaralás­ból másfél lett, ezt a leányok­nak köszönhettük (takarékos­kodtak). Ez a másfél hét összerázott, összekovácsolt bennünket. Ez a másfél hét összehangolt munkát ered­ményez az elkövetkező tan­évben is, és növelni fogja is­kolánk hírnevét. ványok támaszkodnak a falak­nak, alul eltolható ajtós fió­kokkal. Készítőjük Módra Fe­renc asztalos. A falak szép mintázata Varga Sándor pik­tor keze munkája, a villany­berendezést Csibrány László készítette. — Hogy sikerült a július el­sején megtartott megnyitó? — kérdem Horváth Kálmánt. — Nagyon szépen sikerült. Az egybenyitott két helyiség minden helyét elfoglalták. Étel, ital bőségesen volt. Ka­rácsonyi Magda záróráig szó­rakoztatta a vendégeket. — Mi hiányzik még? — A or ess zógép a megnyi­tás napjára sem érkezett meg és most sincs még itt. Pedig | nagyon hiányzik a fekete. Különben nagyon szép és kulturált szórakozóhellyel gaz­dagodtunk. (fehér) Vincze Józsefék a Zsíros­hegyen laknak. A legközeleb­bi villanykaró jó három kilo­méternyire áll tőlük. Ebből következik, hogy a Vincze- portán még tart a petróleum­korszak. Televíziót, mosógé­pet vagy más háztartási gépet csak a távolabb lakó ismerő­seiknél, esetleg a városban, a Keravill kirakatában látnak. A nagymosás még csak megy valahogy mosógép nél­kül is, hiszen ezt a ravasz új- módi masinériát nagyanyáink sem ismerték, mégis tisztán tudták tartani a ruhaneműt. Nekik még mángorlójuk is volt, de hol van az már1. Még szerencse, hogy a szenes vasa­lót jófajta acélból készítették, túlélt az három generációt is, végül azonban csak beadta a kulcsot, nemrég darabokra om­lott szét. Már össze sem lehe­tett drótozni. — No, majd legközelebb ve­szünk újat a vasboltban — mondta ki a dekrétumot a családi tanács. A vasboltban aztán nagyot nézett az eladó, amikor szenes vasalót kértek tőle. Az első pillanatban azt sem tudta, mi­ről is van szó, de némi ma- gyarázgatás után fölrémlett emlékezetében saját régen elhunyt, öreganyjának titokza­tos alkalmatossága, amely olyan gyönyörűen szórta nyí­lásain át az alkonyati félho­mályba az izzó faszén vörös szikráit, amint szakszerűen lóbálgatták a pitvarban. — Annák ugyan már régen lőttek — mondta szelíd rezig- nációval. — Régen nem gyárt­ja senki, de nem is keresik. negyedik, az ötö­dik. A diák, aki­nek a papa adta volna a pénzt, a tűzoltó, aki gon­dosan megtakarí­totta a kocsira- valót. A tizedik vevő jól körülnézte a gépet. Szakértőén nyúlt minden ré­széhez. Tetszett az zlnöknek. — A magáé lesz. — S a többiek­nek miért nem ad­ta? — Mert egyik sem értett hozzá. Maga mestere. Tud bánni vele, a maga kezében még nagyon hosz- szú ideig kocsi lesz! No, adja a foglalót! (R) Balanyi Szilveszter A Wartburg meg­ette már a kenye­re javát. Százhat- vanhétezer kilo­métert futott szer­te az országban. Nem csuda, mert hiszen elnöknek a gazdaság érdeké­ben bőven van futkosnivalója. Az elnök belátta, hogy a derék jár­mű már nem al­kalmas több száz kilométeres utak­ra. Sok türelem­mel, fokozottabb karbantartással azonban még kur­tább utakra hasz­nos jószág lehet. Ezért úgy döntött, hogy eladja a gé­pet. Negyvenkét­ezerre 'tartotta. Se feljebb, se alább. TÖRTÉNET Az első vevő ke­rülgette a kocsit. — Mi a foglal­kozása magának, jó ember? — kér­dezte az eladó. — Tisztviselő! — Magának nem adom se­mennyiért. — Miért? Az én pénzem nem any- nyi, mint a másé? — Annyi, de akkor sem adom. A másik vevő jószándékú kisipa­ros, őt is lebe­szélte az elnök. — Ne vegye meg, jó ember! Nem ma­gának való. így járt a harmadik, a Másfél hét a Balatonnál Felnőtt kitartással iskolás lánykák A konzervgyár nyolcas rak­tára felől szokatlan zsivaj hal­latszik. Olyan nagy a hő­ség, hogy a kutya is az ár­nyékot keresi, az ember pedig mozdulatlanul is izzad, hát még amikor dolgozik. A nyolcas raktárban csivi- telő kislányok, iskolások rakják kettesével, az ügye­sebbek hármasával a kar­tondobozokba a zöldborsó- konzervet. Ök ülnek az asz­tal mellett is, ahol a rácsot készítik. Ahány lyuka a rács­Legfeljebb Pesten, az ódon ritkaságok külföldiek számá­ra fenntartott boltjában jut­hatnának hozzá, vagy talán a körösi ócskapiacon, ha sze­rencséjük van. De Vinczééknek nem volt szerencséjük, így visszaballag­tak a vasboltba, legalább va­lami újabb és jobb tanácsért. — Vegyenek villanyvasalót — ajánlotta az eladó —, néz­zék csak, milyen szép, milyen takaros. Még szobadísznek is megéri azt a kevés pénzt, amibe kerül. — De nekünk nem dísznek kell, hanem vasaláshoz, villa­nyunk pedig nincs, hát mi a csudát csinálnánk vele? — Mégis vegyék meg ezt a villanyvasalót — makacsko- dott az eladó —, lehet vele va­salni villany nélkül is. Belez­zék csak ki, aztán a sparherd platniján megtüzesíthetik. A Zsíros-hegyen egyelőre folyik a töprengés, hogy meg­fogadják-e a bölcs tanácsot. nak, annyi üveget raknak a dobozba. Ez könnyebb mun­ka, leszedni a szalagról ne­hezebb. A szalagnál ügyesnek kell lenni, és főként gyors­nak. Hiszen a szalag nem áll meg. Ha valaki félrenéz, vagy (de ez itt még nem for­dult elő) lazsál, felgyülemlik az üveg ... Jucika néni, a gyerekek fő­nöke, megelégedve beszél a munkájukról. Negyvenhat kislány (a Petőfi iskola tanu­lói) látja el az egyik szalagot, harmincnyolc (ők a Rákóczi iskolából jöttek) a másikat. A gyerekek hatórás mű­szakjában huszonnyolc- huszonkilencezer üveget csomagolnak be. A Petőfisek reggel 7-től déli 1 óráig és délután kettőtől es­te nyolcig dolgoznak. Há­rom fillért kapnak minden üveg után. Ez napi huszon- kilencezer üvegnél majdnem kilencszáz forint keresetet je­lent. Fürgén dolgoznak az apró kezek, a kislányok láthatóan élvezik a felnőttmunkát. Két kislány az erdő alól jött be dolgozni. Pedig senki sem kényszerítette őket. Vagy ép­pen ezért? Juci néni, öz­vegy Tóth Ferencné, szereti a gyerekeket. Nyugdíj előtt áll, talán ezért is megértőbb. Bár, mint mondja, itt nem kell fegyelmezni. A sok meg­beszélnivaló némi hangza­vart okoz, de veszekedés, szó­váltás nincs. Ezek a gyerekek komo­lyan veszik, amit rájuk bíztak. Érdekes ez, hiszen a kísérő pedagógus szerint legtöbbülk- nek az iskolai idő alatt otthon egyáltalán nem, vagy csak alig kell segíteni. Itt pedig szünet sincsen, mint az is­kolában. Ez az munkaritmus felnőttől is önfegyelmet kö­vetel. Rácz Adriennét és Fejes Györgyit, mint a legjobb cso- magolókat tartják itt a gyere­kek és a vezetők is számon. Ügy áll kezükben a szerszám, mintha örök életükben ezt csinálták volna. Mondják, hogy egy műszakban hatvanöt rakodólapból huszonnégyet ők tornyoztak meg becsomagolt áruval. Ezt még a körülöttük álló felnőttek is tisztelettel hallgatják. A kérdésre, hogy miért jöt­tek dolgozni, így válaszol­nak: — Segítünk ezzel otthon is, a pénz is jól jön, és szeretnek itt bennünket... Így van! (b. h.) Pénzt ér a gesztenye Átveszi a MÉH A cifrakerti és a reformá­tus templomot övező öreg gesztenyefák nagy termést ígér­nek. Hamarosan már bőven hullatják fényesbarna go­lyóbisaikat a földre. Tavaly is sok gyerek haj­longott a barna golyók után. Bizonyára idén is lesznek ügyes és szorgalmas kisdiá­kok, akik nem hagyják el­kallódni az öreg fák gazdag termését, a dextrin igen ér­tékes alapanyagát. Érdeklődésünkre a - MÉH- telepen elmondták, hogy negyvenöt fillért fizetnek a vadgesztenye kilójáért. Csavarigazííás indulás előtt A Hunyadi Termelőszövetkezet udvarán álltunk meg egy percre Pozsgai István bá­csinál. Cséplőgépet javított. A közeli táb­lán már dolgozik a kombájn, jó rövid tar­lót hagyva maga után. Hamarosan a cséplőgépnek is munkába kell állnia. — Elkészül-e addigra? — kérdezzük. — Egy-két nap és indulhatunk. Már csak a csavarokat kell megszorítani. No, még egy húzás ... Foto: Gábor KIBELEZNI, AZ IS JÓ...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents