Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-03 / 129. szám
2 hónap munka nélkül Természetesen Szentendrén is sok az ifjúsági és gyermekprobléma, vannak gyermekeink, kiknek nevelése társadalmi közüggyé válik, s kiknek sorsa állandóan figyelemmel kísérendő. Általános megállapítás szerint az elmúlt tanácsciklus egyik legaktívabban és legnagyobb erőfeszítéssel dolgozó állandó bizottsága a gyermek- és ifjúságvédelmi,áb volt. Az áb fogadóóráin egymásnak adták a kilincset beidézett, behívott mamák, papák, gyermekek, ifjak, s a népes bizottság minden tagja, tanító, tanár, háziasszony, gyári dolgozó, jó szóval, közbelépéssel, azonnali helyszíni kiszállással intézkedett, segített, közbenjárt. Megválasztottuk új tanácsunkat, s átszervezés folytán művelődési és ifjúságvédelmi áb címén összevonták az iskolaügyeket, tanulmányi ügyeket a gyámügyi teendőkkel. Az összevonás helyességéről nem vitatkozunk. Lehet, hogy így még jobban végezhető a munka, a sok-sok társadalmi segítség és feladat. Azonban március tizenkilencedike óta az áb már minimálisan háromszor ülésezhetett volna. Mint ahogy, például az idegenforgalmi és üdülőhelyi áb két, nagyon tevékeny és hasznos ülést tartott, és egy, nagyon eredményes és tartalmas helyszíni kiszállást. A művelődési és ifjúságvédelmi bizottság azonban június elsejéig még nem dolgozott. A legjobb aktívák elkeseredtek, elkedvtelenedtek, a nagyon szépen kifejlesztett rendszeres heti esti ifjúságvédelmi helyszíni ellenőrzések március óta megszűntek, segélykérvényeket társadalmi szervek nem véleményeztek, elkeseredett szülőket és gondozásra szoruló fiatalokat senki meg nem hallgatott! Hibáztatjuk az állandó bizottság elnökét, és a városi tanács művelődési csoportját! Nem a válaszukat kérjük — hanem a múlt évben oly sokszor hivatalosan is megdicsért ifjúságvédelmi munka gyors folytatását H. L. „NEM LEHET HINNI AZ EMBEREKNEK..." Egy spartakiád tanulságai „Nem lehet hinni az embereknek” — mondotta csalódott arccal, keserűen Tompach Jakab, a járási TS elnöke, amikor látta, hagy a reggel 9-re meghirdetett falusi spartakiád járási atlétikai döntőre még a 10 óráig „nyújtott” nevezési határidőig is, mindössze 25 versenyző adta le nevezését. Csupán Visegrád (2 férfi), Du- nabogdány (7 férfi), Leányfalu (10 lány és 2 férfi) és Szentendre (ízbég) (4 férfi) sportkörei tartották érdemesnek, hogy a falusi dolgozók egyik legnagyobb és legrégibb tömegsportversenyének, a falusi spartakiádnak döntőjén minimális létszámú atlétagárdával képviseltessék magukat... Különösen fájó volt, hogy olyan Iélekszámra és sportolóik létszámát tekintve is nagynak számító községek sportegyesületei, mint Fomáz, Budakalász, Tahi- tótíalu egyetlen versenyzőt sem küldtek. Azt is meg kell említsük, hogy a megjelentek java része is „régi” spartakiádos volt, akik ki tudja már hányadik éve rendszeres résztvevői a járási döntőknek, viszont új arcot, „utánpótlást” alig találtunk a versenyzők között. Pedig a falusi spartakiád egyik elsőrendű feladata és célja, hogy évről évre minél szélesebb rétegeket kapcsoljon be a rendszeres sportolásba. A vasárnap tapasztaltak viszont éppen azt bizonyították, hogy a sport tömegesítésével valami baj lehet járásunk községeiben. Mert tisztelet és dicséret a spartakiádo- kon már olyan jól ismert lelkes sportembereknek, mint a visegrádi Szedlacsek István vagy az izbégi Arnold István, de nagyon szerettünk volna sok új falusi fiatalt is látni versengeni a jó helyezésekért és eredményekért... A verseny így amolyan edzésjellegű volt. Mindenki indult csaknem minden versenyszámban. Még az szolgáltatott némi gyógyírt a keserűségre, hogy két viszonylag jó eredmény született: Arnold István pl. 14.04 m-t dobott súllyal, a dunabog- flányi Alvincz Tamás pedig 69.74 m-re hajította a gránátot. A verseny után a TS-elnök- kel és néhány sportvezetővel az eddig még sohasem tapasztalt részvétlenség okait kutattuk. — A versenykiírást időben megküldtük, külön behívtuk a sportegyesületek vezetőit, lelkűkre kötöttük: mozgósítsanak minél több sportolót. Megígérték! És mi a valóság: ez a fiaskó! Hát lehet hinni az embereknek?! — kesergett újból a TS-elnök. A pro és kontra érvelések közepette aztán felvetődött egy érdekes megállapítás: azok a községek maradtak zömmel távol, ahol a sport a mennyiségi fejlődésből az utóbbi időben bizonyosfokú minőségi fejlődésbe ugrott. Csapataik megyei, területi, járási bajnokságban szerepelnek már és ez nagyobbfokú felké-. szülést, fokozottabb munkát kíván nemcsak a sportolóktól, hanem vezetőiktől is. Most nincs annyi idejük az utóbbiaknak a községük tömegsportjával foglalkozni. Minden erejüket és idejüket leköti a jó helytállás érdekében tett erőfeszítés. Viszont igaz az is, hogy hármily örvendetes az, hogy egy község egyik, vagy másik szakosztálya minőségi fejlődésen ment át, a tömegsportról, mint minden minőségi fejlődés mennyiségi bázisáról sohasem szabad pillanatnyi sikerek érdekében lemondani ... Feltétlenül szükséges, hogy egy sportegyesület tömegsportfelelőse ne csak név- leg viselje megbízatását, hanem a helyi KISZ-szervezettel karöltve, azzal szorosan együttműködve, egyre szélesebb alapokra helyezze községe sportéletét. Nem retorzióként, de egy kis „visszavágásul” a be nem tartott ígéretek ígérgetőinek, a TS elnöksége olyan határozatot készül hozni, hogy a sportegyesületeknek járó állami támogatást aszerint, és olyan mértékben engedélyezi, amilyen a spar- takiádokon és egyéb tömegsportmegmozdulásokon való részvételük. Reméljük, hatásos lesz ez az intézkedés, mert a most tapasztaltak annál is inkább el- keserítőek, mert a szentendrei járás éppen a spartakiád versenyek kapcsán emelkedett a legjobb sportmunkával dicsekedhető Pest megyei járások közé, nemcsak sportolóinak nagyszerű eredményei, hanem a járási sportegyesületek eredményes tömegesítési munkája nyomán is. A jó hírnevet megszerezni könnyebb, mint megtartani. Horányi Sándor EGYMILLIÓ RÓZSASZÁL... A közelmúltban a Mathiasz Tsz rózsakertje felé vitt útunk. Betértünk egy kis nézelődésre és meglepődve láttuk azt a hatalmas fejlődést, amely azóta történt, hogy legutóbb ott jártunk. Ispán Antal rózsakertész elmondta, hogy nagy telepítések történtek. Így az idén lényegesen több rózsát termesztenek, mint az elmúlt években. Az új szállítási szerződés is köteLez, hiszen közel félmillió szál rózsára kötöttek szerződést. Még ebben az évben megépítik az üvegházat, amely majd harmincezer rózsa haj- tatására lesz alkalmas. — Ezenkívül hatvanezer po- lianta rózsatövet fogunk áruba bocsátani, a legújabb keresett fajtákból. További telepítésünk újabb százezer rosa canina. Ez augusztusban kerül szemzésre. Mindent összevetve közel egymillió szál rózsa fogja továbbterjeszteni a Mathiasz Tsz jó hírnevét és növelni a tagság jövedelmét. —tó Gyümölcstermelőink figyelmébe! A szentendrei MÉK (MEZÖ- KER) kirendeltség vezetősége értesíti a termelőket, hogy gyümölcsfelvásárlás a piactér mellett, az Arany János utcai Bodor-féle házban szombat kivételével mindennap 13 órától 19 óráig történik! ízbégen, a Lenin úti italbolttal szemközti Elsik Mihály-féle házban hétfő, szerdá és péntek délelőtt 8 órától 12 óráig tart a gyümölcs átvétele. ORVOSI ÜGYELET Szombat déltől hétfő reggelig a város ügyeletes orvosa dr. Gyerkó János körzeti orvos (Április 4 u.). Sürgős járóbetegek részére vasárnap délelőtt külön rendelést tartanak 9— 10-ig, a körzetorvosi rendelőben (Bükköspart). A béke és a munkáshatalom őrsége MUNKÁSŐRÖK KÖZÖTT A TAVASZI LŐGYAKORLATON I. vezette raj teljesítménye — mondja Schink József egység- parancsnok. Ezek a siltes sapkás, fegyveres, kemény emberek a dolgozó nép hatalmát, elért eredSzentendre festői környékén, valahol az erdőkkel borított hegyek között, hol békés csend honol, csak a dús lombú fák koronái hajladoznak a fel-fel- támadó szélben, teherautók érkeznek, nagy búgással az erdőszélre. Fegyelmezett, szürke egyenruhás emberek ugrálnak le a kocsikról, ládákat, fegyvereket amint megjön a jelzésre a válasz — élesen felrvpognak a golyószórók első sorozatai ... A híradósok jelentették — minden rendben, messze a környéken, az errefelé vezető utakon, erdei ösvényeken. A híradások -n alakulat „napszámosai”, már három napja megálLás nélkül dolgoznak. Kiemelkedő a Faragó Ottó raknak le, s pillanatok sorokba rendeződnek. Megtörténik az „eligazítás” is, s elindulnak a völgybe, ahol sárga és piros zászlócskák lengenek a zöld fűben, mint színes virágok. — Hirtelen mentőautó kanyarodik, egy karszalagos férfi száll ki belőle, vöröskeresztes zászlót tűz le az autó mellett. „A segélyhely megkezdte működését” — az első Lövéstől az utolsóig jelen kell lennie. Csiba Mária a segélyhely asszisztense, civilben körzeti ápolónő. Bosszankodik a feltámadt szél miatt; javítani szeretne a céllövő eredményén. Az eddig elért harminc körrel elégedetlen. „Nem is olyan rossz eredmény” — vigasztalja a munkásőr főorvos, dr. Kiss-Vámosi József. Sárga, majd piros rakéták húznak csóvát a magasban, s faképpen? — Jogászok, hentesek, lakatosok, ápolók!... civilben. — A dolgozó nép minden rétegét megtaláljuk a munkásőrség soraiban — mondja a parancsnok. — Az elmúlt évben, majdnem százhúsz új munkásőr kérte felvételét! Pedig nem kis követelményeket állítunk a munkásőrök elé. Példát kell mutatniuk, a magánéletben éppenúgy, mint a munkahelyeken! A munkásőr feladatát úgy kell, hogy felfogja, mint megbízatást, küldetést, otthontól, az üzemtől és a pártszervezettől! Az újságírónak még külön szerencséje, hogy éppen a szentendrei városi-járási munkásőr alakulatról írhat, arról az alakulatról, mely elnyerte a múlt évben a „Megye kiváló egysége” — kitüntetést! Természetesen ez az alakulat is ugyanolyan emberekből áll, mint a másik! Nekik is olyan áldozat a gyakorlatokon való részvétel, mint máshoL De valamivel pontosabban jelennek meg, valamivel, csak egy kis hajszálnyival kevesebben hiányoznak, mint másutt. A mostani gyakorlaton is kilencvenhat százalékuk megjelent! Ez a belső fegyelmeményeit védik mindennel és zettség természetesen a gya- mindenkivel szemben, legyen korlaton elért eredményeken az ellenség, árvíz vagy tűzvész, is meglátszik. Az ő soraik a népből önként (m) rekrutálódnak. Kik is ők vol- (Folytatjuk.) Bizottság a város vízellátásának vizsgálatára A nyári meleg beálltával a városban egyre több a vízellátással kapcsolatos panasz. A városi tanács vb-elnöke, Kirilla Ferenc elvtárs a hozzájuk tömegével befutott panaszok kivizsgálására bizottságot alakított, hogy annak helyszíni megállapításai alapján azonnal intézkedhessenek. A bizottság harmincadiki kiszállásáról az alábbiakban számolt be: Kósza, ellenőrizhetetlen hírek terjedtek el, melyek szerint a szerb kálvária felett három maszek virágkertész bűnös panama folytán külön fővezetéket kapott az öntözéshez, s míg ők a vizet ellocsolják, a mellettük lakóknak nincsen ivóvizük. Továbbá az Elektromos Művek nem adnak elegendő energiát a vízműveknek — Pomáz község elviszi a város vizét, a vízügynél szakembert bocsátottak el és hozzá nem értőt alkalmaztak. Sőt arról is tudni véltek, hogy huligánok zárják el a tolózárakat, hogy ne legyen víz a városban, és így zavart keltsenek! A nagyforgalmú, modem 227-es Népboltban Szvinyuk Erzsébet boltvezető s eladó társnői elmondták, hogy tizennégy napja egy csepp vizük nincs, és hogy tiszta kézzel kezelhessék az árut, állandóan szódavízben mosnak kezet. Máthé Sándor tanár és felesége a Botond utcában éjjelenként egy órára állítják be a vekkert — mint az egyetlen valószínű vízszerzési időpontra. A „Tómelletti szőlőhegy” sűrűn beépült területe egyáltalán nem kap vizet, itt állandó a vízhiány. Ásott kutak nincsenek, vödörben, palackban a városból hordják az ivó- és főzővizet. A bizottság felkereste Szent- endrey Istvánt, a Vízművek vezetőjét és bevonásával meggyőződtek arról, hogy gyors intézkedéssel, két tolózár felszerelésével a Kálvária téri probléma két napon belül megoldható, mert a csicserkói fővezeték elegendő vizet tud szolgáltatni. Szentendrey István dicsérendő gyors intézkedésére az érdekelt lakosok társadalmi munkában azonnal megásták a szükséges két árkot. A „Tómelletti szőlőhegy” panasza két nap alatt nem oldható meg. De a fővezetékről mintegy százméteres árokásással és bekötéssel itt is ráköthető a víz a már kiépített Mathiasz utcai hálózatra, és egy tolózárral az egész település vízellátottsága megjavul. Szakemberek szerint négy-ötheti türelmet igényel ez a munka. Szentendrey István azt is elmagyarázta, hogy a szamárhegyi víztároló medence még 1949-ben épült, s ezt követően kapcsolták be az ellátásba Pomáz községet. Akkor, tizennyolc év előtt megfelelt ez a kapacitás, azóta azonban hatalmas fejlődés történt Az építkezések időközi rohamos indulásával és engedélyezésével akkori felelős tanácsvezetőknek párhuzamosan a vízszolgáltatásra is gondolni kellett volna. Ilyen irányú tervek azonban nem készültek, intézkedések sem történtek. A hangoztatott vádak, kósza hírek alaptalanoknak bizonyultak. A kertészek szerencsés természeti adottság folytán nem nélkülözik a vizet, mert két- felől kaphatnak vizet. Pomáz sem e környék rovására kapja a vizet, és szakembert sem bocsátottak el felelőtlenül! De a Vízműveket mégis mulasztás terheli, mert a nyári nagyobb vízigényre, s a tolózáras megoldásokra jó előre, időben gondolhatott volna! S javasoljuk, hogy a locsolást elrendelt szünetekkel, szakaszosan azért engedélyezzék, hogy ne veszélyeztessék mások vízellátását, de a locsolás se maradjon el. Horváth Levente Eredményes járási úttörőverseny Kardos Lászlóval, a Magyar Honvédelmi Sportszövetség járási elnökével beszélgetünk, aki elmondja, hogy mivel a honvédelmi nevelőmunkát már az iskolában el kell kezdenünk, az elmúlt héten MHS rendszerű versenyen vettek részt járási úttörőcsapataink legjobbjai. A vízi úttörőtábor területén 800 méteres pályán folyt le a nemes vetélkedés, a legnehezebb feladatokkal. Gránátdobás, egyensúlyozó gerenda, tízméteres kifeszített kötélen való átkúszás, sebesültszállítás, légpuskás luftballon- lövészet és folyosóban való kúszás voltak a tárgyak, amelyekben úttörőink ügyeskedtek. A városi úttörőkön kívül Pomáz, Szigetmonostor, Visegrád, Pócsmegyer és Pilisszent- lászló csapatai mérték össze erejüket. Első helyen Pócsmegyer, másodikon Szigetmonostor és harmadikon Visegrád gyermekei végeztek, akik kitüntető jelvényt és dicsérő oklevelet kaptak. Mikus Endre szigetmonostori iskolaigazgatónak az MHS járási elnöksége ezúton is köszönetét kívánja Kifejezni a verseny példás megrendezéséért és közreműködéséért.
