Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-05 / 104. szám

* 4 ^tÄ'/rtop 1961}. MÄJUS 5., PÉNTEK Magyar László: Boszorkány fogás L ele Pista is meghalt hát, Tápé, a kis Tisza- parti falu Pista bácsija. Már el is temet­ték, olyan tisztességgel, amilyen joggal megillette. Igaz ugyan, hogy némi katonai pompa is dukált volna neki, mert ha szigo­rúan vesszük, talán az első világháború hősi halottját is tisztelhették volpa benne. Ott szerzett sebe sohasem gyógyult be. Kicsinyke seb volt ez, valami oktalan srapnelszilánk roncsolta szét egyik kezének kisujját. de miért, miért nem, rendbejönmi teljesen so­hasem tudott. Kiújult az minduntalan, hiába kezelték a doktorok. Volt közöttük, aki min­denáron szerette volna lemetélni a csonka ujjperecét, de Pista bácsi nem azért volt Lele Pista, hogy beleállapodott volna ebbe a műve­letbe. — Maradjon továbbra is, ami megmaradt ■— hárította a doktorok igyekezetét. — Ha ed­dig jó volt így a kezem, jó lesz ezután is. Megfogom én vele úgy az eke szarvát, vagy az ásó nyelét, mint akárki más a faluban. Végül mégis csak ez a roncsolt kisujj kere­kedett felül rajta. Igaz, hogy soká tartott a bí­rok. Amint a fejfáján is olvasható, hetvenegy esztendőt élt meg. Talán esztendeje kezdett újtból okoskodni. Kiújult ismét a régi seb, és amit korábban sohasem tett, most gennye- sedni kezdett. Csúnya barnás lila folt támadt körülötte, és szép lassan elindult a karján, azután felért a válláig. Fájt is kegyetlenül. — Érszűkület — mondták fejcsóválva a doktorok. — A kés talán még mindig segí­tene rajta. Lele Pista most is.legónyesen legyintett ko- púszkodó kezével. — Erre a rövid időre most aztán már iga­zán nem érdemes. Az első világháború csontkeze nyúlt érte most, és parancsolta végül a föld alá. Lehet, hogy az is szökevényként tartotta számon, és csak ilyen későn jutott nyomára, de az is le­hetséges, hogy olyan ügyesen és bátran búj- kált előle, mint kerek ötven évvel ezelőtt, tizenhatban a Ferenc Jóska zsandárjai elől. história nagyon régi, de elevenen él ma is. A katonaapák mesélgették fiaik­nak, azok pedig továbbadták az uno­káknak. Az unokák is nyilván továbbadják, amikor sor kerül rá. Még nótát is csinált róla valami falusi versfaragó. A nagyon öreg tápéi asszonyok közül nem egy el is dúdolgatja, ha szépen megkérik rá. de bizony mostanában már csak riöiásan kérik. Nekem egy csöndes nyári estén maga Lele Pista mesélte el hitelesen, amikor az udvari lócán üldögéltünk és közbe-közbe kóstolgat­tuk a savanykás rizlinget. A keze akkor már nagyon beteg volt, vastag pólyába csavarták a klinikán, fájhatott is komiszul, olykor meg­akasztotta a szót is. Ép kezével, a másikkal, szelíden simogatta, ütögette, amíg nem nyu­godott meg kissé. — »Az voltam én, az, katonaszökevény — fogottba mesébe —, mert hát mást nem tehet­tem. Apám kint a fronton, Ambrus öcsém «fogságban, anyám idehaza az öt kislánnyal, meg a tizenhat hold földdel, egymaga. Aztán férfiember egy se. A kamra üres, ami kevés volt benne, azt elrekvirálták. Magam éppen a frontról keveredtem nagynehezen haza, kurta szabadságra. Láttam anyám vergődését, haillottam a mindig éhes kislányok sírását. Amikor pedig kinéztem a földre, semmit sem láttam, csak a giz-gazzal benőtt ugart. Tudja, kora tavasz volt akkor, a föld már várta volna az ekét, a magot. M egtört fényű kék szemével messze elné­zett most fölöttem. Lehet, hogy a meddő határt látta, az ekét meg a ma­got váró gazos barázdákat. Torka is megszik­kadhatott, mert ép kezével a kispohárért nyúlt, odakoccintotta az enyémhez, és pa­rányit kortyolt belőle. — Bűnömül ne rója fel az isten — folytat­ta kissé rekedtessé vált hangon —, de irgal­matlan csúnyán elkáromkodtam magamat. Akkor fogadtam meg, hogy addig nem vonu­lok be a szabadságról, amíg rendbe nem te­szem a földet. Fel nem szántom, el nem ve­tem bele a magot, és be nem takarítom róla a termést. Nem szóltam én erről senki­nek, még édesanyámnak se. Senki sem tudta, hogy mennyi időre szól a szabadság, csak én. Aztán nekiláttam a dolognak. Volt még két jó lovunk, a Piros meg a Csillag, többit elkívánta már a háború. Befogtam őket, ki­vittem az ekét a határba, és nekiláttam egy­magám. Egyik-másik kislány olykor kijött velem. Amíg a szabadságból telt, nyugodtan dolgoztam, de amikor letelt, már vigyázni kellett. Tudtam, hogy keresni fognak. Keres­tek is. A csendőrök. Egyre sűrűbben. Jöttek azok éjszaka, nappal, amikor éppen eszükbe jutott. Ha éjszaka jöttek, a kutya riasztott fel. Bújtam a kürtőbe, a padlásra, vagy átugrot­tam a kerítést és a szomszédos szalmakazal adott menedéket. Kint, a határban, könnyebb volt. Az egyik lovat mindig csak úgy kötöt­tem az ekéhez, vagy a kocsihoz, hogy köny- nyen eloldhassam, ha meglátom a kakastol- lat. Egyik szemem mindig a barázdán, de a másik a falu felé ügyelt. Bizony, sokszor ab­ba kellett hagynom a munkát, Rá, a Csillag­ra, csak úgy szőrin. Aztán neki a határnak. Soha el nem csíptek, pedig nagyon iparkod­tak. Ha anyámat faggatták, hát vele se men­tek sokra. Leszidta őket, a szégyenteleneket. Csak nem kívánják tőle, hogy kiadja a fiát. Fogják meg, ha bírják. Az egész falu velem volt, senki el nem árult, mindenki a kezemre járt, rejtegetett, bújtatott. Ette a fene a zsan­dárokat, de tőlem ehette. Felszántottam, el­vetettem, aztán learattam és betakarítottam mindent. Mikor aztán az utolsó zsák életet is felöntöttem a padlásra, már szeptember tá­ján, anyámmal előkerestettem a mundéro­mat, megöleltem a kislányokat, és mentem be a városba, a kaszárnyába jelentkezni. Csak akkor gondoltam rá, hogy a halállal játszot­tam, hiszen katonaszökevény voltam és erre a háború törvénye halált mond. Lesz, ami lesz, — gondoltam —, de ezen a télen leg­alább nem vesz éhen se anyám, se a kislá­nyok. E lhallgatott egy kicsit. Kemény bronzarcán látszott, hogy most újból átéli mindazt, ami akkor történt. Bizony, vasra verték és az egyesbe dobták. Csak később tudta meg, hogy édesanyja ügy­védet fogadott a védelmére. — Mezei Palit fogadta fel, talán ismerte is? Annak a mostani színésznek, a Mezei Má­riának az apját. Ha látom olykor a televí­zióban, mindig az apjára gondolok. Hej, de rendes, derék ember volt, isten nyugosztalja, ö védett a hadbíróság előtt. Szép sorjában elmondott az mindent, úgy, ahogy a való­ságban esett. Mert igaz is, nem akartam én megszökni a háborúból. Nem azért voltam szökevény, hanem azért, hogy ne maradjon parlagon a föld, úgyis elég várta hiába azok­ban a keserves időkiben a magot. Meg azért, hogy ne pusztuljon éhen az árva család. Olyasfélét is mondott a hadbíróságnak, hogy a szökésemmel én többet használtam a hazá­nak, mintha idejében bevonulok, visszame­gyek a frontra, és beleütöm a fejemet egy go­lyóba. Aztán meg, amikor végeztem a dol­gommal, mindjárt önkéntesen jelentkeztem. A szép védőbeszéd után sokáig tanakodtak a hadbírák. Végül kihirdették az ítéletet. Lele István közlegényt felmentették a halálos bűn vádja alól, mert a bíróság is úgy találta, hegy nem volt igazi katonaszökevény, és ha szigo­rúan vesszük, cselekedetével talán még hasz­nált is valamicskét. — Megkegyelmeztek hát, de a legközelebbi menetszázaddal vissza a frontra, és meg­mondták, hogy több szabadságra ne számít­sak. Kint is tartottak a háború legvégéig, még akkor sem engedtek haza, amikor ezt az ujja­mat megcsúfolta a srapnel. No, de aztán csak hazakerültem. Hát, igy volt. Í gy tudja az egész falu is. Akadnak még, akik látták, hogy a csendőrök hosszú szu- -ronyukat döfködik a kazlakba, amint ku­tatnak utána­— Kemény legény volt egész életében — emlékeznek szeretettel rá — szembeszállt az még a nyilas bitangokkal is, amikor vakme­rőén mentette a falubeli üldözöttek holmiját. Jó darabig hallgattunk a lócán, a csöndes udvarán. Lele Pista babusgatta bekötött ke­zét, amely most ugyancsak elevenen emlékez­hetett arra a gonosz srapnelre, mert élesen belemyilallt újból a fájdalom. — Nem félt? — kérdeztem kicsit megil- letődve, csakhogy éppen kérdezzek valamit. — Akkor nem. Máskor se. Életemben csak egyszer féltem, de akkor istenigazában. Ami­kor megfogtam a boszorkányt. — Hát azt hogy csinálta? Az emlékezés mosolygással aranyozta be az arcát. — Nyár volt akkor is, ilyentájt történhe­tett. Még legény voltam, háborúviselt, úgy mondják, hogy elég keménykötésű. Azon az estén valamiért sokáig fen tmaradtunk. Ilyen házban minduntalan adódik olyan sürgős munka, amit nem lehet másnapra halasztani. Avval bíbelődtünk. A lányok akkor már na­gyobbacskák voltak, eladósorba kerültek. Az egyik valamiért kinézett az utcára, a kiska­pun. Hát, egyszer csak hallom, hogy éstelen sivalkodásba kezd. Odafutok hozzá, eszelősen mutogat az utcára és egész testében reszketve mondja, hogy boszorkány szaladt el a ház előtt. — Ott szalad, ni! — mutat az alvég felé. — Odanézek, hát én is látom. Fehér lepedő borítja, és amint igen sebesen szalad, hát úgy lebeg utána, mintha szárnya lenne. Tudtam én jól, hogy nincs boszorkány, de amikor megláttam, és közben az asszonynép is sival- kodott a kiskapu körül, mert , valamennyi odasereglett, hát reszketni kezdett a térdem. Ha bádogból lett volna a gatya rajtam, nem pedig puha gyolcsból, hát biztosan harango­zott volna. Az asszonynépség pedig egyre jobban lármázott. Mondogattam én magam­ban szüntelenül, hogy nincs boszorkány, nem is volt soha, most se lehet, de a térdem csak reszket, folyvást reszket. Meg kell, hogy fog­jam azt a boszorkányt, mert ha meg nem fo­gom, ezek a szerencsétlen nőszemélyek holtig megesküsznek rá, hogy van boszorkány. Cso­móra kaptam hát a bő gatyaszárat — mert hát, tudja, akkortájt még ilyen gatyát viselt errefelé a férfiember — és utánaeredtem. El is értem a kútnél, lerántottam róla a fe­hér lepedőt, és hiába takarta el két kezével is az arcát, mindjárt felismertem. Vica volt, a bíró setyerája. Most is tőle jött, a szégyen­telen, és azért öltött lepedőt, hogy fel ne is­merje senki. Szégyen, nem szégyen, ha más­kor soha is, de akkor bizony nagyon féltem. H át, így fogta meg a boszorkányt Lele Pista, á furcsa háborús legenda hőse, akinek nyilván volt még némely elvé­gezni való dolga az életben, és azért- rukkolt csak most be a halottak megmérhetetlen ár­mádiájába. MÁJUS KILENCEDIKEN A győzelem napján kezdődik a békehónap Hazai és nemzetközi rendezvényekről nyilatkozik az Országos Béketanács titkára A béke hívei ezekben a napokban szerte a világon meg­sokszorozzák erőfeszítéseikét a háborús agiesszió ellen, a népek közötti barátság erősítéséért. A magyar békemozgalom is, hagyományaihoz híven, érdekes programot tervez a tava­szi—nyári hónapokra. A tervezett eseménysorozatból kiemel­kedik a május 9-től június 9-ig tartó békehónap. A békehónap terveiről Se­bestyén Nándorné, az Orszá­gos Béketanács titkára tájé­koztatott bennünket. — A békehónap rendezvé­nyein a nemzetközi politika leglényegesebb kérdéseiben kíván állást foglalni a magyar békemozgalom: tehát az amerikaiak vietnami agresz- sziója ellen, Európa bizton­ságának kérdéseiben, a népek közötti barátság elmélyítésé­ért hallatják majd szavukat a béke magyar hívei. Szolida­ritásunkról biztosítjuk a gö­rög demokratikus erőket. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából a Szovjetunió kö­vetkezetes békepolitikáját is­mertetjük. — Valamennyi társadalmi szervünk bekapcsolódik ak­cióinkba; országszerte meg­alakultak már az előkészítő bizottságok, amelyek az egyes megyék, járások jellegének megfelelően kidolgozták a bé­kehónap programját. Sokhe­lyütt nagygyűlést, ünnepi hangversenyt, béketalálkozót, filmbemutatókat szerveznek. A városokban, az üzemekben és a községekben, a helyi mű­velődési szervek bekapcsolásá­val vetélkedőket, irodalmi esteket, műsoros békeesteket, író-olvasó találkozókat, kiál­lításokat rendeznek. — Néhány érdekesebb esemény? — Eszak-Magyarországon május 15—20 között meg­rendezik a bolgár kultúra hetét. Ennek keretében fotó- kiállítás nyílik, szófiai ének­és zeneművészek koncertet rendeznek, bolgár irodalmi délutánt tartanak. Eszter­gomban csehszlovák—magyar határtalálkozó lesz. Bizonyá­ra sokan vesznek részt a „Ki tud többet Vietnamról?” ve­télkedőn. A sok kiemelkedő esemény közül megemlíte­ném az aggteleki barlangban sorra kerülő hangversenyt is. — Milyen nemzetközi ak­ciókba kapcsolódik be a magyar békemozgalom? — Július 6. és 9. között részt veszünk a stockholmi világ- konferencián, amely a vietna­mi helyzetet vitatja meg. En­nek munkáját nyolc nemzet­közi szervezet készíti elő. A konferencián parlamenti kép­viselők, szakszervezetek, val­lási közösségek, egyetemek és más csoportok képviselői vesznek részt. Különböző szakterületek szakértői jelen­téseket készítenek a követke­ző témákról: a nemzetközi jog és a vietnami háború, ve­gyi mérgek és mérgesgázok felhasználása, az Egyesült Ál­lamok fokozódó elszigetelő­dése, mint vietnami politiká­jának következménye, anya­gi segítség Vietnamnak. — Ezen a konferencián hat­tagú magyar küldöttség vesz részt. Máris folynak az elő­készületek; a magyar béke­mozgalom több javaslatot terjeszt majd elő. A konfe­rencia nyilatkozattervezetét kiemelkedő magyar közéleti személyiségek írták alá. Bolgár István Pulton ä holnap újdonságai NDK fotókiállítás Budapesten Tegnap egy sor rendkívül modern és praktikus fotó­cikket, fényképezőgépet állí­tottak ki az OFOTERT Engels téri bemutatótermében. Eljöt­tek a gyártó cégek német képviselői is. Az újdonságok közül a leg­olcsóbbal kezdjük: május vé­gétől kapható "a"220 forintos Certina kis amatőrboxgép. A Praktika Mat ennek ellenke­zője: félautomata fotóappa­MAJUS 27—JUNIUS 4 Könyvhét Nyitány az Ady-szobornál - Szépségverseny - „Váci utcán, Váci utcán“... - Sorsjegy: 20 ezer nyeremény - Körbe jár a becsületkosár - Gnruló könyvesboltok Elkészült a könyvhét új köteteinek listája: 62 mű sze­repel rajta, együttes pél­dányszámuk meghaladja az 1 200 000-et. Az olvasók, Írók, ünnepi hetét az idén május 27-e és június 4-e között rendezik. Az országos akció központi megnyitóját — Bu­dapesten, a Liszt Ferenc téri Ady-szobornál tartják. Má­sokszáz levelet postáznak már most íróknak, költőknek. A könyvutca budapesti ötletét nem egy vidéki városban is megvalósítják. Különösen a kis falvakban pedig körbe jár majd a becsületkosár köny­vekkel megtöltve. A tanyá­kat ezúttal guruló könyves­boltok szerepében keresik fel a művelődési autók. rátus. Ha a gépet a fotózan­dó tárgyra irányítjuk, s a fénymérő mutatója megáll, csak egy gombot kell lenyom­ni, s egy tárcsa elmozgatásá- val beállítja a fényviszonyok­nak megfelelő lencsenyílást A Pentaconsix gépbe olyan film tölthető, amely a koráb­bi 12 6x6-os felvétel helyett 24 kocka készítésére alkal­mas. A hozzávaló dupla hosz- szúságú filmekről is gondos­kodnak. Hasonló újdonság a 24 kockás 6x9-es film. A te­kercs átmérője változatlan, így bármilyen régi gépbe használható. A felsorolt ké­szülékek nagy része ősszel, vagy télen kerül forgalom­ba. Jövő év elején jelenik meg a Praktica Nova I. és I/B. típusú gép. Olyan zár- szerkezettel látták el, amely képes automatikusan 1500 másodpercig nyitva tartani, majd utána lezárni az opti­kát. A Praktica Elektronik tel­jesen automatizált fényképe­zőgép lesz, amely gombakku­mulátorral működik; minden műveletet ez a kis áramforrás végeztet. Kisfilmes újdonság s Pen- tacon Super. A géphez csa­tolható két 17 méter hosszú film befogadására alkalmas kazetta ily módon több száz felvételt készíthet, akár táv- irányítással is. — t. gy. — jus 27-én szombaton kerül sor a „könyvszépségverseny'' 'sssssssssssssswsswsssssssssss* 1966. évi eredményeinek ki- § ..........­h irdetésére és a díjak átadá- ^ sára: a könyvklubban. & Az Állami Könyvterjesztő ^ Vállalat egy hétre szinte meg- ^ szállja a Váci utcát: ez lesz a könyvutca. Megerősítik a 5 „könyvet-póstán” szolgálatot. ^ ötven forintnál magasabbá értékű vételnél a könyvekkel § ’ ------*----iJ e gyütt kapnak a vásárlók § egy-egy sorsjegyet, amellyel ^ részt vesznek a június 25-i ^ húzáson. Mintegy 650 ezer§ forint értékben körülbelül ^ 20 ezer nyeremény várja § majd a szerencséseket. A fő- § nyeremény egy Skoda sze- ^ mélygépkocsi, a másik nagy ^ nyeremény 14 napos földközi- ^ tengeri utazás. 5 an- § invitáló § Dedikálásra, olvasói kétra, szerzői estre Kölcsey-emlékszoba I A Hajdú-Bihar megyei Al-i mosdon élt és dolgozott Köl- ^ csey Ferenc, a Himnusz köl- § tője. A régi házat — ahol la- ^ kott — a községi tanács meg- ^ vásárolta és abban Kölcsey ^ emlékszobát rendeztet be. * íj játszótér \ A Fővárosi Kertészeti Vállalat fennál­lásának 100. évfordulója alkalmából játszóteret adtak át a Köztársaság té­ren. Minden gyerek megtalálja itt a szórakozását, mert korcsoport szerint osztották fel a területet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents