Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-11 / 136. szám

HOHOB’VIDfiD IX. ÉVFOLYAM, 135. SZÁM 1967. JÜNIUS 11., VASÁRNAP *Háromezer facsemete — 94 tonna vaa f Uttörőmunka - a számok tükrében Érettségi a IV/d-ben: Irodalom után matematika A IV/d. osztály huszonhat tanulója ezekben a napokban telek is ott vannak az aszta- ünneplőt öltött, a sötétkék iskolai köpeny helyett matrózruhát, s fehér inget, sötét ruhát a fiúk. Fejükben a Thales-tétel Petőfi forradalmi verseivel keve­redik, s álmukban megjelenik Arany János, nem szól sem­mit, csak szigorúan, tanárurasan néz, megcsóválja a fejét. S ez éppen elég ahhoz, hogy az érettségizőt kiverje a verejték, és | Arany balladáit —■ amit pedig olyan jól tudott — azonnal el­felejtse. A valóság aztán egészen más. Az érettségi sokkal kelle­mesebb, mint a lámpalázas, tanulással eltöltött napok. Petőfi és a forradalom A IV/d-ből pénteken előtt öten ültek az asztalok mögött. Magyar irodalommal kezdték a napot. A dundi sző­ke kislány Petőfi forradalmi verseiről beszél. Papírra leír­ta a tételt, onnan olvassa fel. Néha néz csak fel, s ha a ta­nárnő közbe kérdez, gondolko­zik, aztán nehezen rakosgatva egymás után a szavakat, vá­laszol. Az embernek az az ér­zése, hogy sokkal többet tud, mint amit képes produkálni, pontosabban többet annál, amit szabadon, kapásból képes megfogalmazni. A nehézkes megfontoltság mögött lehet alapos, aprólékos tudás is. A monori gimnáziumban a kör­nyező falvakból bejárók is vizsgáznak, olyanok, akik ke­vés szóval fejezik ki magukat, akik meggondolják, mit mon­danak, akik tisztelik a szava­kat. Tételek futószalagon Még Kampf János feleli „József Attila és a munkás- osztály kapcsolatát", de az asztalon már ott vannak a matematika tételek, \ sőt a dél- francia tanár is készülődik és a fizika tételek is kéznél van­nak. A magyar tételeket minden­ki tudja, csak a köznyelv annyira szegényes olyankor, ha prózában kell elmondani, miről ír József Attila. Ábrá­zol, bemutat, idéz — mondják a felelek —, s ha már nagyon botladozik a próza, akkor a költő segítségét kérik, s — mert a versről senki és semmi sem mondhat többet, szebbet, mint maga a vers — idézik a költőt. Irodalom után matematika. Sejtelem, sejtetés, érzelmek után tények. Az egyik felelő azt mondja: talán. A tanárnő felnéz, s nem is kell szólnia, a felelő máris kijavítja: ez a bé- oldal. Pedig ez sem száraz tu­domány, csak másféleképpen szép, mint a versek. Precízen, pontosan szép, esztétikus, mert megmásíthatatlan, szép, mert. félremagyarázhatatlan. gázok teleírják a . . Hlenekkel, há­rt. Oh . /d nár a fizika té­Ion. Kora délután a IV/d túl lesz az érettségin. S ha min­den úgy sikerül, ahogy ők szeretnék, akkor közülük öten egyetemre mennek. Jogász­nak, pedagógusnak. S talán közülük is visszatér majd valaki a gimnáziumba, hogy érettségin az asztal mö­gött ülve adja oda a magyar vagy a matematika tételt. Mint Várfoki Györgyi, aki 1958-ban ebben a gimnázium­ban érettségizett, s ezen az 1967-es érettségin matemati­kából vizsgáztatta a IV/d osz­tályt (d) Tanácskozik a járási mezőgazdasági állandó bizottság Hétfőn délután egy órai kezdettel ülést tart a járási mezőgazdasági állandó bizott­ság. Az első napirendi pont témája a Monori Gépjavító Állomás felkészülése az ara­tási, cséplési munkára. A napirend előadója Jakab Sán­dor áb. tag. A beszámoló megvitatása utáin Tunyogi György a def­láció és az eróziós károk elhá­rítását szolgáló intézkedési tervet terjeszti az állandó bi­zottság elé. Harmadik napi­rendi pontként Szűcs István tájékoztató jellegű jelenté­sét hallgatják meg a traktoro­sok képzéséről. Ilyenkor — tanév végén az úttörőmunka egyik szakasza is lezárul. A nyár, áz úttörő­táborok ezernyi szépségével, élményével és romantikájá­val várja a pajtásokat. Negyven úttörőcsapat mű­ködik járásunkban közel tí?- ezer kisdobos, illetve úttörő­vel. Az úttörőmunka leg­fontosabb teendőiből szervezet­ten, alaposan és jól kivették részüket a gyerekek a tanév folyamán. A szaktárgyi versenyeken (fizikus, kémikus, matemati­kus, történész, ország-világjá­ró, stb.) 2750-en vettek részt. A kulturális szemle be­mutatóin csaknem nyolc­ezren szerepeltek. A sporttevékenységről múlt évben már olyan megállapí­tás is elhangzott, Hogy a to­vábbi tömegszervezés ez év­ben már csaknem lehetetlen. Nos, e felfogás helytelenségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy négytusán négy­ezren, kézilabdában két és fél ezren, atlétikában 3637-en, labdarúgásban kétezren vet­tek részt a versenyein. A természetjárásé a pál­ma, mert e sportágban kö­zel ötezren vettek részt. Népszerű a torna, a sakk, az asztalitenisz, de a téli sportág is. Elgondolkoztató viszont a kerékpár, a lövészet és az úszás sportágak helyzete. Úszásban például egyetlen versenyző sem uoíí. Persze, e sportág lehetőségei is kö­töttek. Szakkörökben mintegy há­romezren dolgoztak, tanultak ebben a tanévben. A résztve­vők fele szakpróbát is tett. Mintegy ezer úttörő pedig szakkörön kívül próbázott. A vöröskeresztes mozga­lomban is jól helytáll­tak úttörőink. ötven ifjúsági vöröskeresztes csoport működött, közel két­ezer taggal. Kilenc iskola és 127 osz­tály nyerte el a „Tiszta isko­la", illetve a „Tiszta, rendes osztály” címet. A kis kollektívák, csapatok példamutató részt vállaltak a társadalmi munkaakciókban is. Hetvenezer órát teljesítettek. Érdemes külön is megemlíteni, hogy 3003 facsemetét ültettek. A hasznos anyagok gyűj­tése fontos feladata úttörő­inknek. A munka jelentőségé­hez mérten jól helytálltak. Tízezer kiló papírt, 94 tonna vasat és 12 ezer kiló rongy- hulladékot gyűjtöttek. Mun­kájuknak mégis van halvány kis szépséghibája: egyetlen deka gyógynö­vényt sem gyűjtöttek út­törőink. ★ Meg kell emlékeznünk az eredményes úttörőmunka szer­vezőiről. Negyven csapatve­zető — valamennyien peda­gógusok — érdemel el­sősorban elismerést. Zömük 20—30 év közötti, tehát már a mi társadalmi rendszerünk­ben szerzett diplomát. Legfőbb segítőtársaik — a rajvezetők, többségük peda­gógus, de van közöttük diák, ipari és mezőgazdasági dolgozó is. Több mint kétszázan KISZ- tagok. Dicsérettel lehet meg­emlékeznünk a rajvezető­helyettesekről, de az őrsveze­tőkről is. M. B. „Kubából jelentkezem" Huszonnégy óra - felhők felett BŐVÜL A MAGGYÁR Háromszázötven vagon gabona befogadására nagyméretű raktár épül a monori „maggyár” területén. Az átadást szeptember elejére tervezik, reméljük, hogy a lassú ütemű munka ellenére betartják a határidőt. Képünkön a hatalmas acélváz. Foto: —ffy „ Örvendjen az egész világ! fii Legutóbb a Kun Béla téri új iskola felavatásán találko­zott Valenisik Istvánnal és kó­rusával a vecsési közönség. Igen szépen szerepeltek ez al­kalommal. A napokban felke­restük, hogy mondjon néhány szót a kórusáról. — Az új iskolaavatásnál mi­lyen műveket adtak elő? i i. — Három számot adtunk elő. Szabó Ferenc: Dal a hazáról, Podesttöl: Rád gondolok és egy kis saját szerzeményt: Élni szép. Az avatóünnepség után a fehér asztalok mellett is ösz- szeültek a vendégek, s köztük mi is. A szíves vendéglátást egy Verdi-kórusmű bemutatá­sával köszöntük meg. — Mióta vezet énekkart? — Plusz éve, de volt Pesten és Monoron is kórusom. Itt nem az iskolai énekkarokra gondolok, hanem az úgyne­vezett öntevékeny együttesek­re, melyeknek tagjai önzetle­nül, zeneszeretőiből, közösségi érdekekből jártak el dalolni. Vecsésen 1963 óta vezetek kó­rust. Volt vegyeskarom, női karom, jelenleg pedig a férfi­kórust vezetem. Kezdetben a Jókai kultúrcsoporthoz tartoz­tunk. Egy év óta pedig a ve­csési VIZÉP Vállalat gépjavító üzeméhez. — Honnan kapnak támoga­tást? — Patronálunk a VIZÉP szakszervezeti bizottsága. Tá­mogatás? ... Talán röviden annyit, hogy ez a kis lelkes gárda többet érdemelne. Átlag húszán szoktak együtt énekel­ni. Szívvel, lélekkel teszik, több támogatást érdemelné­nek. — Melyik szereplésre emlék­szik vissza szívesen? — A Kun Béla téri új álta­lános iskola avatásán szerepelt az együttes a 60. alkalommal. Emlék? Bőven akadt ebben a négy évben. Szob, Albertirsa, Budapest mellett a három he­lyi találkozóra emlékeznek szívesen a dalosok. 1964-ben tizenkét kórust, 1965-ben egy NDK-beli énekkart, tavaly a munkásőrség központi férfika­rát láttuk vendégül. Reméljük, idén sem maradunk élmények nélkül. — Ügy hallottuk, zeneszer­zéssel is foglalkozik, s nem is eredménytelenül. — Valóban írtam néhány kórusművet, s akadt köztük olyan is, amit kiadtak. — Mi a vecsési munkáskó­rus célja? Orr/^l rról-r»? n V/v V.ÖÄtf Cf'P f.. Lehetőleg elfogadni minden meghívást, s a körülmények­hez képest helytállni szürke hétköznapokon, esős időben, temetésen éppúgy, mint a da­lostalálkozókon. Az én célom? Elismertetni a lelkes dalosok munkáját! Bizonyítani azt, hogy szüksége van a társada­lomnak élő zénére, mely nevel és szórakoztat. Reméljük, hotgy 1 ’kapunk utánpótlást a VIZÉP Vállalattól és a gimnáziumtól, kapunk hangszert a tanuláshoz és programot, vidéki megbíza­tásokat, legalább félannyit, mint a labdarúgók. — Mi a véleménye a vidéki kóruséletről, van-e létjogosult- c ága? — Meggyőződésem, tapasz­talatom, hogy igen. Sajnos, a falusi énekkarokkal mostohán bánnak, mondhatnám érdem­telenül. Országos visszhang, országos panasz ez. Tehát, hogy szavakba is öntsem: nem a munkásdalosok és a kórus- vezetők valamiféle személyes­kedéséről van szó. — Hadd idézzem Kodály szavait: „Eb­ben o kis országban... nem sokat ér, ha magunknak dalo­lunk. Szebb, ha ketten össze­dalolnak, azután mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy harmónia, amiben mind , egyek lehetünk. Akkor mond- ; jak majd csak igazán. Or- 5 vendjen az egész világ! ’ Pápay Iván I ---------­^ MŰSOR MOZIK 5 Ecser: Alibi a vizen. Gomba: A ; párizsi Notre Dame (szeles). > Gyiimrö: Tenkes kapitány I—U- 5 Matiné: Mese a 12 találatról. H: 5 Úri muri. Maglód: A nagy buli 5 (széles). H: A párlzs—müncheni 5 hálókocsi. Mende: A gyilkos ha- 5 lála (széles). Monor: A pártfogolt t (széles). Matiné: Mindenki ártat- t lan. H: A hóhér (széles). Nyäregy- 5 háza: A domb. Első előadáson: t Aranyember. Péteri: Nem szoktam 5 hazudni. Pilis: Elmaradt vallomás. S Matiné: Császár parancsára. H: 5 Sellő a pecsétgyűrűn I—II. TApió- 5 sáp: A cár és a tábornok. Tápió- 5 süly: Pipák. Első előadáson: Gyá- 1 vált bandája. Úri: Boldog halál S angyala. Üllő: Csak neked (széles). ^ Matiné: Három kívánság. H: Utol- ) só vérbosszú (széles). Vasad: A 5 párizsi Notre Dame. Vecsés: Drá- 5 ga John (széles). Első előadáson: S Ars éne Lupin (széles). Matiné: Ho. 5 a tábornok? H: Fantomas vissza- 5 tér (széles). i .. Ügyeletes orvos ; Gyomron dr. Lányi Péter > (egészségház), Monoron dr. 5 Balogh József, Pilisen dr. Páz- J mány Elemér, Üllőn dr. Csík ; Pál, Vecsésen dr. Fodor Etel- Jka tart ügyeletet vasárnap. — ^Ügyeletes gyógyszertár Mono- \ ron a Vörös Hadsereg úti, Ve- 5 esésen a János utcai. mnnától mintegy 25 kilómé- erre levő repülőtéren. Kubai dőszámítás szerint 7.10 óra mn, vagyis hat óra időkésés i miénkhez viszonyítva. Gépünk lassan, méltóságtel­jesen begördült a főépület be- áratához, s a feltáruló repü- őgép ajtaján a gumikerekű épcsőn ötven boldog, vidám nagyar fiú sétált le. Itt a de- egáció vezetője, aki korábban tiutazott, a magyar nagykö­vetség részéről fogadta cso- jortunkat, majd különautó- >ússzál Havannába indultunk. Mit is lehetne e pillanatok- •ól írni? A kanadai havazás a íosszú repülőút és a sok izga- om után az örök nyár biro- lalmába értünk. Klein István Következik: Havanna fényei. *»*'-'**• ******? ui VA..U.V1, ...V— szorongva — egyszóval vegyes érzelmekkel búcsúztunk ápri­lis 5-én, délután, a titokzatos­nak tűnő hosszú út és az egy év előtt. Budapesttől Prágáig a Pan­nónia expresszel utaztunk, majd innen a menetrendszerű Prága—Sannon—Gander— Havanna légijárattal. Prágáig az út a megszokott távolsági vo­natozás örömeit hozta. A hosz- szú, fárasztó zötyögésben az izgalmat a „Kossuth rádió” ad­ta: ki tudja tovább behozni a magyar adó műsorát? — Po­zsony után minden próbálko­zás hiábavaló volt. Másnap reggel értünk Prágába, majd rövid városnézés, ebéd után — irány a repülőtér. Menetrend­szerint 16 órakor indultunk egy Brittania típusú százsze­mélyes géppel. A gép mintegy hatezer méter magasra emel­kedett. Az alattunk hömpöly­gő gomolyfelhők csillogó fod­ros hófúváshoz, hóhegyekhez hasonlítottak. Tizenkilenc óra 30 perckor han,gzott el a felhívás: min­denki csatolja be biztonsági övét — elérkezett az első ál­lomás, Sannon, Írország egyik legnagyobb légikikötője. A gép üzemanyagot vett fel, s egy gyors műszaki ellenőrzés után 21.30-kor ismét felbúgtak a motorok. Sannontól megkezdődött az éjszakai repülés, mely mind­végig felejthetetlen élmé­nyem volt. Alattunk vihar tombolt, s mi suhantunk 15 órán át az éj leple alatt. A mi óránk szerint ugyan hajnali négy óra volt, amikor Gan- derban — Kanada Űj Found- land szigetének városában — ismét leszálltunk, itt azonban még csak április 6-a, 23.30 óra volt. Erős hózivatar fogadott bennünket, s meglehetősen vastag hótakaró fedte a repü­lőteret. Kényelmesen berendezett tranzitszálló fogadott, ahol megvacsoráztunk, majd egy­órás tartózkodás után, mivel a havazás elállt, és a légköri vi­szonyok kedvezővé váltak, is­mét elhagytuk a szárazföldet. Gépünk Ganderből délnek vette az irányt, az Atlanti­óceán felett repültünk Kuba felé. A suhanó ringatásszerű kai egyvonalban először csak fel-felvillanó fénycsíkok, majd az egyre erősödő villámlások hatalmas vihart sejtettek. A gép lassan a tomboló vihar fö­lé emelkedett, körülbelül nyolc-kilencezer méterre. A látvány és érzés nem volt hétköznapi. Az erős és össze­függő villámlás szinte nappa­li fénnyel világította át a hömpölygő tornyosuló felle­geket, ami éjszaka színes tűzi­játéknak tetszett. Az idővel versenyt futva, mindig ma­gunk mögött hagyva a hajnalt, az éjszaka rendkívül elnyúlt. Végül mégis pompás méltó­sággal eljött a napfelkelte. A gépben ezekben a pilla­natokban ezt írtam: „Délnyu­gat irányba haladunk, s a gép ablakából kitekintve balra tá­vol a horizonton a felkelő nap sugarai a szivárvány min­den színét adják az elmosódó felhőzeten. Jobb oldalon szinte teljes a sötétség, csak a csilla­gok. ragyogása ad fényt, s sej­teti a közeli Amerika ködbe- burkolódzó partjait. Alattunk a felhők fátyolszerűen kúsz­nak, s a keleti fénytől zöldes­sárga, rózsaszín, majd ezüstö­sen csillogó színt festenek, át­tetszőén az óceán párás szür­kesége bukkan néha-néha fel”. Ezt követően másfél-két óra múlva tűnt fel a nap, s virradt ránk az elkövetkező egy év. Április 7. magyar idő szerint 12 órakor láttuk fel­tűnni a Bakanza szigetvilágot, majd nemsokára a várva várt kubai partokat. Gépünk lassan ereszkedett, s az elénk táruló Kuba part­vidékével egyre csodálatosabb, megkapóbb volt. Az ország, a terület légiképe: sakktáblához hasonló egyenlő négyzet, vagy téglalap elrendezésű, felosztá­sú. Közöttük erősen kirajzoló­dó műút fut, amit két oldal­ról pálmasorok szegélyeznek. A landolás pillanatában a látvány még megkapóbb volt. Elénk tárult a szavannaszerű területek élő növényzete a ma­ga természetes elrendezésé­ben, a cukornád, a rizsültetvé­nyek, mint zöld szőnyeg be­láthatatlan területeket alkot­tak. Magyar idő szerint 13.10 óra­kor értünk talajt Amerika sza-

Next

/
Thumbnails
Contents