Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-24 / 147. szám

1967. JÚNIUS 24., SZOMBAT rear jutni ^iiriap 3 Technika plrni-pszichológia Fél évvel ezelőtt volt ti­zennyolc éves. A tizennyolc utáni hat hónapot itt töltötte a gyárban, kezdetben nagyon keservesen. Két hét tanuló­időt kapott, ez idő alatt csi­nálhat selejtet, bármit, el­törheti a szerszámot, nem kap érte szemrehányást. De két hét után . .. ! Két hónap után is selejtet csinált, sírt, ideges volt, félt a géptől. Más­hová helyezték, ott ismétlő­dött ugyanez. Már ott tartott, hogy kilép a Híradástechni­kai Anyagok Gyárából, ami­kor ismét új helyre került, más munkára. Az első nap Után már úgy érezte magát, mint aki nagyon régen ezt csinálja. Kézi munkát bírtak rá, nem kellett gépnek a kö­zelébe sem menni. B. Magdol­na gyári dolgozó lett... ...a megfelelő helyre — A gépnél érzett félelem nem ritkaság, különösen nem az addig falun élő, a falusi élet másféle tempójához szo­kott embereknél. A sokféle hatás, mint a másoktól való függőség — szalagmunka, tech­nológiai sort alkotó gépe­ken való munkavégzés stb. — érzése, az egy időben több dologra való koncentráció, az általános zajszint ugrássze­rű megnövekedése mind-mind olyan tényező, amely külön- külön, s együttesen még in­kább alkalmas arra, hogy kisebbrendűségi érzést — „ezt én úgysem tudom meg­csinálni" — keltsen. Az üzem­pszichológus, tehát a magam munkája — többek között ar­ra is kiterjed, hogy: a megfe­lelő ember a megfelelő hely­re. Notórius selejtgyártók- ból megbízható dolgozók lesznek sok esetben, mert al­katuknak megfelelő munka­helyre kerülnek. A modem technika egyrészt növeli az emberi idegrendszer igény- bevételét, másrészt viszont — bizonyos automatizmusok előtérbe kerülésével — az alkotói közreműködés csök­kentésével tompultságot, ki- eiégületlenséget kelthet. k.. a gép hangja Az MGM diósdi gyára kö­szörűüzemének dolgozója, N. Károlyné mondja: — Az első napokban nagyon féltem a gépen, megtörtént velem, hogy a gép „bekapta” a mun­kadarabot, csörömpölni, zö­rögni kezdett, én meg — visítani. Ügy szaladtam vé­gig a műhelyen, hogy jaj, most mi lesz, vége a világ­nak, valami nagy bajt csi­náltam ... Persze kinevettek, megnyugtattak, s megmagya­rázták, hogy mi történt. Most már én is nevetek az egé­szen, de akkor nagyon rossz volt. Három hét után már száz százalék fölött teljesí­tettem a normám, s azóta ez állandóan így van, általában 104—105 százalék körül tel­jesítek, most már ötödik hó­napja. A szorongás elmúlt be­lőlem, s ebben nagyon sokat segített, hogy néhány idő­sebb dolgozó pontról pontra elmagyarázta, lényegében mi is az, amit csinálunk, hogyan lehet már a gép hangjából megállapítani, ha valami baj van, most már ismerem a gépet, tehát nem is félek tőle. ... lő—16 kilométer szervezeteknek is sokat kel­lett tenniök azért, hogy előse­gítsék a megszokottság érzé­sének kialakulását, a megfog- hatatlannak tűnő, de nagyon is lényeges „légkör” megte­remtését. ... statisztika és elemzés A Gyapjúmosó- és Szövő­gyár üzemgazdasági főosztá­lyának vezetője: — Egy szel- faktorkezelő a napi nyolc­órás műszak alatt mintegy 15—16 kilométert gyalogol, úgy, hogy közben mindkét kezével munkát végez. A mo­dem, nagy teljesítményű gyűrűsforiógépek minimálisra csökkentik a fizikai igénybe­vételt, ugyanakkor a koráb­binál jóval nagyobb idegi megterhelést jelentenek. Az ilyen gépekre kerülő dolgo­zók egy jelentős része az el­ső héten elviselhetetlennek érzi a megváltozott körül­ményeket, kimerültségről pa­naszkodik. Éppen ezért rend­kívül fontos, hogy az átté­rést jól előkészítsük, a kere­set átmeneti kiegészítésével azonos bért biztosítsunk — tehát ne idegesítse a dolgo­zót, hogy a betanulás miatt kevesebb lesz a pénze —, jól képzett, a hibalehetőségek megelőzésének, illetve a be­következett hibák megszün­tetésének módját jól értő művezetőt állítsunk a cso­port élére. A műszaki-tech­nikai előkészítés a feladatok egyik része csupán, legalább ilyen fontos a termelés em­beri vonatkozásainak felmé­rése, ezek számításba vétele. Ez bizonyos értelemben új dolog, az iparon belül csak néhány esztendeje kezd lét- jogosultsága lenni a pszichi­kai tényezőknek, az ezekre fordított figyelemnek. ... begyakorolt mozdulatok EDI. BUDAPESTI I1ETONÁBUGYÁR Budapest XX!., Rákóczi Ferenc u. 289. (Csepel) azonnali belépéssel, jó kereseti lehetőséggel felvesz mozaikíap es betonelem- gyártói munkára férfi és női segédmunkásokat A bérezés teljesítményben történik 100%-os normakiteFesitése esetén 8,5Ö—12 Ft ló. alapbér. Azonkívül nagy gyakorlattal és kiváló képességgel rendelkező villanyszerelő, géplakatos, autószerelő, láng- és elektromos hegesztő szakmunkásokat. A bérezés időbérben történik a gyakorlati évtől tüggően ó—10,50 Ft-ig Munkásszállás és napi egyszeri meleg étkezést térítés ellenében biztosítunk Felvételre jelentkezés a gyár munkaügyi csoportjánál N. A Nagykőrösi Konzervgyár só dobozüzemének beállító la- a katosa: — Véletlenül láttam -n, csak meg, hogy az egyik nem- n- rég idekerült dolgozó, B. Mi- ö- hályné nem tart ebédszünetet, _ hanem ebédidő alatt is to­é- vább dolgozik a gépen. Mint Ij) új dolgozó röstellte, hogy nem gl sikerül teljesíteni azt a nor­íj- mát, amit a többiek számára g, előírtak, s az idő ilyen kitol- a.! dósával próbált rajta segíteni. ,st A norma természetesen jó, é- számításba veszi a néhány hét sz alatt begyakorolt rrrunkamoz- ár dulatokat, s általában hárorn- négy hét után teljesítik is. B. né is teljesítette. A baj , van, hogy az új emberek egy ^ része — nem mondom, hogy § mindenki, mert van fordított- ^ ja is — gyakorlatlanságát ^ kapkodással igyekszik ellensú- ^ lyozni, s ez vagy selejthez, § vagy rosszabb esetben bal- ^ esethez vezethet. A legegy- ^ szerűbb munkaművelet is § mozgások, mozdulatok soroza- ^ tából áll, s ezek beidegződé- ^ sét lehet könnyíteni — több- ^ szőri megmutatással, magya- ^ rázattal stb. —, de „hajtani'’ ^ semmi esetre sem. § * 1 A Papíripari Vállalat szent- ^ endrei gyára igazgatója: —^ Borítéküzemünk létesítése- $ . kor, s munkájának megkez- $ dése utón is jó ideig nem az ^ adott technológia, a géppark^ stb. volt a gond, hanem azok ^ idegi-fizikai megnyugvása- ^ nak biztosítása, akik e rész- ^ legben dolgoztak. Néhány ki- ^ vételtől eltekintve, többségük $ addig háztartásban vagy a $ mezőgazdaságban dolgozó $ lány és asszony volt, olyanok ^ tehát, akik serh az ipari szer- $ vezettség körülményeit nem ^ szokták meg, sem magát a ^ gépekkel végzett munkát. A ^ termelési nehézségek a kéz- ^ deti hónapokban nem müsza- ki-technikai eredetűek vol- ^ lak, hanem szinte kivétel nél- S kül lelkiek, idegiek, s ezért ^ nemcsak a gyár gazdasági ve- ^ - zetésének, hanem a társadalmi & 1965-ben 144 227 üzemi bal­eset történt, s ebből 574 halá­los kimenetelű volt. 1966-ban az összes üzemi balesetek szá­ma 140 993 volt, s ebből 557 követelt halálos áldozatot. A legtöbb halálos baleset — 235 — a mezőgazdaságban tör­tént. A halálos üzemi balese­tek előidéző okai között első helyen 1966-ban az anyagto­vábbító eszközök, járművek állnak, majd a maró- és rob­banóanyagok szabálytalan ke­zelése következik. — Üzemorvosi munkám során az utóbbi években ro­hamos mértékben csökken azok száma, akik leromlott fi­zikumuk okozta panaszokkal jelentkeznek — sokkal inkább a túltápláltság okoz komoly panaszokat —, de mind több azok száma, akik idegi erede­tű bajaikkal jelentkeznek az üzemorvosi rendelőben. Az idegrendszerre háruló növek­vő megterhelést csak részben lehet a bonyolultabbá váló technika számlájára írni, szá­mításba kell venni azt is, hogy az emberek jelentős része nem igazodik a megváltozott körül­mények megkívánta életmód­hoz. A szabad idő eltöltése sokaknál kimerül a televízió­nézésben, a pihentető séták például alig néhány ember programjában szerepelnek. A betegek egy része a különbö­ző nyugtatok rabja lesz. ájta- tos ügyeskedésekkel, de ha kell, ravaszkodással is, hozzá­jut ezekhez. A Ganz Műszer Művek Gö­döllői Árammérőgyára szak- szervezeti bizottsága termelé­si felelőse: — A termelési bi­zottság sűrűn találkozik olyan problémákkal, ahol a bajok forrása alapvetően nem tech­nikai-műszaki adottságokra, hanem lelki tényezőkre utal. Sok más mellett ezt a terme- • lési tanácskozásokon elhang­zó felszólalások is igazolják, ahol a dolgozók jelentős része elsősorban nem a technikai adottságokra, hanem szerve­zési, irányítási nehézségeiére panaszkodik, arra, hogy — úgymond — ez és ez „idegesí­ti”. A legkorszerűbb berende­zés is idegesítő tényező lehet, ha nem folyamatos rajta a munka, ha késik a beállító la­katos stb. ★ Újsághír: ,.A vezetőképző tanfolyamok tematikája új tárggyal bővül. Az új tan­tárgy a lélektan, az üzem­pszichológia ...” Mészáros Ottó A masiniszta masinája Egy ismerősöm figyelt fel a kertben pöfögő masinára. Elnézte egy darabig a keríté­sen át, aztán ment tovább. De attól kezdve, valahányszor ar­ra vitt az útja, mindig bekí­váncsiskodott. Egy nap az­tán eltűnt a pöfögő masina. Hetekig a kalapácsolás zaja váltotta fel. És egy nap új­ra ott pöfögött egy másik ma­sina. Amikor legközelebb ta­lálkoztunk, álló órán át me­sélt a megrokkant mozdony- vezetőről, akinek élete legna­gyobb szenvedélye a gép. A neve: Baumgartner György. Lakik Érdligeten, a Tálya utca 12. alatt. — Kétféle parasztember volt a múltban. Az egyik, aki a földet szerette a szerelem szenvedélyével, a másik, aki a gépeket. Az apám cselédem­ber volt és földet akart sze­rezni magának minden áron. Kapott is egy sírhelynyit az első világháborúban. Az har­minc esztendőre az övé lehe­tett. Mi pedig maradtunk to­vább cselédsorban, özvegy anyám és testvérek hatan. En­gem a gépek érdekeltek min­dig. A gép volt a minden. És az ma is. A gép, amely meg­könnyíti az emberek robotját és amely mindenbén enge­delmeskedik az ember akara­tának. — Nekem az volt a boldog­ság teteje, amikor traktorra ültettek tizennyolc évesen az ercsi uradalomban. Akkor a traktor még csodaszámba ment. Harmincban. Otromba nagy masina volt, de gép, okos gép. Ügy szerettem, akár a testvéreimet. Kitanultam minden csínját-bínját. Hogy miért hagytam ott mégis? Volt egy hobbym, a birkózás. Az hozott fel Pestre. A Ganz­ban kaptam munkát, mangánt tömörítettem egy tizenkét ki­lós kalapáccsal. Aztán átvett a posta, mint birkózót, így lettem előbb fűtő, majd vám­kezelő, aztán postás itt, Érdlige­ten. Itt futottam össze Lö- wey Jenő bácsivaL Ö kérdez­te meg tőlem: jönnél-e a vas­úthoz, Gyuri? A birkózásból már kitelt a sorom s engem egyre jobban emésztett a régi szerelem, a gép. Hogyne men­tem volna én már az első sza­vára. Így lettem fűtő előbb egy 328-as, majd egy 424-es masinán. És úgy éreztem megint, ez a boldogság teteje. Kezelni a hatalmas gépet, en­gedelmességre bírni s ha kor­mosán is, de bámulni és meg­csodálni a mellettünk tova­suhanó tájakat! — Az ember mindig többre vágyik. Jó volt szolgálni és szolgáltatni a pöfögő, fekete masinát. De irányítani mégis csak jobb lenne! Kitanultam a lakatos szakmát. Ez volt az első közelítő lépés. A máso­dik egy váratlan invitálás: jönnék-e figyelőnek Diesel­mozdonyra? Még hogy ilyet kérdezni tőlem! Micsoda gép­kolosszus! Reng a föld, amer­re elhalad! S aztán hogy rá­kerültem, beiratkoztam mo­tortanfolyamra. Negyvenhét évesen. Januári nap volt a vizsgám. Cudar hideg idő. Be­fagyott a fék. Csak ötven mé­terrel arrább álltam meg a kijelölt helytől. És bőgtem, akár egy taknyos kölyök. Hogy hiába volt minden, meg­buktam. De belátták, hogy nem egyedül én voltam a hi­bás. Átengedtek elégségessel, így lettem motor segédkeze­lő a 111-es BoBo-n. Ha látta volna a masinámat! Ragyo­gott azon minden, akár a pa­tikában! A legjobb vezetők pályáztak a mi gépünkre. De nem váltunk volna meg tőle semmiért. Befejeződött a békehónap Hatodszor ke­rült sor már a nemzetközi bé­kehónap megren­dezésére és — bár számszerű adatok még nem állnak rendelkezésre — elmondható, hogy az eseménysoro­zat jól betöltötte hivatását. A béke gondolata ma is eleven erő, min­den társadalmi rétegben szíves fogadtatásra ta­lált. Az Országos Béketanács arra szólította fel a be­csületes embere­ket május 9-én, hogy tegyenek mi­nél hathatósabb, minél erőtel­jesebb megmoz­dulásokkal hi­tet a világbéke mellett. Ebből Pest megye dere­kasan kivette a részét. A nagy­gyűlések és más megmozduláso k egyszerre köszön­tötték a 22 év előtti győzelmet és figyelmeztettek e feléledt fasiszta szellem járásra. Nemcsak tartal­mában, formájá­ban is gazdag volt ez a békehónap. Hangversenyek, irodalmi estek egész során szó­laltatták meg mű­vészi formában hitvallásukat a békéről. Zebe- gényben gyerekek ünnepeltek, Da- bason, Sziget­szentmiklóson, Nagykőrösön és szinte minden na­gyobb faluban kis- és nagygyű­léseken beszélget­tek a békéről. Ki­állítások, nem­zetiségi napok, kü­lönböző területen dolgozók talállco- zói, sportesemé­nyek tették mind színesebbé a béke­hónap program­ját. A hivatalos ün­nepsorozat véget ért. Szervezőiben, közreműködőiben és részvevőiben szép emléket ha­gyott. Segít, tájé­koztat és vezet mindenkit az az­óta eltelt napok újabb gondterhelt óráiban. ^rSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSsSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS* ^ ~ ..... VIZ FÜGGÖNY ALATT — A masina az udvaron? Említettem, hogy a birkózás volt kezdetben a hobbym. De hogy kiöregedtem abból, ma­radt a gép. Valahogy úgy kez­dődött, hogy unalmamban mindig rajzolgattam. Ha ke- zemügyébe került egy papír­darab, rajzoltam rá. Az álma­im. Hogyan lehetne könnyeb­ben művelni a kertet. Itt, Ér­den sok ezer keik, gyümölcsös van. De nem ez a főfoglalko­zása az embereknek. Abban csak akkor dolgoznak, ha megfáradva hazajönnek a vá­rosból. Hogyan lehetne köny- nyíteni rajtuk? Ez motoszkált bennem. így született meg négy esztendeje az eke-kapa ötlete. Vettem potom pénzért egy lerobbant 350 cm3-es mo­tort. Megjavítottam. Aztán ki­sétáltam az ócskavas telepre. Remek dolgokat találtam ott. Fillérekért. Attól kezdve oda- hordtam minden zsebpénze­met. Nem iszom, a cigarettá­ról is leszoktam, valami szen­vedélye kell, hogy legyen az embernek. Az enyém a gép. Igv építettem meg a magam erejéből az első eke-kapát. — Ez már a negyedik. A motorja tizennyolc lóerős. Ka­pál is, meg szánt, ahogy aka­rom. S elvisz egy pótkocsit is. Hogy minek csináltam? Ne­kem nincs szükségem rá. Le­százalékoltak a vasútnál, ala­csony a vérnyomásom, nehéz munkát nem végezhetek. El­adom nyolcezerért, az üzlet­ben kapható legalább a duplá­jába kerül. Nem a pénzért te­szem. Kapok a vasúttól két­ezer forintot havonta, meg­élünk abból szépen ketten az asszonnyal. Amit az eke-kapá­^ ért kapok, viszem megint az i ócskavastelepre. Megcsinálom | az ötödiket. Meg van egy ter- 5 vem ásógépre is. Valamit min- ^ dig csinálni kell, hogy ne érez- $ ze magát feleslegesnek az em- $ bér. Ha dolgozom, újra értel- § me van az életemnek. Más- § képp nagyon nehéz lenne. Ül- § ni tétlenül a kertben, a virá- § gok között. Az csak úgy élve- zet, ha pihenni húzódik az | árnyas fa alá az ember. A jól S végzett munka után. I ................................ § Gépet épít a maga erejéből, ^ pedig csak hat elemit végzett ^ az iskolában. Hatalmas, egy ^ tömbből faragott, csendes sza- 8 vú ember. Érdemes odafigyel- § ni rá. Nemcsak arra. amit 5 mond, hanem arra is, amit csi- S nál. r Prukner Pál Hivatalosan Ls beköszöntött a nyár, s ha kell már éjjel-nappal permetez a mesterséges eső a galgahévizi Rákóczi Tsz 200 holdas kertészetében. Uborkát, zöldborsót paradicsomot is termelnek a galgahévlziek, de most a cccei paprika növekedését siettetik a vízszóró-bc- rendezéssel. Ha a termés beérik, a Nagykőrösi Konzervgyárnak szállítják a paprikát (MTI Foto) Heti 42 órás csökkentett munkaidővel, Jó kereseti lehetőséggel férfi, heti 48 órás munkaidővel Jó kereseti lehetőséggel női segédmunkásokat felveszünk PAPÍRIPARI VÁLLALAT: Csepel, Duna u. 42. Jelentkezés a munkaügyi osztályon reqqel 8 órától délután 4 óráig. Telefon: 279 — 620/142 mellék

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents