Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-21 / 118. szám

1967. MÁJUS 21., VASÁRNAP “‘‘s^ÚrUw l Tisztább városi levegőt T ojástartósítás védőbevonattal TUDOMÁNY - TECHNIKA A gépjárművek kipufogó­gázainak szénmonoxid-tartai- ma súlyos helyzetet teremt a nagyvárosok lakói számára, megengedhetetlen mértékben mérgezi a levegőt. A „Kos­mos” című lap arról ad hírt. Hogy A. Brand lipcsei profesz-^ szór megállapítása szerint az üzemanyaghoz adagolt poli- propilénglikollal jelentős mér­tékben javítani lehet a tartha­tatlan helyzeten. A vegyi­anyag 5 százalékos hozzáadá­sával tizedére csökken a füst­gáz szénmonoxid-tartalma. Szovjet kutatók új módszert alkalmaznak a tojás tartósí­tására: a tojásokat 8—10 má­sodpercig 100 C fokos, gyor­san száradó ásványolajba me­rítik. így 2,5 hónapig bizton­ságosan tárolhatóvá válik. A légkamra ezalatt csak 1,5 mm- rel nő és a súly csak 0,96 szá­zalékkal csökken (a kezelés nélküli daraboknál 9,25 mm és 6,3 százalék értékek adódnak.) 12 hónapi tárolás után 12 szá­zalékos a súlycsökkenés, ami már alacsonyabb minőségi osztályba való sorolást tesz szükségessé. Égési sebek ellen: Só a testbe — víz az erekbe Az égési sérülések legsú­lyosabb hatásai élettani jel­legűek. A másod- és harmad­fokú égés megváltoztatja a véredények falának az át­eresztő képességét, ennek kö­vetkezményeként vérplazma szivárog ki a környező szövet­be. A plazmával együtt nát­rium és vízben oldódó fehér­jék is kilépnek a sejtek közöt­ti térségbe. A következmény gyors ütemben felhalmozódó vi- zenyő, ödéma. Ilyenkor, ha a test felületé­nek 15%-át borítja seb, a vér­erekből kilépő folyadék eléri az összes vérmennyiség 29%-át. Ha a testfelület 20%-a sebes, a folyadékveszteség már 37%-os. Az erekben keringő vér tehát besűrűsödik, meny- nyisége és áramlási sebessége csökken és összetétele is meg­változik. PALOTA - MAGVAKNAK További zavart okoz, ha az elégett szövetekben megszűnik a hajszálerek keringése; ■ ez azt jelenti, hogy a vér ki­kerüli a hajszálereket és „rö­vidzárlatot” keresve igyekszik átjutni az artériákból a vénák­ba. A sejtekben tehát oxigén­hiány következik be, amely létfontosságú szerveket is fe­nyegethet és gátolja a káros anyagcsere-termékek elszál­lítását. Ha az agy és a Szív­izom szöveteiben is fellép az ilyen jellegű károsodás — gyó­gyíthatatlan 6ofck következik. A segítés gyorsaságának az a célja, hogy a sokkhoz veze­tő folyamatot még az elején lefékezzük. A legfontosabb teendő ilyen esetben a vérerek plazmával való feltöltése és ezzel egyidőben a nátriumio­nok veszteségének a pótlása. Fontos feladat a vérke­ringés teljes helyreállítá­sa. E célból dextránt juttatnak a szervezetbe, amely az össze­csomósodott vörös vérsejteket szétoldja és megindítja a haj­szálerekben a véráramlást. Közben rendeződik az anyag­csere-forgalom és a savbázis- egyensúly is. Üjabban erre egyre nagyobb figyelmet for­dítanak, mivel ettől függ a vérkeringés szabályözhatósága, valamint az anyagcserét irá­nyító enzimek aktivitása. A vérveszteség végleges pót­lása természetesen csak intra­vénás befecskendezéssel lehet­séges, ivással csak a napi fo­lyadékszükséglet biztosít­ható. _ Az elsősegélynyújtás szem­pontjából is nagyon fontos az, hogy a sérültnek sohasem szabad tiszta vizet, vagy csak cukrozott folyadékot ad­ni: tartalmaznia kell mindig a fogyasztott folyadéknak lite­renként egy kávéskanál kony­hasót és kevés szódabikarbó­nát. Erről az elegáns épületről csak a beavatott tudná meg­mondani, hogy semmi köze az emberi szállásokhoz. Az IPARTERV Kál-Kápolnán készíttette el ezt a többemele­tes magtisztítót. Mindezt úgy, hogy mindenekelőtt a tech­nológiai folyamatot biztosítsa — a lehető legésszerűbben. Emellett mégsem jelentéktelen az az erőfeszítés, amelyet a minél szebb, elegánsabb külső érdekében tettek. így jött létre ez a távolról a siófoki hipermodern szállóhoz hason­lító mezőgazdasági építmény. Zsenge borsó — műszerkontrol I Magyar készülék: a finométer A KERTÉSZETI KUTATÓ INTÉZET zöldségtermesztési osztályán Csatári Szűcs Kál­mán osztályvezetővel beszél­gettünk a zöldborsóról, amely egyre jelentősebb szerepet játszik a zöldfőzelék-ellátás- ban. — Az 54 000 tonna ipari zöldborsó jelentős mennyiséj nem ezzel van baj. Még csal nem is a termelt fajták minő ségét lehet kifogásolni. 1 zöldborsó kényes áru, s hatna rosan túlérik. Tehát az a lé nyeges, hogy megfelelő zsen geségű borsót tartósítsanal akár konzervként, akár mély hűtéssel, Más szóval, meg kel találni azt a biztos módszeri amellyel a zöldborsó gépi ara tásának optimális időpontj. meghatározható. — AZ AMERIKAI KON­ZERVGYÁRAK texturaméter- rel állapítják meg a megfele­lő zsengeséget, de ez a mű­szer nagy, helyhez kötött. MS kicsi, a helyszínen használha­tó készüléket javasoltunk,, amellyel már a borsóföldön megállapítható a zsengeség foka. Az amerikai és egy an­gol készülék alapján magyar konzervipari tervező, Wágner főmérnök megszerkesztette fi- nométerjét, amely kitűnően bevált. A műszert- a Magyar Optikai Művekben már gyárt­ják is. — A MŰSZEREN FOK­BEOSZTÁSÉ FESZMÉRö TA­LÁLHATÓ, amelynek mutató­ja jelzi, milyen mértékben súrlódik a borsószem a mű­szerben. A kemény, túlérett szemek természetesen jobban kilendítik a mutatót, mint z zsenge szemek. A műszer mű­ködését laboratóriumi vizsgá­latokkal is ellenőriztük — meghatároztuk a borsószemek­ben alkoholban nem oldható anyagok mennyiségét — és az ellenőrző vizsgálat azt mutat­ta, hogy a műszer jól műkö­dik. Ezzel elértük, hogy nincs szükség a zsengeség fokának megállapításához bonyolult laboratóriumi vizsgálatra. .4 JÖVŐ KINCSE: Víz, víz, víz! Mikrobák az űrhajósoknak! Az űrhajósok a teljesen ste­ril űrkabinban mindenféle baktériumtól mentes levegőt szívnak és steril ételeket esz­nek. Ennek következtében kockáztatják azt, hogy szerve­zetük működését nem segíti elő az a mintegy 500 mikro­bafajta, amely normális kö­rülmények között az ember környezetében található. Szer­vezetük immunológiai védel­me ezáltal jelentősen csökken. T. D. Luckey doktor megol­dást javasolt: „adjunk” tarta­lék-mikrobákat „az űrhajó­soknak, legalábbis azoknak, akik több hónapon át marad­nak majd az űrben”. Mindezt az űrutas naponta venné ma­gához, pasztilla formájában. ALFÖLD ALATTI MELEG TENGER „CSAPOLÁSA” — A MŰSZER HASZNÁ­LATA lehetővé teszi, hogy a konzervipar a legkedvezőbb időpontban végeztesse a ter­melővel a gépi aratást. Vajon elegendő víz van-e bolygónkon ahhoz, hogy az embermilliók szómját eloltsa? Lehetséges-e, hogy a források kiapadnak és az utódaink kö­rül kiszárad a föld? Mit tehe­tünk, hogy a lehető legjobban használjuk ki az életnek ezt a fontos és becses alkotóele­mét? Ez a kérdés döntő fontossá­gú ma, amikor emelkedik az öntözés jelentősége és a mo­dem városok aggódó szemmel figyelik víztartalékaink csök­kenését. Két szovjet mérnök, B. Loszev és M. Monina, a Vokrug Szveta című szovjet folyóirat hasábjain megkísé­relte, hogy választ adjon rá. ★ A régi rómaiak naponta és fejenként még csu­pán néhány liter vizet fo­gyasztottak. Manapság pedig a modem nagyvárosok min­den lakójára 180 liter vízfo­gyasztás jut naponta. De még ez is csekélység a modern ipar vízszükségleteihez mérten. ííé- hány példa: 1 tontla tégla elő­állításához 2 tonna víz, 1 ton­na acél előállításához 310 ton­na víz, 1 tonna műszáléhoz pedig 1000 tonna víz szüksé­ges. A tudósok viszont kimutat­ták, hogy a Föld vízkészleté­nek jelentős része „eliszivárog” a sztratoszférába. Geofizikai rakéták a földtől 400 ezer mérföld távolságra hatalmas hidrogénfelhők létét mutatták ki. Egyes hidrológusok úgy vélik, hogy bolygónk már annyi vizet vesztett, hogy ere­deti óceánjaiból tulajdonkép­pen semmi sem maradt, s a hidroszféra — a Föld vízbur­ka — teljesen megújhódott. De még mindig igen sok víz van a Földön, tízszer annyi óceán, mint amennyi á szá­razföld. A Föld kemény bur­ka, vagy kérge is bőségesen tartalmaz vizet. Becslések szerint a kéreg három mér­föld vastag legfelső rétege há­romnegyed részben vízből és egynegyed részben szilárd hal­mazállapotú anyagokból áll. Az atmoszféra is igen gazdag vízben. Évente körülbelül 425 ezer köbméter víz párolog el a földfelszínről. Ennek nagy része eső formájában vissza­kerül az óceánokba, de körül­belül egynegyed rész száraz­földre esik. Ez utóbbi mennyi­ségnek ismét egy része elpá­rolog, más része a növényzetet táplálja, harmadik része leszi­várog a talajba, ahol föld alatti ereket alkot, vagy a víz­gyűjtő rendszereken át eljut a nagyobb folyókba. A víz elosztása a szárazföldön rendkívül egyenetlen. A Föld legnedve­sebb pontja a Himalája déli oldala, ahol az eső teljesen el­mosott minden növényzetet, sőt magát a talajt is. S ugyan­akkor a hegység túlsó oldalán, északon, északkeleten sok-sok mérföld hosszúságban és szé­lességben sivatag húzódik. Az ember többnyire friss, tiszta vizet használ és onnan veszi, ahol a legkönnyebben jut hozzá, vagyis a folyókból, és más felszíni forrásokból, érintetlenül hagyva a föld alatti óceánokat. Ezért a vi­lág legnagyobb városai víz­hiányban szenvednek. Párizs­ban nemrégiben bejelentet­ték, hogy a közeljövőben már lehetetlen lesz eloltani a har­madik emeletnél magasabban támadt tüzeket a víznyomós gyengesége miatt. Tokióban is szigorú korlátozásokat szabtak ki a vízfelhasználásra. A közgazdászok azt javasol­ják, hogy a vizek fertőződésé­nek megakadályozásával kell törekedni a vízhiány megol­dására. Az angol parlament egyszer felfüggesztette ülését a Themse folyóról a West­minster palota ablakain át beszűrődő tűrhetetlen szag miatt. S azóta a helyzet csak rosszabbodott. Washington fo­lyója, a Potomac szennycsa- tormává változott, noha más­fél századdal ezelőtt a föld­rész egyik legtisztább folyója volt. Nyugat-Európában a szennyeződés súlyosan érintet­te a Szajnát, a Rhone-t, a Raj­nát, a svájci tavakat és más vizeket is. Ugyanez a sors várt bizonyos szovjet folyók- ra, különösen az Urál vidé­kén. A víz szennyeződésének meggátolása a nemzetközi hid­rogeológiai évtized legfőbb feladatai közé tartozik. Ám bármennyire is vigyá­zunk a vízre, az összmennyi- ség mégis csak kevés. Loszev és Monina azonban már ja­vaslatokkal is előáll: Ismert régi keleti mondás szerint „egy korsó édes víz többet ér, mint egy egész sós- vizű folyó”. A szárazságban szenvedő vidékeken is csak édesvízben van hiány, sós vi­zük akad elegendő. A közel­múltban azonban különböző sótalanító eljárásokkal kísér­leteztek. Ezek közül legígére­tesebb az atomenergiával tör­ténő sótalanítás. Amint az ember tökéletesíti az atom­reaktorokat, egyre olcsóbban jut hőenergiához és ezt az energiatöbbletet felhasznál­hatja vízsótalanító berendezés működtetésére. A Szovjetunióban már épül az első atomóriás a Kaspi-ten- ger merftón egy nagyvárost fog ellátni friss vízzel. Az Altáj vidékén, a Himalája közelé­ben a mérnökök fagyasztással kísérleteznek. Ősszel össze­gyűjtik a sós vizet, amely té­len megfagy, s eközben a só leszáll a fenekére, a felső ré­tegben elhelyezkedő jég pe­dig elveszti sótartalmát. Türkméniában viszont nap­energiával működő vízsótala- nítót építettek. Ez az egyszerű szerkezetű berendezés a nap energiájának segítségével ál­lít elő desztillált vizet — s így valóságos áldást jelent a si­vatagi vidékeknek, ahol bősé­gesen van napenergia, de an­nál kevésbé akad friss édes­víz. Nos, gondoljunk ismét a föld alatti óceánokra. A világ leg­nagyobb sivataga, a Szahara valójában egy irdatlan nagy tenger felszínén lebeg, mely több milliárd köbméter vizet rejt magában. Az ennek fel­színre hozatalához szükséges energiát előbb-utóbb a napból nverhetik majd. Magyarorr szag alatt 2—3000 méter;mély­ségiben forró vizű tenger hú­zódik meg. Az ember már hozzá is kezdett ennek a gaz­dagságnak a kiaknázásához. Mindent összevetve a Föld valójában nem szen­ved vízhiányban. Csupán az embernek helyre kell igazíta­nia a természet tévedését és úgy kell elosztania a vizet, ahogy azt jónak látja. Ámbár — teszik hozzá a szerzők — az emberiségnek óvnia kell ezt a gazdagságot, a Föld leg­elterjedtebb és mégis legpó­tolhatatlanabb kincsét, vala­mint legolcsóbb és mégis leg­értékesebb erőforrását. MEGKEZDŐDÖTT AZ I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents