Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-17 / 114. szám
«•» heerei rfCíritm 1967. MÁJUS 17., SZERDA FATIMA Yves Moreau, a l’Huma- nité vezércikkében hangsúlyozza, VI. Pál pápa fati- mai zarándoklata után bebizonyosodott, jogosak azok a helytelenítő állásfoglalások, amelyek az utazás bejelentésének a hírére világszerte elhangzottak. Ezek az aggodalmak arra alapozódtak, hogy Fatimát egyrészt már egy fél évszázada a kommunizmus elleni harc céljaira használják fel, másrészt pedig a pápa egy fasiszta és gyarmatosító országba látogat eL Minden előzetes nyilatkozat ellenére a pápa meg sem próbálta kikerülni az ebből származó veszélyeket, sőt... VI. Pál Fatimában újra felmelegítette a szocialista országok elleni régi rágalmakat, amelyek különösen nevetségesen hangzottak Salazar és Munos Grandes jelenlétében, akik Portugáliában és Spanyolországban évtizedek óta vad diktatúrát valósítanak meg. Ily módon a pápa lényegében politikai támogatását adta a spanyol és portugál rezsimnek. Ilyen körülmények között a zarándoklat a béke kérdésében sem tudott olyan erőteljes felhívást kiadni, mint amit a helyzet megkövetel. Igaz, a pápa kijelentette: „Veszélyben van a világ”. VI. Pál azonban még csak ki sem ejtette a száján Vietnam nevét, és nem ítélte el az amerikai agressziót Szavai annyira pontatlanul voltak megfogalmazva, hogy Spellman bíboros érseki körlevelében például állíthatta az amerikai hi- vők elé. Ugyanaz a Spellman, aki ugyanazon a napon New Yorkban egy olyan tüntetésen elnökölt, amelynek egyik jelszava Hanoi atombombázását követelte. A tizenkettedik TŰZHALÁL Saigonban kedden egy buddhista papnő felgyújtotta magát, hogy így tiltakozzék a vietnami háború ellen. A 33 éves nő, Huynh Thi Mai, egy független buddhista szekta tanítónője volt. Saigon kínai negyedének egyik pagodájában öntötte le magát benzinnel, hogy hűzhalálával nyissa meg a Buddha születésének évfordulója alkalmából rendezett imahetet: ennek során valamennyi buddhista szerzetes a békéért fohászkodik Vietnamban. Utoljára 1966 nyarán történt ehhez hasonló öngyilkosság, Huynh Thi Mai volt a tizenkettedik buddhista egyházi személy, aki így tiltakozott a háború ellen. A nyugati hírügynökségek saigoni jelentése szerint Dél- Vietnamban hétfőin jelentősebb ütközet nem volt. Az amerikai gépek elsősorban a VDK déli részét támadták, néhány alakulat azonban a kínai határ közelében is bombázott különböző célpontokat. Mégsem Hermann... 1 Cáfolják a Csou En-laj-interjút A kínai külügyminisztérium tájékoztatási osztálya kedden megcáfolta azt az interjút, amelyet Csou En-laj kínai miniszterelnökre való hivatkozással a Chicago Daily News május 14-én közölt. Az Uj-Kína hírügynökség jelentése szerint Simon Mal- ley, a Jeune Afrique című tunéziai hetilap ENSZ-tudósítója március 27-én Kambodzsából érkezett a Kínai Népköztársaságba és 29-én már elutazott „Kétnapos tartózkodása alatt — hangzik a kínai cáfolatban — sem Csou En-laj, az államtanács elnöke, sem pedig más kínai vezetők nem jogadták.” Kínai részről leszögezik, hogy az interjú az utolsó szóig hamisítvány, s közzétételét alattomos indokok ösztönözték. CSAK RÖVIDEN... A KANADÁBAN TARTÓZKODÓ Novotny csehszlovák köztársasági elnök sajtóértekezletet tartott BELGRÄDBAN megtartotta «lső ülését az újjáválasztott szövetségi nemzetgyűlés. A CSEHORSZÁGI TEPLI- CÉBEN elhunyt dr. Fórba th Imre magyar költő és író. HEVES TÜNTÉTÉS tört ki Hongkongban a múlt heti munkástüntetésekben részt vett 20 vádlott bírósági tárgyalásán. A MAGAS KÖLTSÉGEKRE VALÓ TEKINTETTEL, elhalasztották a színes tv-adások bevezetését Ausztriában, amelyet az idén őszre terveztek. Mint már többször, ismét hamisnak bizonyult az a hír, hogy Martin Bormannt, Hitler volt helyettesét elfogták. Csütörtökön Guatemalából érkezett a jelentés, hogy egy Juan FaVero Martinez nevű földművest letartóztattak azzal a gyanúval, hogy ő Martin Bormann. Martinez kétségbeesetten tagadta ezt, a guate- malai hatóságok ujjlenyomatokat vettek fel a letartóztar tott földművesről és megküldték az NSZK-ba. A Wiesbaden! szövetségi nyomozó hivatalban ugyanis megvannak Martin Bormann ujjlenyomatai. Mint a frankfurti főügyészség kedd délben közölte. a vizsgálat során kiderült, hogy az ujjlenyomatok nem azonosak. Tanácskozik a SZÖVOSZ VI. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) terjesztett jelentése fölött. A vita előterében a gazdaság- irányítás reformjának előkészítésével és bevezetésével kapcsolatos kérdések álltak. A felszólalók ezzel kapcsolatban állást foglaltak többek között a különböző szövetkezetek — a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, a kisipari szövetkezetek, a takarékszövetkezetek, valamint az egyszerűbb mezőgazdasági, társulások — együttműködésének kiszélesítése mellett. Mint hangsúlyozták, a különböző szövetkezetek közös vállalkozásai biztosítják a helyi lehetőségek fokozott kihasználását, a helyi és országos ellátás javítását, általában az árualapok bővítését. A küldöttek nagy tapsa közepette lépett a szónoki emelvényre Veres Péter Kossuth- díjas író, akit a budapesti földműves®zövefkezeti tagok választottak küldöttüknek, hangsúlyozta: a földművesszövetkezetek kulturális tevékenységük szervezésénél arra törekedjenek, hogy inkább kevesebbet adjanak, de amit adnak, az kétségtelen értékkel járuljon hozzá a falusi emberek tudat- és szemlélet- formálódásához, szellemi gazdagodásához. A kongresszus kedd délelőtti ülésén szólalt fel Szabó István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke is. Arról beszélt, hogy a termelőszövetkezetek, valamint a nemrég létrejött, illetve most kialakult társadalmi szerveik építenek a földművesszövetkezeti mozgalom értékes ta- tapasztalataira. Életbevágó szükséglet ez az együttműködés. Hiszen az eiérer.dő cél: a parasztság életszínvonalának: javítása és a munkások, a bérből, fizetésből élők ellátása több, olcsóbb élelmiszerrel. Szerdán folytatják a beszámoló feletti vitát, majd megválasztják az Országos Földművesszövetkezeti Tanács tagjait. Egy nappal később... A francia nemzetgyűlésben csütörtökre halasztották azt a vitát, amelynek szerda délután kellett volna megkezdődnie a kormány által kért felhatalmazásról. Megegyezés a Kennedy-fordulón A még Kennedy elnök kezdeményezésére a vámtételek Nemrég a Főnix bolgár halász- hajq egyik tengerésze a tengerbe esett. Az erős áramlás hamar elsodorta. Megőrizte lélekjelenlétét, a hátára feküdt és várt, abban bízva, hogy baj társai meghallották segélykiáltását és keresésére indultak. Egyszer csak azt Csúf... érezte, hogy valami hozzáért. Oldalt hajtotta fejét és látta, hogy delfinek veszik körül. A delfinek egészen körülvették, egyikük megszagolta, azután elúszott, ilyenféle hangot adva ki: „csúf”.í. A többi delfin átvette a jelzést és szorosan a tengerész köré gyűlt. Egy nagy hal rá akart támadni, de két delfin elűzte. Hamarosan feltűnt a mentőcsó- nak. A delfinek megnyitották a kört, átengedték a csónakot, majd nyugodtan továbbúsztak. csökkentése céljából több mint három éve megindított tárgyalások, amelyeken 54 ország képviselői vettek részt, hétfőn a késő éjszakai órákban elvi megegyezéssel értek véget, Röviddel éjfél előtt Wyndham White, a GATT főtitkára közölte az újságíróikkal: „A Kennedy-forduló leglényegesebb elemeiről sikeresen befejeztük a tárgyalásokat”. Az eredetileg kitűzött celt, a vámtételek 50 százalékos csökkentését ugyan csak néhány területen sikerült elérni, de az elvi megállapodás eredményeképpen lényegesen csökkenteni fogják a kereken 6300 ipari és mezőgazdasági tennék vámját. A vámtételcsökkentések közvetlenül, vagy közvetve 80 országot érintenek. A genfi tárgyalások befejezésének időpontját eredetileg vasárnap éjfélben állapították meg, ezért mikor nyilvánvalóvá vált, hogy a tervezett időpontra nem jöhet létre megállapodás, a genfi tárgyalóteremben „megállt az idő" — leállították az órákat. A megegyezés után azonban hétfőn, néhány perccel éjfél előtt újból megindíthatták az órákat .. j DÍKÍ& s/ÁNOS * ősz Fexen ex Si/HA ANDOR Xj Ügyeletes szerző: ŐSZ FERENC U)NNA KOLLEKTÍV REGEN Y VL FEJEZET meHj/trent a házasfelek bekében elválnak, bár ez egyeseknek elég sokba kerül... A harmadik nap a legszívósabb vendégek is elmentek. Csak a család volt már a tett helyén: Tóthfalusi Kázmér egy fotelben aludt, Zámbóné a poharak aljáról öntögette össze az italokat, hiszen a kocsmában holnap is kell szeszt mérni. Zámbó a lakodalmi asztal alatt horkolt, melynek tetején Ibolya szundikált. Délfelé Zámbóné elkiáltotta magát: — Ébresztő! Délután háromra mindenkit Sikerült egy székre erőltetni. — Sose halunk meg! — rikkantotta az öreg Zámbó, hogy folytassa a hangulatot, de felesége leintette: — Még erre is sor kerülhet. Az is lehet, hogy hamar... — Mi bajod van kicsi szívem? — fuvolázott Zámbó. — Ki a te kicsi szíved? — érdeklődött Ibolya olyan hangerővel, hogy a harmadik szomszédból átrohantak a cigányok, sízt hívén, hogy folytatódik a hejehuja. — Kussí Most én beszé- fek... Maguk takarodjanak — btett a népzenészek felé Zám- lóné. — De, drágám... Talán előbb huzassuk el, hogy azt mondja: Még azt mondják nincs Szegeden ... — Sok megbeszélni valónk lenne — szólt közbe Tóthfalusi. — Hát nem ráérünk pajtikám? — Nem ... — Akkor legalább igyunk valamit! — javasolta békülé- kenyen Zámbó. — Majd utána! — ígérte az asszony. — Rendben! Essünk tűi rajta! — Tehát: adsz nekem egy írást, hogy a válás elé semmiféle akadályt nem támasztasz! — Persze, hogy ad ... Hiszen ő is vőlegény... — szólt Ibolya. — Ácsi... — nyugtatta a kedélyeket Zámbó. — Nem olyan sürgős az a dolog ... — Már bocsánat, kedves uram... — köhintett Tóthfalusi ... — De, én és a maga felesége ... azaz az én menyasszonyom, szeretjük egymást ... Bocsánat, hogy az intimitásokról is kell beszélnem — hajolt meg könnyedén a hölgyek felé —, de mi defaktó már hitvesek vagyunk. Ideje lenne szent és tiszta szerelmünket dejure is legalizálni! — Tőlem dejure legalizél- hetnek! De én nem válók! — Micsoda? — sikított fel Ibolya. — Kuss! Mert írva vagyon: amit az isten összekötött, azt az isten sem választhatja el... Én a halálból tértem meg ... Én egy csoda vagyok! És most rátaláltam életem párjára, akivel boldogságban eltölthetem életem hátralevő napjait — pillogott a söntés felé Zámbó. — Befogod végre azt a mocskos pofád! — sikított Zámbóné. — De kedvesem... Ez a tónus nem illik egy leendő Tóthfalusinéhoz... — békített Tóthfalusi. — Menj te is a fenébe. Te tutyimutyi. Hát nem látod, hogy mit akar ez a vén tróger. Rájött, hogy vittem valamire. Most beülne a készbe. Aztán egy hónap alatt olyan leltárhiányt inna nekem össze, hogy éveket ülhetnék ... Hát nem. Nekem becsületem van a központban. Én kaptam egy oklevelet is a jó munkámért — mutatott a falra, ahol a Jézus az olajfák hegyén képe mellett ott lógott az oklevél is nagy békés egymás mellett függésben. — Drága szívem ... Hát nem érzed, hogy ez a csodálatos egymásra találás égi jel. Nekünk egymás mellett a helyünk ... — Most már elég. Elváltok és kész. Én nem leszek özvegy menyasszony. — Majd megmondom, hogy mi leszel! — Ettől talán eltekintenénk — lépett közbe Tóthfalusi. — Ha nem takarodsz el, rendőrt hívok — fenyegetett az asszony. — Akkor megyünk — szegezte le Ibolya és vette a kabátját. Aztán maradt. — Nem megyek. Engem nem ijesztesz meg. Nincs nekem dolgom a rendőrrel. Különben is a szocialista rendőrség a család szentségét védi... És én a biztos úrnak is megmondom, hogy nem tudok tőled elválni. Elvégre gyermekem anyja vagy ... Istenkém. Milyen szép volt... Ringattad a kicsi csecsemőt... — Te pedig részegen randalíroztál és amikor elfogyott a pénzed, eladtad az összes pelenkát, meg pólyát... — Én csak a szépre emlékszem ... Milyen szép nyakad volt... — Az most is szép nekije — jelentette ki Tóthfalusi a bennfentesek biztonságával. — Magának semmi köze nincs az én feleségem nyakához! Te szemérmetlen disznó! — Beszéljük meg a dolgot értelmesen — ajánlotta Hédy. — Üriember módra — tette hozzá Tóthfalusi. — Hol van itt rajtam kívül úriember? — kérdezte Zámbó. — Én! — vágta össze az asztal alatt sarkait a leendő férj. — Te? Aki bitorlód férj! jogaimat. Aki eszed az ételemet, iszod a pálinkámat, aki... — Kérem, ne közönséges- kedjen a kislány előtt — állította meg a szózuhatagot Tóthfalusi. — Most rögtön kitikkadok! — kacagott Ibolya, hogy beleremegtek az ablakok. — Előtte beszélhetünk. Legalább megtudja a kis tapasztalatlan, hogy milyen az élet. Itt van egy kisemmizett, szerencsétlen rokkant férj... — Na, ebből elég! Ne kerülgessük a dolgot. Mennyit kérsz? — kérdezte Zámbóné, aki első pillanattól tudta, hogy erről van szó. — Én ismerem Kálmánt, hogy ő nem az az ember, aki néhányszáz forintért eladja családját, hitét, érzelmeit — kapcsolt Ibolya, és hogy az áru értékét emelje, még hozzátette: — Valahányszor Kálmán a nagyságos asszonyról beszélt, könnyes lett a szeme __ — Ne, Ibolya... Ez az én titkom, az én fájdalmam ... Nem kell ezt kibeszélni... — Megkísérelt könnyezni, de most az istennek sem sikerült. — Elég az hozzá, hogy nem tudlak elhagyni. Mennyire gondoltál? — Kapsz ezer forintot és egy liter pálinkát... Zámbó keserűen felnevetett: — Egy liter pálinkát... Hát ennyire becsülöd a múltunkat — Jó, legyen két liter! — Legyen... És nem értettem jól a készpénzt. Tízezret mondtál ? — Kettőezret! — Kétezer ... Asszonyom! Szégyellje magát. Gyere Kálmán ... Menjünk e bűnös hájból... Tóthfalusi Kázmér nem szólt. Ijedten figyelte a licitet — Ha ezt a fiunk hallaná — sipítozott az öreg. — Az a börtöntöltelék? — kérdezte az anya. — Anyja fia. Kilencezer ... — De Kálmán ... Csalódnom kell benned ... Hát csak ennyit ér a család? — ötezer! — szólt Zámbóné. — Fertő!... És én ezt a nőt szerettem ... ö volt a mindenem ... Nyolcezer! — Hat! — Hajrá Kálmán. Ne hagyd magad — drukkolt Ibolya és a nagy izgalomban felugrott az asztal tetejére. — De, kedvesem — lihegte Tóthfalusi. — Ezek a gengszterek kifosztják... — Neked kuss! Te egy jel- lemtelen csábító vagy. Feldúltál egy családot Az ilyen szemét nem úriember ... Tóthfalusi arca egy árnyalattal vörösebb lett. Aztán hűvösen felállt. Lehúzta glasszé- kesztyűjét és Zámbó arcába vágta... Csend lett. A nagy drámák vészterhes csendje. Zámbó is felállt Fél lába vészesen meg- csikordult... — Ne... Kálmán! —r sikította Ibolya. — De! — felelt Zámbó, aztán lehajolt, felvette a kesztyűt. Zsebretette és így szólt: — Hétezer! Két liter pálinka. Meg ez a pár kesztyű. Ez az utolsó szavam ... Az asszony látta, hogy most nem tréfál. — Rendben .. j írja meg Kázmérka a papírt... — Addig igyunk — mondta Zámbó. — Csak az aláírás után.., — írjon gyorsabban, maga lajhár! Az okmányt hamarosan aláírták. A tanúk Tóthfalusi és Ibolya voltak. Zámbó többször átszámolta a pénzt, majd így kiáltott fel: — Mindenki az én vendégem ... Az ötödik napon Szegeden még telt egy zónapörköltre, melyet természetesen az öreg fogyasztott el. Végtére is ő a férfi... És ő az ész: — Nincs baj! Van nekem egy édes kicsi fiam. Az a nő elvitte Sárkútra, hogy ott állást szerezzen neki. Az ottan valami titkár. Azóta a fiam már nagy ember. Kötelessége, hogy segítsen az apján. Ha nem: beperelem szülőtartásért ... Aztán mindketten felkapaszkodtak egy marhavagonra.., (Folytatjuk)
