Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-19 / 116. szám

1967. MÁJUS 19., PÉNTEK Akkor jön be, amikor „kimegy“? A budakalászi lenszövőgycr termékei meg a kereskedelem — Catchup nincs? — kér­deztem tegnap reménykedve az egyik Rákóczi úti önki- szolgáló bolt eladóját, hogy talán majd a raktárban ... Ez az angol nevű, jó ízű fűszeres paradicsomszósz né­hány héttel ezelőtt jelent meg boltjainkban, mint új ma­gyar termék. Csomagolása ízléses, s olcsó is, szóval, egész jó kis áru volt. — Nincs — válaszolta az eladó szomorúan. — Nem is lesz? — Lehet, hogy nem lesz. Van ez így gyakran, hogy megmutatnak valamit, aztán soha többé nem látjuk — tör­delte, és mosta kezeit... ... átpasszolva a felelősség labdáját az ipar térfelére. Megszoktuk ezt már: az ipar a kereskedelmet okolja, a ke­reskedelem az ipart. Amikor a budakalászi len­szövőgyár bemutató termében a csak fogyasztókra jellemző sajátos balgasággal megkér­deztem, miért nem jut el az itthoni kirakatokba is az ott látható pompás válasz­ték, már előre hallottam a fe­leletet: 9 kereskedelem nem rendel. S az üzem igazgatója, ter­vezőosztályának vezetője, fő­diszpécsere valóban egy em­berként válaszolta ezt, noha nem is néztek egymásra. Ha azt mondták volna, hogy szűk a kapacitásuk, s ezért tudják csak exportra gyár­tani a ruhaanyagok, törülkö­zők, bútorszövetek, térítők halk és halvány, vagy élénk és merész, de mindenkor meg­lepően újszerű változatait, megnyugodtam volna, meg­elégedve a büszke érzéssel, hogy lám, világszínvonalat is tudunk produkálni —, ha a külkereskedelmi meggondolá­sok úgy kívánják. De így, megismerkedve a termékská­lával, csak bosszúságot érez­tem. Hátra volt még a dolgok szokott menete szerint, hogy a . kereskedelemtől ezt hall­jam: az ipar nem szállít belőle. Hát nem. Elhatároztam, hogy most nyomozok. A ke­reskedelem válaszával vissza­megyek az iparhoz. Megint vissza a kereskedelemhez. És így tovább. Mindaddig, amíg ki nem derül, kin, mint mú­lik, miért küldünk a kapita­lizmus dekadenciájába szí­vet derítőén élénk mintás, harapnivalóan gusztusos kony­haruhát, míg nekem, aki a szocializmust építem, meg kell elégedni a puritán kék- fehér kockákkal. •: Tehát: — Miért nem lehet a buda­kalászi lenszövőüzem export­cikkeiből itthon is kapni ? — kérdeztem a minap a Bétex — Budapesti Textilnagykeres­kedelmi Vállalat — ki...” „A hazai leniparnak még nagyon kell fejlődnie” (már nem ahhoz, hogy a Pica- dilly kirakataiban, hanem hogy 'a körúti boltokban is szerepeljen termékeivel) s vé­gül: baj lehet ott a tervező- gárda * megválogatásával. (Nyolc iparművészeti főiskolát végzett tervezővel dolgoznak.) Nesze neked budakalászi Ieo- szövőgyár! Végül még megkérdeztem, miért nem rendelnek legalább kis szériákban ezekből az anyagokból? — Már ezer négyzetméter vásárlására is van ugyanis lehetőségük. A válasz: nem érné meg, hiszen az ő céljuk — bővíteni a vá­lasztékot. Kiderült ugyanis, hogy a választék bő­vítése nem azt jelenti, amire a laikus gondol: sok kis szériát, amelyekből a vevő válogathat. Hanem nagy szériákat. Tehát: egy termékből sokat. Amiből nem nagyon választhatunk! A fő érv azonban továbbra is a hazai