Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-09 / 83. szám

Ill

Ksí.- iMsmp

1987. Április 9, vasárnap

Heti jogi tanácsaink

A jogtalan elbocsátásról... Az üzemi balesetről...

A jubileumi jutalomról...

Milyen állást köteles a dolgozó elvállalni kárának enyhítése céljából?

N. K. ócsai lakos írja, hogy a vállalati munkaügyi döntőbizottság nem ítélte meg a jogtalan elbocsátásból eredő teljes kárát és kérdezi: hová fordulhat panasszal?

Olvasónk leveléből megtudjuk, hogy építőiparban, mint idénymunkás volt alkalmazva, és elbocsátását a munkaügyi döntőbizottság hatálytalanította. A kiesett időre követelte átlagkeresetét, amit csak részben ítéltek meg neki. Időközben 4 hónap után, máshol vállalt munkát, havi hétszáz forinttal kevesebbért. Késedelmes elhelyezkedésének oka a helytelen munkakönyvi bejegyzés, illetve, hogy munkakönyvét is visszatartották.

A Munka Törvénykönyve előírja, hogy a munkaviszony jogellenes megszüntetése és a munkakönyv jogtalan visszatartása esetén, a dolgozó az átlagkereset megtérítésére igényt tarthat. Azonban a dolgozó sem nézheti tétlenül kárának növekedését, mert mindent el kell követnie a munkakönyv visszaszerzéséire, illetve más munkakörbe való elhelyezkedése érdekében. Kérdés, hogy olvasónk meg- tett-e mindent ebből a célból, fordult-e például a vállalat felügyeleti szervéhez panasz- szal a munkakönyv visszatartása miatt? Négy hónap alatt, véleményünk szerint visszaszerezhette volna munkakönyvét és a „kilépett” bejegyzéssel is el tudott volna helyezkedni olyan munkakörbe, amellyel kárát enyhíthette volna. Az eset összes körül menyei alapján lehet csak eldönteni, hogy mennyi az az idő, amely alatt a fegyelmi úton elbocsátott dolgozótól el lehet várni, hogy elhelyezkedjék. Olvasónk munkaköre is olyan volt, hogy fizikai munkát elvállalhatott volna anélkül, hogy az reá nézve sérelmet jelentett volna.

Üzemi baleset esetén^ a dolgozó ruházatában, ^ használati tárgyaiban, nála levő egyéb dolgai- ^ ban keletkezett kárt is & meg keil téríteni. i

$

K. Gy. pilisi olvasónk üzemig baleset következtében hosz- & szabb ideig betegállományban § volt. A táppénz és a fizetés g közötti különbözetet megkap- g ta, azonban ruházatában, ^ használati tárgyaiban, és a ^ balesetkor nála levő egyéb ^ dolgaiban keletkezett kárát a ^ vállalalat nem volt hajlandó g megtéríteni.

Mivel olvasónk leveléber ' közölte munkahelyének címéi is, megérdeklődtük, miért zárkózik el a vállalat a kár megtérítése elől. Ott azt közölték velünk, hogy kármegosztásl alkalmaztak, viszont közbenjárásunk nyomán elértük azt hogy a ruházatának kijavítására fordított költségeit (mosás, tisztítás, műstoppolás), í vállalat megtéríti, ha beküld: a kiadásaival kapcsolatbar felmerült költségeiről a számlát.

Miért nem kapott jubileumi jutalmat?

V. L. ceglédberceli lakos 4( évi MÁV-nál eltöltött szolgálati idG után, rokkantság: nyugdíjba ment. A MÁV a folyamatos munkaviszonyál 1925. január 22. napjától ismerte el, mégsem kaptarr meg sem a 25. évi, sem a 40 évi folyamatos munkaviszonj esetén járó jubileumi jutalmat.

Olvasónk leveléből megállapítottuk, hogy abban a téve désben van, mint rajta kívü

sokan mások, hogy a jubileumi jutalmat már mindaz megkaphatja, akinek a pótszabadság szempontjából folyamatosnak vették munkaviszonyát. Erre a tévedésükre már többször rámutattunk. A jogszabály felsorolja, hogy melyek azok az esetek, amikor a jubileumi jutalom szempontjából megszakítatlannak kell tekinteni az egyébként folyamatos munkaviszonyt. Erre most itt hely hiányában ismét nem térhetünk vissza. Csupán annyit közölhetünk, hogy levéléből azt állapítottuk meg, hogy 1984-ben úgy szűnt meg a munkaviszonya, ami a munkaviszony folyamatosságát a 40 éves jubileumi jutalom szempontjából megszakította, viszont a 25 éves időre vonatkozóan azért nem jogosult a jutalomra, mert a közszolgálatban eltöltött időket is másként ítélte meg a korábbi jogszabály a folyamatosság szempontjából. Erre vonatkozóan részletek hiányában nem áll módunkban bővebb felvilágosítást adni. Ha olvasónknak a MÁV-nál beszámított folyamatosság idejében egy nap kiesése sem volt, és korábbi ismertetéseink alapján is olvasónk úgy látja, hogy az 1965. január 1. előtti szabályok szerint folyamatosnak tekintendő munkaviszonyát a jubileumi jutalomra irányuló igényénél nem vették figyelembe, akkor jogosult az igény felmerülésétől számított 3 éven belül a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz fordulni.

Dr. M. J.

NEM REJTVÉNYFELAD- VÄNY. Az ÁBEÓ rövidítés. Az Általános Balesetelhárító és Egészségvédő Óvórendszabály rövidítése. Azért kérdezzük, hogy elég szigorú-e, mert sajnos az 1966-os baleseti statisztika sem szívderítő. Annak ellenére nincs okunk megnyugvásra, hogy a számok

1965-höz képest egyes területeken némi javulást mutatnak.

A népgazdaság egészében 3 százalékkal kevesebb halálos baleset fordult elő munka közben 1966-ban, mint 1965- ben, az egyéb balesetek száma pedig 2,6 százalékkal kisebb. Az állami ipar, építőipar, szállítás és hírközlés munkahelyein 3,5 százalékkal kevesebb halálos és 7,6 százalékkal kevesebb egyéb baleset történt. 1965-höz, sőt 1962—65 évek átlagához képest is csökkent a halálos balesetek száma a Nehézipari Minisztérium, a Kohó- és Gépipari Minisztérium és az Élelmi- szeripari Minisztérium irányítása alá tartozó munkahelyeken. Például a bányászatban 35, a közlekedési eszközöket gyártó ágazatban pedig mintegy 75 százalékkal kevesebb halálos baleset fordult élő.

Sajnos szomorúbb a kép például az építésügy munkahelyein, ahol 28,5 százalékkal, a könnyűiparban, ahol csaknem a duplájára és a mezőgazdaság állami szektorában, ahol az erdészet számaival együtt több mint a kétszeresére növekedett a halálos balesetek száma. A teljes igazsághoz még az is hozzátartozik, hogy a csökkenő tendenciát mutató bányászatban is több mint kétszer annyi halálos baleset fordul elő, mint amennyi az egész ipar átlaga. Sok halálos baleset fordul elő a szállítás, a hírközlés, az építőipar, az építőanyag-ipar és a mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben.

ÖSSZESSÉGÉBEN a nem halálos balesetek száma is kevesebb, mint 1965-ben volt. Az egész népgazdaságban 2,3 százalékos a javulás. Az iparban ezer munkásra számítva

9,4 százalékkal, a mezőgazda- ság állami szektorában pedig

12,5 százalékkal kevesebb balElég szigorú-e az ÁBEO?

eset történt. Az egyes iparcsoportokban azonban még mindig sok ember sérül meg. A bányászatban például minden ezer dolgozó közül 130, a papíriparban 90, a fafeldolgozó iparban 87, a kohászatban 82, az élelmiszeriparban 73 embert ért három napon túl gyógyuló sérülést okozó üzemi baleset. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben közel 30 százalékkal több üzemi balesetet jelentettek be, itt azonban azt is figyelembe kell venni, hogy amíg azelőtt csak a 8 napon túl gyógyuló baleseteket jelenítették, 1966. január 1-től már a három napon túl gyógyulókat is kötelező jelenteni.

AZ ELŐBBI FELSOROLÁSBAN a statisztika anyagát követve gépekhez, tárgyakhoz kapcsoltuk a baleseteket, holott így vagy úgy, de valamennyit emberek okozták, idéziték elő. Ez az igazság, akár azt írták a jegyzőkönyvbe, hogy a balesetért a dolgozó a felelős (és ez a szám még mindig ijesztően magas), akár a munkaadót marasztalták el az ügyben. Ne áltassuk magunkat: sohasem a gép hibás, hanem az ember.

Kezd eluralkodni egy olyan nézet, hogy a technikai haladással együtt a balesetek számának törvényszerűen emelkedni kell, holott ennek éppen a fordítottja igaz, de természetesen csak akkor, ha az ember ismeri és komolyan is veszi a technikát. A fenti nézet vallói valamiféle társadalmi menlevelet igyekeznek adni vagy kapni különféle bajokat okozó mulasztásokra. Szerencsére az ezzel törődő hivatalos szervek egyre szigorúbbak és már készülnek az új jogszabályok is, amelyek majd az új gazdaságirányítás keretei között intézményesen érvényesülnek.

A munkavédelem legfőbb őrei a szakszervezetek. A balesetek számadataiban bekövetkezett csökkenés kémé-j

[ nyebb fellépésüknek és a ' már említett új óvórendszabályoknak köszönhető. A munkavédelmi felügyelők 53-mal több esetben rendelték el gépek vagy egész üzemrészek leállítását, mint azelőtt. A korábbinak a duplájánál is több esetben éltek a feljelentés jogával, a bírságolások száma azonban érthetetlenül csökkent.

Amikor a szakszervezetek értékelték az 1966. évi baleseti helyzetet, egybehangzóan vallották és vallják, hogy hatékonyabb tevékenységre van szükség. Csak egyetértésünket fejezhetjük ki ezzel a véleménnyel, azzal a megjegyzéssel^ hogy ez a „hatékonyabb” né egy kis javulást jelentsen, hanem tegyünk végre pontot néhány eléggé régóta írt mondat végére és lépjünk fel a lehető legerélyesebben.

ELSŐSORBAN továbbra is az ellenőrzés szigorítása szükséges, de ennek célját is főként a megelőzésben jelöljük meg. Az ellenőrzés azonban csak úgy lehet még hatékonyabb, ha lehetőségei, eszközei, hatásköre is kiterjed. Az előfordult balesetekkel kapcsolatban célszerű lenne esetenként bizottsággal megvizsgáltatni, hogy ki, vagy kik felelősek előfordulásukért, és ha bebizonyosodik, hogy valótlant írtak a jegyzőkönyvbe, rójanak ki súlyos anyagi és erkölcsi büntetéseket. Súlyosabb esetekben még szabadságvesztést is alkalmazhatnának. Célszerű eszköz lehet a fizetett szabadság elvonás, nyereségrészesedés, prémiumelvonás, fizetéscsökkentés, javító-nevelő munka alkalmazása. Mindezt akkor is szabják ki, ha nem fordult elő baleset, de az ellenőrzés ennek veszélyét előidéző mulasztást fedezett fel.

Farkas István

G YERMEKNEVELÉS

Az elhanyagolt

Ez a nevelési forma a szülő és gyermek kapcsolatának teljes hiányát mutatja. A legszélsőségesebb esete, amikor a szülő a gyermek szükségleteit sem elégíti ki (elhanyagolja ruházatát, nem gondoskodik megfelelő táplálásáról stb). Ez szerencsére ritkán fordul elő, de

gyakori,

hogy a gyermek terhére van szüleinek, testi szükségleteiről gondoskodnak ugyan, de érzelmileg elhanyagolják. Nem sokat törődnek azzal, kivel barátkozik, milyen problémák foglalkoztatják, mi az érdeklődési köre. „A kicsi csak játszik naphosszat, még nem lehet sem gondja sem problémája.” Ha meg iskolába jár, akkor esetleg csak az érdekli a szülőket, hogy leckéjét elvégezte-e, de sokszor még az sem. Ha rosszabb bizonyítványt vagy intőt hoz haza összeszidják, megverik.

Ilyen körülmények között a gyermeknek csökken a biztonságérzete, elmagányosodik és elkallódik. A családban nincs meg a lehetősége arra, hogy érvényesítse jogait, mert nincsenek jogai csak kötelességei. Érzi, hogy szülei legszívesebben megszabadulnának tőle és magatartásával arra kényszeríti őket, hogy foglalkozzanak vele. Nem menthetjük fel a gyermeküket elhanyagoló szülőket azzal, hogy mindketten fáradtak a napi munka után, nincs már energiájuk arra, hogy a gyermekkel is foglalkozzanak. A gyermek nevelését az állami intézményekre, bölcsődére, óvodára, napközi otthonra bízzák, rájuk ruházzják a felelősséget is, holott ezek az intézmények csak kiegészítik és nem helyettesítik a családi nevelést.

A feleslegesség érzése

a senkihez sem tartozás az, ami Pistit gyötri. Anyja, apja „elfoglalt” ember. Késő este járnak haza, napok elmúlnak míg találkoznak a gyerekkel. A háztartást a nagymama vezeti, fáradt és türelmetlen. Nem lehet azt mondani, hogy nem szereti Pistit, de öregnek érzi magát ahhoz, hogy egy 9 éves fiú minden gondját magára vegye. Sajnálja a gyereket és szégyenli fia közömbösségét, menye „lelketlenségét”, azért vállalkozott arra, hogy felügyel Pistire és vezeti a háztartást. Nem akarja, hogy a gyereket idegenekhez, vagy intézetbe helyezzék el, mint egy árvát. Mind terhesebb azonban' számára a gyerek rosszasága: Pisti ugyanis rendetlen, engedetlen, vad, sok panasz van rá az iskolában is. Nagymama sokszor úgy érzi, hogy' nevelése meghaladja erejét, ilyenkor kijelenti Pistinek, hogy elköltözik a lányához, akinek szintén elkellene a segítség és ott van kedvenc unokája is. Amikor ez szóba kerül Pisti hálátlanul kijelenti, hogy az csak jó lesz neki, legalább azt tehet, amit akar. Nagymamának erre már kész válasza van „Azt te csak hiszed, anyád és apád nem bajlódnak veled, majd intézetbe adnak.”

Ági nagy lány. Kicsi kora óta hozzászokott, hogy szülei számára ő csak annyit jelent, mint egy kép a szobában.

#

Szerencsésebb

volt azonban a helyzete mint Pistinek, mert őt a nagymama — aki nevelte — szerette. Ági ma is neki mond el mindent. A jó és rossz feleleteket az iskolában, a csalódásokat. A nagymamának mesélte el azt is, mikor szerelmes lett. Ágiéknál nincs veszekedés, hangos szó. Amikor kicsi volt néha sírt, jelenetet rendezett, hogy anyuék ne menjenek el este is, maradjanak vele, játsszanak vele. Ilyenkor anyu kicsit értetlenül nézett rá. A felnőtteknek dolguk van és el kell menniük, pihenésre is szükségük van. Áginak ott a sok szép játék, azokkal játsszon, a nagymama mesél neki, vagy ha társaságra van szüksége, keressen magának barátnőket. Most már nem keresi anyuék társaságát. Ági érettségi előtt áll, felmerült a szülőkben, hogy pályát kell választania és akkor döbbentek rá, hogy semmit sem tudnak erről a csinos fiatal lányról, aki az ő gyerekük, velük együtt él. Nem tudják mi érdekli, mi foglalkoztatja? Ági nagymamával beszélte meg terveit. A szülők ezen egy kicsit megsértődtek, ök gondoskodnak róla, hogy mindene meglegyen és velük semmit sem közöl. Nehezen bár, de számonkérték Ágitól; miért nem velük tárgyalta meg, hogy a jelentkezési lapot hova küldje az iskola. Ági most újból olyan lett, mint kicsi korában, szenvedélyesen tört ki, „Érdekelt benneteket valaha is, hogy mit akarok! Beszélgettetek velem valaha is?" Anyu botrányosnak tartotta Ági kitörését, hiszen elég gyakran beszélgetnek vele. Ági azonban felidézte a beszélgetések tartalmát és az valóban csak arra vonatkozott,, hogy mire van szüksége Áginak, mit kell megvásárolni, milyenek voltak az iskolai feleletek és az, hogy evett-e rendesen.

Ági szülei megdöbbenve hallgatták. Ök ezt soha nem gondolták végig. Tudatosan nem akartak bánatot szerezni neki, hiszen jóindulatú emberek, csak éppen nem vették tudomásul azt, hogy a gyerek igényli őket.

Az összeütközés után megkísérelték újból felvenni a kapcsolatot Ágival. Színházjegyet vettek számára is. Ági kitért. Nem haragosan, nem sértődötten, hűvös barátsággal, ahogy a szülők vele tették annak idején. Dr. H. A.

Cso da latos no ul egy kis rooogon. tsiKimoen. imnaenkx i megnézi. A kép reklám. Arra akar rábeszélni, hogy vegyek robogót. Ebben segít a hölgy. Bikiniben. Kérdezhetné bárki: Miért ül egy hölgy bikiniben a motorra? Szőrszálhasogatás! Léda a hattyún még hiányosabb öltözékben lovagolt, illetve hattyúgoit. Pedig nem is reklám célból tette.

Csodálatos nő — természetesen szintén bikiniben — egy kis dobozt tart a kezében. A dobozban —, de ez nem látszik — húsleveskocka, tyúkszemirtó, rovarpor, vagy bármi más lehet. A hölgy bájos mosolya és csábos bájai szinte szuggerálják, hogy vegyek a doboz tartalmából. Reklámiparunk eme fogása már ismert, sokat beszéltek róla, ne is vesztegessünk rá több szót.

Ehelyett bevezetjük az olvasót a reklámkészités titkaiba, j Felső képünk egy sajtótájékoztatón készült. Láthatják a riporterek nagy hadát, amint fényképezik, filmezik és közben csodálják a két hölgyet. A másik kép már az eredmény: A reklámfotó. Lehetne fürdőruha-reklám, IBUSZ-plakát, egy strandfürdő prospektusának borítólapja és lehetne még sok minden. Ebben az esetben, miután a sajtótájékoztatót az OFOTÉRT rendezte, a nekivetkezett hölgyek az új, divatos napszemüvegek viselésére inspirálnak. És, ha valakinek a kép J láttán mégsem ez jut eszébe, arról természetesen a képek készítői nem tehetnek.

Ez egy kitűnő szemüvegreklám. Állításomat mi sem bizo- ’ nyitja jobban, hogy amikor a képet bevittem a szerkesztőmnek, azonnal feltette a szemüvegét (ősz)