Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-04 / 155. szám
*'&űriap 1967. JŰLIUS 4., KEDD Ahol a vásárló szava nem pusztába kiáltott szó ^ Az iparcikk kiskereskedelmi ^ boltokban a hiánycikk-köny- ^ veket miniszteri utasításra ^ megszüntették, mert sablonos ^ képet adtak a vevők igényei- ^ ről. Helyette viszont még nem $ teremtették meg azt a fóru- ^ mot, ahol a vevő kifogásait, ^ igényeit meghallgatják és ■; méltányolják. Pest megyéből § is eljutottak a Belkereskedel- 5: mi Minisztériumhoz a keres& kedelem erre vonatkozó igéAZ ALSÖGÖDI DUNA-PARTON Foto: Gábor & nyei. Megoldást azonban még | nem találtait. ^ Néhány hete a Békés me* ^ gyei Iparcikk Kiskereske- ^ delmi Vállalat érdekes kezdeményezést tett, S amelyre érdemes felfigyel- ^ nünk. ^ El kell mondani mindenek- $ előtt, hogy ez a vállalat ^ többször elnyerte a Minisz- ^ tertanács vörös vándorzászla- ^ ját. Stabil törzsgárdával dol- ^ gozik: az üzletvezetők 70 ^ százaléka 10 éve ugyanabban § a boltban és ugyanabban a i beosztásban van. A vállalat | éppen ilyen erényei folytán ^ kiemelkedő szerepet játszha- $ tott a kereskedelem új modi'; szereinek kikísérletezésében. ^ Itt próbálták ki először az önkiszolgáló rendszerű árusítást. Amikor pedig Gyula elavult kereskedelmi hálózatát újították fel, a város valameny- nyi árusító üzletét önkiszolgáló rendszerűvé alakították át. A most, néhány hete beindított kezdeményezés a következő: a Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat megbízta boltvezetőit, hogy rendszeresítsenek üzleteikben olyan ívet, amelyre a vásárló bármilyen jellegű kifogását feljegyzik az eladók, vagy maga a vevő. A vállalat központjában új osztály alakult. Az a feladata, hogy az ívek alapján hetente összesítsék a kereskedelem hiányosságait Így pontos és aktuális képet kapnak a vevők szükségleteiről, vagy panaszairól. Ennek nyomán azonnal intézkedhetnek, ha kell az üzletekben, ha kell a nagykereskedelem, vagy az ipar vonalán. A próbálkozás kedvező eredményei máris megmutatkoznak. Nem hanyagolható el az említett szempontok mel* lett az sem, hogy a vevő és az eladó között alapvetően megjavul a viszony. Nagyobb lesz az eladók iránti bizalom. A vállalat újítását országos megvalósításra akarja előterjeszteni. Tanulságai valószínűleg a Pest megyei iparcikk kiskereskedelemben is hasz* nosnak bizonyulnak. KÖNYVESPOLC H. H. Wille: A kocsitól a gépkocsiig ^SSSSSSSS'SSSSSSSS'SSS'SSSSSSSSSSSSSSJ'SSS'fSSSSSSrSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSS/’SSSfSSSSjrSSSSS/j. Nagyobb választék az Autóker „pultján” Az AUTÓKER: az ország gépkocsijainak szervezett pótalkatrész-ellátója, kiselejtezett gépkocsik „boncolója”. Ha lehet, értékesíti, felújítja a szétesett autók alkatrészeit. Űj gépjárműveket ad el állami vállalatoknak, szövetkezeteknek, intézményeknek. Átveszi a használt gépjárműveket, minősíti, majd értékesíti, használtan vagy felújítva. Nagykereskedelmi hálózatából nyolc elosztót irányít, hetet Budapesten, egyet Miskol- eon. Megyei fiókjai Békéscsabán, Debrecenben, Győrött, Keszthelyen, Miskolcon, Nagykanizsán, Pécsett, Szegeden, Szekszárdim, Székesfehérváron, Szolnokon, Szombathelyen és Tatabányán működ- netk. A fővárosban, három szaküzlete kizárólag a magán- fogyasztók rendelkezésére