Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-01 / 127. szám

*uKírí<iD 1967. JÚNIUS 1.. CSÜTÖRTÖK Zátonyról szabaduló hajók MÉSZÁROS OTTO RIPORTJA — Hol lakik most? — Ágyon. — Ágyon? — Igen. Kétszázért. Egy Pestre járó hapsival váltjuk egymást. Két ágy a lyukban, négy lakó. Négyszer kettő az nyolc, nemde? És akkor azt mondják, nincs nálunk kizsák­mányolás ! — A szálláson ... — Azt hagyja uram ...! On­nét én elfüstöltem. Nem ne­kem való. Apácának születni kell. Inkább ágyrajáró va­gyok. Ha éjjel kettőkor me­gyek, akkor kettőkor. Ha nem megyek, nem kiabál utánam senki. A szabadság! Fogalma sincs arról, mit is jelent a sza­badság! Magának is dolgozni kell, főnökei vannak, számon- kérik a munkáját. A házban szomszédai, felesége, s így to­vább. Ezerféle terror. És én? Mindig annyit lejsztolok, amennyi dohány éppen kell. Ha megunom, tovább megyek. A szállásadómnak csak a ha­vi kétszáz a fontos. A többi nem érdekli. Másfél hónapja még az ÉM Betonelemgyártó Vállalat szentendrei betonárugyára dolgozója volt, s ott lakott a gyár melletti sárga, kétemele­tes épületben, az 1963-ban épült munkásszálláson. Három évet végzett a bölcsészkaron. Most alkalmi munkás. — Hát kérem, elég zavaros ember volt. Sokbeszédű. Sem­mi, de semmi a világon nem tetszett neki. Ha szóltak hoz­zá, azért morgott, ha nem, az­zal jött, mi bajuk velem?! — Nem sajnálta hát, amikor elment? — Kérem elvtárs, ez úgy van, hogy itt jönnek, meg mennek az emberek. Szállás. Sokféle-fia összeverődik itt. Egy hétre, kettőre. Van, aki fut tovább. Hajtja a vére, ker­geti a szerencséjét, de hát az úgyse’ magunkfajtát vesz cél­ba. Azután van, aki megra­gad. Mint magam. Nehéz a munka, de megfizetik kérem. Meg azután a lakás. Havi 140 forintért szoba, ágynemű, ta­karítás, világítás, hideg-meleg folyóvíz... Valami ez ké­rem! — Azt mondta, hogy itt apácazárda van. — Szigorúság van kérem. Anélkül nem is lehetne, hi­szen mi lenne ebből a házból? Mert lenne, sok is, aki tessék elhinni, nem röstellné idehoz­ni a nőjét, meg a ... szóval az alkalmi ismerősét, hogy ne erős kifejezéssel éljek, ö is ilyesfajta volt. Megkapta a fi­zetését, ment. Míg tartott be­lőle, nem került elő. Megjött, lógott róla minden, tiszta pi­szok, ilyesmi. Fillér nélkül. Adjon már... Kérincsélt. Tíz forintot, ötvenet. Igaz, meg­adta, de hát ugye azért a vég­telenségig nem megy ez. Ha nem megy magától, akkor is odébb kellett volna, hogy áll­jon. Itt igazodni kell a rend­hez. Meg a többiekhez. — Magának megfelel? — Nagyon is, nem lehet rossz szavam. Több, mint egy esztendeje vagyok itt. Hol kapnám én meg mindezt száz­negyven forintért? Meg az­után itt nincs magában az ember. Mi, régiek, valahogy összetartunk. Próbálunk az újakkal is jutni valamire, övele is próbálkoztam, de hát tetszik tudni, mit mondott ne­kem? Maga ne oktasson en­gem a három elemijével. Én egyetemre is jártam — mond­ta —, aminek maga a közelé­ben se’ volt. Azért, mert ott­hagytam az egyetemet — mondotta a továbbiakban —, még senki se’ mocskoljon be­le az életembe. Ezt mondta, megjegyeztem, kérem, mert megmondom, őszintén, na­gyon rosszul esett. Hiszen én jót akartam néki, segítségére lenni, találja meg ő is, ahogy mi megtaláltuk a helyünket. Egyetem ide vagy oda, meg­mondom, kérem, úgy, ahogy volt, még mosdani se’ szere­tett. Büdös volt, kérem. Hát, ugye, nem mindegy, ilyen­nel lakik-e egy szobában az ember?! Mert itt azért tiszta­ság van, ha körülnéz az elv­társ, meglátja, hogy tényleg jó hely ez, nem mindenkinek csak szállás, van —, akinek — mint jómagam is — lakás. Semmi más födél nem kíván­kozik a fejem fölé. Egy hú­gom él Nyírábrányban, őrajta kívül senkim. A gyárban jól keresek, a szálláson se’ baj- lódok semmivel, hát kérem, akkor minek is panaszkodna az ember?! Szikár, középkorú asszony a gondnoknő. A százötven személyes szállás napi, sokféle gondja szakad rá. Általában a létszám százharminc körül van, most növekvő, nyárra ál­talában sok a jelentkező. Könnyebb ilyenkor a gyárban a cementtel, mésszel való munka, a kereset jó, szállást is adnak, a vándormadár meg­próbálja hát. Tízből egy vagy kettő marad. A többi tovább­áll. Havonta átlag harminc ember cserélődik a szálláson. Jönnek, azután elmennek. Ki­égetett paplan, ételnyomok a padlón, szemét, rendetlenség emlékeztet rájuk. Más nem. — Sokféle ember megfordul itt. Olyanok, akiken az isten sem segíthet, mert maguk jut­tatják mindig zátonyra magu­kat. Azután sok olyan is, akinek a saját ereje kevés ön­magához. Ha támaszt lel, ta­lál valakit, aki melléje áll, ha lassan is, de kezd rendeződni az élete. Sokat számít. Itt, hogy szép számmal vannak, régi lakók, régi munkások a gyárban, akik segítségemre vannak, akik tényleg igyekez­nek kialakítani a közösséget. És nem is rossz eredménnyel. Jó néhányan vannak olyanok, akik itt találták meg az ott­honukat. Nincs máshová men­niük. Karácsonykor is itt van­nak, itt töltik a szilvesztert is. — Életforma? A gondnoknő, Somogyi Pál- né picit meghúzza a vállát. Lé­tezés. Ami egy idő után élet­formává válik. Több, jóval több mint a céltalan, oktalan, semmit nem érő hánykolódás, újból és újból zátonyra futás. Kevesebb, mint a biztos irány­tűvel, jó térképekkel, erős mo­torokkal, kipróbált útirányt befutó hajó siklása. Átmenet. A társadalmi mozgások dina­mizmusa ezernyi korábbi for­mát tört össze: a mai munká­sok csak 45 százaléka szárma­zik munkáscsaládból, ötven százalékuk szülei még paraszt tok voltak. Itt, a szentendrei szálláson az ország minden megyéje képviselve van. Mint általában a szállásokon. Több, mint egymillió ember éli azt az életformát, amit az otthon­tól távollevés, az ilyen vagy olyan, tiszta, rendben tartott, az alapvető igényeket jól ki­elégítő, és a mocskos, elhanya­golt, férges, rosszul bútorozott szállásokon eltöltött napok, hetek, hónapok és — évek je­lentenek. Itt, Szentendrén sem ez az egyetlen munkásszállás, de ez a legjobb. A gyár tisztes összeggel „dotálja” fenntartá­sát, hiszen a lakók havi 140 forintja nem fedezi — szak­nyelven szólva — az üzemel­tetési költségeket. A munka­erő kell, nagyon kell a gyár­nak. Amióta szállás van, köny- nyebb lett a gond. Amióta szállás van, nemcsak munkát tudnak kínálni, hanem — fö­delet. — Ez nagyobb csábítás, mint maga a munka. Sokan emiatt vállalják a munkát, azután mégis továbbállnak, mert elijednek attól, hogy né­hány méterrel odébb, a gyár­kerítésen belül bizony, dolgoz­ni kell. Keményen, s nem könnyű munkát. Igaz, a pénz sem megvetendő: van, aki ha­vonta megkeresi — nyújtott műszakkal — a 3800—4000 fo­rintot is. Nem megy ritkaság- számba, a kilenc-tíz forintos órabér. 1966-ban a gyár mint­egy egymillió forintot osztott ki a munkások között célpré­mium, 6 egyéb jutalmak cí­mén. És mindezt igaz, hogy nehéz, de végső soron szak- képzettséget nem Igénylő, be­tanított munkáért. A személy­zeti vezető, Bernáth Tibor még valamit hozzátesz a fen­tiekhez: — Ahogy az elmon­dottakból is kiveheti — ezért is említettem a konkrét ada­tokat — a gyár vezetői nem törekednek semmiféle bérmeg­takarításra, s ugyanakkor azt tartják, hogy azok kapják a legtöbb pénzt, akik termelnek. A jobb pénz a hely megbecsü­lésére is serkenti az embere­ket, a szálláson hosszú ideje nem volt tettlegességig fajuló incidens, hamar sikerül ki­szűrni a nem idevaló eleme­ket. (Folytatjuk.) Királyi gratuláció — Hajdú Henriknek V. Olaf norvég király — külügyminisztere útján — kö­szönetét és gratulációt továb­bított Hajdú professzornak, John Lyng külügyminiszter a maga nevében is szívélyes hangú levelet küldött ,6sen összes színpadi művének át­ültetéséért. A kiváló olasz író megrázó erejű könyve annak a döbbe­netes vérengzésnek emlékét idézi fel, amelyet a német fa­siszták a Badoglio-puccs után követtek el a Földközi-tenger egyik álomszép görög szige­tén. 1944 júliusában világgá röp­pent a hír: Olaszország letette a fegyvert. A hírt a katonák java része örömmel fogadta: elegük volt a háborúból. A görög szigeteket megszállva tartó olasz katonaság vezetői azonban tanácstalanok: a fő­parancsnokságtól és a kor­mánytól ellentétes értelmű utasításokat kapnak. A kor­mány azt parancsolja, hogy forduljanak szembe a néme­tekkel és támogassák a szövet­séges haderőket, a főparancs­nokság pedig azt, hogy adják át fegyvereiket a német had­seregnek. Kefalónia szigetén közel tíz­ezer olasz katona állomásozik. Tábornokuk az ellentmondó parancsok közepette képtelen egyértelmű döntést hozni, an­nál kevésbé, mert világosan tudja, hogy a szigetek egyben börtönt is jelentenek az ola.- szok számára: el vannak vág­va a szárazföldtől, a vízen és a levegőben pedig még mindig fölényben vannak a németek. Ügy véli, hiába is fordulnának szembe velük: támogatást senkitől sem kaphatnak. A ve­zetők tétovasága, a vezérkar árulása és a hadsereg fasiszta neveltetése végül is mind ösz- szejátszik abban, hogy a ma­roknyi német csoportnak — mintegy háromezer embernek — a német légifölény segítsé­gével sikerül lefegyverezni, harcképtelenné tenni és utolsó szálig lemészárolni közel tíz­ezer olasz katonát és tisztet. A megrendítő írói alkotás — egy szép szerelemben megúju­ló olasz tiszt tragikus sorsá­ban ismerteti meg az olvasót a történettel. Aldo Puglisi mérnök, a fa­siszta olasz hadsereg százado­sa itt, a szigeten döbben rá, hogy egész eddigi élete em­berhez méltatlan élet volt, hogy a háború hatalmas gé­pezetében ő maga is a legem­bertelenebb eszmék terjesztő­je, a szörnyű pusztítás egyik alkotó eleme volt. Itt gyűlöli meg a háborút és a fasizmust, és itt próbál — utolsó fellob- banásával — szembefordulni vele. Magáraeszmélése, láza­dása, és Katherina, a fiatal görög tanítónő iránt érzett tiszta szerelme rokonszenves alakját feledhetetlenné teszi. A regény Szabó György for­dításában, Szász Endre illuszt­rációival díszítve, a Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában jelenik meg. H. G. Toronyzene A Halászbástya szombat esti koncertjei mellett rövidesen újabb zenei esemény várja a nyáresti sétáló közönséget a romantikus környezetben. Va­sárnap esténként régi harci sípjelzéssel kezdődik a prog­ram: kuruc kori táró gat ós zene a Bástya egyik tornyában. Június 4-én csendülnek fel először az eredeti Rákóczi ko­rabeli dallamok: Mikes Kele­men, Apor Lázár tánca, a Haj­nali kesergő, sok más XVI—XVII. századi nép­szerű melódia, harci in­duló, és befejezésként — kuruc takarodó. A félórás toronyzene-műsort két népi hangszeres előadómű­vész: Bige József és dr. Nyúl István szolgáltatja. Megyei TIT-titkárok tanácskozása A most záruló ismeretter­jesztési évad eredményeiről* tapasztalatairól tárgyalnak azon a kétnapos tanácskozá­son amely a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat me­gyei titkárainak részvételével kezdődött meg szerdán a bu­dapesti Kossuth Klubban. Kamcsatka fö­lött égy AN—2-es szovjet utasszállí­tó gép pilótája a magasban gyorsan közeledő fekete pontot vett észre. Utolsó pillanatban lebuktatva a gé­pet, elkerülte az összeütközést egy hatalmas sassal. A sas ismét tárna­Sas dott. A pilótának merész fordulók­kal kellett kike­rülnie a madár sorozatos rárepü- léseit. A sas végül tu­domásul vette, hogy a „nagy ma­dár” fél tőle, mert abbahagyta az ostromot és a gép szárnya szélénél repüli tovább. A repülőtér előtt a sas a géppel együtt kezdte a le­ereszkedést, majd amikor az AN— 2-es megállt a be­tonon, ő is letele­pedett a repülőtér szélén. TV-ELOZETES A százegyedik szenátor ÚTKÖZBEN A KLIPSZ A klipsz kiesik a retikülből és elpattan az autóbusz bor­dás padlóján. A nő utánakap­na, hiába — a klipsz mint egy fürge bogár, eltűnik az ülések alatt. A nő tétovázik. Keres­se, ne keresse? Olcsó dolog, de bosszantó. A klipsz tulaj­donképpen megvan valahol, megtalálhatná. Lehajolt. Ku­tatni kezd. Az utasok érdek­lődve felnéznek. Mit keres? A fülbevalóm — válaszol —, mert az elegánsabban hang­zik. A férfi gavallérosan le­hajol, keres’ ő is. Arany? — érdeklődik tovább. — Nem — pirul el a nő. még szerencse, hogy arca közel van a padló­hoz. A férfi érdeklődése meg­csappan. A körülötte állóké is. Valaki legyint. — Csak egy klipsz. — Valaki tréfálkozik: — odébb keresse, ott világo­sabb van ... Nevetés. A nő abbahagyja. Szégyelli magát. Leszáll a következő megálló­nál és azonnal szemétkosár­ba dobja a klipsz másik felét. AJANDÉKMOSOLY Csinos lány a villamoson. Friss frizura, sötétkék kosz­tüm, fehér retikül. Jól néz ki és ezzel tökéletesen tisztában van. Méginkább, mikor egy férfi érinti meg a karját és áhitatosan köszön: — Csókolom, Klárika. — Jó napot — ragyog rá. A férfi jólesően meglepődik. Nem tudni, honnan ismeri Klárikát, de biztos, hogy ez- idáig ez volt a -legbarátságo­A televízió június 6-án, 8-án és 10-én mutatja be A száz­egyedik szenátor című három­részes filmet. Története a kri­mik izgalmát idézi majd, mégsem a megszokott fordu­latokkal végződik és a szerep­lői sem költött alakok. Geszti Pál és Gimes György, a for­gatókönyv írói a sajtóból már jól ismert Bobby Baker ügy­ből írták érdekes filmjüket, amely a játékfilm és a doku­mentumfilm érdekes ötvözete. Az amerikai szenátusnak napjainkban éppen száz tagja van. Bobby Bakert, a szená­tus demokratapárti csoport­jának egykori nagyhatalmú btkárát azonban sokáig „a százegyedik szenátoraként emlegették. Ez a hírhedt ka­landor szédületes karrierjét liftboyként kezdte, majd a sze­nátusi iroda cipőtisztító fiú­jaként lépett a törvényhozás szolgálatába az 1940-es évek­ben. Amikor azonban korrup­ciós botránya kirobbant, már többszörös milliomos volt. Ez 1963 októberében történt, alig több, mint egy hónappal Ken­nedy elnök meggyilkolása előtt. Bizonyított tény, hogy Baker botránya politikai bu­kással fenyegette azt a férfit, aki Kennedy halála révén a Fehér Ház ura lett. A tv-film érdekessége, hogy Boby Baker nem jelenik meg a színen, csak az általa moz­gatott szálakat, a rajta keresz­tül vezető összefüggéseket lát­juk. Ezek a szálak azonban egészen a szélsőjobboldali dal­lasi olajmilliomos Murchison- familiáig vezetnek. A június elején bemutatás­ra kerülő háromrészes filmet Keleti Márton rendezte. csillapítja, csendesíti, a férfi ^ szemmelláthatóan elégedett. 5 Egész héten valami íróasztal * mellett ül, most megy, kimegy $ a kertjébe és kapálni fog. Ve- 5 rejtékezik a homloka, szagga- i tást kap a dereka, izomlázzal $ ébred majd holnap reggel, de j mit számít az. Az asszony vi- j szont valószínűleg únja a ka- > pálást. Amikor megvették a ; kertet csak a beérett cseresz- j nyére gondolt, az újkrumpli- ! ra, amit nem kell méregdrá-! gán csarnokban vásárolni. Az! előzmények nem jutottak! eszébe. Most áll a megállónál, j fogja a kapát és irigyen nézi i a mellette álló másik nőt, aki i talán randevúra megy, de i semmi esetre sem kapálni. A i férfi odahajol hozzá: — esté- ; re megnézzük azt a filmet... j Estére. De mikor lesz még es- j te? £s lesz-e kedve sajgó hát- j tál moziban ülni? Megérkezik! a busz. Felszállnak. A férfi j frisser pattan a lépcsőre, az ! asszony morcosán utána. B. L i sabb mondat, amit hallott tőle. — Hová megy? — ez a kér­dés már önbizalomtól duzzad, íz a kérdés azonnal maga után vonja a másikat. — El­kísérhetem? — Színházba megyek — hangzik a hideg zuhany. — A vőlegényemmel... Vőlegény. A férfi elkomoro- dik és töpreng, hogy akkor miért volt, miért kapta azt a ragyogó, biztató, sokatmondó mosolyt. Nem tudja, hogy ajándékmosoly volt, útközben adott borravaló valakinek, aki akkor látta, amikor a lány­nak friss volt a frizurája, és érezte, hogy jó napja van. KAPÁLÓÉK Elég szokatlan látvány Pes­ten vasárnap délelőtt. Egy há­zaspár, turistaruhában, kapá­val a kézben várakozik az autóbuszmegállónál. Az asz- szony rosszkedvű. Valamit morog — nem hallani. A férfi ÜNNEPI KÖNYVHÉT, 67 MARCELLO VENTURI: Fehér zászló Kefalonia felelt Keresett mű a könyvhéten is Ibsen drámáinak kétkötetes teljes gyűjteménye, amely nemrégiben jelent meg a Helikon-sorozatban. Megelő­zően hasonló Ibsen-válogatás — a norvégon kívül — csak né­met és orosz fordításban lá­tott napvilágot. A magyar ki- idás, amelyet a fordításiroda- .omban példa nélküli módon I ;gy tolmácsolónak, Hajdú I Henrik professzornak köszön- I hetnek az olvasók elismerő fo- | gadtatásban részesült Norvé­giában és Dániában is. Érdekes bérletakciót indít ma, június elsején a Pest me­gyei Moziüzemi Vállalat há­rom községben: Farmoson, Áporkán és Üjhartyánban. Ezekben a községekben tizen­négy forintos havi mozibérle­tet vásárolhatnak a látogatók, amivel a mozi minden műso­rát — havonta átlagosan ki­lenc filmet — megtekinthetik. Különösen Farmoson és Üj­hartyánban volt nagy az elő­zetes érdeklődés: mindkét köz­ségben száznál több bérletet adtak el május utolsó nap­jáig.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents