Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-27 / 149. szám

4 1967. JŰNIUS 27., KEDD Kismadárka, mondd anyámnak... „ ... A lányom, a múlt héten ellopta a nyaklánco­mat, és nem hajlandó megmondani, hogy hova tette. Egyszer azt mondja, hogy elásta a kertben, máskor meg azt, hogy az iskolában az igazgató nőni elvette tőle és bezárta az íróasztal fiókjába. Először fordul elő ilyesmi a lányommal, és nem tudom, hogy mit tegyek. Ezért ké­rem a tanácsadó hivatal vezetőségét, segítsenek állami gondozásba helyezni, mert olyan szófogadatlan ...” (Egy anya levele a szerkesztőségbe.) ★ A. megadott kisvárosi címhez legközelebb eső általános /I iskolát keresem fel először. Előadom az igazgatónő­nek, hogy egy tanítványuk iránt érdeklődöm, akinek csak a Vezetéknevét tudom: úgy gondolom, hetedikes vagy nyolca­dikos lehet. — Ilyen nevű diákról nem tudok. De különben nekünk lsem szabad információt adni a tanulókról. Mielőtt elbúcsúznék, néhány szóval elmondom a nyak­lánc históriáját, amiért a lányát most állami gondozásba akarja helyeztetni az anyja. — Hiszen az a B. Évi lesz a zenei tagozatból! De ő tnég csak másodikos. Az édesanya levele is meghökkentett: hogy lehet egy nyaklánc ellopása miatt eldobni egy gyereket? Most azon­ban megdöbbenek. Egy hétéves kislánynál ez alig nevez­hető lopásnak! Megértem, miért kerestem B. Évi személyé­ben nyolcadikost: sehogy sem tudott megjelenni a fantá­ziámban egy hétéves tolvaj elvetemült képe. Az igazgatónő is osztozik meglepetésemben, annyira, hogy egészen elfelejti, miszerint nem adhat információt. — Közvetlenül a tanítás befejezése előtt B. Évától és a barátnőjétől osztályfőnöknőjük elvett egy nyakláncot, amellyel az órák alatt játszottak. A gyerekek nem mondták meg, hogy honnan van, így aztán elzártuk azzal, hogy majd értejön a tulajdonosa. Az egyik nap beállított Évi barátnője, hogy a nővéréé az ékszer. Megmondtuk neki, hogy akkor őt küldje be, de azóta sem jelentkezett senki. — Milyen gyerek ez a B. Évi? — Nagyon élénk. De semmi rosszat nem hallottam róla. B. Évi tanulmányi átlaga 3,8. Magatartás 3, szorgalom .4, olvasás 5, írás 2, nyelvtan 4, környezetismeret 4, számtan 8, rajz 4, ének 5, testnevelés 3, gyakorlat 4, népi tánc 5. — Nem lehet rossz képességű gyerek, ha a zenei tago­zatban ilyen eredményt ért el. Bár a felvétel zenei tehet­ségkutatással megy, a tapasztalat szerint azokban az osztá­lyokban gyűlik össze a jó tanulók zöme. Lehet, hogy a ze­nei képzés valamilyen rejtett^ úton kibontakoztatja egyéb tehetségüket is. Erről jut eszembe, hogy B. Évi édesanyja nemrég felkeresett, mert ki szeretné íratni a kislányt a ze­nei tagozatból. ★ H a valaki jól ismeri B. Évit, az Jucika néni. így szólítják a gyerekek a napköziben foglalkoztatott tanítónőt, né­ha pedig, véletlenül, anyukának. Az iskolaudvaron beszélgetünk egy kispadon. Egy pedagógusra negyven gyerek jut a napköziben. Az udvar közepén lánykák játszanak. Körbeállnak és egy "régi gyerekdalt énekelnek: Repülj vissza kismadárka Mondd anyámnak, csókolom / , Én már többé nem jöhetek Nemsokára meghalok Középen egy kislány ugrál féllábon, oldalra emelt ka- Tokkal, aztán féltérdre ereszkedik: ő a madárka. — Az B. Évi, aki most a kör közepén van. Nagyon, nyugtalan gyerek, és az utóbbi hetekben különösen nincs rendben vele valami. Régen még gyakran mondogatta, „már nem jön hozzánk apuka”, de mostanában teljesen bezárkó­zott: mindenről hajlandó órákig fecsegni, csak önmagáról nem. Különben igazi szervezőtehetség, és a többiek elfogad­ják a vezérségét, és szeretik is. De... kellemetlen dolog történt nemrég. Ö volt a napos az ebédlőben, és odaadtam neki az íróasztalfiókom kulcsát, hogy vegye ki a térítőkét. Másnap észreveszem, hogy eltűnt a fiókból két forintom. Szólok a gyereknek, hogy Évike, nem láttál két forintot a fiókban? Azt feleli, nem látott ott pénzt. Másnap bejón egy új rajzfüzettel, s azt mondja, otthon kapott rá pénzt. Elme­sélem az egészet az osztályfőnöknőjének, aki azt válaszolja, hogy az osztályban Évikére bízták a szemléltető eszközök szekrényét, és hogy ugyancsak az utóbbi napokban rendre el-eltünt onnan egy és más. De a dolog annyiban maradt, mert közben véget ért a tanítás. — Mi a teendő ilyenkor? — Valakinek külön foglalkozni kellene vele. Én erre nem vállalkozhatom, mert a többiekkel is törődni kell. Jó volna pszichológushoz fordulni, ha lenne rá lehetőség? ★ O damegyek a körhöz: — Melyiktek a B. Évi? Eljössz velem beszélgetni? Jön, szívesen, könnyedén. Leülünk. Kettesben vagyunk. A bal bokáját elhelyezi a jobb térdén. És a levegőbe beszél, nem néz a szemembe. Kicsit holdvilágos arcocska, két copf, rövid fru-fru a homlok felett. Piros rakott szoknya, fehér zokni, tornacipő, fehér blúz. Nem szép, és nem csúnya ez a gyerek, bájosnak sem tűnik. De az arcát nyugodtan láthatná valaki, például az anyja, a legeslegszebbnek —, engedné annak láttatni magát. — Meséld el, mit csináltok a zenei tagozaton, amit a v többi osztályban nem csinálnak? — Táncolni tanulunk meg szolfézst, és kottaolvasást, aztán énekelünk, furulyázunk. De már megbeszéltük anyu­val, hogy kiiratkozom, mert nagyon drága a hegedű. Azt hiszem száz forint. — Mindent megbeszéltek anyukáddal? — Igen, azt is megbeszéltük, hogy elmegyünk az ügy­védhez, hogy apu ezután fizessen több tartásdíjat. Apu már négy év óta nem látogatott meg. A nagymamám azt mond­ta, azért nem kellek neki, mert már van két új gyereke. De nem is baj, mert mielőtt elköltözött otthonról, egészen el­durvult, és akkor én is nagyon durva lettem. — Nyáron mit csinálsz? — A Balatonra megyek, csoporttal. Anyu meg addig a testvérével megy nyaralni, hogy ő is pihenjen. Jobb neki nélkülem. De nem baj, tavaly is csoporttal voltam a Mát­rában, és egész kellemes volt. — Milyen volt? — Kellemes. — Van barátnőd? — Van, a Jutka. De mindig csak én megyek hozzájuk — és elkomorodik, és leguggol a földire, és lerajzolja, milyen útvonalon jár a barátnőjéhez. — Otthon kivel vagy a legtöbbet? — Az unokatestvéremmel, a Lacival, ö kisebb, mint én. Csak az a baj, hogy ha átjön a barátja, akkor ellenem van­nak. Ha elmegy a barátja, akkor megint jóban van velem. — Mit szoktatok játszani? — Apukás-anyukást. — Mi leszel, ha megnősz? — Óvó néni, vagy tanító néni. Aztán: — Este, az ágyban, ha behunyom a szememet, néha pi­rosat, néha meg fehéret látok. Elmondtam a többi gyerek­nek, akik azt mondták, hogy ők is szoktak látni színeket el- alvás előtt. Ügy gondoljuk, hogy a piros szívet meg tüzet je­lent, a fehér pedig halált. Ha eltemetnek, megesznek a ku­kacok, és felrepülünk a mennyországba. De az emberek már életükben is megeszik az istenkét. A templom tornyán szok­tam látni őt. Tessék csak nézni azt a feketeséget a keresz­ten — és a szomszédos templom tornyára mutat. Aztán visszaáll a körbe. A többiek ismét ezt a dalt éneklik: Repülve jön egy madárka Szárnya hozza, integet Levelet hoz a nyakába’ Anyámtól jön üzenet ★ A szóba, ahol Évi az édesanyjával lakik, rendes. Évike anyja is rendes. Hosszúkás, szép-élesvonású, mégis gyöngéd arca van. — Megvan az aranylánc: valóban elzárták az is­kolában! A gyerek tehát most nem hazudott. De maga miért nem ment be, hogy meggyőződjön róla? — Nem értem rá, mert három műszakban dolgozom a varrodában. De azóta más is történt. Találtam két forintot a zsebében. Azt mondta, a napköziben tartozott neki egy kislány. Tessenek segíteni, hogy intézetbe kerüljön, mert én nem bírok már vele. — S maga persze, a napközibe se ment be, hogy ellen­őrizze, amit mondott... Mondja, miért akarja kiiratni a ze­nei tagozatból? — Nem látom értelmét, hogy oda járjon. — Tudja, hogy ezeknek az iskoláknak a világ minden országából a csodájára járnak? — Nem tudtam. Meg a hangszer is sokba kerül. — Mennyi a jövedelmük? — Ezerhatszáz forint a keresetem, és a férjemtől kapok háromszáznegyven tartásdijat. — Ez egész szép. — Mihez szép? Elváltam a férjemtől, mert azt mond­tam, velem sem lehet mindent csinálni, nekem is van egy életem. De azóta rájöttem, hogy az ember nem sokat tud változtatni. — De a gyerekének szüksége van magára —, szüksége van szavakra, biztonságra, és sok minden másra. Például tevékenységre. Például arra, hogy zenéljen. Az ő életén ke­resztül tudna változtatni a dolgokon. Azt megmondta neki, hogy intézetbe akarja küldeni? — Meg, de nem akarja elhinni. S van egy munkatárs­nőm, az azt mondja, ne bízzak az intézetben: az se vala­mi jó. — Igen, valahogy nem túl jó: valami hiányzik ott a gyerekeknek. Talán az anyjuk. Barátnője van a lányának? — Nincs barátnője. Ez is olyan furcsa. — O azt mondja, van. — Nem tudtam róla. — Miről tud mégis, ami a gyerekével kapcsolatos? Ma­guk vallásosak? — nézek a falra akasztott szentképre. — Nem vagyunk vallásosak. — Mit mondott a kislányának, miért nem? — Nem beszélgetünk ilyesmiről. — Magával beszélgetett az anyja ilyesmiről? A tanács új hajléka ÜNNEPSÉG SZIGETSZENTMÁRTONBAN Szigetszentmárton kis terén úttörőzenekar indulókat fújt, sétálók nézegették a fehér fa­lú épületet. Az előcsarnokban a kánikula ellenére keményí­tett ingbe, sötétkékbe öltözött tanácstagok gyülekeztek, hogy fogadják a vendégeket. Eljött Szakali József, az MSZMP megyei bizottságának titkára, dr. Ádám Mihály, a megyei tanács vb-titkára, Szabó Jó­zsef, a Ráckevei Járási Tanács vb-elnöke, Bányai Zoltán já­rási rendőrkapitány és mások, akik előzőleg a tanácsházépí­tés munkájából alaposan ki­vették részüket. ★ Az alig ezeregyszáz lelket számoló község szombaton délután ünnepelt: új tanács­házát avattak. A Himnusz el­hangzása és az úttörők köszöntése után dr. Ádám Mi­hály ezeket a szavakat intéz­te Pásztor Jenő tanácselnök­höz: „A tanácsházát a nép szolgálatára rendeltetésének ezennel átadom.” — E falak között nem tör­ténnek majd világrengető dol­gok — mondta dr. Ádám Mi­hály. — Kis emberek kis ügyeivel, építik tovább az új életet, amit olyan sokáig vár­tak és temetik a régit, amit úgy nem sírnak vissza, .mint a rozzant épületet, amely itt állt. A megyei feladatok és eredmények ismertetése után befejezésül megemlékezett Raj Sándor, Illés László és Nyéki Károly tanácstagok munkás­ságáról. Még el sem ült a taps, ami­kor Szakali József emelkedett szólásra, hogy átadja Ká­dár János elvtárs köszönetét a falu meghívásáért. Eljönni nem tudott, de jó egészséget, eredményes munkát kíván az ittlevőknek és a község ün­neplő népének. ★ Tagadhatatlan, szép ez a tanácsháza. Az emberek már­is magukénak érzik. Az aján­dékba adott zöld növények is bizonyítják ezt Miért olyan rendkívüli, hogy felépült? Van már új tanács­TV-ELŐZETES hazánk szerencsére szép szám­mal. Amikor két éve értesítették a tanácsot, hogy 650 ezer fo­rintot kapnak felújításra, el­keseredtek. Mit ér több mint félmilliót beleölni a repedt fa­lú épületbe? Olyan lesz, mint­ha szamárra bársonynyerget tennének. — Még százezer forint és mi központi fütéses, új házat emelünk ebből a pénzből — fogadkoztak a mártoniak. — Ugyan — mondta a má­sik tábor. — Legkevesebb egy­millióba kerülne és hol van. még a berendezés? Végül a megyei tanács fel­újítás helyett a községfejlesz­tési alapból 732 ezer forin­tot adott. A községi tanács há­zi építőbrigádja — 12 ember egy vezetővel — megállás nél­kül dolgozott. Építőanyagot a helyi földművesszövetkezet biztosított. A szakemberek szerint is minőségi munkát végeztek, hiszen maguknak építettek. Bár mint elmondták — az Építésügyi Minisztérium nem örül a házi építőbrigá­doknak, mert úgy vélik, ezzel embereket vonnak el az álla­mi építőipartól —, mégis jő megoldás ez. Nem kell kapaci­tás után szaladgálni, fűvel- fával tárgyalni, ezerféle szem­pontra figyelemmel lenni. S ha olyan lelkes társadalmi munkások is akadnak, mint nekik a megyei tanács község- feilesztési csoportjánál, be­érik a gyümölcs. ★ Egy vendég megkérdezte a tanácselnököt, nem luxus-e ilyen kis faluban ilyen „nagy­stílű” tanácsházát emelni? Mire az így válaszolt: nem a mának, a holnapnak építenek. Előbb-utóbb el kell érniük, hogy a soroksári Duna-ág fej­lesztésével Szigetszentmárton üdülőközséggé váljon. Már most hétvégén három-négy­ezer ember tartózkodik a fa­luban. S befejezésül még egy mon­datot: a szigetszenímárioniak ezt a tanácsháza-átadást a bé- kehónáp demonstrációjának szánták a községben. k. m. — Miért nem együtt mennek nyaralni? Sírva falkad. Ez a sírás az első érdemi felelet a kérdé­seimre. Valamit sirat. Talán a tegnapi világképet, amely legalább bizonyos volt, s amely elemeire bomlott életében. Talán azért sír, mert nem buta nő, nem is gonosz és jogos­nak találja a kérdéseimet: azért, mert nincs egyéb válasza a sírásnál, mert nincsenek gondolatai a témában: úgy is mondható, nincsenek konstruktív gondolatai, amelyekkel építkezni lehetne. Jobban kellene segíteni, hogy legyenek. Padányi Anna A iÁR KiLTÉSZETE, THALIA KABARÉ, ANGYAL, HÁROM RÉSZES IMIIM Változatos programot ígér a televízió július első felére. A hónap műsorait június 2- án a Világirodalmi magazin új száma vezeti be, amelyben \ ' , - - • ZfSSSSSSS/SSS/SSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSS/SSSSSSA'SSSSSSSSSSS//SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS//S/S/SSSSSS/S/SSSSSSS/SSSSSSSSSS/SSS/SSSSSSSSS/SSSSS, I I SZÜNIDŐBEN A Csepel Autógyár művelődési házának olvasóterme teli diákokkal. Általános iskolások és gimnazisták élvezettel böngésznek a könyvek között. Akad itt szép számmal óvo­dás gyermek is. ök a képeskönyvek nagy „fogyasztói” Foto: Gábor Dürrenmatt, Nicolaj, Heming­way, White, Rozevic, Pitsch- mann, Wannenburg és Azolsz- kij egy-egy írásával ismerked­hetünk meg. Július 4-én a bé­késcsabai Jókai Színházból kerül közvetítésre Schiller: Stuart Mária című háromfel- felvonásos drámája Miszlay István rendezésében. Július fi­án a Thália kabaré előadásá­nak közvetítésére kerül sor, konferál: Kellér Dezső. To­vábbi irodalmi műsorok: jú­lius 5-én a Gong című adás­ban visszatekintést láthatunk az elmúlt évadra és előzetes a nyári szabadtéri játékok várható eseményeiről. Július 8-án A nyár költészete cím­mel verses-zenés összeállítást láthatunk magyar költők leg­szebb verseiből. Több érdekes film is bemu­tatásra kerül ez idő alatt. Jú­lius 6-án a Fekete szombat cí­mű csehszlovák filmet láthat­juk. Ugyancsak ezen a napon ta­lálkozhatunk újra Angyallal, Az óvatos terrorista című film­ben. Angyal ezúttal egy gát­lás nélküli texasi szenátor el­len veszi fel a küzdelmet, aki vagyona gyarapítása érdeké­ben még a gyilkosságtól sem riad vissza ... Július 9-én ke­rül vetítésre az Egy könny­csepp az arcon című olasz film, amelynek főszerepét a népszerű énekes, Bobby Solo alakítja. Július 11-én kezdi meg a televízió a háromrészes NDK-film, a Gyilkosság Ri- verportban vetítését. A Halló fiúk, halló lányok című népszerű ifjúsági műsor július 13-án jelentkezik ismét. Ezúttal újra találkozhatunk a Riporter kerestetik vetélkedő győzteseivel.

Next

/
Thumbnails
Contents