Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-08 / 82. szám

0

III

fr. J I

él EG YE I ‘ijStfJ

KS

«a

1967. ÁPRILIS 9. V AS -MINAP

Heti jogi tanácsaink

A Jogtalan elbocsátásról... Az üzemi balesetről...

A Jubileumi Jutalomról...

sokan mások, hogy a jubileumi jutalmat már mindaz megkaphatja, akinek a pótszabadság szempontjából folyamatosnak vették munkaviszonyát. -Erre a tévedésükre már többször rámutattunk. A jogszabály felsorolja, hogy melyek azok az esetek, amikor a jubileumi jutalom szempontjából megszakítatlannak kell tekinteni az egyébként folyamatos munkaviszonyt. Erre most itt hely hiányában ismét nem térhetünk vissza. Csupán annyit közölhetünk, hogy levéléből azt állapítottuk meg, hogy 1964-ben úgy szűnt meg a munkaviszonya, ami a munkaviszony folyamatosságát a 40 éves jubileumi jutalom szempontjából megszakította, viszont a 25 éves időre vonatkozóan azért nem jogosult a jutalomra, mert a közszolgálatban eltöltött időket is másként ítélte meg a korábbi jogszabály a folyamatosság szempontjából. Erre vonatkozóan részletek hiányában nem áll módunkban bővebb felvilágosítást adni. Ha olvasónknak a MÁV-nál beszámított folyamatosság idejében egy nap kiesése sem volt, és korábbi ismertetéseink alapján is olvasónk úgy látja, hogy az 1965. január 1. előtti szabályok szerint folyamatosnak tekintendő munkaviszonyát a jubileumi jutalomra irányuló igényénél nem vették figyelembe, akkor jogosult az igény felmerülésétől számított 3 éven beiül a Vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz fordulni.

Dr. M. J.

NEM REJTVÉNYFELAD- VANY. Az ÁBEÓ rövidítés. Az Általános Balesetelhárító és Egészségvédő Óvórendszabály rövidítése. Azért kérdezzük, hogy élég szigorú-e, mert sajnos az 1966-os baleseti statisztika sem szívderítő. Annak ellenére nincs okunk megnyugvásra, hogy a számok 1965-höz képest egyes területeken némi javulást mutatnak.

A népgazdaság egészében 3 százalékkal kevesebb halálos baleset fordult elő munka közben 1966-ban, mtnt 1965- ben, az egyéb balesetek száma pedig 2,6 százalékkal kisebb. Az állami ipar, építőipar, szállítás és hírközlés munkahelyein 3,5 százalékkal kevesebb halálos és 7,6 százalékkal kevesebb egyéb baleset történt. 1965-höz, sőt 1962—65 évek átlagához képest is csökkent a halálos balesetek száma a Nehézipari Minisztérium, a Kohó- és Gépipari Minisztérium és az Élelmi- szeripari Minisztérium irányítása alá tartozó munkahelyeken. Például a bányászatban 35, a közlekedési eszközöket gyártó ágazatban pedig mintegy 75 százalékkal kevesebb halálos baleset fordult elő.

Sajnos szomorúbb a kép például az építésügy munkahelyein, ahol 28,5 százalékkal, a könnyűiparban, ahol csaknem a duplájára és a mezőgazdaság állami szektorában, ahol az erdészet számaival együtt több mint a kétszeresére növekedett a halálos balesetek száma. A teljes igazsághoz még az is hozzátartozik, hogy a csökkenő tendenciát mutató bányászatban is több mint kétszer annyi halálos baleset fordul elő, mint amennyi az egész ipar átlaga. Sok halálos baleset fordul elő a szállítás, a hírközlés, az építőipar, az építőanyag-ipar és a mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben.

ÖSSZESSÉGÉBEN a nem halálos balesetek száma is kevesebb, mint 1965-ben volt. Az egész népgazdaságban 2,3 százalékos a javulás. Az iparban ezer munkásra számítva

9,4 százalékkal, a-mezőgazdaság állami szektorában pedig

12,5 százalékkal kevesebb balElég szigorú-e az ÁBEO?

Milyen állást köteles a dolgozó elvállalni kárának enyhítése céljából?

N. K. ócsai lakos írja, hogy a vállalati munkaügyi döntő- bizottság nem ítélte meg a jogtalan elbocsátásból eredő teljes kárát és kérdezi: hová fordulhat panasszal?

Olvasónk leveléből megtudjuk, hogy építőiparban, mint idénymunkás volt alkalmazva, és elbocsátását a munkaügyi döntőbizottság hatálytalanította. A kiesett időre követelte átlagkeresetét, amiit csak részben ítéltek meg neki. Időközben 4 hónap után, máshol vállalt munkát, havi hétszáz forinttal kevesebbért. Késedelmes elhelyezkedésének oka a helytelen munkakönyvi bejegyzés, illetve, hogy munkakönyvét is visszatartották.

A Munka Törvénykönyve előírja, hogy a munkaviszony jogellenes megszüntetése és a munkakönyv jogtalan visszatartása esetén, a dolgozó az átlagkereset megtérítésére igényt tarthat. Azonban a dolgozó sem nézheti tétlenül kárának növekedését, mert mindent el kell követnie a munkakönyv visszaszerzésére, illetve más munkakörbe való elhelyezkedése érdekében.

Kérdés, hogy olvasónk meg- tett-e mindent ebből a célból, fordult-e például a vállalat felügyeleti szervéhez panasz- szal a munkakönyv visszatartása miatt? Négy hónap alatt, véleményünk szerint visszaszerezhette volna munkakönyvét és a „kilépett” bejegyzéssel is el tudott volna helyezkedni olyan munkakörbe, amellyel kárát enyhíthette volna. Az eset összes körülményei alapján lehet csak eldönteni, hogy mennyi az az idő, amely alatt a fegyelmi úton elbocsátott dolgozótól el lehet várni, hogy elhelyezkedjék. Olvasónk munkaköre is olyan volt, hogy fizikai munkát elvállalhatott volna anélkül, hogy az reá nézve sérelmet jelentett volna.

tlzemi baleset esetén ^ a dolgozó ruházatában, S használati tárgyaiban, § nála levő egyéb dolgai- ^ ban keletkezett kárt is í meg kell téríteni. §

$

K. Gy. pilisi olvasónk üzemi ^ baleset következtében hosz- ^ szabb ideig betegállományban § volt. A táppénz és a fizetés § közötti különbözeiét megkap- $ ta, azonban ruházatában, ^ használati tárgyaiban, és a ^ balesetkor nála levő egyéb ^ dolgaiban keletkezett kárát a ^ vállalalat nem volt hajlandói megtéríteni. ^

Mivel olvasónk levelében ^ közölte munkahelyének címét ^ is, megérdeklődtük, miért zár- ^

kózik el a vállalat a kár meg- i ___ __ _

t

érítése elől. Ott azt közölték § TH) It/’" IT A /IT J

velünk, hogy kármegosztást § K' H I . /A VI [

alkalmaztak, viszont közben-^ Jl—d 1LA. Jl—d X JV. J-v A ■>

járásunk nyomán elértük azt, | Csodálatos nő ül egy kis robogón. Bikiniben. Mindenki hogy a ruházatának kijavítá- j megnézi. A kép reklám. Arra akar rábeszélni, hogy vegyek sára fordított költségeit (mo- § robogót. Ebben segít a hölgy. Bikiniben. Kérdezhetné bárki: sás, tisztítás, műstoppolás), a ^ Miért ül egy hölgy bikiniben a motorra? Szőrszálhasogatás! vállalat megtéríti, ha beküldi ^ Léda a hattyún még hiányosabb öltözékben lovagolt, illetve a kiadásaival kapcsolatban ^ hattyúgoit. Pedig nem is reklám célból tette. felmerült költségeiről a szám- ^ Csodálatos nő — természetesen szintén bikiniben — egy ^■at- ^ kis dobozt tart a kezében. A dobozban —, de ez nem látszik

Miért nem kanntt ín- ^ ~ húsleveskocka, tyúkszemirtó, rovarpor, vagy bármi más le- .... r* J ^ hét. A hölgy bájos mosolya és csábos bájai szinte szuggerálják, bueumi jutalmat? ^ hogy vegyek a doboz tartalmából. Reklámiparunk eme fogása

V. L. ceglédberceli lakos 40 ^ már ismert> sokat, beszéltek róla, ne is vesztegessünk rá több

évi MÁV-nál eltöltött szolgá-^ Ehelyett bevezetjük az olvasót a reklámkészítés titkaiba. lati után, rokkantsági ^ Felső képünk egy sajtótájékoztatón készült. Láthatják a rinyugdíjba ment. A MÁV a fo- ^ porterek nagy hadát, amint fényképezik, filmezik és közben lyamatos munkaviszonyát ^ csodálják a két hölgyet. A másik kép már az eredmény: A 1925. január 22. napjától is- ^ reklámfotó. Lehetne fürdőruha-reklám, IBUSZ-plakát, egy merte el, mégsem kaptam ^ strandfürdő prospektusának borítólapja és lehetne még sok meg sem a 25 évi sem a 40 ^ minden. Ebben az esetben, miután a sajtótájékoztatót az évi° folyamatos munkaviszony $ O FŐT ÉRT rendezte, a nekivetkezett hölgyek az új, divatos íxiPtén iárn inhii^umi in+^i-S napszemüvegek viselesere inspirálnák. Es, ha valakinek a kép

eset történt. Az egyes iparcsoportokban azonban még mindig sok ember sérül meg. A bányászatban például minden ezer dolgozó- közül 130, a papíriparban 90, a fafeldolgozó iparban 87, a kohászatban 82, az -élelmiszeriparban 73 embert ért három napon túl gyógyuló sérülést okozó üzemi baleset. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben közel 30 százalékkal több üzemi balesetet jelentettek be, itt azonban azt is figyelembe kell venni, hogy amíg azelőtt csak a 8 napon túl gyógyuló baleseteket jelenítették, 1966. január 1-től már a három napon túl gyógyulókat is kötelező jelenteni.

AZ ELŐBBI FELSOROLÁSBAN a statisztika anyagát követve gépekhez, tárgyakhoz kapcsoltuk a baleseteket, holott így vagy úgy, de valamennyit emberiek okozták, idézték elő. Ez az igazság, akár azt írták a jegyzőkönyvbe, hogy a balesetért a dolgozó a felelős (és ez a szám még mindig ijesztően magas), akár a munkaadót marasztalták el az ügyben. Ne áltassuk magunkat: sohasem a gép hibás, hanem az ember.

Kezd eluralkodni egy olyan nézet, hogy a technikai haladással együtt a balesetek számának törvényszerűen emelkedni kell, holott ennek éppen a fordítottja igaz, de természetesen csak akkor, ha az ember ismeri és komolyan is veszi a technikát. A fenti nézet vallói valamiféle társadalmi menlevelet igyekeznék adni vagy kapni különféle bajokat okozó mulasztásokra. Szerencsére az ezzel törődő hivatalos szervek egyre szigorúbbak és már készülnek az új jogszabályok is, amelyek majd az új gazdaságirányítás keretei között intézményesen érvényesülnek.

A munkavédelem legfőbb őrei a szakszervezetek. A balesetek számadataiban bekövetkezett csökkenés keményebb fellépésüknek és a már említett új óvórendszabályoknak köszönhető. A munkavédelmi felügyelők 53-mal több esetben rendelték el gépek vagy egész üzemrészek leállítását, mint azelőtt. A korábbinak a duplájánál is több esetben éltek a féljelentés jogával, a bírságolások száma azonban érthetetlenül csökkent.

Amikor a szakszervezeték értékelték az 1966. évi baleseti helyzetet, egybehangzóan vallották és vallják, hogy hatékonyabb tevékenységre van szükség. Csak egyetértésünket fejezhetjük ki ezzel a véleménnyel, azzal a megjegyzéssel, hogy ez a „hatékonyabb” ne egy kis javulást jelentsen, hanem tegyünk végre pontot néhány eléggé régóta írt mondat végére és lépjünk fel a lehető legerélyesebben.

ELSŐSORBAN továbbra is az ellenőrzés szigorítása szükséges, de ennek célját is főként a megelőzésben jelöljük meg. Az ellenőrzés azonban csak úgy lehet még hatékonyabb, ha lehetőségei, eszközei, hatásköre is kiterjed. Az előfordult balesetekkel kapcsolatban célszerű lenne esetenként bizottsággal megvizsgáltatni, hogy ki, vagy kik felelősek előfordulásukért, és ha bebizonyosodik, hogy valótlant írtak a jegyzőkönyvbe, rójanak ki súlyos anyagi és erkölcsi büntetéseket. Súlyosabb esetekben még szabadságvesztést is alkalmazhatnának. Célszerű eszköz lehet a fizetett szabadság elvonás, nyereségrészesedés, prémiumelvonás, fizetéscsökkentés, javító-nevelő munka alkalmazása. Mindezt akkor is szabják ki, ha nem fordult elő baleset, de az ellenőrzés ennek veszélyét előidéző mulasztást fedezett fel.

Farkas István

G YERMEKNE VE LES

Az elhanyagolt

Ez a nevelési forma a szülő és gyermek kapcsolatának teljes hiányát mutatja. A legszélsőségesebb esete, amikor a szülő a gyermek szükségleteit sem elégíti ki (elhanyagolja ruházatát, nem gondoskodik megfelelő táplálásáról stb). Ez szerencsére ritkán fordul elő, de

40 S minden. Ebben az esetben, miután a sajtótájékoztatót az ony| OFOTERT

esetén iáró iubileumi iutal-S napszemüvegen viseiesere rnspiTu.wiu-iv.

^ J J ^ láttán mégsem ez jut eszébe, arról természetesen a kepek ketnat;' _ _ ^ szitái nem tehetnek.

Olvasónk leveléből megálla- ^ Ez egy kitűnő szemüvegreklám. Állításomat mi sem bizopítottuk, hogy abban a téve- ^ nyitja jobban, hogy amikor a képet bevittem a szerkesztöm- désben van, mint rajta kívüli nek, azonnal feltette a szemüvegét ,, (ősz)

M

gyakori,

hogy a gyermek terhére van szüleinek, testi szükségleteiről gondoskodnak ugyan, de érzelmileg elhanyagolják. Nem sokat törődnek azzal, kivel barátkozik, milyen problémák foglalkoztatják, mi az érdeklődési köre. „A kicsi csak játszik naphosszat, még nem lehet sem gondja sem meg iskolá- esetleg csak az szülőket, hogy lec- de sokszor rosszabb bi- intőt hoz hamegverik, körülmények között a csökken a bizton- elmagányosodik és családban nincs arra, hogy jogait, mert nin- ^ csenek jogai csak kötelessé- ^ gei. Érzi, hogy szülei legszí- ^ vesebben megszabadulnának tőle és magatartásával arra S kényszeríti őket, hogy fog- $ lalkozzanak vele. Nem ment- ^ hetjük fel a gyermeküket el- ^ hanyagoló szülőket azzal, i ^ hogy mindketten fáradtak a i ^ napi munka utón, nincs már ^energiájuk arra, hogy a gyer- § mekkel is foglalkozzanak. A ^ gyermek nevelését az állami $ intézményekre, bölcsődére, ^ óvodára, napközi otthonra ^ bízzák, rájuk ruházzák a fe- ^ lelősséget is, holott ezek az 5 intézmények csak kiegészítik § és nem helyettesítik a családi nevelést.

| A feleslegesség érzése S

§ a senkihez sem tartozás az, ^ ami Pistit gyötri. Anyja, ap- ^ ja „elfoglalt” ember. Késő ^ este járnak haza, napok el- ^ múlnak míg találkoznak a | gyerekkel. A háztartást a 5; nagymama vezeti, fáradt és ^ türelmetlen. Nem lehet azt ^ mondani, hogy nem szereti ^ Pistit, de öregnek érzi magát § ahhoz, hogy egy 9 éves fiú ^ minden gondját magára ve- i gye. Sajnálja a gyereket és $ szégyenli fia közömbösségét, ^ menye „lelketlenségét”, azért ^ vállalkozott arra, hogy fel- ^ ügyel Pistire és vezeti a ház- ^ tartást. Nem akarja, hogy' a ^ gyereket idegenekhez, vagy S intézetbe helyezzék el, mint ^ egy árvát. Mind terhesebb ^ azonban számára a gyerek ^ rosszasága. Pisti ugyanis ren- ^ detlen, engedetlen, vad, sok ^ panasz van rá az iskolában ^ is. Nagymama sokszor úgy ér- §zi, hogy nevelése meghaladja ^ erejét, ilyenkor kijelenti Pis- ^ tinek, hogy elköltözik a lá- ^ nyához, akinek szintén elkel- lene a segítség és ott van kedvenc unokája is. Amikor ez szóba kerül Pisti hálátlanul kijelenti, hogy az csak jó lesz neki, legalább azt tehet, amit akar. Nagymamának erre már kész; válasza van „Azt te csak hiszed, anyád és apád nem bajlódnak veled, majd intézetbe adnak.”

Ági nagy lány. Kicsi kora óta hozzászokott, hogy szülei számára ő csak annyit jelent, mini egy kép a szobában.

Szerencsésebb

volt azonban a helyzete mint Pistinek, mert őt a nagymama — aki nevelte — szerette. Ági ma is. neki mond el mindent. A jó és rossz feleleteket az iskolában, a csalódásokat. A nagymamának mesélte el azt is, mikor szerelmes lett. Ágiéknál nincs veszekedés, hangos szó. Amikor kicsi volt néha sírt, jelenetet rendezett, hogy anyuék ne menjenek el este is, maradjanak vele, játsszanak vele. Ilyenkor anyu kicsit értetlenül nézett rá. A felnőtteknek dolguk van és el kell menniük, pihenésre is szükségük van. Áginak ott a sok szép játék, azokkal játsszon, a nagymama mesél neki, vagy ha társaságra vara szüksége, keressen magának barátnőket. Most már nem keresi anyuék társaságát. Ági érettségi előtt áll, felmerült a szülőkben, hogy pályát kell választania és akkor döbbentek rá, hogy semmit sem tudnak erről a csinos fiatal lányról, aki az ő gyerekük, velük együtt él. Nem tudják mi érdekli, mi foglalkoztatja? Ági nagymamával beszélte meg terveit. A szülök ezen egy kicsit megsértődtek, ök gondoskodnak róla, hogy mindene meglegyen és velük semmit sem közöl. Nehezen bár, de számonkérték Ágitól; miért nem velük tárgyalta meg, hogy a jelentkezési lapot hova küldje az iskola. Ági most újból olyan lett, mint kicsi korában, szenvedélyesen tört ki, „Érdekelt benneteket valaha is, hogy mit akarok! Beszélgettetek velem valaha is?” Anyu botrányosnak tartotta Ági kitörését, hiszen elég gyakran beszélgetnek vele. Ági azonban felidézte a beszélgetések tartalmát és az valóban csak arra vonatkozott, hogy mire van szüksége Áginak, mit kell megvásárolni, milyenek voltait az iskolai feleletek és az, hogy evett-e rendesen.

Ági szülei megdöbbenve hallgatták, ök ezt soha nem gondolták végig. Tudatosan nem akartak bánatot szerezni neki, hiszen jóindulatú emberek, csak éppen nem vették tudomásul azt, hogy a gyerek igényli őket.

Az összeütközés után megkísérelték újból felvenni a kapcsolatot Ágival. Színházjegyet vettek számára is. Ági kitért. Nem haragosan, nem sértődötten, hűvös barátsággal, ahogy a szülők vele tették annak idején. Dr. H. A.