Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-13 / 163. szám

1967. JULIUS 13.. CSÜTÖRTÖK ru> WC CVKI ^ . . Lelakatolt szociális érzés A Trefort utcai kapuzatot sokan ismerik Pest megyé­ben. hiszen nemcsak a fő­városi VIII. kerületi, de a megyei tüdőgondozóhoz is vezet. Annak rendje-módja szerint kiskapuból és kocsi előtt kitárható nagy kapu­ból áll. Most az SZTK VIII. kerületi szakorvosi rendelő- intézete. Csupán az udvari szárny a tüdőbetegeké és az csak az utcára nyíló asz­faltutas kerten keresztül kö­zelíthető meg a rácsos ka­pun át. Furcsa, de csupán gyalog. A nagy kapu szár­nyait ugyanis lelakatolt lánc tartja össze, használaton kí­vül áll a kapu, úgy mond­ják évek óta. Ezért aztán a járda kocsi­felhajtója előtt gyakran par­kolnak magánautók. S ha történetesen mentő hoz vagy visz beteget, ami — bár nem mindennapos — elég sűrűn fordul elő. a fehér gépko­csi a zárt kapu közelében a sok parkoló magánautó miatt gyakran nem is talál helyet, így történt a múlt hét egyik délutánján is, amikor a da- basi járási mentőállomás MA 467 rendszámú kocsija Inárcs- ról szállított be vizsgálatra egy járni sem tudó nagy­beteg öreget. Miután autójuk a zárt ka­pun nem juthatott át, hord­ágyon vittek be a mentők a beteget, és ez, ha nincs rá más lehetőség, egészen ter­mészetes. Amint az is, hogy a mentők értetlenül csóválva fejüket tették meg a mintegy százlépésnyi utat. Egészség- ügyi dolgozók lévén, tudták, amit minden laikus tud, hogy semmilyen, de külö­nösen tbc-s betegnek nem használ szállítás közben, ha akármilyen rövid ideig is szél, hó, vagy eső ostorozza. Meg is kérdezték dr. Stark Jankát, a megyei gondozó igazgató főorvosát, miért tartja a kaput zárva? — Nem én zárattam le, ha­nem a szakrendelő intézet igazgatója. Már sokszor kér­tem, éppen a betegekre való tekintettel, hogy vetesse le a láncot, mégsem hajlandó — Hát ez a lelakatolt kapu nem vall éppen fejlett szo­ciális érzésre — ezt a men­tős mondta. Sz. E. Befejezték A váci Kossuth Termelőszövet­kezetnek a saját SZK—4-es kom­bájnjain kívül az Egyesült Duna- menti Tsz keit kombájnja is segített az aratásban. Közös erővel befejeztek a takarmánygabona betakarítását. Az előzetes becslések szerint az idén holdanként 15—16 má­zsás átlagtermésre számítanak a szövetkezet szakemberek MÁZSÁK ES TONNÁK Lányok a Országos tanácskozás a megyei és járási mezőgazdasági és élelmezésügyi szakigazgatási szervek kialakításáról A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztériumban szerdán országos tanácsko­záson vitatták meg a tanácsi mezőgazdasági és élelmezés- ügyi szakigazgatási szerve­zet létrehozásával, az új szer­vezetre való átállással kap­csolatos feladatokat és intéz­kedéseket. Dr. Dimény Imre mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter megnyitójában hangsúlyozta, hogy a megyei és járási szakigazgatási szer­vek eddigi gárdája jó mun­kát végzett az utóbbi tíz év alatt. Most a megyék párt és állami vezetői nagy gonddal és felelősséggel készítették elő az új tanácsi szakigaz­gatási szervezet kialakítá­sát. Az átszervezés gyors ütem­ben halad s már most meg­állapítható, hogy az új tanácsi szakigazgatási szervekben, in­tézményekben a legjobb erő­ket sikerült összpontosítani. Dr. Soós Gábor mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettes vitaindító előadásában beszámolt az át­szervezés eddigi tapasztala­tairól, kifejtette, hogy a mi­nisztérium munkája során milyen kapcsolatokat alakít majd ki az új megyei és já­rási mezőgazdasági és élelme­zésügyi szakigazgatási terü­lettel. A megyék többségében máris teljes a szakigazga­tási „vezérkar”; néhány kivétellel mindenütt ki­nevezték a megyei földhi­vatalok, a megyei nö­vényvédő állomások és a megyei állategészségügyi állomások vezetőit. Most a járási apparátus kiala­kítását kell meggyorsítani. Zöld tenger a nagykőrösi határ. Szőlőtáblák, gyümöl­csösök, száz és száz holdakon. Babbokroktól takart irdatlan területek. Gépkocsik, teli re­keszekkel rakva. Gyümölcs­mázsák és tonnás. Hazai piac­ra, exportra. Szalmából font, hatalmas sombrerókkal, színes kendőkkel a fejükön lányok a táblákban. Babot szednek, sző­lőt kötöznek, barackot szüre­telnek. A Kecskemétre vivő betonszalag baloldalán a táb­la: Nagykőrösi Állami Gazda­ság. Néhány méterrel beljebb takaros épület. Bejáratánál felirat: Absolon Sarolta ön­kéntes ifjúsági építőtábor. Emlékmű a Hanságban Tíz esztendeje, 1957 nyarán húzták fel az első önkéntes ifjúsági építőtábor zászlaját. A hansági ősláp kezdett zsugo­rodni a fiatalok forgatta csá­kányok, ásók, lapátok nyomán. Romantikus vállalkozás volt, s íze, színe, öröme tíz év alatt sem változott. Idén már a Hanság szívében, Kisuüvaron nyílt meg a jubileumi tábor, eddig jutottak a csatornaépí­tők. Kéthetes váltásban négy megye 1200 ifjú legénye dol­gozik itt, s augusztus végén emlékművet avatva búcsúznak. Az emlékmű a csatornaépítő fiatalok ezreinek önzetlen fá­radozására figyelmezteti majd a jövendő esztendőket. Évről évre nőtt a táborok, s a táborozó fiatalok, fiúk, lá­nyok száma. A nagykőrösi tá­bor egy az ország 33 ifjúsági építőtábora közül, amelyek­ben 28 ezer egyetemista és kö­zépiskolás, szakmunkástanuló dolgozik a nyáron, négy vál­tásban, két-két hetet. Napi hat óra út-, vasút-, csatornaépítés, gyümölcs- vagy bahszedés, sző­lőkötözés. A badacsonytomaji tábor egyetemistái az észak- Balaton-parti vasút rekonst­rukciójánál, a bakonyaik a cseszneki vár.. helyreállításánál dolgoznak. A Somogy megyei táborokban középiskolás lá­nyok őszibarackot, meggyet, babot szüretelnek. A tiszaluci Kilián György önkéntes ifjúsá­gi építőtábor 1200 diákot fogad a nyáron: a Taktaköz belvízhá­lózatának kiépítésén dolgoz­nak, mintegy 90 ezer köbmé­ter földet mozgatnak meg. Bács-Kiskun és Pest megye­A TÁRGYALÓTEREMBŐL n Szegény" Vinczéné Tizennyolc embert csapott be A zsákmány: hétezer forint Az Ítélet: 1 év és 4 hónap — Beteg a kisfiam... — Kabátot szeretnék venni a kisfiamnak. Vinczénét a kollégák meg­sajnálták. Kapott kölcsönt, szívesen adták, örültek, hogy segíthetnek. De Vinczénére újabb megpróbáltatások vár­tak. — Tüdőbeteg a húgom— pa­naszolta sírva. — Holnap vi­szik szanatóriumba. Szegény­nek egy meleg pulóvere sincs. Ha kapna, édes istenem, hogy örülne neki... Könnyebben is gyógyulna. De mit csináljak, ha csak másodikán kapok fi­zetést. A másik asszony is sírt. Most látta először Vinczé­nét, de lesújtotta a bána­ta. Aztán kiválasztottak egy szép darabot. Vinczéné hálálkodva írta az elismervényt, megmu­tatta a személyi igazolványát és boldogan vitte a meleg pu­lóvert, amely segít meggyógyí­tani a húgát A jelenet tavaly november­ben játszódott le egy buda­pesti maszek kötődésnél. De­cember elején Vinczéné beállí­tott — egy másik kötődés asz- szonyhoz. — A húgom ... Tüdőbajos... Nincs pulóvere ... Sírás. Kétszólamú sírás. El­ismervény, igazolvány. Távo­zás hálálkodva. Szilveszterkor egy bőrdísz­művesnél: — Kórházba megy a kis­fiam. Az egyetlen, aranyos kisfiam. Ügy sírt szegényke. Azt mondtam, kapsz új tás­kát meg egy szép pénztárcát, benne fényes kétforintosok­kal ... Még délután be kell vinnem. De csak másodikán kapok fizetést... Jók az emberek. A bőrdísz­műves is jó. Vinczéné vihette — elismervény ellenében — az utazótáskát és a pénztárcát. Januárban ismét beteg lett a kisfiú. Vinczéné egy barát­nőjét kereste Budán. A barát­nő már nem lakott ott, de a háziasszony vállalt^, hogy he­lyette átveszi a zsírszalonnát. Amit Vinczéné megbeszélt a barátnőjével. És amit el kell adnia, hiszen a beteg gyerek. — Itt az előleg, asszo­nyom. Ha ráér, ebédeljen velem. Ebéd után Vinczéné köny nyes szemmel búcsúzott: — Köszönöm a jóságát, asz­szonyom. Akkor holnap elho­zom a zsírszalonnát. Vinczéné, februárban ígért utoljára zsírszalonnát. Akkor letartóztatták. Rutinos bűnöző létére mindent töredelmesen bevallott, hiszen ez enyhítő körülmény. Még azokat az ügyeket is elmondta, amelyek­ben nem érkezett feljelentés. Hiába — szégyenlősek a be­csapott emberek. A 37 éves özvegy Vincze Gyuláné Budakeszin lakott. Tavaly szeptembertől (akkor jött ki a börtönből) idén feb­ruárig 18 embert csapott be. Több mint 7 ezer forintot sze­dett össze falubeli ismerősök­től, budapesti munkatársaktól és budapesti ismeretlenektől. Szegény, a kisfiáért tette... A kisfiáért, aki első házas­ságából született. Akit az első férje nevelt. Akit özvegy Vinczéné hosszú ideje nem látott. Es a húga sem volt beteg. ... Szegény Vinczénét egy év négy hónapra ítélte a Pest­vidéki Járásbíróság. Ott el­mondta: élettársának kellett a pénz. Mert élettársa sokat szenvedett. Mert élettársa- na­gyon szeretett inni — és nem volt pénze Italra. Az élettárs nem sírhatott a szerető, gondoskodó asszony elítéltetésén. Mert őt is (bár tavaly novemberben jött ki utoljára a börtönből), más, .egyéni” bűncselekmények mi­att letartóztatták. M„ J. ben van az ország táborainak zöme. Többségük már állandó épületekben, ún. táborszállo­dákban. Ilyen a körösi tábor is. Tavaly készült el, második esztendeje mondtak hát bú­csút a sátraknak, hogy a jól fölszerelt, közművesített épü­letekben lakjanak a lányok, most 207-en. A többi csoport létszáma is ekörül lesz, ösz- j szesen tehát 800-nál több diák­lány dolgozik majd a Nagykő­rösi Állami Gazdaságban, s külön érdekesség, hogy vala­mennyien Pest megyeiek. Sokan újra jönnek A modem táborszálloda tá­gas ebédlőjében színes lány- koszorú az asztal körül. Az ennivaló és a fiatal gyom­rok vetélkedésében a púpo­zott tálak a győztesek. — Többet már nem tudunk enni Sári néni — mondják a lá­nyok Ágoston Dezsőnének, a tábor tanár-parancsnokának. — Gömbölyű kismalacokat akarnak hizlalni belőlünk, annyit adnak — fintorog tré­fás grimasszal az egyik szeplős csitri, s társnői puk- kadoznak a nevetéstől. — Pe­dig via babot szedtünk ... Ezt tartják a legnehezebb munkának. A szőlőkötözés már jobb, s legjobb a ba­rackszedés. Egyet a ládába, egyet a pocakba... persze, csak addig, míg utóbbi bír­ja. Mert egy óra elteltével már csak a rekeszekbe kerül a 'körösi határ hamvas, mo­solygós gyümölcse. ötveil kiló barack leszedéséért 25 forint jár. Ugvanennyit fi­zet négy láda bab, vagy két és fél sor szőlő felkötözé­se. Jónéhány brigád van, amelynek tagjai túlteljesítik ezt a normát, s olyan is akad, akik napi 45 forintott értek el. Legutóbb például az érdi gimnazisták Csubik Rozália vezette brigádja lett napi el­ső, következő alkalommal a Bíró Ágnes vezette monori brigád — a huszonegyesek, akik minden tekintetben pél­dásat produkálnak — sze­rezte meg az első helyet. Monorról, Érdről, Vácról, PomázróI, Gyomráról s más- honnét jöttek a lányok: negyven százaléka a tábornak tavaly is volt itt, s nincsenek kevesen azok sem, akik már a harmadik nyárból töltenek két hetet Kőrösön. Ugrott egy ötvenes A tegnapi elsők fagylaltoz- nak: ötven forint fejenkénti jutalom járt az első helyért, a másodikak negyven, a har­madikak harminc forintot kaptak. Van „maszek-mun­ka is: önkéntes jelentkezők délutánonként a délelőtti hat órát. megtoldják néggyel. A gazdaság ezt közvetlenül ne­kik fizeti ki, ezért is neve­zik „saját-zsebes” munkának. A délelőtti a KISZ-„asebes”: az iskola ifjúsági szervezeté­nek pénzét gyarapítja. Le­mezjátszó, magnó, tv lesz be­lőle, kirándulás, klubszoba- berendezés, ki tudja, még mi­minden. Az egyik kislány már a kilencedik forintos fagyit nyalogatja. Otthon soha nem engedik, annyira féltik a tor­kát Most — „ugrott egy öt­venes, futja belőle” — pótol­ja a mulasztottakat. .. A tábor gazdasági veze­tőjét, Sulyok Zoltánt — aki, akárcsak a többi irányító, ta­nárember, ám az egyetlen szem férfi — ezerfelé elhal­ják a lányok. Jöjjön, nézze meg jól áll ez a nadrág? És ez a meliényke hogyan is gom- bolódik fiúmódra? Nyakken­dőt hogyan kell kötni? Jel­mezbálra készültek ottjár- tunkkor, s persze, a lányok fele fiúnak öltözik, ez pedig — a föntebb említetlek iga­zolják — nem is olyan könnyű metamorfózis. Volt már jól sikerült tábortűz, szel­lemi totó, program tehát van j minden délután és este. 1 Olykor még takarodó után is: pámacsaták, takaró alatti kuncogások, míg azután a na­pi munka izmokban hagyott nyoma csendet nem paran­csol. Filmesek érkeztek A vasalószobából kiugrik egy fruska, s odaszalad a töb­biekhez: — Igaz, hogy filmesek jöttek? Az igenlő válaszra ab­bahagyja a vasalást, s hamar a haját kezdi igazgatni... Prikkel Gabriella, a tábor pa­rancsnokhelyettese mosolyog. A csitrik pillanatok alatt ko­moly hölgyek akarnak lenni, mert hátha... A filmesek kü­lönben epizódszerepre keres­nek „jellegzetes” parasztlány arcot. Gabi „nénit” közben el­hívják —, mert pedagógus lé­tére először magam is bakfis­nak néztem, s úgy kértem tő­le útbaigazítást, hogy „te kis­lány ...” —, s az orvosnővel, dr. Báthy Rózsával maradok, aki — munkanélküliségre pa­naszkodik. — Semmi dolgom, apró esetek, egy kicsit túlbizto­sítás ide az orvos, amikor kü­lönben is orvoshiány van a kórházakban, körzetekben a szabadságok miatt. Teljesen elég lenne egy medika, vagy egy jólképzett ápolónő ... Megfontolandó dolog, mint- ahogy megfontolandó volt, s végre, ebben az esztendőben rendeződött is, hogy helyiek legyenek a táborvezetők. A kö­rösi pedagógus könnyen szót, ért a körösi gazdaságvezetés­sel, hiszen különben is szemé­lyes ismerősök. Mert van ilyen, szervezési oldala is a táboro­zásnak, s ez sem mellékes. Két kislány üti a fehér kau- csuklabdát. Bállá Erzsébet gyömrői, Paulik Erzsébet vácL A babszedés hozta össze őket, s most már barátnőknek vallják magukat — Kutya bajunk sincsen, klassz az egész, ha na­gyon panaszkodni kellene, annyit mondanánk, hogy’ kapjunk ebédhez gyümölcsöt, ez az egy hiányzik, mert nem mindenki szed barackot... _ A nagy, fekete tábla előtt is. lánycsoportok. A huszonkét brigád helyezését nézegetik,, vitatják, s persze, mint min­denütt, itt sem kellemes a se­reghajtók között lenni... Vol­tak, akik megijedtek a munká­tól? — Az első két nap — fe­lel a táborparancsnok — akadt néhány kislány, akik azt mondták, hogy ők nem bír­ják ... Jól van, gyerekek, mondtam nekik, hazamentek. Reggel bejönnek, hogy csak fáradtak voltak, s vegyem úgy, hogy vicc volt az egész... Oké, Klári néni Kékesi Klára, a monori gim­nazistákat elkísérő fiatal ta­nárnő a lányokkal beszélget. Gond, baj? — Minden oké, Klári néni — mondják a lá­nyok, s persze, elégedettségük­ben az is benne van, hogy az első három helyezett között nap mint nap ott van egy-egy monori brigád ... A bejárati • asztalnál levelek utolsó sorait írják a lányok, s hogy a cím-, zést, nézném, az ügyesen leta­kart sorok azt bizonyítják, ta­lán nem is a mamának szólnak a papírra rótt mondatok ... A házi stúdióban most cseréltek lemezt, beat-énekes rikolt fel, ahogy ez szokás, teljes hang­erővel. A takarító brigád dicséretet kap mai munkájáért... A für­dőben víz csobog, valaki a könyvét keresi, „ki vitte el” a szobákat díszítik ezernyi ötlet­tel, s újra és újra nevetés csap fel... a brigádvezetők tanács­kozni mennek Agostonnéhoz, holnap kik szedjenek babot, kik barackot, s kik szőlőt kö­tözzenek, mert így igazságos, ha cserélődnek a'munkacsapa­tok. Két hét. Ha elteltével haza­indulnak. minden bizonnyal súlyosabb lesz a poggyász, mint ideérkezésükikor. Mégha a többlet nem is lesz más. mint amire azt szoktuk mondani: kedves emlékek ... Mészáros Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents