Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-13 / 137. szám

1W7. JUNTOS 13., KEDD real MEGYEI j/tíHgp A tűzi ember Régi a név: a varázslatok misztikuma sejlett mestersé­gükben, a tűzben a vörösre, majd fehérre izzó vasban, az üllőkre fektetett vason csengő kalapácsokban, a röpködő szik­rákban, a koromban, a verej­tékben. Tűzi emberek — mondták félelemmel vegyes áhítattal, s csak a kor léptei nyomán lett titokból szakma, tűzi emberből — kovács. — 1952-ben jöttem a Szent­endrei Kéziszerszámgyárba dolgozni, addig Sztálin város­ban voltam segédmunkás, itt átképzés lettem, azután ko­vács. Cím szerint. Lenni iga­zából most kezdek az lenni, mert kell ehhez tizenöt esz­tendő, míg azt mondhatja bár­ki: tudom, öreg, jó mestereim voltak, akik még Csokmyay korában jöttek ide, s minden a kisujjukban rejlett, talán még a tűznek is parancsolni tudtak. Olyanok tanítottak, mint Szojka István bácsi, Schillaher Antal, Stefanovits György és mások, akiknek mindent köszönhetek, s akik neve ma is sokat jelent a gyárban. — Sok mindent csináltam, akkor még kézzel ment a munka, egy-egy ácsbárd ki ko­vácsolásához nemcsak kala­pács kellett, hanem szem is, érzék, benne legyen az ember­ben a jelző: most jó. Manap­ság csak a metszőollók szárát hajlítjuk kézi munkával, a többi kovácsolást már a gép végzi, magam harmadik esz­tendeje laprugókat csinálok, hat-hét kiló egy-egy rugó­lap, naponta átmegy hát a ke­zemen negyven mázsa. Mert a segítő hozza az anyagot, be­rakja a kályhába, kiveszi, oda­adja, lyukasztom a gépen, be­le az olajba, húzni az olajból, le a földre, onnét a vissza­eresztő kályhába, majd abból megint a főidre, s akkor me­het a szerelésbe, ahol kötege­lik. &-;qt — Kovács, aki megtanulta a mesterségét, aki tudja iga­zán, nemigen megy el innét. Én sem mennék semmi pén­zért. Volt, hogy kétszeres pénzért hívtak valakit, még­sem ment, mert ott segéd­munkás lett volna, itt meg nem akárki egy kovács. Kell az embernek valami, amiért becsülheti magát, amibe bele­kapaszkodhat, ha cibálja az élet, ami mindig föld a talpa alatt. Másnak talán más ez, nekem a szakma. Hogy kovács lettem, hogy ránézek a kály­hára, s tudom, milyen benne a tűz, jó-e, nem-e, megérzem az anyagon, ami a kezembe jön, jó-e, vagy bizonytalan, amiről soha nem tudni, me­lyik pillanatban törik. Most kezdem csak igazán érteni az öregeket, akik mellett tanul­tam, s akik mindig azt mond­ták, hogy a vasat soha nem lehet kikóstolni. Mindig enni kell belőle. Akkor mosolyog­tam az orrom alatt, most már tudom, mennyire igazuk volt Ékre is kellett a tizenöt esz­tendő. maguk a szerszámok is kikop­tak a gyárból, bejött ide is a gép, s ő csak annyiban kötő­dik a múlthoz, hogy az ipari tanulókra azt mondja: inas... — Két műszakban dolgo­zunk, jól ismerjük egymást, régóta öcsszeszoktunk, s ez na­gyon fontos; ahol ahány em­ber, annyifelé húz, ott a mun­ka sem mehet, nálunk szeren­csére, nincsen ilyen. Mostaná­ban javul az utánpótlás is, ko­rábban hamar továbbálltak a fiatalok. Megijedtek a meleg­től, a nehéz munkától, a pi­szoktól, akik most vannak, va­lahogy megérezték valamit a vas hangjából. Mert muzsikál az, csak fül kell hozzá, akinek nincsen, az mondja, hogy csö­römpöl. — összetartó gárda a ková­csoké itt a gyárban, nincs szakrament egymásra, a vas mindenkinek egyformán ne­héz. Tizenkilenc nap nyeresé­get kaptunk, hét-nyolcszáz fo­rintot is kitesz a jutalom a jó kovácsnak évente, nagyritkán előfordul, hogy iszik ' Valaki, de ritkán. A kovácsok szeré­tik az italt, ez nem titok, nem is sajnálja senki, csak akkor igya, amikor ott az ideje, s nem, amikor mim kába jön. Mert nálunk nem mentség semmire, hogy ilyen vagy olyan munkás, ezzel nem ta­karózhat. Jó dolog, hogy nem egy-egy ember ítél, hanem maga a közösség, s ez több. Egv embernek könnyebb visz- szafelelni, a szemébe nézni, ha mindenki odaáll eléje, benne- marad a szó, s lesunyja a te­kintetét. — Egymással is kell törőd­nünk, nemcsak a vassal. A vas könnyebben adja meg magát, könnyebben hajlik, hogy hasznos formát vegyen fel. Megmondom, úgy ahogy van, sokszor idegesít a nor­ma, az a tudat, hogy ennyit és ennyit le kell adnom. Töb­bet is megcsinálnék, ha nem lenne ... Persze, van ember, nem is kevés, akire nagyon ráfér, mert máskülönben el­sétálná a napot, semmit sem csinálva. Mégis, egyszer ta­lán eljutunk addig, hogy akit jónak tartanak egy gyárban, akit már kiismertek, tudják, mit bízhatnak rá, mennyit húz el, arra azt is ráhagyják, melyik nap mennyit dolgo­zik, s mondjuk, csak azt ha­tározzák meg, havonta meny­nyit kér, követel tőle a gyár. Mert azért ebben a mostani normarendszerben — itt is, mindenütt — van egy kis okoskodás is. Aki tudna, az sem igen ad többet, mert ugye akkor előbb vagy utóbb, de az lesz a kötelezettsége. Ha azután befut egy bizony­talanabb anyag, egy rosszabb nap, akikor az Ilyen is ideges, kapkod. Nyugalom lenne, ha tudnám, egy hónap alatt eny- nyi és ennyi rugólapot kérnek tőlem... És bizalom lenne. Erezném, hogy bíznak ben­nem, hisznek nekem. így is,1 ilyesmivel is rangot lehet ad­ni a munkásembemek, nem­csak a pénzzel. Műszak után Demeter László kovács vagy egyenru­hát húz, s mint munkásőr, szolgálatba megy, vagy neki- vetkőzik, s bérelt kertjében „bolgárkodik”, ahogy mondja. Erős, kidolgozott izmú ember, s az a típus, aki nemcsak iz­mait, fejét is használja. Az a típus, aki tudja, nem elég a gép mellett dolgozni, más is van a világon. A gyár társa­dalmi bíróságának elnöke, a járásbíróságnál népi ülnök, tagja a munkaügyi bizottság­nak. Igazságot keres, tör­vényt képvisel. Az országban összesen 6100 kovács szak­munkás van, ő közülük egy. És egy azok közül, akikre azt mondjuk: kommunisták. Mészáros Ottó Kiállítási bemutatóüzem Tápiószentmártonban Pest megyei közös gazdaságok a mezőgazdasági kiállításon Nemcsak a budapesti mező- gazdasági vásárvárosban, ha­nem a termelőszövetkezetek­ben és az állami gazdaságok­ban is serényen készülnek a nyár végén megrendezésre ke­rülő Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásárra. Pest me­gyéből 15 termelőszövetkezet mutatja be legszebb termékeit a látogatóknak. Az érdi Ba­rackvirág Tszcs őszibarackkal, a dömsödi Aranykalász Tsz borszőlővel, a zsámboki Petőfi Tsz kertészeti termékekkel, a kókai Kossuth Tsz dohánnyal vesz részt a bemutatón. Ott lesznek az állami gazdaságok is. Gödöllőről az egyetem tan­gazdasága, a Kertészeti- és Szőlészeti Főiskola soroksári üzeme és a tápióezelei Agro- botanikai Kutató Intézet gaz­dasága. A tápiószentmártoni Kossuth Termelőszövetkezet­ben a kiállítás alatt bemutató üzem fogadja az érdeklődőket. Itt főként azt tanulmányoz­hatják a közös gazdaságok képviselői, milyennek kell, lennie egy termelőszövetkezeti karbantartó műhelynek, a szakszerűen kialakított gép­parknak és hogyan, lehet elvé­gezni legcélszerűbben a gép­javítást. Népművelők nyári továbbképzése Évadzáró konferencia Vácott — Festők táborozása Szentendrén Rövidesen megkezdődik a megye népművelési vezetőinek immár hagyományos nyári to­vábbképzése. A két színhely az előző évekhez hasonlóan is­mét Szentendre és Vác. A sort negyven megyei énekkarve- zeiö szentendrei tanfolyama nyitja, amely június 22-én kez­dődik és a hónap végéig tart. A főhivatású népművelők — művelődési ház igazgatók, könyvtárosok, művészeti elő­adók, népművelési felügyelők — háromnapos konferenciájá­ra június 26—28 között kerül sor Vácott A mintegy százhúsz részvevő közösen vitatja majd meg a most befejeződő nép­művelési évad tapasztalatait és tanulságait illetve a követke­ző népművelési évad legfonto­sabb célkitűzéseit és felada­tait A festők és képzőművészeti szaklcörvezetök nyári táborá­nak színhelye ismét Szentend­re lesz. Mintegy negyvenen vesznek majd részt a július 3 —15 között megrendezésre ke­rülő továbbképzésen. A szín- jálszórendezők, báboktatók és népitáncvezetők vizsgaelő­készítő tanfolyamát Vácott rendezik meg július 10—20 között ELTART A FÖLD? Ml ER TÖBBET? 80 családi otthon vagy 121 öl málnás Vita a verőcei házhelyekről Vác után, a Dunára felfűz­ve, gyöngyszemként követik egymást a községek. Körül­belül a hajlat közepén fekszik Demeter László kovács ti­zenöt éve a Szentendrei Kézi- szerszámgyár dolgozója. A Proletár munkabrigád tagja, teljesítménybérben dolgozik, havonta 2300 forint körül ke­res. A gyárigazgató a legjobb kovácsok egyikének tartja, univerzális embernek, aki „bármit meg tud csinálni”. Két gyerek apja, a fiú a nagyobb, ha elvégzi a gimnáziumot, idehozza a gyárba, szerszá­mosnak, azaz szerszámkészítő­nek, s a fiú örömmel jön. Nagyra tartja a tanulást, s igencsak sajnálja, hogy maga annak idején kirekesztődött belőle, legalább hát a fia ... Fizikai igénybevétele jelen­tősen csökkent, a kovácsoló­gépek könnyebbé teszik a munkát, a kovácsolószerszá­mok fazonja attól kíméli meg, amit a laikus annak idején úgy látott a kovácsnál, hogy ideütöget. odaütöget a kala­páccsal. Tőle még mesterei Czechhammert kértek, minden szerszámnak német neve volt, ő már csak emlékszik ezekre a nevekre, de nemhogy a név, 99 Inkább válaszd... RÓZSA FERENC HALÁLÁNAK 25. ÉVFORDULÓJÁRA egyik legrégibb településünk: Verőce. Ma a lakosság 85 szá­zaléka bejáró dolgozó, akik Vácott, vagy Budapesten kere- (sík kenyerüket. § Kürtös József vb-titkár őrömmel ad tájékoztatást, amikor a község egyik legna­gyobb' gondjáról, a házhelyek sorsáról érdeklődünk nála. — Naponta jönnek hozzánk emberek és kérdezik; mi lesz? Sok a régi, egészségtelen ház, sok a fiatal házas, akik al­bérletben, vagy a szülőknél laknak. Az utóbbi években mind több lett a betelepülőnk. Sokan szeretnének építkezni, ha tudnánk helyet adni. Azon­ban belterületen mindössze tizenkét foghíjas üres tel­künk van. Nem tudunk merre terjesz­kedni ... Illetve: 1962 tavaszán elha­tározták, hogy a falu keleti részét, a 11 holdas úgynevezett Dunamezőt parcellázzák. Nyolcvan, általában kétszáz négyszögöles nagyságú házhe­lyet alakítottak ki. Többen féltek, hogy a terület esetleg talajvízes lesz. Kihívatták a Vízügyi Főigazgatóság szakem­bereit. A vizsgálatok befejez­tével megállapították; nincs semmi baj. Akkor kijelöltek három utcasort, kettőbe a villanyt is beve­zették. — 1964-ben azonban elké­szítették a községrendezési ter­vet — jóformán a falu meg­tekintése és a mi meghallga­tásunk nélkül. Például oda tet­ték a temetőt, ahol két ásó­nyomra víz jön fel. Az álta­lunk meghatározott belterüle­tet nem fogadták el. Azóta is tart a vita. így a kijelölt tel­kek csak telekkünyvileg számí­tanak belterületnek, a község­rendezési terv szerint nem. Az érdeklődés pedig változat­lanul nagy. Jellemző, hogy a harminckilenc választókerület­ből huszonnégynek ez volt az első kérése a jelölő gyűlése­ken. Több régi tulajdonos meg­unta a herce-hurcát és il­legálisan építkezni kez­dett. A tanács pedig — jobb belátá­sa ellenére kénytelen kiróni rájuk a szabálysértési bírságot S hogy a kérdés még bonyo­lultabb legyen, a megyei ta­nács mezőgazdasági osztálya sem egyezett bele az építkezés­be, mert a talajt kiváló ter­mőföldnek tartják. — Valószínűleg így is van — ismeri el a titkár. — Még­is a falunak más a véleménye és az érdeke. Ha felszabadít­ják a területet és rendezik a belterületi vitát, egy éven be­lül megoldódnak a lakásgon­dok, annyian építkeznek. S mi ér többet? Annak a körülbelül ezerkétszáz négyszögöl málná­nak a haszna, ami most ott van, vagy nyolcvan család egészséges, villannyal, ivóvíz­zel ellátott otthona? k. m. KÜLÖNÖS helyzetért be­szélt előttem néhány hete egyik termelőszövetkezet fia­tal állatorvosa: — Elnökünk azzal tüntet ki mostanában — mondta —, hogy mások jelenlétében rész­leteket olvas föl nekem olyan újságcikkekből, riportokból, melyek a kezdő állatorvosok elhelyezkedési gondjaival fog­lalkoznak. — Miért? — csodálkoztam rá. — Hadd lássam, milyen sze­rencsém van, hogy nekem mégis jutott a képesítésemnek megfelelő munkahely. BÁR aligha akad még egy ilyen enyhén szólva: kifogá­solható „pedagógiai fogással” élő vezető az országban, nem ritkaság, hogy egyesek értet­lenül állnak a tény előtt, hogy a kormányzat bizonyos ked­vezmények nyújtásával is biz­tatja a szakembereket, tekint­sék a tsz-ekben végzett mun­kát életcélnak, telepedjenek meg a faluban, kössék össze sorsukat a szövetkezeti gaz­dákkal. Magam is hallottam már: „Nyolcvanezer forint ál­lami támogatást kap az agro- nómusunk lakásépítésre.” Vagy: „Miért kell megtéríteni az új gépész átköltözési költ­ségeit?” Olykor: „Még letele­pedési segélyt is kapott a ker­tészmérnökünk, nekünk ki adott a házra ?...” KÉTSÉGTELEN, különösen a gyöngébb gazdasági eredmé­nyeket elért tsz-ekben a tag­ság nehezen érti meg azt a helyzetet, hogy a városból jött mezőgazdasági gépészmérnök vagy állatorvos esetleg a több­szörösét keresi annak, amit a közösbe 8—10 holdnyi földte­rületét beadó alapító tag kap., De azt már nem kérdezik: va­jon elvárható-e, hogy főisko­lai vagy egyetemi \-égzettségű emberek úgy vállalják a lete­lepedést egy faluban, hogy ne kapjanak segítséget első lépé­seikhez: az otthonteremtéshez, a letelepedéssel kapcsolatos családi problémák megoldásá­hoz. KÖZTUDOTT, hogy a tsz-ek szakember-ellátottsága még így is gyönge. Az ország szán­tóterületének négyötödén gaz­dálkodó tsz-ekben 2800 felső­fokú képzettséggel rendelkező szakember tevékenykedik, a hatodakkora szántóterületet birtokló állami gazdaságokban pedig 2720. Létkérdés a terme­lőszövetkezetekben, hogy az új gazdasági mechanizmus körül­ményei között C mainál lénye­gesen több szervezni, tervezni, kereskedni tudó szakember le­gyen. Az új helyzetben ugyan­ig százak, ezrek pénze, kerese­te, boldogulása múlik azon, hogy a vezető posztokon olyan szakemberek álljanak, akik döntéseikkel okosan tudják szolgálni a közösség érdekeik Tehát a tagságnak az az érde­ke, hogy a tsz-ekben is olyan szakemberek tevékenykedje­nek, akik nem csupán részfel­adatok áttekintésére képesek, hanem ismerik a területükön fölmerült közgazdasági prob­lémákat, az értékesítés lehető­ségeit vagy nehézségeit, a munkaszervezés legkorszerűbb formáit, valamint azokat a törvényes lehetőségeket, me­lyeken belül a tsz gazdálkodá­sa kibon takozhak A tsz-ek nagyobb önállósá­ga a helyi vezetés fokozottabb szakszerűségét, rugalmasságát, ötletességét követeli meg. DE MIRE számíthat az a közösiség, ahol csak szükséges rossznak tekintik a jól képzett szakemberek jelenlétét? HISZEN KIK lehetnének jobb, értőbb szálláscsinálói a tsz-éken belül a legkorszerűbb termelési módszereknek, mun­kaszervezési megoldásoknak, mint a mezőgazdaság legin­kább képzett dolgozói, akik­nek ez a hivatásuk is. TEHÁT NEMCSAK a szo­cialista együttmunkálkodás normái kívánják meg, hogy a mezőgazdasági nagyüzemekben tevékenykedő szakemberek jó munkakörülményeket, megfe­lelő emberi bánásmódot élvez­zenek, de érdeke is ez minden tsz-tagnak. Van egy régi tré­fás paraszti szólás-mondás: „Eltart a föld, csak legyen mit ennünk!” Ami olyasfélét je­lentett, hogy majd csak meg­leszünk valahogy. A ma szán­tó-vető embere munkája nyo­mán jobb anyagi helyzetbe, kulturáltabb életkörülmények közé kiván emelkedni. Ehhez pedig a mezőgazdasági szak­emberek segítik. Fölösleges-e hát minden lehetőt megtenni azért, hogy jó otthonra, meg­értő, meleg emberi közösségre találjanak a termelőszövetke­zetekben? Bajor Nagy Ernő „Ha elfognak, inkább vá­laszd a halált, mint hogy áru­lóvá légy. Ha gyötörnek is... mindig arra gondolj, hogy a pártnak élnie kell." Nagy mű­veltségű mérnök, jótollú új­ságíró. kiválóan képzett kom­munista, nagyszerű tanító hit­vallása volt ez. Rózsa Ferencé. Életútja azoknak a két vi­lágháború között élt kommu­nista forradalmároknak a sor­sa, akik polgári családból in­dulva jutottak el a munkás- osztályhoz, a marxizmushoz. Gimnáziumot végzett. Tizen­nyolc évesen művelt, nyelve­ket beszélő, irodalmat értő, zenét szerető fiatalember. 1924-ben indult Németország­ba, hogy mérnöki diplomával térjen haza. Ekkor került kap­csolatba a német munkásosz­tállyal, a marxizmussal. És közben kiváló eredménnyel végezte el a műszaki egyete­met. Itthon egy nagy építkezés j mérnöke lett Kapcsolatot te- § remtett a munkásokkal, irá- $ nyitotta mozgalmi munkáju­kat harcra nevelte őket, helytállásra. Később a Kommunista című lap szerkesztő bizottságában dolgozott, s 1940 végén tagja lett a KMP Központi Bizott­ságának, majd titkárságának. A kort, amelyben élt nem nehéz felidézni, sokan emlé­keznek rá. Európában és az egész világon gyorsan követ­ték egymást az események. A hitleri Németország Európa és a Balkán villámháborús le- rohanása után a Szovjetunió ellen fordult. Idehaza a kommunistákra hárult a feladat, hogy rámu­tassanak az őrült pusztításra, hogy élesszék a nép lelkiisme­retét. Rózsa Ferenc sok más kommunistával, harcostársá­val együtt illegalitásba kény­szerült. A fasiszta propagandával szemben az illegális kommu­nista párt sajtó nélkül állt. Pedig az igaz szóra, a nyom­dára nagy szükség volt. Szinte a lehetetlenre vállalkoztak azok, akik dacolva a határta­lan terrorral, 1942. február 1-én kiadták az illegális Sza­bad Népet. A lap létrehozá­sában és megszervezésében Rózsa Ferenc szerkesztőnek jutott a legnagyobb szerep. Hitével, helyzetismeretével, nagy elméleti felkészültségé­vel az események lényegét ra­gadta meg. A háborús kalan­dorpolitikával szemben a de­mokratikus erők mozgósítását tűzte célul. 1942. június 1-én, tízéves il­legális pártmunka után a rendőrkopók kezére került. Kegyetlenül megkínozták, de nem vallott. „Ha elfognak, In­kább válaszd a halált, mint, hogy árulóvá légy..Testét összetörték, de hite megingat­hatatlan maradt. Bízott a sza­bad Magyarország megszüle­tésében. Halálának 25. évfordulóján arra az emberre, arra a kom­munistára emlékezünk, aki­nek eszméi lelkesítik a „prole­tár utókort”; a szocializmus híveit és harcosait. H. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents