Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-25 / 148. szám

10 re sr •iccrel írlap 1967. JÜNIUS 25., VASÄRXAP Heti jogi tanácsaink A válóperi tárgyalásról... A beteg tsz-tag útiköltség-térítéséről... és az ingatlantulajdonos jogairól... — Van-e közös meg­egyezés alapján történő válás? Kérdezi Cs. L.-né ceglédi ol­vasónk. Szükséges-e az egész életüket kiteregetni a bíróság előtt vagy van-e lehetőség kö­zös megegyezéssel elválni? Jelenleg is hatályos az a családjogi rendelkezés, hogy a házasság felbontása akkor in­dokolt, ha arra komoly és ala­pos ok van. Az ilyen komoly és alapos ok megvalósulása esetén általában a házasság már annyira feldúlttá vált, hogy helyreállítására nincs semmi remény. S hogy mit kell komoly és alapos oknak tekinteni? Ez minden esetben más és .más lehet, és a bírósá­gok ezért vizsgálják gondosan, hogy mik vezettek odáig, hogy a házas felek a házassági élet- közösséget megszakították. To­vábbra sincs úgynevezett kö­zös megegyezéses válás, mint ahogy azt olvasónk hallotta és levelében írja. Nem szolgálná ugyanis a házasság erkölcsi tartalmát olyan rendelkezés, hogy lehetőséget adjon mond­vacsinált okok alapján is fel­bontani a házassági köteléket. Olvasónknak hallomásból szerzett értesüléséből csupán annyi az igaz, hogy a Legfel­sőbb Bíróság kimondta, hogy a házasság felbontása szem­pontjából lényeges körülmény a házastársaknak a házasság felbontására irányuló szabad, befolyásmentes, komolyan megfontolt végleges elhatáro­záson alapuló közös akarat- nyilvánítása. Egy ilyen közös akaratnyilvánítás alkalmas lehet annak megállapítására, hogy komoly és alapos ok van a házasság felbontására. Ez azt jelenti, hogy a házasság felbontására irányuló közös, szabad és befolyásmentes, az elhatározás és ebből a bíróság arra a felismerésre jut, hogy a házastársak főzött az együtt­élés lehetetlenné vált, akkor lehetséges a házasság felbon­tása. Ebben az esetben való­ban nincs szükség az egész házasélet kiteregetésére, an­nak részletes bizonyítására, hogy milyen okok vezettek a házasság megromlásához. Ha tehát megállapítható, hogy nincs többé remény a házas­ság helyreállítására, az oly súlyosan feldúlttá vált, vég­leg elvesztette erkölcsi tartal­mát, akkor egyúttal a házas­ság felbontásához szükséges komoly és alapos ok megva­lósult. Még ebben az esetben sem teszi feleslegessé azonban az ilyen úgynevezett komo­lyan megfontolt és végleges elhatározáson alapuló közös: akaratnyilvánítás az egyéb bi- : zonyítási eljárás lefolytatását, ha a bíróság úgy látja, hogy a családi élet helyreállítása, kü- | lönösképpen ott, ahol gyerme- '• kék is vannak, van némi re- meny. A bíróságok felelőssége j a házasságok felbontásánál a j Legfelsőbb Bíróság 3-as számú i irányelve alkalmazásával i még inkább fokozódik. Mikor jogosult útikölt- i ség megtérítésére a tér- i melőszövetkezet tagja és i családja? Egy korábbi tanácsunkhoz i szólt hozzá V. I. olvasónk, aki i szintén gyógyfürdő kezelésre i jár a fővárosba. írja, hogy ré- i szére nem térítik meg az úti- j költséget. Korábban olyan olvasónk i kérdésére válaszoltunk, aki i Budapesthez 27 km-ről jár ke­zelésre gyógyfürdőbe. Olva­sónk pedig 60 km-ról jár a kezelésre. Márpedig a 6/1955. (XII. 31.) SZOT számú sza­bályzat azt mondja, hogy a gyógyfürdő igénybevétele ese­tén csak akkor illeti meg a jó- gosultat útiköltség-térítés, ha az út hossza a 30 km-t nem haladja meg. Kié az Idegen telekre ráépített ház? P. A. tököli lakos írja, hogy szoba-konyhás családi házába nem tud beköltözni, mivel a korábbi bérlő, bár elköltözött, de ottmaradt annak veje. Ol­vasónk kérdezi; mit tehet an­nak érdekében, hogy lakásába beköltözhessen? Azt is írja ol­vasónk, hogy ez a személy en­gedély nélkül az ő telkére egy különálló épületet is épített, amit el akar adni. Van-e erre joga? — kérdezi olvasónk. Mivel a bérlő a lakásból el­költözött, a visszamaradt, ko­rábban családtagként lakó személy a továbbiakban jog­cím nélkül tartózkodik a la­kásban. A bérlő veje nem jo­gosult a bérleti jogviszony foly­tatására, de egyébként is. mi­vel magántulajdonban álló, szabadrendelkezésű lakásról van szó, olvasónk hozzájárulá­sára volna szükség a bérleti szerződés megkötéséhez. Mint­hogy ehhez olvasónk nem já­rult hozzá, bérleti jogviszony nem jött létre, és a névlege­sen ott lakó személy jogcím nélküli, akinek felmondást sem kell küldeni, hanem ha írásbeli felszólításra nem köl­tözik ki, a bíróságnál indítson a lakás kiürítése iránt eljá­rást Ami az idegen telekre való ráépítést illeti, közöljük, hogy általános rendelkezés az, hogy azé az épület tulajdonjoga, akié a telek. Ez alól kivételek vannak, és a Polgári Törvény- könyv sorolja fel ezeket és ilyenkor az idegen telken épí­tett épület tulajdonjogát az építkező szerzi meg. Ehhez írásbeli megállapodás szüksé­ges, és természetesen a telek tulajdonosának a hozzájáru­lása is. Mivel olvasónk ilyen meg­állapodást nem kötött, az épület tulajdonjoga olvasónkat illeti meg, azzal, hogy köteles gazdagodása erejéig megtérí­tést adni az építkezőnek. Éjszakázás, szenvedélyből Sokan álldogálnak estefelé a postafiók előtt. Aki fél nyolc­kor érkezik, már a százegy- néliányadik. Felkerül a listára. A listát egy szemüveges em­ber vezeti. Közös megállapo­dással jelölték ki erre a tiszt­ségre. Este 10-re igen csak ki­alakul a végleges kép: 136-an várakoznak. Többen is egy-egy családból. Ismerősként üdvözlik egymást. Elcsendesedik az ut­ca. Ejfél közeledik. A közeli presszó teraszán gubbasztanak a székeken. A presszó bezár, kioltják a neonfényt. Csende­sen beszélgetnek a sötétben. Hűvös nyári éjszaka van, ka­bátot vettek az ásítozó öregek. Tizenkettőkor minden jel nél­kül odagyűlnek a szemüveges köré, aki olvasni kezdi a ne­veket. Jelen ... igen ... Itt van... — Alii nem jelentkezik, az kap egy pontot a neve mel­lé. A következő névsorolvasás 2-kor van. Aki most sem je­lentkezik, azt kihúzzák a listá­ról. A névsorolvasás után va­laki azt javasolja, hogy most mindenki menjen haza, s csak négy órakor tartsák a követ­kező katalógust. Ebbe örömmel beleegyeznek. Testületileg sza­vaznak. Hat órakor megint ott gub­basztanak a presszó teraszán. Hétkor nyit a postahivatal. Egy kis ablak mögött a lista szerint szólítják az embereket. Végre kezükbe kapják, amiért éjszakáztak: a festménysoro- zatot. Ugyanis valamennyien megszállott bélyeggyűjtők. Fá­radtságukat elnyom ja a bélyeg­sorozat szorongatásakor ér­zett öröm. Már kialakult tör­vényeik vannak, aszerint áll­nak sorba, aszerint részesül­nek a megjelenő új bélyegsoro­zatokból. Reggel nyolckor ka­rikás szemmel viszik hazafelé a drága szerzeményt. Kilenc­kor becsukják a kisablakot. El­fogyott, nincs tovább. Azt mondják, mostantól legalább hétszeresét éri a sorozat. A posta ajtajában már akadnak is alkudozók. (dozvald) Salétromsavgyár A Péti Nitrogénművek nagybővítési munkálatai je­lentős szakaszhoz érkeztek. Megkezdte működését a gyár­telep egyik legfontosabb új létesítménye: a salétromsav­gyár. A savgyárban önműkö­dő szabályozó körök biztosít­ják a zavartalan, munkát Emlékezetes bűnügyek A csillebérci szörnyeteg — Elhatároztam, hogy Ildi­kót borotvával ölöm meg. Megbeszéltük, hogy kime­gyünk a Széchenyi-hegyre. Itt majd megmondom, hogy nem vagyok diplomata, s ha ő ezt nem ügy fogadja, ahogyan ne­kem tetszik, elvágom a nya­kát ... Esetlen, torz, rossz arcú fiatalember mondotta ezeket a szavakat a Budapesti Fővá­rosi Bíróság előtt, 1962-ben a szeptember 28-án és 29-én tartott tárgyaláson. Szöllősi György 22 éves segédmunkás, egy emlékezetes bűnügy vád­lottja, vagy ahogyan az akko­ri bírósági tudósításokban sze­repelt: a „csillebérci borot­vás gyilkos”. 1958 tavaszán, az akkor még alig 18 esztendős Szöllősi György a Szatmár megyei Nyírgyulaj községből Buda­pestre költözött, munkahelyeken dolgozott, mint segédmunkás. Váltakozó szorgalommal. Magatartása azonban annál kifogásolha­tóbb volt. Munkatársaival szemtelenül, cinikusan visel­kedett, az idősebbeket és a nőket kinevette, kigúnyolta, senkit nem tisztelt. Betegesen hazúdozott, dicsekedett, mérhetetlenül hiú volt, vadabbnál vadabb törté­neteket talált ki, melyeknek ő volt a hőse. Fájdalmasan érintette, hogy külseje, mo­dora miatt, a nőknél nem volt 6ikere. Észrevette, hogy a szó­rakozóhelyeken a külföldieket megkülönböztetett bánásmód­ban részesítik a nők. Szöllősi elhatározta, csalással próbál tekintélyt és nőismerősöket szerezni. Rákóczi úti albérleti szobájában heteken át szívós kitartással kezdte tanulni,. az. idegen hangzású magyar be­szédet. Azt akarta, tört ma­e§em szőri gyarságú beszéde azt a látsza­tot keltse, hogy külföldi állampolgár Azt is tudta, hogy ily módon nem vehetik észre művelet- lenségét, primitívségét. Olasz, német és román szótárakat vásárolt, s a tört magyarságú beszédébe — amit ragyogóan begyakorolt — idegen szava­kat is vegyített. 1961-ben ki­váltott egy villamosbérietet, melyre szinte kiejthetetlen idegen nevet írt fel, mintha az igazolvány tulajdonosa kül­földi követség alkalmazottja volna. A hetekig tartó ha­landzsatanulás után már csak munkahelyén és lakásán be­szélt normálisan, máshol min­denütt — autóbuszon, villa­moson, utcán, üzletekben csak tört magyarsággal. Most már csak a női partner hiányzott. Az egyik nagy fővárosi pos­tahivatalban megismerkedett s. Á. posta tisztviselőnővel, akinek a lengyel követség tisztviselőjeként mutatkozott be. Rövid udvarlás után feleségül kérte a lányt, mi­után közölte, hogy apja wa­shingtoni, bátyja pedig berni nagykövet. A lány családja jó ideig hitt is Szöllősinek — többször készültek a diploma­ta rokonok fogadására — egy alkalommal azonban Szöllősi durva hibát vétett. Azt állítot­ta ugyanis, hogy másnap Je­ruzsálembe kell utaznia, majd térképet kért, melyen kereste a várost. S ott a lány és a csa­lád előtt, kínos pillanatok kö­zepette kiderült, hogy a „mű­velt diplomata” Jeruzsálemet az Egyesült Államokban ke­resi. A szülőknek ekkor már gyanús lett a „követségi tiszt­viselő” és néhány nappal ké­sőbb megtudták, hogy a „dip­lomata”: Szöllősi György, az Acélöntő és Csőgyár segéd­munkása. Ezek után kiutasí­tották a lakásból. Szöllősi azonban nem csüggedt: követ­kező nőismerőse egy fodrász­lány volt. Itt is az előbbihez hasonló mesével hódított. Amikor megismerkedett a lány édesapjával, azt állította, hogy több nyelvet kifogásta­lanul beszél, közöttük a fran­ciát és a németet is. Pechére a papa kitűnően beszélt mind­két nyelven, s amikor először szólította meg idegen nyelven leendő vejét, kiderült a csa­lás. Újabb kiutasítás, szakítás. Szöllősi ezután egy nála 15 évvel idősebb lánnyal, Zs. I.- vel ismerkedett meg. Ezúttal Edman Viktor néven, az izra­eli követség tanácsosaként mutatkozott be. Azt állította, hogy csak néhány hónapig marad Magyarországon, ez­alatt szeretne megtanulni magyarul. Gyp^kran találkoz­tak, s mindig osztályonfelüli szórakozóhelyeken, ugyanis Szöllősi kifejtette, hogy „rang­ja” miatt csak előkelő helyeken jelenhet meg. A költséges szó­rakozás csakhamar felemész­tette fizetését: mindig ugyan­abban a kopott sötétkék ruhá­ban járt és sokat éhezett. Ha nem volt pénze, hetekig nem jelentkezett, ilyenkor „külföl­dön járt” Nem sokkal később eljegyezte a lányt, de egy vé­letlenen ismét elcsúszott. Egy alkalommal azt állította, hogy különrepülőgéppel most érke­zett Washingtonból. A lány felhívta a Ferihegyi repülőte­ret, ahol közölték, hogy sem­miféle különgép nem érkezett. A menyasszony ekkor már gyanút fogott, s egy este ti­tokban hazáig — a Rákóczi út 53. sz. házig kísérte a taná­csost, s itt a házfelügyelőtől pillanatokon belül megtudta, hogy vőlegénye a ház egyik albérlője és segédmunkás. Újabb szakítás, Szöllősi azon­ban most már bosszút forralt. Elhatározta, hogy megmérge­zi a lányt. Vásárolt egy üveg CUnzanót, s az üvegbe másfél deci tömény sósavat öntött, majd az „ajándékot” elküldte volt menyasszonyához. Csak a szerencsés véletlenen múlott, hogy Zs. I. nem ivott a mér­gezett italból. Sajnos, mielőtt a mérgezett ital, a gyilkossági kísérlet miatt el­járás indulhatott volna Szöl­lősi ellen, már megtörtént a tragédia. Szöllősi Siófokon megismerkedett egy dunántúli főállatorvos 25 éves, ragyo- j góan szép leányával, S. I. lisztviselőnővel. Ezúttal mint a görög követség munkatársa I mutatkozott be. Néhány nap múlva eljegyezték egymást, s amikor az eljegyzést a leány megírta szüleinek, bátyjától azt a tanácsot kapta, érdek­lődjön vőlegénye után a gö­rög követségen. Ismét lelep­leződött Szöllősi. Ezúttal azon­ban fogcsikorgató elszántság­gal makacsul tagadott: azt ál­lította, hogy csupán félreértés történt és arra kérte a lányt, hogy július 12-én este 9 óra­kor jöjjön el vele a Vörös Csil­lag Étterembe, a görög követ­ség dolgozóinak vacsorájára, itt majd igazolják személyét. Ekkor már tudta, hogy meg­öli a lányt. Délelőtt borotvát vásárolt — miután hosszasan töprengett: leüsse agy meg­fojtsa volt menny asszony át, de érezte, hogy a lány sokkal erő­sebb nála, ezért a borotva mellett döntött. A szerencsétlen lány lépre ment, s megpróbált utol­jára hinm Szöllősinek. Ez a tévedés az életébe került. A Vörös Csillagban megvacso­ráztak — Szöllősi nem felejt­kezett meg arról sem, hogy gö­rög zászlót hozasson az asztal­ra — majd sétálni indultak az­zal, hogy 9 óráig, amíg a görög diplomaták megérkeznek, ők is visszajönnek. A gyilkosság előtt Szöllősi több deci bort ivott: „erősítette” magát. Si­került is egy elhagyott erdei ösvényre vezetni a lányt, aki szemrehányásokat tett az ál­diplomatának, hogy játszott érzéseivel, hogy becsapta őt. Szöllősd ekkor balkezébe fogta a borotvát, s egyetlen vágás­sal átmetszette a lány nyakát S. I. egy-két perc alatt elvér­zett. A gyilkosság után az el­vetemült gonosztevő a fogas­kerekűnél taxiba ült és a Nagyszállóhoz vitette magát. A gépkocsivezetőnek azonban feltűnt véres ruhája, s a Nagyszálló előtt felhívta egy rendőr figyelmét furcsán, za­vartan viselkedő utasára.^ A rendőr igazoltatta is Szöllősit, felírta nevét, adatait, a gyilkos azonban kivágta magát: azt állította, hogy verekedés köz­ben lett véres. Tudta azonban, hogy minden órában leleplez­hetik, minden azon múlik, mikor találják m. áldozatá­nak holttestét. A szálak ez­után már csak hozzá vezethet­nek, hiszen a taxisofőr és a rendőr útján előbb-utóbb el­jutnak hozzá. Valóban, más­nap délután egy sétáló sze­relmespár felfedezte a meg­csonkított tetemet, s a hely­színre hívott URH-s járőr el­fogta Szöllősit is, aki beteges kíváncsisággal visszatért » gyilkosság színhelyére, vallomása szerint azért, hogy meggyőződjön arról: mikor ta­lálják meg áldozatát. A za­vartan, gyanúsan viselkedő Szöllősit előállították a köz­ponti ügyeletre: ruháján még ekkor is jól látszottak a vér­nyomok. Beismerte a gyilkos­ságot. A tárgyalás során a véde­lem azt akarta bebizonyítani, hogy Szöllősi nem épelméjű. Az elmeszakértők azonban egybehangzóan azt a véle­ményt terjesztették elő, hogy Szöllősi sem elmebetegségben, sem öntudatzavarban nem szenved, az elmebetegségnek még a gyanúja sem ab fenn. Igaz, hogy viselkedésében hisztériás típusú személyi­ség, fantáziadús hazudozás, nagyzási mánia, szadista haj­lam ismerhet^ fel, ez azonban nem elmebetegség. A Budapesti Fővárosi Bíró­ság. majd később a Legfelsőbb Bíróság is halálos ítéletet ho­zott, s néhány hónappal ké­sőbb kivégezték a csillebérci gyilkost. B—B Gyermeknevelés FELÜGYELET NÉLKÜL A NYÁR HOSSZÚ és a szer­vezett foglalkoztatás, tábor vagy munka nem tölti ki az egész szünidei időszakot. A gond elsősorban a felsőtagoza­tos iskolásokkal van, különö­sen azokkal, akik, napközi tá­borba nem járnak. Az iskola­év időszakában idejük nagy részét lefoglalta a tanulás, szervezettebb volt az életük. Most, sokszor, amikor a szü­lők hazajönnek, az üres lakást találják és nem tudják, hogy hol van gyerekük. Gyakran előírják a gyereknek, hogy mi­vel töltse napjának azt a ré­szét, amíg a szülők nincsenek otthon, de kevés gyerek tartja be a szülői előírást, különösen azt, hogy a lakásban, vagy a lakás előtt tartózkodjék. Paj­tásra, társaságra és mozgásra szükségük van. Különösen a kisebbek, 10—12 évesek, ilyen­kor rákapnak a kalandozásra, a csavargásra és ez nem ve­szélytelen. HA NEM TARTJA be a jyerek a szülői utasítást, ho- jyan ellenőrizzük? Semmiképp sem úgy, hogy óráról órára beosztott napi­rendet írunk elő, amiben a házimunka és tanulás foglalja el a legtöbb helyet. Meg kell szerveznünk a gyermek prog­ramját és a felügyeletét is. A öbbgyermekes családokban ez kevesebb gondot jelent, mert ott a testvérek kialakíthatják i közös programot, különösen akkor, ha jó közöttük a kap­csolat. Ha nem is játszanak mindig együtt, tudnak egymás hollétéről, az ellenőrzés lehe­tősége megvan. Ezt a megoldást kell keres­ni azoknál a gyerekeknél is, ahol nincs testvér; gyerektár­saságot szervezni. Elő kell se­gíteni, hogy gyerekünk a kö­zelben lakó pajtásokkal közös programot csináljon. Ha töb­ben vannak együtt és olyan gyerekek, akiket a szülők is­mernek, akkor az már fel­ügyelet. Egymásra vigyáznak, tudnak egymásról. A barátok­tól tiltás csak azt eredménye­zi, hogy tiltás ellenére és olyan gyerekekkel tölti idejét, akiket nem ismerünk, s ellen­őrizni nem tudjuk. A LEGSZERENCSÉSEBB akkor a gyerekcsoport, ha úgy mennek együtt, hogy a 10—12 évesekkel 14—15 évesek is együtt vannak. Ha nem is mindig örömmel, de szót fo­gadnak a nagyobbaknak. A nagyobbak pedig, ha előzete­sen rájuk bíztuk a kisebb gyerekeket, és megkértük, hogy felügyeljenek rájuk, ki­érdemlik bizalmunkat. Felelős­séget éreznek a kisebbekkel szemben. Ha viszont csak al­kalmilag verődnek össze, nem sokat törődnek azzal, hogy esetleg mélyebb vízbe úszik, vagy olyan helyre is felmá­szik, ami veszélyes. A nagyobb gyerekeknek is jobb, ha ismerős pajtásokkal vannak együtt, saját viselke­désüket is jobban fegyelme­zik. NEM ELTILTANI kell a társaságot, hanem megszer­vezni, elősegíteni. Minél na­gyobb körben engedjük sza­badon mozogni őket, minél több bizalommal vagyunk irántuk, annál könnyebb az ellenőrzés. Kevés szabályt könnyű betartani és azt be is kell tartatni. Ibolyéknál nem okoz nehéz­séget a felügyelet nélküliség, pedig Ibolya egyetlen gyerek és még csak 11 éves. Este mindig közösen megbeszélik, hogy Ibolyka mit akar más­nap csinálni. A tervekben mindig szerepel Kati és Kati ikertestvére, Jóska is. Iboly­ka tartja magát a megállapo­dáshoz. Ha az idő kedvezőtlen és mást iktattak be, mint anyuval megbeszéltek, bizto­sak lehetünk abban, hogy a konyhaasztalon ott fekszik a levél Ibolyka szabályos betűi­vel és közli, hol vannak. Vé­letlenül sem fordul elő, hogy a megbeszélt időpontnál, i óránál később jönne haza Nem akarja, hogy anyu ag­gódjék. A három gyerek mái bejárta a környék minden k-ii erdejét, dombjait. Jóska sen, unja magát velük, mert nen, nyafogós lányok, szívesen rúg­nak kapura is, ha éppen úg% adódik. Ok hárman mindig együtt vannak. Néha csatla­koznak hozzájuk más gyere­kek is. Volt, hogy hívták messzebb őket, vagy ki a sza­bad fürdőre. Egyöntetűen visz- szautasították a hívást. Nen, érdekelte őket az sem, hogy gyávának csúfolják őket. Hár­man akartak egyet és -ez mái erőt is adott. Néha vitatkozna!9 egymás­sal, de soha nem alakul 1c, olyan ellentét, hogy azt ren­dezni ne lehessen. HÁZIMUNKÁT IS kell vé­gezni mindegyiküknek, azt is közösen végzik. Hol Katiék- nál, hol Ibolyéknál kezdik Gyorsabban és érdekesebben megy a munka, mintha egy- magukra lenne hagyva. Meg­lepetést is készítenek, igazsá­gosan, hol Katiék, hol Iboly- káék édesanyjának. Többen szerencsésnek mond­ják Ibolyka és Kati édesany­ját, pedig inkább okosak. Bi­zalmat adnak, okos bizalmat, amit gyerekeiktől elvárhatnak és bizalmat, őszinteséget kap­nak ők is. NEM TILTJÁK őket a ka­landos felfedező utaktól, de azt kikötik, hogy meddig me­hetnek el. Kiengedik őket a strandra egyedül, ha szép ide van, de nem engedik a veszé­lyes és bizonytalan szabad- fürdőt. Minden kirándulásról este 7 órára haza kell jönni. Persze, a világos nyári esté­ken ilyenkor még nem kell bent maradni, a közös vacso­ra után még kint játszhatnak 8—fél 9-ig. Az egész napi moz­gás, tevékenykedés után erre többnyire már nem is vágyód­nak. Dr. H. A.

Next

/
Thumbnails
Contents