Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-04 / 103. szám
2 rtí< uBcrei 1967. MÁJUS 4. CSÜTÖRTÖK Megkezdődött a magyar szakszervezetek XXL kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) gazdasági vezetők felelőssége eleve már abban is megnyilvánul, hogy a dolgozók aktivitása, felelősségérzete menynyire bontakozik ki a vállalaton belül. A szocialista munkaverseny jelentősége A dolgozok aktivitásának kioontakoztatásáhan változatlanul nagy jelentősége van a szocialista munkaversenynek. A vállalati önállóságnak érvényesülnie kell a verseny irányításában, céljaink megjelölésében, értékelésében is. Az a tény, hogy a vállalati és közvetlen munkahelyi célok minden dolgoz» számára világos feladatot jelölnek meg, megnöveli a gazdálkodás hatásosságát. Ehhez közvetlenül és szorosan kapcsolódik a kollektíva és az egyén anyagi érÁz életszínvonal alakulásának legdöntőbb eleme: a bérek, a jövedelmek. Ismeretes, hogy bérrendszerünk magán viseli eddigi fejlődésünk jeleit. A- gazdaságfejlesztés extenzív módszere az életszínvonal-politikára is hatott. Terveinkben kitűzött reálbér-reál jövedelememelési' céljainkat valóra váltottuk. Bizonyos munkáskategóriák keresete azonhan éveken keresztül alig változott. A reáljövedelem emelkedésének nagyobb része származott a létszámnövekedésből és kisebb része a reálbérek fejlődéséből. A korábban részletekre menő központi utasítások is évekig gátolták a vállalati bérpolitika hatékony alakítását. Bár az utóbbi években valamennyire javult a helyzet. A következő időszak feladata lesz a keresetek további differenciálása, a helyi bérpolitikai módsáefek finomítása. A vállalati hatáskör megnövekedése folytán az üzemi, gazdasági vezetők és a szak- szervezeti szervek hatáskörébe kerül a helyi bérpolitika továbbfejlesztése. Általános központi irányelvek alapján, az üzemeknek és vállalatoknak több lehetőségük ' lesz, hogy az ügyet jobban szolgáló, a dolgozók érdekeinek és igazságérzetének a mainál jobban megfelelő bérpolitikát valósítsanak meg. Jól tudjuk, hogy az egyen- lősdi a bérezésben, a jutalmazásban kevesebb gondot és vitát okoz. Az ilyen áron szerzett nyugalom azonban csak látszólagos, felszínes és mélyebb konfliktusok forrása. Az anyagi ösztönzés hatása sok irányú Az anyagi ösztönzés hatása sok irányú. A munkások közötti csekély bérkülönbség nem fejezi ki a végzett munka, a szaktudás, a felelősség, a szorgalom közötti különbséget. Ilyen bérpolitika nem mozgósít eléggé a feladatok végrehajtására. Számolni kell azzal, hogy a munka szerinti elosztás elvének fokozottabb érvényesítése folytán kisebb mértékben érvényesülnek a bérek alakításánál a szociális tényezők. A jövőben a szociális tényezőknek főleg a társadalmi és üzemi juttatásokban kell realizálódni. A bérekben jobban kifejezésre kell jutnia a szakképzettségnek, a szorgalomnak, a munkaártalmaknak, a nehéz fizikai munkának. A vállalati önállóság növelésével dolgozók személyi jövedelme attól függ. milyen az egyén teljesítménye, hogyan felakult a vállalat jövedelmezősége. A részesedési alap felhasználható bérekre, jutalmakra, prémiumokra, év védekeltsége is. A tudati és érdekeltségi tényezők így egy- időben hatnak serkentőleg minden dolgozóra. A verseny így .közvetlenül központi előírások korlátái nélkül szolgálja az eredményes vállalati tevékenységet. Ha a kollektívák és az egyén jutalmazása, megbecsülése az elért eredménnyel áll arányban, xnégin- kább egybeesik majd a „jó munkás” és a „jól kereső munkás” fogalma. Mindez a dolgozók társadalmi aktivitásának növekedéséhez is vezet. A társadalmi aktivitás legjobb példáit a szocialista brigádmozgalom adja. Ezért a szocialista brigádverseny továbbfejlesztése jelenleg a szocialista tudat- formálásának, a kollektív erőfeszítés kibontakoztatásának és a szocialista erkölcs alakításának is alapvető feltétele. A dolgozók szemléletének gi részesedésre. Az 1968. január 1-én hatályba lépő gazdaságirányítási rendszer lehetővé teszi, hogy a gazdasági vezetők jövedelme eredményes gazdálkodás esetén nagyobb ütemben emelkedjék.' Ha azonban a vállalat nem jövedelmező, a vezetőknek még az alapbére is csökkenni fog. A munkásoknak és az alacsony beosztású alkalmazottaknak az elért teljesítmény után járó teljes munkabérét viszont — a vállalati munka eredményességétől függetlenül — szavatolni kell. Az elmondottak is érzékeltetik felelősségünket az ösztönzőbb bérpolitika kialakításában. Ezért úgy véljük indokolt, ha a kongresszus felhívja az újonnan megválasztandó Szakszervezetek Országos Tanácsának és a szakszervezetek központi vezetőségeinek a figyelmét arra, hogy nagyon gondosan kísérjék figyelemmel — különösen 1968. január 1-e után — a vállalati önállóság következtében, a vállalati jövedelmezőség alakulása nyomán előállt helyzetet. A bérek és juttatások viszonya Mint már említettem, a jövőben fokozatosan arra törekszünk, hogy a munkabér jobban függjön a munka társadalmi hasznosságától. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti jövedelem fogyasztásra szánt részéből a jövőben többet fordítunk a bérekre. Ennek következtében a bérek gyorsabban növekednek majd, mint a juttatások. Ez nem jelenti azt, hogy a társadalmi és üzemi juttatásokra fordított összegek csökkenni fognak. Sőt: a népgazdaság, a vállalatok helyzetének1 javításával, amint erre lehetőség van, a juttatásokat tovább kell fejleszteni. A szakszervezetek egyetértenek azzal, hogy egyes juttatások helyi hatáskörbe kerüljenek. A helyi hatáskörökbe kerülő juttatások egy része, mint pl. a munkaruha, a munkásszállás, munkásszállítás a vállalati termelési költségeket terheli, mert e juttatásokat — egyebek közt — munkaerőgazdálkodási okok indokolttá teszik. A gyermekintézmények fenntartásának költségeit — amelyeket az 1967. évi norma szerint kapnak a vállalatok — más célokra felhasználni nem lehet, az üzemétkeztetés fenntartásáról, fejlesztéséről a vállalat dönt a dolgozók véleményének figyelembe vételével. Az üzemi étkeztetésre biztosított összeget egyéb szociális célokra is fel lehet használni, mégis azt tanácsoljuk, hogy továbbra is tartsák fenn és a vállalat eredményességétől függően, ha mód van rá, fejmegváltoztatása a közgazda- sági gondolkodás fejlesztését is igényli. Annak megértését, hogy a jövedelmező gazdálkodás ma már nélkülözhetetlen. ezzel tömegméretekben segítjük annak megértését is, hogy az egyéni érdekek jobb kielégítése csak az össztársadalmi, népgazdasági érdekek érvényrejuttatásával lehetséges. Így teljesedik kii a lenini jelszó :a szakszervezetek a vezetés, a gazdálkodás iskolái. A reform megvalósítása során erősíteni kell a tulajdonosi szemléletet, hogy minden dolgozó érezze: rajta is múlik nagy életcéljaink megvalósítása és módja van közreműködni a vállalat jelenének és jövőjének formálásában, irányításában és a szak- szervezetek révén is tulajdonképpen részese a vezetésnek — mondta többek között Gáspár Sándor. lesezék tovább az üzemi étkeztetést. A szolgáltatások fejlesztéséről A szolgáltatásokról szólva Gáspár Sándor rámutatott: az ipari szolgáltatásoknak az a része, amely a lakosság olyan igényeit elégíti ki, mint a karbantartás, javítás, mosás, vegytisztítás, nem fejlődik kielégítően, mert az illetékes állami szervek eddig kevés figyelmet és anyagi erőt fordítottak rá. Javaslatot készülünk tenni a kormánynak,' hogy az illetékes állami szervek dolgozzanak ki megfelelő intézkedéseket e szolgáltatások fejlesztésére. És lépjenek fel az árakat túllépő kisiparosokkal, szövetkezetekkel szemben. A szakszervezetek véleménye szerint az állami szerveknek gondoskodniuk kell arról, hogy különösen egyes ipari szolgáltatási árak kialakítása során — messzemenően vegyék figyelembe a szociális, egészségügyi és politikai meggondolásokat. A jelenlegi szolgáltatási árak — bár gyakran önköltség alatt vannak, mégis — elég magasak. Ha az állami szervek fokozottabban gondoskodnak e területen a műszaki fejlesztésről, az önköltség csökkentéséről, az a szolgáltatási árak csökkentését fogja eredményezni. Ár- és életszínvonal Az árszínvonal alakulása jelentős befolyást gyakorol az életszínvonalra. Az árak ellenőrzésében való részvétel ezért fontos érdekvédelmi feladat. Köztudott, hogy jelenlegi árrendszerünk nem ösztönöz eléggé a fogyasztási szerkezet korszerűsítésére, nem gyakorol kedvező hatást a termelésre. A szakszervezetek ezért egyetértenek azzal, hogy a gazdaságirányítás új rendszerében. a termelői, a fogyasztói és a szolgáltatási árakat fokozatosan az értékükhöz kell közelíteni, nyíl-, .vánvaló, hogy ez hosszabb idő kérdése, mert a helyes arányokat az életszínvonal rendszeres emelésével párhuzamosan kell kialakítani. A szakszervezeteknek is feladata, hogy állandóan figyelemmel kísérjék az árszínvonal alakulását, elősegítsék, hogy az ármódosítások összhangban legyenek a dolgozók élet- és munkakörülményeinek rendszeres javítására vonatkozó politikai célkitűzésekkel. Következetesen kell érvényesíteni art az elvet, hogy az esetleges hatósági áreme- lérf olyan áruk árának a leszállításával kell ellensúlyozni. amelyeket az áremelés által érintett rétegek fogyasztanak. A fosvaszfől árak egy i részének szabadabbá tételét is ezeknek az elveknek megfelelően, fokozatosan kell bevezetni. A piac, a kereslet éte kínálat hullámzása, a szabadpiaci árak, némely, nem alapvető fogyasztási cikk árának mozgását eredményezheti. Rendszerünkben minden eszköz rendelkezésre áll, afölött, ho-rv az árpolitika elősegítse a dolgozók életiszín vonalának megalapozott rendszeres emelését. Az állami szerveknek biztosítaniuk kell az árkalkulációs .tevékenység szabályozását és betartásának szigorú ellenőrzését. A gazdaságirányítás új rendszerének egyik lényeges eleme az adminisztratív módszerek csökkentése. Ebből azonban korántsem következik, hogy nem vesszük igénybe a felelősségrevonás különféle eszközeit, akkor, ha a dolgozók, a fogyasztók érdekeinek védelméről van szó. A munkaidő- csökkentésről A IX. pártkongresszus felkérte a szakszervezeteket és a kormányt, hogy dolgozzák ki a munkaidő-csökkentésre a részletes elképzeléseket. A szakszervezetek örömmel teljesítik ezt a feladatot, a tárgyalások már előrehaladtak. A kialakult elképzelések a következők: A bérből és fizetésből élő dolgozók munkaidejét fokozatosan heti 48 óráról 44 órára kell csökkenteni. Először — 1970 végéig — az iparban dolgozók munkaidejének csökkentését kell végrehajtani. A rövidebb munkaidőt a vállalatok belső tartalékainak felhasználásával, önerőből, változatlan keresetek mellett, termeléskiesés, önköltség-növekedés nélkül kell bevezetni. A munkaidő-csökkentést, mivel lehetőségeink korlátozottak, nem tudjuk egyszerre a népgazdaság valameny- nyi ágában végrehajtani. Első lépésként az ipari dolgozókra kerül sor. Ezt a lépést indokolják a munkaerőellá- ttáisi gondok és az, hogy ezzel is vonzóbbá kell tenni az ipari munkahelyeket. Ezzel a sorrenddel ösztönözni is kívánunk minden más dolgozó réteget arra, hogy minél gyorsabban megvalósuljanak a munkaidő-csökkentés feltételei az iparban és ezután sor kerülhessen rá más munkaterületeken is. Különösen ott indokolt az iparral egy időben végrehajtani a munkaidő csökkentését, ahol az eddigi feszültség még tovább fokozódna. Jelenleg egyes területeken — pl. a közlekedésben — a munkaidő meghaladja a havi 210 órát. Itt is törekedni kell la jelenleginél rövidebb munkaidő bevezetésére. Jól tudjuk, hogy ez nem lesz könnyű, de a gazdasági vezetésnek és a szakszervezeteknek mindent meg kell tenniök annak érdekében, hogy a munkaidőt e területeken is csökkentsék. Az egészségre ártalmas munkakörökben pedig be kell fejezni a munkaidő csökkentését. Továb rövidítjük a munkaidőt azokban az iparágakban is, ahol az már jelenleg is kevesebb 48 óránál. Ilyen pl. a textilipar. Azt hiszem, ha figyelembe vesszük a munkaintenzitást, a munkakörülményeket és azt a legjelentősebb érvet, hogy itt túlnyomó többségben nők dolgoznak három műszakban, senki sem vitatja annak jogosságát, hogy a munkaidő legalább olyan mértékben csökkenjen, mint az ipar egyéb területein. A munkaidő-csökkentés módjáról —, hogy a heti vagy a napi munkaidőt szállítsák-e le —, a helyi gazdasági és szakszervezeti szervek, a dolgozók véleményét figyelembe véve döntsenek. A dolgozók számára hasznosabb a heti munkaidő csökkentése. Hangsúlyozni kell; e nagy jelentőségű intézkedés gyakorlatilag csak akkor fogja éreztetni a hatását, ha a munka jobb megszervezésével együtt lénvegesen csökken a túlórák száma. A rövidebb munkaidő bevezetésével egyidőben — ahol szükséges — meg kell változtatni a szociális intézmények nyitva tartási idejét. A kereskedelem és a közlekedés is alkalmazkodjék a megváltozott igényekhez. Munkanélküliség — teljes foglalkoztatottság Legjelentősebb szocialista vívmányaink egyike a munkanélküliség megszüntetése. Ennek belpolitikai és nemzetközi hatása egyaránt jelentős. A szakszervezetek ezért szükségesnek tartják, hogy a kormány a népgazdaság fejlesztésének ütemét és irányát olymódon határozza meg, hogy továbbra is biztosítva legyen a teljes foglalkoztatottság. A foglalkoztatás jelenlegi szűivanalát fenn kell tartani, de a jövőben ez csak a vállalatok közötti és iparágak közötti munkaerő átcsoportosítás mellett lehetséges. Bizonyos vállalatok a kelleténél több munkaerőt alkalmaznak, mint amennyit a gazdaságos termelés indokol. Más vállalatoknál pedig munkaerőhiány Van. A szakszervezetek is úgy ítélik meg, hogy ezen a helyzeten, változtatni kell. Amelyik üzemben, vagy iparágban ugyanis munkaerő-gondokkal küzdenek, ott bizonyos társadalmi igényeket nem tudunk kielégíteni. Ugyanakkor ezeken a területeken a dolgozókat megengedhetetlenül sokat túlóráztatják. Ahol pedig munkaerőfelesleg van, ott romlik a gazdasági eredmény és káros erkölcsi jelenségek is keletkeznek. A jelenlegi helyzet tehát sok rendellenesség forrása. Ezen változtatni kell, ezzel mi is egyetértünk. Helyeseljük a vállalatok, az iparágak közötti munkaerő átcsoportosítást. A szakszervezeti alapszervezetek minden vállalatnál követeljék meg, hogy a vállalati gazdasági szervek nagy gonddal vizsgálják meg, hogyan foglalkoztatják dolgozóikat gazdaságos termeléssel. Ha ez nem oldható meg, képezzék át, csoportosítsák át őket gyáron belül, és ha más megoldást nem találnak, helyezzék át őket más gyárba. Fontos feladatunknak tartjuk ezt, mert helyenként a jobb munkaerőgazdálkodás lényegét hajlamosak csupán abban keresni, hogy a vállalati többletlétszámot leépítsék és kevésbé kutatják a meglévő létszám gazdaságos foglalkoztatási lehetőségeit Munkaerőáramlás és átcsoportosítás A mezőgazdaság szocialista átalakításának befejezésével faluin is jobbak lettek az éiet- és munkakörülmények. A kormány idevonatkozó intézkedései kedvezően hatottak. A faluról azonban még tart — főleg a férfi munkaerő — városokba áramlása. Ez növeli a nehézségeket a városban, de falun is. Szükségesnek tartjuk, hogy az illetékes állami szervek nagyobb figyelmet fordítsanak a munkaerő városba áramlásának megakadályozására. Elismerjük a vállalatvezetők jogát arra, hogy kiválasszák a vállalatuk számára legmegfelelőbb dolgozókat. De a dolgozóknak is megvan az a joguk, hogy megtalálják a képzettségüknek és képességüknek legjobban megfelelő munkahelyet. Ez az egyénnek és a társadalomnak egyaránt érdeke. A szakszervezetek a foglalkoztatottság növelése és a jövedelem emelése végett helyeslik a bedolgozói rendszer kiszélesítését. A szakszervezetek javasolják: a kormány kötelezze a minisztériumokat, tanácsokat, hogy dolgozzák ki a racionális foglalkoztatásra való áttérés tervét. Az ötéves terv lehetőséget ad a felszabaduló munkaerő hasznos foglalkoztatására, elhelyezésére. Javasoljuk azt is, hogy amennyiben valamely vállalat, intézmény, gazdasági egység olyan mértékű létszámcsökkentést kíván végrehajtani, amely az adott területen a foglalkoztatási viszonyokat erősen érinti, akkor ehhez a szakszervezet engedélye, vagy egyetértése legyen szükséges. Szükségesnek tartjuk, hogy a helyi foglalkoztatási helyzetet, a megoldás lehetőségeinek k felkutatása, elősegítése céljából az üzemekben a dolgozókkal vitassák meg. A munkaerő-átcsoportosítás a termelékenység emelését szolgálja, ezért a dolgozóknak is általános érdeke. Azoknak, akiket ez személyesen érint, természetesen gondot és kellemetlenséget jelent Ezt helyileg a gazdasági vezetők és a szakszervezeti szervek emberséges módon enyhítik. Az átcsoportosításoknak van azonban más oldaluk is. Az, hogy nem kedveznek azoknak, akik a munkahelyet nem becsülték, pihenőhelyül használták. Növekedni fog a munkahely becsülete, erősödni fog a törzs- gárda. / A lakáshelyzet változatlanul nehéz Ismeretes, hon egyre több lakás épül hazánkban. Számtalan új lakótelep, városrész, sőt új város teszi kényelmesebbé, szebbé dolgozóink életét A lakáshelyzet azonban változatlanul nagyon nehéz. Szükségesnek tartjuk, hogy a kormány a lakásépítési program megvalósítása érdekében az eddiginél nagyobb erőfeszítéseket tegyen, mert a távlati lakásépítési program teljesítésében némi elmaradás mutatkozik. Bár évről évre nagyobb összeget fordítunk lakásépítésre, mégis a nemzeti jövedelemnek erre a célra — különösen az állami lakásokra — fordított része nem növekszik, úgy, ahogy ez szükséges lenne. Nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a korszerű technika általános alkalmazására, a rendelkezésre álló kapacitás teljes kihasználására. A lakásépítéshez szükséges anyagok és fel- szerelési tárgyak gyártásának gyorsítására átfogó intézkedések szükségesek. Ez a lakások építési önköltségéinek csökkentését fogja eredményezni, tly módon újabb tartalékok tárulnak fel a lakások építésére. Szóvá kell tenni, hogy bár az újonnan épült lakások száma állandóan emelkedik, mégis általában a munkásoknak, de különösen azoknak az ipari munkásoknak és alkalmazottaknak az igényét, akiknél az egy családtagra jutó jövedelem a legalacsonyabb, még az épülő lakások arányában sem tudjuk kielégíteni. Ennek különböző akadályai vannak, s ezek a következők: Ma sokféle lakás épüL Van állami lakás, öröklakás, szövetkezeti és társasház. Ez a széles skála jó, de figyelembe kell venni, hogy a mai kereseti viszonyok mellett öröklakás, társasház, sőt szövetkezeti lakás a munkások és alkalmazottak egy része számára a terhek miatt hozzáférhetetlen. Tapasztalataink szerint az újonnan felépült állami lakásokat nem mindig azok kapják, akiket szociális, egészség- ügyi helyzetük miatt a leginkább megillet. Ez ismét a munkásokat és az alacsony keresetű alkalmazottakat sújtja, még a tipikusan munkáslakta területeken is. A tanácsoknak kell határozott intézkedéseket tenniük a lakáselosztás igazságosabbá tételére. Hazánkban az elmúlt 20 év folyamán a lakbérek különbözőképpen alakultak. Vannak igen alacsony lakbérek, de az újonnan felépített lakások bére, pontosabban a fenntartási költsége ma már elérte azt a szintet, hogy a mai kereseti viszonyok között azt tovább emelni nem helyes. Söl egyes alacsonykeresetűek mái nem tudják megtartani a szá‘ (Folytatás a 3. oldalon) II. A szakszervezetek feladatai az életszínvonal, az élet- és munkakörülmények javításában, az érdekvédelmi tevékenység fejlesztésében
