Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-22 / 145. szám
f&eMap 1967. JÜNIBS 22., CSÜTÖRTÖK Tények, gondol átok vízügyben Gödöllőn, a városi Ivóníztársülat meglehetősen felzaklatta a kedélyeket. Mondják, hogy az utóbbi időben minden hivatalban minden tanácstagnál vízügyben kilincselnek az emberek, s nincs olyan pártnap, ilyen, vagy olyan gyűlés, ahol elő ne hozakodnának vele. Ügy, hogy esetenként a felszólalások kezdete előtt figyelmeztetik a gyMés részvevőit; beszélhet bárki bármiről, csak a vízügyi témát kerüljék el, mert abba teljesen felesleges volna belebonyolódni. Az emoerek lobogtatják a stencilen készült felszólítást, amelynek lényege — vagy legalábbis, amit leszűrnek belőle — bogy JOOO, azaz Háromezer forintot” kell fizetni vízmű építési hozzájárulás címén. A felszólításokat az Ivóvízlársu- lat. küldte szét a városban, s az átkok reá zúdulnak vissza; noha a tisztes szándékú, jámbor rendeltetésű társulat ráadásul törvényerejű rendelet bástyája mögül indította el az offenzívat. „én lakó vagyok, miért fizessek?”, „nekem van vizem, mit akarnak tőlem?”, „kevés a nyugdijam, kérem”, „a nevezett, akinek a felszólítást küldték, három éve halott”, „miért szólították fizetésre a családom minden tagját?” stb. Szabó I. József a társulat elnöke minden kérdésre megadja a választ. Vizet nemcsak a háztulajdonosok fogyasztanak, hanem a lakók is. A rendelet értelmében azonban a lakó a lakbér 70 százalékát visszatarthatja, s ebből az összegből fedezheti a vízműfejlesztési hozzájárulás felét. Továbbá; akinek van vize... Valóban, Gödöllőn a 30-as évek elején, a cserkészek világtalálkozója alkalmából épült egy másfél kilométernyi vízhálózat. Csakhogy ez egyrészt karbantartásra, fejlesztésre szorul, másrészt a közművesítés az egész város ügye. A többségnek nincs, vagy nem volt vize; méltányos, hogy a terhekből mindenki eg:,'formán részesedjék a vízhálózat építésének területén. A nyugdíjasok helyzetét méltányolják. Jelenleg 300 kérvény fekszik a társulat hivatalának asztalán, s akinek úgy találják, hogy 1000 forintnál kevesebb a nyugdíja, vagy a jövedelme, annak elengedik, illetve mérsékelik a hozzájárulási dij összegét. Végül, hogy elhunytaknak is kézbesítettek felszólítást, és hogy van olyan család, ahol mindenkit köteleztek a fizetésre... Megint rosszak a kimutatások. Újabb hiba vízügyben: a városi tanács pontatlan névsorokat adott az Ivó- víztársulat kezébe ... Egyetlen megnyugtató, hogy aki jogosan reklamál a társaságnál — készséggel orvosolják a panaszát ... Tanulságok Tehát itt az ideje, hogy a tanulságok összegezését elvégezzük. Érthetetlen, hogy nálunk, ahol minden 16 éven felüli állampolgárnak személyazonossági igazolványa van, évtizedes múltra tekint vissza a ki- és bejelentkezési kötelezettség; képtelenek egy kisvárosban olyan névsort készíteni, amely megnyugtatóan tisztázná, hogy melyik háztartásban ki a családfő. Érdekes továbbá, hogy miért nem tudnak Gödöllőn az Ivó- víztársulat tevékenységéről, s nevezetesen arról, hogy nem a lakosságra hárul a vízműépf- ! tés, hálózatfejlesztés teljes költsége ...? Miért nem tudják, hogy csak hozzájárr’’crM van szó, hogy 1969-ig 40 millió forintot fordítanak erre a célra, s ebből csak tízmilliót fedez a lakosság — hosszú részletekben? Először is: ma még, azt hiszem, kevés eredménnyel lehet az emberekkel írásban beszélni. Szóval kevés csak a tájékoztató brosúra, levél, miegyéb. Az élő szó erejével lehet legjobban hatni, erre azonban nem elegendő a társulat hivatalos apparátusa. Nem történt volna itt semmi baj, ha ez a vízügy már eleve, mondjuk ki: politikai kérdés... Úgy értem: széleskörű társadalmi mozgalom. Fel kell ismernünk, hogy van még itt munkálkodni való, ami a közösségi érzés fejlesztését illeti. Mert mi más — például — az ivóvíztársulás, mint a társadalmi munka, a társadalmi hozzájárulás magasabb szintű formája... Dékiss János Város — vízhálózat nélkül ? Azzal kezdenem a dolgok tisztázását, hogy soha olyan okos gondolatot, mint az ivóvíztársulás, amelynek lét- jogosultságát széles e hazában talán Gödöllőn lehet legjobban bizonyítani. Gödöllőn, mondom, ahol csak nagyon mély kutakból lehet jó ivóvizet venni, a felszínhez közeli rétegek vize ugyanis fertőzött. Még tovább: várost manapság, ahová emeletes házakat akarnak építeni, korszerű vízhálózat nélkül el sem lehet képzelni. Érvekből, gondolom, éppen elég ennyi. A társulást különben önként vállalkozó emberek alakítják, akik belépésükkor nyilatkozatban kötelezik magukat, hogy anyagi hozzájárulásukkal támogatják a vízművek építésének ügyét. A sorrend a következő: műszaki felmérést végeznek, hogy hol, milyen területeken szükséges, s lehetséges vízhálózatot telepíteni, majd megkérdezik . az itteni lakosságot, hogy hajlandó-e erre a célra áldozni. A társulás akkor alakul- meg, ha az érdekelt lakosságnak legalább 51 százaléka, vagyis több mint a fele aláírja a belépési nyilatkozatot. Elöljáróban itt mindjárt két dolgot kell megjegyezni. Nevezetesen: aki egyszer aláírta a nyilatkozatot, oly módon köteles megfelelni a vállalt hozzájárulás törlesztésének, mintha az legalábbis OTP-hitel esedékes részlete volna. Érthetően, hiszen az OTP az éveken át becsordogáló hozzájárulási összegekre hitelt ad, amit mindjárt fel is használ a társulat. A másik dolog pedig, hogy az ivóvíztársulat működési területén azoknak is fizetni kell, akik nem léptek be a tagok sorába. Ezt röviden úgy lehet megmagyarázni, hogy a kisebbségnek követnie kell a többség akaratát; nem is szólva arról, hogy ha felépül a vízhálózat, ennek mindenki egyformán haszon- élvezője. Furcsa helyzet Kétségtelen, hogy Gödöllőn kissé furcsán alakult a helyzet. Az Ivóvíztársulat 1960- ban kapta meg a működési engedélyét, s valójában kettős céllal indult: a csatornázás fejlesztése is szerepelt a programjában. A tevékenysége a mainál jóval kisebb területre korlátozódott, mindössze 1200 lakost érintett az ügyi akik közül 800-an beléptek a társulatba, 400-an nem. Ekkor még 5000 forint volt a hozzájárulási díj ösz- szege, amelynek megfizetését tíz esztendőre vállalták a társulat tagjai. Az első hibát akkor követték el a társulat szervezői, amikor azt ígérgették, hogy a házak udvarába, sőt, a lakosokba is bevezetik a vizet. Erről pedig soha sem volt szó, mindössze annyiról, hogy az utcákban építik ki a hálózatot. Menjünk azonban tovább; a hozzájárulási díjakat volt, aki fizette, volt aki nem. A társulat közben ebben az időben is tevékenykedett, ekkor még szigorúan a községi tanács oldalán. 1963-ra felújítják az úgynevezett Kálváriatározót, amely a régi, szegényes, s csaknem jelentéktelen vízhálózathoz tartozik; erről azonban később... Nem tudtak róla? A mostani zúgolódók, akik a fizetési felszólításokat lobogtatják — tanácstagok is vannak közöttük, s más közéleti emberek —, azt hangoztatják, hogy nem tudtak az Ivóvíztár- sulatról, s nem értik, hogy mit akarnak tőlük. Szabó X. József, a társulat elnöke dokumentumokat tett elém. Nyomtatott brosúra 1963-ból: Tájékoztató a Gödöllői Ivóvíztársulat megalakulásáról, működéséről és terveiről. A 15 oldalas füzet a Pest megyei Nyomdában készült 3000 példányban. De van más, kevésbé igényes tájékoztató is; a legutóbbi 1966 szeptemberéből. Miért beszél az 1963-as tájékoztató füzet a társulat megalakulásáról, amikor 1960- ban történt az alakulás? A magyarázat egyszerű, ekkor ugyanis új alapokra helyezték a társulatot. Csak á vízhálózat fejlesztése maradt a hatáskörében, a hozzájárulási díjakat 3000 forintra csökkentették s új műszaki tervek készültek, minek következtében megnövekedett az érdekelt lakosság száma; tehát új tagokat toboroztak. Ekkor 1600-ra gyarapodott az Ivóvíz- társulat tagjainak száma. Hibák Itt következik azonban a második hiba, s közvetlen utána a harmadik. A fölmérések nem voltak pontosak. Az egyik embert beszervezték tagnak, a másikat nem. Volt, akit felszólítottak, hogy fizessen, másokhoz évekig nem szólt senki. És különben is: a társulat hiába küldözgette a felszólításait, ezeket általában nem követte semmilyen intézkedés. Az adóhivatalnak ugyanis kötelessége lett volna behajtani ezeket a hozzájárulási díjakat — s ez az említett harmadik hiba —,■ erre nagyon ritkán került sor. Aki nem fizet Végül 1965-ben rendelet jelent meg, amely az ivóvíztársulatok helyzetét rendezi. A robbanás azért következett be az idén tavaszon, mert ilyen a hivatalos mozgás. Ugyanis; a rendelet végrehajtási utasítása csak tavaly, tehát egy esztendő múlva jött ki, s az ezt követő intézkedésnek ismét csak egy esztendő kellett. A lényeg röviden ennyi; a társulat régi tagjai fizessék ki a hátralékukat, mások — akik érdekeltek a vízhálózat fejlesztésének területén — vagy belépnek a tagok sorába, s ekkor hat esztendő alatt, részletekben fizethetik ki a 3000 forint hozzájárulási díjat, vagy ha nem lépnek be, — 1000 forintjával, három esztendő alatt kell kifizetniük az öss/eget. Aki nem fizet, ahhoz bekopogtat a végrehajtó. Szóval ez az ellentmondást nem tűrő felszólítás zaklatta fel Gödöllőn a kedélyeket. Részletek a hivatkozásokból: ri< O aszfaltozták a gyalogjáét a házunk előtt. Az egész itca figyelte, hogyan halad a nunka. Még a csípős kátrgny- zagot is szívesen viseltük, nert végre eltűntek a macs- zakövek, sima lett a járda, cönnyebb rajta a járás. A kis- jyerekes asszonyok pedig, akik taponta tologatják a gyerekkocsit, áldják a munkások ke- ■.enyomát. Tavaly tavasszal azonban tgy helyen felpúposodott az iszfalt. Párszor én is megbotlottam a dombocskában, nert éppen a kapunk előtt emelkedett. Az utcában meg- ndult a szóbeszéd: — Na, ilyen munkát végezlek ezek!... 4 házmesterrel egyszer zi tanakodtunk: mi lehet ennek az oka? Rosszul símí- '.ották? Vagy a téli fagy ár- 'ott meg neki, mindjárt az első esztendőben? Ezt az utóbbi gyanút aztán eloszlatta a szomszédban lakó orvos, aki az utcán tartja látóját; — Nem lehet fagy kérem, mert enyhe volt a tél. Végig működött a kocsim, pedig sokszor a hó alól lapátoltam ki... Márpedig a kocsi nem szereti a kemény fagyot. Amit meg egy ilyen kis Trabant kibír, kibírja az aszfalt is. Rossz volt az kérem az első perctől kezdve. — Így van az, ha normában csinálnak miamit!... — jelentette ki a sarki asztalos- mester. — Gyors munkában kérem nincsen köszönet!... Z pbben maradtunk aztán, s J mérlegelödve kerülgettük a gyalogjáró közepén éktelenkedő púpot. Az idén pedig, úgy március végefelé, napról napra jobban emelkedett az aszfalt, majd pár hét műim hajszálnyi repedések jelentkeztek rajta. — Na, ehol van ni!... — jegyezte meg a házmester. — Pedig ez a tél sem volt kemény ... Hümmögött és rosszalóan csóválta fejét, valahányszor kiment elsöpörni a ház elejét. Egy hete aztán kitágultak a repedések és megjelent a nyílásban egy kis zöld hajtás. Híre szaladt a dolognak, az egész utca csodájára járt, hogy mi történik itt. A házmester kihozott egy hidegvágót, meg egy kalapácsot, aztán nekiesett az aszfaltnak. Ahogy kitágította a nyílást, látjuk ám, hogy egy kis torz, görcsbe csavarodott fácska tör utat magának a napfényre. A sarki asztalosmester, mint minden fának ismerője, kijelentette: — Ez eperfa!... Eperfa ez; kérem! — tette még hozzá, s várakozóan körülnézett, me- ri-e cáfolni valaki az ő megállapítását? lyjem cáfolta senki. Az em- Ll bereknek mindegy volt, hogy milyen fa, csak álltak a csoda előtt, hogy ez a kis vacak görcs, két év alatt mit küzdött. — Hát igen kérem!... — mondta az orvos. — Egy ilyen masszív anyagon áttört. Bár az emberekben lenne ennyi akarás!... A házmester nem szólt semmit, csak vágta a kőkemény anyagot. Szép kis lyukat tágított, aztán gyökerestől kiemelte az egész csemetét. Bent a kertben talált neki helyet, kedvenc rózsái közölt... J ózsi, a körzetrendőr, három napja keresi, ki volt az a vandál, aki tönkre verte az új utat, nem volt rest, huligán módon vésővel nekiesni... — Ez kérem, a társadalmi tulajdon szándékos rongálása! ... — jelentette ki mérgesen, s azóta is fogadkozik, hogy akár a föld alól, de előteremti a tettest . . . £ s csodálatos módon, az egész utcában senki sem tudja, ki volt az a huligán ... Józsi már Róza nénit is faggatta, az asztalosmester édesanyját, aki tavasztól őszig kint ül a műhelyajtóban és sütteti magát a nappal... — Nem tudom én édeském!... — mondta az öregasz- szony. — Nem látok odáig, igen rossz már a látásom ... m szomszédok meg na- /? ponta jönnek leskelődni a drótkerítéshez) nőnek-e a kis fán a levelek? ... Tenkely Miklós Harmincadik évforduló A Mojszejev-egyiittes hazánkba érkezik A fennállásának 30. évfordulóját id-án ünneplő világhírű Mojszejev-együttes néhány hét múlva hazánkban vendégszerepei: a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadán négy előadást tartanaik, majd ezt követően a fővárosban, a Margitszigeten is fellépnek. Tamara Golovanova, az együttes egyik ismert szólistája első előfutárként látogatott el most Szegedre, ahol Tari Jánossal, a játékok igazgatójá val folytatott megbeszélés' valamint megtekintette é „betáncolta” a Dóm-téri szín padot. Megnyílt a posta történeti kiállítás : A Posta Vezérigazgatóság ! Krisztina körút 6—8: -szám : alátti múzeumában szerdán ki- í állítás nyílt az önálló Magyar t Posta 100 éves jubileuma al- ; kaiméból. ! Érdekes dokumentumok II- i lusztrálják a levelezés, a kéz- ! besítés, a távíró, a telefon és a ! rádiózás fejlődését. ! A postatörténeti kiállítást ! július 2-ig minden nap 10-től ! 19 óráig lehet megtekinteni. ; Június 21-től 26-ig alkalmi [postahivatal működik a kiálií> táson. S ! ——— I I : Tiszai Vegyikombinát jEgymilliomodik * tonna... I « j > Az 1964. októberében üzembe I helyezett Tiszai Vegyikombi- j nátban szerdán elkészült az ! egymilliomodik tonna, 20,5 í százalék hatóanyagtartalmú ! nitrogén műtrágya. Az egy- [ milliomodik tonna műtrágyát j a monori Béke Termel őszö- | vetkezetbe szállították. A gyár | dogozói egy „ajándék-tonná- 5 val” is megtoldottak a külde- | ménvt. Festmények - bélyegen $ A Posta június 22-én új bé- J lyegsorozatot bocsát ki. A $ 0,60, 1,—, 1,50, 1,70, 2,—, 2,50 ^ és 3,— forintos címletű bélye- ^ gek magyar festők alkotásait 5 ábrázolják. Ez az immár má- 5 sodik magyar festménysor ^ 720 000 fogazott és 8000 foga- 5 zatlan példányban kerül for- | galomba. A bélyegek alapraj- 5 za közös csupán az ábrázolt $ kép, az érték jelzés és a szín 5 változik értékenként 1 ------------------\ Uj lengyel | kísérleti atomreaktor $ ^ Javában folynak az új len- gyei kísérleti atomreaktor ópí- § tésének tervezési munkálatát $ Az új atomreaktor felépíté- |sére 1970 és 1972 között kerül fc sor.
