Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-25 / 121. szám
KARALÁBÉSZŐNYEG PEST MEGYEI HÍeHLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁR XI. ÉVFOLYAM, 120. SZÁM 1967. MÁJUS 25., CSÜTÖRTÖK A faiskola növendékei csak ősszel vizsgáznak A Dózsa Népe Termelőszövetkezet kertészetében már hetek óta folyik az idei karalábészüret. Piaci standjukon is egyre többet árusítanak ebből a keresett primőrből. Foto: Jakab Zoltán Csak kíváncsi olvasóinknak! Ceglédi sokféle A szép, napos időben megjelentek az eperfák és juharfák veszedelmes kártevői, az amerikai szövőlepkék. Leghatásosabban a „Holló 10” olajos idegméreggel lehet ellenük védekezni. A szövőlepke irtása kötelező, az irtás elmulasztását büntetik. 1914. május 25-én hplt meg Kossuth Lajos fia, Kossuth Ferenc, aki hosszú időn keresztül miniszteri tisztséget viselt és négy cikluson megválasztva 18 évig képviselte Ceglédet a Parlamentben. Kevesen tudják, hogy a város területén 1435 utcai lámpát tartanak nyilván. A köz- világítási áramdíj évi összege meghaladja az egymillió forintot. ★ A tavalyi kukorica, cirokszár és cirokszak áll elverme- lése vagy megsemmisítése kötelező a kertekben és szántóföldeken, mivel a' kukorica veszedelmes kártevője, a kukoricamoly, belefészkel. ★ Az idei esztendő adókivetésének nagy munkája lassan befejeződik. Pár nap múlva megkezdik az adóívek kézbesítését. ★ A város parkjait a városi kertészet gondozza. Az egynyári virágok kiültetésére 460 ezer forintot fordítanak, de a parkok felújítására, a terek fásítására is jelentős összeget használnak fel. ★ A városi tanács költségvetésének kulturális bevétele az elmúlt esztendőben mintegy 2 millió forint volt. Ezzel szemben 18 millió 800 ezer forintot fordítottak kulturális és oktatási célokra. (Sz. I.) Az iskolákban már erősen év végi a hangulat. Vajon mi újság lehet ilyenkor a ceglédi faiskolában? Igaz, ez az intézmény csak névben hasonlít az oktatási intézményekhez, de azért a nyár itt is mást jelent, mint a többi évszak. — Mást igen, de szünidőt, munkaszünetet, azt éppenséggel nem. A faiskolában a vadolások folynak, és időben megkezdődött a permetezés meg a gyomirtás —■- mondja Nagy Lajos, a gazdaság vezetője. — A májusi eső jót tett a talajnak, most úgy lazítjuk, hogy gyökérközeiben a nyári melegre is tartalékoljon a föld elegendő nedvességet. A permetezők is munkához láttak —, a gombáktól és a rovaroktól a csemeteállományt réz- és kéntartalmú vegyszerekkel védjük. A tavasszal forgalomba hozott csemeték közül o legkelendőbb a kajszi és az őszibarack volt, de keresték a körtét, a szilvát is. Alma, cseresznye, meggyfa kevesebb fogyott. A 110 holdnyi vegyes faiskolában most őszre készítik a „növendékeket”; Ezek majd a vásárlók előtt vizsgáznak. 262 ezer csemetéjük van ezen a területen. Többre számítottak, de a telepítéskor és a szemzéskor több fa pusztult el a vártnál. Azért mennyiségben és fajtában is bő lesz a választék. <—es) Prolongált, pettyes fülemüle per A gazda hiába szaladt az autó után Átvették Eger kulcsait Versmondásból, énekszóból arany, ezüstérmek A középiskolások diákünnepségeiről most, a tanév utolsó napjaiban az ország több részéből hallhattunk híreket. Sopron, Sárospatak, Eger és Keszthely mindmind színpompás diákünnepség színhelye volt. ■j' Pest megye középiskolásai az egri Gárdonyi Géza Diáknapokon vettek részt. Cegléden nagy készülődés folyt erre, hiszen a Kossuth Gimnázium és az Iparitanuló Intézet növendékei szereplőként és versenytársként vettek részt az egri ünnepségeken. Egerben pénteken este 7 órakor fanfárok jelezték az ünnep kezdetét. A Dobó teret több ezer fáklya világította meg. llku Pál, művelődésügyi miniszter ötezer diák előtt tartott megnyitó beszéde után at város tanácselnöke átadta a városkapu kulcsát a Diák- ünnepek Diáktanácsa képviselőinek, ezzel mintegy jelezve: Egerben négy napig minden a fiataloké. A diáknapok megnyitása után a részvevők a várba vonultak. A KISZ Heves megyei Bizottsága rendezésében történelmi fény- és hangjáték mutatta be Egervár 1552-es védelmét. Aztán a fáklyák hirtelen kialudtak, petárdák robbantak, rakéták röppentek a magasba, tűzijáték zárta a gyönyörű estét. Szombaton reggeltől hétfő délig négy megye fiataljai különböző művészeti ágakban versengtek egymással. Szavalóink meghódították Egert. A Kossuth Gimnázium három szavalója közül kettő előkelő helyezést ért el. Bálint Agnes arany-, Klément Éva ezüstéremmel tért haza. Bálint Agnes Aragon versét csodálatosan szavalta. Annyira nagyszerűen, hogy a zsűri elnökét, a Budapesti Irodalmi Színpad rendezőjét ilyen nyilatkozatra késztette: „Bámulatos, hogy ez a Duna—Tisza közén, a nagy magyar Alföldön élő kislány hogy tudott ebben a versben ennyire francia lenni r Szombaton még egy művészeti ágban szerepeltünk. Énekkarunk — Béres Károly iskolaigazgató vezetésével — ezüstérmet nyert. Gór István (Folytatjuk.) Április 9-én a délutáni órákban az egyik Batthyány utcai ház falát egy arra járó teherautó csúnyán befröcskölte. A házigazda szaladt az autó után, azonban hiába, mert az eltűnt. Az autó azonban ismerős volt neki, s a házigazda ismerte annak vezetőjét is. így tehát másnap már kész tényekkel tehette meg feljelentését a szabálysértési előadónál. Az előadó annak rendje módja szerint intézkedett: a sértettet, annak feleségét, majd az autó vezetőjét és az autón tartózkodó három személyt, mint tanukat, beidéztette. Az eljárás szabályszerű, törvényes, mdnt- ahogy a sértett panasza is jogos, de... De mielőtt ehhez a de-hez fognánk, meg kell említenünk, hogy a tárgyalás folyamán nem derült ki az igazság; a kocsi vezetője ugyanis tagadta — tanúival együtt — hogy 6 fröcskölte volna be a ház falát. A házigazda viszont azt állította, egyszóval olyan „fülemüle per” hangulat fűtötte a csaknem háromórás tárgyalást. Mert a beidézettek már fél 9-kor ott topogtak az iroda ajtaja előtt. Összesen öten. öt ember, aki ezen a napon kiesett a munkából. Összesen 15 munkaóra maradt kihasználatlanul. És itt jön a de... de nem lehetett volna ezt másképp megoldani? Például úgy, hogy ez az öt ember, (ha jó- akaratűak vagyunk, csak három, mivel a sértettet nem kötelezhetjük saját panasza miatt munkára) tehát ez a három ember — legyünk bátrak — munkaidő alatt, amolyan Üllőtől a Tiszáig // Ősi nyelv ez a miénk A CEGLÉDI TÄJNYELV a városra, a városhoz tartozó földekre, az 1949 előtti köz- igazgatási határokon túl 2Vío- norra, az abonyi reformátusokra és az általunk alapított Újszilvásra terjed, sziget a köröskörül ölelő idegen nyelvjárások ölében, mintegy hatvanezer ember anyanyelve. Három nagy nyelvjárás találkozásában vagyunk. A palóc a közvetlen szomszéd Mikebuda, Bércéi, Irsa, Szele, Abony és Törtei falukkal. Mögöttük vannak a tiszaiak, alattunk Nagykőrös, a déli nyelvjárással. Valamennyien így szólalunk meg, kivéve azokat, akik szándékosan vették föl a köznyelvet Könnyen levethető a ceglédi tájnyelv, az e-zés az, ami szívósabban megmarad bennünk. Egyaránt beszélünk táj- nyelven és köznyelven; akkor, ha idegenek hallgatnak bennünket, fordítjuk köznyelvire a szót, ha lendületbe jövünk, ismét visszakanyarodunk a ceglédi nyelvre. Nem tájnyelvi kiejtés, hanem köznyelvi például az anyja—annya, bátyja—báttya, hagyják—haggyák, hányja— hánnya, állj—ájj, kardja—kar- gya, adja—ággyá, stb. A helyesen beszélő emberek valamennyien így mondják, szerte az országban. A mi sajátosságunk az é gyakori alkalmazása a nyílt e helyett: ceglédi ember kenyere—ceglédi ember kenyere. Az el igekötő l hangjának kivetése az e egyidejű megnyújtásával: elment— cement, a -val határozórag 1 hangjának kiesése az a egyidejű megnyújtásával: karddal— karddaa, a szóközépi I kivetése az előtte levő magánhangzó egyidejű megnyújtásával: tölti—táti, magánhangzók kiesése: miért—mé, lánynak—Iónnak, gazdasszony—gazdasszo, hadd nézzem—hanném, megyek—mék, kell, kellene—kék. A szóeleji u gyakran megnyúlik: utasít—útasít, utca— úcca, az ö néha ű: bő—bű, kő—kű, gyeplő—gyöplű. Találkozik olyan cegléd3 í-zik az e helyett, ma már inkább csak tréfás kedvében: pénz—píz, kék—kik, csépöl— csípői, fehér—fehír, vén—vín. Néha meg az ó—ú: róla—rúla, azóta—azúta, dorong—durong, vánkos—vánkus, mostoha— mustoha, pohos—puhos, kon- csorog—kuncsorog, ostor—us- tor, olykor az o—a: kobak— kábák, toll—tall—tallu, ritkán az a—u: satu—sutu. A JÖIIANGZÁS KEDVÉÉRT nem ragaszkodunk mindig az e használatához, mert fel, kereszt, perel, szentel, seper, veder, peder, stb. helyett föl, köröszt, porol, szentöl, söpör, vödör, pödör van nálunk. Ugyancsak nyelvbotlasztó sok egyforma mássalhangzóból összevonunk: sütöttem— süttem, megütöttem—megüttem. Ugyanaz az e másképp hangzik a kérdésben, másként a feleletben: begyüssz? — be. Néhány szavunk hangzóilleszkedése eltért a köznyelvitől: átváltozott lányé, túróé, nyirkéte (lánnyá, túróvá, nyir- kálta). ősi nyelv ez a mienk, első hordozója a foglaló fejedelem népe volt. Üllőtől a Tiszáig való vidék nem tartozott a vá- rosispánságok szervezetébe, hanem mint a törzsszövetség fejének, Árpádnak magánföldesúri birtoka, egyéb t nemzetségi székkel a családra maradt a XIII. század közepéig. Vár- konytól Üllőig ezen a nyelven szólt itt mindenki, mind az ötszáz faluban, míg a mongoltatárok ki nem irtották, föl nem perzselték Béla urunk patrimóniumát. Az üszkös faluk kétharmad része soha nem éledt újjá. A pusztákra a határos tájak népei, a kevesebb kárt látott palócok, a folyón túli tiszaiak és a délvidékiek jöttek a távoli jászokkal és kunokkal. Mi maradtunk a régiekből a környékbeliektől eltérő alkattal, sajátos szokásainkkal, jó és rossz emberi tulajdonságainkkal, néha szálkának mások szemében. Itthon aztán elzárkózunk még szomszédaink elől is magos kókeri- tőseink és vaskapuink mögé, meghagyva mindenkit a maga bajában. TÄVOL a varostól azonban szívünk kinyílik a ceglédi szó hallatára, s amit itthon vesztettünk a közösségi élet melegéből, messzi vidékeken megkeressük egymásra ismerve, egymásra találva ... Hídvégi Lajos kényszerű társadalmi munkában két óra alatt átmeszelte volna a kis családi ház befröcskölt falát? Mert így, gondolom ők is jobban jártak volna, s a vállalatuk sem kényszerült volna azon tömi a fejét, hogy kit állítsanak erre a délelőttre a helyükre. No, meg az órabért sem folyósítják a kiesett időre. És itt jön a mégsúlyosabb „de”! A tárgyalásnak még nincs vége. A szabálysértési előadó újabb tárgyalást helyezett kilátásba — az igazság ki- fürkészése érdekében. Pettyes ügy ez nagyon. Valóban, nem lehetne e pettyeket addig eltüntetni valahogy? (cs — l) Ezeréves barátság Lengyel-magyar est Abonyban A májusi békehónap során a járásban többfelé tartanak nagyszabású gyűléseket. Holnap, 25-án Abonyban kerül sor magyar—lengyel zenei estre. A művelődési házban este 6 órakor kezdődő zenei műsort a Lengyel Kulturális Intézet szervezi. Az „Ezer év, ezeréves barátság" című műsorban szavalok is közreműködnek. Szabó Sándor, a Hazafias Népfront községi elnöke mond megnyitót, majd Márky Péter járási népművelési felügyelő tart ünnepi beszédet. Tűzhelyek szabadon» palackok engedéllyel A megyei tanács úgy intézkedett, hogy július 1-től ismét szabadon vásárolhatók a különféle gáztűzhelyek. A gázpalackot igénylőknek azonban továbbra is be kell jelenteniük igényüket a tanács kereskedelmi csoportjánál. A gázengedélyeket ezentúl is a beérkező kérelmek sorrendjében adják meg. MADRID 9 Rembrandt-metszetek Jasus Caulonga szobrász egy madridi antikvárius boltocskájában néhány metszetet pillantott meg, amelyekről mindjárt látta, hogy nagy mester alkotásai. A szobrász nem is tévedett. Az egyik metszeten ott áll Rembrandt kézjegye. Kiderült, hogy a régiségkereskedő összesen 15 Rembrandt-metszetet őrzött boltjában. Az antikvárius, aki nem is gyanította, hogy milyen kincs van birtokában, darabonként 9 dollárért adta el a metszeteket. Az abonyi irodalmi színpadot t. ^ Nagyjáráson nagy szeretettel fogadták Egész nap zuhogott az eső május 19-én. Egymás után csörgött a telefon: „Mi lesz a nagyjárási műsorral? Kimegyünk ilyen időben? Járhatatlan az út a sár miatt! Úgysem lesz közönségünk ...” — érdeklődtek és aggódtak az abonyi irodalmi színpad tagjai. Este mégis elindult a teherautó. Egy-két leragadás után megérkeztünk, és akkor jött a kellemes meglepetés: az osztályterem tele volt várakozó, érdeklődő emberekkel. Most már nagyon örültünk, hogy vállalkoztunk a vendégszereplésre, s a bizonytalan út ellenére is eljöttünk. A fellépés előtti szokásos izgalommal számos aggodalom párosult: mi lesz, ha csalódást okozunk? Ha az összekötő szöveg nélkül következő versek, prózai szövegek nem találnak kapcsolatot a hallgatósággal? A versek varázsa, a szép szó ereje, azonban Nagyjáráson is segítségünkre sietett. Az arcokon visszatükröződő figyelem, a fátyolosodé szemek, a kirobbanó kacagás mutatta, hogy az irodalom szerető otthonra talál Nagyjáráson is. De ez a szeretet nemcsak a műsorra terjed ki. Évek óta meleg fogadtatásra találnak mindazok, akik az ismeretterjesztés, a kultúra követei ezen, a falutól távol eső vidéken. Hiába vettük előadás után a kabátunkat, hiába készültünk indulni, a másik teremben terített asztal várt bennünket. A nagyjárásiak is sorban áttelepedtek közénk. Emelvény, színpad nélkül, családias légkörben folytatódott a találkozó. Búcsúzóul azt kérték, hogy máskor is látogassunk el. Megígértük, hogy visszatérünk. T. M. Főszezonban Ámor: És ki fizeti ki a túlóráimat? (Pásztor Péter karikatúrája)
