Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-04 / 155. szám

*'&űriap 1967. JŰLIUS 4., KEDD Ahol a vásárló szava nem pusztába kiáltott szó ^ Az iparcikk kiskereskedelmi ^ boltokban a hiánycikk-köny- ^ veket miniszteri utasításra ^ megszüntették, mert sablonos ^ képet adtak a vevők igényei- ^ ről. Helyette viszont még nem $ teremtették meg azt a fóru- ^ mot, ahol a vevő kifogásait, ^ igényeit meghallgatják és ■; méltányolják. Pest megyéből § is eljutottak a Belkereskedel- 5: mi Minisztériumhoz a keres­& kedelem erre vonatkozó igé­AZ ALSÖGÖDI DUNA-PARTON Foto: Gábor & nyei. Megoldást azonban még | nem találtait. ^ Néhány hete a Békés me* ^ gyei Iparcikk Kiskereske- ^ delmi Vállalat érdekes kezdeményezést tett, S amelyre érdemes felfigyel- ^ nünk. ^ El kell mondani mindenek- $ előtt, hogy ez a vállalat ^ többször elnyerte a Minisz- ^ tertanács vörös vándorzászla- ^ ját. Stabil törzsgárdával dol- ^ gozik: az üzletvezetők 70 ^ százaléka 10 éve ugyanabban § a boltban és ugyanabban a i beosztásban van. A vállalat | éppen ilyen erényei folytán ^ kiemelkedő szerepet játszha- $ tott a kereskedelem új mod­i'; szereinek kikísérletezésében. ^ Itt próbálták ki először az ön­kiszolgáló rendszerű árusítást. Amikor pedig Gyula elavult kereskedelmi hálózatát újí­tották fel, a város valameny- nyi árusító üzletét önkiszol­gáló rendszerűvé alakították át. A most, néhány hete bein­dított kezdeményezés a kö­vetkező: a Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat megbízta boltvezető­it, hogy rendszeresítsenek üzlete­ikben olyan ívet, amely­re a vásárló bármilyen jellegű kifogását feljegy­zik az eladók, vagy maga a vevő. A vállalat központjában új osztály alakult. Az a feladata, hogy az ívek alapján hetente összesítsék a kereskedelem hiányosságait Így pontos és aktuális képet kapnak a ve­vők szükségleteiről, vagy pa­naszairól. Ennek nyomán azonnal intézkedhetnek, ha kell az üzletekben, ha kell a nagykereskedelem, vagy az ipar vonalán. A próbálkozás kedvező eredményei máris megmutat­koznak. Nem hanyagolható el az említett szempontok mel* lett az sem, hogy a vevő és az eladó között alapvetően meg­javul a viszony. Nagyobb lesz az eladók iránti bizalom. A vállalat újítását országos megvalósításra akarja előter­jeszteni. Tanulságai valószí­nűleg a Pest megyei iparcikk kiskereskedelemben is hasz* nosnak bizonyulnak. KÖNYVESPOLC H. H. Wille: A kocsitól a gépkocsiig ^SSSSSSSS'SSSSSSSS'SSS'SSSSSSSSSSSSSSJ'SSS'fSSSSSSrSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSS/’SSSfSSSSjrSSSSS/j. Nagyobb választék az Autóker „pultján” Az AUTÓKER: az ország gépkocsijainak szervezett pót­alkatrész-ellátója, kiselejte­zett gépkocsik „boncolója”. Ha lehet, értékesíti, felújítja a szétesett autók alkatrészeit. Űj gépjárműveket ad el álla­mi vállalatoknak, szövetkeze­teknek, intézményeknek. Át­veszi a használt gépjárműve­ket, minősíti, majd értékesíti, használtan vagy felújítva. Nagykereskedelmi hálózatá­ból nyolc elosztót irányít, he­tet Budapesten, egyet Miskol- eon. Megyei fiókjai Békéscsa­bán, Debrecenben, Győrött, Keszthelyen, Miskolcon, Nagy­kanizsán, Pécsett, Szegeden, Szekszárdim, Székesfehérvá­ron, Szolnokon, Szombathe­lyen és Tatabányán működ- netk. A fővárosban, három szaküzlete kizárólag a magán- fogyasztók rendelkezésére áll. Ezekben Moszkvics-, Skoda-, Wartburg- és Trabanf-alkat- részek, vagy felszerelési cik­kek kaphatók. Hatc® számú elosztóállomás a Fiat, a Re­nault, a Zasztava, a Simca, a Mercedes és más gépkocsik al­katrészeinek értékesítésével foglalkozik. Újabb félmilliárd értékű alkatrész tapéldánya, amely univerzá­lis lesz: vagyis mindenféle gépkocsiban alkalmazható. Információs iroda Kifejezetten a vevők érde­kében létesítették Budapesten, Jövendő korok emberei min­den bizonnyal úgy emlékeznek majd a huszadik század ötve­nes és hatvanas éveire, mint amelyekben nemcsak az űrku­tatás hozott nagyszerű ered­ményeket, hanem amelyek a gépkocsiközlekedés általános­sá válásának évei is voltak. A szerző a gépkocsi történe­tének érdekes, de ugyanakkor műszakilag is tanulságos fel­dolgozását tűzte maga elé fel­adatként, s ezt jórészt valóra is váltotta. Segítségével nyo­mon követhetjük a kezdetleges „szerkentyűk” első útjait, a tökéletesítésük okozta ezernyi problémát, s azt is, hogyan vált nagyhatalmú iparággá az autógyártás. Érdekes és hasz­nos olvasmány Wille könyve, hibája azonban, hogy zömmel csak a német autóipar törté­netére támaszkodik, illetve — az elmúlt két évtizedre vissza­tekintve — a szocialista or­szágok gépkocsigyártására. Mivel könyve kezdő részében a teljesség igényét keltette föl az olvasóban, hiba, hogy a to­vábbiakban ezt kielégítetlenül! hagyja. A könyvet a kiadó sze­rencsésen egészítette ki a ma­gyar gépkocsigyártás rövid összefoglalásával, s mai hely­zetünk jellemzőivel, így a többi között a Csepel Autó­gyár munkájának néhány fő vonásával is. (Táncsics Könyv­kiadó) (m. o.) Sláger­vurstli Előfordul, hogy abban az igazi vursliban, akár tekintélyei« saa- káilal, vagy diplomával is odaáll az ember a hogászok közé, maga is horgászik a sárga fa-halakra, nem is az apró nyereménytárgy reményében, leginkább csak ön­maga szórakoztatására. De ki tö­rődik olyankor azzal, hogy más hogyan kaparintja meg a zsák­mányt? Nem mondom, még ha vérre menő küzdelmekről lenne szó, amelyben az egyik, mondjuk, otthagyja a fogát, akkor világos, hogy lélekzet fojtva figyelünk. De amikor a képernyő választja el az embert attól a kis medencé­től és olyasmi a tét, amit akárki győz, úgyis megkap a néző, akkor meglehetősen gyermekded szóra­koztatásnak tűnik ez a horgá­szás, még ha öt-hat féle változat­ban rendezik is ezt a pancsolást. A televízió múlt keddi SLAGER- Vurstlijának szerkesztői alaposan beavattak bennünket a pecázás lé­lektani izgalmaiba és amellett, hogy horgászásról volt szó, még arra is kiterjedt a figyelmük, hogy apró baklövésekben is gyönyör­ködhessünk. Magúit a slágerek sem voltak egyértelműen üdítőek. Kár, hogy a play back, az előre felvett énekhang lehetőséget nyújt a la­zításra, mert énekeseink felszaba­duló figyelmüket általában a köz­vetlenkedésre összpontosítják — legtöbbször sikertelenül. Járnak kelnek, integetnek, isznak-esznek, miközben természetesen azt a lát­szatot is megakarnák őrizni, mint­ha egyenesben énekelnének. Ez persze nem sikerült, csináltnak tű­nik az egész. A két lehetőség kö­zötti kiugró különbséget jól érez­hettük az új táncdalénekesnő, Ondy Éva előadásán. Kár, hogy a hatást itt meg részben a sze­rencsétlen fényképezés csapta agyon. (d.) Gömbölyű orr, szélesebb forma Bemutatkoztak az 1968-as cipőmodellek A Divatcsarnok Lotz-termé- ben mutatták be a sajtó képvi­selőinek a jövő évi cipőújdon­ságokat. A 625 modellből álló kollekció kialakításánál a leg­újabb divatirányt igyekeztek a tervezők figyelembe venni. Ál­talában az 1968-as cipők tet- szetősek, korszerűek, kényel­mesek. Kevés közöttük a he­gyes orrú és tűsarkú cipő, in­kább a kényelmesebb sarkak, a gömbölyű, szélesebb formák az uralkodók. A tervezők arra törekedtek, hogy az új cipő­divat tetszetőssége mellett nagyobb szerepet kapjon az egészségügy. A cipők között újdonságként szerepelnek a textilfelsőrészű nyári cipők. Az eddigieknél azonban lé­nyegesen szélesebb a szín- választék, a színek és a min­ták kialakításánál alkalmaz­kodni igyekeztek a textilipar divatszíneihez. A Cipőnagyi kereskedelmi Vállalat képi viselője bejelentette: sokat várnak a kereskedelem és az ipar között kialakuló köz­vetlenebb, az új mechaniz­mus szellemének megfelelő kapcsolatoktól. Jövőre Cseh­szlovákiából és az NDK-ból is hoznak be cipőt, sőt a nyugati országokból rendelt kisebb exportszállítmányokkal is bői vítik a választékot. Cuclizó pontyok Egyik hamburgi kutatóin­tézetben érdekes kísérleteket folytatnak. Pontyokat cuclis üvegekből vitaminokkal és szójaolajjal táplálnak. A ha­lak három év alatt a normá­lisnak hét és félszeresére nőttek. Ne nézzen madárnak dik és könyörtelen arccal negyven forintot kínál a zsák­ba gyűjtött tollért. Mostoha­anyám azonnal átvált a nyájas csevegésből küzdelembe. Meg­rökönyödve ismétli, hogy negyven, mert becsület sza­vára nem gondolta, hogy szá­zon alul mernének... akkor inkább vissza az üzlet, rázza a fejét a sűrű tolifelhőben. Vissza az üzlet? — hördül fel a kalapos ember, akinek tetőtől-talpig teleragadt a ru­házata libapehellyel. Mate­rialista műveltségére apellál, kisujjában a szakma, az anyag szerkezetét behunyt szemmel látja. Tyúktoll ez, és a nagyságos asszony ne nézze őt madárnak, hajto­gatja vérig sértetten. Felve­szi a sarokból a kisseprűt, takarítja magáról a tollat. M ostohaanyám felsír. ö egy szegény, kiszolgálta­tott nyugdíjas, aki huszonötö­dikéig kétszer is éhenhalhat, s ha nem a tollat, hát a be­tevő televízióját, vagy jég­szekrényét kell eladnia. A kalapos embernek nincs érzéke a civilizált lélek ef­fajta veszteségei iránt. Kis százalékot ad a vállalat a tollért, nagyon sajnálja ... — A vállalat? Maga ezt nem a vállalatnak csinálja! Maga itt maszekot is közben kapja a fizetését! A kalapos esküdözik, hogy csak tréfált, ő a MÉH megbí­zottja. — Ide az igazolványát! — lép elő a tollfelhőből mosto­haanyám és megint hatalma­sat kacsint rám. — Kis hun­cut maszek, na ugye, hogy nincs igazolványa! A kalapos zavartan hadoná­szik, mert tényleg nincs neki. Az arcára ülő pírfelhőre újabb tollak ragadnak. — Képes volna egy szegény nyugdíjast, aki éjt nappá téve... — Negyven forint, kezicsó­kolom — töri derékba a val­lomást a kalapos. — Száz! — Mostohaanyám hajthatatlan. Negyvenért azt nem. Inkább ajándékba. Aján­dékba negyvenért. A kalapos ember öt ujját böki előre a tollfelhőből, mert már berekedt a negyvenezés- töl. Semmi kedve elmenni in­nen fehéren, mint egy dolga- végezetlen Mikulás. Nem is tudja, mi viszi rá, hogy ek­kora nagy rossz üzletet csinál, mert az ötven már ráfizetés­nyugdíjas mosto- nyögve tánto- rodik hátra, mint aki kis hí­ján beleszédült az ötven és száz közötti mélységes szaka­dékba. A kalapos ember némán söpri magáról a tollat, de látni, az ötvenből már jottá­nyit sem enged, ha estig itt kell tollászkodnia, akkor sem. — Hatvan — nyögi mos­tohaanyám megalázottan és csendesen, mintha ezután ter­mészetesen a fürdőszoba kö­vetkezne, ahol gondosan a kád fölé hajolva, hogy egy csöpp se vesszen kárba, ha­lántékának szegezi atyja ki­szolgált Browningját — na persze, miután feltelefonálta S zegény haanyám orvosismerősét, hogy ember. vért vesznek-e? — Ötven — keféli magát a kalapos, s nemrég még piros­pozsgás arcára kiül éhező csa­ládja iránti aggodalma. Ez egy szokatlanul nagy csalid, hattagú, vagy esetleg nyolc is, ha a nagyságos asszony szive a hatra meg se nyikkan. Előveszi az ötvenest és utat törve vele a kavargó tollak között, megtört mostoha­anyámhoz közeledik. — Itt a mani, nagysasszony — mondja, s kihasználva aléltságát, kezébe dugja a pénzt. Mostohaanyám porig alázottan megindul a retikiilje felé. Üjra hatalmasat kacsint rám. A kalapos felnyalábolja a zsákokat és keserű sóhajjal rámnéz. Értem is én ezt a szörnyűséget! Elindul a lép­csőn lefelé, ki az utcára. — Egy húszast nem ért — fordul hozzám mostohaanyám diadalmasan. Az erkélyről látjuk, hogy lenn a kalapos felnyitja egy ott ácsorgó Opel Kadett cso­magtartóját, beteszi a tollat, Elővesz egy kisseprűt és még tíz percig keféli ruháját, mi­előtt a volán mellé ül. Mostohaanyám falfehéren int az elrobogó kocsi után. Most szóljak hozzá! Ezt a po­fátlanságot! Aztán legyint: ér­tem is én ezt! 7 gaza van, engem elkényez­tet a sors. Érzek is én valamit az ő gondjaiból, én, akinek még nyugdíjam sincs! Igaz, gyalog, vagy villamoson megyek a munkahelyemre, de legalább dolgozhatok a pén­zért. — Dozvald — a Népköztársaság útja 14. szám alatt működő informáci­ós irodát Ez nemcsak tájé­koztat hanem ismerteti az AUTÓKER legújabb cikkeit, ugyanakkor biztosítja az úgy­nevezett expressz szolgálta­tást Ennek lényege: az AUTÓKER telefonrendelésre is vállal szállítást a szerviz- vállalatoktól és magánosok megrendelésére. A közeljövő­ben mind nagyobb mennyiség­ben szeretnének forgalomba hozni felújított alkatrészeket és fő-darabokat. A magánau­tósok boltjaiban már kartont vezetnek arról az alkatrész­ről, amelyet a vevő nem ka­pott meg. Ha megérkezik — a vevő kívánságára — az üzlet értesítést küld vásárlóinak, il­letve házhoz szállítja a pótal- . katrészit. Békés Attila ■ | ostohaanyám egy hala- LM pos embert őriz a kony­hában, aki a régi díszpárnák varratait gyakorlottan re­keszti fel, s kimeregeti nagy tenyerével a tollat. A ka­lapos ember afféle ószeres. Azért mondom, hogy afféle, mert meregetés közben el­henceg, hogy ő most tulaj­donképpen egész másféle munkát végez, a Nenevezzük meg vállalatnál. Magyarán szólva ott lóg, itt masze­kot. Ja kérem, érteni kell az élethez! Mostohaanyám nem tűri, hogy előtte hencegjenek. — Nekem magyarázza, hogy kell élni? Nézzen meg en­gem, egy szegény, beteg, nyomorult nyugdíjas ember áll maga előtt — és fiatal, életerős alakjával a kalapos ember fölé tornyosul, aki valóban elcsodálkozik: Nyug- díj, ilyen fiatal korban, ami­kor egy nő még majdhogy­nem csábító? Ez igen. ez neki is becsületére válna. Ügy érzi, lefőzték, ócsárolni kezdi hát az árut. Mert hiába is ve­gyítettek közé annak idején lúdpelyhet, ez a kalapos em­ber nem most lépett a pá­lyára, jól látja, még ha mos­tohaanyám esküszik is, hogy személyesen ismerte a li­bát, hogy annyi csak a lúd- toll ebben, amennyi az uj­jal közül kiröppen, s lebeg a levegőben. A többi, a szár- nyaszegetten lehuppanó, az legjobb esetben is csak ka­csa. Megvetéssel marlcolász- sza elő a vászonhuzatból. Mostohaanyám lelki kár­pótlást akar nyújtani a toll várakozáson aluli minőségé­ért. Micsoda pálya az ósze­reseké — mondja —, felér egy száguldó riporterével, aki bejárhatja ugyan a világot, de csak a dolgok látványát ragadhatja meg, míg az ósze­res magát a matériát, az élet lényegét. Minden ószeres egy-egy töröl metszett mate­rialista. j kalapos ember még egy fi hálás pillantással sem méltatja a kiváló káderezést, csak szedi, kanalazza nagy utálattal az árut. A hosszú rabságtól szabaduló libatoll lerázva végre rangjához mél­tatlan rabtársát, a tyúktol- lat, ott lebeg a konyha lég­terében. Mintha hóviharba kerültünk volna fenn a Ma­gas-Tatárában. Mostoha­anyám hatalmasat kacsint rám a tolifelhőn át. Szá­mára az elveszett üzlet is­meretlen fogalom. Most rá­száll a kalapos ember ma­gánéletére. Biztatja, őrizze meg a fiatalságát, járjon vi­torlázni, ahogy a legfrissebb divat diktálja, s akkor potom áron megkapja a kiürített párnahuzatokat, háromból már kijön egy vitorla, de milyen! Időtálló, sok vihart kiállt vitorla. A kalapos embernek esze ágában sincs vitorlázni. Vég­zett a munkával, felemelke­Ezekhez a pótalkatrészellá- í tás — köztudottan nagy ne- 1 hézségekbe ütközik. Az egyik f ilyen nagy akadály: a rugal­mas keresletet az AUTÓKER nem követheti évközi rende­lésekkel — a fennálló rendel­kezések miatt. Mind belföldre j — negyvennyolc vállalattal és hét külkereskedelmi vállalat- tál áll kapcsolatban —, mind s a külföldi szállítóknak — né- s hány kivételtől eltekintve — % csak egész évre adhatnak fel ^ rendeléseket: tehát egy évre § «lőre „sejteni kell”, hogy mire $ lesz szükség. ^ Tetézi ezt a gondot, hogy a ^ szállítás nem egyenletes. ^■ Mindezen csak megfelelő ^. készletek biztosításával lehet S ' változtatni. Az AUTÓKER $ j már most mindent elkövet, ^ ‘ hogy az új gazdaságirányítási ^ 1 rendszer gyakorlati alkalma- ^‘ zása ne érje váratlanul: felké- ^ - szül rá. Az autóalkatrész-bá- ^ ( zist mind mennyiségben, mind |. választékban olyan szintre S emeli, hogy alkalmas legyen a §. növekvő fogyasztói igények ^ ■ kielégítésére. Az Idén és, jövő- ^ ‘ re félmilliárd forint értékű al- $ katrésszel növeli készletét a ^ Vállalat. S1 § Biztonsági öv ^! Xz AUTÓKER szeretne mi- ^ ■ »él szélesebb választékot a ^, „pultra tenni” a jövőben. Erre ^, több intézkedést hoztak. Je- ^, lentős tételben vásárló vevői- ^ ■ tői információkat szerzett be ^, a legfontosabb, legkeresettebb ^ alkatrészekről. A vidéki fió- ^ kokban hamarosan autóápolá- 5 sí cikkeket is árusítanak. Be- |; vezetik a garázs- és szervizbe- § rendezések szolgálatát. Az 5, AUTÓKER kezdeményezte $ Magyarországon először a kül- $ földön már elterjedt autós ^ biztonsági öv használatát. ^ Lengyelországból kétezer biz- ^ tonsági övét rendelt, először ^ tehát a Warszawa gépkocsikat ^ látják el a baleset veszélyét^ csökkentő biztositó övékkel. ^ Néhány hét múlva elkészül az ^ első magyar biztosító öv min-b

Next

/
Thumbnails
Contents