Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-06 / 131. szám

XI. ÉVFOLYAM, 130. SZÁM 1961. JÚNIUS 6., KEDD Üzemben a permeilétorony Szabadnap - műszak előtt néhány perccel? Döntőbizottsági ügyek a konzervgyárban A pipagyárban azokat az ügyeket kerestük, ahol a mun­kás, vagy alkalmazott követett el hibát, azokban az esetekben az volt érdekes, hogy a hibát elkövető miben és hol keresi vélt vagy valódi igazát? A konzervgyárban a válla­lati munkaügyi döntőbizottság aktái között lapozgattam. Ez év első öt hónapjában hat ügyet tárgyaltak. Az első három határozatban három dolgozójukat mentesítették a korábban kirótt kártérítés alól. Dobos Ferencné az ellene hozott fegyelmi határozat ha­tálytalanítását kérte. A II. te­lep konzervüzemében dolgo­zik. A múlt év december 17-én éjszakai műszakban volt. Dél­előtt volt az esküvője, de nem kért erre az alkalomra sem asabadnapot, sem szabadságot. Este természetesen fáradtak voltak. A férj bement mű­szakvezetőhöz tíz óra előtt és kérte, hogy adjon szabadnapot. De melyik művezető tud mű­szakkezdés előtt néhány perc­cel helyettest biztosítani? Miután nem volt ember, akit Dobosné helyett munkába ál­lítson — nem engedélyezte a rendkívüli szabadságot. Az asszony éjjel kettőig dolgozott, majd bement az öltözőbe és közölte a csoportvezetővel, hogy nem tud dolgozni. El­aludt és hajnali fél ötkor éb­redt fel az öltözőben. A cso­portvezetője ekkor hazaküld­te. Hazaindulva találkozott műszakvezetőjével, aki ott közölte a munkásnővel, hogy fegyelmit kér ellene. A fe­gyelmi bizottság szigorúan megrótta Dobos Ferencnét. A munkásnő ezt a határozatot fellebbezte meg a vállalat dön­tőbizottságánál. — Fellebbe­zését elutasították. Deák György zetorvezető a gyárban. Minden erőgéphez szerszámokat is kapnak a ve­zetők, hogy az apróbb hibá­kat maguk is ki tudják javí­tani. A raktárból kivett szer­számot a gép vezetője aláírá­sával ismeri el, és ezzel együtt felelősséget is vállal érte. így történt ez Deák György esetében is. A múlt év de­cemberében leltároztak a gyárban. Deák György felsze­reléséből hiányzott egy fran­ciakulcs. A hiányzó szerszá­mot neki kellett megfizetnie. Ezt fellíebbezte meg a döntő bizottságnál. Fellebbezését el­utasították. Ugyanilyen ügyben nyolc­vanhat forint fizetésére köte­lezték Surányi László trakto­rost is. Q is megfellebbezte, de azt is bebizonyította, hogy ezt megelőzően már egy éve nem vezette azt a traktort. A gépet egy másik vezetőnek adta át. A vállalati döntőbi­zottság mentesítette a kárté­rítés alól. ★ Nem nagy ügyek. De az em­berek életében ezek is nagy problémát jelenthetnek. Pár­tatlan kivizsgálásuk, s a meg­győzés hasznos, szükséges fel­adat. KISZ-isták segítettek Elkés .ült a borsóosztályozó Május utolsó heteiben a Gépjavító és Faipari Ktsz iro­dájában Pomázi Kálmán el­nök röpgyűlésen kérte a ktsz fiataljait, hogy segítsenek a határidős borsóosztályozó el­készítésében. A KISZ-fiatalok védnöksé­get vállaltak, és nekiláttak a munkának. Elsőnek Bundi Kálmán, Papp Sándor és Ko­vács Sándor lakatossegédek ajánlották fel segítségüket. Munkaidő után felváltva dol­goztak. A vállalást teljesítették, május végén üzemképesen állt a borsóosztályozó. Szabó Károly fiatal agronó- mus a gazdája az új telepítésű szőlőnek, gyümölcsösnek, a Hunyadi Termelőszövetkezet­ben. Kétszázharminckét hold felett dirigál. — Hogy állunk a tavaszi munkáklcal? — kérdem Szabó Károlyt. — Jól! A kedvezőtlen idő­járás ellenére is. Persze per­metezni sokkal többet kell. Még szerencse, hogy végre üzemképes a felépített ötven hektoliteres permetlétorony. Ha a második permetlétorooiy ki homokon. is elkészül, megcsappannak a permetezők üresjáratai, gyor­sabb és könnyebb lesz a mun­ka. — Mikor fordul termőre a szőlő? — Csak 1968-ban, de itt ia az első ötvenholdas tábla. — És az alma? — ötven holdon az idén már terem. De az is csak jö­vőre fordul igazán termőre. — A szilvás? — Az új szilvás úgy néz ki, hogy jól érzi magát a Szurdo­Kérdós: Miért nem áll meg a gyorsvonat? Az új menetrend szerint — amely május 29-én lépett élet­be — a Budapestről 7 óra 45 perckor induló szegedi gyors Nagykőrösön nem áll meg. Tisztelettel feltesszük a kér­dést a MÁV-nak, mi indokol­ta, hogy Nagykőrösön ne áll­jon meg a gyors, és akkor mi­ért áll meg Kiskunfélegyhá­zán? Ezzel a vonattal közel két­száz dolgozó jár Cegléd és környékéről Nagykőrösre dol­gozni. Évek óta ezzel a vonat­tal jöttek át. Most két lehető­ség között válogathatnak, vagy felkelnek hajnalban, hogy idő­ben ideérjenek, vagy vállalják azt az ódiumot, hogy félórás­órás késéssel érkeznek a kö­vetkező vonattal a munkahe­lyükre, de melyik vállalat fogja ezt a kc'ést huzamosan elnézni? SPORT LABDARÚGÁS Közepes játék pontvesztéssel Berreg a fűrész (Foto: Gábor) Mit látunk ma a moziban? Tízezer nap. Szélesvásznú magyar film. Főszereplők: Molnár Tibor, Bürös Gyöngyi, Kozák András. Korhatár nél­kül megteltinthető. Kísérőműsor: Magyar hír­adó. Előadás kezdete: fél 6 és 8 órakor. ANYAKÖNYVI HÍREK Született: Flórián András és Vágó Piroska: Dénes, Szabó Sán­dor és Fejszés-Tóth Ilona: Ildikó, Ragó Mihály és Nagy Ilona: László, Bacsó András és Pécs Ilona: András, Rácz Imre és Nagy Margit: Margit, Kecskeméti László és Fehér Katalin: Krisztina, So- pajti Imre és Rapi Anna: Imre ne­vű gyermeke. Házasságot kötött: Újlaki Amb­rus és Barkó Piroska, Halász Fe­renc és Dónáth Eszter, Botocska László és Takácsy Anikó, Hamza Lajos és Volt Margit. Meghalt: Czeezon Ilona (Akácfa u. 3.), Halasi István (Tanárky Béla u. 4.), Csutorás Lászlóné Kaffan Gizella (Szabadszállási u. 4 ), He­gedűs Lajos (Szabadság tér 9). Nagykőrösi Kinizsi—Érd 1:1. Kinizsi: Gömöri — Vass, Szomolányi, Baranyai, Csikós II, Pécsi, Kecskés III, Lányi, Klenovics, Józsa, Decsi. A körösi csapat támadott többet, de nem kellő lendü­lettel és akarással. A 33. perc­ben megkapták szokásos po­tyagóljukat. Sarokrúgásnál a teljes Kinizsi védelem lera­gadt és az érdi csatár zavar­talanul fejelhetett a hálóba. Ezután két helyzetük volt a hazaiaknak, de Lányi fölé, Kecskés III pedig mellé lőtt. Fordulás után nagy lendü­lettel kezdett a Kinizsi és az 53. percben Józsa szabadrú­gásból egyenlített. A ritka ér­di támadásokat jól hárította a körösi védelem. A hazaiak fölénye nem tudott góllá érni, mert a csatárok nem értették meg egymást, a pontatlan át­adások miatt nem tudták egy­mást helyzetbe hozni, keveset mozogtak és állva várták a labdát. A mérkőzés változatos játé­kot hozott, az érdiek gyorsab­bak és lelkesebbek voltak, jól szervezett védelmükkel nem bírt a rossz felfogásban játszó hazai támadósor. Jelez­tük, hogy nem lebecsülendő ellenfelek és ezt a pályán be­bizonyították. Végig lelkesen küzdöttek egy emberként és megérdemelten szerezték meg az egyik pontot. Ezzel szem­ben némely körösi játékos — edzői figyelmeztetés ellenére — egymást korholta vagy fe­leslegesen a játékvezetőnél reklamált. Ez mindig a játék, az eredményesség rovására megy. Hazai pályán nem sza­bad lett volna egy pontot le­adni. Reméljük okulnak a já­tékosok a tapasztaltakból. A Ferencváros első csapatá­val játszik a Kinizsi barátsá­gos mérkőzést ma délután fél hat órakor a városi Sporttele­pen. Nagykőrösi Kinizsi ifi— Érdi ifi 8:0 (6:0). Vezette: Kisrákói dr. Kinizsi ifi: Vilcsák 11 (Patai I) — Hupka, Balogh, Tóth, Dér, (Danics), Farkas, Szabó, Manger, György, Lengyel, Ko­vács, (Patai II). Az eredményes csapatjáté­kot játszó ifik ebben az arány­ban is megérdemelten nyer­tek. Góllövő: György 4, Lengyel 3 és Manger. Jók: Tóth, Dér, György, Lengyel. Nagykőrösi Kinizsi II— Abony II 1:0. Abony, vezette: Károlyi. Félbeszakadt. Kinizsi II: Vadnay — Ja­kabházi, Juhász, Aszódi, Kecs­kés I, Kecskés II, Baka, Gá­bor, Kecskés IV, Farkasinszki, Szolnoki. A II. félidő ötödik percében az abonyiak sportszerűtlen, durva játéka miatt a bíró le­fújta a mérkőzést. Góllövő: Szolnoki. P. S. NEM KÉPREJTVÉNY % MEG IS LOBOGTATTA orrom előtt a százast. — No, adod, vagy nem adod? Elfor­dultam tőle, s csak úgy visz- szájáról válaszoltam. — Ilyen kutyát eladni? Bolondnak nézői te, engem, Seregélyes? — Ha meggondolod ma­gad, majd elhozod! — Csak azt lesd borjúnyú­zó kiskeddig! Seregélyes már a legelő szélén járt, amikor Kicsi fe­jét megsimogattam, s meg­vigasztaltam, hogy még ket­tőért sem, nemhogy egy szá­zasért. A kutya bizalmas farkcsóválással köszönte meg a kedvességet. Hanem hosszú a járáson az egy nap. A juhász vagy a bundán fekve vagy a botra támaszkodva gondolkodik s közben marhaságokat is ta­nácsol magának. — Minek a százötven bir­kához két kutya? — tette fel a kérdést magának több­ször is. — Egy vereshasúért szép, karimás kalapot ád a mester... Vagy vehetnék két törökös kötőt az asszonynak. Ha pedig meginnám a ku­tya árát, reggelig is kitarta­na az ital. — De hogy én vigyem a helyébe ezt a kedves jószá­got? Egy frászt neki! És este, amikor behajtottam, mégis A kutya nem eladó arra kanyarodtam a Molnár utca felé. Kicsit az ölembe fogtam, s úgy vittem be a kapuján. Nevetett a piszok. — ügye, megmondtam! — Egye fene! Zsebbe a százast és gyorsan kioldalogtam. A jószágot beengedtem az akol­ba. Az öreg puli tudta, hol a vacsorája. — HAT A KICSI? — né­zett körül a lányom. — Nincs! Eladtam! Eltört a mécses. Bőgve sza­ladt be az anyjához a kony­hába. — Eladtam, no! Mit akar­tok! — kiáltottam, amikor négyen is körülfogtak. A két fiú, az asszony meg az a csi­pogó lány. — Egy százas, csak egy százas! — nyújtot­tam az asszony felé a ban­kót. — Kell a fenének a pén­zed. — Vehetsz két szép kö­ténynek valót. — Nem kell! Hozd vissza a kutyát. — Tessék visszahozni a kutyát! — könyörgött a há­rom gyerek. Rájuk se bagóz­tam. Bementem a konyhába. Szótlanul vacsoráztam. Ked­vetlenül feküdtem le. Reggel nem jutott rögtön eszembe, hogy túladtam a kisebbik pulin. Még el is rikkantottam magam. — Ki­csi, ne! Aztán gondoltam rá, hogy a kutya nincs. Nagyon hosszú volt a nap. Az öreg kutya is tudja a kötelességét. Egy szóra ért és jól hajt. De a Kicsi, az mégis más. Vi­dám, hízeleg. Mindig ott volt a sarkamban, s valósággal leste a szavamat. EGÉSZ NAP a város felé lestem. Hátha lesz annyi esze, hogy megszökik. Este alig szólt hozzám a család. Szipogtak, kerülgettek. Csak éppen, hogy ki nem mond­ták, miért van ez a nagy kedvetlenség. , Három napig bírtam. Va­sárnap reggel még a hajtás előtt elindultam a Molnár utcába. Lassan, kényelmesen. Húztam az időt. Mi a nya­valyát mondok Seregélyes­nek? Amikor a Kicsi meghallot­ta a hangomat, felugrott. Keservesen rázta a láncot. Szíveíszorítóan szükölt. A koma a kamrából jött elő. — Megkötöttem, hogy ha- ^ marább megszokjon. — Kár volt. Juhászkutyá- ^ nak szenvedés a lánc. — Mi járatban? — Visszahoztam a százast. \ Engedd el a kutyát! \ — Bolondnak nézői? Ilyen § szép kutyám nem volt még. ^ — Nem maradhatok a § családtól. Sírnak, kornyadoz- \ nak. Visszaviszem a kutyát, ^ akármi is lesz. Itt a százas! § — Nem köll! Nekem is ^ többet ér. Mit mondjak ennek a be- § tyárnak, — Kell a százöt- \ ven? — Nem! — Az is gazember, aki § megbánja. Nesze a két szá- > zas! | SEREGÉLYES EGY KI- \ CSIT tétovázott. Aztán oda- topogott a kutyaház mellé. § Lehajolt és elengedte a ku- ^ tyát. A két százast a zsebébe ^ gyűrte. ^ Kicsi vidáman ugrált. Mint \ a villám, úgy vágódott ki a ^ nyitott kapun. Mosolyogva ^ mentem a nyomán és jóked- ^ vűen morogtam magam elé. § — Fene eszi a karimás ka- ji lapot. Ami van, nagyon is ^ megteszi. Kötőt pedig majd § kap az asszony nyíráskor. ^ (rossi) Nem bizony! Mindenki ismeri, aki a konzervgyártól a Pest útra akar kijutni. A felső kép az újonnan épitett gyalu gosátjárót ábrázolja, sűrű rácsokkal. Lezárták. Mert nine, villanyvilágítás. Lógnak a vezetékek, ahogy ezt a kép is mu­tatja. De vajon, miért nem kötik be az áramot? Erre szeret­nénk választ kapni. Ez nem megoldás. Az alsó kép a jármű­vek átjáróját mutatja, ahol még most is áll a víz. Sürgősen szereljék be az áramot, a gj alogátjáróba. Itt hívnánk fel a figyelmét a városi rendőrkapitányságnak, hogy rendszeresen ellenőrizzék a gyalogátjáró forgalmát, hogy azt csak a gyalogosok vehessék igénybe. Közismert, hogy a mólt hetekben egy motorkerékpáros itt gázolt cl egy idős asz- szonyt, amelynek következménye lett — az átjáró lezárása. Nem ez a megoldás! A gyalogjáró a gyalogosoké, azon sem kerékpárosok, sem motorosok ne közlekedjenek. Foto: Papp

Next

/
Thumbnails
Contents