Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-27 / 175. szám

PEST lUEGIEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK XI. ÉVFOLYAM, 175. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1967. JŰLIUS 27., CSÜTÖRTÖK Régi barátok találkozója Dunakeszin Nagygyűlés a genfi egyezmény 13. évforduléján A vén Dunakeszi Vagon- gyár (hivatalos nevén Jármű­javító Vállalat) valósággal megfiatalodott, megszépült a sr.erda délutáni napsütésben. Zászlók lobogtak a kapuk fe­lett, és a sárga falú igazgató- sági épület előtt. A kultúrte­remből fúvószene hangja szállt, kék inges KlSZ-fiata- k>k tekingettek a széles mű­útra, vajon mikor jönnek a vendégek? Mert nagyon kedves vendé­geket vártak a délutáni nagy­gyűlésre, a harcoló Vietnam képviselőit; Pham Many Kun­got, a Vietnami Demokratikus Köztársaság nagykövetségének titkárát, Ngüjem Hoang Ha-1, a Dél-vietnami Felszabadítási Front budapesti képviseleté­nek ideiglenes vezetőjét. El­jött Darvast István, az MSZMP Központi Bizottsága agit.-prop. osztályának veze­tője, Földvári Aladár, a Szak- szervezetek Országos Tanácsa Elnökségének tagja, a SZOT alelnöke. Házigazdaként elkí­sérte őket Barinkat Oszkámé, az MSZMP Pest megyei Bi­zottságának titkára, Csala László, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának el­nöke. A vendégek között lát­tuk Hegyvári Ferencet, az SZMT titkárát, a megye és a járás közéletének számos kép­viselőjét. Jólesett, hogy a nagy hőség ntán pár percnyi pihenőre Bakó Károly, a Járműjavító igazgatója szívélyes szóval a kűs irodába invitálta a vendé­geket. A hűsítő után hosszú séta következett az óriási gyár területén. S amerre mentek, kedves mosoly, barátságos üd­vözlés kísérte útjukat. A gyér­ed varon színes virággrupp közepén, s másutt is táblák, feliratok: támogatjuk a viet­A nagygyűlés elnöksége. Földvári Aladár, a SZOT alelnöke ünnepi beszédét mondja nami nép harcát. Nem most kerültek oda. A táblákat már szél verte, eső csapdosta, vi­rág fonta körül. Rég állnak ott, több mint egy éve, ami­kor az országban először ez az üzem indította el szolidaritása bizonyítékaként a vasárnapi vietnami műszakot, amely eddig nem látott sikert ara­tott. Szinte nem volt olyan termelő üzem, amely ne kö­vette volna példájukat. S részben ennek köszönhetik, hogy .itt is megemlékeznek a genfi egyezmény aláírásának 13. évfordulójáról. Közben a vendégek cso­portja a „Nagy-Bartókba” ért. A gyári humor nevezte el így az egyes szekrényváz-mű- helyt Ha itt mind a tíz kala­pács rákezd a munkára, nincs ember, aki a másik szavát megértse. Legfeljebb szájról leolvashatja, ha már nagy a gyakorlata. Mondja is Rubik László, a KISZ-szervezet tit­kára, sokat törik a fejüket, ho­gyan lehetne valamilyen új munkaeljárással a zajt kikü­szöbölni. Most csak egy kala­pács veri, de visszhangzanak a falak. Mégsem siet senki. A szomszédos műhelyben sorra járják a készülő termes ko­csik egy vagonját. Eszterga­gépek, hegesztők, műhelyek következnek, végül az út az óvoda • kertjébe vezet. Ide nem kell tolmács. Lendülnek a ma­gasba a gyerekek, puszi csat­tan jobbra-balra, kerekre nyíl­nak a kék, barna szemek. De aztán néhányuknál eltörik a mécses. Hiába, három-négy­éves korban még inkább az anyukát várják, lesik a lécke­rítésnél, jön-e már? A művelődési ház 600 sze­mélyes nagytermében óvatos becslés mellett is, legalább 700-an szoronganak már, ami­kor Révai Sándor, a Járműja­vító Vállalat szb-titkára üd­vözölte, majd egyenként Be­mutatta a vendégeket, illetve az elnökség tagjait. Földvári Aladár, a SZOT alelnöke azzal kezdte ünnepi beszédét, hogy ezen a napon nem elsősorban egy egyez­mény aláírására emlékeznek, hanem a vietnami nép erejét, hősiességét méltatják. Ez a kis nemzet kivívta a nagyvilág csodálatát. Nem csupán egy ország a sok közül, nem csu­pán egy sokat szenvedett tá­Pam Many Kung, Ngüjem Hoang Ha és Barinkai Oszkámé, a küldöttség tagjaival ellátogattak a sebbjeinek birodalmába Járműjavító Iegki- Gábor felv. voli nép, hanem annak példá­ja, hogy a szabadsága érdeké­ben milyen eredményesen harcolhat, aki maga mellett tudhatja a haladó szocialista országok rokonszenvét, aktív támogatását. Ezután a francia megszállás éveiről beszélt, amelyet a nép szétzúzott. Pedig a franciák azt hitték, gyerekjáték lesz le­győzni a második világháború után alakult demokratikus köztársaságot. Bíztak technikai fölényükben, a vietnami nép katonai járatlanságában. Hi­szen a gyarmati hadseregben egy vietnami csak az altiszti rangig vihette. És mégis... 1954. tavaszán 55 napi ostrom után győzelmet dörögtek a vietnami ágyúk. 1954. július 21-én Genfben megkötötték a vietnami békét Az egyezmény leszögezte, hogy az ország mindkét részéből ki kell vonni az idegen csapatokat és meg kell tartani a két országot egyesítő demokratikus válasz­tásokat. A Vietnami Demokra­tikus Köztársaság ma is a genfi egyezmény alapján áll, azonban a volt gyarmatosító helyébe újabb lépett. Földvári Aladár a vietnami belpolitikai helyzet elemzése után a partizánharcok kezde­téről beszélt. 1959-ről, amikor megalakultak az első ellenálló csoportok. Egy év múlva már működöt a Dél-vietnami Nem­zeti Felszabadítási Front. Ma Dél-Vietnam területének négyötöde, a lakosság 70 szá­zaléka felszabadult, pedig fél­millió amerikai ellen harcol­nak. De még ez sem elég, az USA állandóan újabb katoná­kat küld. Pedig meddő ez a harc. Eddig 2000-nél több ka­lózgépet lőttek le, s megin­dult az erjedés az Egyesült Ál­lamokban is. Tüntetéseken, békemeneteken át fejezik ki az egyszerű emberek együtt­érzésüket. A szocialista országokban, így a mi hazánkban is hisznek a dolgozók a vietnami nép végső győzelmében. Vallják, hogy a szocializmus építésé­vel segítik, őket. Követelik, tartsák be a genfi egyezményt, szüntessék be a bombázáso­kat, üljenek végre tárgyaló- asztal mellé. Darvasi István kért ezután szót, hogy beszámoljon a stockholmi békekonferenciá­ról. 65 ország 25 szervezeté* nek képviseletében 460 ember gyűlt ott össze és hosszú idő után először találkoztak a leg­különfélébb vallási és politi­kai meggyőződésű embereit. Akik elmentek Stockholmba, azokat a lelkiismeretük vezé­nyelte. Olyan békét kívánnak Vietnamnak, amilyet a viet­nami nép akar. A különböző oldalról jött emberek nem­csak néhány kérdésben értet­tek egyet, elfogadták, hogy az USA agresszorként lépett fel és követelték a genfi egyez­mény maradéktalan végrehaj­tását. A konferencia tagjainak nagy többsége követelte c bombázások azonnali meg­szüntetését is. A nagy tetszéssel fogadott beszédek után Pham Many Kung mindkét Vietnam nevé­ben üdvözölte a nagygyűlés résztvevőit, majd harcukról beszélt. Arról, hogy hiába tá­mad Amerika most gátjaik- zsilipjeik ellen, nem tudja meg­törni őket. Genf után 13 év­vel Vietnam rendíthetetlenül halad a béke, a nemzeti egy­ség és a függetlenséghez veze­tő úton. Követelik, hogy az USA fogadja el Észak-Viet- nam 4, Dél-Vietnam 5 pontját. A szocialista tábor köztük Magyarország népe bebizonyí­totta szolidaritását Kifejezője ennek Czinege Lajos honvé­delmi miniszter és a sajtó képviselőinek Vietnamban tett látogatása. Jól tudják, hogy a Dunakeszi Járműjavító üzem­ben született meg a vietnami műszak gondolata. A magyar- országi szolidaritási akció erő­sítette Vietnam harcoló népét nehéz küzdelmében. Mindezt megköszönte a nagygyűlés részvevőinek Nehéhz leírni azt a lelkese­dést, meghatottságot és lelkes tapsot, amikor Vietnam képvi­selőinek a gyár két fiatalja baráti kézszorítással piros vi­rágcsokrot nyújtott át. A nagygyűlés ezután táviratban biztosította a két vietnami kormányt szolidaritásáról és ugyancsak táviratban tiltakoz­tak az amerikai követségnél a háború folytatása ellen. A nagygyűlés befejezéseként sok száz ember kísérte éneké­vel az Internacionálét játszó zenekart K. M. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents