Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-10 / 108. szám

Inter,pelltíció ; soron kívüli útjavítás ügyben Meg kívánom említeni, hogy nem ártana már a Gyömrő és Monor közötti útszakaszt is felújítani. A budapest—ceglédi műúton kívül ez az útszakasz járásunk legforgalmasabb útja. Mégis ez a legelhanyagoltabb, a legrosszabb. Ez tény. Gyomron és Gyömrő Péteri felőli bejáratánál az autóbu­szoknak és minden gépjármű­nek csökkentenie kell a sebes­séget, a szó sZoros értelmében csak lépésben lehet haladni. De az út egyéb szakaszain sem sokkal jobb a helyzet. Az útjavítás ügyét nemcsak azért teszem szóvá, mert a gödrös úton kényelmetlenebb az utazás. Ez is baj, de hogy ez a gödrös út mennyire rongál­ja a járműveket, milyen kárt okoz bennük, ez a nagyobb baj. Márpedig ezen az útsza­kaszon minden gépjármű ki van téve a rúgó, csapágy és egyéb alkatrész törésnek és az idő előtti tönkremenésnek. Tudom és megértem, hogy az útjavításoknál is figyelem­be kell venni a népgazdaság teherbíró képességét. Vannak nyilván fontosabb útszakaszok is. Jó lenne azonban, ha az illetékesek soronkívül fontoló­ra vennék, hogy soronkívül megjavíttassák a gyömrő—mo- nori útszakaszt. Muka János VIDÉKE P E S T MEG Y J: I. H I R L A P l O N K I A 0 A S A IX. ÉVFOLYAM, 107. SZÄM 1967. MÁJUS 10 . S57FRDA Jól megy a monori edénybolt Márciusban nyílt meg új he­lyén Monoron a konyhafelsze­relési szaküzlet. A vásárlók érdeklődése — és ezzel a bolt forgalma — jelentősen növe­kedett azóta. A választék bő, csaknem minden igényt kielégít. A ház­tartásban használatos hagyo­mányos lábasok, evőeszközök, darálók mellett kaphatók a legújabb műanyag tálak, tál­cák, tűzálló edények és kuk­ták. A forgalom emelkedéséhez hozzájárult, hogy tágasabb lett az üzlet, s a porcelán díszek, vázák, ajándéktárgyak és dísz­gyertyák között szabadon vá­logathat a vásárló. Részes lucernakaszálás az állattartó tsz-tagoknak A napokban ülést tartott a kávai Haladás Tsz vezető­sége. Az ülésen értékelték a tayaszi munkát és megbe­szélték a további feladato­kat. Mint ahogy tervezték, a kukoricát még május elseje előtt vállai a tér' #-met elvetették. A munka- szerződések alapján ét kimérése megkez­dődött. Befejezték a mák sara- bolását és elkezdték az egyelést. A tsz-ben már lassan ha­gyomány a máktermelés. Az idén tíz holdon termelik és mind a tíz holdat lekötötték az fmsz-szel. Kifizetődő, jó cikk a mák, a közös is, a tag­ság is megtalálja számítá­sát vele. Az utóbbi időben egyre kevesebb gazos, megműve- letlen föld van a község ha­tárában. Egyes táblákon vegysze­res gyomirtást végeznek. A vezetőségi ülésen úgy döntöttek, május 10-e körül meg kell kezdeni a lucerna kaszálását. Sajnos, az első A gombai Új Élet, Tsz-ben A szőlő nyitása, metszés« optimális időben és jó minő­ségben megtörtént. A metszést április 24-én befejezték. Nyitás előtt 150 vagon szervestrágyát használtak fel. kaszálás előreláthatólag ke­vesebb termést ad, mint amennyit vártak. Ennek oka az április végi hideg, fa­gyos idő, mely a jó zsen­ge állapotban levő lu­cernát sem kímélte. A vezetőség úgy tervezte, hogy jó termés esetén az állattartó tsz-tagoknak részes kaszálást engedélyez. Ez most az első kaszálás esetében elmarad, mert elsősorban a közös ál­lomány részére kell a ta- kaxmányt biztosítani. A má­sodik kaszálás remélhetőleg már jobban fog sikerülni. ímj) ,Miki egér, Mazsola, Manóka... Hatvan kicsi ember második otthona A ház fiatalabb, mint a la­kói. Pedig ez nem kis dolog, hiszen reggeltől délutánig há­romtól hat évesek lakják. Sok számítgatás, fejtörés előzte meg a döntést: új óvodát kel­lene építeni Üllőn, olyat, aho­vá szívesen mennek a gyere­kek, olyat, ahová besüt a nap, ahol a nyiladozó értelmű em­berkék megérzik a rend és a „szép” összefüggését Mazsola mindenütt Másfél hónapja költöztek be az új épületbe az üllői óvodá­sok. Akkor még csupaszak voltak a falak, üresek a ter­mek. Az óvó nénik munkaidő után színes papírból kivágták a gyerekek örökifjú kedven­ceit, a Miki egeret, az ártatlan tekintetű Mazsolát, Manókát, s a Futrinka utca népszerű la­kói beköltöztek az . óvodába. Igaz, hogy nem mozognak, nem beszélnek, de mégis olya­nok, — mint a tévében. A legutóbbi szülői értekezle­ten az apukák, anyukák fel­ajánlották, hogy szabad ide­jükből négy órát szívesen töl­tenek az óvodában — hadd le­gyen szép az udvar is. Az apukák padokat csinálnak, az anyukák virágokat ültetnek. S ott... ahol most csak ho­mokozó van — nemsokára hinta leng majd. Bab-híz a kapu mellett Az üllői 2. számú napközi­otthonos óvoda — melyet a községben *— hogy megkülön­böztessék a másik kettőtől — új óvodának hívnak, egy át­alakított épületben van. Há­rom gyakorlóterem, egy fekte­tő közülük, öltöző, mosdó, zu­hanyozók, mellékhelyiség, be­tegszoba, konyha, kamra, iro­da van a hosszú házban. Az udvarban van még két kis épület, az egyikben lesz majd a központi konyha — a másik kicsi ház, mely egészen a kapu mellett van — pedig olyan lesz, mintha egyenesen a me­séből varázsolták volna Üllő­re. Babák laknak majd benne, s az igazinál kisebb bútorok között három-hatéves házi­asszonyok sürgölődnek majd. A babaházban olyan rend­nek kell lennie, mint a lakás­ban. Az i.ko'a küszöbén A hatvan üllői óvodás mun­kanapja reggel nyolckor kez­dődik. Kilenckor kezdődik az igazán komoly munka — éne­kelnek, labdáznak, társasjáté­kot játszanak. Ebéd után — három óráig — kipihenik a napi fáradalmakat —, aztán felöltöznek és hazamennek. S közben megtanulnak alkal­mazkodni, gondolkozni, evés előtt kezet mosni, s a hatéve­sek pedig tízig számolni. Mert az óvoda nemcsak azért van, hogy legyen a gyereknek hol eltölteni a napot, míg a szülei dolgoznak, hanem hogy szé­pen, fokozatosan beilleszked­jék az iskolai közösségbe. <d) „Kimérték” az utolsó pesti söröslovakat Néhány éve még mindenna­pos látvány volt a fővárosban a „Kőbányai”-t szállító stráf- szekér. Évtizedekig kizárólag a lovak fuvarozták Budapes­ten a sört. A felszabadulás után a söriparban — Budapes­ten, valamint Sopronban, Pé­csett és Nagykanizsán — 200 pár ló dolgozott. Vidéken előbb mondtak fel a söröslovaknak mint a fővárosban, 1960-ban vala­mennyit eladták. Akkor még Budapesten — igaz, hogy már csak házon be­lül — a Kőbányai Sörgyár te­lepein a belső forgalmat 115 pár ló segítségével bonyolítot­ták le. A technika, a Zetor traktor és a nagyteljesítmé­nyű tankautók azonban már onnan is kiűzték a derék négylábúakat. A megmaradt utolsó 17 pesti söröslovat az elmúlt hetekben adta el a söripar. Jóllehet, még erejük teljében voltak — hiszen ár­pán, malátán éltek. A 6—7 mázsás, akár más­fél lóerősnek is nevezhető, muraköziek nem kerültek a vágóhidra, az építőipar­ban szolgálnak tovább vi­déken. A népszerű söröslovak tör­ténetéhez tartozik az is, hogy nem egy mezőgazdasági kiál­lításon nyertek díjat. A kitün­tetéseket, érmeket, oklevele­ket megőrzi a söripar, mint ahogyan gondosan ápolja az ipari műemléknek számító klasszikus söröskocsit, az úgy­nevezett Geige-féle kapcsos kocsit, amelyre függesztve a 30-as évek elején is szállítot­ták a 12 literes — egyhektós söröshordókat. Gombán is köszöntötték az anyákat Vasárnap délután közel 400 mama jelent meg a gombai általános iskola udvarán, ahol gazdag és színvonalas kultúr­műsorral köszöntötték őket az általános iskola tanulói és a kis óvodások. Arató Fe­renc iskolaigazgató megnyitó szavai után Erdélyi Lajos tanácstitkár méltatta az anyák fáradságos munkáját. A köszöntő beszéd után Ara­tó Ferencné tanárnő meleg szavakkal üdvözölte a falu egyik idős nagymamáját, öz­vegy Gubek Jánosnét, aki I számos gyermeket nevelt fel | és ezen a kis ünnepségen sok unokája is köszöntötte őt. Ezt követően a legifjabbak — 50 óvodás — kultúrműsorral ked­veskedett az anyáknak, apró ajándékokkal, virágkosarak­kal, kicsi virágvázácskákkal ajándékozták meg őket. Kiemelkedő jelensége volt az ünnepségnek az általános iskola jól betanított tánccso­portjának, a szavalókórus és az iskola énekkarának mű­sora. A mintegy másfél órás kultúrműsor után a megható­dott anyákat virágcsokrok­kal árasztották el a gyerme­kek. (izmán) A magyar szakács-cukrász válogatott sikere Angliában A napokban érkezett haza az angliai Torguayból a ha­gyományos nemzetközi gaszt­ronómiai fesztiválon részt vett magyar szakács-cukrász válo­gatott. A kilenc nemzet gaszt­ronómiai bemutatóján, a négy­tagú magyar csapat — Juhász Miklós, a Sport Szálló kony­hafőnöke, Siska József, a VII. kerületi Vendéglátóipari Vál­lalat hidegkonyha vezetője, Hámori Mihály, az Astoria S2álló fiatal szakácsa és Pus­kás Dániel, a Vörösmarty Cuk­rászda nemzetközi hírű cukrá­sza — egy arany-, egy ezüst- és négy bronzérmet nyert. Sze­replésüket ezenkívül nagydíj­jal, a „csapatmunkát” arany­éremmel jutalmazta a rende­zőség. Egymillió-hétszázezerre nő 1972-re a gázfogyasztó háztartások száma Az idén egy kézbe került, az Országos Kőolaj- és Gázipa­ri Tröszt feladata lett — Buda­pest kivételével — az egész or­szág háztartásainak gázellátá­sa. Ez része annak az 1972-ig tartó nagyarányú hétéves programnak, amely végrehaj­tására az illetékes szervek már korábban 1,4 millió fo­rint beruházási összeget irá­nyoztak elő, s most ugyanaz a szerv gondoskodik a szük­séges földgázmennyiség biz­tosításáról, a távvezetéki há­és a a */////////Ay//////////////w//////w>^^///^'//////^//////////////////////////'^ MÁSODIK VERESÉG f A Néma MADARAS Kutya a birkahodályban Nem mindennapi eset tör­tént a madarasi Kossuth Tsz birkahodályában. Az eddigi megállapítás szerint egy ku­tya hatolt a hodályba, és a birkák közül harmincat meg­sebzett. Az állatok megijed­tek, egy kis területre szorultak össze, s ennek következtében 146 birka pusztult el. Csak így ismerik, így hívják a javakorabeli embert, aki a tanács alkalmazásában áll, és mindenhol ott látni, ahol kemény, fizikai munkára van szükség. Kubikolás, parkosítás, veremásás, cipekedés. ö helytáll mindenhol. A levegő, a szél barnára cserzette arcát, tenyerét kér­gessé a csákány, az ásó, a fejsze nyele. A gyerekek zsi- bongását, járó-kelők lépteinek kopogását, motor zúgá­sát, madár csivitelését nem hallja. Mert nemcsak néma, süket is. Ezen a szép májusi vasárnap délutánon szorgosan töröm az ugart az új otthonunk körül. Gonosz, nagy téglák, tüskök, gyökerek, betontörmelékek csorbítják az ásót. Minden ásónyomnál konok ellenállásba ütközöm. Fejszével kell kivésnem a sok miegymást. Ha néha csüggedek, magam elé képzelem a virágokat, amelyek itt fognak tarkállni — és újult erővel nyúlok a fejsze után. Végre fel van forgatva a talaj. Gereblyézem, de va­lami nem stimmel. Szemügyre veszem a hosszú ágyást. Jobbról, balról mustrálgatom, s nagyon elkeseredem. Görbe is, lapos is, fura is. Egész nap dolgoztam vele, most meg milyen lett? Hirtelen felnézek. Valaki áll a kerítésen kívül és benéz. A Néma. Biztos meccsre megy, gondolom magamban, míg bólogatok neki üdvözléskép­pen. Lám, csak hogy kiöltözött — mondom magamban. Kalap és sötét ruha, még nem is láttam így. Szépen gondját viselik. Dolgozom tovább, s ahogy lehajtok, egyszeresük két fényes bakancsot látok magam előtt. Felegyenesedek, kiszórom a hajam izzadt homlokomból és zavartan de örömmel engedem át a súlyos fejszét. Mutogatom, hogy poros lesz a ruhája. De nem izgatja. Szeme az ágyúson. Nézi jobbról, nézi balról, csóválja a fejét, aztán neki­esik, itt ás hozzá, ott szélesíti, téglák, kövek repülnek egy halomba, aztán gereblyéz. De milyen másképp, mint én. Egyenes, egyenletes lesz az ágyás. így már öröm nézni. Diadalmasan néz rám, gesztikulál, magya­ráz különös hangján. Látva örömömet, boldogságomat, amit kézzel lábbal igyekszem kifejezni, nagy megelége­déssel köszön el és indul a kapu felé — talán lát még valamit a meccsből? ... Ferenczy Hanna Budaörs—Monor 2:0 (2:0) Ha valaki azt gondolja a mérkőzés eredményéből, hogy a 2:0 híven tükrözi a játék képét, és a budaörsiek símán jutottak a győzelemhez — az téved! A monori csapatnak az első félidőben voltak a helyzetei, s a második félidő­ben lelkesebben, harcosabb felfogásban játszott, s a védel­me ebben a játékrészben ki­válót nyújtott. Az első gól a monori vé­delem megingásából, már a negyedik percben a hálóban táncolt. Lélektanilag ez a le­hető legroszszabbkor jött. A budaörsiek kemény, harcos felfogásban állandóan roha­mozták a monori kaput és ki­használva a monori védők kapkodását — megszerezték második góljukat is. Akkor azt hittük, nagy gólarányú ve­reséget szenvedünk. Nem így történt. Lassan lábra kapott a monori támadósor és há­rom abszolút biztos gólhely­zetet dolgozott ki, de a szeren­csével hadilábon állt. Szabó I egy összecsapás következté­ben izomhúzódást szenvedett — és hiába jutott el a kapuig — sérült lábbal nem tudta megfelelően irányítani a lab­dát. A második félidőben Sá- ránszki játéka jelentősen fel­javult és vele együtt maga­biztosabb lett az egész véde­lem. Keményen, harcosan, nagy csatát vívtak a budaör­si támadósorral. Közben a monori csatárok is lelkesen küzdöttek az egyenlítésért. Sajnos, csak Bajkai volt kapu­ra veszélyes, gólt azonban ő sem tudott rúgni, mert a csa­tártársai nem értették meg. Sok volt a rosszul időzített, pontatlan leadás. A szöglet­arány 7:3 volt a második fél­időben a javunkra. A monori csapat ezzel el­szenvedte második vereségét: Gólaránya 7:9! Hét mérkőzé­sen hét gólt rúgott, tehát min­den találkozón átlagosan egyet. Ez önmagáért beszél. A legfontosabb feljavítani a csatársor gólerejét. Szabó K. és Fehér K. nem jár edzésre, s a rendelkezésre álló játékosok között sem található gólerős csatár. Nincs más hátra, mint jobban összekovácsolni a csa­pat egységét, növelni a kollek­tív szellemet, az összhangot, a bajtársiasságot a játékosok között. Ha egy kicsit előretekintünk — Vecsés (saját pályán), Kar- tal (idegenben), Szigetújfaiu (idegenben) — akkor láthajuk, komoly erőpróbák következ­nek. Hörömpő Jenő MÁJ MŰSOR Mozik Maglód: Hajsza a gyémántokért (széles). Monor: Az utolsó vér­bosszú (széles). Nyáregyháza: Sza­kadék felett. Tápiósüly: Kg:hábo­rú. Úri: Szárnyak. Vecsés: Velejéig romlott (széles). lózat további építéséről megfelelő működéséről, gáz szállításáról, s ehhez szervhez fut össze minden olyan információ, ami a fel­adat leggazdaságosabb, leg­sikeresebb megoldásához szük­séges. A fejlesztés egységes, évekre előre kidolgozott terv szerint folyik jelen­leg is. Ahol egyelőre megmarad a városi gázszolgáltatás — pél­dául Győrött, Szombathelyen, Pécsett, Baján, stb. — a gáz­gyárak termelését növelik, mégpedig úgy, hogy ha majd ezekre a helyekre is megérke­zik a földgáz, a gyárak azon­nal átállhassanak az új „alapanyagra”. Sokhelyütt, így például Szegeden, Debrecen­ben, Miskolcon és Székesfehér­várott még a harmadik ötéves terv időszakában teljes mér­tékben földgázzal — „vezeté­kes gázzal” — cserélik fel az eddigi városi gázt. Ezzel szemben rövidesen egyenesen a földgázszolgáltatásba kap­csolják be Békéscsabát, Kecskemétet, Kaposvárt, Gyulát. Hódmezővásár­helyt, majd a következő esztendőkben Ceglédet, Törökszentmiklóst és Szen­test is. Nagykanizsán és Za'zteger- szegen viszont, vagyis azok­ban a városokban, ahol a la­kosság már eddig is használ­ta a földgázt, tovább növelik a fogyasztók számát. Mindezek alapján 1972-ben a vezetékes gázzal ellátott' háztartások száma hazánkban a jelenlegi 450 ezerrel szem­ben előreláthatólag eléri, sőt, meg is haladja a hétszáz­ezret. Ezt a fejlődést kiegészíti a propán-bután-palackos gázel­látás bővítése azokon a terü­leteken, ahol nincs városi gáz és még hosszú ideig földgáz sem lesz. 1972-ben már több mint egymillió háztartás hasz­nál majd palackos gázt. öt év múlva együttvéve tehát az összes háztartásoknak több, mint a fele lesz gázfogyasztó.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents