Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-14 / 164. szám
use <r/t*rfO#í 1967. JULIUS 11., PÉNTEK AZ ORSZÁGGYŰLÉS MÁSODIK NAPJA (Folytatás az 1. oldalról) nal. Ez a módszer talán lassúbbnak tűnhet, mégis, így előbb célhoz érhetünk. Éppen ezért csak helyeselhetjük a kormány erre vonatkozó szándékait. Felelősség Az ötéves terv sikere, a gazdasági reform jó megvalósítása döntően a vállalatokon és a szövetkezeteken múlik. A hatáskörök decentralizálásával elkerülhetetlenül együtt jár a felelősség bizonyos fokú decentralizálása. De nem lenne helyes azt képzelni, hogy az állam a jövőben áthárítja a maga felelősségét a vállalatokra. Az állam felelőssége mint eddig, ezután is meglesz a nemzeti jövedelem növeléséért és elosztásáért. I A pártnak és a kormánynak, amikor számba vette az új szisztéma előnyeit, fel kellett tételeznie, hogy a vállalati vezetés túlnyomó, nagy többsége képes lesz együtt fejlődni a követelményekkel, hogy fokozódik a vezetők és a dolgozók egymásrautaltsága, de egyúttal fokozódik majd az egymást segítés is. Számos jó példa utal arra, hogy általában indokolt, reális volt ez a számítás. A kormánybeszámolóból kitűnik, hogy az állami irányítás kellő gonddal és felelősséggel foglalkozik a dolgozó tömegek életszínvonalának ügyével. Vannak olyanok, akik nem tudják, vajon bizakodásra, vagy aggódásra van-e okuk és egyszerre gyakorolják mindkettőt. Dehát ezen nincs semmi csodálni való — lassanként, ahogy közeledünk az 1963-as évhez, minden tisztázódik. Világossá válik, hogy a foglalkoztatottság tervszerű szintje biztosított, hogy a személyi jövedelmek a termeléssel és a forgalommal arányosan növekednek, annak megfelelően, hogy ezt a harmadik ötéves tervtörvény előírja. Eddig hazánkban az állami vállalatoknak nem volt jövedelemelosztási funkciójuk — csak a szövetkezeteknek — a jövőben viszont már lesz. Háztartás-statisztikai megfigyelések A lakosság pénzbevétele évről évre mintegy 6—8 milliárd forinttal növekszik és tavaly már 138 milliárd forint volt. Fontos kérdés azonban, hogy a személyi jövedelmek növekedése kellőképpen a, széles dolgozó tömegek helyzetének javítását szolgálta-e? A háztartás-statisztikai megfigyelések azt mutatják, hogy igen, a politikai elv érvényesült. 1960-ban például az egy családtagra jutó pénzjövedelem a munkás és alkalmazotti háztartások 38,5 százalékában évi 12 000 forint felett volt, 1966-ban pedig már a háztartások 66 százalékában. Az egyharmados kisebbségből tehát hat év alatt kétharmados többség lett. A paraszti háztartásokban is végbement ugyanez a folyamat. 1960-ban xnég csak a háztartások 19 százalékában jutott egy családtagra évi 12 000 forint pénzjövedelem, 1966-ban pedig már a paraszti családok 49 százalékában. Mi kommunisták a jövőben is mindig a munkásosztály, a vele szöveitséges parasztság és minden dolgozó, alkotó ember életviszonyait akarjuk javítani, mert ez számunkra ugyanolyan erős belső parancs, mint a hivő katolikus számára a tízparancsolat. Ugyanakkor fellépünk azért, hogy a dolgozók közötti jövedelmi eltérések sokkal jobban megközelítsék a képzettségbeli, a szorgalom és lelkiisme- retbeli eltéréseket. Be kell látnunk, hogy a mi társadalmunk egyik jellegzetes, mindig újra keletkező tendenciája az egyenlösdiség, s ezt nem engedhetjük elburjánzani, mert hamis gyakorlat, amely a szocialista egyenlőség elvét csak eltorzítja, igazságtalanná teszi. Nem lehet ellentétes az Igazi munkásérdekkel, ha a jobban dolgozókat jobban megfizetjük, s ha ugyanezt az elvet alkalmazzuk a műszaki, gazdasági vezetőkre, az értelmiségiekre. Életszínvonal Az életszínvonal további emelkedését csaik úgy biztosíthatjuk, ha a jelenleginél is nagyobb figyelmet, szentelünk a kedvezőbb, ésszerűbb vásárlás és fogyasztás lehetőségének bővítésére. Az életszínvonal persze mindig elsősorban a jövedelem nagyságától függ, de azért nemcsak ettől. Adott jövedelmet el lehet költeni kedvezőbb és kevésbé kedvező hatásfokkal is. Ha a közpe^nti tervezést a piaci mechanizmussal kiegészítjük;'-' TSMötal ésszerűbbé, kedvezőbbé tehetjük a tömegek fogyasztását Az állami szervek legutóbbi felmérése szerint a fogyasztási cikkek mintegy | kétharmad része megfelelő minőségű. Az áruk és szolgáltatások egy- harmadában viszont nincs stabil minőség, gyakori és nagyfokú az ingadozás. Változatlanul problémák vannak a cipők egy részével, bizonyos bútorfajtákkal és joggal elégedetlenek a fogyasztók a szervizek működésével is, tehát helyes, hogy a kormány nagyobb figyelmet fordít a minőségi biztosítékokra, fokozza az állami ellenőrzést A beruházások fontossága A beruházásokról szólva Nyers Rezső rámutatott: A beruházások fontossága persze nem lehet vita tárgya, hiszen mindenki tudja, hogy ez holnapunkat, gazdasági fejlődésünket szolgálja. Annál nagyobb a vita arról, hogy mennyi beruházásra biztosítunk lehetőséget és milyen célokra. Beruházási igényeink lényegesen nagyobbak anyagi lehetőségeinknél. Ha a jelenlegi helyzetet változatlanul hagynánk, bele kellene nyugodni abba, ami ebből következik, a gyakori tervszerűtlenségbe, a kivitelezés lassúságába. Ezekkel a jelenségekkel viszont nem békélhetünk meg, ezért cselekednünk kell. Az egyik oldalról tovább kell növelni a népgazdaság egész építési kapacitását, a másik oldalról pedig a beruházási igényeket — a feltételek szigorításával — a tényleges lehetőségek szintjére kell csökkenteni. Külkereskedelmünk Közismert, hogy gazdasági fejlődésünk milyen nagy mértékben függ a nemzetközi kereskedelemben és munkamegosztásban játszottszerepünktől. Ha a külkereskedelem csak lassan bővül, akkor gazdasági fejlődésünk szükségképpen lelassul, ha viszont a külkereskedelem erőteljesen növekszik, akkor fejlődésünk feltétlenül meggyorsul. Helytelen lenne, ha féknek tekintenénk mai külkereskedelmünket. Motor az ma is, de kissé alacsony hatásfokú. Az évi export értéke hazánkban szüntelenül növekvő tendenciájú és már eléri a nemzeti jövedelem 39 százalékát, de kétségtelen, hogy jelenleg nem képes oly mértékben ösztönözni a gazdasági növekedést, ahogyan szeretnénk, hogy a népgazdaság növekedési üteme is gyors és egyensúlyi helyzete is szilárd legyen. A megoldás kulcsa termelésünk export-képességének növelése. A magyar népgazdaság fejlődésének feltétele, hogy egyszerre két piacon is kereskedjünk, a szocialista országok piacán és a tőkés piacon. Ez a kettősség szükségszerű ma és az lesz a jövőben is. A nemzeti önállóság átalá- nos politikánknak kardinális alapelve, de tudjuk és valljuk, hogy a nemzeti önállóság mai, korszerű értelmezésébe már nem fér bele a gazdasági elzárkózás, az autarchia növelése, de még az sem. hogy ne bővítsük erőteljesebben a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünket. A nemzetközi együttműködés ma már „vastőrvé- nye” a gazdasági életnek, egyetlen ország sem vonhatja ki magát alóla. Kormányunkra nagy feladatok várnak a következő hónapokban és években. Különösen fontos és a jó munkának szinte feltétele, hogy a kormány építsen az országgyűlésre, mi, képviselők pedig bizalommal legyünk a kormány iránt, támogassuk, hogy a közérdeket jól érvényesíthesse. A kormányexpozét feltétlenül olyannak tekintem, mint ami az együttes bizalmat megérdemli, ezért azt megszavazom és támogatásra ajánlom. Dr. Korom Mihály, igazságügy-miniszter felszólalása Ebédszünet után dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter volt az első felszólaló. A párt IX. kongresszusa és a Központi Bizottságnak az új gazdasági mechanizmussal . világosan "megadják a reform koncepcióját. A gazdasági életre vonatkozó ma még hatályos jogszo- bályaink természetesen a mostani gazdaságirányítási rendszert és annak módszereit tükrözik. Ezeknek alapvető megváltoztatása egyes jogterületek átfogó átalakítását ifi megkívánja, részben most, különösen pedig a későbbi években. Ez — a közgazdászokkal szorosan együttműködő elméleti és gyakorlati jogászoktól azt követeli meg, hogy a jogi rendezést kívánó kérdéseket gondosan tanulmányozzák, megfelelő jogi megoldásokat keressenek, hogy az illetékes szervek elé jó javaslatokat tudjunk terjeszteni. A munkálatok két irányban folynak: egyrészt kialakítottuk azokat a jogi koncepciókat, elveket, amelyeket ez évben és a későbbiek során is érvényesítünk a jogszabálytervezetek kidolgozásában. Másrészt foglalkozunk azokkal a kérdésekkel, amelyeket jogi vonatkozásban — majd több Fock Jenő miniszterelnök, Darvas József író, Simon István költő és Sándor Ernő újságíró a tanácskozás szünetében gyakorlati, tapasztalat alapján is — a későbbiekben meg kell oldani. Az idén megoldandó feladatokat és a későbbi évek teendőit szerves egésznek, egységesnek kell tekintenünk. A mai szabályozást is úgy kell megoldanunk, hogy az időtálló legyen. Arra törekszünk, hogy a reform bevezetését szolgáló megoldások összhangban legyenek távolabbi céljainkkal. Fő figyelmünket most arra kell összpontosítanunk, hogy a gazdasági követelményekkel összhangban álló jogszabályok elkészítésével is biztosítsuk az új irányítási rendszer 1968. január 1-i bevezetését. Az előkészítés érdekében már eddig is több jogszabály látott napvilágot. A mechanizmussal összefüggő jogszabályok felülvizsgálatánál, rendezésénél nagy figyelmet fordítunk az alsóbb szintű szabályokra, ideértve a miniszteri rendeleteket és utasításokat is. A kormány álláspontja szerint január 1-ig ezeket folyamatosan felül kell vizsgálni és el kell dönteni, hogy melyek maradnak érvényben. A gazdaságirányítás új rendszerében érvényesülő újszerű központi irányítás és a szocialista piac aktív szerepe előtérbe helyezi a termelő s a felhasználó között az egyenjogúságon alapuló kereskedelmi jellegű kapcsolatot. Az ilyen alapon kötött szerződések a termelés és áruforgalom tekintetében tehát nem lesznek formálisak, hanem a gazdasági élet szervezésének tényleges jogi eszközei. Egész társadalmi életünkre, rendszerünkre jellemző a szocialista törvényesség, s ezt következetesen érvényesítenünk keli a jövőben is minden területen. A szocialista törvényesség j megkívánja, hogy követeljük meg és biztosítsuk is az ér- | vényben levő jogszabályok maradéktalan betartását és ez minden állampolgár és kollektíva, állami szerv alapvető kötelességei közé tartozik. Befejezésül jelentem, hogy a eform jogi munkálatait is neghatározó kormányhatáro- - atban foglalt feladatok megoldása összehangoltan, megfe- I lelő ütemben halad. Az előt- 1 tünk álló feladatok nagyok, de minden feltételünk megvan I alkalmazását a jog eszközeí- ahhoz, hogy az új gazdasági vei is jól szolgáljuk és óssze- mechanizmus bevezetését és 1 fogott erővel sikerre vigyük. Bata Jánosnak, a gyömrői Szabó Ktsz műszaki vezetőjének hozzászólása Az országgyűlés csütörtöki ülésén a vitában felszólalt Bata János Pest megyei országgyűlési képviselő, a gyömrői Szabó Ktsz műszaki vezetője is. Bevezetőben rámutatott, hogy a gazdasági mechanizmus reformjának irányelvei a kisipari szövetkezetekben — a szövetkezeti jellegből és a csoporttulajdon sajátosságaiból adódóan — több vonatkozásban is az állami vállalatoktól eltérő rendezést és alkalmazást igényelnek. Az ezzel kapcsolatos feladatok megoldására úgynevezett „mechanizmus-bizottságok” alakultak, s ezek megfelelő javaslatokat dolgoznak ki. Az említett sajátosságokat különösképpen a kisipari szövetkezetek új gazdálkodási és anyagi érdekeltségi rendszerének kialakításánál kell figyelembe venni. Így többek között a kisipari szövetkezetek gazdálkodási és érdekeltségi rendszere az új gazdasági mechanizmus viszonyai között is tartalmazza majd az állami vállalatok gazdálkodási és érdekeltségi rendszerének alapvető elemeit, de ugyanakkor — ezekkel összhangban — fenntartja a kisipari szövetkezeteknél a tulajdonforma sajátosságai alapján kezdettől kialakult és egyre fejlődő, a gyakorlatban jól bevált gazdálkodási és érdekeltségi rendszert. Ugyanilyen elemek érvényesülnek majd a kisipari szövetkezetek pénz- és hitel- gazdálkodásában, az adózásnál, a szövetkezeti nyereség felosztásánál, a közös rendeltetésű szövetkezeti alapok képzésénél, a szövetkezeti tagok munkájának díjazásánál és a nyereségből való részesedésüknél. Az állami vállalatokra vonatkozó rendelkezések figyelembevételével a kisipari szövetkezetek gazdasági társulásainak is sajátos formái alakulnak ki. Lehetőség nyílik például állami vállalatok és kisipari szövetkezetek közös vállalkozásaira. Az új mechanizmus körülményei között az OKISZ-ról leválik a tervgazdálkodással járó operativ teendők jórésze, és még erőteljesebben érvényesül majd a szövetség érdekvédelmi jellege és vele együtt az a szerep, amely mint a kisipari szövetkezeti mozgalom központja betölt. Változatlanul szükség lesz arra, hogy a gazdaságirányítás új viszonyai között még erőteljesebben érvényesülő szövetkezeti önigazgatás keretében a szövetkezetek önkéntes társuláson alapuló országos és területi szövetségei ellássák a központi gazdasági feladatokat. Másként el sem képzelhető, hogy a negyven különféle iparágba sorolt, mintegy 236 ezer tagot számláló, több mint 1100 kisipari szövetkezet betöltse feladatát, Márpedig fontos politikai és gazdasági érdekek fűződnek ahhoz, hogy a húszmilliárd forint évi termelési értéket produkáló szövetkezeti ipar tovább fejlődjék, s hogy működésében még erőteljesebben érvényesüljenek a2ok az ösztönzők, amelyek segítségével továbbfejlesztheti termelését, még nagyobb mértékben járulhat hozzá a lakosság ellátásához, az export növeléséhez. Ma már nincs vita arról, hogy országunkban a szövetkezetek a szociálisa szektorhoz tartoznak. Elérkezett az ideje annak, hogy megszűnjenek azok a kisipari szövetkezeteket érintő hátrányos megkülönböztetések, amelyek az anyagellátásban, egyes munkák elvállalásánál és egyéb területeken tapasztalhatók. A gazdasági reform lehetővé teszi, sőt megkívánja a szabályozott keretek közötti versenyt az egyes gazdasági egységek között. Már csak ebből is, szinte önmagától adódik e megkülönböztetések megszüntetésének igénye, illetve szükségessége. Látnunk kell továbbá, hogy a kisipari szövetkezeteket a csoporttulajdon sajátosságain kívül az is megkülönbözteti az állami vállalatoktól, hogy kis gazdasági egységek. Az ebből adódó hátrányt, amely a versenyben nyilvánvalóan érzékelhető lesz, a szövetkezetek legnagyobb erejükkel — az összefogással — ellensúlyozzák majd. E célból a jövőben szükség lesz a közös rendeltetésű szövetkezeti alapokra és arra, hogy abból a gyengébb szövetkezetek — elsősorban kölcsönök formájában — segítséget kapjanak. A reform keretében kidolgozásra kerülő új pénzügyi konstrukciók alkalmassá kívánják tenni a közös alapot erre a feladatra, és olyan bevételi forrásokat teremtenek, amelyek az elkövetkező években megfelelő fedezetet nyújtanak e célra csakúgy, mint az újonnan jelentkező szövetkezetpolitikai feladatok megoldására. A közös célra rendelt alapok megerősítését követeli az a körülmény is, hogy a kisipari szövetkezetek fejlesztésükben a továbbiakban is csak a saját erejükre támaszkodhatnak. A szövetkezeti dolgozók széles körben megvitatták a Munka Törvénykönyvének rövidesen országgyűlés elé kerülő tervezetét. Az a vélemény alakult ki, hogy a törvénykönyv tervezetének általában helyeselt alapelveit a kisipari szövetkezetek tagjaira is alkalmazni kell. Minthogy azonban a szövetkezeti tagok munkavégzése tagsági viszonyuknak csupán az egyik oldala, indokoltnak látszik az eddigi gyakorlat fenntartása, vagyis az, hogy ■ Munka Törvénykönyv alapélvei — a szövetkezeti önigazgatás és a szövetkezeti demokrácia elveinek megfelelően — a szövetkezeti alapszabályokban jussanak kifejezésre. A gazdaságirányítás új rendjére történő átállás előkészületei — mondotta befejezésül a képviselő — program szerint haladnak a szövetkezeti iparban. Az időben végrehajtott, körültekintő előkészületek mintegy előzetes biztosítékot nyújtanak arra, hogy a reform a szövetkezeti iparban is beváltja a hozzá fűzött reményeket. Az országgyűlés ma délelőtt 13 órakor a kormány beszámolója feletti vitával folytatja munkáját. FÉRFI, NŐI SEGÉDMUNKÁSOKAT rövid határidő a la tt házgyári szakmákra átképezünk. HÁZGYÁRI ÉPÜLETEK SZERELÉSÉHEZ felve szünk kőműves, ács, vb. szerelő, vízszerelő, villanyszerelő, gépkezelő, lakatos, festő, bádogos, hegesztő szakmunkásokat, e szakmákra betanítunk, és d szakmunkásvizsgára előkészítünk. Vidékiek részére szállást biztosítunk. Jelentkezés személyesen ÉM. 43. sz. AÉV. Bp. Xl„ Dombóvári út 19. (4-es, 47-es villamossal)