vásárlók konzerva­tív ízlése volt Konzervatív tömegigények­re hivatkozni és építeni min­dig, mindenhol lehet. Kényel­mes dolog ez a kereskedelem­ben is. (Bár nem biztos, hogy kifizetődő — erre utalnak a nagyarányú leértékelések.) Eszi, nem eszi alapon keres­kedni is kényelmes dolog. Ké­nyelmesebb, mint kockázatot vállalni, mint reklámot, propa­gandát indítani, mint modern formakultúra iránti igényt éb­reszteni a fogyasztóban ... Aki, mellesleg például, nem buktatja meg a más iparágak nagyobb mozgékonyságáról tanúskodó, lila és halványkék meg rózsaszín harisnyákat I sem, ellenkezőleg, vígan hord­ja ezt a bolondos viseletét. (A legtöbb új divatirányzat bo­lond jelenségnek tűnik kez­detben.) Haj, de régi vita ez, ami a vevő, a kereskede­lem, az ipar, na meg egy ki­csit az újságírók között is fo­lyik. Eszembe jut néhány ki­tűnő Ilf—Petrou írás. A szovjet újságíró szerzöpár mar a hú­szas évek végén modern bú­torokat reklamált hazájában, mondván, úgy illik, hogy a legmodernebb társadalmat építő embernek modern termé­keket gyártsanak, — helyette „hej, szlávok!" típusú, ásatag, nyomott hangulatú garnitúrá­kat kaptak . . . Szóval, régi vi­ta ez, de . tán mégis eldől majd, a vásárlók győzelmével: hiszen az idei tavaszi kiraka­tokban is látni mindenféle furcsa, tarkabarka, merész, „vad dolgot”: Fehér ballont, színes harisnyát, szögletes or­rú cipőt, op-art mintás nap­szemüveget. Tán behozzuk a divatot: már nem akkor jön be, amikor kimegy. De addig is, amíg végleg el nem dől ez a mérkőzés — bosszantsuk barátnőinket to­vábbra Olaszországból hozott ruhaanyaggal. Az sem baj, ha Budakalászon gyártották. Padányi Anna ALKOHOLIZMUS (Zsoldos Sándor karikatúrája) Aki mostanában Disznófő felé veszi útját — szorgos épí­tőkkel találkozik. Talán valamelyik építőipari vállalat dol­gozik itt? Nem! A brigád — a dunabogdányi Üttörő Tsz parképítő, illetve kőműves részlegéhez tartozik. Megígér­ték, hogy a terasz építését és a szökőkút körüli csinos vi­rágágyakat most már hamarosan befejezik — valamennyi tavaszi kiránduló örömére. G. Molnár Edit Június 1-től 14-ig Hazánkban vendégszerepei a moszkvai Művész Színház Június 1-től 14-ig Budapes­ten vendégszerepei a moszk­vai Művész Színház hetvenöt ■tagú társulata — jelentette be csütörtöki sajtótájékoztatóján a Művelődésügyi Miniszté­riumiban Malonyai Dezső, a Színházi Főigazgatóság he­lyettes vezetője. ■ «»» A Művész Szííiház "társu­lata európai turnéján kérési fel Budapestet — Szófiából jönnek és Bécsbe utaznak to­vább — ittlétük két hete alatt ■tíz alkalommal lépnek szín­padra. Június 1-én és 2-án Pagogyin: „A Kreml torony­órája” című drámájával mu­tatkoznak be. Vendégszereplésük alkal­mával a Nemzeti Színházban •első ízben használnak majd tranzisztoros rövidhullámú ■tolmácsfoerendezést: a hor­dozható „mini-tolmács” elő­adásonként négyszáz nézőnek fordítja a színpadon elhang­zottakat. Amit lehet Kubában, nem lebet Hungáriában Rajtunk kívül számos laptár­sunk is számtalanszor kifogá­solta füstszűrös cigaretta ink csomagolását. Már tudniillik, hogyha a csomagot kinyitja az ember, esetleg piszkos kézzel szopókájánál fogva kell kirán­gatnia a cigarettát, ami köz­egészségügyi szempontból fe­lette káros. Panaszainkra a Magyar Dohányipar mindany- nyiszor azt felelte, legnagyobb sajnálatára nem segíthet a dol­gon, a gépek az okai, így gyártották őket, ezen változ­tatni nem lehet és különben is a nyugati államokban szintén ez a füst^zűrőshelyzet. Eddig úgy tudtam, hogy Ku­ba tőlünk szintén napnyugta felé eső ország, most már azonban néhány napja, mióta trafikjainkban 24 óránál nem hosszabb ideig kétféle füst­szűrös kubai cigaretta is kap­ható volt, kételkedem ben­ne. Legnagyobb ámulatomra ugyanis a cigaretták szájba ke­rülő füstszűrös vége alul van a csomagban. Tehát így is le­het csomagolni, még pedig egy nálunk elmaradottabb ország­ban. Mert Kuba az, de a kubaiak nem szégyellik, hiszen nem tehetnek róla. Rossz sorsuk, hazájuk hosszú gyarmati és félgyarmati állapotának a kö­vetkezménye. Am, hogy minél előbb elfeledhessék a szomorú múltat, mióta győzött forra­dalmuk, száz-, vagy talán ezer­szám kémek és kapnak min­denféle szakembert a fejlettebb szocialista országokból. Még tőlünk is. Jó érzésű emberek lévén, kétségtelenül hálát éreznek irántunk a kubaiak a sok köl­csönadott magyar szakember segítségéért. így hát bizonyá­ra, szívesen küldenének hoz­zánk valakit, aki megtanítaná dohányiparunkat, miként le­het fordítva csomagolni a Fecskét, vagy a Saváriát. Mi se restelkedjünk tisztelt Ma­gyar Dohányipar, kérjünk sür­gősen egy megfelelő kubai szakembert. Rendben? — y —e Az alapkövet a lakók tették le Jó 9 KISZ-lakás épül Szigetszentmiklóson Félmeztelenre, vetkőzött férfiakat találók nagy munká­ban Szigetszentmiklós—József Attila lakótelep beépítetlen parcelláin. Betonkeverő gé­pek forognak, futószalagok szállítják az anyagot, üteme­sen megfeszülnek a karok; kézi döngölőkkel sűrítik a ki­ásott árkokha a betonalapot. Mindebben csak az a különös, hogy vasárnap délelőtt van, izzasztó nyári meleg. két illetékes előadójától. Mint említettem, azt vár­tam, az ipart fogják hibáztat­ni. De az sem lepett volna meg, ha számomra félhomá­lyos árazási vagy egyéb szak­mai érvekkel hozakodnak elő — akkor zavarba jöttem, és szégyenkezve elsompolyogtam volna, megbánva, hogyan is merészeltem ilyen bohóságot kérdezni: ezt vagy azt a hazai terméket miért nem lehet itt­hon kapni? Ám így is elbizonytalanod­tam, annyira felkészületlenül ért a válasz. A két előadó eny­he undorral kézbe vett néhány mintát a budakalásziaktól fel­kínált választékból — viszont­láttam az exportcikkeket — és röviden ennyit mondott: — Hogy miért nem? Mert csúnya! Tarka! Nincs miná- lunk igény az ilyesmire! így, ilyen egyszerűen, és fe­jedelmi többesben. Ami az an­gol, olasz, dán megrendelők­nek nem csúnya, a Bétex- hek csúnya. S hogy jól hallot­tam, meg is erősítik, mond­ván: „a budakalásziak szép folgert keveset produkálnak” (csak éppen termékeik 45 szá­zaléka megy nyugati exportra) \,túl vad mintákat találnak Bohumil Hrabalt, a film író­ját a mai cseh prózát méltató ismertetések általában első helyen említik. Hrabal már erősen benne jár a középkor­ban, de neve csak néhány éve tűnt fel hazájában. Addig, bár diplomás ember, a legvál­tozatosabb foglalkozásokat űzte: volt díszletmunkás, ügy­nök, vasmunkás. Elbeszélései­ben általában az úgynevezett egyszerű emberekkel foglalko­zik. Kevés egyszerűséget fe­dez fel bennük; hőseit furcsa­ságok tömegével rajzolja kö­rül, így tárva fel személyisé­gük soha meg nem ismétlődő, egyszer volt, rejtett rugóit. Írói módszere a kisrealizmus, amely a mondanivaló, egy magasabb szférájú valóság ér­dekében olykor elrugaszkodik a hétköznapi valóságtól a szatirikusnak, vagy morbid- najc tetsző képtelenbe. Írói fi­lozófiája egy mindent magá­ba olvasztó szeretetfilozófia. ^ Hrabel az egyén (sőt: állat, & vagy tárgy) tiszteletén, az | egyéni igazság méltányolásán S keresztül akar eljutni a tár- í sadalmi igazságokig — és ez sikerül neki. $ ^ Hogy miért kezdtem a film S méltatását írójának bemutatá- fcsával? Először is: Bohumil í Hrabalról sokat fogunk még S hallani . .. Aztán, Hrabal § rendkívül filmszerű módon ír, S egymás mellé sűrített képei, tömény jelenetei belső asszo­ciációs törvény szerint kap­csolódnak egymáshoz — úgy, ahogyan a vágó általában nem az időbeli sorrend, vagy tér­beli egymásmellettiség szerint ragasztja egymás mellé a filmkockákat... A Szigorúan ellenőrzött vonatok filmes al­kotógárdája szinte kész forga­tókönyvhöz nyúlt s utób­biak érezhetően nem is na­gyon akartak változtatni a kisregényen. E film szerzője elsősorban az író, Bohumil Hrabal. Mondatai szinte szó szerint csendülnek vissza a színészek szájából. A vásznon pontosan azok a hősök mozognak, aki­ket a kisregényben ismertünk meg. Ezek az emberek, a cseh városka vasúti állomásá­nak alkalmazottai, látszólag akkor sem tudnak kilépni sze­líd polgár-önmagukból, ami­kor a front a küszöbükhöz ér­kezik. Ez az a tipikus cseh vá­ros, ahol ha egy repülőgép le­zuhan, másnapra tyúkketre­cek és nyúlketrecek lesznek belőle. A film bájos, félszeg, érzé­keny kamasz főszereplőjének, Milos egyéniségének derűs egét elsötétítik szexuális prob­lémái. Az állomásfőnök urat továbbra is előmenetele, a ga­lambjai, és a közerkölcsök romlása kötik le. A forgalmis­ta a fülét piszkálja, és a nő­ket hajkurássza A főnök úr neje beletemetkezik csúnya kis kézimunkáiba, vagy libát töm elrévedt szemekkel. A grófnő mindennap kilovagol. Aztán a film a végén mégis robban: hősei a levegőbe rö­pítenek egy német lőszerszál­lítmányt. Mert azért a maguk módján ezek a kisemberek is figyelemmel kísérik, és élesen követik a világeseményeket. Szép, költői párhuzam vo­nul végig a filmen: Milos csak addig félszeg egyéni életében, amíg a háború sem foglalkoz­tatja. Mire férfivá érik, mire megoldja a nemiség problé­máit, egyúttal társadalmilag cselekvő emberré is válik. Mert egy szinten az egyéni igazság, és a szociológiai igaz­ság mégis találkozik. Bár a figyelemmel kísért vonatok reprezentáns alkotás, valamivel mégis elmarad a regény mögött. Még a megvál­toztatott címben is érzékelhe­tő ez: kimaradt belőle a re­gényeimben is jelzett élessé­ge — vagy mélységéből ka­punk egy kicsivel kevesebbet. Mintha leginkább csak a ka­mera felé mutatkozó arcát látnánk a dolgoknak — pedig az író regényében úgy körül­járta a témát, mint rakéta a holdat: a rejtett oldalakról is tudósított. Itt van például a befejezés. A regényben, amikor kamasz­hősünk felrobbantja a szerel­vényt, és találat éri, ő is visz- szalő. A megsebesített német katonával együtt gurul az árokba. Egymás áldozatai, együtt haldokolnak. Milos utolsó gondolata a sajnálat a kínjában anyját szólító némel iránt, aki, miközben egy tár­sadalmi igazság teljesedik b< rajta, mint egyén, szánalomé méltó. A film leegysZetűsít Milös az egyedüli áldozat. A film nagy erényei közi sorolható az egyéni, s mégi: oly jellemzően cseh, svejk hangvétel. Az erotikát példá­ul a mindennapi élet állandó- § an jelenlevő, természetes meg- ^ nyilvánulásai közé sorolja — ^ szokatlan jelenetei tán csak ^ azért tűnnek mégis meghök- ^ kentőnek és obszcénnek, mert ^ az éles fogalmazást, mint^ mondtuk, nem követi eléggé a $ mondanivaló „élessége”. | Kiváló, és elsősorban a for- ^ ma területén sok újat teremtő ^ rendezés a Jiri Menzelé. Kár, ^ hogy elsősorban fordítani ^ akart, hogy nem törekedett a ^ nagyobb önállóságra. Néhány ^ jelenetben, ahol ezt megteszi, § egészen újat ad. A film elején § például egy félreállított egész- ^ ségügyi kocsi közelében öt ^ ápolónőt látunk. Arra megy ^ öt fáradt, kiéhezett, visszavo- ^ nuló katona. Bemennek a Iá- ^ nyokkal a kocsiba. Milos rá- § juk nyit: a háború kellős kö-^ zepén tíz embernek egyéb ^ gondja sincs, mint hogy egy- ^ más hegyén-hátán szeretkez-^ zen. Életteli, és mégis döbbe- ^ netesen szomorú, michelange- i lói kép. A főszereplők közül öröm- ^ mel ismertük meg a Milost ^ alakító Vaclav Neckárt. § P. A. '' 169 lakás épül itt a Cse­pel Autógyár KlSZ-bizott- sága kezdeményezésére. A vasárnapi műszak vállalói maguk a leendő lakosok, a Pestvidéki Gépgyár, a Csepel Autógyár s a Csepel Vas- és Fémművek dolgozói. HÉV-vel érkeznek kora reggel március óta minden vasárnap. A te­reprendezés még tavaly ősz­szel kezdődött, most alapoz­nak. A megállapodás szerint minden vállalkozó ledolgozhat a lakás költségéből ötezer fo­rintot. Öt épületet emelnek más­fél és kétszobás lakások­kal. Brigádokat alakítottak, egy- egy épület alapozását — a legkönnyebb munkát végzik. Bede Imre brigádja már be­fejezte az alapozást. A továb­bi munka az ÉM 25-ösre vár. — Az aggaszt bennünket csupán — mondják —, hogy a Ráckevei Járási Tanács addig nem hajlandó átírni a telke­ket, amíg a szigetszentmiklósi tanács nem rendezi korábban elhanyagolt egyéb telekátírási kötelezettségeit. Mivel rövid az idő, az épí­tőipari vállalat július elsején megkezdi a falak felhúzását — a megyei tanácstól ígéretet kaptak a telkek át­írására. így már nem lesz akadálya, hogy az OTP-től megkapják a mintegy 16 milliós kölcsönt. „Bianco" A magyar Qttaliton-lemeze- ket forgalmazó Kultúra Kül­kereskedelmi Vállalat már jó- előre felhívta külföldi ügyfe­leinek figyelmét az idén nyá­ron is megrendezésre kerülő budapesti táncdalfesztiválra. A fesztivál júliusban kezdődő három selejtezője után augusztus 20-án lesz a döntő. A tájékoztatás nyomán meg­nyilvánuló érdeklődés azt mu­tatja, hogy bíznak a zsűri dön­tésében, s „bianco” kötik le az 1., 2. és 3. díjas táncdalok le­mezfelvételének exporttételeit. SZIGORÚAN ELLENŐRZŐIT VONATOK I

Next

/
Thumbnails
Contents