Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-01 / 77. szám
Véradó nap Jászkarajenőn Április hatodikén, csütörtökön a ceglédi vérellátó alállo- más Jászkarajenőn tart térítésmentes véradó napot. A j ászkarajenőiek elhatározták, hogy az idei térítésmentes véradó napon a tavalyinál többen jelentkeznek majd, hogy beléphessenek azok sorába, akik már büszkén viselik a véradók jelvényét PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 76. SZÁM 1967. Április l, szombat „Bejárató túra“ Szegedre Lesz-e fémvázas tető a 108 férőhelyes istállókon ? Veszélyben az építővállalat idei terve Munkaerő van, gondot az anyag okoz Az Autóklub helyi csoportja április 9-én, vasárnap „bejárató túrát” szervez Szegedre, az új' gépkocsik tulajdonosai számára. Reggel nyolc órakor gyülekeznek a városi tanács épületében, majd rövid szakelőadás után indulnak a kedves Tisza-parti városba. Elveaetih a talajvizet A magas talajvízszint, az el- tömődött csatornák miatt itt- ott felbukkanó szennyvíz gondot okoz tavasszal a lakosságnak. Ezek eltávolításában mostanában nagy segítséget nyújt Cegléden és a környező településeken a Tőzegkiterme- lő Vállalat. Ceglédi telepük valamennyi szivattyúját felhasználják a talajvíz, a szennyvíz eltüntetésére. Két szippantó berendezés, két fogat, lajtos kocsi, szivattyú dolgozik állandóan —, de az idei vízviszonyok ennél több elszívó berendezésnek is tudnának állandó munkát adni. A Damjanich utcában mostanában a szokottnál gyakrabban cseng a telefon az Építőipari Vállalat irodájában. Az idő enyhülésével paralel láttak munkához építőik, s ez a munkakezdés az oka a gyakori telefoncsen gésnek is. Érkeznek a jelentések, sürgető kérések innen is, onnan is. A vállalat a megye nem egy községében épít. Szinte valamennyi helyen a 108 férőhelyes, korszerű szerkesztésű és berendezésű, fémvázas tetejű istállókat készítik. Járásunkban ilyen istálló épül az albertirsai Dimitrov Termelőszövetkezetben. A jász- karajenői Üj Barázdában 50 férőhelyes toldaléképületet készítenek. Munkásaik, szakembereik Tápióbicskén, Szent- mártonkátán, a tápiószőllősi Petőfi Termelőszövetkezetben és a nagykőrösi Hunyadi Termelőszövetkezetben szintén a száznyolc férőhelyes istállót építik. Sáriban ötezer tyúknak szánt modern tojóház épül a ceglédi vállalat munkája nyomán. Munkaerő most van, ameny- nyi csalt kell. Időszaki munkásokat sem kell hírveréssel keresniük. Mihelyt a szezon megkezdődik, erre is van elég jelentkező. Inkább az építőanyag — ebben is a tetőszerkezetet alkotó fémvázak — hiánya okozza a gondot. Ezeket egy országos vállalat gyártja, és szállítja. Az igénylést a jövő év márciusának végére igazolták vissza, s így bizony nehéz az építők dolga, hisz’ két hónap múlva újabb tizenhárom istálló építését kellene elkezdeniük. Tető nélkül viszont nem épület az épület — hiába készülnék el a falai határidőre. A vállalatnak most ez okozza a legnagyobb gondot. A 108 férőhelyesekről különben igen jó a vélemény mindenfelé. Teljes építési költségük 1,3—1,7 millió forint. Ez nem sok. Érthető, hogy ezt kérik szinte minden termelőszövetkezetben, ahol építeni hívják a vállalatot. Az anyagprobléma megoldása nem kis fejtörést okoz. Ezért cseng gyakrabban a telefon, hisz az idő sürget. A vállalat terve forog veszélyben a fémváz okozta hiány miatt... (—es) Négymilliárd ikra Színes lámpák, forintos percek 800 helyi, 300 távolsági beszélgetés kezelőnként, naponta „Halló, Szeged? ... Hódmezővásárhely maradjon a vonalban! ... Adom Budapestet! Halló, halló Szentes? ...” A posta telefonközpontjában vagyunk. Délelőtt fél kilenc, kezdődik a csúcsforgalom. A nyolc vezérlőasztalnál a kezelők halkan, de határozottan hívják, kapcsolják a feleket. A laikus szemlélődének hihetetlen labirintusnak tűnik a sok lámpácska, melyek másodpercenként gyulladnak, s csak kezelőjük értheti a zöld, piros, sárga színek jelentőségét. Egy asztalnál megpróbáltam megszámolni a lyukacská- kat, nem sikerült. Mint ahogy nem sikerült egy percre meg- szakíttatni a munkát egyik telefonkezelővel sem; itt minden percnek értéke van. Így a telefonkezelők munkájáról Szűcs Rózsika, a távközlési osztály vezetője adott tájékoztatást. — A kezelők — idegrendszerük kímélése érdekében csak hét órát dolgoznak naponta, de még ezt a hét órát is megszakíthatják, uzsonná- zásra, vagy tízóraizásra. Egy- egy kezelőnek naponta 600— 800 helyi beszélgetést kell kapcsolnia és 300 távolsági, illetve interurbán bejegyzést továbbítania. — A kezelőknek amellett, hogy feszülten figyelniük kell, a legvadabb forgalomban is választékosán udvariasnak kell maradniok, ez természetes. És persze, jó lenne, ha a hívó felek is türelmesebbek lennének ... A pontos kapcsolások, bejegyzések figyelése mellett még a beszélgetés idejét is „stoppolni” kell. Erre szolgál az a speciális órácska, ami minden asztalnál látható. Az órák hat percre vannak beállítva, s a beszélgetések lejárta után halk berregéssel figyel-» meztetnek. Valamikor élménynek számított, ha a városból valaki külföld-, del szeretett volna beszélni, Ma már ez természetes. A leggyakrabban Csehszlovákia városait kapcsolják, de nem ritka már a más országokkal való beszélgetés sem. Hazai hívásoknál Budapest ér el rekordot. — Milyen élménye lehet egy telefonkezelőnek ? — Az egyhangúnak tűnő munka mellett a legnagyobb örömet az okozza, ha a hívó fél egy halk köszönömmel nyugtázza a gyors és pontos kapcsolást. Ilyenkor tudják a kezelők, hogy nem tekintik gépnek őket. (csat—) Csak a kíváncsi olvasóknak! INNEN - ONNAN Vetélkedő után, külföldi út előtt „Utazom,; hogy megismerjem a világot" Beszélgetés a kétszeres egyetemi hallgatóval Pénteken este közvetítette a televízió a Ki miben tudós? fö|4rajzi döntőjét. Ott szurkoltunk a képernyő előtt, s rém hiába; nagyon izgalmas, színvonalas versenyt'láttunk. A nyolcadik kérdés után a zsűri döntetlen eredményt hirdetett ki, s a versenyszabályok értelmében két első helyezettet jutalmazott. Az egyik győztes: Puskás Zuárd, a ceglédi gimnázium negyedikes tanulója volt. Most itt ül velem szemben. — Most túl vagy mindenen. Milyen volt a döntő? — kérdezem. — A várakozásnak megfelelően, nagyon nehéz. Az első válaszom jól sikerült, kettő plusz egy pontot kaptam, ve- télytársam csak egyet. A vezetés megnyugtatott. Ám ő hamar egyenlített és azután is — bár többször vezettem —, mindig behozta a hátrányt. Az utolsó kérdésnél mindkettőnknek tizenegy pontja volt. Én kezdtem a válaszadást. Egy pontot kaptam. Izgalmas pillanatok következtek. Vártam az ő eredményét. Szintén egy pontot kapott. A döntetlen az első helyet jelentette mindkettőnk számára. — A díjak? — A televízió jutalma huszonhárom napos utazás a Szovjetunióba. A Földrajzi Társaságtól a nagy világatlaszt kaptam, az egyetem két szaklapot fizetett elő néWéffic A KISZ meghívott az áprilisi diákparlamentre. És persze az egyetemi felvételt, amelyet ezúttal már csak „megerősíthettem”. Az előző Ki miben tudós? vetélkedőn második lettem, akkor szereztem meg az egyetemi tanuláshoz a jogot. — Mikor kezdtél tudományosan érdeklődni a földrajz iránt? — Szeretek utazni, ez volt mindig a vágyam. Nagy élmény megismerni a világot, így jutottam el a földrajzhoz. De csak a gimnáziumban kezdtem el komolyabban foglalkozni vele. — Ez a különtanulás nem ment a tanulás rovására? — Előbb átnéztem a kötelező, elemi tananyagot mindenből és utána, valójában szórakozásból képeztem tovább magam. Szabad időmben olvasmányaimat is földrajzi témákból választottam. — Most pihensz? — Dehogy. A megyei diák- parlament után, április másodikén az országos találkozóra megyek. A tanulásban is sokat kell pótolnom, hiszen közeledik az érettségi. — Terveid? — Július végén indulok a rádió jutalomüdülésére Csehszlovákiába. Néhány napig leszek ezután csak itthon és máris megyek a Szovjetunióba. Ősszel Budapesten folytatom tanulmányaimat a természettudományi kar matematika-földrajz szakán. Tanáraimat már megismertem. Dr. Antal Zoltán, aki a zsűrinek is tagja volt, segíti további munkám. Nagyon érdekel a geológia, szeretnék azzal is foglalkozni... És még valamit a gimiről, azokról a kedves tanáraimról, akiknek köszönhetem, hogy idáig jutottam. Elsősorban dr. Márkus Arturné, a kedves Ili néni segítsége, tudása és lelkesedése volt számomra ösztönző. Tűri Béla és Ócsai István segített a felkészülésben, könyveket adtak, ellenőriztek ... S mint az egész ország megtudta : nem rosszul __ S zöveg: Kohlmayer Adám Foto: Biró Károly ARANYESŐ Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom — hallottam egyik délelőtt a parkban a kedves énekszót. Asszonyok, lányok szorgoskodtak a rügyező bokrok között. Gereblyézték a tavalyi avart a serkenő fűről, a százszorszépek friss virágairól. Déltájban is arra jártam. Az egyik pádon kalapos, sá- las bácsika olvasgatott a langyos, márciusi napfényben. Gyerekek fo- gócskáztak az utakon. Mint a táncos lábú kis csikók, úgy fickán- doztak. Hátbave- regették egymást: add tovább, számár a végállomás! Széles jókedvében egyikük letért az útról, s iszkiri, felugrott a terméskő szegélyezte ágyúsra. — Hé, srácok! Csupa sárga bimbó már a bokor! Milyen virága lesz? — Tényleg, milyen? — loholt lelkesen a társulat a bokor tövébe, s fürge kézzel irtani kezdték a kicsattanó rügyeket, szirmonként szétcibálták, kisimítgatták a kis virágkezdeményeket. — Ugyan, milyen lesz? Váratlan meglepetés: egy kéz nyúlt a fejük fölé, s a leglelkesebben bontogatót a fülénél fogva eme- lintette ki a többiek közül. A pádon napozó, olvasgató bácsika volt. — Ejnye kisfiam, nem szabad a virágot bántani, nem azért ültették ide ezt a bokor aranyesőt, hogy ti így megcsupáljá- tok! — Halk, dorgáló volt a hangja, s egy pillanatra sem engedte el beszéd közben a gyerkőc pirosló fülcimpáját. — De kisfiam, ha eddig senki nem tanított meg a parkok védelmére, én most megtanítalak! — emelkedett meg két oktávval a hangja, s csihi-pu- hi jobbra, balra: nyaklevesözönnel riasztotta szét a virágírtó társaságot. Talán nem felejtik, talán használt nekik hosszú időre ez a rögtönzött, „kivételes makarenkói” nevelés... (eszes) A siófoki Balatoni Halászati Vállalat minden esztendőben gyarapítja a Balaton halállományát. Az idén is, miután a . tó vizének hőmérséklete elérte az ehhez szükséges 10 fokot, megkezdődött az ik- rázás. A következő napokban mintegy nyolcezer hálóbolyból és borókából készített fészket helyeznek ki a nyílt vízre. Amikor ezek megtelnek ikrával, felszedik őket és Balatonudvardiban kikeltetik. Becslés szerint mintegy 4 milliárd ikrát gyűjtenek ily módon össze, s nagyjából ennek megfelelő mennyiségű kishalat helyeznek vissza később a Balatonba. Lopott kerékpárral Saját munkatársait is meglopta a 23 esztendős Barabás József postai alkalmazott. A fiatal postás kézbesítőtársainak fiókjából több alkalommal vett ki pénzt, míg azok néhány percre elhagyták a hivatali helyiséget. Nem elégedett meg azonban a fiókok tartalmának meg- dézsmálásával. Dísztáviratokat kézbesítve a külterületen kisebb összegeket vett fel — jogtalanul — a címzettektől. Egy alkalommal ittas állapotban a vasútállomásnál szolgálati kerékpárját is elhagyta. Barabás testvére a postahivatal vezetőjének visszavitte az elhagyott biciklit. Ö maga azonban mit sem tudva erről, az eltűnt kerékpárt keresve eltulajdonította egy ismeretlen személy biciklijét, amely őrizetlenül állt az állomásnál. Mindaddig ezen a járművön Április 3-án, délelőtt 9 órakor rendezik meg a Körösi út vásártér melletti részén a fel- szabadulási autós ügyességi versenyt. A vetélkedőn a „Ki a legügyesebb autóvezető?” címért folyik a verseny.-¥• A víztorony környéki parkosítás előkészítő munkálatait megkezdték. A területet feltöltik és termőföldréteg odahor- dásávál teszik alkalmassá vi- rágosításra.-¥■ Pest megyében az elmúlt év alatt 85 halálos kimenetelű közúti baleset történt. ★ Hány nevelő foglalkozik városunkban az ifjúság oktatásával? Az óvodákban 39-en, az általános iskolákban 208-an, iskolai napközikben 18-an nefurikázott a postás karikázott, amíg a rendőrség azt le nem foglalta nála. A járásbíróság Barabás Józsefet a társadalmi tulajdont folyamatosan károsító lopás, csalás, magánszemélyt megkárosító lopás miatt 10 hónapi börtönre és 500 forint pénz- büntetésre ítélte. Az ítélet nem jogerős. (-esi) vélik a fiatalokat. A gimnáziumnak 39 tanára van, a mezőgazdasági technikumban 20, a zeneiskolában 20, a kisegítő iskolában 17, a gyorsíró iskolában 2 pedagógus tanít. ★ Az Autóklub tárgyalásokat folytat a tervezett balatoni társasüdülő helyének megvásárlása ügyében. ★ Hosszú időn keresztül nem lehetett drótot és drótfonatot kapni a városban. A múlt hé- 1 ten nagyobb mennyiségű drót érkezett. A drótfonat azonban, amely szintén nagyon kellene, la kerítések megjavításához, továbbra is csak Ígéret maradt. ★ 1942. március 30-án halt meg Urbán Pál, a ceglédi agrár-szocialista munkásság egyik vezére. ★ A városi tanács házasság- kötő termében 1964-ben 14 névadó ünnepséget és 59 ünnepélyes házasságkötést tartottak. Az elmúlt évben már 25 ünnepélyes névadóra és 163 házasságkötésre került sor. ★ Az irsai erdő országút felöli részén lévő Romantika Csárdában húsvétkor már teljes volt a forgalom. Sokan mégis az erdőben keresték az ibolyát — és a romantikát. (sz. I.) FÁK, EMBEREK Hétfőn új kiállítás nyílik a Kossuth Múzeumban Hétfőn, április 3-án, délelőtt 11 órakor ismét képtárlat megnyitására kerül sor a Kossuth Múzeumban. Ez alkalommal ceglédi festőművész képeiben gyönyörködhetünk: Cseh István képei kapnak helyet a termekben. A fővárosban élő művész félszáz művét állítják ki, Fák, emberek címmel. Utcarész (Cseh István filcrajza)