Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-18 / 167. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA NEM VOLTAK JÓK, CSAK LEGJOBBAK A borsószezon hősei XI. ÉVFOLYAM, 166. SZÁM 1967. JÜLIUS 18., KEDD Hárommilliót fizet a kajszi Négyszázötvenen a fákon Kevés a munkaerő — Új étkező épül Az állami gazdaság hangácsi kerületében Czira Sándor kerületvezetővel beszélgetünk hűvös irodájában. Éppen akkor ment el Szegedi János, az Arany János Termelőszövetkezet elnöke és Tuza János főkönyvelő, akik tapasztalat- cserén voltak a gazdaságban. — Rengeteg téglát és más építőanyagot láttam a közelben. Mi épül a gazdaságban? — Üzemi konyha és étkezde több mint egymillió forintért. A terv szerint az építkezés áthúzódik 1968 tavaszára is. De Marticsek Pál építési brigádvezető szerint, ha az összes szükséges anyagot idejében megkapják, akkor az étkezdét még az idén átadják. — Célja? — Az üzemi étkeztetés hi- giénikusabbá tétele, és az itteni fiatajjk kulturális igényeinek kielégítése. A kerület több éves jó munkájával érdemelte ki, hogy ilyen értékű nem termelő beruházást is kapjon. A százszemélyes új étkezdét és konyhát természetesen modern berendezéssel szerelik fel. öltözők és zuhanyozók, a konyhában gázolaj tűzhely. Nyáron az étkezdéi részt terasszal Lehe* megnövelni, akkor kétszázan is étkezhetnek egyszerre. Nagy szükség volt már rá, hiszen most is négyszázötven ember dolgozik a kerületben, sajnálatos, de minden ebédigénylőt nem tudunk kielégíteni. — Min dolgozik itt ez a sok ember? — Most folyik a kajszibarackszüret. A nyár folyamán ez a kétszázholdas barackos hárommillió forinttal fizeti vissza a ráfordított munkát és anyagot. Ebben a nagyon értékes gyümölcsben kitűnő exportlehetőségek vannak. Igaz, hogy csak az ilyen fertőzésmentes áruban. — Mennyi exportbarackot szedtek már? — Eddig tizenkét vagonnal adtunk át a kecskeméti Hun- garofruct Vállalatnak. Most pedig már megkezdjük a szállítást a konzervgyárnak. Még a kisiskolás gyerekek is meg tudják fél nap alatt szedni az ötven kiló barackot, amiért huszonöt forintot kapnak. Ennél sokkal többet keresnek a fürgébbek. Akad gyerek, aki fél nap alatt hatvan-nyolcvan forintot, a gyakorlott felnőttek százötven-kettőszáz forintot is megkeresnek. A barackost is meglátogattam. Itt ismertem meg Mákká Sándor agronómust, aki első számú gazdája a gyümölcsösnek. Irányítja a szedést, a szállítást. Az értékes gyümölcs leszedése nem egyszerű munka. Hajnaltól késő estig szinte a fogaskerék pontosságával kell dolgozni, hogy zavar ne keletkezzék a napi munkában. — Elég a rendelkezésre álló munkaerő? — Korántsem. Exportunk is több lehetett volna, ha ... több szedő lett volna. Szívesen láttuk volna a diákságot is, de nem tudom, mi az oka annak, hogy az ifjúság nem használ ki ilyen jó kereseti lehetőséget. Nem hinném, hogy a har- minckétfokos meleg tartja őket vissza. — Nálunk is létesíteni kellene egy diáktábort — mondja búcsúzóul Czira Sándor. Időszerű kérdésekről Pártonkívülieknek A konzervgyár több mint kétszáz párttag és pártonkí- vüli dolgozója május első hetében fejezte be nyolc szemináriumban a foglalkozásokat. Lemorzsolódás alig volt! Több csoportnál színvonalas, érdekes viták segítették elő a kérdések feldolgozását. Erről és a következő év terveiről beszélgettünk a konzervgyárban. Az új pártoktatási évben — amely november 15-én kezdődik és 1968. május 15-ig tart — több új formát vezetnek be. „Az időszerű kérdések” tanfolyamát a szakszervezeti bizottság szervezi ezentúl, elsősorban a pártonkívüliek számára. Ezen a szemináriumon aktuális politikai kérdéseket vitatnak meg a hallgatók. A párttagok részére négy új tanfolyam indul. A „Közgazdasági alapismeretek” tanfolyamán népszerű formában ismerik meg a hallgatók a közgazdaságtan alapfogalmait, a „Gazdaságpolitikai” tanfolyam az új gazdasági mechanizmus elvi és gyakorlati kérdéseivel foglalkozik. A „Világpolitikai és világgazdasági politika” tanfolyama a nemzetközi helyzettel és a nemzetközi politikai élet alapvető kérdéseivel ismerteti meg a hallgatókat. Az alapszervezeti vezetőségi tagok és aktivisták továbbképzését a „Szocializmus építésének kérdései” tanfolyam biztosítja. MIT LÍTUNK MA A MOZIBAN? Fantomas visszatér. Színes, szélesvásznú, francia—olasz bűnügyi filmvígjáték. Korhatár nélkül megtekinthető. Kísérőműsor: Holnaptól kezdve. Előadások kezdete: fél.6 és 8 órakor. A borsószezon végén — nagy munka volt — természetesen felvetődik a kérdés: kik voltak a legjobbak a feldolgozó- üzemben? Az elmúlt évhez képest későn, június 3-án kezdte meg a gyár a borsó feldolgozását. A megszokottnál viszont sokkal rövidebb volt az előszezon, mindössze két napig tartott, ezalatt elérték a naponkénti tizenöt vagonos készárutermelést, nyolc nap múlva pedig a napi harminchárom vagont. Megfeszített munkát, nagy pontosságot kívánt a kapukon folyamatosan beáramló borsótömeg feldolgozása. A csúcsok június 17-én és 18-án születtek meg. Szombaton 38 vagonnal, vasárnap pedig 39 vagonnal termelt a két telep összesen. A borsó az a konzervfajta, amelyből korlátlan mennyiséget el lehet adni, érdemes hát a terv túlteljesítése, ami egyet jelent a nyereségrészesedés megalapozásával. Csókás Mihály, a konzerv I. üzemvezetője arra a kérdésre, hogy kiket tart legjobbnak a borsószezonban, azt mondja, hogy ebben a munkában nincsenek jók, itt csak, legjobbak vannak. A nehéz körülmények között is — hiszen közben dolgoznak a rekonstrukción — a műszakok a maximumot nyújtották. Rendkívül lelkiismeretesek voltak a gépkezelők, nekik köszönhető, hogy a szezon alatt nem volt komoly műszaki hiba. A sterilizálókra is nagy feladat hárult, minden autokláv berendezésre egy-egy vagon borsó jutott műszakonként. De nem feledkezik meg a hatórásokról sem, akik korukat is meghazudtoló jó teljesítményt nyújtottak, a kiszedő pincében, a zárócsoportban és másutt is. Megérdemlik a köszönetét mindannyian. (b) (Foto: Gábor) Elmélyülés A konzervgyári fotósok első kiállításáról — Először nézze meg! — A véleményét is kérjük! Ilyen mondatok és elejtett fél szavak hívják fel a figyelmet a konzervgyárban. Mi az, ami ebben a nagy gyárban első alkalommal történik, amit meg kell nézni, és amiről véleményt kell mondani? A konzervgyári fotóamatőHúzd meg — ereszd meg Történt pedig, hogy Zabodal Dénesné tanácstag közvetítésével azt kérte az Arany János Termelőszövetkezet vezetősége és tagsága, hogy a Kocséri út mentén levő Párizs-tanya előtti autóbuszmegállót helyezzék át háromszáz méterrel Nagykőrös felé. A kérvényen számos aláírás is volt. Február 21-én kapta meg a kérvényt a városi tanács építési és közlekedési osztálya, és azonnal intézkedett is a MÁVAUT-nál. A megállót áthelyezték. Május 30-án a MÁVAUT- központ kapott egy kérvényt Ugyancsak számos aláírással, amely a megálló visszahelyezését szorgalmazza. A Műszaki Osztály alaposabban megvizsgálva az aláírásokat kiderítette, hogy az új kérvény értelmi szerzője a Patonai-család. Patonai Sán- dorné el is ismerte ezt azzal, hogy a kérvényt nem ő, hanem — kiskorú gyermekei íriák, és odaírták olyan iskola- társaik, sőt, olyan ismerőseik nevét is, akik legfeljebb évente kétszer-háromszor utaznak autóbusszal. Nekik ugyanis nagyon jó volt a tanya előtt a megálló. Gyerekes dolog lenne, ha — nem tudtak volna róla a felnőttek. De tudtak róla. Hiszen ezt az ellenkérvcnyt is aláírták néhányan. Sőt volt olyan, ahol a férj az áthelyezés mellett szavazott, a feleség ellene, és előfordult az is, hogy ugyanaz Felvételre keres a Nagykörösi MFK Vállalat, Rákóczi út 39 diáklányokat szezonmunkára. az aláírás szerepelt mindkét kérvényen. Ki érti ezt? A városi tanács Műszaki Osztálya és a MÁVAUT nem. Mégsekn lehet elintézni egy kézlegyintéssel. A zugirásza- tot a törvény bünteti. Ez azonban nem zugirászat. Legfeljebb egy belső törvénynek kellene érvényesülnie, amely lefogná azoknak a kezét, akik egy kis hamisítástól sem riadnak vissza, ha önző érdekeikről van szó. (b. h.) Profán üzenet örök törvény parancsát teljesítem, mikor — mint déli nap felé a vak — felédfordítom arcom, hogy sejtjeimbe fölszívjalak és több legyek veled. Tudod, Ági, van abban valami megmosolyognivalóan gyöngéd és gyönyörű, ahogy suta, töprengő szavaimmal sorsod jelét a sorsoméba fűzve vésem föl, mint egy antik vázaképet, a hétköznapok kőkockáira. Szeretném, hogyha értve értenél, ha nem födnék el előled az arcom a verssorok és nem félnél elfogadni, hogy úgy villansz föl bennem, mint a költők tekintetében a felismerés vagy vihar előtt a mélyzöld búzatáblák fölött keringő megriadt galambraj. Karai László rök első kamarakiállítása. Érdekes vállalkozás, remélhetőleg nem az utolsó. Szép képek, pedig nem válogatták őket, nem ez volt a cél. Minden beküldött képet elfogadtak és fölraktak a falra, a dobozüzem emeletén levő KISZ-teremben. Arra voltak kíváncsiak, vajon milyen lesz a visszhangja? A bejegyzések azt bizonyítják, hogy érdeklődők az emberek a konzervgyárban, szívesen fölmennek az emeletre a képek kedvéért. Az „Ivek”, a „Bécsi fények”, az „Elmélyülés” és a „Hogy vagytok?” arról tanúskodnak, hogy ezek a fotóamatőrök nemcsak szeretnek fényképezni, de tudnak is. A „Hogy vagytok?”-ról beszélgetve mondják: „ha tudná, hogy milyen kicsi géppel készült”. A szerzőről érdeklődve titokzatos mosoly a válasz. A szerző nevét nem mondják meg, hiszen akkor már nem lenne pártatlan a vélemény. Már pedig a díjazásnál figyelembe veszik a látogatók véleményét is. A „vendégfüzetben” ott sorakoznak egymás mellett a látogatóknak legjobban tetsző képek címei. Köztük van az „Elmélyülés” is. —yász A gépszerkesztő asztal mellett Beszélgetés Molnár Zsuzsit okleveles gépészmérnökkel A konzervgyárnak sok mérnöke van. Mindannyian tekintélyes, meglett férfiak, egytől- egyig felelősségteljes állásban. Itt, a gépüzem irodájában ül velem szemközt a mérnöki kar legfiatalabb tagja. Alig három hónapja dolgozik a gyárban és arról nevezetes, hogy ő az üzem első és bizonyára még jó ideig egyetlen női gépészmérnöke. Előtte a munkaasztalán lepedőnagyságú rajzok. Molnár Zsuzsa konzervgyári gépet szerkeszt. — Mi vitte a mérnöki pályára ? — Aki a középiskolában őszintén lelkesedik a matematikáért, szereti a fizikát és mindenekfelett érdekli a gépszerkesztés, annak a sorsa már akkor eldőlt, akár fiú, akár lány. Nem is vágyhat máshová, csak a Műszaki Egyetemre! — mondja Zsuzsa annak az embernek a határozottságával, aki érettségi bizonyítvánnyal a kezében és határozott programmal lépett ki a középiskola kapuján. Aztán rövid elgondolkodás után: — A mérnöki diploma nem volt újdonság az én számomra. Édesapám építészmérnöki oklevele egy életen keresztül ott díszelgett a lakásunkban. Amikor leérettségiztem, bátyám már a miskolci egyetem gépészmérnöki karán tanult és biztatott. Tőle tudtam, hogy nemcsak a gépészeti karon, hanem a bányamérnöki, sőt kohászati szakon is vannak lányok. — Mennyi ösztöndíjat kapott? — Évfolyamtársaim közül a legtöbben kötöttek tanulmányi szerződést vállalatokkal, tanácsokkal. Ezt a lehetőséget én nem vettem igénybe. Talán azért, mert nem akartam ma- gab elkötelezni. Különben pedig az elhelyezkedési gondok általában csak az utolsó félévben jelentkeznek. — Könnyen sikerült az elhelyezkedés? — Nem válogattam. A diploma kézhez vétele után fél esztendőn keresztül egy budapesti öntödében dolgoztam gyártáselőkészítésen. Bátyám ekkor már a Békéscsabai Konzervgyár gépészmérnöke volt. Az ő példáján elindulva jelentkeztem itt a gyárban. Három hónapja dolgozom itt a gépüzemben. Konzervipari gépek tervezésén dolgozom. Szabó Mihály a gépüzem vezető mérnöke. Sok egyéb mellett arról is nevezetes, hogy nagyon szereti az ifjúságot, és lelkes támogatója az üzem KISZ-szervezetének. Fiatal gépészmérnök kollégáját mindenben örömmel támogatja. — Molnár Zsuzsa gépész- mérnök, első női munkatársam itt az üzemben! — mondja. — Egyáltalán nem tartottam különösnek és rendhagyónak g kolléganő jelentkezését. A műszaki szakmák iránti előítéletet a nők régen felszámolták. Amikor tíz esztendővel ezelőtt végeztem a budapesti Műszaki Egyetemen, ha jól emlékszem, hetvennyolcvan nő kapott gépész- mérnöki diplomát. És úgy látom, hogy kitűnően meg is állják a helyüket. Molnár Zsuzsa jó szakember, és amennyire a rövid három hónap alatt megfigyelhettem, csak azt mondhatom, hogy feladatát jól látja el. (sí) GYARAPODNAK Kilencvennyolc férőhelyes új tehénistállót építenek a Hunyadi Termelőszövetkezetben. Az új istálló önitatós rendszerű, megfelel a modern követelményeknek Legkésőbb augusztus 1-ig A nagy érdeklődésre tekintettel Az Országos Rendező Iroda megrövidítette az amerikai jégrevű jegyváltás idejét. Augusztus harmadikéig mindenhonnan be kell küldeni a bevételt. A nagykőrösi külön- autóbuszra ezért legkésőbb augusztus 1-ig fogad el jelentkezőket a művelődési ház. Mint már megírtuk, a részvételi díj százötven forint, amely magában foglalja az utazás, az ebéd, a kiállításlátogatás és a jégrevű belépőjegy árát. Jelentkezni lehet Patai Károlynál, a művelődési házban. ANYAKÖNYVI HÍREK Született: Török László és Káldi Mária: Zsuzsánna, Virág János és Csernus Mária: János, Pap Miklós és Tóth Rozália: Éva, Varsányi-Faragó Balázs és Szarka Mária: Ágnes, Sánta Ferenc és Szűcs Erzsébet: Zoltán, Farkas György és Péczeli Eszter: György, Bakos István és Szabó Margit: Mária, Bűz László és Bendő Ilona: László, Kenyeres Antal és Czakó Margit: Attila, Cselóczki József és Kurgyis Mária: József, Csikány Béla és Sodrai Katalin: Béla nevű gyermeke. Házasságot kötött: Budai Imre és Rajta Katalin, Módra Sándor és Moravcsik Mária, Bognár Ferenc és Szebeni ívtária, Pócsi Lajos és Juhász Éva. Meghalt: Mészáros Józsefné Dobi Mária (Tabán ut. 11.), Csapó Józsefné Kis Lidia (Kazinczy u. 8.), Sasvári Gézáné Seres Eszter (Jókai u. 10.), Dudás-Kovács Antal (Filó Lajos u. 14.)’ Erdős Pál (Ady Endre u. 12.), Rácz Gábor (Zrínyi u. 54.), Maráczi József (Kürti lapos dűlő 3.), Barak László (Földvári u. 4.), Veres Péter (Dal- mady Győző u. 6.). A CEGLÉDI VENDÉGLÁTÖIPARI V. FELVÉTELRE KERES FAGYLALT MOZGÓÁRUSOKAT Ceglédre és Nagykőrösre. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán. Cegléd, Kossuth tér 10/a.
