Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-13 / 111. szám

MOHOR’VIDÍKE A P E S T M E G Yyf I.. H.Í R L A P IX. ÉVFOLYAM, 110. SZÄM l Ö.N K I A P ASA 1961. MÁJUS 13., SZOMBAT /la clot kohójában lehet, aa íróasztal mellett nem! A vecsési Hasistka Iás^ban új korszakot írnak / Megtartotta szavát a MÁV Ismét szabadon roboghatnak a vonatok A MONOR—PILIS KÖZÖTTI PÁLYÁT AZ ŐSSZEL JAVÍTJÁK Április 5-én kezdődött a vágányzár Monor és Üllő között a vasúti pályán. Et­től a naptól kezdve mintegy 180—200 vasúti pályamun­kás szállta meg a töltést és nekiláttak a vágányok javí­tásának. Három nagy telje­sítményű „Bunda” rostáló­gép és négy aláverőgép vé­gezte' a munka nehezebb ré­szét. Egyéb kiegészítő pálya­munkák mellett 32 darab 120 méteres sínt cseréltek ki, „ágyaztak” be, és több tonna zúzott követ használtak fel! Péntek délután három órára elkészült a pályatest, azóta a hat' m kilomé­teres sebességet jelző táb­lák és a zöld szemaforok szabad utat adnak a vo­natoknak. Hogy miért „csak” 60 kilo­méteres sebességgel halad­hatnak a szerelvények? Mert nem elég tömör még az „ágyazat”! Idő kell még ah­hoz, hogy a talpfák alatt ki­alakuljon a „kavicsgerenda”. A későbbiek folyamán a fel­javított pályatest még egy „kozmetikai” finom szabá­lyozást kap, és csak azután roboghatnak a vasúti szerelvények 80— 90 kilométeres sebesség­gel. Falfehér arcú férfiak, bátor nők ,Doktor úr, nem fog fái ni?' Balogh László pályames­tertől — akitől a tájékozta­tást kaptuk — megtudtuk, hogy május 15-től megkez­dik a Pilis—Albertirsa között a főjavítást és csak ősszel ke­rül sor a Monor—Pilis kö­zötti pályaszakaszra. Ez azért történik ilyen beosztásban, mert ősszel hűvösebb van és biztonságosabb a felépít­mények korrekciója. Kárpáti László állomásfő­nök szerint a Pilis—Albertirsa pálya- szakasz felújítása miatt jelentős forgalomkorlá­tozás nem lesz. Valamennyi vonat menetrend szerint jár majd. Ügy gondoljuk: ez jó mu­latság, férfimunka volt. Hörömpő Jenő Tavaly január 1-én vette át a vecsési Ezüstkalász Tsz szakmai irányítását Sárkány Gyula föagronómus. Előtte hét és fél évig volt a Fővá­rosi Tanács Mezőgazdasági Osztályának főagronómusa. Jó fizetéssel, a fővárosban és a szakmában dolgozott. Még­is eljött tsz-be. — Miért? — Évekig magyaráztam, hogyan kell. Most a gyakor­latban szeretném megcsinál­ni azt, amit az íróasztal mel­lől nem lehet. — Az Ezüstkalász Tsz-ben tudta, hogy mit vállal? — Igen, tudtam. Kétmillió 400 ezer forint mérleghiányt, zilált mun­kafegyelmet, bérezési és egyéb problémákat. A mérleghiányt az állam ren­dezte. Az előző évek tényszá- mai alapján elkészítettük az 1966. évi tervet, de kiderült, hogy ez is mérleghiányos. Üjra nekiültünk és először papíron, megemeltük a hoza­mot és csökkentettük a ki­adásokat. — Volt reális alapja a ho­zam növelésének? — Bíztunk benne, hogy az elmúlt három-négy év rossz gazdálkodását rendbe tud­I juk tenni és a hozamot, a ter­mésátlagot a valóságban is növelhetjük. István bácsi elment Nagy család, a község minden lakójának szeretete kíséri utolsó útján Ilovai István bácsit, mert ember volt a szó legszorosabb értelmében, jószándékú, meg­értő ember még abban az időben is, amikor ez áldo­zatvállalással járt... Az idő, a megpróbáltatások súlyos terhe bizony megroppantotta derekát. Életútján, a 81 év alatt nem­csak virág termett, akadt ott tövis is jócskán. Vállalt börtönt, üldöztetést, hogy ne legyenek többé szolgák, s ne legyenek urak. Az 1919 utáni sötét napok a váci börtönbe juttatták. 1945-ben a párt katonájaként Üllő élére került. Mérte, osztotta a földet; szövetkezetei alakított; halk, csendes szóval szervezett, "hogy újra élet legyen a rommálött faluban: Pedig ülhetett, pihenhetett volna otthon, a hús árnyat adó almafák alatt a zsongó, mé­hek között. Hiszen már a hatvan körül járt és híres volt az illatos jonatánt termő kertje és a méhese. Ezen a tavaszon mintha kevesebb virágot hoztak volna az almafák, s a méhek is elszéledtek. A 45 csa­ládból alig van öt. Es a méhek után István bácsi is elment. Elment úgy, ahogy élt, csendben, szerényen.... Emlékét kegyelettel őrzi a község lakossága. Temetese ma délustán öt órakor lesz Üllőn, a katolikus temető­ben, a község által adományozott díszsírhelyen. K. S. — És a költségek? — Tüzetesen átvizsgáltuk az előző évi munkalapokat, főleg a gépcsoportnál. Számtalan olyat talál­tunk, ahol a feltüntetett munka mögött nem volt teljesítmény. Sok volt az idegen munka. Ezért a havi elszámolás he­lyett bevezettük a dekádon­kénti munkaigazolást. Ré­gebben az üzemgazdász az irodában, látatlanban igazol­ta a munkát, azóta a terület vezetője igazol. — Segítséget kapott? — Moor Nándor és Fülöp Tibor személyében új elnök és főkönyvelő vette át a mun­kát. Együtt dolgoztuk ki az új irányítást. A pártszervezet a legmesszebbmenőkig segí­tett és támogatott. Magam is pártvezetőségi tag vagyok. — És a tagság? — A múlt hibái miatt az emberek közönyösen és fásul­tan kezdték az 1966-os évet. Majd jóval később elmondot­ták, hogy látták a hibákat, de ha szóltak, hiába tették. így azután szinte karba tett kézzel figyelték a helytelen gazdálkodást, holott az őket is érintette. De visszatérve az elejére: április, májusban kezdett a hangulat megvál­tozni. Már a tavaszi vetések­nél kértük a tagok vélemé­nyét, mit, hova javasolnának? A részes növények vállalása és a közös munka azért még akkor is nehezen indult, mert kevesen jöttek el dolgozni. Nem hittek abban, hogy pél­dául a kertészetben a 40 szá­zalékot majd megkapják. Hi­szen még zárszámadáskor sem hitték, hogy ki lesznek fizet­ve! Áprilistól kezdve rend­szeresen fizettünk havon­ta előleget. A vetéseket egy kis célpré­mium segítségével mégis rendben, befejeztük. A nyári és őszi betakarításról csak annyit, hogy jó szervezéssel mindent megoldottunk. A szá­lastakarmány növényeknél bevezettük a részes betakarí­tást. — A háztájira is jutott erő? — Nyugodtan állítom, hogy a háztáji állatállományt el­láttuk. Nemcsak abraktakar­mányt, de szénát és zöld­takarmányt is adtunk. A tagok például felesben vet­hettek csalamádét, mohart és kölest. — Végül is, hogyan zárult 1966? — Nem akarok sok számot mondani, de néhány ide kí­vánkozik. Kukoricából az 1965. évi kilenc és fél mázsá­val szemben 15, burgonyából 55 mázsával szemben 93, lu­cernából 20 mázsa helyett 44 mázsát takarítottunk be. Vagy: az egy tehéntől fejt tej 1575 literrel szemben 2245 liter lett. Az összes árbevéte­lünk az 1965. évi ötmillió 567 ezer forinttal szemben hat­millió 620 ezer forint. A költ- ségnívó 69,8 százalékról, 50,3 százalékra csökkent. S mind­ez nagy mértékben bel- és ávízkár mellett. — A jelenlegi helyzet? — A vezetés kapcsolata a tagokkal jó, bár e téren min­dig van javítani való. A tavaszi munkák után, s a határt látva, az embe­rek büszkék munkájuk­ra. Érdekesen alakultak a válla­lások: tavaly még a nem tsz- tagok vállalták a részes terü­letek 70 százalékát, a tagok 30 százalékot. Az idén éppen fordítva van. Ez már a biza­lom jele. — Érthetően, örül minden­nek. — Természetesen örülök. Bízunk a tagokban, s úgy ér­zem a tagság is bízik ben­nünk ... Beszélgetésünk alatt meg­figyeltem őt. Árad belőle a nyugodtság. Szívesen beszél, de mindig többesszámot hasz­nál. Szavai időnként meg­gyorsulnak, elragadja a hév, mikor új elképzelésekről, ter­vekről beszél. Megnyugtató ez a nyugtalanság. Egy ő a já­rás főagronómusai közül. Kü­lönb mint a többi? Nem. De ismét bebizonyította a tételt: minden jóakarat és erőfeszítés hiábavaló, ha az nem párosul a tsz-tagság bizalmával, ta­pasztalatával. (—tt—) A KUTATÓ ASO NYOMÁBAN Kár ezért az épületért! Megcsappant a lelkesedés a KlOSZ-ban? Szerte a világon a fogorvosi rendelőkben naponta tízezrek teszik fel szorongással a kér­dést: „Doktor úr, nem < fog fájni?” S szerte a világon a jóságos doktorok és doktornők válasza megnyugtatóan hang­zik: „A, semmi az egész.” így van ez Vecsésen dr. Lakos Ist­ván rendelőjében is. — Sajnos, a legtöbb szenve­dő fél csak akkor jelentkezik, amikor a foga már menthetet­len — mondja. — Pedig itt ugyanúgy, mint más betegsé­geknél, nagyon sok bajt meg lehet előzni. — Kik félnek jobban a fog­húzástól: a nők vagy a fér­fiak? — tettük fel a kérdést. — Talán meglepően hang­zik, de a férfiak bizony sok­szor falfehér arccal ülnek a székben, míg a nők többsége alig várja, hogy megszabadít­sam kínzó fájdalmaitól. A gyerekek nagy része bátran viselkedik. Volt olyan férfi­páciensem, aki az injekció után a várakozóból megszö­kött. Pedig valamikor jónevű birkózó volt. Egy másik eset­ben egy férfi alaposan felön­tött a garatra, hogy ne érez- zen fájdalmat. Ahogy leült a székbe, menten elaludt, de természetesen a húzásból nem lett semmi. Pista bácsi — így nevezik kicsik, nagyok községszerte — tnint magánember is na<rv népszerűségnek örvend. Sport­orvosa a helyi sportolóknak, rajong a Ferencvárosért, a Szegedért (egyetemi évei alatt nőtt szívéhez a Tisza-parti vá­ros) és természetesen a ve­csési labdarúgókért. Kitűnő zenész, szegedi évei alatt tag­ja volt a szegedi filharmoni­kus zenekarnak. S még egy, talán a legfontosabb: nála a kapura kifüggesztett rendelési idő csak formális. Ha éjszaka zörgetnek be ablakán fogfájós emberek, zokszó nélkül áll rendelkezésükre. Pista bácsi mosolygós, min­dig derűs hangulatú ember. Szereti a hivatását, szereti az embereket. S mi sem termé­szetesebb, mint az, hogy őt is mindenki szereti. Kell-e ennél több? Fekete József A Monori Gépjavító Állomáson folyó építkezéshez NAPSZÁMOS MUNKAERŐKET FELVESZÜNK Jelentkezés reqqel 9 órakor ELŐNEVELT CSIRKE ELADÓ május 24, június 24 és július 24-én. Megrendelhető írásban. Gomba, Új Élet Tsz címen A monori kisiparosok szék­háza — ismertebb nevén a KIOSZ — kedvelt helye volt mindenkor a monori mester­embereknek. A kis büfében rend, tisztaság, s amikor meg­dicsérem a frissen festett aj­tót, pultot, az ízléses tapétát, Bokros Istvánná, a büfé veze­tője elmondja: mindezt közös összefogással, társadalmi mun­kában csinálták. Igaz, a fér­je, aki asztalos, vállalta az oroszlánrészt a munkában. Ki­bővítette a polcot, dobogót ké­szített a pult mögé, felesége munkáján segített. A biliárdterem viszont si­ralmas képet nyújt. A padló rozoga, a falak sötétek, ko­pottak, a tetőn hatalmas beá­zás. Pedig esténként kőmű­vesek, ácsok, piktorok jár­nak ide. Vajon, hogy tehet, hogy nem teszik szebbé, ott­honosabbá ezt a termet? A te­tőt az egyik kőműves — Otro- kocsi József rendbehozta. Most tehát már nem hivatkozhat­nak arra sem, hogy úgyis be­ázik, minek kifesteni? Otro- kocsi István nemrég a sön- tést is kifestette. Néhány év­vel ezelőtt Dóka Béla szoba­festő az iroda festését vál­lalta el társadalmi munká­ban. Most azonban megcsappant a lelkesedés. Egyedül a sön- tés szépítésére fordítanak gondot. Bokros István ugyan a biliárdasztal szélét is rend­behozta, politúrral, szépen, gondosan, de senki észre se vette eddig. Ugyanúgy rajta­felejtik a cigarettát az önfeledt játékosok, mint előtte, s az éppúgy kiég, mint ahogy volt. A tv-szoba falai szintén el­hanyagoltak, ugyancsak rá­férne a festés. Pedig a kis terem barátságos, az asztalok, székek, a függönyök Valóban klubszoba jellegűek lennének. A kerthelyiség — szintén fájó pontja azoknak, akik rendszeresen látogatják a KIOSZ-t. A vezetőség elhatá­rozta, május elsejére a kerí­tést rendbehozzák, s az ud­vart, ahol néhány asztal és szék árválkodik, meghosz- szabbítják. A területet meg is kapták hozzá, de sanki nem jött segíteni. Most tovább is ott áznak a hordók a sarok­ban. Pincéjük sincs, az épü­letben ugyanis lakó van, de egy kis összefogással fel tud­nának építeni egy raktárt a söntés mögé. Az asztalok fö­lött nincsenek ernyők. így az esős napokon kihasználatlan ez a lehetőség is, bár bent a söntésben öt embernél több nem fér el. Kár ezért az épületért. Vagy tán kitartanak a régi közmon­dás mellett, hogy „a szabónak nincs ruhája, a cipésznek nincs cipője”? Kár ezért az épületért... (f. o.) Pünkösdi bál Vecsésen A vecsési művelődési ott­honban szombaton idényzáró nagy pünkösdi bált rendez­nek. Ez alkalommal mutat­kozik be az önálló Sand­stones gitárzenekar. Hogyan kerültek a római ezüstpénzek a házalapba? A napokban fejezett be a gyömrői múzeum egy nagy­szabású leletmentést Gyömrő határában, Kopolyán. Kopolya 1964 óta ismert lelőhely, fon­tos szarmata temetőt találtak itt. A munkálatok folyamán 1500 éves sírok — egyrészt hamvasztásos, másrészt csont­vázas temetkezések — kerül­tek elő, továbbá jellegzetes, II—III századbeli római kori ezüstpénzek Commodus, Diocletianus császár idejéből, cserépedények és a lovas no­mád népek fontos sírfelszere­lési tárgyai: fegyverek, ló­szerszámdíszek. Kovács József, a lelőhely felfedezője a következőket mesélte az első leletekről: — Mocsártól körülzárt, hosszanti homokhát húzódott ezen a területen. Akkor ta­vasszal a szokásosnál mé­lyebbre eresztettem le az ekét, megakadt az ekevas és a következő percben egy emberkoponya feküdt a barázdában. Kapargálni kezdtem a puha homokban és lassan az egész csontváz kibontakozott: ma­gas, erőteljes férfi volt. Bal kezében kopott, szürkés pati­nája ezüstpénzeket, lába mel­lett fekete füles agyagcsészét találtam. , — És hol vannak most ezek a leletek? — 1964-ben házat építet­tem. Hogy szerencsés legyen a ház és annak minden lakója, beleépítettem az alapba egy liter borral, Kossuth bankókkal, ezüst pengősökkel együtt a kor­sót és a pénzeket — egy kivételével, amely ma is a múieum gyűjteményében Különben, ma már sem a bögre pontos formájára, sem a pénzek felirataira nem em­lékszik. Valóban őriz a múzeum, egy szép ezüstdénárt, mint el­ső leletanyagot erről a terü­letről. Az érem előlapján Julius Philippus császár ba­bérkoszorús, csupasz arcú mellképe látható, a hátlapot Victória istennő alakja díszí­ti, a felirata pedig: „Boldog Pannónia”. Sajnos, nagyszerű sírlelet ment itt kis híján tönkre. És ilyesmi még sok esetben meg­történik ma is a mi környé- ' künkön.. ROiIkó István MAI MÖSOH Mozik Ecser: Élet a kastélyban. Gom­ba: A kis özvegy (széles). Gyömrő: A nagy buli. Maglód: A szerelem órái (széles). Mende: Utánam, gaz­fickók (széles). Monor: Veszélyben az alagút (széles). Nyáregyháza: A párizsi Notre Dame. Péteri: Bűn­tény a leányiskolában. Pilis: Autót loptam. Tápiósáp: Sellő a pecsét­gyűrűn I—II. Tápiósüly: A siker ára. Úri: Sikátor. Üllő: Élet a kas­télyban (széles). Vasad: Nyúl kol­léga házassága. Vecsés: Betyárok (széles). Ügyeletes orvos Gomba, Bénye, Káván dr. Kárpáti Ervin, Gyomron dr. Lányi Péter (egészségház), Monoron dr. Bató László, Pi­lisen dr. Czinder Bálint, Ül­lőn dr. Leyrer Lóránt, Ve­csésen dr. Nagy Lajos tarl ügyeletet vasárnap. — Ügyelem tes gyógyszertár Monoron d Vörös Hadsereg úti, Vecséseii a János utcai.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents