Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-19 / 116. szám

MECrKI hírlap VIETNAMI JELENTÉS Sikeres támadások amerikai tengerészgyalogos- támaszpontok ellen Dél-vietnami hazafiak csü­törtökön hajnalban összehan­golt tüzérségi támadást indí­tottak négy nagy amerikai tengerészgyalogos-támaszpont ellen, amelyek láncszerűen helyezkednek el néhány kilo­méterre délre a fegyvermen­tes övezettől. A legnagyobb vesztesége­ket a demilitarizált öve- • zettöl 17 kilométernyire fekvő Dong Ha-i támasz­pontról jelentették. A támadás hajnalban kezdő­dött, amikor egy 140 mm-es kaliberű rakéta tökéletes pon­tossággal becsapódott a gene­rátorházba, mire a fények ki­aludtak. Az első lövést továb­bi '150 rakéta és gránát követ­te. A rakéták lerombolták a tengerészgyalogosok hadmű­veleti központjának irodáját, a dél-vietnami katonaság pa­rancsnoki épületét, majd telitalálat érte az amerikai légierő radarközpontját. Egy saigoni katonai szóvivő jelentése szerint a rakétatűz- ben 11 amerikai tengerészgya­logos vesztette életét, közöttük két tiszt. Három, héten belül ez volt a harmadik és minden eddi- 1 ginéi nagyobb támadás a Guang Tri tartománybeli tá­maszpont ellen. Folytatódtak a csapatösszevonások Izrael határán Az EAK és Szíria az izraeli csapatösszevonásokra vála­szolva jelentős katonai erőt vonultatott fel a határokon, hogy elrettentse Izraelt az agressziótól. Az egyiptomi—iz­raeli határon állomásozó ENSZ-egységek visszavonása után az EAK hadserege állást foglalt a Sínai-félszigeten, a gazai övezettől Akabáig. Az izraeli hadsereg egy szóvivője csütörtök reggel be­jelentette, hogy a határon végrehajtott egyiptomi had­480 • r „nem jo görög Alekszej moszkvai patriarcha tiltakozása Angelisz görög vezérkari főnök rendeletet adott ki, amely szerint előzetes enge­dély nélkül senki sem adhat el nyomdai, vagy sokszorosí­tó-berendezést Görögország­ban. Patakosz tábornok, a junta- kormány belügyminisztere bejelentette, hogy 480 sze­mélytől megvonták a görög állampolgárságot. Mint mon­dotta, az illetők „nem jó gö­rögök”. Az ADN jelentése szerint Alekszej moszkvai patriarcha Konstantin görög királyhoz Intézett üzenetében tiltakozá­sát fejezte ki a görög szinó- dus feloszlatása miatt. Svájci tehénháború A Genfi-tó part­ján lévő Vaud kanton, az elmúlt hetekben hami­sítatlan vadnyuga­ti jelenetek szín­terévé vált: dühö­sen kiáltozó pa­rasztok úttal an utakon a csend- őrség lövöldözése közepette tehene­ket kergettek ... A bel viszályt okozó szarvasmar­hák Franciaor­szágból származ­nak. Az elterjedt élői téletekkel szemben a kanton parasztsága a svájci fajtánál többre becsüli a franciákét, amely több tejet és több húst ad. Miután a kor­mány megtiltotta a francia szarvas- marhák behozata­lát, kitört a vi­har. A parasztok fittyet hánytak a tilalomnak és a hatóságok figyel­meztető lövések­kel súlyosbított akciója sem hatott rájuk. Éjjel pa­rasztnak álcázott csendőrök fura- kodtak a „felke­lők” táborába és elvezették a tehe­neket. Viszonzásul a nekidühödött gazdák bombákat robbantottak Lausanne-ban. mozdulatokat követően az iz­raeli hadsereg is megtette ,,a szükséges intézkedéseket”. Az intézkedésekről további rész­leteket nem közöltek. CSAK RÖVIDEN... VARSÓBAN véget ért a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának nyol­cadik plénuma. LEHETSÉGES, HOGY IN­DONÉZIA hamarosan megsza­kítja kapcsolatait a Kínai Népköztársasággal — jelentet­te ki Malik indonéz külügymi­niszter. SZÓFIÁBAN megkezdte munkáját az első bolgár kul­turális kongresszus. HÁROMMILLIÓ PERUI IS­KOLÁS GYERMEK váratlan rendkívüli vakációhoz jutott, mivel 80 ezer tanító hétfő óta sztrájkol. A FRANCIA NEMZET­GYŰLÉSBEN Pompidou mi­niszterelnök felvetette a bizal­mi kérdést. AZ aDeNI KIKÖTŐ köze­lében ismeretlen tettesek agyonlőttek két angol katonát. PEKING MARXIZMUS ÚJ SZAKASZBA ÉRKEZETT“ Csütörtökön valamennyi pekingi lap közölte a Vörös Zászló és a Renmin Ribao ve­zércikkrovata által írt „Egy nagy történelmi dokumen­tum” című cikket A cikk hangsúlyozza, hogy a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának 1966. május 16-i körlevele, amelyet Mao Ce-tung személyes irá­nyítása alatt szerkesztettek és egy év múltán, 1967. május 16-án tártak a nyilvánosság elé „alkotó módon fejleszti to­vább a marxizmus—leniniz- must és megoldotta a proleta­riátus vezette forradalom kérdését?’. A cikk azt állítja, hogy „a marxizmus új sza- lcaszba érkezett?’. „A XX. szá­zad első éveiben a marxizmus a leninizmus szakaszába ért; korunkban még tovább fejlő­dött Mao Ce-tung bölcseleté­nek szakaszába” — hangoz­tatja a cikk. Jónás elnök és Klaus kancellár Lgadta dr. Csanádi Györgyöt Franz Jonas osztrák köz- társasági elnök csütörtökön a Hofburgban fogadta dr. Csa­nádi György közlekedés- és posta ügyi minisztert. Ezt kö­vetően Klaus kancellár fogad­ta a magyar kormányférfit. Csanádi György és kísérete péntek délelőtt utazik vissza Budapestre. LONDON Wilson nam ismer „nemet" A brit kormány el van szán­va, hogy De Gaulle elnök el­utasító magatartása ellenére szorgalmazni fogja a hivata­los tárgyalások mihamarabbi megkezdését, a szigetország közös piaci folyamodványáról. Wilson miniszterelnök szer­dán este a brit gyáriparosok szövetségének bankettjén ki­jelentette: nem fogad el „nem”-et válaszként a brit folya­modványra ; kormánya minden hatal­mában álló eszközzel a tárgyalások meggyorsítására törekszik, hogy még az év vége előtt világossá váljék, mire számíthat Nagy-Britan­nia. DéK/SS s/ÁNOS * ŐSZF6R6NCX Ügyeletes szerző: SUHA ANDOR IOWA KOLLEKTIV REGENY VIII. FEJEZET, amelyben sok dolog tisztázódik, de azért elcsattan néhány po­fon ... Amikor Jenő rágyújtott utolsó cigarettájára, a sárkú­ti állomásra befutott egy mar- havagon-szerelvény. Odalo­pakodott és ellfúzta az egyik vagon ajtaját, amelyen át ap­ja egy világfi graciözitásával Kökény Ibolyát segítette le a földre. Aztán megkérte a bam­bán bámuló fiút, segítsen néki, miután falábbal nem ugrálhat az ember. — No, ti szépen eltüntetek az esküvőről! — És ti? — kérdezte Jenő. — Miért jöttetek ide? Egy hó­napig tartott a lagzi? — Nem édes fiacskám. Már a harmadik nap Sárkútra Akartunk jönni, de meggon­loltuk és Pestre mentünk. Rost aztán nevelőanyád, az >n édes Ibolyám nagyon vá- tvott már egy kis vidéki leve­lire. Gondoltuk, mégiscsak bkonhoz megyünk. Milyen itt a levegő? Erős a rendőrség? — Ne marháskodj öreg, ez kisváros, itt huszonnégy óra alatt lebuksz. — Gyere Jenő, igyunk vala­mit. — Utazom Pestre, nem iszom semmit. Utálom Sárkú- tat — öntötte ki Jenő a szí­vét, aztán hozzátette még: — Jobb, ha ti is visszaszáll- tok. Nekem innét menekül­nöm kell. Üldöznek a zsaruk, balhém van! — hazudta Jenő, hogy megszabaduljon tőlük. Mindannyian visszakászá­lódtak a vagon szalmájára. Je­nő megrántotta az ajtót, de azt egy gyenge női kéz visz- sza tartotta. — Jenő! — rebegte a futás­tól elhaló hangon Hédi. — Most akar elmenni, amikor minden rendbe jött? Ne hagy­jon cserben! Nem mehet most él! Nekem magával bizonyíta­nom kelt Kérem, maradjon itt — kérlelte a lány. — Maradunk! — mondta az öreg Zámbó. — Jenőnek szük­sége van az édesapjára. — Leszálltak. Ibolya is utánuk ugrott. — Jenőnek anyára is szük­sége van! Mert anya csak egy van! — Pardon, néha kettő — mondta Jenő. Bementek a presszóba, a szomszéd boxban három ré­szeg fiatal ült, elég rossz kül­sejük volt. Az egyik, a leg­nagyobb szájú kancsal volt, ő vitte a prímet, most is azon­nal megszólalt borízű hang­ján. V — Nézzétek. A múltkor ez a csúnya jószág nyomta nekünk azt az ortopéd dumát a szo­cializmusról. Hogy nem sza­bad a csajokkal... ő meg el­ment a palijával a kiserdő­be. — Csúnyán röhögtek. Hé­di azonnal észrevette, hogy ró­la beszélnek. — Nézzétek, most új palik­kal van. Biztos az öreg nyom­ja a dohányt. Ez meg a stri­cije lehet, elég link trógernak látszik. A másik íjiassza sem rossz, de azt profinak né­zem. — Ezt Ibolyára értette. Még tel:torokból röhögtek, amikor Jenő az asztalukhoz lépett: — Ne szórakozzatok fiúk — mondta kedvesen. — Elmész te az anyád... Jenő kinyújtotta a kezét, hogy bemutatkozzon, a beszé­lő megfogta. — Jenő vagyok a rakétások- tól — mondta Jenő halkan, és bal kézzel állonvágta partnerét, aki azonnal eldőlt. Azután Je­nő felemelt egy konyakospo­harat és a másik macskanad­rágot öntötte szemközt, majd villámgyorsan adott neki két borzalmas nagy pofont. Az is lefeküdt. A harmadik bokán rúgta őt, Jenő azt hitte lórú­gás volt. Felemelte a sörös­üveget. de az könyörgőre fog­ta a dolgot, Jenő megbocsá­tott és -elfordult. Abban a másodpercben irtózatos ütést érzett, összeesett. Ekkor Ibo­lya is besegített, ő is sörös­üveggel ütött. Ekkor megérkezett a rend­őrség. Az öreg Zámbó ülve maradt, kivette Ibolya kezéből a sörösüveget és egy hajtásra megitta tartalmát. Jenőt éj­jel 11 órakor kiengedték. Ap­ját és Ibolyát éjfélkor csem­pészte be albérleti szobájába. Magának a padlón csinált he­venyészett ágyat. Fejét az ak­tatáskájára tette, gondolko­dott. Kicsit soknak és viharos­nak találta a nap eseményeit. Aztán bámult a semmibe, időnként felizzott cigarettájá­nak parazsa. Apja már férfia­1967. MÁJUS 19.. PÉNTEK A TESTVÉRORSZÁGOK ÉLETÉBŐL Elektromos híd az Amu-Darja felett Magasfeszültségű villanyoszlop a pusztában Az utolsó láncszem volt a tahnatai villamoserőműtől Karakalpakia dél-keleti kör­zetéig húzódó elektromos láncban. A Közép-Ázsiai Elektrbmoshálózat-épitő Vál­lalat dolgozói addig szikeseken és homokos pusztákon keresz­tül vezették a villanyáramot. Egy kilométer maradt még hátra, a legnehezebb, a folyó felett. Az építők alaposan felké­szültek az „ugrásra”. A kara- kumi és a kizilkumi parton vasbetonalapokra felállították a 84 méteres acéltornyokat, amelyekre rá kellett erősíteni a villamos vezetékeket és a villámhárító kábeleket. Es itt kezdődtek a nehézségek. A tervezett munlcamenetbe beleszólt a folyó. Háromszor próbálták a vezetékeket mo­torcsónakkal átvinni az egyik partról a másikra. A gyors fo­lyás és a zajló jég mindany- nyiszor eltérítette útjáról a csónakok Helikoptereket hív­tak. Végül a „földi, vízi és légi­erők” egyesített erejével a vezetékek és a villámhárító kábelek átíveltek a folyó fe­lett a Karakumból a Kizil- kumba. A villamos lánc bezá­rult. Ma már, a zord időjárás­sal dacolva, az átadás előtti I utolsó munkálatokat végzik ezen a fontos és nehéz vona­lon. Mika Spiljak a jugoszláv kormány új elnöke A jugoszláv parlament két házának csütörtökön tartott együttes ülésén megválasztot­ták a szövetségi végrehajtó tanács (kormány) új elnökét, alelnökét, valamint a végre­hajtó tanács több új tagját. Joszip Broz Tito köztársa­sági elnök javaslatára a szö­vetségi végrehajtó tanács új elnökévé Mika Spiljakot, a horvát köztársasági kormány eddigi elnökét választották. Mika Spiljak, a jugoszláv kormány új elnöke 1916-ban született a horvátországi Szi­szek város közelében. 1963-tól a horvát köztársasági kormány elnöki tisztségét töltötte be. Mika Spiljak megválasztása után mondott rövid beszédé­ben elismeréssel adózott Pe­tur Sztambolicsnak, a Jugosz­láv Szövetségi Végrehajtó Ta­nács eddigi elnökének mun­kásságáért. san horkolt, amikor Ibolya mellé bújt. Hátat fordított a nőnek. Másnap reggel korán hivat­ták a pártirodára. A titkár ér­dekes ember volt. Fehér ny- loningben ült az asztalnál, erős bikanyakán dagadtak az erek. Kezet fogott Jenővel, a fiú úgy érezte kettétört a csontja. — Maga az, fiam? — kér­dezte. Leültek. — Klassz volt a tegnap esti csetepaté. Hallom, jól bunyó­zik. Kösz a dolgot, bár maga sem fogja simán megúszni — nevetett a férfi és barátságo­san Jenőre kacsintott. A tit­kárnő behozta a feketéket, Jenő meghatódott. — Remélem itt normális srác lesz magából. Fiatalság, bolondság — mondta, felállt, nagyot nyújtózott majd barát­ságosan akkorát csapott Jenő vállára, hogy az kiejtette ke­zéből a kávéscsészét és kissé összeroskadt. — Maga is jó bunyós lehe­tett titkár elvtárs — mondta Jenő fájdalommal vegyes vi- gyorgó arccal. — Voltam fiam, voltam. Annyi marhaságot csináltam én is fiatal koromban, hogy el lehetne osztani öt ember között. Egyszer — itt arca de­rűssé vált az emléktől — az ötvenes évek elején elküldték a gyárból Debrecenbe. Anyag- beszerző voltam, kellett a szajré a gyárnak, mert gáz volt az anyagellátással. Két napig loholtam, dumáltam, kértem, fenyegettem harmad­napra minden sikerült. Ami­kor kész voltam a dologgal leültem a Bikában, megittam néhány pohár bort. Estére be­rúgtam. Ma sem tudom, hogy jutottam haza, Sárkútra. Har­madnap hivat az igazgató veri a balhét. De én semmit sem értek az egészből. Mutatja a számlát, azt mondja: Csépá- nyi Miklós anyagbeszerző. Sárkúti pizsamagyár: Három, éjszaka alvás, egy ajtóbetörés, egy dunyha, egy szőnyeg és két függöny elégés, valamint az ágyban és a szekrényben okozott 50 százalékos kár. Azt a néhány pofont nem is szá­mították, amit a pincéreknek adtam, pedig az egyik kiköp­te vagy két fogát. így is szép kis dohány volt, több mint két hónapig melóztam érte. Aztán megtudtam, hogy nem vittem föl a szobakulcsot, dü­hös lettem és vállal benyom­tam az ajtót. Amikor lefe­küdtem számban maradt a ci­garetta. Engem akkor majd­nem kirúgtak a gyárból és látja, ma párttitkár vagyok. — Értjük egymást elvü­kéin? — kérdezte sokat jelen­tőén. Jenő 11-kor jött ki a párt­irodáról. Idősebb Zámbó ak­kor már a portásfülkéből kö­szöntötte a fiát. Hódi intézte el, hogy az öreget felvegyék portásnak. — Es Ibolya? — kérdezte Jenő indignálódva. — Itt járt az apja, egy vén primitív bakter. Adott a lá­nyának két nagy pofont és hazavitte Vácra. Nem is bá­nom, nem a mi fajtánk ez a família. — Mindezt röhögve mondta a vén gazember és közben kackiásan félrecsapta fején az aranyzsinóros por­tássapkát. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents