Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-11 / 136. szám
tW7. JŰNTT7S 11., VASÁRNAP (F*B9 mer» <cf€írlaD S A MODERN, BELTERJES MEZŐGAZDASÁGÉRT Előtérben a járulékos beruházások Dr. Pénzes János, a megyei tanács elnökhelyettesének nyilatkozata A megye termelő&zövetkeze- milliárd foA DRÓTKÖTÉLGYÁRBAN (Foto: Kotroczó) Szakma, vagy nem szakma? Amiért hevés a hegesaió meg a jármúlahatos Főképpen a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzemi Vállalatnak, meg a Mechanikai Laboratórium dunakeszi telepének képez szakmunkásokat a MÁV gyártelepén levő 201. számú Gárdonyi Géza Iparitanuló Intézet. Ez idén, az Alagi Állami Gazdaságba, meg a helyiiparhoz szerződött néhány tanulón kívül 321 elsőéves tanulót vár, de nem lesz ennyi növendéke. Pedig a Járműjavító fejlesztés előtt áll, a tavalyinál magasabb létszámot igények Fél osztály asztalos — A Mechanikai Laboratórium 30 műszerészt kívánt szerződtetni — hallom Bánhe- gyesi Zoltán igazgatóhelyettestől. — Nyolcvanon jelentkeztek. Azt hittük, hogy a létszámfelettiek örömmel mennek villanyszerelőnek, tévedtünk. Néhány fiú az általános lakatosságot választotta, legtöbbjüknek azonban semmi, nálunk elsajátítható szakma nem kellett Harmincöt asztalos tanulóra lenne szükség a Járműjavítóban, mindössze 14-en jelentkeztek. — Tavaly is fél osztály volt, idén sem lesz több asztalosunk. Négy-öt éve a szakvizsgát tett fiatal asztalosokat nem a szakmájukban foglalkoztatták, becsapottnak érezték magukat. Emiatt azután tavaly, amikor valóban kellett asztalos a gyárba, alig akadt jelentkező, ahogy idén sem. Húsz helyeit csak négy Bizony ilyesmit nem jelejtenek el egy környéken. A gvár most alig kap asztalost. De hegesztőt sem. Húsz kellene, négynél azonban nincs több jelentkező. — Hogy miért nincs? Mert ezt a pályát sem tartják szakmának, még csak néhány éve lett képesítéshez kötve. Azelőtt féléves tanfolyamokon általában segédmunkásokat, igényesebb üzemekben lakatosokat, vagy más szakmunkásokat tanítottak be rá. Ezt is észben tartják még mindig az emberek és gyermekeiket nem/ szívesen adják erre a pályára, holott a hegesztés komoly szaktudást igénylő murilta. És a maximális órabére a Járműjavítóban kilenc forint húsz fillér. Húsz fillérre] több, mint amennyit a járműlakatos elérhet. — Csak nem ez a húsz fillér különbözet az oka annak, hogy a szükséges 150 tanuló helyett mindössze 97 jelentkezett járműlakatosnak? — Bizonyára nem. Inkább feltehető, hogy sokakat a mesterség neve tart vissza. Nem ismerik, meg nem is nagyon tartják szakmának. Aki meg tudja, hogy mi a járműlakatos dolga, azelőtt nem titok, hogy a vagonok alvázának összeszerelése komoly fizikai erőfeszítéssel jár. Jó a kettes bizonyítvány is — Es sok fiatal nem szeret semmiféle megerőltetést — szól közbe Gendúr Pál üzemi tanműhelyvezető. — Nagyne- hezen tudtuk csak betölteni az esztergályosok létszámát, pedig nem kellett több 28 fő- néL Bezzeg 10—12 éve még válogattunk, csak kitűnő, legfeljebb jelesrendű gyereket vettünk fel, most meg még á kettesremdűnek is könyörgünk, csak jöjjön el esztergályosnak. Nem szívesen vállalják, mert tud ják, hogy három műszakban kell dolgozni. A járműlakatos egy műszakban, csak nappal dolgozik, és mégis... — legyint. Bánhegy esi igazgatóhelyettes mondja: — Még januárban minden környékbeli iskolát részletesen tájékoztattunk arról, hogy milyen szakmákra várunk tanulókat Felajánlottuk, hogy személyesen is kimegyünk, beszélünk a gyerekekkel. Egyik iskola sem hívott minket. Különös jelenség En azonban a felsőgödd általános iskolába hívatlanul is elmegyek. Tóth Györgyné igazgató közli, hogy ebben az évben 82 növendéke végez. Egv kereskedelmi, négy szolgáltatóipari, egy mezőgazdasági szakmunkás tanuló lesz, 28 pedig nagyiparba készül szakmunkásnak. Vagyis harmincnégyen nem akarnak középiskolában tanulni. — Az én osztályomból a 201-es intézetbe kilencen mennek, négy járműlakatosnak — mondja Bányász Ferenc, a VIII. B. osztályfőnöke. Elbeszéli azt is, hogy az osztályát elvitte több üzembe, lássák, hol, mit dolgoztwk és úgy válasszanak pályát Egykét helyen a munkások saját mesterségükre gúnyos megjegyzéseket tettek. Különösen kirívó volt ez egy IX. kerületi konfekcióüzemben. A varrónők ilyeneket mondtak a lányoknak: — Látod, így gömyedezünk a gépnél egész nap! — Meg: — Ha azt akarjátok, hogy a hátatok görbe legyen, hát csak gyertek ide dolgozni! — Műszaikváitás volt éppen i— folytatja a tanár, — Láttuk: a varrónőket, ahogy frissen kiimosdva, fessen és elegánsan, akár a manökenek, ki ütegnek az Öltözőből. Néhány lány rá is szólt egyik-másikra: „Hol hagyta a púpját?" így hát kedélyesen végződött ez az üzemi látogatás, de kérdem, hogy irányítsuk mi ipari pályára az ifjúság figyelmét, ha alvad munkás, még néhány szülő is, aki a saját foglalkozását a gyéreik előtt lebecsüli. Meglehet, hogy egy-egy esetben ilyen felelőtlen megjegyzés tart vissza a szakmunkás- pályától némely fiatalt. Habár a gyerekek is láthatják, hogy társadalmunkban az ipari szakmunkás anyagilag és erkölcsileg egyformán megbecsült ember. Annak, hogy most a szükségesnél kevesebb az ipari tanuló, elsősorban bizonyára a fokozott kereslet az oka. Azért viszont, hogy a jelentkezők száma jobban megközelítse az igényeitekét, úgy látszik, mégis vonzóbbá kell tenni az ipari pályákat. Ahol kell. a műhelyek korszerűsítésével, továbbá az ipari üzemek gyorsabb ütemű vidékre telepítésével, hogy a falusi munkaerőfelesleg közelebb kerüljön a munkalehetőséghez. S ahol más megoldás nincsen, ott bizony, iparitanuló-otthon kell az intézet mellé, az üzemhez pedig munkásszállás. Szokoly Endre & tei, mintegy 2,9 5; rint értékű állóeszközállo- ^ mánnyai rendelkeznek. A nagy $ értékű beruházások lehetőséig get biztosítanak az eredmé- § nyes gazdálkodásra. Sok eset- § ben tapasztalhatjuk azonban, § hogy istállók állnak kihaszná- i; latlanul, vagy nem a rendelte- i; tésének megfelelő célra hasz- § nálják fel, modem istállókban § hiányzik a gépi felszerelés, ül- tetvényéknél a támberendezés, 5; a védekezéshez szükséges kút, i; permetlétorony, raktárhelyiség. § Mindezek akadályozzák az ész- szerű és gazdaságos kihasználj Lás ti Felkerestük dr. Pénzes ^ Jánost, a megyei tanács elnökig helyettesét, hogy válaszoljon a | beruházási politikával kapcsolatos kérdéseinkre. Milyen a termelőszövetkezetek eszközellátottsága? Milyen beruházások megvalósítását segítik elő qXlami hitelekkel a megyében? — A nagyarányú beruházások eredménye, hogy ma már zömmel rendelkezésre állnak azok az eszközök, amelyekkel biztosíthatják a szövetkezeti gazdák a folyamatos termelést, növelhetik a termésátlagokat és a hozamokat. Ez nem jelenti azonban azt, hogy nincs szükség újabb beruházásokra. Juhhodályból például van elegendő. A Politikai Bizottság és a megyei pártbizottság határozatának megfelelően, a beruházásra kerülő erő jelentős részét a következő években korszerű szarvasmarha-telepe^ kialakítására, valamint a szőlő-,-gyümölcs^ és zöldségtermelés korszerűsítésére és fejlesztésére fordítjuk. Nagy összegek jutnak a járulékos beruházásokra, s az a célunk, hogy a szövetkezeti gazdaságok, maguk erejéből is segítsék ezt a helyes termelés- fejlesztési politikát. Sok kritika hangzik el a, járulékos beruházások elmaradása miatt. Milyen meggondolások vezették a korábbi években a megyei szerveket a beruházási politikában? — Napjainkban valóban sokat beszélünk érről, s látjuk is, hogy sürgősen javítani kell a mostani helyzeten. A termelőszövetkezeti mozgalom győzelemre jutása után azonban legfontosabb feladat az volt, hogy istállókat építsünk a közös állatállomány számára, még akkor is, ha azok nem feleltek meg a korszerűség követelményeinek. Ugyanígy legfontosabb feladat volt a szőlő- és gyümölcstelepítés, a nagyüzemi kertészetek kialakítása. Most már előbbre léphetünk, megkövetelhetjük, hogy a beruházásokat ésszerűbben használják ki a termelőszövetkezetekben, fejlesszék a termelést. Ennék egyik legfontosabb feltétele például a járulékos beruházások megvalósítása. Milyen elképzelések vannak erre? — Az a véleményünk, hogy a jövőben elsősorban korszeVásár után - szállítás előtt KÁVÉŐRLŐ, KÉZSZÁRITÓ, AUTÓPOLIROZÓ Osztatlan volt az Ipari Műszergyár új háztartási készülékeinek sikere a BNV-n. Megtetszett a műanyagházas elektromos kézszárító, csakúgy, mint a villamos kávéőrlő, s az autópolírozó. Ez utóbbi könyvalakú doboz, amelynek „fur- dancs-fejébe’’ rongy csiszolókorongot, de még barkácsolásnál használható kis fúrót is rögzíthetnek. A kávéőrlőből 80—90 ezer darabos igényre számítanak, ar.i ak ellenére, hogy meglehetősen sokat hoztak forgalomba már eddig is. A polírozó alkatrészgyártását rövidesen megkezdik. Az első ezer darab hozzávalóit napokon be- 1"' szállítják Jugoszláviába a SEVER cég címére. Velük kötött szerződés teszi lehetővé, hogy motorokat és alkatrészeket egymásnak küldjenek, illetve közösen vegyenek részt egy-egy gyártmány nagyszé- riájú előállításában. Mondani sem kell, hogy az Ipari Műszergyár csakúgy, mint a SEVER, a legjobban sikerült készítményeket fogadja el, illetve ajánlja közös gyártásra. Egyúttal elkerülik azonos motorok párhuzamos, kisebb tételű gyártását. Az idei programhoz tartozik 20—30 ezer kávéőrlő hazai előállítása, illetve összeszerelése. Az autópolírozóból 5—10 ezer darabot szeretnének összeszerelni az idén. A törülközőt helyettesítő, meleg levegőt fújó kézszárító gyártását az idén kezdik meg. (t. gy.) rű istállók, berendezések épüljenek a gazdaságokban, amelyeket ellátnak gépekkel, felszerelésekkel, s így biztosíthatjuk a korszerű üzemelést, a munka termelékenységét A 300-as tehenészetek már ilyen létesítmények lesznek. A szőlő- és gyümölcsültetvényeknél, a következő egy-két évben biztosítjuk a termelőjellegű berendezéseket, így a támberendezéseket, kutakat, permetlétornyokat. Az ültetvényeknél a nem termelőjellegű beruházások — feldolgozók, tárolók, stb. — differenciáltan kerülnek megvalósításra. Ügy irányítjuk ezek létesítését, hogy mindenütt akkorra legyenek készek, amikor az ültetvények termőre fordulnak. Elég sok a régi, korszerűtlen épület. Mi lesz ezeknek a sorsa? — A szövetkezeti vezetőik előtt nem győzzük eléggé hangsúlyozni: mindenütt hozzá kell látni ezek korszerűsítéséhez, átalakításához. Nem mondhatunk ugyanis le ezekről az épületekről. Az épületek egy része még alkalmas arra, hogy gépi berendezést szereljenek be. A szerfás kocaszállásokat például megfelelően lehet téliesíteni, tehát megoldható a téli fiaztatás. Azt is meg kell mondani, hogy ezeket az átalakításokat a termelőszövetkezeteknek o maguk erejéből kell megvalósítani. Az évről évre felgyűlő amortizációs alap bő lehetőséget biztosít erre. Ugyanígy át kell alakítani azokat az épületeket, amelyeket a korábbi helytelen beruházási politika következtében a helyi termelési és tenyésztési adottságok figyelembe vétele nélkül valósítottak meg. A legfőbb cél, hogy üzemeltessék a gazdaságok az épületeket, létesítményeket, így térülnek csak meg azok költségei. Várható e változás a jövőben a tervhitelek odaítélésénél? — Az előbb már említettem, hogy jó néhány gazdaságban célszerűtlenül kezdtek építkezni. Főleg a kocaszállások és a hizlaldák építésénél tapasztaltunk mulasztásokat. Meg kell azt is mondani, hogy ezért nemcsak az eddigi beruházási politika hibáztatható, hanem azok a szakemberek is, akik meggondolatlanul hitelért folyamodtak, mondván, mindegy, csak épüljön valami. Nagy változás lesz ezen a téren. Nem kaphat egyetlen szövetkezet sem tervhitelt, anélkül, hogy a létesítményre ne készítsen kalkulációt, jövedelmezőségi számítást. Á pénzügyi szakemberek ennek figyelembevételével javasolják majd a hitelt. Hogy mit, mikor, hol építsen a szövetkezet, arról messzemenően a szövetkezet önállósága jegyében, a vezetőség és a tagság dönt, de az állam is megnézi, hogy melyik gazdaság hasznosítja jobban, előbb a beruházásra kerülő összeget. Nemegyszer szóba került a sertésfiaztatók, hizlaldák ki- j használatlansága. Mi ennek az oka, várható-e a közeljövőben változás? — Minden szépítgetés nélkül meg kell mondani, hogy jelenleg a termelőszövetkezetek nem érdekeltek anyagilag a sertés nevelésében, hizlalásában. Ez egyrészt gazdaságon kívüli ok, összefügg a mostani felvásárlási árral. Az új gazdasági mechanizmus bevezetésével egy időben a sertésfelvásárlási árak is rendezésre kerülnek. Ezeket az 1968. évi termelési tervek készítésének időpontjában a gazdasági vezetők tudomására hozzuk, tehát a tervkészítésnél számolhatnak vele. Javítani kell azonban az üzemen belüli munkát. így az abraktakarmány költségének csökkentése, az állategészségügyi követelmények betartása, a * kocaforgó javítása és a gondozók anyagi érdekeltségének javítása a legfontosabb feladat. Az eddigi beruházási politika nem vette kellően figyelembe, hogy a korszerű gazdálkodáshoz jól kiépített utak is kellenek. Mi az elképzelés a jövőre vonatkozóan? — Az elmúlt években utolsó szempont volt egy-egy létesítmény megvalósításánál, a be- kötőűt-építés. Ebben az esztendőben kiemelt feladatként kezeljük — 13 millió forintot fordítottunk erre a célra. Ezzel azonban nem oldódik meg a nehézség. Napjainkban legfontosabbnak tartjuk, hogy a nagyobb állattenyésztő telepekhez. a 300-as szarvasmarha-istállókhoz építsünk utakat Csak ezek megvalósulása után kerülhet sor arra, hogy a szőlő- és gyümölcsültetvényekhez is megfelelő utakat építsünk. Addig is, a szövetkezeti gazdaságok igyekezzenek a dűlőutakat rendben tartani, járhatóvá tenni. Sok példát lehetne felsorolni annak bizonyítására, hogy amíg az állatok számára korszerű férőhelyeket biztosítanak, addig teljesen megfeledkeznek a gondozók alapvető munkakörülményeinek biztosításáról. — A most és a jövőben sorra kerülő beruházásoknál, addig nem tekintjük befejezettnek az építkezést, amíg fel nem épülnek a szociális létesítmények. A régebbieknél azonban a szövetkezeti vezetőknek kell annyi megbecsülést tanúsítani a tagokkal szemben, hogy pihenő, tisztái- kodási lehetőség álljon a gondozók rendelkezésére. Panaszkodnak a szövetkezeti vezetők, hogy nagyon hosz- szúra nyúlik egy-egy beruházás megvalósítása. Várható-e ezen a téren javulás? — Nagyon sok kár éri az építkezések elhúzódása miatt a szövetkezeti gazdaságokat. Ennek oka elsősorban az építési kapacitás hiánya. Az állami építőipar annyira leterhelt, hogy nem vállal a szövetkezetekben munkát, A tanácsi építőipar sem tudja kielégíteni az igényeket Egyetlen ésszerű megoldás kínálkozik: létrehozni a saját építőbrigádot. Előnyösebb azonban, ha a termelőszövetkezetek egyesíük erejüket, s járási, szövetkezetközi vállalkozás keretében létesítenek brigádot, mint ahogyan ezt a monori, a váci, a szobi, s legutóbb a nagykátai járásban is tették. A szövetkezetközi építőipari vállalatok életkép>e6ek, megfelelő műszaki vezetők beállításával bármilyen magas műszaki igényű — például 100 férőhelyes tehénistállót — egyéb épületeket is elkészítenek. Milyen mértékben oldódnak meg az előbbiek során említett gondok a III. ötéves tervben? — A következő években nagyot lépnek előre a szövetkezetek a korszerű, belterjes gazdálkodás felé. Az új gazdasági mechanizmusban, az önállóság, a szövetkezetek között kialakuló verseny, ugyancsak sietteti a fejlődést. Az állam továbbra is támogatja hitelekkel a gazdaságokat, de ott lesz gyorsabb a fejlődés, ahol ezeket ésszerűen használják fel, s ugyanakkor a helyi erőforrásokat is ennek szolgálatába állítják. Minden körülményt figyelembe véve. lesznek olyan gazdaságok, amelyek megteremtik a nagyüzemi gazdálkodás minden feltételét, az átlag, tehát a közepe színvonalon gazdálkodó szövetkezetekben azonban a III. ötéves tervben sem tudjuk teljesen -kielégíteni az anyagi, műszaki és beruházáési igényeket — fejezte be kérdéseinkre adott válaszait dr. Pénzes János elvtárs. Mihók Sándor
