Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-28 / 124. szám
4 1967. MÁJUS 28., VASÄRNAP Ásatások A FÉLMILLIÓ ÉVES ŐSEMBER TELEPÉRŐL VILÁGHÍRŰVÉ VÄLT VÉRTES- SZÖLLŐSÖN ISMÉT MEGKEZDTÉK az Ásatásokat. DR. VÉRTES LÁSZLÓ, A NEMZETI MŰZEUM MUNKATÁRSA IRÁNYÍTJA A MUNKÁKAT. A KUTATÓK MAR AZ ELSŐ NAPOKBAN TÖBB ÉRTÉKES Állati — CSONT-, FOG-, LÄBNYOMMAradvAnyt találtak. Még nem értik Sikerül e előbbre lépni a szentmarlónké tai Kossuth Tsz-ben? Levelet kaptunk Szentmár- tonkátúról. A levél írója olyannyira fontosnak és sürgősnek tartotta mondanivalójának kivizsgálását, hogy a szöveg elé odaírta: Sr'O. S. Mi az a sürgős és égető probléma, hát Szentmártonkátán? A levél írója szerint a helybeli Kossuth Termelőszövetkezetben rendkívül lassan halad a tavaszi munka. Kapálat- lan a kukorica, a burgonya, a napraforgó, s a szövetkezeti tagok hangulata olyan rossz, hogy nincs remény a nehéz helyzetből való kilábalásra. ★ A termelőszövetkezet irodájában nem találunk vezetőt. Az elnök Budapesten, az elnökhelyettes, a íőagronómus a határban. Legjobb tehát, ha mi is ide megyünk. A szentlőrinckátai út két oldalán itt-ott egy-két asszony hajladozik. A két község határán, nagy táblán traktorok. A jobb oldali dűlő végén, fogatok, trágyát rakodnak, ide fordulunk. Idős parasztember indulni készül, marasztaljuk, mondjon véleményt, hogyan halad a munka. Demeter Sándor, szemmel láthatóan igyekszik kitérni a válasz elől, de annyit azért megkockáztat: — Nagyon sok a munka, kevesen vagyunk hozzá! Kissé távolabb ugyancsak idős szövetkezeti tag rakodik, ő már beszédesebb: — Nagy bajok lesznek itt. A mákot most kapáltuk be, alig kezdődött meg a répa egyelé- se. Mi lesz a kukoricával, meg a többi munkával? A templomtoronyban delet harangoznak, elhallatszik idáig. Illés István — ő a beszédesebb tsz-tag — a többi foga- tossal együtt a dűlő végén ebédhez cihelődik. A sebtiben ütött tanyához jönnek a szomszédos dűlőben napraforgót ekéző fogatosok is. Száraz gályát raknak csomóba, meggyújtják, s a tűz fölé tartják a szalonnát. Ilyenkor tavasz- szal jobb már a szalonna nyárson sütve. Serceg a zsír a tűzben, s. megindul a panaszáradat: — Jobb volt tavaly, amikor még munkaegységre dolgoztunk ! * Látják, hogy meg kell magyarázni, miről is van szó, hát elmondják: a szövetkezetben az idén a készpénzrészesedés- re tértek át. Minden munkának" megvan a normája, ki mit teljesít, aszerint kapja a hónap elején a fizetést. Helyesebben, a fizetés 80 százalékát. Húsz százalék bent marad, biztosítékként. Megemlítjük: sok termelőszövetkezetben így van ez már a megyében, örülnek néki a tagok. — Nekünk nem tetszik! J— mondja egyikőjük határozottan. — Miért szavazták meg a közgyűlésen? Mély csend, egymásra várnak: A legbeszédesebb, akit R. Tóth Sándornak hívnak, ezt mondja: — Nekünk azt mondták, rendelet van rá, így kell ennek lenni. Később tudtuk meg, hogy a szomszédos községekben nem így van. — Miért nem tetszik a kész- pénzfizetés? — Hogyan lesz a terménynyel? Csak akkor kapunk, ha kerül! ? Egyetértőén bólintanak a többiek. — így nincs egyforma teherviselés. A területvállalás megszűnt. Aki kiépítette a háztájiját, az heti négy napot vállalt, most odahaza dolgozik a magáén! Újabb magyarázat: a fsz vezetősége megszüntette az évek óta jól bevált terület-’ vállalást, s helyette munkaidőre kötött szerződést. Heti hat, öt, illetve négy munkanapot lehetett vállalni. — Annyi a munkaerő a szövetkezetben, hogy ilyen nagy dologidőben lemondhatnak heti két napról? — Nézzen körül csak a határban, majd meglátja, menynyien vagyunk! A hatalmas cukorrépatábla szélén 10—12 ember falatozik: Ács Mihály munkacsapata. Nem kell erőlködni, hogy szó- rabírjuk a tagokat. Mondják véleményüket, amelynek közö6 vonása: nagyon féltik a szövetkezetét, az idei termést. Sok a munka, kevés á munkáskéz. — Miért kevés? A szélről ülő Németh Mihály röviden, tömören fogalmaz: — Tavaly, meg azelőtt minden család erejéhez mérten vállalt területet. Az idén megszüntették a vállalást, összecsaptak bennünket. Azt mondták, így jobb lesz. Mi már látjuk, hogy nem így van. Nézzenek körül, hol látnak itt egyetlen családtagot is? Okosan, higgadtan magyarázza: — Tavaly 600 négyszögöl cukorrépát, 1100 négyszögöl burgonyát, két hold kukoricát vállaltam és részt vettem egyéb munkákban is. A vállalásnál azonban számítottam két családomra is, akik Pestre járnak dolgozni. Nagy dologidőben — mint a mostani is — két-három órát kijöttek segíteni, ez naponta csaknem még egy embert számított. — Most nem jöhetnek? — így, csoportba, egészen más. Akkor nekem segítettek! Ismét felvetődött a kérdés: — Miért szavazták meg a közgyűlésen? Fodor Sándor javakorabeli pirospozsgás ember ingerülten válaszol: — Rólunk döntenek, de nélkülünk. Úgy kerül a közgyűlés elé, hogy azon már nem lehet változtatni! Miért nem mondják meg a vezetőségnek a véleményüket? — Nem állnak meg annyi időre beszélgetni velünk, mint most maguk! Zománszky István, ugyancsak azt bizonyítja, hogy a családtagok hiányoznak. Azok, akik hétköznaponként,7 vasárnaponként mindig besegítettek. Itt is szóba kerül a termény problémája, a megváltoztatott bérezés. Egy sincs közülük, aki a vezetőség pártján állna. Késő délutánra beérkezik a határból Szarvas Ferenc fő- agronómus, Nyíri István elnökhelyettes, maja kissé később, de még idejében, Orosz László párttitkár. Elmondjuk, mit tapasztaltunk. A főagro- nómus és az elnökhelyettes azonban nem látja olyan sötéten a helyzetet, mint a tagok: — Igaz, hogy megkéstünk, ennek az időjárás az oka. A mák munkájához később' XéidhéUUnTéTibTzá: ..................... S zámadatok következnek: 69 hold mákja, 100 hold cukorrépája, 100 hold paradicsoma, 25 hold napraforgója, 10 hold paprikája és 425 hold közös kukoricája van a szövetkezetnek. A mákot kiegyelték a cukorrépából, mintegy 15 holddal végeztek. A paradicsom palántázása egy-két nap múlva befejeződik. Utána jön csak a többi munka. — Hogyan állnak munkaerő dolgában? — Kevés a tagunk. — Több, mint tavaly? — Tavaly 175 munkavállaló volt, most 140-en dolgoznak a növénytermesztésben! — Úgy hallottuk, jóval több munkaigényes növényt terveztek, mint az előbbi évben? — Igaz! Számolunk: tavaly egyáltalán nem volt mákunk, cukorrépából 25, hagymából 10, paradicsomból 30, paprikából 10 holddal többet vetettek, mint az előző évben. — Mi indokolta a termelés nagyarányú átszervezését? — Ki akarunk törni, az évek óta tartó egyhangúságból! — A tagok egyetértenek vele? — Sokan ellenzik! — Nem túl sok egyszerre, áttérni a jövedelemelosztás újabb rendszerére, szakítani az eddigi munkaszervezéssel, megváltoztatni a termelés összetételét, a munkaigényes növények javára? — Sok, de kockáztatni kell. Az ősszel majd meggyőződnek a tagok, hogy jót akarunk. Kockáztatnunk kell! — Nem lesz az későn, ha a tagok ősszel értik meg a vezetőség elgondolását? — Majd kitudódik! A szövetkezet tagjai tartanak az idei évtől, a vezetők bizakodnak. Bíznak magukban, szaktudásukban, szervezőkészségükben, abban, hogy a tagok megértik az új bérezés, munkaszervezés előnyeit. Egyelőre nem értik! Mihók Sándor Mindannyian fizetjük!---------------------- kísérleti j A legdrágább | anyag az ember. A rosszul, vagy nem megfelelően sikerült kísérlet ára számban, értékbeVi kifejezhetetlen. Vi- gyázzunk a próbálkozásokkal. Nagykőrösön a Petőfi Tsz-ben, a napokban lezajlott közgyűlés egy ilyen nagy próbálkozás teljes kudarcát jelentette ki. Egyhangúan leváltották az elnököt Susán Jánost. Senki nem szólt mellette. A szavazástól négyen tartózkodtak. Senki nem tudja — legfeljebb sejti — miért. Susán nyolc évig volt a szövetkezet elnöke. A Petőfi három éve vegetál. Állandó mérleghiánnyal zárja éveit, a bajok gyűltek, a számok egyre inkább gondolkodásra kényszerítették az embereket. És gyűlt a harag, a sértettség, a félelem és a gyűlölet. Nem vállalkozhatom arra, amirói hatalmas dosszi—:, vaskos papírkötegek, jc.e.uesek es vizsgálati jegyzöKÓJiyves százai próbálnak képet adni. Egy termelőszövetkezet szakirányítása, szervezése, ügyeinek vitele bonyolult közgazdasági, agrotechnikai, kereskedelmi és személyzeti munka eredője. Egy a lényeg: a tsz teljes csődbe jutott. Még ma sincs éves terve, a tervezett kifizetésekre nincs meg a fedezet, félmillió forint tavalyi munkadíjjal tartoznak a tagságnak ... minek folytassam. Egy szó is elég: csőd! Engedtessék meg egy kis kitérő. Azon gondolkozom, hogy mit kellene tudni egy jó tsz-elnöknek. Hát először is értenie kell a mezőgazdasághoz. Nem feltétlenül annyira mint egy szakagronómusnak, de tudnia kell mindenről... szóval kitűnő parasztnak kell lennie. Aztán közgazdásznak is. Értenie kell az üzemszervezéshez. Szükséges némi kereskedelmi ismeret, gyakorlat és hajlam. Elengedhetetlen a megfelelő politikai tisztánlátás. Végül de talán elsősorban érteni kell az emberekhez. Kell tudni szigorúnak, keménynek lenni, tudni kell engedni, vagy tántoríthatatlannak lenni. Tudni kell nemet mondani, össze kell egyeztetni az ember és a gazdaság néha ellenkezőnek látszó érdekeit. Egyenesnek kell lenni, nem szabad félrebeszélni ... És még mi mindent kell tudni?... Ez persze az ideális eset, ilyen kevés van. Az elnökök mellett szakemberek tevékenykednek, ezek segíthetik az elnököt a szakproblémák megoldásában ... Igazis! Tudni kell ezeket a szakembereket irányítani, összefogni, szaktudásukat a szövetkezet érdekeiért kamatoztatni ... .--------------- azt, hogy Susán I Ki hitte | János mind--------------- ezeknek a feltételeknek csak részben is megfelel? Most akárkitől kérdezem, mindenki határozottan és magabiztosan mondja: — Kis képességű ember, a közepesnél is alacsonyabb szellemi felkészültséggel... — Ügy érti, hogy buta ember? — próbálok egyenesebb fogalmazásra kényszeríteni. — Nagyon! — Ez a válasz minden esetben. Aztán hozzáteszik: — De ezért valahol rendes ember. Súlyos dolog ezt leírni. Nem is szokás újságban valakinek szellemi felkészültségét firtatni. Ha egy ember buta, nem az ő hibája. Csakúgy, mint az énekhangot, fizikai erőt és egyéb adottságokat a természet nem egyAilő mértékkel adja, vannak sokan, akik — ahogy ezt mondani szokták — elég hátul álltak a sorban, amikor az észt osztogatták. Ezek nagyon rendes emberek lehetnek. Nemcsak valahol, hanem mindenütt. Ha megfelelő helyen dolgoznak. Einsteinből rémes rossz operaénekes vagy gyárigazgató lett volna ... pedig lángelme volt... Susán úgy lett elnök, hpgy valaki elhatározta és keresztülvitte a tervét. Ellenzőinek azt mondták: „Majd belejön”, Susán beiratkozott az esti technikumba, azt becsülettel el is végezte. Eleinte tényleg nem volt nagyobb baj. Előbb csak a tartalékok emésztődtek fel, majd egyfajta új morális alapállás fejlődött ki. Idegesek lettek az emberek. Aztán mikor jelentkeztek a bajok, ideges lett az elnök is. Jött egy íőagronómus. Elkezdte a gazdaságot a saját feje szerint átszervezni. Goromba, embertelen volt, kritikát, ellenvéleményt nem tűrt. Az elnök mindent engedett neki. Aztán mikor kiderült, hogy a kísérletezésből kudarcok lettek, ő volt az, aki leváltotta és bűnbakot csinált belőle. Azokat a hfP-''-at is a nyakába varrta, amiről a főagronómus nem is tehetett. Azaz: ő fizette az elnök cechjét is. Ma Susán ügyében minden- ' határozott. Egyetért a párt- bizottság és a tanács. Egyértelműen vallják: Susán nem megfelelő. Beszéltem legközvetlenebb munkatársaival. Árad belőlük a panasz. •j--------------:— a főkönyveI Azt mondja | lő: Szabálv-------------------- talanságok ö zönét csinálta... Susán — különösen amikor a bajok szaporodtak — egvre inkább érezte, hogy süllyed a hajója. Szerette volna megnyerni az embereket. Ennek legbiztosabb eszköze: emelte a béreket. A gyenge Petőfi magasabb részesedést fizet tagjainak, magasabb béreket alkalmazottainak, mint sok jó szövetkezet. Az órabérek általában két forinttal magasabbak, mint egy üzemben. Ha zúgolódtak a fejők, Susán az egy liter tej kifejéséért fizetett 35 fillért felemelte negyvenegy fillérre. Kint megígérte, a vezetőségben megszavaztatta. Meg is szavazták. — Miért? — Ezt kérdezem a főkönyvelőtől. Miért, amikor tudták, hogy nincs is rá fedezet. . — Féltek tőle... Én el is akartam már menni. A felettes szervek beszéltek rá, hogy maradjak... — Maga is félt? — Igen! Aki nem tetszett neki, anak megkeserítette az életét. Csak talpnyalókat, haj- bókolókat tűrt meg maga mellett. Nem szerette azokat, akiknek önálló véleményük volt... Kérdezzen meg erről bárkit. A városi tanács elnökhelyettese — országos hírű mező- gazdasági szakember, aki egykor ennek a szövetkezetnek volt főagronómusa — ezt mondja: — Nem győztük hallgatni a panaszokat. Egyik brigádvezető az idegösszeroppanás szélére került, a másik gyomorvérzést kapott. Ha elmentem hozzájuk, a felesége azt panaszolta, hogy amikor este hazajön, leül a sarokba és nem lehet szólni hozzá. De nekem nem mert panaszkodni. Félt... Mi történt itt? Mindenki félt? Micsoda korszerűtlen dolog ma ilyesmiről 'beszélni... Félelem... — Maga nem fog találni embereket, akik kiállnak mellettem —, mondja Susán János. — Miért? — Félnek! — Magától nem féltek? — Tőlem nem kellett! Beszélek egy egyszerű, emberrel. Mielőtt szóba áll velem, azt mondja: — De a nevem ne írja bele az újságba... Megígérem. Akkor folytatja: — Nem volt az embör ... Csak cimborái maradhattak... — Maga fél tőle ... Most is a leváltás után? — Visszagyühet! Susán János ezt mondja: — Engem szerettek az emberek ... A decemberi közgyűlésen azt mondták, hogy maradjak és fogjam keményebben a szakembereket. Tudja, én úgy jártam, mint a görög kormány. Puccsot terveztek ellenem. Mindezek a bajok már megvoltak, amikor március nyolcadikén, újraválasztottak. Egyhangúan! A tanács jóváhagyásával.------------------ így igaz. | Ez bizony I Már fentállt----------------- a tavalyi több m int félmilliós munkabér- tartozás, rossz volt a terv, tudtak a háromévi mérleghiányról ... Mégis újjáválasztották. Felemelte a kezét az a brigádvezető, aki neuraszténiás panaszaival, fé- lelmi komplexusaival már orvosi kezelés alatt állt. És jóváhagyólag bólintott a tanács. — Miért? — teszem fel a kérdést a tanács elnökhelyettesének. — Azt hittük, hogy a főag- ronómusának leváltása, a bajok láttán meghúzza magát és tanul belőlük ... Most már látom, hogy évekkel ezelőtt kellett volna. Rajkin egyik paródiájában elhangzik egy mondat: „Ez volt az utolsó dobásod.” A dolog humora, hogy tízszer, tíz baj után mindig ez a mondat hangzik el. Mikor volt Susán Jánosnak az „utolsó dobása” ? Most már mindenki egyetért abban, hogy évekkel ezelőtt. Azóta mindig az utolsókat dobja. Legutóbb, hogy az emberek szemében népszerű legyen, az elmaradt béreket, törvénytelenül akarta kifizetni. Felvette a pénzt a bankból földjáradékra, és ebből fizetett. — Miért írta alá? Miért nem emelt kifogást? — kérdem a főkönyvelőt, aki maga is törvénysértést követett el, e szabálytalan kifizetéssel. — Nem ismerte az itteni viszonyokat. ö egy személyben volt a gazda. Ügy kezelte a szövetkezetét, mint a sajátját ... Itt van ez a gumi eset. Nagy nehezen kaptunk huszonnégy feljavított gumit. Kétszer annyi kellett volna. Álltak a kocsijaink. Az elnök nyolcat eladott maszekoknak... —- Miért engedték? ... Miért nem szóltak? ... Hiábavaló a kérdés. A vezetőség az elnök szavazógépe volt. Őszintén bevallom, hogy az elnök hibáinak refrénszerű ismétlésében egyre inkább azt hallottam, hogy önkritikát gyakorolnak. Azt mondják el magukról: „Gyávák voltunk! Megalkulvók voltunk! Saját nyugalmunkért az állam millióival fizettünk!” Susán János nincs megtörve. Ügy érzi, hogy igaztalanul jártak el vele. Ö „a görög kormány”. A legnehezebb és legtiszteletreméltóbb emberi erény, ha az ember objektiven látja önmagát. Ő mártírt lát magában. Rehabilitációját követeli. Alapállására jellemző, hogy felkínálták neki egy erdészet vezetését és az első feltétele az volt, hogy egy embert — egyébként szintén leváltott tsz-elnök kollégáját — bocsássanak el onnan. Persze azon is lehet vitatkozni, hogy egy ilyen súlyosat bukott embernek újra vezetőnek kell-e lennie. Segít-e ez neki és segítene-e a közösségen. Megéri-e egy újabb kísérlet? — A helyzet azért nem olyan tragikus — nyugtat meg a tanács elnökhelyettese. — Az emberek dolgoznak. Rendes. dolgos, szorgalmas a Petőfi tagsága. A földeken nem áll a munka, még akkor sem, ha meg kell mondanunk, hogy a tavalyi adósság kifizetésének ezt a szabálytalan módját le kellett állítani... Nem tudom mi lesz e pénz sorsa.-------------------- Nem tudom, mikor kapják meg azok a becsületes emberek, akik ezért valóban megdolgoztak. Biztosan megkapják. Az ilyen drága kísérletek tandíját általában az állam fizeti. Legalábbis egyelőre ... De a tandíjból azt mindenképpen meg kell tanulni, hogy a tsz-de- mokrácia nem írott malaszt, hogy a'gyávaság, a megalkuvás ára nagyon drága és ahhoz a nem túl bonyolult köz- gazdasági tényhez is el lehet jutni, hogy ezt a pénzt mindannyian fizetjük... Ősz Ferenc
