Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-02 / 154. szám

1967. JÜLIUS 2., VASÁRNAP r*»T HECrül TUDOMÁNY-TECHNIKA „Képautók“ múltban - jelenben A nagy autóversenyeken káprázatos sebességgel szá­guldanak a gépcsodák, ám ez legfeljebb a sportágért rajon­gókat hozza lázba. A gépjár­mű birtoklására vágyó embe­reket sokkal jobban érdeklik azok a „hétköznapi” konst­rukciók, amelyek számukra is elérhetők, és egykor, tulajdo­nosaik lesznek. Az egyszerű szerkezetű, megbízható üze­mű, olcsón gyártható és sze­rény anyagi lehetőségek mel­lett is üzemben tartható gép­kocsikat nevezte el a köz­nyelv „népautóknak”. Nos, tartsunk egy kis szemlét ezen a „fronton”, a múló évtizedek távlatában és napjaink gép­kocsitípusai között. • A tömegek autó iránti igé­nyére számítva alkotta meg az amerikai Henry Ford híres T-modelljét. E típusból 1908 és 1928 között még mai szem­mel is elképesztő mennyiség, mintegy 15 millió (!) gépko­csi került le a futószalagok­ról. A T-modellt tehát joggal nevezhetjük az első „népautó­nak”. Miközben a Ford-autók milliói benépesítették az or­szágutakat, az európai konst­ruktőrök sem tétlenkedtek. Ha nem is tudtak akkor még ha­sonló sorozatnagyságot fel­mutatni egy-egy típusból, kétségtelenül eredményes munkát végeztek a „tömegek autójának” kifejlesztésében. Csehszlovákiában 1923-ban kezdték el gyártani a kéthen- geres Tatra 4/12-es típusú kis gépkocsikat, melyek a végle­tekig leegyszerűsített szerke­zetükkel, mégis páratlanul jó menettulajdonságaikkal és csekély üzemköltségükkel méltán vívták ki az autós vi­lág csodálatát. A későbbi Táti­ra -57-egsorozat; hűen követté a korábbi típus szerkesztési elveit, elpusztíthatatlan, rendkívül megbízható autó­nak bizonyult (még ma is gyakran találkozunk az uta­kon a jól ismert 57/B típus­sal). A német Porsche profesz- szor által elgondolt népautó terve 1932-ben látott napvilá­got. A Volkswagen sorozat- gyártásának megindításáig eltelt ugyan még néhány esz­tendő, de aztán megkezdte hódító útját a korábban „bá­dogtacskónak” csúfolt kisko­Hétezer éves leletek A régészet kevés fából ké­szült lelettel rendelkezik, amelyből a történelem előtti korok kultúrájára , lehet kö­vetkeztetni. A fájfól készült szobrok, használati tárgyak ugyanis csak tőzeglápos kör­nyezetben konzerválódnak és nyújtanak értékes támponto­kat az utókor emberének. A Szovjetunió északi területén, a Vicsegda folyó partján időszá­mításunk előtti évezredekben folyamatosan lakott az ember. Nemrégiben a szovjet régé­szeknek mély tczegrétegből igen jól konzerváltan sikerült számos, fából készült leletet a felszínre hozni. Megállapítot­ták, hogy a leletek i. e. a he­tedik évezredből, illetve a ha­todik évezred elejéről szár­maznak. A fenyőfából készült íjak, sítalpak, és a kanadai indiánok tobogánjához ha­sonló szán-talpak némelyike érdekes díszítésű. A szovjet régészeti kutatá­sok eddigi eredményei szerint a Vicsegda partján egykor élt emberek vadászatból tartot­ták fenn magukat. A mostani ásatások során azonban szá­mos olyan eszköz is a felszín­re került, amely azt bizonyít­ja, hogy ezek az emberek a va­dászat mellett halászattal is foglalkoztak. Erről tanúskod­nak a hálómaradványok, fából készült úszók és szigonyok, csónak és épségben maradt evezőmaradványok, amelyek­nek nagy részét az időszámítás előtti hatodik évezredre datál­ták. esi. A típus világsikere nem szorul bizonyításra, hiszen az évtizedek során legyártott da­rabszám csaknem eléri a T- mcdell - mennyiségét. Ma is népszerűségnek örvend a jól ismert Volkswagen, melynek alapkonstrukciója 35 év alatt alig változott. A németek — a Volkswagen mellett — egy másik típust is kialakítottak, a kétütemű, kéthengeres, mellső kerékhajtású DKW- modellt. A maga idejében Anglia népautója a nálunk kevésbé ismert típus, az Austin Seven volt. Az olaszok közel 1000 köbcentiméteres hengerűr­tartalmú Balillája már hoz­zánk is eljutott, és azt köve­tően a Fiat gyár Topolino autója — a „lekicsinyített nagykocsi” — is. Mindhárom típus igénytelen, ám mégis megbízható „népautónak” bi­zonyult. Teljességre nem törekedhe­tünk a mai modellek felsoro­lásában, de talán nem is szükséges, hiszen naponta ta­lálkozunk sok jellegzetes nép­autó típussal: a Citroen 2 CV- vel, a Renault 4 CV-vel és R—4-gyel, vagy a Fiat 500 és 600 típusokkal. Ám nem ha­ladhatunk el említés nélkül az angol Mini Minor (a mo­dernizált Austin Seven) és az Opel Kadett modellek és a holland DAF-típusok mellett sem. A szocialista tábor és ha­zánk népautója ma kétségte­lenül a Trabant. Egyszerűsé­ge, megbízhatósága és olcsó­sága közismert. Sajnos, ma még nem készül elég nagy gyártási szériában. Ám szüle­tőben van a Szovjetunióban készülő nagy rivális, a Fiat 124 típus nagysorozatú gyár­tása, melye,t joggal nevezhe­tünk majd a szocialista or­szágok népautójának. B. I. Rádió a gyomorban Ha az orvos valakinél arra gyanakszik, hogy gyomorsav- elválasztása nem szabályos, próbareggelire küldi. Az éh­gyomorral elfogyasztott so­vány reggeli után néhány mil­liméter vastagságú gumicsövet nyeleinek a beteggel és ezen keresztül a gyomornedvből mintát vesznek, majd ennek vegyi összetételét, főleg sav­tartalmát meghatározzák. A betegek azonban rendsze- , rint félnek a vizsgálat kelle- j illetlenségeitől, de baj van a i vizsgálat pontosságával is, hi- : szén a gyomorsavtermelés erő- i sen fjigg az idegállapottól, i Könnyen 0 elképzelhető tehát, i hogy a próbareggelitőí való fé- i lelem befolyásolja a savéivá- j lasztó tevékenységet, vagyis a j mérés eredményei meghami- j sítják a vizsgálattal szerzett j tapasztalatokat. Azt is a vizs- i gálát hátrányaként említik, i hogy csak -laboratóriumi kö- ! rülmények között végezhető és i nem tarthat tovább X—2 őrá- j nál. Sokszor pedig szükség > lenne arra, hogy a páciens; közben folytathassa! hétközna- < pi tevékenységét, mert esetleg ! csak így jelentkeznek a pana-! szók. Az elektronika fejlődése, az ; elektronikus alkatrészek mé-; reteinek csökkentése lehetővé! tette a hagyományos módszer! hibáinak a kiküszöbölését. ! Olyan kis méretű rádióadót,! rádiószondát szerkesztettek,! amelyet a páciens lenyelhet: és amely az emésztőrendszer $ élettani viszonyairól kisugár- 5 zott jelek útján ad tudósítást. $ Ezeket az elektromágneses je- $ leket a páciens testén kívül J kellő érzékenységű vevőké- 5 szülékkel lehet felfogni, mér- $ ni és regisztrálni. Mit tud egy ilyen parányi $ rádióadó? Először is mérni tudja a 5 gyomorban és belekben ural- $ kodó nyomást és mivel ez ősz- $ szefügg a hőmérséklettel, tér- $ mészetesen azt is. Méri a gyo- $ mór savkoncentrációját: a 5 gyomornedv két fémelektród- $ dal érintkezik — így galván-1 elem jön létre, amely a sav- 5 koncentrációval arányos fe- 5 szültséget állít elő. Üjabban $ radioaktív sugárzásra érzé- $ kény szondákat is készítettek. $ A különféle tényezők méré- 5 sőre alkalmas szondák széles $ körben használhatók az orvosi $ kutatásban, de egyes terüle- $ teken már klinikai alkalma- $ zásukra is sor került. A nyo- $ másérzékeny szondák jól fel- $ használhatók például a bélel- $ záródások tényének és helyé- $ nek a pontos megállapítására. 5 A hőérzékeny szondák a gyo- $ morfekélyek kimutatására al- ! kalmazhatók, míg a savérzé- $ kények a gyomor savháztar- $ fásának az alakulásáról adnak $ hű képet. A gyomorvérzés he- $ lyének a megállapítására su- ^ gárérzékeny szondát nyeleinek $ a beteggel, miután előzőleg $ radioaktív jelzőanyagot fecs­kendeznek be. A kutatások során arra tö­rekednek, hogy műtéttel beül­tethető szondák más szervek állapotáról is nyújtsanak in­formációt. Elképzelhető, hogy nem is olyan sokára a szív, a mellüreg, a hasüreg belső kö­rülményei is mérhetők lesz­nek a parányi rádióadók se­gítségével. A KESZEGFOGAS MŰVÉSZETE Sok országban már régen felismerték a keszegezés je­lentőségét; a francia horgá­szok például nagy lelkesedés­sel érdeklődnek a keszegfajok iránt és „művészetté” fokoz­ták a nálunk még oly sokak által lenézett „pecázást”. Ver­senyeket írnak ki a francia horgászok számára és a ver­senyzők közül nem egy 120— 140 darabos rekordot állít fel óránként. A francia bajnokok egész „arzenált” vonultatnak fel, a finom úszóktól és a láncolato- san felcsíptetett sőrétekkel súlyozott készségektől az agyaggombócokba gyúrt lisz­tes pépekkel való beetetésig. A felszerelésről annyit, hogy a hasas típusú úszó he­lyett megfelelőbb az orsó ala­kú, igen vékony és finom úszó, mivel az előbbi formája miatt — megkönnyíti a ke­szegnek a csali állandó le- rablását. Az utóbbi úszótípus az áramvonalas alak miatt könnyen merül, különösen, ha nem egyetlen ólomgömbbel van súlyozva, hanem láncban felcsíptetett hasított sőrétek­kel. Finom, nem túl rövid, könnyű botokra is szükség van, mert pontyozó szerszám­mal keszegezni annyi, mint ágyúval vadászni verébre. Ha azonban az egészen finom készségre kap rá akár csak egy 20 dekás keszeg, a íárasz- tás éppen olyan izgalmas le­het, éppen úgy hajlik a köny- nyű bot, mint pontyozó szer­számunkon egy kétkilós poty- ka. Szarvasmarha-gümőkór Az ENSZ Mezőgazdasági Bi­zottsága sokat foglalkozott a- szarvasmarha-gümőkór elter­jedésével. Valóban megdöb­bentőek azok az adatok, ame­lyek a betegség gazdasági kártételéről szólnak. Francia- országban például a gümőkór felszámolása előtt évente 2000 tonna húst koboztak el. Csehszlovákiában pedig Prága egy évi hússzükségletét. Közvetve is tetemes a kárté­tel: az egészséges állatoknál 10 százalékkal több az utód. a beteg szarvasmarhák rosszabb takarmányértékesítők stb. A gazdasági kár mellett nem lebecsülendő az a ve­szély sem, amit a nem pasz­tőrözött tejet fogyasztók, el­sősorban a gyermekek, illet­ve a szarvasmarhákkal dol­gozó emberek számára okoz._ Világstatisztikai adatok sze­rint az emberi gümőkóros esetek kb 10,2 százaléka szarvasmarha eredetű, de ez helyenként a gyermekek fer­tőzésében a 35—40 százalékot is eléri. Ma már nem akad Európá­ban olyan ország, ahol ne lépnének fel erélyesen a szarvasmarha-gümőkór el­len. Befejeződött a küzdelem Ausztriában, Belgiumban, Dániában, Hollandiában, Finnországban, Izlandon, az NSZK-ban, Angliában, Nor­végiában, Svájcban és Svéd­országban. Hivatalosan még nincs gümőkórmentessé nyil­vánítva, de gyakorlatilag mentesnek tekinthető Bulgá­ria, Portugália, Szovjetunió és Franciaország. A gümőkór- mentesítés jelenleg is folyik Albániában, Csehszlovákiá­ban, Lengyelországban, Ma­gyarországon, az NDK-ban és Romániában. A mentesítés kezdeti szakaszában vannak: Görög-, Olasz- és Spanyolor­szág. Valamennyi, gümőkórral fertőzött állat járványter- jesztő, vagy idők folyamán azzá válik. A terjedés meg­akadályozásának egyetlen biztos módja a mentesítésre kerülő állatok maradéktalan eltávolítása. Ez nemcsak le­öléssel lehetséges: az egyéb­ként egészséges, még gazda­ságilag hasznosítható állato­kat elkülönítő telepeken tart­ják tovább. Ha ily módon — ez termé­szetesen hosszadalmas eljárás — sikerül mentesíteni az állo­mányt, következik a feladat nehezebb része: a gümőkór- mentes állapot megtartása. A nehézség abból adódik, hogy nagy az újrafertőződés lehe­tősége. Ilyen például a fel nem ismert gümőkóros állat, elhanyagolt fertőtlenítés stb. Akkor is fertőződhetnek a szarvasmarhák, ha olyan le­gelőre kerülnek, ahol előző­leg beteg állat tartózkodott. De az ember gümőkórbakté- riuma is megtelepedhet a szarvasmarhában. Magyarországon 1962 őszén indult meg ■ a szarvasmarha- gümőkór elleni szervezett harc. Eleinte bizonyos területi elv érvényesült: a mentesítés a nyugati megyékben kezdő­dött, innen fokozatosan ha­lad tovább. A tervet azonban időközben módosították, esze­rint mindenütt megindulhat a mentesítési munka, ahol erre a feltételek megvannak. | ^lagüeíoíouszala^al a seregélyek ellen Az erdő és az ember Kirándulók ezrei lepik el az erdőt, hogy enyhülést, felüdü­lést találjanak a nyári meleg­ben. Közülük sem sokan gon­dolnak arra, hogy a civilizáció fejlődése következtében je­lentkező problémák milyen kapcsolatban vannak az er­dővel? Például: mire jelent gyógyszert és miért kell óv­nunk az erdő fáit? Európa népessége az elmúlt négy évtizedben 486 millióról 650 millióra növekedett. Ennek természetes következménye, hogy a lakásépítés, az ipar és a forgalom mind nagyobb te­rületeket hódít el a természet­től, illetve a már mezőgazda- sági művelés alatt álló terü­letektől. Rendkívül nagy mértékben nőtt az iparvidékeken a leve­gő szennyeződése. Egyes vizs- gá’atok szerint az iparvidéke­ken 1 liter levegőben 800 000 porszemecske is előfordul, míg az erdőkben csak 500. A nagyvárosokban a szeny- nyezettség 42 százalékát a gépkocsik okozzák, de az ipari üzemek sem kevesebb problé­mát jelentenek, különösen a halállományt pusztítja a nagy­városi szennyvíz. Hasonlóan nagy gondot okoz a lárma is, amely ellen zöldövezetekkel ^ kell a lakótelepeket elszige- 5 telni. $ Az erdő tehát életünk egyik $ legfontosabb „gyógyszere”. ^ Különböző szolgáltatásai kö- ^ zül még ma is a fa áll az első ^ helyen. A modern építőanya- ^ gok megjelenése korában ^ azonban más szempontból is ^ jelentkeznek előnyei. A víz- ^ gyűjtők legnagyobb részét $ ugyanis erdők borítják. Egy ^ hektár erdő évi 2000 tonna vi- § zet tárol. Igen fontos tehát a ^ megfelelő vízvédelmi erdők ^ kijelölése. Az erdő szerepe azonban nem merül ki anyagi szolgál- i tatásban és védelmi szerepé- i ben. Kedvező hatása az ember § lelki és testi állapotára ugyan- § ilyen fontos: éppen ezért egy- ^ re több menedékház, szálloda § épül az üdülők részére.­Az erdő értéke miatt állan- ^ dóan növelni kell a fásított i területeket. Üjat kell telepi- | teni és a régit csak az erdő- ^ gazdálkodás szigorúan meg- ^ szabott rendje szerint felhasz- $ nálni. Az erdő gazdaságossági ^ jelentősége mellett tehát egy- $ re inkább előtérbe kell he- $ lyezni a szociális és egészség- ^ ügyi szempontokat is. $ Vegyszerekkel a cápák ellen Thor Heyerdahl ismert „Kon Tiki” könyvében megemlíti* hogy a tutaj legénysége olyan vegyianyagot vitt magával* amely vízben feloldódva tá­vol tartja a cápákat. Ez volt az első eset, hogy kémiai anyag segítségével akarták fel­venni .a harcot ,a kíméletlen tengeri ragadozókkal szem­ben, melyek hajótöröttek, re- pülőszérericsétlénségek elit­ben maradt áldozatai, vala­mint gyanútlan fürdőzők éle­tét is veszélyeztetik. A kutatók első kísérletei azon a megfigyelésen alapul­tak, hogy a cápák nem köze­lítik meg a feloszlás állapotá­ban levő társuk tetemét. Meg­állapították, hogy a cápahul­lában képződött ecetsavas am­monium készteti meghátrálás­ra a veszélyes állatot. Később arra is rájöttek, hogy más ve­gyianyagok, így pl. a rézszul­fát és a rézacetát még foko­zottabban riasztó hatást válta­nak ki. A csalétekként zsineg­re kötött halakat messze elke­rülik a cápák, ha a könnyen oldódó vegyi anyagok vala­melyikéből egy keveset a ten­gervízbe juttatnak. Ez azon­ban csak akkor van így, ha a ragadozók megfelelő távolság­ban vannak az áldozat észle­lésének pillanatában, tehát addig, amíg csak szaglóérzé- kük^ irányítja őket. Ha viszont — látásukkal egészen közel fe­deznek fel valamit, elva­kultan utánakapnak. Így tör­ténhet meg, hogy olykor szi­lárd tárgyakban — hajóge­rincekben, evezőkben stb — is kárt tesznek. A hajótörött számára koc­kázatos lenne tehát, hogy egyedül a vegyszerek riasztó hatására bízza magát. Ezért a tintahalak „taktikáját” követ­ve kombinálják a védekező­anyagokat: vízben nagyon gyorsan oldódó festéket is ke­vernek a riasztószerhez. Repülők és tengerészek úszómellényeihez csatolva ma már általánosan alkalmazzák a kis tokokat, melyek a vegyi- anyagkombinációt tartalmaz­zák. A vízbe kerülő áldozat kis szakítószalag megrántásá­val egymás után szabadíthatja ki a tokok tartalmát, amelyek mindegyike 3—4 órán át biz­tonságot nyújt a cápák ellen. A cápáktól veszélyeztetett tengeri fürdőhelyeken ugyan­csak vegyszerek segítségével tartják távol a hívatlan látó1 gatókat, bizonyos távolságban „vegyszeres kordonnal” vesziH korül a tengeröblöt. íviauarijeszio. rvi ne ismer­né a „keresztre feszített” rossz gúnyát, kiselejtezett kalappal a „fejében”? Szántóföldeinken, gyümöl­csöseinkben, szőlőinkben nem­egyszer válik ellenségünkké a madárvilág. Megdézsmál­ják a termést, pusztítják a növényzetet. Röviden: helyet kérnek a természet asztalá­nál, sőt kérlelhetetlenül is osztozkodni akarnak velünk. Védekeznünk kell tehát el­lenük. Ügyelnünk kell azonban arra, hogy — mérlegelve a hasznot és a kárt —, ne ítéljünk elhamarkodottan. Gondoljunk például a fo­golyra vagy a szántóföldek egyéb lakóira. Igaz, hogy a termésből is sokat elfogyasz­tanak, de több hasznot haj­tanak azzal, amit rovarok­ban elpusztítanak. Tudjuk, hogy madárvilágunk jó ré­szénél fele-fele vagy még ennél is kedvezőbb a hasz­nosság aránya a kár elle­nében. Még a sokat csepült veréb kiirtása is kérdésessé tenné, vajon valóban olyan haszontalan állat-e, vagy in­kább nála is kiegyenlített a haszon—kár arány. Nehéz azonban megvéde­nünk a halastavak „rab­lóit”, amelyeket gyakran csak 1 természetvédelem, vagy fa­juk ritkasága óv meg a ki­irtástól. De még ennél is na­gyobb gondot jelent gyü­mölcsöseink, szőlőink dézs- málója: a seregély. A seregélyek tápláléka részben növényi, részben ál­lati eredetű. Egy nagyobb se­regélyraj (100—200) egy cse­resznyefa egész termését I—2 nap alatt elfogyaszthatja. A se­regélyek vonulása az egész :ermést veszélyeztetheti. Észak- Afrikában különösen az olaj- ültetvényeket féltik tőlük, de — ugyanúgy mint nálunk — a szőlőkre is nagy veszélyt jelentenek. Elriasztásukra több mód­szert ajánlanak: madárijesz­tők, mozgás (optikai riasz­tás), szagok alkalmazása, za­jok keltése vagy éppen me­chanikai védelem (viszkóza- Eonalak kifeszítése). Bevál­tak a jól látható és egyben könnyen mozgó tárgyak, mint a rara «wcasziou. színes papír* sávok, forgó készülékek. Ezt összekapcsolhatjuk megfelelő hanghatással (zörgő fémle­mezek) is. Ezek a módsze­rek azonban nemigen alkal­mazhatók nagyüzemi feltéte­lek mellett, ritkán lépik ,túl a kisüzem adta lehetőségeket. Éppen emiatt nagyszabá­sú kísérleteket folytatnak új módszerek kidolgozására. Ri­asztópatronokkal, rakétákkal sikerült a seregélyeket több kilométer távolságra hajta­ni az ültetvényekről, gyü­mölcsösökről. Még modernebb­nek és jobbnak vélik a foto- akusztikai eljárást, amelynél a seregély félelmében adott hangját utánozzák magneto­fonszalaggal. A befektetett összeg megtérül, könnyen mozgatható, áttelepíthető be­rendezéssel érdemes megva­lósítani.- vázon iiiuuszereiv ivói ­látozottsága oda vezetett hogy a seregélycsapatok nyug­vóhelyeinek repülőgépről tör­ténő parathion-permetezésé- hez folyamodjanak. E mód­szernek a bevezetése nem­csak a módszer kegyetlensé­ge, hanem . más élőlényét tömeges pusztulása miatt serr ajánlható. Annál kevésbé mert a közismerten kárté­kony seregély bűnlajstromá: az erdészetben elfelejtik és a kártékony rovarok pusztí­tójaként egyenesen hasznos­nak vélik. Hasonlóan véle­kednek az állattenyésztő vi­dékeken a legelőtartásra be­rendezett gazdaságok. Itt is érvényes, hogy „ítéle­tet” csak körültekintően, a: összes tényező figyelembe­vételével szabad hozni...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents