Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-21 / 170. szám

SZOMBATON MEGNYÍLIK a monon En már annak is örülnék, ha szombaton valóban meg­nyílna. Még azt is hajlandó vagyok elfelejteni, hogy a kony­hából kiáramló halpaprikás és marhapörkölt illattal prepa­ráltak nap mint nap a nagy kánikulában. ígérem: hamar el­felejtem a szabad ég alatt, az árnyas kerthelyiségben. Szerdán a táncparkettát betonozták éppen. A villanyt már beszerelték, most már nem lehet kifogás, hogy a zene­kar tagjai nem látják a kottát. A takarítónő is meggyógyult, nincs már akadálya, hogy a kerti bútorok tiszták legyenek, és fel legyen locsolva a kerthelyiség vörös salakja. No, és a legfontosabb a pianínó. Mintegy két hete küldte a Ceglédi Vendéglátóipari Vállalat, s már felhangoltan várja a júliusi „premiert”. Július van! — s ezt azért felkiáltó jelezem, mert van Mo- noron még egy kerthelyiség, a vasútállomás melletti büfénél. A gyönyörű platánfáktól övezett térség elhanyagolt, pedig ez a kerthelyiség ■vádol a jó üzleti lehetőség elmulasztása miatt. Valamikor — nem is olyan régen — zsúfolásig megtelt ez a kerthelyiség, illusztris zenekar szolgáltatta a zenét. Csak meg kellene nézni az akkori bevételt. Egy bizonyos! Többet kellene törődni Monor két kerthe­lyiségével. Nem júliusban, hanem már a szezon beállta előtt. (ö—6) M0N0B»VlDfKI PEST M E G Y,E I. H í R L A P IX, ÉVFOLYAM, 169. SZÁM 1967. JÜLIUS 21., PÉNTEK Sok helyett csak egy Óvoda a szeszfőz VB-it lé* lesz ma Üllőn 14 órakor. Napi­renden a közrend, közbizton­ság helyzete, a képesítési rend­szer bevezetése végrehajtásá­ról szóló tájékoztató és a tsz rlső félévi eredményeinek ér­tékelése szerepel. Monoron nemcsak a terme­lőszövetkezetek foglalkoznak gyümölcstermeléssel, a háztáji gazdaságokban, a ház melletti gyümölcsösökben, a szőlőkben mindenütt van gyümölcsfa. A lelkiismeretes gondozást olyan bő terméssel hálálják meg, Olvasóink írják: A Móricz Zsigmond utca lakóinak panasza A Móricz Zsigmond utca Ady Endre út és vasútállomás közötti szakaszán naponta igen jelentős a gépkocsiforgalom. Ebben a MÁVAUT és a TEFU viszi a vezetőszerepet, a kocsik rendszerint utasokkal vagy áruval terheltek. Ennek következtében az alig ONGOL — A JÁTÉKVEZETŐNEK Ripp János nevét sokan is­merik a járásban. A nemrég 25 éves játékvezetői jubileumát ünneplő népszerű sportembert a monori sportszékházban az elmúlt héten „baleset” érte. Levéltárcáját véletlenül kirán­totta a zsebéből, amelyben 300 forint, személyazonossági iga­zolvány, jogosítvány és egyéb fontos irata volt. Az esetet be­jelentette a rendőrségen is. Ripp János ezúton kéri a be­csületes megtalálót, hogy — o pénz megtartása mellett — iga­zolványát és fontos okiratait adja fel szerkesztőségünk cí­mére. (—ő) Kedden megnyílik a vasbolt Az üllői vas- és műszaki bolt régi helyiségének átala­kítása megtörtént. Az ideigle­nes üzletben jelenleg leltá­roznak s a költözködést a leltározással egyidejűleg fo­kozatosan végzik. A moder­nül berendezett új üzlethe­lyiségben az árusítás 25-én, kedden kezdődik meg. Uborkaszezon Több mint száz személy szedi naponta az üllői Kossuth Tsz negyvenöt holdas uborka­tábláján a csemege, vizes, kovászolni való és salátaubor­kát. Azonnal vagonba rakják és Nagykőrös, Gyón és Sziget­vár konzervgyáraiba szállítják. Ferenczy Hanna: Napfényes reggel Szelíd opál a nap az égen, a fákon gyöngyszemek ragyog­nak. Eső után párás reggel — a liliomok illatoznak. Valahol most sziréna vijjog, füst, rohanás, rázkódó bunker. Fészkükben égnek a fiókák, vérvörösen lángol a dzsungel. Aranykígyók kúsznak a fákon, piros pászmák hullnak a kert­re. Bizakodón nyílnak a rózsák — minden megért már szép sze­relemre ... Valahol most puskák ro­pognak, hosszú sorban katonák men­nek. Mikor lesz már a harcnak vé­ge? s békessége a fegyvereknek? Szelíd opál a nap az égen, hová lehetne menekülni? Ilyen gondokkal mondjátok meg. lehet a rózsáknak örülni? 5 méter széles makadámút rendkívül tönkrement, hatal­mas mélyedések keletkeztek, melyek eső idején tele vannak vízzel. A gépkocsik telefröcs­kölik a házak falát és a járó­kelők ruháját — nem kis bosz- szúságára az itt lakóknak. A rázkódások emellett a há­zak falait, a jórészt 80—120 éves épületek állagát veszé­lyeztetik. Nincs olyan ház ezen az útvonalon, amelyen kisebb- nagyobb repedések ne mutat­koznának, sőt két házat le is kellett bontani. Száraz időben hatalmas porfelhő követi a járműveket, ez pedig egészség­telen. A Pest megyei Rendőr- kapitányság ez év februárjá­ban sebességkorlátozást ren­delt el utcánkban. A vasútállo­más irányában egy (ellenirány­ban három) hatalmas tábla jelzi, hogy az engedélyezett se­besség tizenöt kilométer. Nagyon örültünk e gyors in­tézkedésnek, Sajnos, örömünk igen rövid ideig tartott. A gépkocsivezetők hamar ész­revették, hogy a sebességet senki nem ellenőrzi, és — né­hány tiszteletre méltó kivétel­től eltekintve — eleinte csak húsz-harminc kilométerre nö­velték a sebességet, most pe­dig, hogy az útszakasz egy ré­szét „felülkezelték”, negyven­ötven, de esetenként még hat­van kilométeres gyorshajtás is előfordul. Személyes kérelmünk a MA- VAUT-nál és a TEFU-nál megértésre talált, de ered­ményt nem hozott. Ideig-óráig tartó volt azon intézkedés ered­ménye is, amelyet a monori rendőrkapitányság figyelmez­tetése alapján a két érdekelt vállalat vezetősége tett. Az utca lakói nevében most a Pest megyei Rendőrkapitány­ság közlekedésrendészeti osz­tályához fordulunk, bízva, hogy panaszaink orvoslásra ta­lálnak. A Móricz Zsigmond utca, Ady Endre út és vasútállo­más közti szakaszának la­kói. .Őzike kint" — őzike bent... A Pilis és Albertirsa közötti Romantika csárdában gon­doskodtak a „romantikus” erdei hangulatról. A vendégek megcsodálhatnak egy-egy őzikét, fácánt, pávát — no, meg különféle háziállatokat is. Az utóbbiakat természetesen — sülve, főve, nyársra húzva — ahogyan a kedves vendég éppen óhajtja Kiss Attila felvétele EJTŐERNYŐS HÁZASPÁR - ÜLLŐN Nem ismerik a. félelmet, él­vezetet találnak az izgalom­ban. S míg vannak emberek, akik még repülőgépre se mer­nek ülni, ők felmennek a ma­gasba és onnan ejtőernyővel kiugranak. Közöttünk élnek, egyszerű munkásemberek. Ül­lőn laknak. Nem kötelesség­ből, csupán sportszenvedély­ből lettek ejtőernyősök: Bauer József, Répás István, Kovács István, Erős Tibor és mások. Közülük a legérdekesebbhez, az egyetlen üllői női ejtőer­nyőshöz, Bauer Józsefnéhez látogattunk el. — Férjem Budapesten a X. kerületi Magyar Sportrepülő Szövetség ejtőernyős oktatója volt. Akkoriban ismerkedtünk meg, s olyan hatással volt rám, hogy ejtőernyős lettem én is. Először féltem, később már bátran ugrottam. Az ug­rásokat a Ferihegyi repülő­tér és a vecsési rétek felett végeztük — 800 méter inagas- ságból. Bauerné a Ságvári Nyom­dában dolgozik. Édesapja, Mészáros Sándor is nyomdász. Férje pedig egy gépjavító vál­lalatnál vezetőszerelő. — A feleségem könnyen megtanulta az ejtőernyős ug­rásokat — meséli. — összesen tizennégyszer ugrott. Li—2 ti pusú repülőgép vitte fel az ugrókat. Kezdetben az ejtőer­nyőt kellő pillanatban a re­pülőgép nyitja ki automatiku­san, később már maga az ug ró, kiugrás után tíz másod­perccel. Minden ugrónak két ernyője van, és ha az egyik nem nyílik ki, akkor az úgyne­vezett „mentőernyőt” használ­ják. Mindenki fél kezdetben, de mindent meg lehet szok­ni. Az a legfontosabb, hogy az ejtőernyős a kiugrás pillanatá­ban koncentrálni tudjon. Bauernénak az édesanyja sem fél a repülőgéptől. Ame- rikban élő fiához a legnagyobb nyugalommal utazott repülő­gépen. Mintha legalábbis az üllői helyi vonattal a Nyugati­ba ment volna. Az üllői ejtőernyős asszonyt bátorságban aligha múlta fe­lül eddig más nő a község­ben. E. M. hogy a befőzésre, meg a fo­gyasztásra szánt gyümölcsön kívül is marad még annyi, hogy gazdaságos felhasználása komoly gondot okoz a ter­melőjének. Piacon eladni nem érdemes, a gyárban, üzemben dolgozók­nak nincs is idejük arra, hogy o piacon ácsorogjanak, meg olyan nagy a kínálat, hogy a kevés pénzért nem érdemes a drága időt tölteni. Valamikor a község szesz- főzdései megszabadították a gondtól a gyümölcstermelőket, a Toldi utcai, a József Attila utcai, Kisfaludy, a Bajcsy- Zsilinszky utcai szeszfőzdében feldolgozták a felesleges gyü­mölcsöt. Most egy szeszfőzde van a községben, azzal is inkább méreg van, puszta léte sok bosszúságot okoz a község vezetőinek. A Toldi utcában ugyanis nem­csak a szeszfőzde van, de óvo­da is, méghozzá egy udvarban vele. A tulajdonképpen na­gyon hasznos üzem „szemé­lyében” nagyon kellemetlen szomszédra lelt az óvoda. A szeszfőzde udvara a legna­gyobb jóindulattal sem nevez­hető ideálisnak. Eddig nem tudtak segíteni az áldatlan helyzeten, most végre megoldódik a probléma, az óvoda megszabadul a kelle­metlen szomszédtól. Három éve alakítgatják a régi Malom utca végén le­vő házat, amelyet a tanács megvásárolt azért, hogy rendbehozatva, itt rendezze be a község egyetlen nagy befogadóképességű szeszfőzdéjét. Az épület a község szélén van, így nem szennyezi a levegőt, de még­sem esik ki a forgalomból, ott vezet el a köves út. Az a terv, hogy az új szesz­főzde nemcsak a monori meg­rendelőket szolgálja ki, hanem azokból a községekből is vár­ják s ermelőket, ahol nincs szeszfőzde. <d) ABC áruház — Monoron Tavaszra már nem hajtanak lombot Monoron a vasútállo­más mögötti vastag törzsű fák, mert az előzetes tervek sze­rint szeptemberben a Pilisi Fmsz ABC-áruház építését kezdi meg ott. Az ötszázötven négyzetmé­ter alapterületű áruház más­fél milliós költséggel készül, s a sima vonalú, modern épületben a berendezés is a legkorszerűbb lesz. A két mű­szakban üzemelő áruházban húsz személy foglalkozik majd az áruk átvételével, raktározá­sával, árusításával. Az előzetes felmérések | alapján megállapították, hogy mintegy tízezer ember fordul meg naponta a vasútállomás környékén. Ha ennek csak egy kis hányada tér be majd vásárolni az áruházba, a for­galom eléri havonta a hét- nyolcszázezer forintot is. K. S. — A Tápiószentmárton és Vidéke Körzeti Földműves­szövetkezet három község, Tápiószentmárton, Tápió- bicske és Pánd kereskedel­mi dolgozóit augusztus 12-én és 13-án jutalomkirándulásra Egerbe, Miskolcra és Mis­kolctapolcára viszi. TŰZ A TANYAN Vecséstöl négy kilométerre van a Haramia-féle tanya Ala­csony ház, gyümölcsössel, baromfiudvarral. Két család lakik benne, Nagy Béláék és Hepp Jánosék. Legközelebbi szomszé­daik fél kilométerre vannak, oda nem hallatszik el a kiáltás, a kutyaugatás is alig. Ot gyerek van Nagy Béláéknál, öt Hepp Jánaséknál. Nincs sok. baj velük, eltotyorognak az udvaron, játszanak, né­ha elesnek. Akkor is csak addig sírnak, amíg felállnak a földről. Egyszer sírtak csak nagyon, nem mind a tíz gyerek, csak öt, a Nagy Béláék öt gyereke. Május negyedikén este szeles idő volt. Háromnegyed hét lehetett, mikor elkezdtek sírni, kiabálni a gyerekek. EGETT AZ AGY Nagy Béla meséli az esetet. Három gyerek bámészkodik mellette. A kicsi alszik, Béla a legnagyobb, ő már hat­éves, nincs itthon. — Május negyedikén tör­tént, estefelé. A feleségem az állami gazdaságban dolgo­zott, takarította az irodákat. Én a tehenészetben voltam, ott dolgozom. A gyerekek itt­hon voltak. Az ajtó zárva, hogy ne tudjanak kiszökni az utcára. Nyugodt voltam, mert ilyenkor este már elalsza­nak, fáradtak a futkosástól, játéktól. Háromnegyed hét után látom, hogy szalad a Heppék legnagyobb gyereke, az Anna, s mondja, hogy azonnal üljek biciklire és menjek haza, mert tűz van nálunk. Az ablakokból szállt ki a füst, be akartam menni a lakásba, de kiabáltak az udvarról az emberek, hogy in­kább menjek a községbe és hívjam a tűzoltókat. Hepp János hallgatja a történetet, néha helyeslőén bólogat. Csak akkor szól közbe, amikor meg kell szó­lalnia. A házat nézi, ahová albér­letből költözött, s most sze­retné megvenni, de a tulajdo­nos száznegyvenezerre tart­ja. Nagyon sok pénz ez, ennyit öt gyermek mellett nem lehet előteremteni. — A feleségem, Hepp Já- nosné vette észre a füstöt. Aznap a kukoricaföldön dol­goztunk, nagyon fáradtan jöttünk haza, lefeküdtünk ko­rán. A feleségem valamiért kiment az udvarra, kiabálva jött vissza. Hozzunk fejszét — mondta, ki kell feszíteni az ajtót Felugrottam és rohan­tam át a szomszédba. A gye­rekek kiabáltak a lakásban, sírtak. Kifeszítettük az ajtót, betörtük az ablakot, három gyerekem kivette az ablakon a három legidősebb Nagy gyereket. Kettő még bent volt a lakásban. Akkor mondtam Annának, a lányomnak, hoz­za a téli sapkámat. Lehúztam a fülemig, és bementem a füstbe. Kitapogattam az ágyat, összeöleltem a két gyereket és hoztam őket. Égett akkor már a nagy ágy, meg az ágy­nemű. KISAUTÓ HELYETT GYUFA * Hepp Jánosné nincs ottthon, babot szed. Anna meséli el az egész történetet, ő látta végig a tüzet. Atttól kezdve, hogy a füstcsík kiszivárgott az ab­lakon, késő estig végigélte az esetet. — Hogy történt, Anna? — Amikor anyu kiment, mi is kiszaladtunk, négyen. A legkisebb testvérem, nem se­gített a mentésben, ő még nagyon kicsi, csak állt az aj­tónkban, és a félelemtől még sírni is elfelejtett. Szeles idő volt, élesztette a tüzet. Ami­kor kifeszítettük az ajtót, ki­törtük az ablakot, már lán­golt az ágynemű. Kihoztunk három gyereket. Tizennégy éves öcsém, Hepp János hoz­ta ki őket. Itt közbeszól a szomszéd, Nagy Béla: — Ha Hepp János nincs itt­hon aznap, a két kicsi gyerek bennég. így csak a nagyobb­nak, a Bélának lett baja. Láb­bal akarta széttaposni a tüzet, bokáig megégett a lába. An­na: — Kigyulladhatott volna az egész ház, meg az erdő is. Nem volt aki oltsa, ha nem vagyunk itthon. Az állami gazdaság fél kilométerre van, a szomszédok még messzebb. Nagy Béla: — Csupa fehér pi­he volt a kerítés, meg az ud­var. Mintha hó esne. Szállt a toll az ágyneműből. Csak a toll nem olvad el, mint a hó- pihe. Megmaradt az udvaron napokig, aztán elvitte a szél. Úgy maradtunk, mint amikor összekerültünk a feleségem­mel, semmi nélkül. Csak ak­kor ketten voltunk, most meg heten. Lacika, népszerűén Dagi, négyéves. Hintázik. Amikor megunja a lengést, odamegy a kiskutyához és ijesztgeti, ü találta a gyufát május negye­dikén este az ágy alatt. A kis­autót kerested szekrény alatt, de izgalmasabb játékot talált. Ezzel tüzet lehet csinálni. A becslés szerint 6500 forint értékű ágynemű, bútor égett. el. Nagy Béláné a beszélgetés végére érkezik meg, az OTP- ből jön s elújságolja, hogy ha­marosan megkapják a pénzt. Vesznek belőle egy kerékpárt, hogy Bélának ne kelljen négy kilométert gyalogolnia az isko­láig. A többiből? Ágynemű kellene, mert az mind elégett, meg ruha, cipő a gyerekekre. — Van gondom elég — mondja —, egy napot dolgoz­tam Lőrincen az SZTK-ban. Az már a tűz után történt. Mondta az uram, maradj, itt­hon, nem lehet a gyerekeket egyedül hagyni. így aztán ma­radtam. Jobb lesz így. (deli) MAI MŰSOR MOZIK Gyömrö: Szerelem a megfelelő idegennel. Monor: Hová tűnt ti Éva? Veesés: Alibi a vizen (szé­les). Mától Monoron játsszák a Hová tűnt el Éva? című NDK- filmet, melynek egyik kockáját mutatja be képünk. Ugyanezt a filmet Vccsésen, július 3I-től augusztus 2-ig vetítik

Next

/
Thumbnails
Contents