Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-17 / 141. szám

1967. JÚNIUS 17., SZOMBAT "”<JC(rlap Villanófény Rombusz vagy négyzet? A hazánkban felhasznált borí­tékok mintegy $5 százaléka a Papíripari VaJllalat szentendrei gyáregységében készük Sokféle minőségű, nagyságú boríték ke­rül ki a gyár külön e célra lé­tesített üzeméből, így a többi között az L.C 6-os típusjelzésű is. Az említett borítékot eddig rom­busz formára szabott papírból hajtogatták. Mi vei évente több százezer készül belőle, tekinté­lyes az a papírmennyiség is, amit felhasználnak gyártásához. Az anyagkiliozatali norma — tehát egy mázsa, tonna papír- búi mennyi a készáru súlya — fontos gazdaságossági tényező, s ha sikerül az arányokon javí­tani, az a gyár számára plusz jövedelmet jelent. A szentendrei gyár két dolgo­zója, Molnár Béla és Rábái Já­nos a rombusz formát ítélték halálra: négyzetre szabott papír­ból kellene hajtogatni a boríté­kot. Kidolgozták ennek részle­teit, a gépeken szükséges vál­toztatásokat, s a közeimúltban már nem rombusz alakra, hanem négyzetre szabott papírlapok ke­rültek a boritékkészitő gépekre. Az eredmények az elgondolások helyességét bizonyították, a négyzetforma bevált, s kiderült, hogy évente a gyár számára 33 —34 tonna papír megtakarítását jelenti az új eljárás. A rombusz vagy négyzet „haj- togatósdi” tehát nagyonis hasz­nos játéknak bizonyult, már­tsak azért is. mert a népgazda­ság egyik leginkább anyagszü- kével küzdő ága a papírgyártás. Az alapanyag gon dal. megoldása sokféle úton lehetséges, s hiba lenne, ha közülük kifelej tődnek a belső tartalékot képező éssze­rűsítés; a két papírgyári dolgo­zó eljárása a példa rá, hogy így is lehet e gondon enyhíteni. (m. o.) Málnaszüret előtt Az ipolyvölgyi tsz-ek nagy gondja — Csata az Erdért-tel - Ki vezesse a léüzemet ? Először úgy volt, hogy a beroecebaráti Hunyadi Tsz veszi át a Dunakeszi Konzerv­gyár évek óta üzemen kívül helyezett szobi gyümölcsfel­dolgozóját. Hónapokig járkál­tak engedély után, de nem kaptak. Azután a szobi járás hét málnatermelő tsz-ének kö­zös gyümölcsfeldolgozó vállal­kozása engedélyt nyert a fel­dolgozó üzemeltetésére, éspe­dig a bernecebarátin kívül a kemencei, tésai, perőcsényi, vámosmikolai, nagybörzsönyi és ipolytölgyesi tsz, de csak arra, hogy saját termésű mál­nájából pulpot, dzsem és szörp készítéséhez egyformán fel­használható alapanyagot ké­szíthessen. Szörp készítésére azonban nem szól az engedély, azt még később meg kell sze­rezni. Némileg érthetetlen ugyan, hogy amikor a mezőgazdasági termeléstől távol eső, kifeje­zetten ipari üzemek létesítése nem ütközik akadályokba, mi lehet az oka annak, hogy mál­natermelő tsz-ek miért ne ké­szíthessenek saját termésű gyü­mölcsükből szörpöt, pillanat­nyilag viszont nem ez a hét Borkóstoló, kertészeti bemutató szövetkezet közös vállalkozá­sának problémája. Valameny- nyien elégedettek vele, hogy üzemük az első esztendőben csak pulp készítéséhez ren­dezkedik be. Nagyobb gond azonban pillanatnyilag szá­mukra, hogy még nincs a fel­dolgozó üzemnek műszaki ve­zetője. Pedig az Ipoly völgyé­ben pirul már a málna, egy hét és megkezdődhet a szüret, a szakvezető mun­kába ánílása tehát egyre sürgősebb. A tsz-ek persze már kisze­melték a műszaki vezetőt, meg is állapodtak vele, és ragasz­kodnak személyéhez. Nagy ta­pasztalatokra visszatekintő, si­keres szakmai múltú ember­ről van szó, megindulása óta és jelenleg is műszaki vezető­je az erdőgazdaságok Erdei Melléktermékeket Értékesítő Vállalata nagymarosi léüzemé­nek. Az Érdért viszont nem hajlandó a kikérésnek ele­get tenni. Ez is bizonyítéka a tsz-ek jó választásának. Még inkább halaszthatatlan a műszaki vezető munkába ál­lása a szobi üzemben e hét keddje óta. A hét tsz közös vállalkozása ugyanis 25 vagon külföldre irányu­ló, minden tartósítószer nélkül hordóba rakott, le­Ezüst-piros vonatok Több mint egy évtizede közlekedik a Széchenyi-hegy ás a Hűvösvölgy között a fiatalok vonata, az út törővasút. A forgalmi teendőket a budapesti iskoláit mintegy 600—700 jeles és jó előmenetelő tanulóiból összeállított 15 csapat látja el. A csapatok tagjai jól végzett munkájukért nyaranta két hetet a csillebérci úttörőtáborban tölthetnek el. A 11,2 km hosszú, hegyek között húzódó pálya 8 állomásán egyszerre 30 kis vasutas teljesít szolgála­tot. ÖU látják el — természetesen a „felnőtt” állcmásfőnök felügyeletével — a jegykiadás­tól kezdve a teljes forgalmi rend minden teendőjét. A kis vasutat nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek is szívesen látogatják, s közkedveltségére jellemző, hogy egy-egy nyá­ri vasárnapon 10—15 ezer utast is szállítanak a közismert ezüst-piros vonatok, (MTI Foto — Kovács Gyula felv.) sssssArssysssssssssssssssssssssssssssssssssssssrsssrssssssssssj'sssssssssfssfsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssysssssssssssssss*. Pest megyei gazdaságok a mezőgazdasági kiállításon hűtött és +13 foknál neon magasabb hőfokú málna szállítására és hűtővago­A fiatalok és a közélet Az idei mezőgazdasági ki­állításra nagymértékben ké­szülődnek Pest megye terme­lőszövetkezetei, valamint ál­lami gazdaságai is. Az előzetes adatok szerint a szántóföldi növénytermesztési és kerté­szeti bemutatókon megyénk­ből 15 termélóS2övetkezet je­lentkezett: a délegyházi Tö­rekvés, az érdi Barackvirág, a dömsödi Aranykalász, a ka- kucsi Lenin, a karcagi Űj Élet, a Kerepesi Kosisuth, a kocséri Űj Élet, a kókai Kossuth, a tápiógyörgyei Zöld Mező, az újhartyáni Új Élet, az üllői Kossuth, a valkói Űj Élet, a ráessen tlászlói Aranykalász, a vecsési Zöld Mező és a zsám- botei Petőfi. A többi között őszi barackot, búzát, uborkát, sárgarépát, zöldpaprikát, pa­radicsomot, dohányt és bor­szőlőt mutatnak be. Részt vesz a kiállításon különböző termékeivel a gödöllői Agrár­tudományi Egyetem gazdasá­ga, a tápióözelei Agrobotanikai Gazdaság és a ceglédi Kecs- késcsárdai Állami Gazdaság is. Gondolnak a bort kedvelők­re is; a Nagykőrösről részt­vevő hat termelőszövetkezet közös borkóstolóhelyet állít föL nokba rakására szerző­dött a Terimpex-szeL A szobi feldolgozó üzem hűs pincéje alkalmas a gyümölcs lehűtésére, de ehhez is szak­vezető irányítása kell, csak­úgy, mint a hordóba rakáshoz és a vagon kellő hőfokának biztosításához. A hét tsz most izgatottan ki­lincsel mindenfelé, hogy meg­szerezhesse a kiválasztott szakembert, ötmillió forint forog kockán, ha csak a hű­tött málna szállítására vonat­kozó szerződését vesszük figye­lembe. AZ UTÓBBI hónapokban nagyon sokszor került szóba nálunk az ifjúság munkája, s főként politütßi, társadalmi aktivitása. Voltak és vannak, akiket korábbi — kissé elmaraszta­ló —. ítéletük újraértékelésére késztetett a „Vádóljuk az im­perializmust!” tömeg poi i t i kai akció sikere, az idei forradal­mi ifjúsági napok sokrétűsé­ge, a közügyek iránt megnyil­vánuló fokozott érdeklődés, mely kifejezésre jut a külön­féle ifjúsági parlamentek, ün­nepi és alkalmi találkozók, termelési és kulturális verse­nyek pezsgő légkörében* a választott szervek fiatalításá­ban, vagy éppen a politikai, társadalmi ismeretek gyarapí­tásában. AKI A FORRÁST keresi, az a párt politikájának, a szocia­lizmus ügye melletti helytál­lásban találja meg az okokat Ezt a politikát, ezt a nagysze­rű ügyet azért vállalják és támogatják a fiatalok, mert érvényesülni látják alapvető érdekeiket, mert bizalom és megértő gondoskodás egyen­geti, segíti jövőre való készü­lődésüket. A JÖVÖ tudatos munkálása nem képzelhető el a felnőtt j lacsony, tömzsi, derűs arcú em- bér. Az a típus, akit nehez el­képzelni haragvó arccal, bosszúsan. Pedig soltat próbált életének ötven­nyolc esztendeje alatt. Több rosszat élt, mint jót. A kedvét azonban soha nem vesztette el. Hiába próbálta térdre kényszeríteni az élet, mindig talpra állt Vita brevis — ez a moz­gatója. Az élet rövid. — Tudja, ezért nem szabad csüg­gedni soha. Olyan keveset élünk, hogy nem szabad, lemondani az élet egyetlen napjáról sem. Aíki ezt te­szi, elherdálja az életét. — Apám nyolc gyereket nevelt fel. Parasztember volt, tizennégy hold földdel. Eger mellett éltünk, Ostorosom A hatodik elemi után hí­vatta a tanító: az Imrét taníttatni kell! Apám előbb meglepődött, aztán a zsebkendőjét rángatta elő, hogy abba rejtse megindultságát. Hogy képzeli, tanító úr, hét gyereket az eke szarva mellé állítok, ebből az egyből pedig nadrágost nevelek? Hosszú hetekbe telt, míg végre en­gedett az állandó unszolásnak és a hat elemi befejezése után beíratott az egri polgáriba. Aztán a tanítókép­ző következett. Két hónapi segédtanítóskodás után „tintanyaló” lett a községházán. S mert nem akart nyűgnek megma­radni otthon, tovább növelve a ter­het öreg apja vállán, felköltözött Pestre. Volt parkettázó és fuvarozó kétkerekű kézikocsival, kőműves a Tabán bontásánál és hűtőházi mun­kás a Ferencvárosban, üvegműipa- ros és kifutó a Lamport üzletében. Diplomával a zsebében. Mert taní­tónak nem kellett sehová. — Amikor negyven tavaszán ka­lauznak jelentkeztem a Beszkárt- hoz, letagadtam a diplomám. Csak a négy polgárit írtam a kérvényembe. A postamester 1 —„A, így felvettek. Ennyit diploma. ért akkor a Kerek húsz esztendeje dolgozik a postánál. Az érd—parkvárosi fiók­posta vezetőjeként kezdte, önálló hivatal rangjára emelte, akkor áthe­lyezték hivatalvezetőnek Érdligetra. Bár a postamesteri cím megszűnt már húsz esztendeje, mégis úgy hív­ja mindenki. Nem csak benn, a hi­vatalban, az utcán is, mindenütt. A napokban a kezembe került egy különös boríték. Címzésként csak a falu neve szerepelt rajta. A címzett neve helyett pedig egy rajz vagy in­kább karikatúra. A hatvanadik szü­letésnapjára küldtük az ismert köl­tőnek tiszteletünk jeléül. És egy ki­csit kíváncsiságból is: vajon mihez kezd a posta és a postás a különös levéllel? Visszaküldi a feladónak? Vagy a rajz alapján is megkeresik a címzettet? A levél késedelem nélkül megér­kezett rendeltetési helyére. Elkértem a költőtől, őrzöm azóta is. S vala­hányszor valamelyik ismerősöm a postát szidja levele késedelmes to­vábbításáért, ezzel a borítékkal érve­lek. — Elmesélek egy másik történetet — mondja Szerencsi Imre, az érdli­geti postamester. — Még a parkvá­rosi hivatalnak voltam a vezetője, amikor az egyik délutánon interur- bán keresik az állomásunkat. „Érd— Parkvárost keresik Szegedről. A hí­vott fél nevét nem tudjuk. Csak annyit, hogy a posta közelében lakik és templomjáró öregasszony...” összedugtuk a fejünket a két kézbe­sítővel, s nem telt bele sok idő, egyi­kük elindult a hívott félért. Persze nem az ilyen, kivételes ese­tek jellemzik a postamester munká­ját. A hétköznapok egyformán tel­nek: csekkek, expressz és ajánlott levelek, interurbán hívások, csoma­gok és bélyegek. Meg takarékbetét­könyv, totó, lottó... — Mégsem egyhangú az életünk. Az emberek jelentik változatosságát, akik szinte egymásnak adják a hi­vatal kilincsét. Az egyik barátságos és azt is elmondja, ami a legszemé­lyesebb ügye. A másik siet és perc­nyi türelme sincs. A harmadik mo­gorva és szűkszavú, szinte úgy kell kitalálni, mit is akar. A negyedik meg csak azért jön be egy húszfillé- res bélyegért, hogy közben elmesél­hesse a legfrissebb szenzációt. Ahány ember, annyi külön kis világ. Ez a mi munkánkban a vonzó, az érdekes. Az íróasztal mögött- rutinmunka, a túloldalán megannyi emberi sors. A postamester régen rang volt a faluban. Egyszerre emlegették az or­vossal, a tanítóval, a gyógyszerész­szel. Rang ma is, de csak annyiban, hogy a postamester, akárcsak az or­vos, a tanító, a gyógyszerész, nagyon sokat tud az emberekről. Tudja, hogy kinek van OTP-részlete, ki mit vásárolt hitelre, kinek mennyi pén­ze van a takarékban, ki kivel leve­lez, milyen számokat játszik meg a lottón, ki honnan kap rendszeresen csomagot. A postamester előtt nyi­tott könyv a falu élete. Tőle azon­ban soha senki nem hall szenzációt. Ez az ö életének a törvénye. Ezért bizalmasak hozzá az emberek. És a jó munka mellett ezért is tisztelik. Egy délelőttöt töltök nála a hiva­talban. Két-három percenként ér­keznek az emberek. Ezért halad ne­hezen beszélgetésünk. Első a munka, az emberek. — Nénikém, az ország nevét is ír­ja rá a levélre, ne csak a várost... A néni megszeppen. Az ország ne­vét ő bizony nem tudja. Csak azt, hogy a fia ott él valahol túl a tenge­ren. Valahol Amerikában ... Hogy Északon vagy Délen? Nem, nem tu­dom, kedves fiam... A postamester mit tehet? Töpreng kicsit, aztán leellenőrzi önmagát, majd odaírja a borítékra, a város alá az ország nevét is. — Elrontottam ezt a fránya sors­jegyet... — igy egy másik öreg, s nyújtja be az ablakon az elhibázott lottószelvényt. A postamester szó nélkül másikat ad, de akkor meg kiderül, hogy a bácsi otthon felejtette a szemüvegét. Most küldje vissza? Inkább kérdi a számokat, s maga körmöli rá a kis cédulára. Az öreg hálálkodik, ígéri, ha ötöse lesz... Így megy ez egész délelőtt. Pedig az érdligeti posta forgalma koránt­sem akkora, amekkora lehetne. Reg­gel nyolctól délután négyig jöhetnek ide az emberek. Pénzt azonban csak háromig lehet befizetni. És ez gond. Az érdligetiek többsége csak három óra után érkezik haza budapesti munkahelyéről. Más időbeosztás kel­lene a postán. Allcalmazkodóbb a munkások szabad idejéhez. A postamesternek a lakásán nincs ■ telefonja. Nem is akar. Ha letelt a szolgálat, elvonul kis kertjébe, a sző­lőtőkék közé vagy a veteményesbe és sötétedésig nem is bújik elő a csendből. A kert a hobbyja. Mondja, s hiszem neki: a magány — pihenés, a csend — a legszebb beszéd. Prukner Pál társadalom bizalma és segít­sége nélkül. Útmutatásra és bíztatásra mindig szükség lesz. A fiatalok nem nélkülö­zik ezt a segítséget Az utób­bi években amellett, hogy sokszínűbbé vált a KISZ po­litikai, társadalmi aktivitása — újszerű tevékenységi for­mákat is kezdeményez az if­júsági mozgalom. A fiatalok akkor érzik magukat „felnőtt állampolgároknak”, ha bele­szólhatnak sorsuk irányításá­ba, s a körülöttük zajló világ elrendezésébe, ha javasolhat­nak, s őszinitén elmondhatják, ami gondjuk, problémájuk, ha meghallgatják megjegyzé­seiket, ha éreztetik velük, hogy számítanak rájuk, hogy fontosak s lényeges szerepük van a társadalomban. Aki az utóbbi hónapokban, hetekben, ifjúsági parlament, politikai demonstráció, szoli­daritási munkaakció, tanács­tagi jelölő gyűlés, termelési tanácskozás, vaigv KISZ-kül- döttértekezlet részvevője volt, az meggyőződhetett arról, hogy mennyi energia, jószán- dék, okos meglátás és tenni- akarás, közéleti fűtöttség munkál a fiatalok többségé­ben. AZ ÉLÉNKÜLŐ közéleti- seggel járt együtt az elmúlt években, hónapokban a KISZ- szervezetek, bizottságok te­kintélyének, súlyának, szere­pének növekedése. Azzal, hogy igényes következetesség­gel végzik ideológiai, politi­kai, társadalmi nevelőmunká­jukat, mozgósítják a fiatalo­kat a mindennapi építőmun­kára, bevonják őket a politi­kai, gazdasági, szociális és más kérdések vitájába, még a döntések élőét, s védik — mind több lelki ismerete.sség- gel, hozzáértéssel — érdekei­ket. A KISZ Központi Bizottsá­ga egy évvel ezelőtt így fo­galmazta meg a legfontosabb teendőket. „Ne tűrd a közöm­bösséget, szóval és tettel küzdj a közösség érdekeiért!” A fia­talok körében értő visszhang­ra talált a felhívás, amely azt sugallja, hogy mindenhez van közük, minden fórumon hallatni kell szavukat, küz­deni kell a párt politikájáért, minden gond, probléma, az ő gondjuk, problémájuk is. A javaslatok, kezdeményezések, de fő!/ént a tettek fémjelzik: a bizalom légkörében erőtel­jesen bontakozik felelősségér­zetük, elkötelezettségük. Pallag Róbert, a KISZ KB. munkatársa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents