Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-09 / 107. szám

^'kMívlap 1967. MÁJUS 9., KEDD A magyar szakács—cukrász | Beszélgetés az IKV-nál válogatott sikere Angliában i KÖNYVESPOLC A napokban érkezett haza az angliai Torquayból a hagyomá­nyos nemzetközi gasztronó­miai fesztiválon részt vett magyar szakács—cukrász válo­gatott. A kilenc nemzet gaszt­ronómiai bemutatóján, a négy­tagú magyar csapat — Juhász Miklós, a Sport Szálló konyha- főnöke, Siska József, a VII. kerületi Vendéglátóipari Vál­lalat hidegkonyha vezetője, Hámori Mihályaz Astoria Szálló fiatal szakácsa és Pus­kás Dániel, a Vörösmarty Cukrászda nemzetközi hírű cukrásza — egy arany-, egy ezüst- és négy bronzérmet nyert. Szereplésüket ezenkívül nagydíjjal, a „csapatmunkát” aranyéremmel jutalmazta a rendezőség KOLESD Export-trapista Tízezer kiló trapista sajtot indítottak útnak Szekszárdról New Yorkba. A Kölesden ké­szült sajtot a HUNGAROCA- MION Vállalat gépkocsija vi­szi a hamburgi kikötőbe, on­nan pedig hajóval szállítják tovább. A vidék, amelynek a szekszárdi sajtérlelő a köz­pontja, már az idén több mint százezer kiló sajtot szállított az NDK-ba és Csehszlovákiá­ba. Ai új gazdaságirányítási kísérleteiről elvek A Pest megyei Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat, ame­lyet a IX. kongresszus tiszte­letére indított versenyben elért eredményeiért néhány napja a megyei pártbizottság zászlóval tüntetett ki, idesto­va másfél éve kísérleti vál­lalat. A Belkereskedelmi Mi­nisztérium ugyanis 1966. ja­nuár elsején megbízta a gaz­daságirányítási rendszer egyes új elemei bevezetésének ki­próbálásával. A Pest me­gyei kiskereskedelmi válla­latok közül egyedül és az egész országban rajta kívül még nyolc vállalat vesz részt ebben a kísérletben. — Ennyi idő óta bizonyára bő tapasztalatokat szereztek. Hogyan vált be eddig a kísér­let? — kérdezzük örsi Ferenc Igazgatót. — Hogyan vált be? így is, úgy is — válaszolja kérdé­sünkre* aztán magyarázatul hozzáfűzi, hogy az új gaz­daságirányítás most kipró­bált elemei sokfélék. — A bérezésben biztosított szaba­dabb kéz például nagyon jól Fesztivál a KISZ nélkül MEG AKARTAM ÍRNI, hogy n múlt héten lezajlott az Or­szágos Egyetemi és Főiskolai amatőrfilm-fesztivál, s hogy húsz amatőr filmet bírált el a hivatásos filmesekből és ama­tőrökből álló zsűri, természe­tesen nagyszámú érdeklődő je­lenlétében. Meg akartam írni röviden, hogy milyen témák foglalkoztatják ma e fesztivál szerint az amatőr filmeseket, —, hogy természetesen első­sorban az ifjúság, s az egyete­mi, főiskolai élet. Meg akar­tam írni, hogy milyen érdekes élmény volt Balta G. Tűit?ás egyetemi hallgató kisfilmje, mellyel a zsűri megosztott nagydíját nyerte el. Érdekes és sikeres kísérlet ez a trükk- filmezés alkotóelemeinek, a színeknek, formáknak, vona­laknak öntörvényűk szerinti alkalmazására. Kogy jól ért­sük : színes papírdarabkák-f i- gurákat, például emberi ala­kokat alkotnak, de egyúttal megtartják saját tulajdonságu­kat is, tehát, hogy eredetileg színes papírdarabok. Labdázó fiút formálnak, s úgy ugrál­nak, ahogyan a kéz, a láb, a labda mozog, azután szétröp­pennek váratlan szeszéllyel, ahogy a színes papírdarab­kák röpülnek. E kettősség számtalan szellemes, újszerű ötletet sugall. A mondanivaló mindig megmarad a realitá­soknál, de ugyanakkor több is annál. Nem egészen hagyo­mány nélküli, de nálunk eddig kiaknázatlan lehetőségeket nyit a korlátozott technikai lehetőségekkel rendelkező amatőr filmesek előtt. EZT AKARTAM ELMON­DANI, s még sajnálkozva azt is, hogy milyen csekély anyagi keret állt a zsűri rendelkezé­sére, hogy a legjobb filmeket díjazza. Felmerült bennem a kérdés: hát miért nem támo­gatja az amatőr filmeseket a KISZ? Ugyanis ez a fesztivál nélkülük, zajlott. Az amatőr filmezés már nem gyenge lá­bakon álló mozgalom, de még korántsem alakultak ki tábo­rának, s céljainak végső part­jai. Mindenesetre van benne fantázia. A KISZ Központi Bizottsá­gának 1967. első félévi ese­ménynaptárában ott szerepel az áprilisi főiskolai amatőr­filmfesztivál. Felhívtam tele­fonon az eseménynaptár sze­rint illetékes egyetemi osz- • tályt. Először mit sem tudtak a fesztiválról, elhárították magukról az illetékességet. A kulturális osztály viszont újra csak az egyetemi osztályt ta­lálta illetékesnek. Végül meg­került a tulajdonképpeni ille­tékes: Vedres László munka­társ. aki nyilatkozott az ama­tőr filmezés kérdésében. Kije­lentései azonban ellentmond- tak egymásnak. Azt mondta, az idén nem akart a KISZ fesztivált rendezni, (noha ben­ne van az eseménynaptárban), aztán azt, hogy már le is bo­nyolították március végén Debrecenben, majd pedig, hogy tulajdoniképpen az csak bemu­tató volt, ahol zsűri sem volt és díjakat sem adtak. Aztán kijelentette, hogy ez a mosta­ni, elmúlt heti afféle „parti­zánfesztivál’’ volt, a KISZ nem vállal érte felelősséget, még akikor sem ismeri el, ha maga az Amatőrfüm Szövetség ren­dezte, s hivatásos filmesek zsűriztek. Egyébként az Ama­tőrfilm Szövetség működését hivatalosan még nem is hagy­ták jóvá, mondta. 1966. OKTOBER 17-1 dá­tummal küldték el a Művelő­désügyi Minisztérium jóváha­gyó levelét a szövetségnek. Ez is bizonyítja, hogy az elvtárs meglehetősen tájékozatlan amatőr filmes vonatkozásban. Eredetileg a szegedi egyete­misták rendezték volna az idei amatőrfilm-fesztivált. Nem sokkal a kitűzött időpont előtt a KISZ ezt a jogot a debrece­ni egyetemistáknak adta, s a Központi Bizottság illetékes munkatársa úgy nyilatkozott, hogy csupán filmbemutató lesz, alacsonynak tartják az amatőr filmek színvonalát, s ezért nem helyeslik, hogy minden évben fesztivált ren­dezzenek. Úgy érzem a színvonal kér­désében az élet mondja ki az igazságot, az amatőrök forgat­nak, lelkesednek, új és új fil­meket csinálnak, s alacsony vagy nem alacsony, minden­esetre egyre emelkedő színvo­nalon. Végül is: ki illetékes az amatőrfilm-fesztivál megren­dezésében ? A kérdésnek van szakmai és szervezeti oldala is. A legcélszerűbb válasz, hogy az Amatőrfilm Szövet­ségnek és a KISZ-nek meg kellene találnia az együttmű­ködést Az tény, hogy amatőrfilm- mozgalom az egyének, első­sorban a fiatalok spontán, d€ igényes alkotó tevékenysége, úgynevezett alulról jövő kez­deményezés. Az ifjúság jelen­tős és mind szélesebb rétegé­nek művészi, politikai meg­nyilatkozása ez. Ki másnak ha nem a KISZ-nek kellern magáévá tennie ezeket a tö­rekvéseket? VISSZATÉRVE az eredet kérdéshez: fesztivál volt tehát vagy nem volt fesztivál, ami­ről én írni akartam? Egy biz­tos: az amatőr filmesek fóru­mot kaptak, közönséget. Leve­títhették filmjeiket s vitatkoz­tak, ítélkeztek fölöttük. És es mindenképpen eredmény. D. J. bevált. Vállalatunk központi irányításában, magamat is beleértve, a vezetők fizeté­sük 25 százalékát csak elő­legként kapják. Kiemelt bolt­vezetők és árubeszerzők fi­zetéséből 15 százalék az előleg. Nyereséges üzletév esetén az előbbiek teljes fi­zetésük ötven, az utóbbiak harminc százalékig terjedő nyereségrészesedésben része­sülhetnek. Ha viszont veszte­ség mutatkozik és az más­ból nem fedezhető, a követ­kező évben az előleget vissza kell fizetnünk. A Kockázatot nem viselő többi alkalmazott 12 százalék nyereségrészese­dést kaphat. — A múlt évet nyereséggel zárta a vállalat, tehát a része­sedést teljes egészében meg­kapták? — Nem, néhány százalékkal kevesebbet Idén reméljük, magasabb lesz a nyereségré­szesedés , aránya. Mindnyá­jan nagyon igyekszünk. Pél­dául a boltvezetők többsége minden hétfőn személyesen megy el a különböző nagy­kereskedelmi vállalatok rak­táraiba, ahol az ott talált árukból nyomban megrendel­nek mindent, ami boltjuk­nak kell. Ez természetesen jó néhány ezer forinttal növeli az útiszámlát, viszont a ve­vőt olyan készlet várja, hogy egyre ritkábban fordul ki üres kézzel. Nagyobb a forga­lom, tehát nagyobb a haszon is. — Felhatalmazásuk van arra, hogy közvetlenül rendelhetnek a gyártól? — Igen, de ezzel a lehető­séggel nem élhettünk. Az ipar ugyanis, ahogyan régen, most is csak a nagykereskedelem útján szolgál ki minket. Ez, részére kényelmesebb megol­dás, de tudtommal eddig fel­sőbb hatóságai sem utasítot­ták, hogy lépjen közvetlen érintkezésbe a kiskereskede­lemmel. A Belkereskedelmi Minisztérium értékelése is megállapította (olvassa): „A kiskereskedelem olyan nagy­kereskedelmi monopóliummal áll szemben, melynek hatása alól nem tudja magát kivonni. A jelenlegi gyakorlat szerint az ipartól és más szervektől való beszerzés mértéke nagyon alacsony .. — Arra is lehetőségük van, hogy bármely iparvállalatnál valamely új, vagy a piacon hiányzó árucikk gyártását megrendelhetik? — Egyetlen iparvállalat sem volt eddig hajlandó ilyen ter­mészetű kívánságunkat telje­síteni. Ktsz-ek? Azokban len­ne hajlandóság, csakhogy ár- kalkulációjuk jóváhagyatása ez idő szerint még mindig túl bonyolult és hosszadalmas. Ezért nem vállalkoznak csak a már eddig gyártott cikkeket készítik. Igaz, végre most si­került a Jászsági Egyesült Építőipari Ktsz-szel egymilliós megállapodást kötni. Ez év fo­lyamán a nagyon keresett, de csak ritkán és alig kapható háromajtós szekrényeket gyártja számunkra. — Vagyis az Ipar az új me- chanizmust illetően elmaradt a Kereskedelemtől? — Majd utolér bennünket rövidesen. Ami késik, nem múlik, bizonyára még ez év folyamán új rendelkezések jönnek. Előbb persze a gyárak belső szervezését kell hozzá­igazítani az új módszerekhez. Idő kell hozzá. Annyi tény, hogy az 1966-os üzletév ked­vező volt számunkra. Már a tavalyi tervünket sem felsőbb utasításra, hanem az előző esz­tendők tapasztalatai alapján, saját magunk dolgoztuk ki. Bevételi tervünket 18, nyere­ségtervünket 80 százalékkal túlteljesítettük. — Ez igazán szép eredmény, de mennyi ebben az új kísérle­ti elvek szerepe? — Azt még nem lehet kimu­tatni. Hogy van benne részük, az viszont kétségtelen. — Mit vár 1968-től kezelve, a? új irányítási rendszer beveze­tésétől? — Azt, hogy a kereskedelem kereskedelem lesz. Ebből pe­dig nemcsak a kereskedelem­nek, hanem a termelőnek, te­hát az iparnak is lesz haszna. De legtöbb haszna mégis a fo­gyasztónak. Fokról-fokra eltű­nik. a hiánycikk fogalma,, az­tán pedig — ehhez .azonban kell azért néhány esztendő — az árubőség, olcsóbbodást idéz ilő. Sz. E. Rényi Péter: Vitában Ritka eset, hogy cím és tar­talom ennyire fedi egymást. Rényi Péter kötetének csak­nem valamennyi írása, az esz- szék és kritikák is, polémikus jellegűek. Vállalják a vitát a félreértésekkel, a tévedések­kel, a ferde nézetekkel, ame­lyek a magyar kulturális életben az elmúlt tíz esztendő során jelentkeztek. Rényi írá­saiból szinte leltárszerűen ösz- szeállíthatjuk egy évtized szel­lemi izgalmat kiváltó vitaté­máit. Azokat a problémakörö­ket, amelyekben a marxista gondolat nem marxista kon­cepciókkal került szembe, Ez­zel már azt is elmondtuk, hogy a Vitában című kötet kultúr­politikánk átfogó kifejtésére, hatékonyságának konkrét pél­dákon történő bizonyítására vállalkozik. Mindjárt hozzá kell tenni: meg is tud felelni ennek a feladatnak. Egy csaknem 500 oldalas tanulmánykötet természetesen nem tartalmaz­hat csak helyeslést kiváltó írá­sokat. Rényi egyik-másik kri­tikájával, egy-egy kérdésfelte­vésével, vagy a problémák ál­tala választott megközelítési módjával szembe lehet állíta­ni aggályokat, kérdőjeleket. A lényeg azonban mégis az, hogy koncepciója helyes, meggyőző, nézeteinek kifejtése, érvénye­sítése a műelemzésben igen magas színvonalú. Szellemi életünkben nem nagy divat manapság a szókimondó, fo­galmakat tisztázó, gondolati ellentétek feloldása helyett inkább ezek kiélezésére vállal­kozó vitastílus. Rényihez vi­szont ez a program áll legkö­zelebb. Céljainak, alkatának egyaránt ez felel meg. Kötete emiatt jelentős, ezért emelke­dik ki a gazdag tanulmány- és essiétermásből. Ha esszéinek közös jellem­vonását, orientáló jellegze­tességét keressük, mindenek­előtt a marxista intellektus középpontba állítására fi­gyelhetünk fel. Programadó írásnak tekinthető a Kommu­nista hős és intellektus című tanulmány, amelyben Rényi a személyes meggyőződés hevé­vel és analitikus készséggel cáfolja az illúziókra, csak szubjektív érzésekre épülő progresszivitás időszerűségét. Világ és társadalom összefüg­gései a mi korunkban annyira bonyolultak, hogy megértésük­höz, s a bennük való eligazo­dáshoz, a jelenségek megértő átvilágítására van szükség. Gondolkodó, széles látókörű, a tapasztalatok magasrendű általánosítására képes hősök­re van szükség az életben és a művészetben egyaránt. Csak az ilyen elméleti orientáció és tájékozódási igény képes meg­vívni a harcot a polgári gon­dolattal és képviselőivel. Ré­nyi ebből is részt vállal. Ha­talom és erkölcs, dráma és erkölcs kérdésében vizsgálódó tanulmányai az elmúlt évtized legjelentősebb magyar drámai műveinek elemzésében bizo­nyítják: a történelmi fejlődés megértésére, átfogó ábrázolá­sára legalkalmasabb gondo­lati bázis ma a marxizmus. Ez nem azt jelenti, hogy a nem marxista alapról tájéko­zódó jelentős művész alkotása nem lehet gondolatilag is ér­tékes, nem hívhatja fel a fi­gyelmet olyan vonatkozásokra; amelyek számításba vétele a szóban forgó probléma marxis­ta elemzését is gazdagítja, megértését teljesebbé teszi. Rényi kerüli az egyszerűsí­téseket, felszínre hozza, sőt hangsúlyossá is teszi a vitatott drámák eszmei és művészi ér­tékeit. Elismerés és polémia nála egy tőről fakad, a fel­tárt ellentétek nem csökken­tik tiszteletét művek és írók hant. Legjobb példa erre a Két Galilei című tanulmány, Brecht és Németh László vi­lágképének és alkotó módsze­rének egybevetése. Finom mű­elemzéseivel tűnik ki, a társa­dalmi szempontoknak művészi szférában való hatékony ér- /ényesítését példázza a Heine- ilemzés és a Thomas Mann róniája című dolgozat. A kötet kritikai anyaga s gazdag. Egy évtized leg-, izgalmasabb filmjei, drámái, színházi előadásai vonulnak el íz olvasó előtt, felidézve azt a szellemi légkört is, amelyben hatottak, s amelyben értékelé­sük polémiái zajlottak. Rényi tiszteletre méltóan következe- tes. Valamennyi kritika ugyan­azt a koncepciót képviseli és azonos módszerrel íródott. Nem annyira az alkotások művészi szféráját vizsgálják, nkább a művek ideológiai alapképletét tisztázzák, eszmei hatásukat mérik fel, szembe­sítik a valósággal, az élet ten- lenciájával. Ez a kritikai módszer, ha nem kizárólagos, sok hasznot Ígér kulturális Hetünknek. A bírálatok érték­rendje megbízható, lényegében aontosan tájékoztatnak, eliga­zítják az érdeklődőt egy egész torszaik magyar dráma- és 'ilmtermésében. ítéletük meg- öntolt, higgadtan választanak izét hátráltató tényezőket és ’.lőre mutató motívumokat, jót is rosszat. Legfőbb erényük a gondolatgazdagság, a szerző­iek az a képessége, hogy sar­kító állásfoglalásra, fogalmi dsztaságra törekszik, és olva­sóit is erre buzdítja, báto- ítja. A kötet harmadik ciklusá- ian kifejezett vitacikkek iorakoznak. A tömegek ízlésé­ül és a demokratikus művé- zetről című írástól eltekintve - ez az egyetlen dolgozat tú­lik fontos problémákat meg­térülőnek, egyszerűsítőnek — i vitacikkek meggyőzőek. Jgyanazt a koncepciót, agyan- ízt a gondolati igényességet •eprezentálják, mint a kötet igésze. Indulatuk is tisztázó éllegü, korunk és feladataink óbb megértéséhez vág utat a nűvészetek és a kulturális élet erületén, a választott terep ínyagával és eszközeivel. Szépirodalmi Könyvkiadó.) (d. t.) A pesti Dunakorzó új szállo­da-blokkjának épületalapozá- sa során a Vígadó tér közelé­ben hatalmas kőfalmaradvá­nyokra bukkantak. A régé­szeti, várostörténeti szakér­tők megállapították, hogy a régi, mészhabarcsba rakott kő­falmaradvány a törökök XVI. században épített hajóhídjá- nak pesti hídfőjéhez tarto­zott. A hidat, a magyarországi Duna-szakasz legrégibb hajó­hidját a törökök Szokottu Musztafa vezír, budai pasa (1566—1578) idején építették meg. Először Marcantonio Pi- gafette itáliai utazó 1567-ben emlékezik meg e hajóhídról. Hetven lehorgonyzott, s egy­mással láncokkal összefűzött csónakon állt; a beborított csónaJcokat magyarul „dobos”- nak hívták. A hajóhíd közép­ső négy csónafzját — hajók átvonulásakor — megnyitot­Léggömbök Ez a májusi történet friss még, friss illatot áraszt, mint a tegnap vakolt ház, vagy a ke­mencéből éppen kivett kenyér. Ez azonban nem csoda, hiszen a történet mindössze két­éves. Hol kezdődnek a szerelmek, hol pattannak a tavaszi rügyek, hol születnek a vallomások? Hát... ez a szerelem a Keleti-pályaudvar meUett született, májusi reggelen, amikor vidám volt a város, az utcákon színes mele­gítőkben, fehér meg tarka ingekben vonult a tömeg a Hősök tere felé, s a nap villogott, mintha magnéziumfény lobbant volna. Sze­relemről, májusi szerelemről beszéltem, a szerelemhez meg, tudjuk, egy fiú kell és egy lány. A lányt azzal bízták meg a gyárban, hogy a felvonulás előtti gyülekezőhelyre vigye ki a csokorba kötött piros, kék, sárga luftballo­nokat. Hosszú cérnaszálalton lebegett a sok színes luftballon, a kék ég felé nyújtóztak a gömbök, a lánynak erőlködnie kellett, nehogy felszánjanak, elrepüljenek. Feszélyezve érez­te magát, a Rákóczi úton megbámi^lták. ne­vettek az emberek, s ilyesféle mondatok röp­ködtek: „Kislány, kapaszkodjék erősen, el­viszik a léggömbök!" „Hová cipeli magát ez a sok luftballon?" Nevettek, tréfálkoztak, harsogtak az emberek: május volt, a bérhá­zak nyitott ablakain az utcákra ömlött a zene, villogott a nap, kit lehetne ezért a jó­kedvért megfeddni? Ringott a Rákóczi úton a lány virágmintás harangszoknyája, feje fölött lebegett, táncolt a sok luftballon, s együtt nevetett már ő is az emberekkel, tréfagyártókkal, harsogókkal. Ekkor hirtelen egy pukkanást hallott, külö nős, visszafojtott pukkanást, s kicsit megrán dúlt a karja. Nem értette, mi történt, csal azt látta, hogy az egyik luftballon szétreped ve, összegyűrt, megtétpázott rongyként csün gött a többi között. Aztán még egy pukkanás egy másik gömb is szétfoszlott, elrepedt. így ismerte meg a lány a fiút, aki cigaret taparazsat nyomott a két luftballon gumijára Bocsánatot, elnézést kért a lánytól, de há\ kérdezte, másképp hogyan ismerkedhetet volna? A lány sértődötten elfordult, haragos vol az arca, de azért hagyta, hogy a fiú átvegy a luftballoncsomót, s vigye a gyülekezőhely re. Együtt mentek a széles betonsávon, a emelvény előtt magasba eresztették a göm bőket, csak kettőt hagytak — maguknak. Az zal a két léggömbbel csatangoltak egész dél után, fogták egymás kezét, a fiú sört ivott a lány málnaszörpöt, s a lány arca már nen volt haragos. De este lett — tűnőben az ünnep — a ké luftballon összetöpörödött, leereszkedett, nen lebegett büszkén a fejük fölött, már csak i földön húzták maguk után. Este lett, kimúl a két színes gömb, a fiúnak — mert katom volt — be kellett mennie a laktanyába. • — Találkozunk még? — kérdezte a fiú. — Talán ... Ilyenkor igy válaszol a lány, első találko zás. igy kell felelnie. — Akkor csütörtökön? — kérdezte a fiú. — Igen, csütörtökön. A lány várta ezt a kérdést: ilyenkor vám kell ezt. Mert a szivek, a tavaszi, májusi sze relmesek szívei nem hűlnek ki, nem töpöröd nek össze oly gyorsan, mint a luftballon, hí leszáll az este. Kása Csaba Megtalálták a tőrük kori hajóhíd pesti hídfőjét

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents