Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-05 / 156. szám
1967. JÚLIUS 5„ SZERDA Kisvendéglő lesz a sződligeti vízimalomból Újabb hangulatos színfolttal gazdagodik a Dunakanyar, Sződligeten az ipari műemlékké nyilvánított vízimalomban ugyanis vendéglátóhelyet rendeznek be. A tervek szerint a romantikus épület alagsorában borozó nyílik, az emeletet pedig étteremmé alakítják át. A malom előtt autóparkolót is építenek. A vízimalomból átalakított kisvendéglőt jövőre nyitjáik meg. roi Mfcrii 3 Egy ügy - nem egy tanulsággal Politechnika Az ócsai gimnázium ősztől kezdve az első osztályban és azután évről évre a többi osztályban is heti két órára csökkenti a politechnikai oktatást. A növendékek a következő tantárgyakból választhatnak: műszaki rajz, szabás-varrás, elektromossági alapismeretek, gyors- és gépírás. Maga az ügy igencsak rövidke: lényegében egy időben három jelentősebb építésre, bővítésre került, illetve kerül sor napjainkban Szentendre főváros felőli szélén. Itt magasodik már az Építéstudományi Intézet technológiakísérleti telepének több épülete, bővül a Papíripari Vállalat szentendrei gyára, s ugyanakkor jelentős összeggel megvalósul az ÉM Beton- elemgyártó Vállalat szentendrei beton árugyárának rekonstrukciója is. Mindhárom ipari létesítmény tevékenységéhez jelentős gőzre van szükség: a gőzterntelés pedig nem tartozik az olcsó mulatságok közé. Az elképzelés tehát az volt, hogy a három egység gőzigényét egyetlen, központi energiatelepről elégítik ki. Az elképzelésből azonban nem lett semmi. A helyes, ésszerű, s vitathatatlanul leggazdaságosabb elképzelés bukásának törtéHatalmacska EGY DÖMSÖDI TANÁRNŐ panaszolta a következő esetet. Idén végzett nyolcadikosaival úttörőtáborban nyaraltak Vá- roslődön. Három tanítványának egy nappal előbb kellett hazautazni, mint a csoport többi tagjának. A tanárnő kikísérte őket a helyi vasútállomásra, és az ide vonatkozó rendelet ismeretében kedvezményes vonatjegyet váltott nekik. A rendelet így szól: igazolvánnyal rendelkező úttörők, ha legalább hárman vannak, féláru jeggyel utazhatnak a vasúton. A pedagógusnő a biztonság kedvéért megbeszélte a dolgot az állo- tnás főnökével is, aki ugyancsak rendben talált mindent. Nem így a Városiadról június 18-án délelőtt fél 12 órakor induló személyvonat kalauzai aki büntetési felárral terhelt pótjegy megváltását követelte a mindössze némi aprópénzzel rendelkező gyerekektől. B. Rozália, B. Judit és G. Mária dömsödi úttörők tehát kénytelenek voltak — szüleik későbbi, felháborodott kifejezésével élve — végigkoldulni a vonatot, mert nem akartak egy ismeretlen faluban, pénz nélkül kiszállni. EZ MÉG AKKOR IS — enyhén szólva — furcsa történet lenne, ha a kalauz valóban a rendelkezések szerint járt volna el. E sorok íróját régóta bántja: nem létezhet nálunk más módszer arra, hogy a jegyét tévesen megváltó, vagy igazolványát otthonfelejtő utastól behajtsák a különbözeiét, és a büntetést, ha történetesen nincs nála elég pénz, csak a leszállítás? Amikor nem nyilvánvaló lógásról van szó, nem volna kulturáltabb dolog a személy- azonosság, munkahely, állandó lakás igazolása, aztán a kalauz adna egy csekkbefizetési lapot az utasnak, az illető pedig feladná postán a pénzt? De, ha ez a gondolat utópia *— most jut eszembe, ha már egyszer a vasút csak a rideg üzleti szempontokat nézi, akkor miért nem lehet ez a szemlélet kölcsönös? Miért csak az utas fizet azonnal különbözetett ha téved a jegyváltásnál? A NAPOKBAN egy kora délután „Kérek egy elsőosztályú jegyet Budapestre a legközelebb induló vonatra” — mondtam világos magyarsággal, kerek kiejtéssel az aszódi vasútállomás pénztárosának. A vonaton kiderült, hogy a szerelvényen nincs első osztály: hogy e tévedésért én bűnhődöm és ráfizetek néhány forintot, az alig volt kétséges előttem, hiszen most csak a vasúti alkalmazott tévedett, akinek csak az a dolga, hogy arra adjon jegyet, amire kérek, aki csak azért kapja a fizetését. De hátha, mégis: — Nem térítik vissza a különbözeiét? — kérdeztem a kalauztól. — De nem ám. — Akkor sem, ha a pénztáros nem Aszódon, hanem Békéscsabán téved, és húsz forint az utas kára? Arra a válaszra számítottam, hogy a központban lehet reklamálni. Vagy egy másikra: hogy a pénztáros nem köteles tudni, melyik szerelvényhez tartozik első osztály, melyikhez nem, jól is nézne ki, ha mindent észben tartana, nem káptalan az ő feje. Készen is volt a feleletem: engem nem érdekel, mi kinek a dolga, az a MÁV belső ügye. Én a vasútnak az erre a célra alkalmazott dolgozójától valamire jegyet váltottam, és nem kaptam meg a pénzemért az ellenértéket SOHA NEM FOGOM MEGTUDNI, létezik-e olyan jói eldugott rendelet, hogy az utas hasonló esetben valamikor, valakitől visszakaphatja a pénzét Mert a kalauz további feleletre nem méltatott. Ellenben élénk derű öntötte el az arcát. Mielőtt rám is átragadt volna a jókedve, szerencsére észrevettem, hogy én vagyok a humor forrása. Jókedve ezt sugározta: komikus jelenség vagyok, urizálni akartam az első osztályon, szívem szerint ingyenjegyet élvező vasutasok között szunyókáltam volna a plüssel borított ülésen, fejem mögött vászonhuzattal, és Markó Károly csendéletével, de póruljártam. Nincs első osztály! Úgynevezett érzékeny ember vagyok, tehát rendkívül ideges és bizonytalan leszek, ha kikacagnak. Most is össze- roskadtam. Az volt az érzésem, hogy pontocskává zsugorodom, míg ó egyre nagyobb lesz-: kis jogköre, hatalmacs- kája is valóságos hatalommá növekedik. KÜLÖNBEN RÉGI JÖ ISMERŐSÖM Ö NEKEM. Hol a vonaton találkozunk, hol a pult mögött áll a boltban, hol a kabin kulcsát csörgeti az uszodában, hol egy házmestert portásfülkében, máskor egy busz pénztárfülkéjében ül. Ö Hatalmacska kartárs vagy kartársnő, aki kedve szerint vagy történeteivel szórakoztat, melyek nem biztos, hogy érdekelnek, vagy megszeret első pillanatban és aranyomnak, angyalkámnak nevez — a főnöke feleségét sohasem szólítja így —, de van amikor morcos és rám kiabál, vagy undorral eltűnik, amint megpillant. Most éppen kinevet Mielőtt nagyon belelovall- tam volna magam, abbahagytam a gondolatmenetet, azt az enyhe dühöt pedig, ami szerény kis ponthoz nem illő módon felgyűlt bennem, úgy vezettem le, hogy elképzeltem : szerepet cseréltünk, most én vagyok Hatalmacska, és rákényszeríteni, hogy kis kezével szétmázolva könnyeit. összekunverálja számomra a visszajáró különbözetek P. A. nete ebben az esetben nem lényeges. Indok és érv szép számmal akadt, s ami szintén nem mellékes, a m a- g a szemszögéből minden érintettnek igaza volt. így azután külön göztermelő gépeket működtet majd a kísérleti telep, igaz, ez is csak átmeneti megoldás, a véglegeset jelenleg még senki sem ' tudja. A papírgyári bővítés is meghaladja ai eredetileg tervezettet, s ezért a gőzigény is nagyobb lesz, a betonárugyári rekonstrukció sem teljes egészében tisztázott. És itt rögtön érdemes megállni: az eredeti tervek állandó változása elsődleges forrása volt annak, hogy a közös hőközpont már a kezdeti tájékozódás időszakában holtpontra jusson. Senkit nem terhel mulasztás, senki nem ' követett el hibát, s Lám, mégis le kell mondani egy jó és kifizetődő vállalkozásról. Az egyik tanulság tehát az, hogy a jó szándék önmagában nagyon keveset ér. Sőt, semmit, ha nem párosul a kellő szervezettséggel, az esetleges hatáskörök és tárcahatárok fölötti együttműködéssel, a tervezés komplex módszereivel. A holtpontra jutott, s ezzel gyakorlatilag halálra ítélt elképzelés tartogat azonban még másfajta tanulságokat is. A többi között azt, hogy a gazdaságosság érvényesülése az esetek nagy többségében nem válik azonnal nyilvánvalóvá, s főként akkor nem, ha csak önmagában. az összefüggésektől elszakítva vizsgáljuk. Mert a papírgyár hőközpontjának bővítése kimutathatóan javítja a gőztermelés gazdaságosságát, ám az is igaz, hogy a közös, a három egységet ellátó hőközpont még gazdaságosabb lett volna... A 1 gazdaságosság, mint fogalom, s mint gyakorlati törekvés, nem automatizmus. Nem önmagától érvényesül: érvényre jutásának feltételei, nélkülözhetetlen tényezői vannak. Így például az ösz- szehasonlító vizsgálatok, számítások. Ezekre azonban már nem volt szükség, mert — mint arra korábbiakban már utaltunk — a kezdetnél elveszett az, ami a legfontosabb lett volna, a komplex tervezés. A harmadik, s talán legfontosabb tanulság az, hogy a helyi és a népgazdasági érdek még a változó gazdasági körülmények közepette sem okvetlenül azonos. A vállalati érdek nem vitás, azt diktálja, hogy nem várakozva a tár sakra, mielőbb meglegyen a szükséges gőztermelő kapacitás. És még art sem állíthatjuk, hogy az ilyen vállalati törekvés ellentétben állna a népgazdasági érdekkel, hiszen a többtermeléssel, bővebb választékkal fizet az üzem a gőztermelésre fordított forintokért A kellő haszonnal is járó amortizáció tehát biztosítva van. Mégis, létezik egy még indokoltabb népgazdasági érdek: az anyagi eszközök koncentrációja. Ebben az esetben a gőztermelésre három helyen kiadott ősz- szeg összevonása, s koncentrált felhasználása. Azért indokoltabb ez a népgazdasági érdek, mert több haszonnal jár, s ugyanakkor nem igényel többletköltségeket pluszként jelentkező anyagi ráfordítást, vagy munkát hanem csakis és kizárólag, magasabbfokú szervezettséget, a „külün-külön" szemlélet feladását igényli. És úgy látszik — az ügy legalább is ezt igazolja — ez a legnehezebb. Még a gazdasági reform előtt néhány hónappal is... Mészáros Ottó í Diákok a konzervgyárban Éjjel-nappal dolgozik a Dunakeszi Kon>, zervgyár, tartósítja a zöldborsót, az epret és az egrest. ^ Részt vesznek a nagy nyári szezonmunkában a diákok is. $ Jelenleg 300 iskolást foglalkoztat az üzem. Naponta 104 ^ ezer üveget töltenek meg zöldborsóval —. s hogy ne ér- § hesse kifogás a mennyiséget sem, minden egyes üveget k zárás előtt pontosan lemérnek. 5 'sMsmsMrs/m'SsrMrs/im/’SfMssssssssssfsssssssssssrrsrMm/fsssffssMssssfSMf Az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának ülése A jogalkotás helyzetéről, időszerű kérdéseiről tanácskozott dr. Jókai Loránd elnökletével kedden a Parlamentben az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága. Részt vett az ülésen hosonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és dr. Be- resztóczy Miklós, az ország- gyűlés alelnöke is. Dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter tájékoztatójában egyebek közt elmondta, hogy az Igazságügy-minisztérium az érdekelt más szerNyítás: augusztus 25 Nemzetközi seregszemle az OMKV-n Dinnyekóstoló és házikenyér — Gulyás, gépész, gazdászból — 65 kilós harcsa és 580 kilós sertés Elvonultak már azok a vállalatok, amelyek raktározásra és egyéb „civil” célokra használták az Albertirsai úti pavilonokat. Félezer munkás szállta meg a harminchárom hektáros területet. Felújítják a parkokat, emelnek néhány új épületet, kibővítik a sétányokat. A megnyitás határideje még messze van, de már nagy a készülődés. Teljes üzemben van az immár hatvanhatodik Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár rendezősége. Két hónap múlva, augusztus 25-én nyílnak meg a nagy kapuk, hogy szeptember 17-ig százezrével fogadjuk a vidéki, fővárosi és külföldi érdeklődőket. Három évi szünet után, elég alaposan megváltozott helyzetben nyitja meg ismét kapuit a mezőgazdasági kiállítás. A felszabadulás utáni első kiállítások célja főképpen a kollektív gazdálkodás propagálása volt Az idei kiállítás célja: nagy, országos méretű és hatású tapasztalat- csere. A nemes értelemben vett oktatás, a tapasztalat- csere fő területei a gépesítés, a kemizálás és a takarmánytermesztés lesznek, azonban természetesen szó esik a többi ágazatokról is. A kiállítási iroda szervezett formában nem kevesebb, mint 24 ezer agrárszakembert kíván bevonni a bemutatókba, tapasztalatcserékre, valamint a kiállítás területén kívül eső üzemi bemutatók megtekintésébe. A kiállítás megrendezésének moüszerére két dolog jellemző. Az egyik: aki részt akar venni a versengésben, a bemutatókon, annak előzetesen magas követelményeket kell teljesítenie. Ez biztosítja, hogy az érdeklődők valóban a legfejlettebb gazdaságoktól, a legjobban bevált módszereket tanulhatják el. A másik: amit üzemek, vállalatok bemutatnak — ezek főleg iparcikkek —, azt eladásra is fel tudják kínálni. Gondolt a rendezőség természetesen arra is, hogy a várhatóan egymilliónál több látogató nem csupán tanulni óhajt. Ezért az idén tovább szélesítik a szórakozási lehetőségek skáláját is. A termelőszövetkezetek, egyéb gazdaságok sora nyit majd borkóstolót, dinnyekóstolót, lacikonyhát, gyümölcsstandot stb. Versengenek majd egymással, hogy ki tud kellemesebb meglepetéssel szolgálni a vendégeknek. Az alföldi tsz-ek például nemcsak hurkát és kolbászt hoznak otthonról, de finom házi kenyeret is. A hagyományokhoz híven hozzátartozik majd a vásár képéhez a gulyáscsárda, a halászcsárda, a birkacsárda, a több alkalommal megismételt látványos lovasbemutató, sőt külön erre a célra szolgáló pavilonban gulyás-, gépész-, gazdászbálo- kat is rendeznek. Nyilván itt is alkalom nyílik majd a „tapasztalatcserére”. Külön izgalmat hoz a szokásos vásári sorsjáték, ennek főnyereménye személygépkocsi lesz, de lehet például 65 kilogrammos harcsát is nyerni. Két tsz áll versenyben, hogy melyik tud nagyobb disznót hizlalni. Az egyik 520, a másik 580 kilogrammosat ígér. A nagyobb:- kát sorsolják ki második számú nyereményként. Az elhelyezés az autóbusztúrák, a hajókirándulások ezúttal nem a kiállítási iroda gondja. Ezért akiknek szállásra van szükségük, vagy a kiállítás kerítésén kívüli programban óhajtanak részt venni, helyes, ha idejében a Fővárosi Idegen- forgalmi Hivatalhoz fordulnak. A kiállítás szervezése még folyamatban van. Azt már eldöntötték, hogy 258 tsz és 59 állami gazdaság növénytermelési és kertészeti eredményei szerepelnek a bemutatón. A külföldiek közül például az NSZK-ból 41 cég jelentette be kollektív részvételét. Ebből már következtetni lehet arra, hogy az idei Országos Mező- gazdasági Kiállítás és Vásár nem csupán a belföldi eredmények és lehetőségek nagy felvonultatása, de egyben nagy jelentőségű nemzetközi seregszemle is lesz! Földeáki Béla vekkel együtt megkülönböztetett figyelmet fordít a gazdaságirányítás új rendszerével' kapcsolatos jogszabályok kidolgozására. Arra törekszik, hogy legkésőbb 1968. január 1-ig hiánytalanul elkészüljenek azok a jogszabályok, amelyek nélkülözhetetlenek a reform gyakorlati megvalósításához, ugyanakkor azonban a több évre szóló távlati jogi koncepciók kialakításával is fog-- lalkoznak. Olyan egységes elveket akarnak megfogalmazni, amelyek elejét veszik annak, hogy sok most elkészült, illetve elkészülő jogszabályt kelljen a későbbiekben módosítani. A gyakorlati tapasztalatok nyilvánvalóan szükségessé tesznek majd bizonyos korrekciókat, de az a cél, hogy ezek száma, aránya ne legyen több az elkerülhetetlenül szükségesnél. Bejelentette, hogy az idén, november 15-ig megjelenő és a gazdasági mechanizmus reformjához kapcsolódó jogszabályokat kézikönyvben bocsátják majd a gazdasági és más vezetők rendelkezésére. Kitért arra, hogy a kormány álláspontja szerint jelenleg a kormányrendelet a gazdasági kérdések jogi szabályozásának legmegfelelőbb formája. Gyorsabban kialakítható, rugalmasabb és az új tapasztalatok összegezése alapján könnyebben módosítható. Ugyanakkor ügyelnek arra, hogy a kor-, mányrendeletek összhangban álljanak jogrendszerünkkel. A tájékoztatót vélemény- csere követte. Szakmunkástanulók szerződtetése A kisiparosok Budapest és 19 megye 130 KlOSZ-szerve- zeténél megkezdték a szakmunkástanulók szerződtetését. Eddig 2300 fiatal jelentkezett már előzetes szerződtetésre. A korábbi és az új jelentkezőkkel augusztus 15-ig kötik meg a végleges szerződéseket. A fiatalok összesen 87 szakma közül választhatnak. Vidéken általában felvesznek még fiatalokat a szobafestő és mázoló, kőműves, cipész, lakatos, asztalos, női és férfiszabó, kárpitos, ács és állványozó szakmában. 33 szakmában a kisipari tanulóképzés a tanév kezdeténél másfél hónappal hamarabb, már július 15-én megindul. A jelentkezők vagy érdeklődők a KlOSZ-szervezetek pályaválasztási tanácsadóitól kaphatnak részletes felvilágosítást, milyen szakmában és milyen kisiparossal köthetnek szerződést. Magyar Pamutipar Budapest IV., Erkel u. 30. n felvesz 16 évet betöltött leányokat gépen betanuló dolgozónak. Felvétel azonnal/*
