Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-16 / 113. szám

1981. MÁJUS 18., KEDD Ksr MECrKf '^Mirigy 3 III. nemzetiségi találkozó Pomázon Pozvanka — Einladung — Pozivnica — ez áll az ízléses meghívón, amely két napig tartó, színes eseménysorozatra invitál a Dunakanyarba. Har­madszor rendezik meg május 20—21-én Pomázon a szent­endrei járás nemzetiségi ta­lálkozóját. Nem bánja meg, aki — ösz- szekötve a kellemeset a hasz­nossal — Pomázon tölti majd a hét végét, ahol a nemzetiségi folklór mű­velőinek legjobbjai adnak egymásnak találkozót. A program szombat délután a községi tanácsházán kezdő­dik, a nemzetiségi, néprajzi és bélyegkiállítás megnyitásával. Innen a Magyarországi Nem­zetiségi Központi Művész- pgyüttes szabadtéri bemutató­jára várják a látogatókat. A műsor után tábortűz és tűzijá­ték következik a Messelia-he- gyen. . Vasárnap reggel zenés éb­resztő köszönti a vendéglátó­kat: Pomáz lakosait. De a vi- kendezőnek is érdemes rá­szánni magát a korai felkelés­re, nehogy elmulassza a nem­zetiségi népviseletek felvonulását a község főutcá­ján. Ezután négy nemzetiség fiatalsága ifjúsági béke­nagygyűlést tart. A délután ismét a népművé­szeté: a szabadtéri színpadon folytatódik a nemzetiségi együttesek bemutatója. A ta­lálkozó befejező aktusa ezúttal is a nemzetiségi bál lesz, a községi művelődési házban. Magukra találtak „TITOK”-KER ESŐBEN VISEGRÁDON A visegrádi tartalmas, élénk ifjúsági életről először néhány héttel ezelőtt hallottam. Kint jártam a Dunakanyar egyik termelőszövetkezetében, ahol színes i egy fiatal kertészlány, Zevégyi Szezon elején a Romantikában Második évébe lépett az ir- sai Romantika. Országúti ván­dorok „fogadója” — ne ke­rüljük el mi sem ezen a lan­gyos májusi esten. Csapoljuk meg a „málnafát” — jól esik az ínyszárító forró nap végén az ízes málnafröccs. — Még nem dolgozik a „málna fa” — mentegetőzik Szabó György üzletvezető. — Megfúrták már az új fa tör­zsét, néhány nap múlva ki-ki maga csapolhat belőle kedve szerint. Most még a pincér viszi az asztalokhoz. — Mit ígér az új szezon? — Napról napra nagyobb a forgalom. Május első tíz napjában — nyolcvanezer forint. Étel, ital bőven. Babgulyás, bőrös ma­lacsült, pirított sertésmáj, marhapörkölt, saját készítésű rétes, palackos és kimért bo­rok, sör, többféle üdítő ital... Az asztalok fölött félho­mály, gyenge fényt adnak a kis Aladdin- és viharlámpák. Itt-ott vacsoráznak, poharáz- gatnak az autós vendégek. A távolabbi fák között már sö­tétség. Éjszakai szállást is nyújtanak azonban majd az itt megpihenni szándékozó át­utazó vendégeknek: készenlétben vannak már a camping-sátrak, felfúj­ható matraccal. Lavórt, szappant, víziét, tö­rülközőt is adnak a sátrakba, de talán több fény is kellene. Túl nagy a sötétség ebben az erdei romantikában. A Délmagyarországi Áram­szolgáltató Vállalat júniusra ígéri a villanyt. Akkora nyír­fakerítéssel fogják körül a | Romantikát, a mostani szab­vány ■'•endéglői asztalok he­lyett is rönkfából ácsolnak a környezethez és a söntés sze­repét betöltő vadászházhoz illő asztalokat és padokat. Mire megérkeznek az el­ső külföldi autós turisták — tarka tollú pávapár is ille­gett magát a fák között. A néhány négyzetméteres rezer­vátumukban kecskelábú őzi­kék teszik teljesebbé az erdei illúziót az aibertirsai Roman­tikában. f. 1. Zsuzsanna, nem kis meglepe­tésemre kijelentette, hogy őneki esze ágában nincs a hét végén Pesten vagy más vá­rosban keresni a szórakozást, van nekik otthon Visegrádon egy nagyon jó KlSZ-szerveze- tük, ahol rengeteg érdekes programot csinálnak. Mivel falusi fiatalok szájából nem túl gyakran hallok az ifjúság helyi közösségeiről ilyen meg­elégedett mondatokat, elha­tároztam, hogy amint tehetem, elutazom Visegrádra, meg­győződni, mi a KISZ ottani népszerűségének titka? Nem kellett sokáig keres­nem a helyi KISZ-eseket. Egy részük reneszánsz jelmezben, büszkén randalírozott a tu­risták fényképezőgépeinek csattogásától kísérve. Mások kevésbé mutatás feladatot kaptak, Kovács László kőmű­ves, Vajk István erdészeti munkás és társaik — vala­mennyien 15—20 év körüli fiúk —, zötyögő teherautóval szállították nagy lelkesen a székeket, asztalokat, s mind­azt, ami kell egy ilyen ren­dezvénysorozathoz. Azoknak a feladatoknak a megoldását, amelyek társadalmi munká­sokra vártak ezen a napon, s azok előkészítését, szinte tel­jes egészében a helyi fiatalok vállalták. Igaz, / a nap hőse nem az ő soraikból került ki. A nap hőse, egy 35 év körüli erdész volt. Az összes propa­ganda és útbaigazító táblát, amelyet felállítottak a község­ben, ő készítette. Megtudtam, hogy „István bácsi”, a helyi pártvezetőség egyik tagja, és a fiatalok-^személy‘szerint’ őt kérték a visegrádi KISZ pat- ronálására. Mert ezt sem fog­ják fel formalitásnak: azt vá­Vízműhöz keresik a vizet Pilisszentiván és Pilisvörösvár nagy gondja 1949-ben vízmű épült Pilis- szentivánon, hogy a lakosság többé ne kényszerüljön a há­zi kutak egészségtelen vizét fogyasztani. Annyi karsztvizet találtak, amennyi elégségesnek látszott a szomszédos Pilisvö­rösvár ellátására is. 1957-ben ott is megkezdték a vízvezeték építését. Körülbelül Vörösvár fele részén fokozatosan meg­épült a vezeték, mielőtt azon­ban behálózhatta volna az egész községet, a bővizű lelő­hely napi 800—1000 köbméte­res hozama rohamosan csökkenni kez­dett. 1985 tavaszán már csak napi 500—600 köbmétert adott, tá­volról sem elegendőt Szent- iván és Vörösvár szükségleté­nek kielégítésére. Azóta a vízhozam tovább csökken, és ma már nem több napi 70—100 köbméternél, ami három nap alatt sem tölti fel a két, összesen 300 köbméteres tárolómedencét. Csupán min­den második nap telik meg szetes gyűjtőmedencéja alá ért, és a tárnaüreg szívja el belő­le a vizet. Ez a feltevés annál valószí­nűbb, mivel az István akná­ba olyan nagymérvű a beszi­várgás, hogy percenként négy és fél liter vizet kell kiemelni belőle. Maga a bányavállalat szin­tén ezzel magyarázza a víz­hozam hirtelen csökkenését, s egymillió 800 ezer forintot ajánlott fel új vízlelőhely fel­kutatásának és feltárásának költségeire. A megyei tanács beruházási irodája azután ezekkel a munkálatokkal a bányavállalatot meg is bízta. Már kutatnak, de a vállalat a napokban közölte, hogy az eredeti határidőt nem tudjad betartani, ez év vége előtt a ^ munka eredményes befejezése^ nem remélhető. Mindössze ab-S ban lehet bízni, hogy a ne-1 héz probléma jövő nyárra & ____ _ __ megoldódik. De mi lesz ez | e gy-egy ciszterna, és így har- MsssssssssssssssMrssMmsssxsMXKmsssÁ madnaponként váltakozva § egyszer Pilisszentiván egyik, ^ r másszor másik része, végül Pi- § ' lisvörösvár vízvezetékébe en- ^ gednek vizet. Miután mindkét S községben alig akad néhány S udvarban fogyasztásra alkal- § más vizet szolgáltató kút, a két falu lakói nagyon ^ súlyos helyzetbe kerültek. ^ különösen a meleg napokban. ^ Máris aggodalommal gondol- ^ nak a nyárra, sem ivásra, sem ^ főzésre, sem tisztálkodásra ^ nem lesz elegendő vizük. ^ Hová szökött a víz a karszt- ^ medencéből? Egyetlen Vnagya- 5 rázat az a feltevés, hogy a§ szénbánya István aknája 50 $ méterrel mélyebben, pontosan $ a karsztvíz föld alatti, termé- $ idén a legmelegebb időszak­ban, amikor legnagyobb a víz- fogyasztás ? Eddig még senki sem ke­resett közbeeső megoldást. Nem vizsgálták az István ak­nából kiemelt és az Aranyhe­gyi árkon keresztül a Dunába vezetett vizet, hátha alkalmas, vagy valamilyen eljárással al­kalmassá tehető emberi fo­gyasztásra. Ha megfelelő len­ne, a vízműhöz kell juttatni és nem a Dunába terelni ezt a jelentős mennyiségű, nagy segítséget jelentő vizet. A bonyolult vízkutatás hosszú ideje alatt, ezáltal esetleg biz­tosítható lenne két község, kö­zel nyolcezer ember vízellátá­sa. lasztották, aki természete szerint is leginkább közel áll hozzájuk, legnagyobb nép­szerűségnek örvend előttük. — Ez a rendezvény túlnőtt a helyiek feladatkörén, hi­szen a Dunakanyar idegenfor­galmi és tanácsi szerveihez tartozik. Hogy lehet mégis, hogy ennyi visegrádi fiatal ilyen lelkesen izzad, dolgo­zik itt egész vasárnap? — Azt hiszem, az a titka, hogy mindig értelmes felada­tokat adunk nekik. Csak egy­szer bíznánk rájuk valami tar­talom nélküli dolgot, amely mindössze a látszat kedvéért van —, egy egész évre elmen­ne a kedvük. Később a helyi kultúrott­hon fiatal igazgatójával, a köz­ség KISZ-titkárával beszél­gettem. Tőle ugyanezt kérdez­tem: mi a titka? Kálózy László — először őt is legfeljebb 19 évesnek hit­tem — azzal kezdte, hogy szerinte minden falu fiatal­sága alkalmas arra, hogy ott élénk ifjúsági élet alakuljon ki. De azért nem kellett túl élesszeműnek lenni ahhoz, hogy percek alatt kiderüljön róla, mennyire tele van pe­dagógiai érdeklődéssel és te- i hetséggel. Azt ő sem tagadja, ahhoz, hogy egy-egy települé­sen a fiatalok felfedezzék kol­lektív képességeiket, segíteni kell őket. Egy évvel ezelőtt, amikor kinevezték a művelő­dési ház igazgatójának, elő­ször is elment a tanácsházára. — Mégis, hogy képzeli, miként fogja megtölteni a művelődési otthont? — kér­dezték tőle. ■— Úgy gondolom, hogy el­sősorban a KISZ-eseket pró­bálom odaszoktatni — felelte. — Csakhogy Visegrádon nincs KISZ-szervezet — mondták. ■ ' Akkor majd csinálunk — Válaszolta. ív,--v 1 -j — Nem hisszük, hogy talá­lunk valakit, aki el tudná lát­ni a vezetését — aggodalmas­kodtak. — Én szívesen lennék KISZ­titkár — ajánlotta. így lett megbízott KISZ-tit- kár. Azóta már megválasztot­ták e tisztségre. Tavaly húsvétkor találkoz­tak először zenés, táncos ösz- szejövetelen a visegrádi KISZ- esek. Sokan féltek, hogy nem fognak elegen eljönni, mivel ilyesmit eddig nem csináltak, meg különben is, rengeteg egyéb szórakozás adódik a községben: ott vannak a he­gyek, a Duna, az éttermek, eszpresszók Azt sem akarták, hogy unszolásra töltsék meg a termet a részvevők. Támadt egy ötletük. Zártkörűvé tették a bált. Az eredmény: aki nem jöhetett, az megsértődött — és megtiszteltetésnek vette, ami­kor legközelebb már őt is meghívták. „A KISZ nem egyenlő absz- tinens, bicsérdista puritán if­jak gyülekezetével” — ha nem is ezekkel a szavakkal, de így gondolkoznak. Rendezvényei­ken sört is felszolgálnak. — De ezek nem lényeges dolgok. A lényeg, amiért a fiatalok a zenés éttermek, eszpresszók helyett szíveseb­ben keresik fel a szűk, öreg művelődési házat, az, hogy ott találták, meg, amire elsősor­ban szükségük van: a közössé­get, a tevékenység lehetősé­gét, és a válaszokat kérdéseik­re. Tavaly ősszel vietnami tábortüzet rendeztek. Aztán felújítottak egy már el­halt helyi hagyományt, a mas­karás farsangi felvonulást. A parádét lovasok nyitották meg, utána ökrösszekér következett megrakva jelmezes lányokkal. A mulatságba a cigányok is bekapcsolódtak: befogták lo­vaikat és csatlakoztak a me­nethez. Az idén május elsején felvi­rágozott kerékpárokkal, má­jusfákkal vonultak fel. Dél­után már a középiskolások, ipari tanulók, egyetemisták, fiatal diplomások is velük tar­tottak. S ez is eredmény, hi­szen általánosan az ő korosz­tályukban szoktak elkülönülni a más-más szakmát, iskolát választott fiatalok —, hogy ez az elkülönülés, sajnos, felnőtt korukra többnyire megrög­ződjön. Hogy sikerült? Mi a titka? — Ezzel a kér­déssel utaztam Visegrádra. Hogy pedagógiai felkészültség­gel, tehetséggel foglalkoznak velük? Hogy rendezvényeik formális megnyilvánulásai mögött valódi a tartalom: az ifjúsági szervezet itt igazi kö­zösséget, cselekvési lehetősé­get, és feleleteket ad? Hogy tevékenységeik formája lépést tart igényeikkel — izgalmas, mai, a sajátjuk, valódi; igaz? S hogy nem formális felada­tokra buzdítják őket? Mi a titka? Azt hiszem, mindez együtt. Padányi Anna Villanófény Takarékos emberek A takarékos ember nem rit­kaság: ki erre, ki arra gyűjt, ám már jóval kevesebben van­nak azok, akik akkor is taka­rékoskodnak, lia — nem a ma­guk pénzéről van szó. Ez utób­biak, a mások pénzét is a ma­gukénak érzők — s valójában az övéké is ez a pénz — közé tartozik például Varga Ferenc, a Papíripari Vállalat szentend­rei gyáregységének dolgozója. Jó ideig tekintélyes mennyisé­gű rostanyag távozott el a pa­píröntőgépek szitavizével. Így volt ez évtizedeken át a papír­gyárakban, s ahogy mondani szokták, az ilyesmi hozzátarto­zik a természetes termelési veszteségekhez. A természetesség fogalma azonban nem mindig — termé­szetes. Megtörténhet, hogy ami évtizedekig jó volt, az egysze­riben rosszá válik, ha — jobb akad helyette. Varga Ferenc is így okoskodott, s fejtörésé, tervezgetése eredményeként olyan úszóbóját dolgozott ki, amelynek alkalmazása — a részletektől tekintsünk most el — lehetővé teszi a korábban hulladékba kerülő rostanyag felhasználását. És, hogy Varga Ferenchez hasonlóan mind töb­ben akadnak, akik kárnak ér* zik azt is, ami nem érinti köz­vetlenül a zsebüket, azt jól példázza Milus István, a Duna- menti Hőerőmű dolgozójának esete, aki a pakura fogadó-le- fejtő állomáson keletkező hul­ladék olaj haszonítására dolgo­zott ki eljárást. A két takaré­kos ember egy esztendő alatt mintegy félmillió forint értékű anyagot ment meg, azaz ennyi­vel gazdagítja a közös kasszát. Azt, ami ugyan közvetlenül nem az övéké, de — mint azt eljárásuk kidolgozása mutatja — mégis, s joggal a maguké­nak érzik. (m. o.) Váci képzőművészek Debrecenben Formaikid műanyagmáz fel. használásával készült képző, és iparművészeti alkotásokból nyílt kiállítás a tudományos ismeretterjesztő társulat Haj- dú-Bihar megyei szervezeté­nek rendezésében Debrecen­ben, a Csokonai klubban. A kiállításon váci képzőművé­szek is bemutatják alkotásai­kat. NEM PUSZTÁBA KIÁLTOTT SZÓ A jelölő gyűléseken tett javaslatokkal, jelentésekkel foglalkoznak a tanácsok Május folyamán tartják a választások után a községi tanácsok megalakulásuk óta első érdemleges ülésüket. Mindenütt az ülés napirendjére tűzték (illetve tűzik) a jelölő gyűléseken elhangzott közérdekű bejelentéseket, javaslato­kat és panaszokat. A tanácsok vezetői már valamennyi átta­nulmányozták, sőt többet már meg is oldottak, vagy tervbe vették megoldásukat. Akadtak természtesen jogos, de anyagi okokból egyelőre meg nem valósítható kívánságok is. Ezeket is megtárgyalják, s közük a lakossággal, miért kell hosszabb vagy rövidebb időre elhalasztani a problémák megvalósítását. A tanácsok tüzetesen mérlegelik a lakosság minden kívánsá­gát. Példának okáért, hogy képet alkothassunk erről a mun­káról, nézzük meg megyénk egyik nagy községe, Budaörs tanácsvezetői, miképpen láttak hozzá a bejelentések intézé­séhez. Ami lehetetlen FELFELE A megelőző hí­rekből, vitaanya­gokból már egy felhőkarcolóra va­lót építhetnénk. Mennyivel na­• A községben 74 jelölő gyűlést tartottak és azokon 167 köz­érdekű bejelentés, valamint nyolc egyéni panasz hangzott el. Legtöbben, szám szerint 68- an az úttestek és járdák épí­tését, de főként szennyvízleve­zető csatorna létesítését köve­telték. A járdaépítést azonban nem lehet gyorsítani. Idén is mind- J össze 70 ezer forintot fordít- gyobb öröm azon-1 hatnak erre a célra, s ebből ban látni, hogy § csak 1200 méter járda épül- maga a kórház jí két. Az úttestek szilárd bur- magasodik, tör|k?lattal. val0 ellátására egye- egyre feljebb. Vá- fűre nincs kilátás. A község rótt kós7iii « tz- S utcáinak hossza 41 kilométer, zel százmillióért § ebből csak a főútvonalak öt­pontosán 476 be- $ leste szilárd burkolatú. Nincs teg ápolását a kor|Pé«z, a többi kiépítésére, követelményeinek ^ Meg reménytelenebb a csa- megfelelő ellátá- S tornaépítés ügye. Zárt csator- sát biztosítja. Igaz, $ ,na és f de.rttő mintegy 40 mil- hogy a képen még $ le kerülne. Ebből közel 20 csak az első eme-| millió forintot ugyan az ipari let födémjének ke- $ ^emek átvállalnának, de a szításét látjuk, de$kof?f«n®k a.tobbma nmes es három év múlva íbelatbato idon h®»* nem is nővérszállással, ^ lesz fedezete, mosodával és hő-1 * Budaörs hataraban futó központtal együtt S foldgazvezetek elagaztatasa készen áll. Ez idén f csak 3 kl}°mete,r hosszúságban, nem kevesebb, |a. ket f°utI°"a^ra'.a B“daP?s7 mint 25 millió fo- I*» es a Szabadság útra 9 millió . . , ... . «forintba kerülne. Erre sincs nnt er eku mun- | eiegen(jó pénz, a lakosság pe­*** vegez ra*a * § dig nem tartja szükségesnek, 25-ös Építőipari § mivel a régi házakba, úgy vé- V áll alatt {ük, be sem vezethető. Ami meglesz Megvalósul azonban a vil­lanyvezeték 37 felszólaló által sürgetett korszerűsítése és a közvilágítás megjavítása. Erre 250 ezer forint áll a tanács rendelkezésére, ami elegendő, hogy véget vessenek az áram­erősség ingadozásának. A 220- as feszültség esténként gyak­ran 160-ra csökken, elhalkul a rádió, a tv-készülék képer­nyője vibrál. Világosabbak lesznek este az utcák is. A főútvonalakat hi­ganygőzlámpákkal világítják meg, az eddigi lámpaoszlopo­kat pedig mellékutcákba he­lyezik át, ahol így sűrűbb lesz a lámpasor. Sokan panaszolták, hogy csúcsforgalmi időben az autó­buszok túlzsúfoltak. A végál­lomáson kívül fel sem lehet szállni rájuk. A tanács a kora reggeli és délutáni órákban több kocsi indítását sürgeti, és reméli, hogy a Fővárosi Autó­busz Vállalat az utasok kí­vánságának helyt ad. Mindebből látható, hogy a lakosság kívánságaival milyen behatóan és lehetőleg gyors határidőn belül foglalkoznak a tanácsok. A jelölő gyűlése­ken elhangzott panaszok or­voslása megkezdődött, a meg­valósítható javaslatokat a ta­nács máris munkaprogramjá­ba iktatta.

Next

/
Thumbnails
Contents