Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-23 / 172. szám

„Tudja, {iám, úgy csinál­nám még, de nem megy ... sok ez a hatvanhat év, meg né­ha már belül is rakoncátlan- kodik valami...” Horinka István, a tápiósápi Petőfi Tsz párttitkára panasz­kodott így a napokban. Életé­ben talán először. Most is csak azért, mert belül még fe­szíti a gazdag, de küzdelmes élet ezernyi tapasztalata, a ten- niakarás vágya, de a szív, a láb, a tüdő már nem bírja úgy, mint régen, s figyelmez­teti: pihenni kell! — Az természetes, hogy a vezetésben szeretnék továbbra is részt vállalni, de a nagy egész helyett, úgy érzem, egy- egy kisebb munka, részfeladat végzése könnyebb lesz. Ez pihenés lesz számomra. Horinka István elvtárs éle­te, munkássága nem volt könnyű. Apja Tápióságon az uraságnál aratóember volt, édesanyja még fiatalon el­hunyt. A négy gyerek korán megismerkedett az önállóság­gal. Ö Pestre került az építő­iparba, állványozó lett. Jött a háború, katonasor ... azután egy, az életét, gondolkodását, világnézetét a továbbiakban döntően befolyásoló esemény. Debrecenben beállt a felsza­badító hadseregbe. 1945. május 9-én ’ az ausztriai Grazban voltak, amikor véget ért a vi­lágháború.... Néhány hónap­pal később már otthon apja régi álmát-vágyát valósította MA: díjnrérkőzésdöntő Monoron Négy tartalékcsapat számára villámtornát, díjmérkőzést írt ki a járási szövetség. Az első fordulót a múlt vasárnap bo­nyolították le. Ma az első-má­sodik helyért a múlt heti győz­tesek 17.30-kor: Maglód II— Üllő II, míg az előmérkőzésen a vesztesek a 3—4. helyért küz­denek 15.30-kor: Monor II— Pilis II. Ügyeletes orvos Monoron dr. Pálffy Ferenc, Gyömrőn dr. Túri Mária, Pili­sen dr. Pázmány Elemér, ül­lőn dr. Csik Pál, Vecsésen dr. Nagy Lajos tart ügyeletet va­sárnap. Ügyeletes gyógyszer- tár Monoron a Vöröshadsereg úti, Vecsésen az Andrássy telepi. ÄIUSOR MOZIK . Ecser: Láthatatlanok. Gomba: A lányrabló (széles). Gyömrö: Szerelem a megfelelő idegennel. Első előadáson: Kár a benzinért. Matiné: Jégmezők lovagja. H.: Szevasz Vera. Maglód: Türelem- Játék (széles). H.: Változó felhő­zet (széles). Mende: Változó fel­hőzet (széles.) H.: Türelemjáték (széles). Monor: Hová tűnt el Éva? Matiné: Kandúr és a sisak. H.: Lenni vagy nem lenni. Nyáregyháza: A 41. Péteri: A siker ára. Pilis: Nyomorultak, I—n. Matiné: Egy szélhámos val­lomásai. Tápiósá-p: Mona Lisa tolvaja. Tápiósüly: Alibi a vízen. Úri: Hogy szaladnak a fák. Üllő: Ezen a nyáron 5-kor (széles). Ma­tiné: Fekete Péter. H.: Fogas kérdés (széles). Vasad: És ak­kor a pasas. Vecsés: Alibi a ví­zen (széles). Matiné: Hogyan let­tem vezérigazgató. H.: Harlekin és szerelmese (széles). meg: a földosztáskor kapott hét hold földön dolgozott. Ekkor már tagja volt a párt­nak. Négy évvel később alapí­tó és vezetőségi tagja a Petőfi Tsz-nek. Volt párttitkára, bri­nk Az ellenforradalom sem ingatta meg. Nagy érdeme van abban, hogy a párttagok ösz- szefogása és példamutatása nyomán a közöst sem érte semmi kár. „Vessünk” — ad­ták ki a jelszót... és harminc hold búzát kézzel vetettek el. De időben földbe került a mag. Az egyéni gondok, bajok he­lyett, illetve azok mellé — húsz éve már — egy közösség problémáit Is vállára vette. Amivel a párt akkor és azóta megbízta — tudása és képes­sége legjavát adva — jól vég­rehajtotta. Büszke arra, hogy olyan