Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-28 / 150. szám

Szentendre XI. ÉVFOLYAM, 50. SZÄM 1967. JŰNIUS 28., SZERDA A PESTMEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A Dunakanyar fővárosának ragyogását e gondok hom Épülnek-e városunkban új üzletek? forgalmú belterületen. A bű­vös szó: a szanálás. A min­den talpalatnyi helyen beépült városban előbb jócskán bon­tani kell, hogy térhez jussa­nak. Ez pedig pénzbe kerül. Véleménye szerint azonban a szanálásra fordított ösz- szeg nem döntheti el egy több milliós építkezés he­lyét. Vagy az építtetők azt kíván­ják, hogy ezt a költséget a vá­ros viselje. (A vállalatok ép­pen fordítva érvelnek. Azt mondják, a szanálás a „ke­ret” 30—40 százalékát fel­emészti. — A szerk.) A jövőről szólva aggodal­mának adott kifejezést, hogy a vállalatok még kevésbé lesz­nek érdekeltek a hálózatfej­lesztésben, mint eddig. Az új boltok megnyitása és fenntar­tása tetemes költséget jelent, éppen a jövedelmezőség ter­hére. így van ez ma is, amikor egymás után jelentik be, hogy Szentendrén ilyen Legutóbb Szentendrén tar­totta megbeszélését az ország- gyűlési képviselők Pest me­gyei csoportja. Meghívottként részt vett rajta Balogh János, a városi pártbizottság titkára és Kirilla Ferenc tanácsel­nök. A napirenden a kereske­delem, az áruforgalom és a hálózatfejlesztés kérdései sze­repeltek. Városunk kereske­delmi problémáiról Balogh János tájékoztatta a képvise­lőket. Amint elmondta, a szentend­rei gondok még nagyobbak, mint amik a megyét foglal­koztatják. A szemre oly meg­kapó, hangulatos középkori küllemű városka kereskedel­me mind nehezebben jelel meg a fokozódó követelmé­nyeknek. Nemcsak az idő vasfoga, hanem az elégtelen csatornázás j következtében beálló ned­vesség is rágja a háza­kat. A rendszertelenül egymás fö­lé, tenyérnyi udvarokkal épült családi házakat a lakáshiány következtében ma legtöbb­ször nem is két, de több csa­lód lakja. Az üzletek a volt szatócsboltok helyén nyomo­rognak. A város lakóinak szá­ma soha nem látott mértékben megnőtt. Legtöbbje bejáró, de bázisuknak Szentendrét te­kintik. Gyermekeiket ott akarják óvodában-bölcsődében elhelyezni, ott vásárolják élel­müket és mindennapi hasz­nálati tárgyaikat. A város vezetőinek sem inindegy, hogy lakói mennyire elégedettek: kényelmes, kor­szerű boltokban, tolongás nél­kül, vagy kis kócerájban kénytelenek-e vásárolni? Ta­gadhatatlan, hogy az utóbbi években a szentendrei boltok külső képe és maga a háló­zat sokat fejlődött. Mégis, hogy ez mennyire kevés, csak az tudja, aki naponta kosár­ral a karján indul a mindig zsúfolt boltokba. — Igaz — ismerte el Balogh János — egy-két évvel ezelőtt a területen ragyogó üzletek épültek. De sem a pokolszigeti ABC- L áruház, sem a papszigeti kempingbolt nem segít a szentendrei polgáron. Amikor építették őket, egy szóval sem kérték ki a hely­béliek véleményét. Állami beruházás ezen kívül alig történt és ha mégis, csak a la­kosság lélekszámát veszik tekintetbe az üzlethelyiségek kijelölésénél. Arról sokszor megfeledkeznek, hogy a város­ban óriási az idegenforgalom. A turisták is itt akarnak vá­sárolni, ha aztán nem találják amit keresnek, rossz szájízzel állnak tovább. Az is hiba — folytatta —, hogy alig van szakosított üz­let. Például a legnagyobb forgalmat lebonyolító főtéren, a fűszeres mindent árul, felvágottat, kenyeret és tejterméket is. Holott húsz méterrel arrébb van tej- és hentesüzlet. Így valósággal szervezik a sorbán- állást, mert aki paprikát akar venni, ugyanott tolong, mint aki a fűszeresnél akar vajat, vagy téliszalámit vásárolni. Vagy ott a ruházati bolt. Egyetlen ötször-hatos helyiség­ből áll, s az utca a raktára. Ha új árut hoznak, ott szor­tírozzák az üzlet előtt, mert másutt nincs rá hely. Termé­szetes, hogy emiatt szegénye­sebb a választék, a vevő bosz- szúsan távozik. Ezután nagyon érdekes mó­don) fejtegette, miért igyekszenek az új üzlete­ket a város szélére tele­píteni, •ahol pedig sokkal kisebb a ki­használtságuk, mint a nagj vagy olyan üzletet kíván­nak nyitni, de helyiséget a várostól kérnek. A kezdeményezések aztán a helyhiányon sorra megbuk­nak. — Nem egyedi eset — mondta példának a városi párttitkár — a helyi gázlera­kat dolga. Mivel múlhatatlan szükség volt rá, a város tele­pet épített számukra. Most már szerettük volna, ha há­rom év után átveszik saját ke­zelésbe. Paradox módon az át­vételt különböző kisebb-na- gyobb feltételek teljesítéséhez kötik. Persze, értjük indíté­kaikat. Olcsóbb csupán bért fi­zetni, mint a fenntartás költ­ségeit viselni. A Dunakanyar fővárosának, Szentendrének ragyogását ilyen gondok homályositják. Az állandó lakóknak, a nyara­lóknak és az átmenő idegen­forgalomnak egyaránt érdeke, hogy a városban áruval teli, korszerű üzletek várják őket. (k. m.) Villáminterjú Nagy villámon Kilátás a toronyból és az asztal mellett Hétköznap volt, borongó« idő. A kilátó toronyban aznap mégis csaknem kilencszáz „to­ronybelépőt” adtak el. Átlátni innen Csehszlovákiába is. Tá­vol kék hegyek, a szemhatár­ról közelítve zöldbe olvadnak az erdők. Körülöttünk minden „haragos” zöld. Am nemcsak a zöld szín — az ember is haragos, bár lenyűgöző a Pilisi hegyek varázsa. — Négyszázezer forintért korszerűsítették a turistaszál­lót az idén — mondja a „ha­ragos” Szabolcs Ferenc, a szál­ló vezetője. — Nézze, megépí­tették az aszfaltutat Visegrád- tól, de , már nem volt pénz arra a száznegyven méternyi út­szakaszra, mely felvezet­ne a fordulótól a szállóig. Higgye el, esőben a gépjármű­vek nem tudnak ide feljönni, az árut sem hozzák fel, külön fuvarost kell fogadni, aki ide félszállítja. Ez az egyik ok, amiért ha­ragos lehet az ember. A má­sik: — Kevés a sör. Ha tíz hor­dóval rendelünk egy vasár­napra, ötöt kapunk. Bor? Vá­laszték? Nyolcszáz üveg Kövi­dinka. Friss hús helyett fa­gyasztottat küldenek. S na­gyon örülünk, ha havonta öt kiló májat kapunk. Ilyen ellátási nehézségek­kel nem kezdtünk még idegenforgalmi szezont. Visegrád felé óvatosan ereszkedik le a gépkocsi, a szerpentineken. Kellemetlen érzés: ha hirtelen fékhiba adódnék — akadály nélkül re­pülnénk le a szakadékba; ép­pen a legveszélyesebb kanya­rokban nincs védőkorlát. Ilyenkor haragosabb az em­ber, mint körülötte a haragos­zöld hegyek. f. 1. Kossuth Lajos utcai panasz Higiénia? Orom, hogy városunk kapu­jában, az állomást elhagyva a szörnyű emlékű italbolt he­lyett gusztusos és kellemes bisztró fogadja a városba ér­kezőket. Azt viszont a bisztró alkalmazottai is panaszolják, hogy az üzlet előtti két szennyvízlevezető olyan mér­hetetlen bűzt terjeszt, különö­sen eső után, hogy az tűrhetet­len és elviselhetetlen. Véget értek a marxista egyetemi vizsgák Jövőre már három évfolyam indul Június mindenütt a vizsga- időszak. Ilyenkor lázas mun­ka folyik minden iskolában, egyetemen. A marxista—leni­nista esti egyetem Szentend­rére kihelyezett évfolyamain is befejeződtek a vizsgák. Az idén már két kihelyezett osz­tálya működött a városban az esti egyetemnek. A következő tanévben kiegészül hárem év* folyamra. Nagy előnyt jelent ez azok számára, akik politikai isme­reteiket egyetemi szinten akarják bővíteni. Nemrégen még Budapestre kellett utaz­gatni. Ma ez már felesleges, mert a kihelyezett osztályok lehetővé teszik a helyben ta­nulást. Kézbesítés ügyben Húrom utca és környékének kérése a postához A Pest megyei Hírlap múlt szerdai számában olvastuk: Korszerűsítik a vidéki távbe­szélő hálózatot... Új telefon- központ épül Vácott... Jubi­leumi ünnepség a Budapest- Vidéki Igazgatóságon. Kár, hogy nem lehettek je­len az ünnepségen a szentend­rei Kossuth Lajos utca, Lö­vész utca, Fürdő utca s a szomszédos utcák lakói, akik egyelőre, most 1967-ben, a ju­bileumi esztendőben szeret­nék elérni, azt, hogy naponta kézbesítő hordja házhoz, la­káshoz leveleiket. Meg havon­ta egyszer, a megjelölt napon kézbesítő a házukhoz vigye életfáradalmukkal kiérdemelt nyugdíjjárandóságukat. Ne kelljen a megfáradt idős em­bereknek a határidő elmúltá­val naponta a postára szalad­gálniuk néhányszor —, hogy végre a megjelölt időben nyugdíjukat átvehessék! A fenti panasz hónapok óta fennáll. És nehogy tévedésbe essünk, a felsorolt utcák nem valami nehezen megközelíthe­tő kültelken fekszenek. A Kos­suth Lajos utca például a bel­városi főutcánk... A panaszokat Fogas Jenő nyugdíjas és számlálhatatlan sok, név és lakáscím szerint nyilvántartott társa szomorúan igazolja. Ilorváh Levente VAN EGY TAXINK Evek óta nagyképűen be­szélünk róla, hogy taxink és taxiállomásunk is van. A Marx téren, a fotoszaküzlet előtt álldogált időnként — ha nem volt fuvarban. A „láncolás” óta ugyan a ta­xi sem parkolhat e helyen, mostanában időnként feljebb a gyógyszertár előtt szokott álldogálni. Mivel azonban a telefon a régi helyén maradt, nem értem, ily nagy távolság­ból hogyan hallja meg és ve­szi a telefonhívást? Különö­sen zord, esős időben, mikor vezetője nyilván nem ácsorog a kocsitól messze, a telefon mellett, hanem beül a védett vezetőfülkébe. Orvos, mentő vagy más ko­moly szükség esetén hogy le­het így sürgősen előkeríteni? A vezető lakását sem írták ki a parkolóhelyen, pedig jó volna tudni. Este 6 után ugyanis a Fő téren még soha nem láttam várakozni. Szó­val, általában csak annyit tu­dunk, hogy van egy taxink, de fogalmunk nincs, sürgős szükség esetén hogyan vehető igénybe — éjszaka is. Es még valamit nem tu­dunk: a taxi tarifáját. Azt is helyes volna kifüggeszteni — tájékoztatásul. <h. 1.) Meddig várjanak még ? A Mátyás kirány utca lakói, ott fent, az egészségház fe­lett, méltán vannak elkese­redve, már legalább két hó­napja. Áldozatos és fárasz­tó, de szívesen végzett „tár­sadalmi árokásással” meg­vetették alapját annak, hogy végre ők is vízvezetékhez jussanak. Két hónapja en­nek, de azóta semmi más nem történt. Ügy érzik, már csak a Vízműveken múlik, hogy őket is bekapcsolják a központi vízszolgáltatásba, hogy ne a Kun utca felső végéből, a gépállomás tájá­ról, vagy emitt, az egész­ségház menti közcsapról kell­jen hosszú és fáradságos úton mindennapi vizükhöi jutniok. H. U Botrány az évzárón A közelmúltban ízbégen le­zajlott iskolai évzáró ün­nepségen, nem mindennapi botránynak lehettek tanúi a megjelentek. Különösen a gyermekek döbbentek meg, akik egy zak­lató élménnyel indulhatnak neki a vakációnak. Nem cso­da, ha kísérteni fog álmaik­ban az ordibáló és vereke­dő apa, aki szesztől fűtött szerepelni vágyásból — négy megtermett emberbe kö­tött bele és verekedni kez­dett, mígnem sikerült ártal­matlanná tenni. A rendőrség gyors intézke­déssel, a megfelelő helyre szállította a „kiváló apát”. pet (Alj dűlő 554.), majd a dunabogdányi iskolások által létrehozott kalicsa-völgyi te­lepet ismertette, s végül az ugyancsak dunabogdányi mes­ter-réti telepet. AMIKOR SZÜLEIVEL elő­ször beszéltem a fiú jövőjé­ről, ellenezték a biológiai pá­lyát — többet szerettek vol­na fiúkból. Azóta belátták hogy bár Péter idáig kitűni tanulóként végezte az általá­nos iskolát és a gimnáziu­mot — érdekelni csak o biológia — és ezen belül csak a madarak tudják. Most a Móricz Zsigmoná Gimnázium harmadik osztá­lyos tanulója és az országos középiskolai tanulmányi ver­senyen a hatodik helyet sze­rezte meg. Megelégedéssel vehetjük tudomásul: nem kell elkallódnia Szentendrén sem a tehetséges munkás­gyereknek. Gimnáziumunk — bár még csak rövid múltra tekint visSZa — egyenrangú esélyesként indítja az egye­tem padjaiba diákjait a nagy múltú fővárosi iskolákéival Urbán Sándor tanár A tudásszomj hajtotta SZENTENDREI DIÁKKAL ; országos középiskolai ta­ximányi versenyen először találkoztunk. Öt — Somogyi Pétert — szeretnénk bemu­tatni. Jómagam, mint a madártan tudományának szerelmese, mindenkiben munkatársat ke­resek, akit a madarak ér­dekelnek. Így hozott össze a sors Justus György MÁ- VAVT kalauzzal is, aki a természet — és benne a ma­darak — rajongó megfigye­lője. Ö hívta fel ezelőtt öt esztendővel figyelmemet egy borzas fejű szentendrei ka­maszfiúra, Somogyi Péterre. A FIŰ FELSZEGEN kere­sett fel annak idején — hi­szen tanár voltam — ő meg tanuló. Felfigyeltem a fiú alapos biológiai felkészültsé­gére. Ez nem csupán az is­kolára támaszkodó tudás volt. Inkább egyoldalúan a mada­rak érdekelték. Ez munka­társakká, barátokká tett ben­nünket. A fiúból hiányzott a korára jellegzetes visel­kedés. Szabad idejében ma­darak megfigyelésén kívül nemigen érdekelte semmi. Szülei úgy gondolták, ez a hobbyja. Nem értették meg, hogy fiúkat tudományszomj hajtotta — már általános iskolás korában. Sokszor fel­keresett és valamennyi ma­dártani könyvemet igyekezett elolvasni. Csak az idegen nyelvűekkel volt baj. Péter csak magyarul beszél. Fel­ajánlottam, megtanítom né­metül, vagy angolul — ne kerüljön pénzbe. Sokszor bántotta fiatal ba­rátomat egy-egy kudarc. Lát­ta a Magyar Madártani In­tézet tahi telepein az eter­nitcsőből készült odúkat — ilyeneket szeretett volna ő is szerezni, s ezekkel madara­kat megtelepedésre bírni — de hiába. Nevét a Madártani Intézetben ekkor még nem ismerték. , Jó ideig dacoskodott és megmutatta, saját erejéből is lesz odútelepe. Lett is! Hoz­zásegítette ehhez, hogy a papszigeti kútfúrásnál sok eternitcső-hulladék maradt. Azt odaadták a szerény, szol­gálatkész fiúnak, ő odúkat készített belőle. A cementet saját pénzén vette — al­kalmi munkával kereste meg. Ez volt a kezdet. ELSŐ MEGFIGYELÉSEIT állandóan jelentette nekem — sokszor nem akart hinni szemének, ha egy-egy ritka­ságot látott. Az eltelt öt esz­tendő alatt nemegyszer volt velem együtt megfigyelésen. Láttam életveszélyes helyzet­ben, amint egy hatalmas bükkfán ragadozómadár-fé­szekhez mászott — engem akart ettől megkímélni — és majdnem életével fizetett érte. Legjobban az odúlakó ma­darak érdeklik — ebből is írta írásbeli dolgozatát. Négy odútelepet dolgozott fel ben­ne. Elsőnek természetesen a saját telepét (Szentendre, Ady E. u. 22.), azután a tahi tele-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents