Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-17 / 141. szám

TANÁCSÜLÉST tartanak ma Üllőn, kilenc órai kezdettel. Napirenden a köz­ségben folyó megelőző orvosi tevékenység, anya- és csecse- mővédelem helyzete, valamint Bz 1967. évi költségvetés végle­ges megállapítása szerepel. Naponta háromszor * a „Főnök inkognitóban" A naigy érdeklődésre való tekintettel a „Főnök inkogni­tóban” című francia filmvíg­játékot — mely június 19-től 21-ig szerepel a mocnori film­színház műsorán — három napon keresztül, naponta há­romszor játsszák, fél öt, fél hét és fél kilenc órai kezdettel. | FÉNYKÉPEZŐGÉPPEL a királyréti KISZ-táhorhan Ügyeletes orvos Gyomron dr. Tűri Mária, Monoron dr. Bató László, Pi­lisen dr. Illanicz Elemér, Üllőn úr, Koncz Lajos, Vecsésen dr. Pauchly Géza tart ügyeletet vasárnap. — Ügyeletes gyógy­szertár Monoron a jőtéri, Ve­csésen az Andrássy telepi. Ha a járási könyvtárba megérkezik a csomag 80 ezer „mindenki könyve'' — két nap alatt azolvasóho?\ Bevezetésképpen egy szám: jelenleg 7206 olvasója van a járás könyvtárainak. De a múlt év első negyedévéhez vi­szonyítva is sokat javult a helyzet. Tavaly 6858 könyvtá­ri tagot tartottak nyilván. Hu­szonötezer-hatvankét látoga­tója volt a könyvtáraknak, eb­ben az évben 30 ezer 391. A kikölcsönzött kötetek száma az elmúlt év első negyedében 80 ezer 979, ebben az évben 90 026. A könyvtárosok jó munká­ját dicséri, hogy csaknem valamennyi köz­ségi, sőt fiókkönyvtárban nőtt az olvasók száma — Vecsésen több mint száz­zal. Azok, akik nem könyvtá­ri tagok — szívesen betérnek folyóiratot olvasni, könyveket böngészgetni. Hogy a könyvtárak, a köny­vek egyre több embernek je­lentenek szórakozást, tanulást, hasznos kikapcsolódást — túl a könyvtárosok jó propagan­damunkáján, a könyvek érde­me is. Szebb köntösben, ízlése­sebb és izgalmasabb kiadásban A monori KISZ-isták „szabadtéri” megbeszélést tartanak. Engedjem-e a táborba? Szórakozik, erősödik, okosodik a gyerek Bármerre járunk az ország­ban, mindenhol találkozha­tunk kiránduló, városnéző diákokkal, úttörőkkel. A pe­dagógusok, akik hivatássze­rűen foglalkoznak a gyermek­neveléssel, és felelősséget éreznek az ifjúság egészséges neveléséért, épp úgy, mint édes hazánk gyönyörű tájai­nak megismertetéséért, vall­ják Fényes Elek mondását: „Hazáját minden honfinak is­merni szép és hasznos .. Az utolsó osztályfőnöki órán e tábor élményeiről is beszél­tem a tanulóknak. Az őrsi portyákról, az akadályverse­nyekről és a számcsatákról, az esti, történelmet idéző tábor­tüzekről, s mindarról, amit az úttörőtábor jelent. Az óra vé­gén azt kérte egyik tanítvá­nyom, menjek el hozzájuk, és kérjem meg szüleit, hogy engedjék el őt a táborba. Az ilyen családlátogatások al­kalmával mindig felmerül a kérdés a szülőkben: elenged­jem-e gyermekemet? S a pe­dagógusnak, bármennyire is szívesen tesz eleget az ilyen kérésnek, gyakran sajnálattal kell tapasztalnia, hogy nem éri el a kívánt eredményt, a szülők hajthatatlanok maradnak. A legtöbb esetben nem anyagi okok miatt tagadják meg gyermeküktől a kirándulást, a táborozást, hanem mert féltik őt. Némelyik szülő őszintén megmondja: kislánya még soha nem volt napokig „egye­dül” távol a szülői háztól, ezért nem engedi. Vannak, akik a balatoni táborba azért nem engedik a gyereket, mert egyszer felborult egy sétaha­jó, és ki tudja, nem ismétlő­dik-e meg az idén is. Mások a megfázástól féltik a gyerme­ket, ismét mások a tér- és víz­iszonyra hivatkoznak, vagy egyszerűen csak nem engedik. S ilyen esetekben hiába a pe­dagógus minden szava, hogy a saját gyereke is ott lesz a tá­borban, és hogy a szóban forgó kislányra vagy fiúra is úgy fog vigyázni, mint a sajátjára (ha nem jobban!), a szülőt nem lehet meggyőzni. Ilyenkor nem az a baj, hogy a szülő nem meri rábízni a pedagógusra gyermekét és ez­zel megsérti a nevelő önérze­tét. Az elszomorító az, hogy a szülő a saját gyermekét fosztja meg sok szép emlékezetes élmény­től, meg számtalan új isme­rettől. Hiszen a három-négy­napos autóbuszkiránduláso­kon látottak ma már szerves kiegészítői az iskolai, földraj­zi, történelmi kémiai— tan­anyagnak, s ugyanígy az út­törőtáborokból szervezett gyár-, múzeumlátogatások és városnéző séták. Nemcsak szórakozik, erő­södik, okoskodik a gyerek a táborban, de megtanul önzet­lenül segíteni, a közösségben mozogni, mindezeken túl — hozzászokik az önállósághoz. Azok a gyerekek, akik nem vesznek részt az osztályközös­ségek iskolán kívüli megmoz­dulásaiban, az iskolában is zárkózottabbak és bátortala­nabbak, mint a többiek. „Mintha kicserélték volna a fiamat a táborban, azóta mindent megeszik, nem válogat és bát­rabb a fellépése is” — újsá­golta boldogan az egyik édes­anya örömmel. Egy másik szülő, aki személyesen is meg­győződött a tábori életről, a látogatás után így búcsúzott: „Magam is szívesen itt marad­nék még. Sajnálom, hogy már az előző évben nem enged­tem el öt...” A gyermekek sok esetben hajlandók munkát vállalni, vagy egyéb szórakozásról le­mondani csak azért, hogy részt vehessenek egy-egy táboron, országjáró túrán. S ha a szü­lőkben fel is merül az önmar­cangoló kérdés az ilyen „ve­szélyeket rejtő” kirándulások láttán, gondoljanak arra is, hogy a gyermekük generáció­jának képzettebbnek, művel­tebbnek kell lennie a szülők generációjánál. Ez ma már nemcsak lehetőség, de ha­zánk iránti kötelesség is. Palotai Sándor Csendes pihenő a klubszobában. Az időjárás késlelteti a növényápolást | Minden percnyi jó időt ki kell használni Napok óta hói esik, hol zu­hog az eső. Ügy látszik, a Me- dárd-jóslat az idén beteljese­dik. Ez azonban hátráltatja a növényápolást és a takar­mánybe takarí tás t A péteri tsz-ben érdeklőd­tünk, hogyan állnak a kapá­lással? A sok eső nálunk is leg­alább tíz nappal késleltet­te a munkákat. Ennek ellenére azonban a bur­gonya kézi kapálása befejező­dött. A töltögetés folyamato­san történik. A cukorrépa má­sodik kapálása is folyik. A legnagyobb lemaradás a ku­korica kézikapálásánál van, bár rövidesen befejezik azt is. Nagy gondot kell fordíta­niuk a szőlő permetezésére. Péteriben már harmadszor permetezik a szőlőt, igyekeznek a bajt megelőzni. A lucerna eleje már kazal­ban van. Megkezdődött a ré­tek kaszálása is. Persze ez szintén akadozik a sok eső miatt. A péteri tsz vezetődnek egyhangú véleménye, hogy S a kedvezőtlen időjárás miatt S minden percet kihasználva S kell elvégezni a növényápo- § lást. Jobb szervezésiseL, a tag- S ság aktívabb mozgatásával —. ^ ha késve is, de be lehet pótol- ^ ni a lemaradást, M. J. ^ Szabad foglalkozás az árnyas fák alatt. Somodi Imre felvételei $ SSSySSSSSSS/SSS**SSSSSff//fSSSS//SSSSSSSSSSSSfSSf/SSSS/SSSS///SSS/SS/SSS/SSS/S/S//SSSSSf/ Kis nyúl a fű alatt Ma fű, holnap széna, holnapután takarmány A KUTATÓ ÁSÓ NYOMÁBAN Őskori áldozati szentély Mendén 3000 ÉVES GABONA AZ EDÉNYEKBEN „Hetven centi mélyen a sár­ga talajban ovális elszínező­dés, amely kisebb kunyhó folt­ja lehet. Kibontását megkez­deni. Kilencven centi: csodá­latos leletek ...” így kezdődik a gyömrői múzeum 1965. évi leletmentésének ásatási nap­lója. Mi is került elő ekkor Men- de-Leányváron? A 3000 éve néma leletek tanúsága szerint a járás eddig ismert legrégibb kultikus szentélye. Egy földbe mélyített sátor­tetős, aránylag kicsi építmény volt. Belsejében „oltár” gya­nánt egy 60 centi magas sárga agyagedény állt. Emberi csont­vázat ábrázoló díszítése és for­mája alapján elképzelhető, hogy a távoli görög „mykénei kultúra” hatását mutatja az edény díszítése. Az agyagurna körül 72 apró bögrét találtunk. Volt olyan, amelyeknek belse­jében évezredekkel ezelőtt megpörkölt gabonaszemek vol­tak — teljes épségben. A meg­vizsgált magvak között házia­sított (nemesített) és vad ka­lászosok termése egyaránt elő­fordult. Az egyik kis bögre például egy orsógomb agyag díszítését tartalmazta. Egyébként a gödör fenekén találtunk agancsból csiszolt és fúrt baltát. Lehetett az mező- gazdasági szerszám, de adott esetben fegyver is. Az itt elő­került „unikum” lelet egy hor­dozható agyagtűzhely néhány nagyon töredékes darabja, amelynek egy jó állapotú pél­dányát Gomba-Várhegyen ta­láltuk meg tavaly. Maga a szentély feltehetően — a férfiak vadászatba indu­lásakor — áldozatok bemuta­tására szolgált. Mivel az ur­nán talált dombormű egy fel­fegyverzett, tőrrel és lándzsá­val ellátott férfi alakját mu­tatja, elképzelhető, hogy a férfiak a „vadászat védőszelle­mét” jelképező edény előtt mutatták be áldozataikat. Az utóbbi időben ismét meg­szaporodtak az amatőr régész- kedők. A gyömrői múzeum éppen ezért most újabb nagy­arányú leletmentésbe kezd, mert komoly veszélyt jelent az „önkéntes régészek” tevé­kenysége. A múzeum nevében kérünk minden olvasót: ne bolygassák a lelőhelyeket, mert egy-egy vitrinbe kerülő edényért vagy agancsbaltáért soha nem pótolható leletek tö­megét teszik tönkre. Rolkó István Tíz markos Zubor József kaszája — vág is öles rendet a selymes puha fűben. Brozsek Feri követi a sorban, kaszája csak amolyan kilenc markos; néhány arasszal keskenyebb is a rend. Térdig ér a fű, lesz elég széna, ha a rendek bog­lyákká gyarapodnak. A gyűj­téssel majd igyekezni kell, mert a bécsi naptár a hét vé­gére esőket mond. Riadt fogiolymama remeg a fűbe rejtett fészek fölött. Óva­tosan lendül a kasza, jókora darabon megmarad a fű, Zu­bor Mihály bácsiék vigyázó szeme gyakran visszatekint, napokon keresztül nézi, figye­li, nehogy baja essék a hasz­nos, apró madaraknak. — Levágnánk mi nyolc- kilencszáz ölet is naponta — mondja Rozman bácsi —, de vigyázni kell, mert sok a kis­nyúl, meg a tehetetlen madár­fióka, nehogy kárt tegyen bennük a kasza. Éles a kasza. Naponta több­ször kalapálják, fenik; a vízzel teli tokmány ott lóg a nad­rágszíjon, benne nedvesedik a fenőkő. És a kasza sem akár­milyen áru! Megkopott, agyon­fent szerszám valamennyi. Év­tizedek óta szolgálják a „gaz­dát”, cseng mind, mert valódi acélból készült. — Ilyennek kell lenni a jó kaszának — bi­zonygatja Kovács Sándor bri­gádtag. — Nagy munka, nehéz mun­ka ez, igaz, meg is fizeti Üllőn á Kossuth Tsz. Tizennégy- tizenöt forint a bér száz ölen­ként. Igaz, meg is kívánja az emberfia közben az itókát — mondja a 74 éves Halász bá­csi, aki versenyt kaszál a fia­talokkal, s le is teszi bizony- ] ságul most a kaszát, visszabal­lag a leterített kabátjához, üveget vesz elő, aztán nagyot húz belőle... Mert ez kaszá­lásikor, aratáskor így dukál... Persze, csak módjával. És ezt a brigád be is tartja. K. S. MAI MŰSOR MOZIK Ecser: Hogy szaladnak a iák. Gomba: Az aranycsempész (szé­les). Gyömrő: Egy név rejtélye. Maglód: A kisasszonyok később jönnek. Mende: Nyugodj meg, kedves. Monor: Tiltott vulkán. Nyáregyháza. Hűség. Péteri: Be­széljünk a nőkről. Pilis: Szerelem­csütörtök. Tápiósáp: Változó fel­hőzet. Tápiósüly: A boldog halál angyala. Úri: Elet a kastélyban. Üllő: Büdösviz (széles). Vasad: Sok hűség semmiért. Vecsés: Fény a sötétben. BAJ VAN A SAKKOZÓKKAL Üllőn a sakkélet szép múlt­ra tekinthet vissza. Mind csa­pat, mind egyéni járási verse­nyen helyezést értek el, sőt egy időben járási bajnokságot is nyertek. Az utóbbi időben a sakkozás tempója lelassult. — Üllőn nagyon jó ered­ménnyel működött a sakkcso­port, húsz-huszonöt állandó játékosunk volt. A tempó nem a játékosok miatt lassult le, hanem a versenyek hibái miatt. A sakkozást ugyan nem hagytuk abba, de a szervezett­ség megszűnt. Üllőn szeretnek sakkozni. Igazolja ezt, hogy o Hazafias Népfront klub sport- versenyére öt helybeli csapat nevezett be — mondotta Erdei Antal, az üllői sakkozók ve­zetője. A sakk az elme sportja. S ezt a sportot kár lenne abba­hagyni. Inkább fejleszte -i kel­lene. iem) Tanú Isii ff a szabálysértési £őclo&*l$mál Üllőn, június 13-án a ta­nácsháza folyosóján többen ültek aggódó arccal. Kire vár­tak, miért hivatták őket? Gyorsan kiderült. A járási ta­nács szabálysértési főelőadója tartott tárgyalást. A beidézett ügyfelekkel elbeszélgettem a folyosón. Az egyik asszony el­mondta a panaszát: — Budapesten az egyik bolt­ban különféle árukat vásárol­tam, fizettem és távoztam. Ké­sőbb jutott eszembe, hogy mo­sószert is kellett volna ven­nem. Visszamentem ugyanoda és vetfem egy Ultrát 4,20 fo­rintért. Távozás és fizetés előtt a bolt személyzete észrevette a táskámban a korábban vá­sárolt árukat. Rámfogták, hogy fizetés nélkül akartam elvinni. Hiába hivatkoztam ar­ra, hogy másodszor vásárolok, hajthatatlanok maradtak, fel­jelentettek, s most ezért va­gyok itt. Az igazság majd kiderül a tárgyaláson, de a hasonló kel­lemetlenségek elkerülése vé­gett — annál is inkább, mert az eset nem egyedülálló — ve­gyük figyelembe azt, hogy ha „önkiszolgálóboltba” megyünk, a táskánkat tegyük le, ha pe­dig erre lehetőség nincs, befe­lé menet mutassuk meg, hogy i benne lévő árukat kívülről hoztuk magunkkal. (egres) jelentek meg a szépirodaion is meg a szakirodalom is. A legújabb könyveli né­hány héttel megjelenésük után már ott vannak a könyvtárak polcain. Ha a járási könyvtárba megérkezik az új könyveke tartalmazó csomag — két nap múlva az olvasó már kiköl­csönözheti. A válogatást meg­könnyíti a katalógus. A járási könyvtár terve, hogy egy éven belül valamennyi könyvtár könyvállományát katalogi­zálják. összesen 80 ezer könyv van a könyvtárakban — s könyvenként öt cédulát szá­mítva — 400 ezer cédulát kell készíteniük. Közben persze nő is az ál­lomány, évenként tízezer kötettel, s csökken a kiselejtezett két­ezer könyvvel. A nagy községi könyvtárak­ban — Üllőn, Gyomron, Pili­sen, ahol tízezer kötet a könyvállomány — betűrendes, író, könyveim szerinti, ifjúsá­gi betűrendes katalógus lesz, a gyerekek kedvenc olvasmá­nyait pedig műfaj szerint (mese, kalandos regények) ka­talógusba sorolják. Azokban a könyvtárakban, ahol tiszteletdíjas könyvtáros van, raktárkatalógust készíte­nek. <d> * li,

Next

/
Thumbnails
Contents