Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-03 / 129. szám
1967. JÜNIUS 3., SZOMBAT Szamóca a piacon Az eperrel (hivatalos nevén szamócával), amelyet szerdán a fővárosi uzletekDen és piacokon árusítottak, kedden este már találkoztam. Legalábbis azzal, ami Örkényben termett a Haladás Tsz földjén. A négy- holdas epres szélen ládákban várt az átadásra. A termelők meglehetősen leverten állták körül a szépen pirosló ízes bogyókat és sopánkodtak, hogy tavaly május végén sokkal joob árat kaptak érte, amit a MÉK átvevője is igazolt. Hozzátette azonban: — Hja, a kereslet és kínálat törvénye érvényesül a piacon ... Vagyis a jó terméssel megnö- vekeaett kínálat nyomja le az árat. Kedden a 30 milliméternél nagyobb átmérőjű szamóca kilónkénti átvételi ára 12, a 20 milliméternél nagyobb 8.SO, az annál kisebb 5, a nem teljesen érett nagyszemű exportminőségűé viszont 16 forint volt. Csakhogy a Haladástól ezen a napon a MÉK nem kért exportra. Mindenesetre a tsz szamócás tagjai rendületlenül panaszkodtak az átvételi ár miatt. Hogy nem érdemes annyit vesződni ezzel a gyümölccsel. De nézzük csak. Tavaly négy hóid szamocásabol 150 mazsa gyümölcsöt er téliesített a naia- üas. Lnnyi szerepelt idei értékesítési tervében is, forintterve szinten azonos a múlt évi hozammal. ebnen az evben azonban legalább 200 mazsa termésre számíthat, es így az alacsonyabb ár enenere, a tavalyinál mégiscsak több forintot kap, ugynogy végül mégsem olyan kedvezőtlen a mérleg. Ami pedig a sopannodást illeti, hat azért ahhoz joguk van a tagoknak. lsem baj, csak tegyék. Fontos azonban, hogy — elsősorban saját érdekükben — akar panaszszó mellett is, szorgalmasan dolgozzanak. Hát ebben hiba nincs a Haladásnál. A tagok szorgalma, munkakedve teljes az epreskertben meg egyebütt is, az egész gazdaságban. Az pedig, hogy a jó munka, a szorgalom mindig meghozza a gyümölcsét — a Haladás Tsz tagjai a maguk tapasztalatából tudják — az életben bevált, igaz törvény. Sz. Üzletkötés - BNV után Műanyagszivattyú — Üvegvédő palást Balatonszéplakon, a nemzetközi újságíró üdülő szomszédságában elkészült a Hírlapkiadó Vállalat üdülőszállója. A több mint hatmillióhétszázezer forintos beruházással, festői környezetben épített kétemeletes üdülő háromágyas szobáiban 144 vendéget helyezhetnek el. Megkezdődött a cseresznyeexport A gyöngyösi vasútállomásról szerdán elindult az első idei cseresznye-szállítmány az ország határain túlra. Déligyümölcs-mérleg Az utolsó kilónyi banánszállítmányok is kikerültek az érlelő raktárakból, s ezzel befejeződött a déligyümölcs-sze- zon. Az új idényig, decemberig a déligyümölcsöket már csak a citrom és a mazsola képviseli. Az utóbbi fél évben, a szezon idején, 131S8 tonna, zömében olasz, valamint görög és török citrom került forgalomba. Ez a mennyiség elegendő volt a folyamatos ellátáshoz, minősége azónban gyakran nem volt megfelelő. Narancsot és banánt a tavalyinál többet hoztak be, mégis kevés volt belőlük. A külkereskedelem az előző évi szezonhoz képest mintegy 3 700 tonnával több, összesen 12 400 tonna narancsig vásárolt, de ez is kevésnek bizonyult. A nálunk már ismert görög, spanyol, marokkói, izraeli és olasz narancsokon kívül egyiptomi és kubai narancsot is árusítottak, minőségüknek megfelelően olcsóbban. Csaknem 50 százalékkal több banánt importáltunk, ez a mennyiség azonban távolról sem elégítette ki az igényeket. A „maszek“ könyvtáros SZEPHALOM Virágzik a Kazinczy-akác Széphalom községben az idén ismét virágba borult a Kazinczy-akác. A Kazinczy egykori kúriája helyén emelt mauzóleum mellett levő csaknem egy méter átmérőjű, mintegy nyolcméteres akácfát a nyelvújítás mestere 1807-ben ültette akkori dolgozószobájának ablaka alá. A famatuzsálem tehát az idén már százhatvanadszor hozott virágot. Az utcákon ezekben a napokban ott díszlenek a könyvsátrak. Az egyik előtt ismerősömmel találkoztam, — Ez nagyon szép. De én ismerek vaiakit Nagymaroson, aki már évek óta saját lakásán tart fenn nyilvános köl- csönkönyvtárat. Mindössze havi háromszáz forintért. Most meg akarják szüntetni, sokallják a pénzt érte. A kitüntetett szövetkezet kitüntetett tagja — VERECKI GÁBORNAK HÍVNAK és fogatos brigádvezető vagyok a dabasi Szikrában, amelyik a termelőszövetkezetek éves versenyében most kapta meg a Miniszter- tanács elismerő oklevelét. Engem meg talán egy héttel korábban a „kiváló termelőszövetkezeti dolgozó” címmel tüntettek ki. Hogy megérdemeltem-e? Gondolom. Különben nem adták volna. És, hogy a tsz megérdemelte-e? Erre csak azt mondom, nálam bizony jobban. Tavaly is megkapta ugyanezt a kitüntetést, idén még inkább rászolgált. Az egész járásban a legjobban fizeti a munkát. Most már. Mert volt idő, hogy zárszámadáskor nemhogy a járandóságunkat kifizették volna, de még egy részét sem, egy fillér nem sok, annyit sem kaptunk. Elment itt mindenkinek a kedve a munkától, magam is szántam-bántam, hogy beléptem. Kész nyomorúság volt a Szikra tagjának lenni, pedig én- fiatal koromban nagyon megszoktam a nyomorúságot. Az én apám olyan cselédember volt, hogy semmije sem volt az égvilágon, még egy nyomorult kis kunyhója sem. Én is bérben laktam családostul a faluban, de most már negyedik éve a magaméban lakom. Kis ház, egy nagyobb, meg egy kisebb szobából, konyhából és kamrából áll, az OTP meg a tsz is adott kölcsönt hozzá és a téglákból mi magunk raktuk a falakat. — A FELESÉGEM takarítónő a gimnáziumban. Gábor, a nagyobbik fiam, második éve a váci mezőgazdasági technikumban tanul, éspedig jól. Sándor, a kisebbik, idén végzi az általánost, ősszel beadom inasnak a tsz-asztalos brigádjába. ö maga választotta ezt a mesterséget. — Tudja, én 39 éves vagyok, nyolc éve léptem a Szikrába. Azelőtt négy évig a községi szeszfőzdében, azt megelőzően nyolc esztendőn át a Vörös Csillag Traktorgyárban dolgoztam. Segédmunkás, utoljára étképzős öntő voltam. Alig akartak elengedni, de én nem bírtam a gázos levegőt, meg a bejárást. Aztán bizony volt úgy, hogy szívesen vissza- keredzkedtem volna. Tavaly ellenben már 32 ezer forintot kerestem a háztájin kívül. Igaz, hogy kora reggel indulok el hazulról és késő este érek haza, de szívesen dolgozom, hiszen megkapom érte az illő fizetséget. — Nyolc év alatt három elnökünk volt, most már négy éve Herczeg József, és alatta jobb, mint az elődje, a Garai idejében, bár annál is jobb volt, mint amikor Takács volt az elnök. Azok cudar idők voltak. Most, amiért megdolgozik, azt becsülettel meg is kapja az ember. De nemcsak ezért megy jobban a munka, az is sokat jelent, hogy beleszólhatunk a dolgokba, meghallgatják a véleményünket. Három-négy hetenként összeül a vezetőség, annak tagja vagyok én is, és mindent megvitatunk. Legutóbb Rieger elvtárs, a főagronómusunk felvetette, ideje lenne már üvegházat építeni, hiszen kertészkedő tsz vagyunk. Egyetértettünk vele, mégis alaposan meghány- tuk-vetettük a kérdést. Vajon szabad-e már gondolnunk ilyen nagy kiadásra? Hozzászólt mindenki, én is, végül megbíztuk a főagronómust, nézzen utána, mibe kerülne az üvegház, aztán majd döntünk. — SZÓVAL NÁLUNK ÍGY MEGY. A tagok pedig és az alkalmazottak is, ebben az évben még jobban dolgozunk, mint ahogy tavaly. Tudja, azt szeretnénk, ha jövő ilyenkor megkaphatnánk a Miniszter- tanács zászlaját. Mert kérem, mi most már mind szeretjük a tsz-üntket, a Szikrát. Sz. E. — Átszaladtam, Gabikám, adjon már valamit olvasni az uramnak, már megint elővette a hátfájás ... Olyan is volt, hogy vasárnap délben nyitott be egy liatalasszony a kapun: gyorsan szakácskönyvet kért, elfelejtette a süteményreceptet. A járásban — úgy tudja — ő az egyetlen „maszek” könyvtáros. Először csali a tanácson akart segíteni, ma már a szívéhez nőtt a munka. Azért is fáj, hogy meg akarják szüntetni. Nem elég nagy a forgalma. Legalább 150 beiratkozott könytártagnak kellene lenni és ő csak 120 kartont tart nyilván. kapós a „Sellő, a pecsétgyűrűn” és a gazdaságos baromfi- tartás. — Hogy megy a kölcsönzés? Bejön valaki, ideáll a polc elé és kiválogatja, ami neki tetszik? — Ö, kevés az ilyen magabiztos, aki ismeri a műveket. A diákok. De a többiek, az irodalmat nem nagyon ismerők és az idősebbek megkérdezik, hogy mit vigyenek? Vagy elmondják, hogy az állomáson mondta a sógornője, barátnője, hogy ez és ez a könyv neki nagyon tetszett. Érdekes, hogy az embereket általában mennyire érdekli a közelmúlt történelme. Viszik és tanulmányozzák ezeket a műveket. Dundi kislány vágja ki az ajtót. — Anyukám, gyere a tűzhöz, mondta a nagymama, mert fut az idő és nem tudtok kimenni permetezni... A Ez a rész itt — a felsőmező — kiesik a forgalomból. A Duna és a magas vasúti töltés közé szorítva a kis utcák, a lapuló családi házak mint a falu faluja. A férfiak, fiatal- asszonyok kora hajnalonként kirajzanak, kicsit később a diákok rohannak a vonathoz. Itt maradnak a betegek, a nyugdíjasok, a nagymamák és a kicsinyek. Ritkán lépik túl a maguk alkotta határt, a fűszeres, a hentes körét. A tanácshoz bemenni már felkészülést jelent. Három évvel ezelőtt, amitr kor Kismartoni Ferencné felajánlotta, hogy helyezzék a községi fiókkönyvtárat a lakására, az édesanyja megszidta: — nincs elég dolga a két aprócska csemetéjével? Átjáróház legyen a házuk, tisztogasson mások után, csöngessenek rá napjában többször is? Akkor is és azóta is türelmesen elmagyarázza, hogy segíteni kellett valahogy. jS Ezen a tájon végképp nem volt § könyvtárnak való hely, már- 5; pedig az embereknek itt is § kell az olvasnivaló. Míg kicsik $ a gyerekek —, ha másképp § nem —, így hasznosítja peda- $ gógusvoltát. A hatalmas, csu- pa virág veranda szakszerve- $ zeti fiókkönyvtárrá vált. Még i, hivatalos órát is megállapítot- ^ tak: kedden, csütörtökön hat- ^ tól-nyolcig. Csak hát... Ki ^ tartja be? Ha megy a néni vá- § sárolni, vagy jön hazafelé a $ kisdiák az iskolából, ott men- § nek el előtte, be is térnek. * Mutatja a naplót. — Tegnap heten tizenhét könyvet vittek. Nyáron havonta átlagban 130—140 kötet a forgalmam, télen több, amikor jobban ráérnek. Ilyenkor errefelé mindenki kijár a málnásba. Állandó partnereim az iskolások. Néha négyen- öten ülnek körben és olvassák a kötelező irodalmat. Ha kérik, tanácsot is adok. A polcokon Verne sorakozik, arrébb Zola, aztán Jókai hosszú sorban és modern kalandregények. Külön rekeszben a szakkönyvek. — Különösen fontos, hogy ezekből sok legyen. Egyformán Nem vagyok szakember, mikor kifizetődő egy fiókkönyvtár fenntartása és mikor nem. öt-hatszáz kötet elenyésző hányada a szakszervezeti könyvállománynak, nem hiányozhat másutt. Kár lenne a kultúrának ezt a szelíd, családias lángját itt a falu falujában kioltani. k. m. ÜNNEPI KÖNYVHÉT, 67 JORGE AMADÓ: Az éjszaka pásztorai MEDITÁCIÓ Foto: Kotroczó A Hírlapkiadó Vállalat üdülőszállója jelenleg már mintegy 400 darabra jelentettek be igényt a: új típusokból. Ezek elődje, i POS—38-as több száz példá nya egyébként már három év< „dolgozik” külföldön — Indiában, a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, az NDK-ban é: a Német Szövetségi Köztársaságban. A BNV utáni napok más kiállított új gyártmányaiknak is hoztak üzleti sikereket. A vegyipar automatizálásábar nagy szerepet játszó pneumatikus távvezérlésű automataszelepek szállításáról is tárgyalnak, cseh, lengyel, olasz osztrák, nyugatnémet cégekkel. Ezek sorozatgyártása is most indul. A hazai piac számára készülő újdonságaik: az alumíniumnál nagyobb szilárdságú, modern formájú műanyagkilincs. az örökké tartó üvegvédő műanyagpalást, s a háziasszonyok örömére — a háztartási vízlágyító berendezések színes műanyag burkolata. f. 1. A Budapesti Nemzetközi Vásáron a könnyűipari miniszter első díját kapta a solymári PEMÜ egyik gyártmánya — az ECPO típusú műanyagszivattyú. Már meg is kezdték a sorozatgyártást, s tegnap dél- j előtt az első szivattyú nyomáspróbájának lehettünk a szemtanúi. — Miért készítik műanyagból? — A vegyiparban használatos savak, lúgok könnyen marják a fémeket, a polypropilén- ből készült szivattyúház és alkatrészei viszont ellenállnak a vegyianyagok maró hatásának. De nagy szerephez jutnak ezek a műanya gszivaty- tyúk az élelmiszer és gyógyszeriparban, az izotóplaboratóriumokban, s általában mindenütt ahol a szivattyúkon át szállított folyadéknak ab- ! szólót tisztának kel! lennie — | tájékoztat Kovács Károly műszaki osztályvezető. i — Megrendelés? — A BNV után egymás után keresték fel a különböző külföldi cégek, s A számos kiadást megért Zsubiabá és a Holt tenger szerzője, Jorge Amado, a brazil irodalom élő klasszikusa :gy csaknem már feledésbe merült műfajt keltett életre: i kópéregényt. A kedves csavargók most újabb bővérű, .zgalmas és mulatságos kalandokra indulnak Az éjszaka pásztoraiban. A kötet három pompás humorú kisregényt tartalmaz, amelyek azonban szerves egységet alkotnak, nemcsak a szintér — Salvador de Bahia — és szereplőik azonossága, aanem a történetek folytonossága révén is. Az első rész egy szabálytalan házasság „minden részletre kiterjedő” történetét mondja el. Mártim káplár, a Hírhedt nőcsábász és kiváló Hamiskártyás, aki a kényszerítő körülmények folytán Pótlóm őrmesterré lépteti elő magát, bámulatosan gyönyörű asszonyt hoz a házhoz, s ezzel furcsa bonyodalmak kerekednek Bahia külvárosában, a barakkok, és kocsmák világában. Az asszony mély sebeket éget a férfiszívekben. Különösen a „Potyavásár” nevezetes kikiáltójának, Mártim kebelbarátjának érzékeny, költői lelkivilágát kavarja fel. Az igaz barátság azonban diadalmaskodik az asszony furfangos praktikáin, s a történet nem várt fordulatot vesz... A Macskanyúzó domb el- özönlésének nevezetes históriája nem kevésbé kalandos. A deszka- és bádogviskók lakói háborúba keverednek a telek- tulajdonos pénzesládáját védelmező rendőrséggel. A domb körüli hírverés akkora hullámokat vet, hogy még a szenátus padsoraiban is felkavarodik a politika állóvize. Pártok és nézetek csapnak ösz- sze a szónoki emelvény magasán, hivatali méltóságok alatt inog meg a kényelmes bársonyszék. A sajtó, a rádió, egyszóval a nagy nyilvánosság előtt folyó ádáz küzdelem árán sikerül végre kiütni a nyeregből az ügybuzgó rendőrfőnököt, s elismertetni a külváros népének jogait Humorral, és megható szeretettel rajzolt népi alakok, a vámsok peremén élő kisemmizettek balladája ez a könyv, Jorge Amado egyik legszebb írása. Különleges, egyéni stílusával varázsolja elénk ezeket a modem kópéfigurákat, melyek minden költőifcégük, meseszerűségük ellenére is valóságos, eleven emberalakok. Humorba öltözötten s is magukban hordozzák egy távoli világ számukra furcsa társadalmi rétegének valóságos gondjait, bajait, örömeit. Ä könyvet az ünnepi könyvhétre jelentette meg a Kossuth Kiadó, Benyhe János kitűnő fordításában, Szász Endre illusztrációival. hgy