áll. Ezekben Moszkvics-, Skoda-, Wartburg- és Trabanf-alkat- részek, vagy felszerelési cikkek kaphatók. Hatc® számú elosztóállomás a Fiat, a Renault, a Zasztava, a Simca, a Mercedes és más gépkocsik alkatrészeinek értékesítésével foglalkozik. Újabb félmilliárd értékű alkatrész tapéldánya, amely univerzális lesz: vagyis mindenféle gépkocsiban alkalmazható. Információs iroda Kifejezetten a vevők érdekében létesítették Budapesten, Jövendő korok emberei minden bizonnyal úgy emlékeznek majd a huszadik század ötvenes és hatvanas éveire, mint amelyekben nemcsak az űrkutatás hozott nagyszerű eredményeket, hanem amelyek a gépkocsiközlekedés általánossá válásának évei is voltak. A szerző a gépkocsi történetének érdekes, de ugyanakkor műszakilag is tanulságos feldolgozását tűzte maga elé feladatként, s ezt jórészt valóra is váltotta. Segítségével nyomon követhetjük a kezdetleges „szerkentyűk” első útjait, a tökéletesítésük okozta ezernyi problémát, s azt is, hogyan vált nagyhatalmú iparággá az autógyártás. Érdekes és hasznos olvasmány Wille könyve, hibája azonban, hogy zömmel csak a német autóipar történetére támaszkodik, illetve — az elmúlt két évtizedre visszatekintve — a szocialista országok gépkocsigyártására. Mivel könyve kezdő részében a teljesség igényét keltette föl az olvasóban, hiba, hogy a továbbiakban ezt kielégítetlenül! hagyja. A könyvet a kiadó szerencsésen egészítette ki a magyar gépkocsigyártás rövid összefoglalásával, s mai helyzetünk jellemzőivel, így a többi között a Csepel Autógyár munkájának néhány fő vonásával is. (Táncsics Könyvkiadó) (m. o.) Slágervurstli Előfordul, hogy abban az igazi vursliban, akár tekintélyei« saa- káilal, vagy diplomával is odaáll az ember a hogászok közé, maga is horgászik a sárga fa-halakra, nem is az apró nyereménytárgy reményében, leginkább csak önmaga szórakoztatására. De ki törődik olyankor azzal, hogy más hogyan kaparintja meg a zsákmányt? Nem mondom, még ha vérre menő küzdelmekről lenne szó, amelyben az egyik, mondjuk, otthagyja a fogát, akkor világos, hogy lélekzet fojtva figyelünk. De amikor a képernyő választja el az embert attól a kis medencétől és olyasmi a tét, amit akárki győz, úgyis megkap a néző, akkor meglehetősen gyermekded szórakoztatásnak tűnik ez a horgászás, még ha öt-hat féle változatban rendezik is ezt a pancsolást. A televízió múlt keddi SLAGER- Vurstlijának szerkesztői alaposan beavattak bennünket a pecázás lélektani izgalmaiba és amellett, hogy horgászásról volt szó, még arra is kiterjedt a figyelmük, hogy apró baklövésekben is gyönyörködhessünk. Magúit a slágerek sem voltak egyértelműen üdítőek. Kár, hogy a play back, az előre felvett énekhang lehetőséget nyújt a lazításra, mert énekeseink felszabaduló figyelmüket általában a közvetlenkedésre összpontosítják — legtöbbször sikertelenül. Járnak kelnek, integetnek, isznak-esznek, miközben természetesen azt a látszatot is megakarnák őrizni, mintha egyenesben énekelnének. Ez persze nem sikerült, csináltnak tűnik az egész. A két lehetőség közötti kiugró különbséget jól érezhettük az új táncdalénekesnő, Ondy Éva előadásán. Kár, hogy a hatást itt meg részben a szerencsétlen fényképezés csapta agyon. (d.) Gömbölyű orr, szélesebb forma Bemutatkoztak az 1968-as cipőmodellek A Divatcsarnok Lotz-termé- ben mutatták be a sajtó képviselőinek a jövő évi cipőújdonságokat. A 625 modellből álló kollekció kialakításánál a legújabb divatirányt igyekeztek a tervezők figyelembe venni. Általában az 1968-as cipők tet- szetősek, korszerűek, kényelmesek. Kevés közöttük a hegyes orrú és tűsarkú cipő, inkább a kényelmesebb sarkak, a gömbölyű, szélesebb formák az uralkodók. A tervezők arra törekedtek, hogy az új cipődivat tetszetőssége mellett nagyobb szerepet kapjon az egészségügy. A cipők között újdonságként szerepelnek a textilfelsőrészű nyári cipők. Az eddigieknél azonban lényegesen szélesebb a szín- választék, a színek és a minták kialakításánál alkalmazkodni igyekeztek a textilipar divatszíneihez. A Cipőnagyi kereskedelmi Vállalat képi viselője bejelentette: sokat várnak a kereskedelem és az ipar között kialakuló közvetlenebb, az új mechanizmus szellemének megfelelő kapcsolatoktól. Jövőre Csehszlovákiából és az NDK-ból is hoznak be cipőt, sőt a nyugati országokból rendelt kisebb exportszállítmányokkal is bői vítik a választékot. Cuclizó pontyok Egyik hamburgi kutatóintézetben érdekes kísérleteket folytatnak. Pontyokat cuclis üvegekből vitaminokkal és szójaolajjal táplálnak. A halak három év alatt a normálisnak hét és félszeresére nőttek. Ne nézzen madárnak dik és könyörtelen arccal negyven forintot kínál a zsákba gyűjtött tollért. Mostohaanyám azonnal átvált a nyájas csevegésből küzdelembe. Megrökönyödve ismétli, hogy negyven, mert becsület szavára nem gondolta, hogy százon alul mernének... akkor inkább vissza az üzlet, rázza a fejét a sűrű tolifelhőben. Vissza az üzlet? — hördül fel a kalapos ember, akinek tetőtől-talpig teleragadt a ruházata libapehellyel. Materialista műveltségére apellál, kisujjában a szakma, az anyag szerkezetét behunyt szemmel látja. Tyúktoll ez, és a nagyságos asszony ne nézze őt madárnak, hajtogatja vérig sértetten. Felveszi a sarokból a kisseprűt, takarítja magáról a tollat. M ostohaanyám felsír. ö egy szegény, kiszolgáltatott nyugdíjas, aki huszonötödikéig kétszer is éhenhalhat, s ha nem a tollat, hát a betevő televízióját, vagy jégszekrényét kell eladnia. A kalapos embernek nincs érzéke a civilizált lélek effajta veszteségei iránt. Kis százalékot ad a vállalat a tollért, nagyon sajnálja ... — A vállalat? Maga ezt nem a vállalatnak csinálja! Maga itt maszekot is közben kapja a fizetését! A kalapos esküdözik, hogy csak tréfált, ő a MÉH megbízottja. — Ide az igazolványát! — lép elő a tollfelhőből mostohaanyám és megint hatalmasat kacsint rám. — Kis huncut maszek, na ugye, hogy nincs igazolványa! A kalapos zavartan hadonászik, mert tényleg nincs neki. Az arcára ülő pírfelhőre újabb tollak ragadnak. — Képes volna egy szegény nyugdíjast, aki éjt nappá téve... — Negyven forint, kezicsókolom — töri derékba a vallomást a kalapos. — Száz! — Mostohaanyám hajthatatlan. Negyvenért azt nem. Inkább ajándékba. Ajándékba negyvenért. A kalapos ember öt ujját böki előre a tollfelhőből, mert már berekedt a negyvenezés- töl. Semmi kedve elmenni innen fehéren, mint egy dolga- végezetlen Mikulás. Nem is tudja, mi viszi rá, hogy ekkora nagy rossz üzletet csinál, mert az ötven már ráfizetésnyugdíjas mosto- nyögve tánto- rodik hátra, mint aki kis híján beleszédült az ötven és száz közötti mélységes szakadékba. A kalapos ember némán söpri magáról a tollat, de látni, az ötvenből már jottányit sem enged, ha estig itt kell tollászkodnia, akkor sem. — Hatvan — nyögi mostohaanyám megalázottan és csendesen, mintha ezután természetesen a fürdőszoba következne, ahol gondosan a kád fölé hajolva, hogy egy csöpp se vesszen kárba, halántékának szegezi atyja kiszolgált Browningját — na persze, miután feltelefonálta S zegény haanyám orvosismerősét, hogy ember. vért vesznek-e? — Ötven — keféli magát a kalapos, s nemrég még pirospozsgás arcára kiül éhező családja iránti aggodalma. Ez egy szokatlanul nagy csalid, hattagú, vagy esetleg nyolc is, ha a nagyságos asszony szive a hatra meg se nyikkan. Előveszi az ötvenest és utat törve vele a kavargó tollak között, megtört mostohaanyámhoz közeledik. — Itt a mani, nagysasszony — mondja, s kihasználva aléltságát, kezébe dugja a pénzt. Mostohaanyám porig alázottan megindul a retikiilje felé. Üjra hatalmasat kacsint rám. A kalapos felnyalábolja a zsákokat és keserű sóhajjal rámnéz. Értem is én ezt a szörnyűséget! Elindul a lépcsőn lefelé, ki az utcára. — Egy húszast nem ért — fordul hozzám mostohaanyám diadalmasan. Az erkélyről látjuk, hogy lenn a kalapos felnyitja egy ott ácsorgó Opel Kadett csomagtartóját, beteszi a tollat, Elővesz egy kisseprűt és még tíz percig keféli ruháját, mielőtt a volán mellé ül. Mostohaanyám falfehéren int az elrobogó kocsi után. Most szóljak hozzá! Ezt a pofátlanságot! Aztán legyint: értem is én ezt! 7 gaza van, engem elkényeztet a sors. Érzek is én valamit az ő gondjaiból, én, akinek még nyugdíjam sincs! Igaz, gyalog, vagy villamoson megyek a munkahelyemre, de legalább dolgozhatok a pénzért. — Dozvald — a Népköztársaság útja 14. szám alatt működő információs irodát Ez nemcsak tájékoztat hanem ismerteti az AUTÓKER legújabb cikkeit, ugyanakkor biztosítja az úgynevezett expressz szolgáltatást Ennek lényege: az AUTÓKER telefonrendelésre is vállal szállítást a szerviz- vállalatoktól és magánosok megrendelésére. A közeljövőben mind nagyobb mennyiségben szeretnének forgalomba hozni felújított alkatrészeket és fő-darabokat. A magánautósok boltjaiban már kartont vezetnek arról az alkatrészről, amelyet a vevő nem kapott meg. Ha megérkezik — a vevő kívánságára — az üzlet értesítést küld vásárlóinak, illetve házhoz szállítja a pótal- . katrészit. Békés Attila ■ | ostohaanyám egy hala- LM pos embert őriz a konyhában, aki a régi díszpárnák varratait gyakorlottan rekeszti fel, s kimeregeti nagy tenyerével a tollat. A kalapos ember afféle ószeres. Azért mondom, hogy afféle, mert meregetés közben elhenceg, hogy ő most tulajdonképpen egész másféle munkát végez, a Nenevezzük meg vállalatnál. Magyarán szólva ott lóg, itt maszekot. Ja kérem, érteni kell az élethez! Mostohaanyám nem tűri, hogy előtte hencegjenek. — Nekem magyarázza, hogy kell élni? Nézzen meg engem, egy szegény, beteg, nyomorult nyugdíjas ember áll maga előtt — és fiatal, életerős alakjával a kalapos ember fölé tornyosul, aki valóban elcsodálkozik: Nyug- díj, ilyen fiatal korban, amikor egy nő még majdhogynem csábító? Ez igen. ez neki is becsületére válna. Ügy érzi, lefőzték, ócsárolni kezdi hát az árut. Mert hiába is vegyítettek közé annak idején lúdpelyhet, ez a kalapos ember nem most lépett a pályára, jól látja, még ha mostohaanyám esküszik is, hogy személyesen ismerte a libát, hogy annyi csak a lúd- toll ebben, amennyi az ujjal közül kiröppen, s lebeg a levegőben. A többi, a szár- nyaszegetten lehuppanó, az legjobb esetben is csak kacsa. Megvetéssel marlcolász- sza elő a vászonhuzatból. Mostohaanyám lelki kárpótlást akar nyújtani a toll várakozáson aluli minőségéért. Micsoda pálya az ószereseké — mondja —, felér egy száguldó riporterével, aki bejárhatja ugyan a világot, de csak a dolgok látványát ragadhatja meg, míg az ószeres magát a matériát, az élet lényegét. Minden ószeres egy-egy töröl metszett materialista. j kalapos ember még egy fi hálás pillantással sem méltatja a kiváló káderezést, csak szedi, kanalazza nagy utálattal az árut. A hosszú rabságtól szabaduló libatoll lerázva végre rangjához méltatlan rabtársát, a tyúktol- lat, ott lebeg a konyha légterében. Mintha hóviharba kerültünk volna fenn a Magas-Tatárában. Mostohaanyám hatalmasat kacsint rám a tolifelhőn át. Számára az elveszett üzlet ismeretlen fogalom. Most rászáll a kalapos ember magánéletére. Biztatja, őrizze meg a fiatalságát, járjon vitorlázni, ahogy a legfrissebb divat diktálja, s akkor potom áron megkapja a kiürített párnahuzatokat, háromból már kijön egy vitorla, de milyen! Időtálló, sok vihart kiállt vitorla. A kalapos embernek esze ágában sincs vitorlázni. Végzett a munkával, felemelkeEzekhez a pótalkatrészellá- í tás — köztudottan nagy ne- 1 hézségekbe ütközik. Az egyik f ilyen nagy akadály: a rugalmas keresletet az AUTÓKER nem követheti évközi rendelésekkel — a fennálló rendelkezések miatt. Mind belföldre j — negyvennyolc vállalattal és hét külkereskedelmi vállalat- tál áll kapcsolatban —, mind s a külföldi szállítóknak — né- s hány kivételtől eltekintve — % csak egész évre adhatnak fel ^ rendeléseket: tehát egy évre § «lőre „sejteni kell”, hogy mire $ lesz szükség. ^ Tetézi ezt a gondot, hogy a ^ szállítás nem egyenletes. ^■ Mindezen csak megfelelő ^. készletek biztosításával lehet S ' változtatni. Az AUTÓKER $ j már most mindent elkövet, ^ ‘ hogy az új gazdaságirányítási ^ 1 rendszer gyakorlati alkalma- ^‘ zása ne érje váratlanul: felké- ^ - szül rá. Az autóalkatrész-bá- ^ ( zist mind mennyiségben, mind |. választékban olyan szintre S emeli, hogy alkalmas legyen a §. növekvő fogyasztói igények ^ ■ kielégítésére. Az Idén és, jövő- ^ ‘ re félmilliárd forint értékű al- $ katrésszel növeli készletét a ^ Vállalat. S1 § Biztonsági öv ^! Xz AUTÓKER szeretne mi- ^ ■ »él szélesebb választékot a ^, „pultra tenni” a jövőben. Erre ^, több intézkedést hoztak. Je- ^, lentős tételben vásárló vevői- ^ ■ tői információkat szerzett be ^, a legfontosabb, legkeresettebb ^ alkatrészekről. A vidéki fió- ^ kokban hamarosan autóápolá- 5 sí cikkeket is árusítanak. Be- |; vezetik a garázs- és szervizbe- § rendezések szolgálatát. Az 5, AUTÓKER kezdeményezte $ Magyarországon először a kül- $ földön már elterjedt autós ^ biztonsági öv használatát. ^ Lengyelországból kétezer biz- ^ tonsági övét rendelt, először ^ tehát a Warszawa gépkocsikat ^ látják el a baleset veszélyét^ csökkentő biztositó övékkel. ^ Néhány hét múlva elkészül az ^ első magyar biztosító öv min-b