párttagnak adhatja át a „stafétabotot”, akivel már hosszabb ideje a pártvezetés­ben, a termelőszövetkezet megalakítása óta pedig annak vezetésében is együtt dolgo­zott. Blaskó Mihály PEST MEG Y,£ I H í R L A P IX. ÉVFOLYAM, 171. SZÁM 1967. JÜLIUS 23., VASÁRNAP gádvezetője, sőt elnöke is a közösnek. Közben Üllőn, Alsó- gödön és Szódon a tagosító bizottság elnöki teendőit is el­látta, a megyei pártbizottság megbízásából. Többször volt pártiskolán, tanult, képezte magát, hogy a fejlődéssel lépést tudjon tarta­PILISEN HÉTFŐN fogadóóra Hétfőn tartja fogadóóráját Pilisen Kispál Károlyné járási tanácstag, 8-tól tíz óráig, a ta­nácsházán. Híradás a határból Nyolc géppel - kombájntól a raktárig Három kombájn a monori Kossuth búzájában — A kombájn azért van, hogy nyáridőben legyen mi­vel küszködnie az embernek — mondja Lánczy Kornél, a monori Kossuth Tsz fő­mezőgazdásza. Ez a megálla­pítás az elmúlt évekre vo­natkozik, mert ezen a nyá­ron a tsz-ben dolgozó há­rom kombájn lényegesen ke­vesebb bosszúságot okoz. Hogy a főmezőgazdász ha­sonlatánál maradjunk, a kombájnosok, a betakarítás­ban részt vevő mezőgazda­sági dolgozók meg azért van­nak, hogy legyen kiket di­csérni nyáron. A monori tsz határában is csak a gé­pek csendes, megnyugtató ,,Kubából jelentkezem“ Kánya - egy ország kenyere VIII. „Kánya” — magyarul cu­kornád. Mit jelent e szó Ön­nek, kedves olvasó? Egy nö­vényt, mely külsőre éppen olyan, mint a nád, s a sejtjei­ben cukrot raktároz. Itt, a Karib-tenger közepén — több mint hétmillió ember létét, mindennapi kenyerét jelenti. Míg előző utunk alkalmával a tájjal ismerkedtünk, ezúttal már szeretném bemutatni a kányaültetvényeket is. Útika­lauznak az állami gazdaság cukornádtermelési előadóját hívtam meg, aki 45 év körüli — igazi farmer külsővel, nagy sombreróval a fején, népsze­rű szaktekintély. Indulás előtt még eszembe jut egy kis formaság: megnézem, kicserélték-e a na­pokban összetört rugót. Kollé­gám nevetve mondja: az jó, de a fék még. a patak partján he­ver ... Így nem marad más hátra, minthogy döcögve, las­san elinduljunk. Rögtön ka­lauzomhoz fordulok, s kérem, meséljen a cukornádról. — A kánya — kezdi készségesen — egész Kubában a fő kultúra, a sziget aranya. Ez adja az évi munkának nyolcvan százalé­kát, s most már elértük azt, hogy egész éven át munkát, megélhetést biztosít. Majd lát­ni fogja — mondja —, hogy az út egyik oldalán éppen vágjál:, a másik oldalon eset­leg telepítik, vagy éppen új telepítésű a kánya. Hosszú ideig — 20—30 évig is elél. A telepítést követő első két év­ben még gyenge, de a harma­dik évtől kezdve már komoly termést ad. A cukornád leg­értékesebb része a tőhöz közel eső rész, itt tartálmazza a legtöbb cukrot. A leggyengébb a felső rész, ezért ezt a levél­lel együtt ledobjuk, majd ösz­Holnaptól Vecsésen játsszák mű magyar filmet, melynek egyik kockáját képünk a Harlekin és szerelmese cí- mutatja be szegyűjtve elégetjük, s hamu­ját trágyaként használjuk fel. Kocsinkból kilépve egy fia­tal telepítés és egy frissen szántott terület mezsgyéjén álltunk meg. Megvártuk, míg a távolból egy MTZ-típusú traktor Ideért. Közben meg­tudtam, hogy itt új telepítést végeznek. A talaj valóban szépen elő van készítve. Kér­désemre, hogy mi volt az elő- veteménye, azt mondják:, természetesen kánya. Látva nem kis meglepődésem — mért magamban azon tű­nődtem, hogy harminc évig kánya, s most ismét ká­nya? ... — kertészkollégám legyintve mondja: — Ennek nem érdekes, akár pihent ta­laj, akár őstalaj. Itt, ha eldo­bom, az úton is gyökeret ver ... Lassan ideért a traktor, füg­gesztett ültetőjével, így köz­vetlenül is megnézhettem, ho­gyan folyik a kánya ültetése. Negyven-ötven cm hosszú, ízekre szabott cukornádat (külsőre olyan, mint a kuko­ricaszár) barázdanyitó elem­mel ellátott félautomata ülte- tőgéppe], szorosan egymás mellett, vízszintesen, mintegy húsz cm mélyen a barázdába helyeznek, majd két lemez — a fedőeke szerepét betöltve — befedi földdel a nádat. A sor­távolság százhatvan cm, ez később, a kánya nyolc-tízéves korában teljesen eltűnik, ösz- szenő. Miből áll az évi ápolása? Talajporhanyítást végeznek ott, ahol a gép még be tud menni a sorok közé, s a nád még kicsi. Szára* időben gép­pel árasztásos öntözést vé­geznek, s most már alkalmaz­zák a repülőgépről történő műtrágyázást és permetezést is. Közben továbbindultunk, s egy újabb munkafázishoz, az aratáshoz értünk. Ezt a munkát ősidőktől napjainkig kézi erővel vég­zik. Hogy mért nem gép­pel? — ennek több oka van — meséli a „kányafő­nök”. „A kubai paraszt ősi munkája a kányavágás. A forradalom fő célkitűzése ép­pen az volt, hogy a nincste­len parasztoknak állandó munkát, egész évi keresetet biztosítson. Kuba mezőgaz­dasági — s ezen belül is cukornádtermelő — ország, ahol az ipar is erre épült. A nehéz- és könnyűipar ki­csi, kevés embert foglalkoz­tat. Nos, marad tehát a ká­nya. A munkák zöme már itt is félig vagy teljesen au­tomatizált, kivéve a vágást. S ez a munka egyelőre, ha nehéz és fáradságos is, de megoldja a munkanélkülisé­get, ami a forradalom szinte mindig volt. előtt Láttam-e már machetát? % . — ez a kányavágó szer­szám — kérdezik, s kollé­gám előhúz egy hatvan cm hosszú kést, a végén fa markolattal. A kubai pa­rasztember oldalán ugyanis bőr- vagy fatokban mindig, talán még alvás közben is ott lóg — mondja. Közben a százötvenkét ku­bai cukorgyár közül meglá­togatjuk azt, amelyik ép­pen utunkba esik. Ameri­kai időben épült ez is, mint a többi. Mit lehet mondani az üzemről? A kánya érke­zésétől a raktárba kerülő cu­korig minden mozzanatot félautomata vagy automata megoldással végeznek. A gyá­rat az ésszerű elrendezés és a folyamatos munka "jel­lemzi. Kicsit kábultan a lát­ványtól, ülök be a kocsiba. A kapun kifelé a főnök — mint aki még tartogat va­lamit a tarsolyában — né­hány szót vált kollégámmal, majd megkérdezi: Ivott-e már cukornádlét ? — Nem — feleltem. — Ak­kor most fogok — mondta ne­vetve. Az ötlet tetszett, szomjas is, kíváncsi is voltaim az ízére. Elhagytuk a falu utolsó há­zát — ismét előttünk a nagy kubai határ. Hatalmas cukornádtáblák összefüggő rengetege mellett haladtunk, majd a főnök azt mondta kollégámnak: — Itt jó! — s ezzel megálltunk. Ekkor in­tett, menjek, s irány a ká­nya. Kitört egyet, majd egy darabot a kezembe nyomott azzal, hogy szopogassam, majd rágjam össze. — Ez a kányavágók üdítő itala — mondta. Kicsit szegényes, gondoltam magamban, miköz­ben rágcsáltam. Az íze — ér­dekes, de ettől még szomja- sabb lesz az ember. — Nem ízlik? — kérdezte kollégám. — Pedig ezt a városokban, falvakban az italboltok is árulják. Úgy készítik, hogy kisajtolják a nádlevet, szó- devízzel felhígítják, bele egy darab jeget — és kész a „Hugó de kánya”. — Látja, főnök, így már egészen más, ilyet szívesebben innék! — mondtam nevetve. Hazafelé az egyik város­ban betértünk egy kaffeté- riába, ahol ihattam egy hőn óhajtott „Hugo de kányá”-t. — Ez igen! — mondtam kí­sérőimnek elismeréssel. — Ennek már csak egy szép­séghibája van, hiányzik fe­lőle a Bakkardi! Klein István Következik: Európaiak Kubában Bajkai Sándor, a Monori Gépjavító Állomás kombájnosa, rendre vágja a búzát duruzsolása, a vontatók vo­nulása jelzi az aratást. Az évenként ismétlődő, soha meg nem unható, sok ne­héz hétköznapból álló munka az egész ország ünnepe is. A monori Kossuth megért már szerencsésebb aratást is, hiszen ebben az évben a bel­víz sokat ellopott a •ter­mésből. A 360 hold őszi árpából csak 300-on tudták learatni a ter­mést, rozsot 453 holdon ve­tettek, körülbelül 360—370 holdon maradt meg a ter­més, a többit kimosta a víz. A betakarítási munkával egy időben végzik a járulé­kos munkákat, a szalmalehú- várakozásnak, elérik zást, a tarlóhántást,'száz hol- zeit mennyiséget. dón elvégezték a tarlóvetést is. A termés kis részét — a mélyebb fekvésű terü­leteken — kézzel arat­ták le. Hétfőn kezdik meg a kézzel levágott gabona behordását, és a hét második felében meg­kezdik a cséplést. A kom­bájnok folyamatosan dolgoz­nak, nyolc szállítógép járja a határt, viszi a gabonát a kombájntól a raktárig, az átadóhelyre. Annak ellenére, hogy a bel­víz tetemes kárt okozott, a termésátlagok megfelelnek a a terve­Gazdagon ömlik a gabona — Sintár Károly naponta átla­gosan két és fél három vagon gabonát ürít a kombájn tar- , táljából « Szöveg: Deli Foto: Szabó A vecsési labdarúgók is elkezdték... Rangadó az első fordulóban Kitűnően sikerült tavaszi idény után két hét jól megér­demelt pihenőt kaptak a ve­csési labdarúgók. A héten véget ért az „arany­szabadság”, ismét megkezdő­dött a komoly munka. A tava­szi szezon után közvetlen kö­zelről csillant meg a nagy le­hetőség: az NB III-ba jutás. Jelentősnek tűnik a pontelőny — de még nem elegendő ok az elbizakodottságra. Értesüléseink szerint mind­járt az első fordulóban talál­kozik a megyei bajnokság el­ső két .helyezettje: Vecsés— Nagykőrös. Minél jobb formá­ba kell lendülniük tehát a ve­csési labdarúgóknak, hiszen egy vecsési győzelem esetén alighanem sikerülne teljesen leszakítani a nagykőrösi csa­patot. S ha már a labdarúgásnál tartunk: a vecsési sporttelep jelenleg változatlan állapotban várja a társadalmi munkáso­kat. A Kun Béla téren látszik valami, hogy dolgozgattak ott — de ez édeskevés. A bajnoki rajt pedig közeleg. Jó lenn« végre pontot tenni a „pálya- ügyre” is. Amíg az idő engedi I Sz. A.- Kupaküzdelmek Az elmúlt héten rendezték meg az 1968. évi MNK labda­rúgótorna járási selejtezőinek első fordulóját. Mint ismeretes, döntetlen esetén az alacso­nyabb bajnoki osztályban sze­replő csapat nyeri a továbbju­tás jogát. Eredmények: Gom­ba—Űri 1:2, Csévharaszt—Pé­teri 1:5, Vasad—Ecser 2:2, Tá- piósáp—Gyömrő 3:2, Mende— Tápiósüly 3:0, Nyáregyháza— Pilis 1:2, Monori-erdő—Mag­lód 2:7. Ma 15.30-kor az alábbi párosítás­ban kerül sor az MNK küzdel­mére: Tápiósáp—Pilis, Vasad —Maglód, Mende—Űri. A sor­solás szerint Péterit ellenfél nélkül továbbjutónak húzták ki. ŐRSÉGVÁLTÁS Egy küzdelmes élet ezernyi tapasztalatával...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents