Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-03 / 129. szám

2 hónap munka nélkül Természetesen Szentendrén is sok az ifjúsági és gyer­mekprobléma, vannak gyermekeink, kiknek nevelése tár­sadalmi közüggyé válik, s kiknek sorsa állandóan figye­lemmel kísérendő. Általános megállapítás szerint az elmúlt tanácsciklus egyik legaktívabban és legnagyobb erőfeszítéssel dolgozó állandó bizottsága a gyermek- és ifjúságvédelmi,áb volt. Az áb fogadóóráin egymásnak adták a kilincset beidé­zett, behívott mamák, papák, gyermekek, ifjak, s a né­pes bizottság minden tagja, tanító, tanár, háziasszony, gyári dolgozó, jó szóval, közbelépéssel, azonnali helyszíni kiszállással intézkedett, segített, közbenjárt. Megválasztottuk új tanácsunkat, s átszervezés folytán művelődési és ifjúságvédelmi áb címén összevonták az iskolaügyeket, tanulmányi ügyeket a gyámügyi teendők­kel. Az összevonás helyességéről nem vitatkozunk. Lehet, hogy így még jobban végezhető a munka, a sok-sok tár­sadalmi segítség és feladat. Azonban március tizenkilencedike óta az áb már minimálisan háromszor ülésezhetett volna. Mint ahogy, például az idegenforgalmi és üdülőhelyi áb két, nagyon tevékeny és hasznos ülést tartott, és egy, nagyon ered­ményes és tartalmas helyszíni kiszállást. A művelődési és ifjúságvédelmi bizottság azonban június elsejéig még nem dolgozott. A legjobb aktívák elkeseredtek, elkedvtelenedtek, a nagyon szépen kifejlesz­tett rendszeres heti esti ifjúságvédelmi helyszíni ellen­őrzések március óta megszűntek, segélykérvényeket tár­sadalmi szervek nem véleményeztek, elkeseredett szülő­ket és gondozásra szoruló fiatalokat senki meg nem hall­gatott! Hibáztatjuk az állandó bizottság elnökét, és a városi tanács művelődési csoportját! Nem a válaszukat kérjük — hanem a múlt évben oly sokszor hivatalosan is megdicsért ifjúságvédelmi munka gyors folytatását H. L. „NEM LEHET HINNI AZ EMBEREKNEK..." Egy spartakiád tanulságai „Nem lehet hinni az embe­reknek” — mondotta csalódott arccal, keserűen Tompach Ja­kab, a járási TS elnöke, ami­kor látta, hagy a reggel 9-re meghirdetett falusi spartakiád járási atlétikai döntőre még a 10 óráig „nyújtott” nevezési határidőig is, mindössze 25 versenyző adta le nevezését. Csupán Visegrád (2 férfi), Du- nabogdány (7 férfi), Leányfalu (10 lány és 2 férfi) és Szent­endre (ízbég) (4 férfi) sport­körei tartották érdemesnek, hogy a falusi dolgozók egyik legnagyobb és legrégibb tö­megsportversenyének, a falusi spartakiádnak döntőjén mini­mális létszámú atlétagárdával képviseltessék magukat... Kü­lönösen fájó volt, hogy olyan Iélekszámra és spor­tolóik létszámát tekintve is nagynak számító közsé­gek sportegyesületei, mint Fomáz, Budakalász, Tahi- tótíalu egyetlen verseny­zőt sem küldtek. Azt is meg kell említsük, hogy a megjelentek java ré­sze is „régi” spartakiádos volt, akik ki tudja már há­nyadik éve rendszeres részt­vevői a járási döntőknek, vi­szont új arcot, „utánpótlást” alig találtunk a versenyzők között. Pedig a falusi sparta­kiád egyik elsőrendű feladata és célja, hogy évről évre mi­nél szélesebb rétegeket kap­csoljon be a rendszeres spor­tolásba. A vasárnap tapasztal­tak viszont éppen azt bizonyí­tották, hogy a sport tömegesí­tésével valami baj lehet járá­sunk községeiben. Mert tiszte­let és dicséret a spartakiádo- kon már olyan jól ismert lel­kes sportembereknek, mint a visegrádi Szedlacsek István vagy az izbégi Arnold István, de nagyon szerettünk volna sok új falusi fiatalt is látni versengeni a jó helyezésekért és eredményekért... A verseny így amolyan ed­zésjellegű volt. Mindenki in­dult csaknem minden verseny­számban. Még az szolgáltatott némi gyógyírt a keserűségre, hogy két viszonylag jó ered­mény született: Arnold István pl. 14.04 m-t dobott súllyal, a dunabog- flányi Alvincz Tamás pe­dig 69.74 m-re hajította a gránátot. A verseny után a TS-elnök- kel és néhány sportvezetővel az eddig még sohasem tapasz­talt részvétlenség okait kutat­tuk. — A versenykiírást időben megküldtük, külön behívtuk a sportegyesületek vezetőit, lel­kűkre kötöttük: mozgósítsanak minél több sportolót. Meg­ígérték! És mi a valóság: ez a fiaskó! Hát lehet hinni az em­bereknek?! — kesergett újból a TS-elnök. A pro és kontra érvelések közepette aztán felvetődött egy érdekes megállapítás: azok a községek marad­tak zömmel távol, ahol a sport a mennyiségi fejlő­désből az utóbbi időben bizonyosfokú minőségi fej­lődésbe ugrott. Csapataik megyei, területi, já­rási bajnokságban szerepelnek már és ez nagyobbfokú felké-. szülést, fokozottabb munkát kíván nemcsak a sportolóktól, hanem vezetőiktől is. Most nincs annyi idejük az utób­biaknak a községük tömeg­sportjával foglalkozni. Minden erejüket és idejüket leköti a jó helytállás érdekében tett erőfeszítés. Viszont igaz az is, hogy hármily örvendetes az, hogy egy község egyik, vagy másik szakosztálya minőségi fejlődésen ment át, a tömeg­sportról, mint minden minő­ségi fejlődés mennyiségi bázi­sáról sohasem szabad pillanat­nyi sikerek érdekében lemon­dani ... Feltétlenül szükséges, hogy egy sportegyesület tö­megsportfelelőse ne csak név- leg viselje megbízatását, ha­nem a helyi KISZ-szervezettel karöltve, azzal szorosan együtt­működve, egyre szélesebb ala­pokra helyezze községe sport­életét. Nem retorzióként, de egy kis „visszavágásul” a be nem tartott ígéretek ígérge­tőinek, a TS elnöksége olyan határozatot készül hozni, hogy a sportegyesületeknek járó állami támogatást aszerint, és olyan mértékben enge­délyezi, amilyen a spar- takiádokon és egyéb tö­megsportmegmozdulásokon való részvételük. Reméljük, hatásos lesz ez az intézkedés, mert a most ta­pasztaltak annál is inkább el- keserítőek, mert a szentend­rei járás éppen a spartakiád versenyek kapcsán emelkedett a legjobb sportmunkával di­csekedhető Pest megyei járá­sok közé, nemcsak sportolói­nak nagyszerű eredményei, hanem a járási sportegyesüle­tek eredményes tömegesítési munkája nyomán is. A jó hírnevet megszerezni könnyebb, mint megtartani. Horányi Sándor EGYMILLIÓ RÓZSASZÁL... A közelmúltban a Mathiasz Tsz rózsakertje felé vitt útunk. Betértünk egy kis né­zelődésre és meglepődve lát­tuk azt a hatalmas fejlődést, amely azóta történt, hogy leg­utóbb ott jártunk. Ispán Antal rózsakertész el­mondta, hogy nagy telepítések történtek. Így az idén lényege­sen több rózsát termesztenek, mint az elmúlt években. Az új szállítási szerződés is köteLez, hiszen közel félmillió szál ró­zsára kötöttek szerződést. Még ebben az évben meg­építik az üvegházat, amely majd harmincezer rózsa haj- tatására lesz alkalmas. — Ezenkívül hatvanezer po- lianta rózsatövet fogunk áru­ba bocsátani, a legújabb kere­sett fajtákból. További tele­pítésünk újabb százezer rosa canina. Ez augusztusban kerül szemzésre. Mindent összevetve közel egymillió szál rózsa fogja to­vábbterjeszteni a Mathiasz Tsz jó hírnevét és növelni a tag­ság jövedelmét. —tó Gyümölcstermelőink figyelmébe! A szentendrei MÉK (MEZÖ- KER) kirendeltség vezetősége értesíti a termelőket, hogy gyümölcsfelvásárlás a piac­tér mellett, az Arany János ut­cai Bodor-féle házban szombat kivételével mindennap 13 órától 19 óráig történik! ízbégen, a Lenin úti italbolt­tal szemközti Elsik Mihály-féle házban hétfő, szerdá és pén­tek délelőtt 8 órától 12 óráig tart a gyümölcs átvétele. ORVOSI ÜGYELET Szombat déltől hétfő regge­lig a város ügyeletes orvosa dr. Gyerkó János körzeti orvos (Április 4 u.). Sürgős járóbete­gek részére vasárnap délelőtt külön rendelést tartanak 9— 10-ig, a körzetorvosi rendelő­ben (Bükköspart). A béke és a munkáshatalom őrsége MUNKÁSŐRÖK KÖZÖTT A TAVASZI LŐGYAKORLATON I. vezette raj teljesítménye — mondja Schink József egység- parancsnok. Ezek a siltes sapkás, fegyve­res, kemény emberek a dol­gozó nép hatalmát, elért ered­Szentendre festői környékén, valahol az erdőkkel borított he­gyek között, hol békés csend honol, csak a dús lombú fák koronái hajladoznak a fel-fel- támadó szélben, teherautók ér­keznek, nagy búgással az er­dőszélre. Fegyelmezett, szürke egyen­ruhás emberek ugrálnak le a kocsikról, ládákat, fegyvereket amint megjön a jelzésre a vá­lasz — élesen felrvpognak a golyószórók első sorozatai ... A híradósok jelentették — minden rendben, messze a környéken, az errefelé vezető utakon, erdei ösvényeken. A híradások -n alakulat „napszá­mosai”, már három napja megálLás nélkül dolgoznak. Kiemelkedő a Faragó Ottó raknak le, s pillanatok sorokba rendeződnek. Megtörténik az „eligazítás” is, s elindulnak a völgybe, ahol sárga és piros zászlócskák len­genek a zöld fűben, mint szí­nes virágok. — Hirtelen mentőautó kanyarodik, egy karszalagos férfi száll ki be­lőle, vöröskeresztes zászlót tűz le az autó mellett. „A segély­hely megkezdte működését” — az első Lövéstől az utolsóig je­len kell lennie. Csiba Mária a segélyhely asszisztense, civil­ben körzeti ápolónő. Bosszan­kodik a feltámadt szél miatt; javítani szeretne a céllövő eredményén. Az eddig elért harminc körrel elégedetlen. „Nem is olyan rossz ered­mény” — vigasztalja a mun­kásőr főorvos, dr. Kiss-Vá­mosi József. Sárga, majd piros rakéták húznak csóvát a magasban, s faképpen? — Jogászok, hente­sek, lakatosok, ápolók!... ci­vilben. — A dolgozó nép minden rétegét megtaláljuk a munkás­őrség soraiban — mondja a pa­rancsnok. — Az elmúlt évben, majdnem százhúsz új mun­kásőr kérte felvételét! Pedig nem kis követelményeket ál­lítunk a munkásőrök elé. Pél­dát kell mutatniuk, a magán­életben éppenúgy, mint a munkahelyeken! A munkásőr feladatát úgy kell, hogy felfog­ja, mint megbízatást, külde­tést, otthontól, az üzemtől és a pártszervezettől! Az újságírónak még külön szerencséje, hogy éppen a szentendrei városi-járási mun­kásőr alakulatról írhat, arról az alakulatról, mely elnyerte a múlt évben a „Megye ki­váló egysége” — kitüntetést! Természetesen ez az alaku­lat is ugyanolyan emberekből áll, mint a másik! Nekik is olyan áldozat a gyakorlatokon való részvétel, mint máshoL De valamivel pontosabban je­lennek meg, valamivel, csak egy kis hajszálnyival keve­sebben hiányoznak, mint má­sutt. A mostani gyakorlaton is kilencvenhat százalékuk meg­jelent! Ez a belső fegyelme­ményeit védik mindennel és zettség természetesen a gya- mindenkivel szemben, legyen korlaton elért eredményeken az ellenség, árvíz vagy tűzvész, is meglátszik. Az ő soraik a népből önként (m) rekrutálódnak. Kik is ők vol- (Folytatjuk.) Bizottság a város vízellátásának vizsgálatára A nyári meleg beálltával a városban egyre több a vízel­látással kapcsolatos panasz. A városi tanács vb-elnöke, Kirilla Ferenc elvtárs a hoz­zájuk tömegével befutott pa­naszok kivizsgálására bizott­ságot alakított, hogy annak helyszíni megállapításai alap­ján azonnal intézkedhesse­nek. A bizottság harmincadiki kiszállásáról az alábbiak­ban számolt be: Kósza, ellenőrizhetetlen hí­rek terjedtek el, melyek sze­rint a szerb kálvária felett három maszek virágkertész bűnös panama folytán külön fővezetéket kapott az öntözés­hez, s míg ők a vizet ellocsol­ják, a mellettük lakóknak nincsen ivóvizük. Továbbá az Elektromos Művek nem adnak elegendő energiát a vízmű­veknek — Pomáz község elvi­szi a város vizét, a vízügynél szakembert bocsátottak el és hozzá nem értőt alkalmaztak. Sőt arról is tudni véltek, hogy huligánok zárják el a tolózá­rakat, hogy ne legyen víz a városban, és így zavart keltse­nek! A nagyforgalmú, modem 227-es Népboltban Szvinyuk Erzsébet boltvezető s eladó társnői elmondták, hogy tizen­négy napja egy csepp vizük nincs, és hogy tiszta kézzel kezelhessék az árut, állandóan szódavízben mosnak kezet. Máthé Sándor tanár és fele­sége a Botond utcában éjje­lenként egy órára állítják be a vekkert — mint az egyetlen valószínű vízszerzési időpont­ra. A „Tómelletti szőlőhegy” sűrűn beépült területe egyál­talán nem kap vizet, itt állan­dó a vízhiány. Ásott kutak nincsenek, vödörben, palack­ban a városból hordják az ivó- és főzővizet. A bizottság felkereste Szent- endrey Istvánt, a Vízművek vezetőjét és bevonásával meggyőződtek arról, hogy gyors intézkedéssel, két tolózár felszerelésével a Kálvária téri probléma két napon belül megold­ható, mert a csicserkói fővezeték elegendő vizet tud szolgáltat­ni. Szentendrey István dicsé­rendő gyors intézkedésére az érdekelt lakosok társadalmi munkában azonnal megásták a szükséges két árkot. A „Tómelletti szőlőhegy” panasza két nap alatt nem oldható meg. De a fővezeték­ről mintegy százméteres árok­ásással és bekötéssel itt is rá­köthető a víz a már kiépített Mathiasz utcai hálózatra, és egy tolózárral az egész tele­pülés vízellátottsága megja­vul. Szakemberek szerint négy-ötheti türelmet igényel ez a munka. Szentendrey István azt is elmagyarázta, hogy a szamár­hegyi víztároló medence még 1949-ben épült, s ezt követő­en kapcsolták be az ellátásba Pomáz községet. Akkor, tizen­nyolc év előtt megfelelt ez a kapacitás, azóta azonban ha­talmas fejlődés történt Az építkezések időközi rohamos indulásával és engedélyezésé­vel akkori felelős tanácsveze­tőknek párhuzamosan a víz­szolgáltatásra is gondolni kel­lett volna. Ilyen irányú tervek azonban nem készültek, intéz­kedések sem történtek. A hangoztatott vádak, kó­sza hírek alaptalanoknak bizonyultak. A kertészek szerencsés ter­mészeti adottság folytán nem nélkülözik a vizet, mert két- felől kaphatnak vizet. Pomáz sem e környék rovására kapja a vizet, és szakembert sem bo­csátottak el felelőtlenül! De a Vízműveket mégis mulasztás terheli, mert a nyári nagyobb vízigényre, s a tolózáras meg­oldásokra jó előre, időben gondolhatott volna! S java­soljuk, hogy a locsolást elren­delt szünetekkel, szakaszosan azért engedélyezzék, hogy ne veszélyeztessék mások vízellá­tását, de a locsolás se marad­jon el. Horváth Levente Eredményes járási úttörőverseny Kardos Lászlóval, a Magyar Honvédelmi Sportszövetség járási elnökével beszélgetünk, aki elmondja, hogy mivel a honvédelmi nevelőmunkát már az iskolában el kell kez­denünk, az elmúlt héten MHS rendszerű versenyen vettek részt járási úttörőcsapataink legjobbjai. A vízi úttörőtábor területén 800 méteres pályán folyt le a nemes vetélkedés, a legne­hezebb feladatokkal. Gránát­dobás, egyensúlyozó geren­da, tízméteres kifeszített kö­télen való átkúszás, sebesült­szállítás, légpuskás luftballon- lövészet és folyosóban való kúszás voltak a tárgyak, ame­lyekben úttörőink ügyesked­tek. A városi úttörőkön kívül Pomáz, Szigetmonostor, Viseg­rád, Pócsmegyer és Pilisszent- lászló csapatai mérték össze erejüket. Első helyen Pócsmegyer, másodikon Szigetmonostor és harmadikon Visegrád gyer­mekei végeztek, akik kitüntető jelvényt és dicsérő oklevelet kaptak. Mikus Endre szigetmonos­tori iskolaigazgatónak az MHS járási elnöksége ezúton is köszönetét kívánja Kifejez­ni a verseny példás megren­dezéséért és közreműködé­séért.

Next

/
Thumbnails
Contents