Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-16 / 166. szám

XI. ÉVFOLYAM, 165. SZÁM 1967. JULIUS 16., VASÄKNAP Vízvette föld - Kiabálnak a kalászok Csoki és a kaszás aratás Pontosan két óra van, és kánikulai hőség, amikor Bá­rány Lajossal, a Petőfi Ter­melőszövetkezet megbízott el­nökével beülünk a Moszkvics­ba és elindulunk a határba. A Szolnoki út makadámja ontja a meleget, a kocséri kanyar után már átjárja az Alföldet a szél. De meleg ez a szél, kalászszárító, nem hű­sít. Az ember csak akkor érzi a légmozgást, ha a nyitott .ab­lakon kitartja kezét. Fut az út a kerekek alatt, már a Körös-érnél vagyunk, látjuk a partot védő zizegő nyárfasort. Balra fordulunk. — Már jártam itt. Erre kell menni a juhhodályokhoz. — Az elnök nem válaszol. Min­den figyelmét leköti az út, amely a vasárnapi nagy eső után kátyúkkal van tele. A hirtelen jött hőségtől itt-ott már megrepedezett, másutt és teljesen váratlanul tócsa, iszap. A Moszkvics óvatosan kerül­geti és nagyokat szusszan. A juhhodályok felől három ku­tya vicsorog elő, nagy csaho- lással. Nagyon messziről, még alig hallhatóan, szinte csak zümmögésnek tűnik, de már ideér a kombájn hangja. Per­sze, hiszen aratáshoz jöttünk. Sima út, majd bukkanó, ma­gas fű az úton, virág és mé­hek. Szemközt egy vontató jön, hátán ömlesztett gaboná­val, rajta emberek. — Merről? — A kombájntól. A tengerpart... ... forró homokja várja annak a tizenegy autónak az uta­sait, akik kedd délután indultak el Bulgáriába. A Magyar Autóklub nagykőrösi csoportjának tizenegy tagja, család­tagjaival és barátaival az év eleje óta készült erre az útra, amelynek során Romániába cs Bulgáriába látogatnak el. Visszafelé pedig Jugoszláviát járják be, és a pálmafák alatt, aa narancsligetek között megfürödnek a kéklő Ad­riában is GRAZ-BÉCS ötnapos Graz—Bécs utat indít az IBUSZ október elejé­től november közepéig. A cso­port tagjai két napot töltenek Stájerország legnagyobb váro­sában, majd a Semmeringen át érkeznek Bécsbe. A délután szabad. Másnap reggel autóbu­szos városnézés következik. Az utolsó napon mindenki kötet­lenül csinálhat programot ma­gának. Indulási időpontok október elsejétől november nyolcadi­kéig. Az utazáshoz öt fénykép és két osztrák vízumkérő lap szükséges. Részvételi díj kétezerhárom­száz forint. Jelentkezni a mű­velődési házban lehet Patay Károlynál. — Hová? — A szérűre. A vontatón árpa. Aki nem ismeri, még annak is feltűnik a sok kis apró ránc a szeme­ken. Mint egy megfáradt öregasszony arca. — Nem jó ez — dörzsölgeti a szemeket az elnök a tenye­rében. — Csak takarmánynak való. Gyalog vágunk át a tarlón, por száll szemünkbe. A kom­bájn forgatja csápjait, porzik a szár. A gépen fiatal fiú. Nagy karimájú kalap a fejé­ben, bőrét barnára sütötte a nap. Jön a tábla széle felé, aztán ügyesen fordul. Embe­rek vesznek körül, a kalászo­kat nézik. Majd odaér „Csoki” is a fák alól. Csőid a kom­bájn felelős vezetője. Becsüle­tes nevén Dobos József. Ti­zennegyedik éve van kint az aratásnál, közben öt évet ki­hagyott. akkor nem volt gé­pen, csak szerelőként vett részt a nagv attrakcióban. — Aratott-e már kézzel? — Tavalv megpróbáltam, nem tetszett. Nehéz munka az. Könnvebb a géppel. — Az öregek azt mondják, nem jó a gép, magas tarlót hagy. — Ezt a tarlót meg lehet nézni. Ugye? — fordul az el­nök felé. — Nem szabad a kemény földhöz hasonlítani. Ez homok. Hamar készek a táblával. Nem messze még egy kisebb tábla, azt még. levágják: Víz vette terület volt ez. Ezért is gyengébb rajta a gabona. — Kitart-e ma? — kérdezi, az elnök. — Egykettőre készen le­szünk — válaszol Csoki. — Csak ne kiabálnának egymás­nak a gabonaszálak. — így jelzi a tábla ritkaságát. — Ha befejeztük, Vecsei bácsihoz megyünk. Ha csak nem lesz valami baj. — Miért, mi baj lehetne? — Tudja — magyarázza —, ilyenkor jó a kalász, amikor porzik. Estefelé megereszke­dik, és leginkább olyankor tö­rik valami a gépen. Az utolsó szót már csak nyeli, ugrik fel a gépre, mert uevan négy óra van csak, de előtte van még egy kisebb tábla, meg azután az új terü­let. Nem telik bele egy óra, su­hanunk a város felé. Hirtelen fékezünk. Egy kombájnt elő­zünk meg. Csokiék ülnek rajta. (b. h.) Záró tábortűz Pénteken este az Absolon Sarolta KlSZ-munkalábor diákjai kétheti becsületes munka záró akkordjaként szín­vonalas műsorral búcsúztak egymástól és parancsnoka­iktól. A hangulatot fokozta a tábortűz és a konzervgyár Black boys beat-zenekarának muzsikája. A két hét alatt a legjobb eredményeket a monori lá­nyok érték el. A záróesten megjelent Ri- i ladni Azért van a rendelőintézet bánszki Róbert, a KISZ Köz­ponti Bizottságának titkára is. Talán még nem telt el egy év azóta, hogy erről a kérdés­ről írtunk. Arról, hogy sokan indokolatlanul keresik fel a városi kórház ügyeletes orvo­sait, olyankor is, amikor a rendelőintézetben van rende­lés. A közelmúltban egy édes­anya vitte be gyermekét a kórház belgyógyászati osz­tályára azzal, hogy öt polyvi- taplexet vett be a csemete. Az orvos nagyon udvariasan felvilágosítja, hogy nem ide, hanem a rendelőintézetbe, esetleg a gyermekkórházba kellett volna vinnie gyerme­két. — Ügy belém állt az ideg, hogy örültem, hogy ide­értem — volt a válasz. Ha ritkán és nem naponta fordulna elő ilyesmi, nem is szólnánk semmit. De egyre gyakoribb, hogy felverik az ügyeletes orvost és olyan betegtől hívják el, akinek vál­ságos az állapota és valóban szüksége lenne az orvos je­lenlétére. Azt is lehetne mondani, hogy nevetséges görcsökkel egyenesen az orvoshoz szá­dé nem mondjuk, mert a kórházba? Ez azért túlzásl Az ügyeletes orvosok — bárki is legyen az — „ha már itt van a beteg” felkiáltással megvizsgálják a pacienst. De jó lenne, ha a betegek tudo­másul vennék végre, hogy ez nem a kórházi ügyelet fel­adata. A kórházi ügyelet azért van, hogy az indokolt, halaszt­hatatlanul kórházi ellátást igénylő esetekben és orvosi beutalóval érkező beteget vegye fel, vagy balesetnél nyújtson segítséget. A rosszullét — amíg a be­teget orvos nem látta, és nem tartotta szükségesnek a kór­házba szállítást — nem az ügyeletes orvosra, hanem a rendelőintézetre tartozik. Ezért van a rendelőintézet! hiszen egy görcs sok minden­ről árulkodhat. Orvoshoz kell menni! . No, de egyenesen Délutáni frissítő Illés Ambrus, a Hunyadi Ter­melőszövetkezet tehenésze az ügyeletes ezen a délután, ő látja el a tehenészetben az ál­latokat eledellel, innivalóval. Róla mondják, hogy napon­ta kétszázhatvan liter tejet tud kézzel kifejni. „Tudja mit jelent ez? Öten tudnák ezt megcsinálni” — jellemzik a vezetők Illés Ambrus munká­ját. Foto: Gábor Miért nem jutott ebéd? A közelmúltban többen pa­naszolták a konzervgyárban, hogy néhányszor két óra után nem jutott ebéd egyeseknek. A munkásellátási bizottság ellenőrizte az üzemi konyhát és az ebédlőt, és megállapítot­ta, hogy a fenti eset azért fordult elő, mert korlátlan mennyiségben adtak ki napi­jegyet. Ennek egyik oka az volt, hogy a gyár szállítási részlegében azok is napi­jeggyel étkeztek, akiket a munkájuk állandóan az egyes telephez köt. Most majd kikü­szöbölik ezt a zavart. A bizottság kifogásolta, hogy a férfiak közül néhá- nyan „lenge öltözetben”, vagy­is félmeztelenül jelennek meg az ebéden. Ez helytelen, hi­szen önmagukat és munkatár­saikat tisztelik meg azzal, ha az étkezésnél felöltözve je­lennek meg. Az öltözőket is megnézték. A női öltözőkben rendben is találtak mindent, a férfiaké szemetes volt és piszkos. Az idős és csökkent munkaké­pességű öltözőőrök önmaguk nem tudják megfékezni a ha­nyag és rendetlen szemetelő- ket. Munkatársai* segítségét kérik. Gyakorlaton Sokat markol... sokat fog A hatvan év felé közeledő ember már szívesen emléke­zik. Van is bőven mire. Tar­ka emlékek, színes élmények és egy tartalmas élet sok-sok eredménye. A Petőfi. Termelőszövetke­zet hármas üzemegységében vezető. Hogy is mondja na­gyon hangzatoson Sándor bá­csi? — Nem is először, de biz­tosan nem is utoljára. Mert amikor valami baj van, ak­kor az öreg Sándort gyorsan előveszik. — Mint brigádvezető kezd­tem el annak idején, rögtön a belépés után. Nagyon jól meg voltunk a tagsággal, meg a vezetőséggel. Megbe­csültek, tegyük hozzá, néha­napján jutalommal, díszes oklevéllel i: megkenegettek. Aztán nagyobb tudású em­bert hoztak az üzemegység élére. Én egy lépést vissza­húzódtam ás csak brigádve­zetőnek becsültek. Most egy idő óta megint üzemegység­vezető vagyok. Hogy meddig? Azt okosabb embertől kelle­ne megkérdezni. Ennyi a pillanatnyi hely­zet. Nem hagyom azonban annyiban, a körülmények­ről is megfaggatom Vecsei Sándort. — Hogyan is volt a belépés előtt? — Kecskeméten voltam egy formás, hatszáz holdas gaz­daságban. — Micsoda? — Mindenes! Ügy vegye, hogy nekem mindenütt helyt kellett állni. El sem tudnám mondani, hogy mi minden voltam és maradhattam vol­na életem végéig, ha nem vonzott volna olyan nagyon az ősi föld. Minden ivadé­kom, apám, nagyapám, itt a Bokroson lakott. Amikor rámjött, engem sem tudtak megkötni, hazajöttem. Nyolc holdon gazdálkodtam, meg­éltünk. — A beszélgetés elején a termelőszövetkezeti klubot emlegette Sándor bácsi. Er­ről még addig egy szó sem volt. — Most lesz! Ki tudná megmondani, hogy hány esz­tendős itt a Bokroson a Gaz­dakör. Tán még a legöregebb sem. Alighogy hazatértem, be-benézegettem. Hozzá is szólogattam mindenhez. Egy hónap múlva megválasztot­tak titkárnak, és egy év múl­va én lettem az elnöke. En­nek idestova húsz esztende­je. Ahány tisztújító közgyűlés azóta volt, mindig én vagyok az egyetlen elnökjelölt. — 1959-ben az elsők között léptem be, ahogy mondtam, rögtön brigádvezető is lettem a megalakult Petőfi Terme­lőszövetkezetben. A Körben maradt minden a régiben, amíg egyszer úgy határozott a vezetőség, hogy átalakítjuk klubbá. Ez volt a határ első termelőszövetkezeti klubja. Mint ahogyan a területen az egyéni termelést felváltotta a közös gazdálkodás, a klub­ban — illetve az egykori Körben — egyéni parasztok helyett termelőszövetkezeti tagok találkoztak, szórakoz­tak esténként. A klubot sokkal többen lá­togatják, mint az egykori Kört A közös munka köze­Tűz a nap a beton udvarra, szinte kibírhatatlan a hőség. A könyvtár az emeleten van, nagyobb benne a légmozgás, elviselhetőbb a levegő. Csillán könnyű nyári ruha, vöröses haját füle mögé tűri. Amint fölkel az asztal mellől, és el- indul az olvasók felé, az em- lebb hozza egymáshoz az em- \ bernek olyan érzése támad, bereket és a termelöszövetke-% hogy az a lány szinte nem is zet vezetőségétől több, jelen-§ jár. Inkább lebeg. tösebb támogatást kapunk. $ Megjelenésében is érdekes — Van a klubnak kulturá-^ teremtés Damó Csilla, az its programja? ^ Eötvös Loránd Tudomány­— Hogyne. Jól működő § egyetem negyedéves könyv- könyvtárunk, klubhelyisé-\ társzakos hallgatója, aki egy­sünk van, biliárddal, rádió- $ hónapos gyakorlatát tölti a val. Még televíziónk is volt. $ konzervgyár szakszervezeti Megszerveztük a rendszeres $ könyvtárában. Járási könyv- filmelőadásokat és nyáron^tárban már dolgozott a Tisza megfelelő támogatással több ^ mentén. Szakszervezeti könyv­kirándulást szervezünk. S tárban most először. — Például? k Két hete van itt, még csak — Voltunk a szegedi ünne-sZyűjti a benyomásokat. A pi játékokon, a Balatonon, aí kérdésre, hogy az itteni ta- Dunakanyarban. Kiránduld A Pasztalatok alapján miről írja sokban az idén sem lesz a kötelező szakdolgoza­ány. ^tát? — „nem tudómmal” vá­Sándor bácsi beszélgetés ^laszo1- Annyit azonban meg- közben többször említetted tadni tőle. hogy kevesli a hogy az idő halad. Gondol-eS könyvtári látogatók számát. vajon arra, hogy utódról isS Azt mondják, hogy ez illene gondoskodni? k csak a szezon miatt van így, — A brigádvezetésben vagy^é^™ és tavasszal többen jár­az üzemegységvezetésben?\na^\. , ... Erről nincsen szó. Hiszen bí-$ Közben olvaso jön. A „Ben- rom a munkát. $ §al1 tuzet kéri- meS a -Csend * „ S világát”. Egyik sincsen bent.-És a klubelnoksegben? ^Dumas_t ajánl neki, a Fekete — Ott meg pláne nem! Ne- ^ Tulipánt. hezen hagyja az ember abbaj — Persze itt is mindenki azt, amit nagyon szíve sze-} Berkesit keresi, meg az útle- rint csinál! $ írásokat. Túl színvonalas ez a (—si—) $ könyvtári állomány. Jó lenne, ha több volna az útleírás, ha több sorakozna mindazokból e polcokon, amit az olvasó keres. Ha adhatna Bengáli tüzét és a Csend vilá­gát is. Damó Csilla magyar— könyvtár-szakos hallgató. Könyvtárba szeretne menni. — Nem nagy könyvtárba, ott az ember fogaskerék, a kis könyvtárban több a lehetőség. Érdeklik az emberek. Még két hetet tölt a gyárban.. Jó lenne majd elolvasni azt a szakdolgozatot... (b. h.) MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? Fantomas visszatér. Színes, szélesvásznú, francia—olasz bűnügyi filmvígjáték. Kor­határ nélkül megtekinthető. Kísérőműsor: Holnaptól kezdve. Előadás kezdete: fél 4, fél 6 és 8 órakor. Matiné Az államügyészé a szó. Előadás kezdete: délelőtt tíz órakor. Hétfői műsor: Fantomas visszatér. Színes, szélesvásznú, francia—olasz bűnügyi filmvígjáték. Korha­tár nélkül megtekinthető. Kísérőműsor: Holnaptól kezdve. Előadás kezdete: fél 6 és 8 órakor.

Next

/
Thumbnails
Contents