Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-10 / 135. szám

Szentendre A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖN Kf A D Á S A XI. ÉVFOLYAM, 45. SZÁM 1967. JÜNIUS 10., SZOMBAT Naponta ötezer üveg üdítő ital 2500 liter szódavíz egy műszakban - Szeptembertől szeszfőzés? Május kilencedikén indult meg a termelés a Pest megyei Szesz- és Szikvízipari Válla­lat szentendrei kirendeltségén — a volt KISOK-telepen léte­sített új üzemben. Többnyire nők dolgoznak itt, ügyes ke­zekkel készítik, adagolják és csomagolják a szeszmentes üdítő italokat. A „limonádégyárban” tizen­két fiatal nő és néhány férfi adagolja üvegekbe a különbö­ző ízes szörpöket, üdítőket: a citromost, a narancs ízűt, a málnát meg a többi szomjú- ságcsillapítót. Egyelőre csak egy adagológép működik, de az i naponta ötezer üveget tölt meg hűsítőkkel. 'Ara, ha szükséges — mondja Sófert János üzemvezető —, a főidényben üzembe helye­zik a másik gépet is, s akkor majd ennek kétszeresét is megtermelik. A „szí kvízgyárban” régi szentendrei szódásdinasztia utóda, Andomé Bádar Anikó áll a hatalmas gép mellett. Szakértő kézzel irányítja, s minden fennakadás nélkül 2500 liter szódavíz hagy­ja el az üzemet egy-egy műszakban. Ez az alig egyhónapos üzem látja' el üdítő itallal és szóda­vízzel a város és a járás la­kosságát: Szentendre utcáin lovaskocsikon, a községekbe autókon utazik az Utas és fris­sítő társai, meg a pezsgő szó­davíz. Elismeréssel szólhatunk az üzem szociális létesítményei­ről — a tetszetősen megol­dott mosdó- és zuhanyozó- helyiségekről. Nem így azon­ban a raktárról, ami van, de A mi Margitszigetünk Miután a városi tanács üdü­lőhelyi albizottsága helyszíni kiszállása alkalmával hiányos­nak találta papszigeti campin- günk nyári felkészülését Győri Ferencné üdülőhelyi előadó társaságában a napok­ban ellátogattunk a camping- be. Takarítónők, udvari mun­kások dolgoztak serényen min­denfelé. Az út mentén végig virágokkal beültetett parkok kedves látványa fogadott. A virágok ki ültetését rész­ben a Városgazdálkodási Vál­lalat, részben a leányfalui MSZMP üdülőjének dolgozói végezték. A campingben há­rom takarítónő és két udvari munkás tart rendet, a pénztár folyamatosan foglalkozik valu­tabeváltással is. Erre nagy szükség is van, hisz — mint elmondták — a május elsejei nyitás óla holland, finn, lu­xemburgi, kaliforniai, osztrák, csehszlovák és lengyel vendé­geink voltak már. — Eddig összesen háromezer vendégna­pot számoltak el a kezdő hó­nap alatt. Július elsején nyílik meg a szigeten a városi strand­fürdő is! Lőrinczi Hugóné gondnok németül és angolul beszél, Steiner László pénztá­ros, az orosz tolmács, így a vendégekkel való érintkezés is biztosítva van. Büszkék vagyunk, hogy Pap­szigetünk szépségének hírét messze országokba szétviszik a külföldiek, kik mind na­gyobb számban keresik fel ezt a kellemes üdülőhelyet. Mégis lesz üzlet a Duna-parli müemlékjellegű kereskedóházban „A munkát abbahagyták, de — tárgyalnak” ez volt a címe tavaly augusztus 17-i írásunk­nak, amikor a mozi melletti műemlékházról beszéltünk. Elvonult már onnan a ktsz oda nem illő motorjavítórész­lege, s lázas sietséggel megin­dult a munka, hogy az üresen maradt stukkókeretelésű, don- gaboltozatos, boltíves helyisé­gekben mielőbb élelmiszerüz­let nyílhasson. A szövetkezet megkezdte , a villanysze­relési és egyéb munkálatokat. Egyszerre aztán elvonultak a munkások, s minden abbama­radt. Műemléképületről lévén szó, közbelépett a műemlék­felügyelőség. Megkezdődött a tárgyalás, hogy milyen formá­ban szabad ott üzlethelyisége­ket kiképezni. A tárgyalások éppen tíz hó­napig tartottak, augusztustól mostanáig. A napokban hely­színi szemlét tartottak a szak­emberek. A Nyugat-Pest me­gyei Népbolt Vállalattól Sal­zer Ernő beruházási előadó, Barabás Gábor műszaki elő­adó és Wirth Irén tervezőmér­nök, a helyi Építőipari Ktsz és a Vas- és Kazánipari Ktsz műszaki vezetői bejárták a három üresen tátongó ódon helyiséget, s megbeszélték a tennivalókat. A műemlékfelügyelőség ál­tal jóváhagyott tervek alapján márvány padi óval, s előírt há­rom bejárati ajtóval, megfele­lő portállal élelmiszerboltot és zöldségboltot nyitnak, leg­később november hetedikéig. H. L. Sündisznó — konzervdobozzal A következő kis esetet látták és el­beszélték a MÁ- VAUT dolgozói: Dunabogdány felé robogott uta­taival a busz, amikor a g:pKO- csivezető különös jelenségre lett fi­gyelmes. Az út kö­zepén, a nap su­garaiban fénye­sen villogó „vala­mi” forgott körbe- körbe. Közelebb érve látta, hogy a motor zajára für­gén az árok felé haladó furcsa lény nem más, mint egy kis sündisznó: feje egy konzerv­dobozba szorult. Valószínűleg tor­kossága juttatta a kis állatot ehhez a különös fejdísz­hez ... Négy napra rá Szily Rudolf gép­kocsivezető Le­ányfalu határában bukkant rá a fur­csa fejdíszes kis élőlényre. Megsaj­nálta a póruljárt sünt, megállította gépkocsiját, ki­száll t és ha nehe­zen is, de kiszaba­dította az állat kis kobakját az Ivanhoe-nak be­csületére váló „lo­vagi fejdíszből”. A sün megszabadul­va kellemetlen terhétől vidáman totyogott a bokrok sűrűje felé... Minthogy való­színű, hogy ilyen rendkívüli baleset nem mindennap ér egy sündisznót, minden bizonnyal ez ugyanaz a kis állat lehetett, amelyet néhány nappal előbb Du­nabogdány hatá­rában láttak az úttesten körbe fo­rogni. Ha pedig ez így igaz, akkor egy valódi „sün­disznó gyalogló­bajnokot” üdvö­zölhettek benne utasok és gépko­csivezetők: 12 ki­lométert megtenni négy nap alatt egy sündisznó számá­ra valóban re­kordteljesítmény. még sincs, minthogy abban egyelőre a Városgazdálkodási Vállalat tartja anyagait. Végezetül mint fejlesztési tervet említjük meg: előrelát­hatólag már ez év szeptembe­rétől szeszfőzéssel is foglalko­zik majd az üzem. Kiállítás Tahitótfalun Június 4-én nyílt meg Tahi- tótfaluban, a Dunamelléki Református Egyházterület ren­dezésében, a református egy­háztörténeti kiállítás. A kiállítás érdekességei kö­zé tartozik például a gyöngyö­si egyházhoz intézett török fermán, a 200 éves pócsme- gyeri úrasztalterítő, egy XV. századbeli gótikus kehely és még sok más érdekes látniva­ló. Mocsárvilág a városszélen IZBÉG Ráby Mátyás, Strassbourg- ban 1798-ban kiadott könyvé­ben így ír az izbégiekről: „Az izbégiek a legnagyobb mértékben szenvedtek a bor­zalmas elnyomástól; e falu legtöbb lakója a szó szoros ér­telemben koldusbotra ju­tott. S nemcsak a rájuk rótt mértékben az adóitat hajtották be rajtuk embertelen szigorú­sággal; hozzá kellett járulni­uk a fölösleges magisztrátusi szolgák eltartásához is. E sze­rencsétlenek hozzájárulásaiból tartottak el egy orvost és több bábát is Szentendrén, akik mit sem törődtek a szegény izbégiekkel. ...Ha az izbégi szegények segélyt kértek, így hangzott a magisztrátus válasza: „Nem kaphatnak a szegénypénzből, mivel azt csak a szentendrei szegények, az uradalom jobbá­gyainak szánták, az izbégie- ket a királynővel kötött szer­ződés egyáltalában nem is em­líti!” Az izbégiek meg akarván szabadulni az embertelen zsarnokságtól, azt óhajtották tehát, hogy bírájuk és esküd­teik; mint a többi uradalmi helységeké, függetlenek legye­nek minden magisztrátustól, s a köteles adókat maguk szed­hessék be és fizethessék ki.” ízbég — ez az egykori job­bágyfalu, ma már Szentendre egyik festőién szép lakótelepe, két középüzemmel, új iskolá­val, autóbuszjárattal, a gyü­mölcsösök között megbújó meghitt és kedves villaiázai- val — Szentendre város ne­gyedik kerülete. (m) Hol szorít a cipő? Levelezőlapot hozott a pos­ta. Az első két sora tintával, helyesebben golyóstollal van írva. De lehet látni, hogy már a második sor végén kifogyott belőle a szusz! Az írás pedig így hangzik: — Bocsánat, éppen jókor... kifogyott a tinta a toliamból, de a szentendrei kultúrbolt nem tudja megtölteni. Egy töl­tés 3.50 Ft, de a HÉV-vel Pestre 10 Ft az út. Ha az ol­lóm életlen, itt azt sem tudom megélesíttetni. Nem lehet egy finom ollót vándorköszörűs kezébe adni. És műköszörűs nincs! Mindezt a május 17-i „Hol szorít a cipő” című cikk­hez hozzászólásként írtam. Tisztelettel Dr. Fáy Adolfné A hozzászólást íme közre­adjuk. Hátha termékeny ta­lajra jut ez a „javaslat-mag” és még „gyümölcse” is terem. Szerkesztő Persze, hogy megint a villa­sorról van szó! Már hányad­szor? És ezúttal nem is a „be­tonbunkerek” eltüntetését fáj­lalják a villasor lakói, hiszen tudják, hogy a közút szintje fölé épített csatorna eltünteté­se legalább annyi időbe te­lik, mint amennyibe a hiba el­követése, (Newton után szaba­don: minden hiba kijavítása annyi időt rabol az emberek életéből...) Most a villasori járdáról pa­naszkodnak. Látszólag nem feltűnő, de legalább annyira elkeserítő állapotban van, mint az úttest. De talán túlzás is járdáról beszélni, mert esős időben „saras mocsárvi­lággá” változik. Különösen a TüZÉP-telep után! Ember le­gyen a talpán, alti át tud „kel­ni” vagy gázolni a természet- adta akadályokon. Az illetékesek a villasor! há­zakba történt vízvezeték be­vezetése után, meghatározott „időre” ígérték a járda hely­reállítását. (Még az előző ta­nácsi ciklusban!) Itt volna az ideje, hogy az ígéret, akár a szép szó, válóra váljék. De a villasor folytatása, vagy felső végén a tó melletti szőlőhegy új településének a járdái sem különbek. Ezt a telepet öt év-rel ezelőtt azzal az „ígérettel” parcellázta az OTP — és így is adta el —, hogy közművesítik! És mi a heíyzet öt év elteltével? A villany és a víz bevezetése, a már ottlakók nem kis áldo­zatvállalásával megtörtént... De útnak és járdának nyoma sincs, azaz bocsánat, amolyan kisegítő salakjárda van. De ez is inkább a megrekedő autókat, traktorokat segíti. Ugyanis, hogy ne rekedjenek a kátyúba, fél kerékkel rá­mennek az úgynevezett járdá­ra. Jó lenne tudni, mikor le­OLVÁSÓINK ÍRJAK A tisztaságért áldozni kell Most már hetek óta cikke­zünk a köztisztaságról és a tisztaságról általában. Újabb kis adalék, egy olvasó leve­le a témához: „A Művész Presszóban tizen- ketten gondoskodnak a ven­dégek kiszolgálásáról. Van OLVASÓ LÁNY Balogh László rajza ott üzletvezető, üzletvezető­helyettes, pénztáros, felszol­gáló, kávéfőző, van minden, csak éppen — takarítónő nincs! Eredetileg ugyan ők is szerepeltek a létszámban, azonban — takarékossági okokból — az ő állásukat megszüntették. De hát akkor ki takarít a presszóban? — kérdezheti bárki. Majdnem kicsúszott a számon, hogy „senki”, de ha ezt állítanám, . igazságtalan lennéli. Tudniillik a felszol­gálók, a kávéfőzők, a bolt­vezetővel együtt — a cég vezetősége szerint — „nyu­godtan összekapkodhatják zá­rás után és nyitás előtt azt a kis szemetet, ami nap köz­ben összegyűlt”... Szép megoldás. A napokban a KÖJÁL főorvosa mesélte el, hogy a múlt vasárnap, Visegrádon, a Dunakanyar- nyitás ünnepnapján, olyan állapotban találta az egyik ottani étterem mellékhelyisé­gét, hogy rémülten támoly- gott ki belőle. Vajon nap­közben ki hozhatná rendbe a mosdót? Talán a felszolgá­lók, akik a saját munkáju­kat is alig győzik? És va­jon miképp férne össze ez a higiénia legelemibb szabályai­val?” Teljes névaláírás Ma este: ZÁRÓHANGVERSENY A szentendrei zeneiskola a városi tanács nagytermében ma este fél 7-kor tartja évzá­ró hangversenyét. Az iskola igazgatósága és munkaközös­sége ezúton is szeretettel meg­hívja a város lakosságát. hét szó itt egyáltalában járdá­ról? Kár, hogy ezen eddig még nem segítettek, hiszen ez a környék rohamosan beépült. Az új bolt óriási segítséget jelent, amiért az ittlakók rendkívül hálásak. Csak! Mert sajnos, itt is van egy „csak”. Az a baj, hogy a bolt olyan időben van nyitva, ami nem felel meg az igényeknek. Ezen a területen több a mun­kába járó ember, mint a nyugdíjas, vagy otthon tartóz­kodó. Az üzlet pedig reggel 7-től déli 12 óráig és délután 13 órától 15 óráig van nyit­va. Ennek következtében a munkába menők éppúgy zár­va találják, mint a munkából hazatérők. Pedig lehetne ezen segíteni! A mi javaslatunk a követ­kező: Szervezzenek társadalmi munkát, melynek eredményét láthatjuk az OTP-telepen vagy a villasoron, és biztosít­sanak némi anyagot és szál­lító eszközt. Az ottlakók segí­teni fognak! (m) Elismerés és köszönet A városi tanács és a Kép­csarnok Vállalat szombat dél­után négy órakor nagyon szé­pen előkészített műsorral, ün­nepélyesen óhajtotta felavatni kulturális intézményünket, az újjáalakított és kibővített Parkmúzeumot. Az időjárás azonban közbeszólt, s a nyá­ri zivatar elseperte az avatá­si ünnepélyt is. Iskoláink kórusainak, a mű­velődési otthon kórusának, a kirebb-nagyobb énekeseknek, akik próbákon át készültek a nagy napra, szombaton út­törő ünnepi díszben a fák és ereszek alatt kellett menedé­ket keresniük. A városi tanács ezúton kí­vánja elismerését és köszöne­tét kifejezni mindazoknak, akik közreműködésükkel, sze- reolésükkel szebbé szerették volna tenni a megnyitást. ORVOSI ÜGYELET Szombat déltől hétfő regge­lig a Város ügyeletes orvosa dr. Darnyi Sarolta körzeti or­vos. (Aradi u. 5.). Sürgős járó­betegeknek vasárnap délelőtt 9-től 10-ig külön rendelést tar­tanak a körzetorvosi rendelő­ben (Bükköspart). Állatorvosi ügyelet Vasárnap, június 11-én, a járás ügyeletes állatorvosa dr. Madarász Lajos városi főál­latorvos (Vasúti villasor 41.). Az állatorvosi ügyelet a város területére is kiterjed. Anyakönyvi hírek Születtek: Dalkó Judit, Sárközi János, Farkas Andrea, Jatyel Im­re, Schaffer János, Cser Ildikó, Lakatos Ildikó, Vaskó Anna, Kiss Mihály, Leschinszky rercnc, Ka­tona József, Keller István, Koller Zoltán, Borsi Anna Mária, Tisch- ner Sándor, Katona László, Jani- csek Zsuzsanna, Láppai Sándor, Maczó Rozália, Balalik Agnes Má­ria, Diorgó Ferenc, Vitái Zoltán, Nagy Sándor, Pál Tibor János, Harmati Gábor Péter, Rippel Zol­tán, Juhász Ferencz, Dankovits József, Varga Veronika, Ballon Zsolt István, Hagymási László, Biró Erika, Vaczó József, Miszler János és Németh Mátyás. Házasságot kötöttek: Szoldán Ilona Margit és Szitás József, Hor­váth Edit Mária és Szabó László* valamint Szabó Mária és Schindler Imre. Meghaltak: Hoffmann János 73 éves, Veres József 84. éves, Szávits Lyubomimé 79 éves. Kacsena Ist- vánné 76 éves, Gál Ferencné 77 • éves szentendrei lakosok.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents