Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-23 / 119. szám
VÁCI MAPLO i»« III—»I , !■ 11^1 "—I— — "-*1— I i * PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM 1967. MÁJUS 23., KEDD A járási tanácsülés megállapította: Kedvező képet mutatnak a tsz-zárszámadások Jóváhagyták a 42 milliós költségvetést A járási tanács májusi üléIrány: Miskolc, Kanada Iparitanuló-intézetünk nemcsak arról híres, hogy eddig több száz kiváló öntödei szakmunkást adott az országnak; tanulóink az ifjú fi- latelisták között is nevet vívtak ki maguknak. Tavaly egy első és egy második helyet hoztak el az országos kiállításról. A közelmúltban 12 albumból álló értékes sorozatot indítottak útnak a kanadai Világkiállításra. Kollektív gyűjtemény, címe: A villamosság fejlődése. A Miskolcon rendezett idei kiállításon A fasizmus elleni harc című közös gyűjteményükkel vesznek részt. Két tanulójuk egyéni anyaggal szerepel Borsodban. Köti Ferenc Mi legyek című pályaválasztási tablójával és Virsinger József Nóbel-díjasokat bemutató bélyegsorozatával. Holnap: VÁROSI TANÁCSÜLÉS A városi tanács holnap, szerdán reggel 9 órakor ülést tart az emeleti közgyűlési teremben. A költségvetési csoportvezető beszámol a tavalyi és az idei költségvetésről. Ismertetik az általános igazgatási állandó bizottság munkáját, majd javaslatot tesznek a „községfejlesztésért“ kitüntetések adományozására. sén a napirend előtt Szikora Pál méltatta a békehónap jelentőségét. Első napirendi pontként a termelőszövetkezetek múlt évi zárszámadásáról, valamint az idei tervekről szóló jelentést tárgyalták meg. Járásunkban tavaly 17 termelőszövetkezet és két termelőszövetkezeti csoport gazdálkodott. A múlt évben nőtt a tagság jövedelme, erősödött a tsz-ek vagyoni helyzete. A mostoha időjárás ellenére a fejlődés útján jobban haladtak előre, mint a megelőző esztendőben. Idén nagyobbak a feladatok. Múlt évi árbevételüket 15 százalékkal kívánják túlteljesíteni. Így elérik az egy dolgozó tagra jutó 12 073 forintos részesedést. Múlt évben a gazdaságilag meg nem erősödőitek kategóriájába sorolt hét tsz közül négyet a zárszámadása alapján a jövőben közepesnek minősítik. A tanácsülés — vita után — a jelentést elfogadta és határozatot hozott, hogy az új gazdasági mechanizmus mezőgazdasági törvényeit, rendeletéit széles körben ismertetni kell. Következő napirendi pontként a tanácsülés jóváhagyta a járás idei 42 millió forintos költségvetését, majd elfogadta a községfejlesztési alap felhasználásáról készített jelentést. A járás lakossága tavaly 3 554 000 forint értékű társadalmi munkát végzett, vagyis minden felnőttre 86,69 forint értékű önkéntes munka jutott. A tanácsülés határozatban fejezte ki elismerését azoknak a tanácsoknak és költségvetési szerveknek, amelyek munkájukkal elősegítették a tervek végrehajtását. Megerősítették az idei munkatervet, valamint a tanácstagi beszámolók A Faipari Ktsz gyártmányainak híre túljutott városunk határain. Találkozunk készítményeikkel fővárosi bemutatótermekben, nemzetközi kiállításokon. Veres Bálint ktsz-elnököt 1967 újdonságairól faggatjuk. — A Fővárosi Bútor- és Hangszerértékesítő Vállalat részére idén mintegy kétés fogadóórák ütemtervét. Ezután a végrehajtó bizottság javaslatára a megüresedett NEB-tagság helyére Békési Tibor váci lakost választotta meg. Utolsó napirendi pontként a végrehajtó bizottság tagjai letették a hivatali esküt. Elhangzott egy interpelláció, amelyben a felszólaló a csórnád—őrszentmiklós— vácbottyáni útszakasz rossz állapotával foglalkozott. A szakelőadó a KPM kirendeltség tájékoztatása alapján közölte, hogy az említett útszakaszon a kátyúkat július 9-ig eltüntetik és az utat por- talanítják. U. I. millió forint értékű koloniál- bútort készítünk. Dohányzó- asztalt, bár-, ruhás- és négyajtós szekrényeket szállítunk. — Ezen felül a közületek számára dolgozunk 400 ezer forint értékben. A Vasipari Kutatóintézet számára laboratóriumi berendezéseket gyártunk. Ez már a mi önálló piackutatásunk eredménye. (d. s.) Itt a spárgaleves! PIACOT KUTATOTT A KTSZ Koloniálbútort gyártanak - kétmillióért Háromszázötven diák Néhány nap múlva indul az új szezon a Dunakeszi Konzervgyárban. Hernádi Zoltán gyártásvezetővel beszélgetünk a következő hónapok feladatairól. — Mivel kezdik a munkát? — E héten várjuk Szentendre környékéről az első egrest. A borsókonzerv gyártásához is készítjük már a gépeket, hogy május 25—26-án a próbagyártás megkezdődhessen. — Mennyiségi terv? — Szeretnénk a tavalyi öí és fél vagon helyett az idén hat és fél, esetleg hét vagonnal készíteni. Uj szelektáló gépeket kaptunk, ami megkönnyíti és meggyorsítja a munkát. Jövő hónap elején kezdjük a szamóca feldolgozását. AZ ÚTTÖRŐOLIMPIA EREDMÉNYEI jön a konzervgyárba — Műszaki fejlesztés? — Most vizsgáztatjuk a borsófeldolgozó gépeket. A sterilizálót bővítenénk, de sajnos nehéz kivitelező céget találnunk. — Szünidős diákok? — Hat-hét iskolával vagyunk szerződésben. Erre a nyárra is körülbelül 350 iskolást várunk. — Újdonság? — Lesz! Uj cikkel jelentkezünk a piacon: a spárgaleves alapanyagával. Már egy vagonnal készítettünk belőle. Ha a piac igényli, jelentkezünk az utánpótlással. Az ára most van kialakulóban. (solymosi) Ki akar tovább tanulni? Már a tetőn dolgoznak... A sződi hattantermes általános iskola építésénél kerestük fel Petróczki Gusztávot, a községi tanács elnökét. Elmondta, hogy Szód közel félmillió forint támogatást nyújt az iskola építéséhez. A tűzoltók 100 ezer£ a helyi sportszervezet 20 ezer, az úttörők 10 ezer forint értékű felajánlást tettek társadalmi munkára. Az alapozásnál a községbeliek segítettek hatezer óra munkában. öt váci általános iskola 250 tanulójának részvételével a Kosdi úti sporttelepen rendezték meg az idei úttörőolimpiát. Az első helyezettek névsora: I. korcsoport, fiú: Legéndi Miklós (100 m-es futás), Kosdi László (600 m-es futás), Varga István (magasugrás), Lakatos János (távolugrás), Kristóf László (súlylökés) és Tóth Sándor (kislabda). I. korcsoport, leány: Kar- czag Erzsébet (60 m-es futás), Martinkovics Györgyi (300 m- es futás), Kudella Katalin (magasugrás), Karczag Erzsébet (távolugrás), Nagy Márta (kislabda) és Módos Ildikó (súlylökés). II. korcsoport, fiú: Rácz Róbert (60 m-es futás), Maló- viczki Ferenc (magasugrás), Urbán Tamás (távolugrás) és Fazekas Ferenc (kislabda). II. korcsoport, leány: Karczag Katalin (60 m-es futás), l Csatári Györgyi (magasugrás), I Karczag Katalin (távolugrás) ! és Kecskés Judit (kislabda). A Lőwy Sándor Gépipari Technikumban az eddigi évekhez hasonlóan ismét indul szeptemberben az esti és a levelező tagozat. Megfelelő üzemi gyakorlattal rendelkezők jelentkezhetnek a tagozatvezetőknél, vagy a technikum irodájában, legkésőbb június végéig. Jelentkezési lapok a kapusnál kaphatók (Konstantin tér 6.). NÉGY KÖZÉPISKOLÁNK kevés már a képzettebb szakmai utánpótlás biztosítására. Ezért nyílt meg 1963-ban a dolgozók fonó-, szövő- és ruházatipari technikuma Vácott. Húszán jutottak el az érettségiig. Valamennyien a helyi textilüzemekben folytatják majd a munkájukat. A dr. Abaffy Béláné vezette osztály végzős növendékei pénteken, május 19-én tartják ballagási ünnepélyüket. ...már az alapokat bontják Csattog a csákány, dőlnek a falak, omlik a tetőzet. Képünk a héten a Földváry tér és az Erdős Bernát sor sarkán készült. Rövid idő múlva teljesen eltűnnek a romok és daruk, majd cementkeverő óriások veszik át a terepet. Házsorok emelkednek itt, és sok száz család találja meg boldog otthonát. (Szöveg: Klucsár — Kép: Néninger, Gyimesi) NO, PRÓFÉTA... Se szakálla, se glóriája. Nem azért, mert még csak harmincéves. Láttam én már alig húszesztendős fiatalembert is lengő körszakállal, vállig lobogó sörénnyel, s hallottam öt prófétán is túltevő szólamait. Nem a megjelenés, a külsőség teszi az embert azzá, ami. Az ember tettei alapján ítéltetik. — Srácok, mit szólnátok hozzá, ha falura menne tanítani az egész évfolyam? És ti lányok? Nektek ml a véleményetek? Nyolc esztendeje tette fel a kérdést a főiskolán. Volt, aki rábólintott, néhányan gondolkodási időt kértek, a többség azonban kinevette. Próféta... mondták s mire észbekapott, magára maradt a teremben. Túlságosan fiatal volt még ahhoz, hogy az első kudarc a kedvét szegje. Mondta a magáét azután is: menjünk falura tanítani... Ö, a ferencvárosi srác. Aki a falut igazából csak Móricz regényeiből ismerte. — Nem gyerekes képzelgés volt... Hittem igazából. Móricz falusi tanító figurái voltak áz eszményképeim. A rektor a Boldog emberből és a többiek. Olyan ember szerettem volna lenni én is. Tenni valamit az emberekért... Akkor mégsem lett falusi tanító. Legalábbis nem a főiskola elvégzése után. Mondták is a társai, ki gúnyolódva, ki csak csipkelődve: — No, próféta, hogy is volt az a falusi tanítóság? ... Szeretett volna elbújdokolni, akár a világ végére is, csak együtt lehessen a szeretett lánnyal. Aki miatt sutba dobta az elveit. Csakhogy a közelében lehessen. Még egy esztendeig. Amíg ő is befejezi a főiskolát. — A szerelem önző... Rossz próféta voltam... Valóban? Egy esztendő múlva maga kérte áthelyezését bármelyik falusi iskolába. Egyetlen kikötése volt csupán: olyan helyre küldjék, ahol szükség van egy tanítónőre is... így került Örszentmiklósra, háromszáz forinttal kevesebb fizetésért, de már mint boldog házasember. öt esztendő falusi katedrán. Az elégedettség évei. Ahogy nagy komolyan mondja: prófétai küldetés. Mert a falusi tanár nem érheti be a gyerekekkel. Gondja, kötelessége az is, hogy szót értsen mindenkivel, formálja az egész falu életét. És ő mindent elkövetett, hogy betöltse küldetését. Felfigyeltek rá. Kinevezték járási KISZ-titkárnak. — Nem mondhattam nemet. Végeztem a dolgom becsülettel. Amennyire erőmből, képességemből futotta. Nem mondta senki, de tudom: mindez kevés volt. Elégedetlen voltam önmagámmal. Már az sem tetszett, hogy kineveztek. Nem ismertek a városban, még a KISZ-bizottság munkatársai sem. Ellentmondásba keveredtem önmagámmal. Nem tudtam lemondani a katedráról... Megyek az utcán, szembe jön velem két diáklány. Az egyik a tanítványom, a másik falusi KISZ- titkár. Rámköszönnek. Az egyik így: — Csókolom, tanár úr... A másik: — Szevasz, Ottó... No, most légy okos próféta, mondtam gúnyosan magamnak... Fellélegzett,- amikor elolvasta a városi tanács pályázati felhívását: igazgatót keresnek a művelődési ház élére. Megpályázta. Sikerrel. Azóta igazgató. Harmincévesen, már több mint három esztendeje. Emlékszem a két esztendővel ezelőtti beszélgetésünkre. Akkoriban ezt mondta: „Mindent megteszek a város irodalmi közvéleményének formálásáért. Olyan kulturális életet szeretnék, hogy a vátjos határain túl is beszéljenek róla az emberek ... Harmincötezren élnek a városban. Azt hiszem, minden feltétel adott. Csak a magyar szakos tanár több, mint ötven ... Hiszek benne, hogy a szívvel végzett munka nem marad hatástalan... Két esztendő múlt el azóta. Kérdem tőle: elégedett-e? Valóra váltak-e nagy tervei? Sokáig hallgat. Mintha azon tűnődne: mondja vagy ne mondja? Aztán váratlanul kifakad. — Azt mondja meg, miért veszem én fel a fizetésemet? Kérdése őszintén meglep. Vajon mit akar vele mondani? — Sok emberrel beszéltem már, de ezt még soha senki nem kérdezte tőlem... — kerülöm a választ. — Akkor megkérdezem újra: mondja meg, miért veszem én fel a fizetésemet? — Nyilvánvaló, hogy a művelődési ház vezetéséért. — Jó, de akkor azt mondja meg, milyen vezetés az, amely abból áll, hogy közönséget szervezek az Illés-zenekarnak meg a Csókos asszonynak, vagy a helyükre kísérem a vendégeket és székekről gondoskodom ... — Most tréfál? — Nem — jelenti ki határozottan. — De majd mindjárt megért. Tudja, hány jegyet tudtam eladni a budapesti Ifjúsági Színpad Pinceszínházának az előadására? Száznál alig többet. Pedig nem ócska giccset, Plautus: A hetvenkedö katonáját adták. Azt már meg sem merem mondani, hogy hány középiskolai osztály van a városban. Merev fal állja útját az embernek, amikor kultúrát akar terjeszteni. De amikor az Illés-zenekar lépett fel a művelődési házban, szervezetten, tanári kísérettel jöttek a diákok. Érti ezt? Vagy egy másik példa: amikor a moziban a Sellő a pecsétgyűrűnk játszottuk, állandóan csengett a telefon. Komoly, vezető beosztású emberek jelentkeztek jegyért, úgymond, nem akarnak lemaradni az előadásról. Amikor Jó- kai-filmet játszottunk, egymás után jöttek a szocialista brigádok. Máskor felénk se néznek ... ötvenegy magyar szakos pedagógus él a városban. — Meg tudom számlálni az egyik kezemen, hányán segítenek a népművelő munkában ... az irodalom, a művészetek terjesztésében. Előveszi a munkanaplót. — Még egy példa. Havonta játszik nálunk a Déryné Színház. Tessék, olvassa, itt a programja tavaly október óta. Majd én felolvasom. Október: Római gyerekek, olasz vígjáték. Novemoer: Leszállás Párizsban, francia bohózat. December: Vigyázat, szélhámos, amerikai bűnügyi vígjáték. Még egyszer december: Jókai: Szegény gazdagok. Január: Shakespeare Othellója. Február: Oké, Mr. Kovács, magyar musical. Április: Ma- rica grófnő, operett. Május: Csókos asszony, operett. Július: Cigánybáró, operett. Nos, mit szól hozzá? így terjesszem a kultúrát... Persze, jogom van nem megvenni a színház produkcióját. De akkor még ez sincs ... — No, próféta... — szalad ki akaratlanul is a számon. Nem sértődik meg rajta, de nem is nevet. — Ez az igazság. Egy próféta is kevés lenne ahhoz, hogy előbbre lépjünk Vác városában. A lelkesedése már nem a régi. Kevés segítséget kap ahhoz, hogy elképzeléseit valóra válthassa. Nemcsak a város vezetőitől, a város közönségétől is. Pedig változatos a váci művelődési ház programja. A film- ankétoktól az irodalmi és képzőművészeti előadásokon át a különböző klubfoglalkozásokig sok mindennel várják az érdeklődőket. De ami a komoly, színvonalas programokat ill* ti, az érdeklődés bizony gyér... Más talán elégedett lenne mindazzal, amit csinál. És Rudolf Ottó tesz, nem is keveset tesz Vác városának szellemi felemelése érdekében. De természete, hogy sohasem elégedett azzal, ami van. Ez hajt' ja előre, ez segíti át a pilla' natnyi kudarcokon. Prukner Pál
