Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-06 / 80. szám

A NAGYKÁTAI JÁRÁS RÉSZÉRE ív. Évfolyam, 27. szám 1967. Április 6., csütörtök Csütörtöki tarkabarka úsági fotoszakkör alakult Tápiószecsőn, a művelődési házban. Ezt a felvé­telt már az ifjú fotósok készítették a legifjabbról. Vala­mikor el kell kezdeni... Búcsúznak a lovacskák A nagykátai Magyar—Koreai Barátság Tsz-toen tavaly ilyen­kor 155 ló volt, s ez a szám az év végére közel negyvennel csökkent. Ennyit selejteztek ki tehát egy év alatt megörege- dés, vagy egyéb okok miatt. A jelenlegi szám viszont csak akkor fog nőni, ha erre a gazdaságnak szüksége lesz. Ez pedig alig valószínű, mert a szövetkezet az idén tovább akar gépesíteni. Két traktort, két mütrágyaszórót, két vetögé- pet, két kultivátort, két orkánt és még sok más gépet szeret­nének vásárolni. Lehet, hogy a mai kátai gyerekek már majd csak a múzeumból ismerik a lovakat? Fiatalodó iskolák Az elmúlt négy évben 2 millió 380 ezer forintot költöt­tek az illetékes szervek járá­sunk iskoláira, óvodáira, nap­közi otthonaira. Minden isko­lában van televízió, a legtöb­ben magnetofon, lemezjátszó, így a legmodernebb szemlélte­tő eszközök segítik a tanulást. Négy év alatt 2 millió fo­rintba került az iskolák tata­rozása. Megszépült a nagyká­tai, a pándi, a farmost, a tá- piószelei, a tápiószecsői, a tá- piósági és a tápiószőllősi álta­lános iskola. Az idén új köntöst kap Ká­ka, Tápióbicske és Újszilvás iskolája. A megyei tanácsba küldtük Mészáros József Kétszer kerestem Mészáros Józsefet tápiószelei lakásán. Első alkalommal hiába csen­gett a csengő, másodszorra a felesége nyitott ajtót. — Sajnos, nincs itthon a férjem. Ülésezik valahol. Szívesen invitált, várjak egy kicsit, hátha hazaér. Fenyő­fákkal, szőlővel, virágokkal gazdag udvaron mentem ke­resztül a barátságos lakásba. Beszélgettünk a férjéről. Hangja büszkén csengett, ami­kor arról beszélt, örül, hogy a férje olyan ember, aki jófor­mán egész életében mások ér­dekében dolgozott. Akkor nap hiába vártam. Végül is Mészáros Józseffel, közismert névén: Józsi bácsi­val a járási tanács alakuló ülésén találkoztam össze. Mikor megmondta, hogy 64 éves, őszintén csodálkoztam, ránézésre meg nem mondaná senki a korát. A tanácsok meg­alakulása óta a tanácsi munka élharcosa, hol itt, hol ott. Tá­piószelei születésű. Egy ideig Budapesten lakott, de a szíve mindig visszahúzta szülőfalu­jába. A felszabadulás után közsé­gi főbíró, később a Nemzeti Bizottság tagja a faluban, köz­ségi tanácselnök, majd meg­szakítás nélkül a községi ta­nács, s azon belül is a végre­hajtó bizottság tagja, és me: gyei tanácstag. Az idén újra jelölte és újra megyei tanácstaggá választotta Tápiószele népe. Áldozatos munkáját' tehát elismerték és továbbra is igénylik. Büszke tulajdonosa a taná- tsok emlékplakettjének, a tnunkaérdemrend arany foko­zatának, a kiváló földműves­szövetkezeti dolgozó kitünte­tésnek. Társadalmi munkájáért arany és ezüst jelvényt kapott. Még a lakásán láttam egy bekeretezett oklevelet, az egyik zöldség- és gyümölcskiállításon első díjat nyert, azt tanúsítja. — Szakmámat tekintve, ker­tész vagyok — mondja. Eszembe jut a lakása körüli gazdag virágoskert. Most már értem, miért olyan szép ott minden. •■Még egy dologra lennék kí­váncsi: — Mi a titka örök fiatalsá­gának, energiájának? — Hiszek a jövőben — vá­laszolja. Juhász Imre Mai jegyzet: • t Uiemegyscg-avstás Már hetekkel előbb azt suttogták, hogy megnyílik. A hír felvillanyozta az em­bereket. A háziasszonyok sebesebben kavarták a rántást a lábosban, a fér­fiak lelkesebben takarták ki a szőlőtőkéket. Voltak persze kételke­dők, akik kételkedtek ab­ban, hogy az épitömunká- sok betartják a határidőt. Ismerjük derék építőipa­runkat — mondták. Hát most a tények a kételkedők arcába csaptak. Igenis, határidőre, pon­tosan megnyílt járásunk egyik községében az újjá­alakított vendéglátóipari üzemegység, a — kocsma! Ez húsvét első napján tör­tént. Az emberek valamiféle, csendes, meghitt avató ün­nepségre vártak. Szorong­tak egész vasárnap dél­előtt, mert bizony úgy né­zett ki, hogy elmarad. Míg­nem aztán déltájban fel­lélegeztek __ M egtörtént az avatás: hazánk két derék polgára összeakaszkodott. Barátsá­gosan, de határozottan egy­más képébe tenyereitek. Az üzemegység-vezető úgy gondolta: a berendezés marad, s ezért az energia­dús embereket kirakta az' utcára. Az utcán nincs kü­lönösebb berendezés, a vil­lanyoszlopot és kilométer­követ nem lehet annak számítani. A két avató ott mondott ünnepi beszédet. Egymást s egymás anyját dicsérték. S némi változ­tatásokat eszközöltek egy­más berendezésén. Kinyíltak a környező házak ablakai. A ráérősek inkább ezt nézték, mint a televíziót, mert tudvalé­vőén gyenge nálunk a te­levízió műsora. S az áram sem fogyott addig. Csupán a két avató kabátja, in­ge, nyakkendője. Hát igazán jól telt az a délelőtt! Deregán Gábor Hangmúzeum az óvodában Az 1. számú tápiószentmár- toni óvodában a szülők lelke­sen segítik a nevelők munká­ját. Legutóbb műsoros estet rendeztek, egybekötve teaest­tel és karnevállal, s a teljes bevételből óvodai felszerelése­ket, játékokat vásároltak. A műsoros esten szereplő kisgyermekek szavalatait, da­lait a művelődési ház hangos stúdiója hangszalagra vette. A szalagot már többször meg­hallgatták a — szülők, felnőt­tek. Elhatározták, hogy az óvo­dában hangmúzeumot alapíta­nak, ahol elhelyezik a kicsik különböző szerepléseinek hang- felvételeit. Az ital rabja volt a rossz apa Pacsa Ferenc több éven át életközösségben élt V. Máriá­val. Kapcsolatukból három gyermek származott, de egyi­kük sem törődött megfelelően a gyermekekkel, ezért azokat állami gondozásba vették. A gyermekgondozási díj fizetésé­ről Pacsa Ferenc éveken ke­resztül elfeledkezett. így több mint hétezer forint hátralék gyűlt össze. Pacsa a munkahelyét állan­dóan változtatta, iszákos élet­módot folytatott. A járásbíró­ság a napokban vonta felelős­ségre. Bűnösségét tartási köte­lezettség elmulasztásában álla­pította meg. Ezért tíz hónapi börtönt rótt rá. A bíróság íté­letében hangsúlyozta, hogy Pa- csána' hosszabb átnevelésre van szüksége ahhoz, hogy a rendezett életmódhoz hozzá­szokjon. Kényszerelvonó-keze- lést a?ért nem alkalmazott a bíróság, mert annak még le­tartóztatása előtt önként alá­vetette magát. <m) Lm ebből mozi, Gyurka?“ Ez az igazság a nagykátai mozi ügyében Pillanatnyilag még így fest a moziban a helyzet. A nagykátai lakosság hóna­pok óta nem lát filmeket: a mozit és a művelődési házat is épp most alakítják át. A mozi átadásának határideje még december közepén lejárt, ámde ma sem tu^ni, mikorra lesz kész. A Pest megyei Mo­ziüzemi Vállalat — jóllehet korszerű mozit, szélesvásznú filmeket és mindehhez pénzt ad a nagykátaiaknak — nem­rég kapott egy jókora fricskát, nyílt fórumon az újságban, a mozi építésé­nek késedelmeiért. (Tápió- mente, 1967. március 5.) A Nagykátai Járási Építőipari Ktsz, amely a fricskát oda­pöckölte, előbb-utóbb ráfizet erre a vállalkozásra, s végül még a lakosság haragja is visszaszáll rá. Az igazság arra kötelez, hogy segítsek ebben. Hadd bocsássam élőre máris: jogos a moziüzemi vállalat reklamációja a ktsz-nek az újságban közzétett nyilatkoza­ta miatt. Mindenekelőtt: be kell lát­nunk, tiszteletreméltó, hogy a nagykátai ktsz elvállalta a mozi felújítását — mert ugyan ki építené most, ha ők nem? A moziüzemi vállalat hosszú oldalakat megtöltő listán tart­ja számon a kisebb-nagycbb visszautasításokat a megye különböző ktsz-eitől. Ám a nagykátai ktsz jóindulata csak a vállalkozásig terjedt, s most vergődik, tehetetlenke- dik a felkészültségét meghala­dó feladat alatt. Egy évvel ezelőtt vágtak ne­ki a 900 000 forintos munká­nak. A ktsz-nek nyolcvanhá­rom termelő tagja van: 38 szakmunkás, 45 segédmunkás. Tavaly 244 különböző munkát vállaltak, kerítés falazástól egészen az említett mozi fel­újításáig. A tervüket túltelje­sítették — kivéve ezt az egyet. Már akkor is érezték, hogy ez a vállalkozás meghaladja ké­pességüket. De nézzük, hogy megy a munka most, három és fél hónappal a határidő lejár­ta után. 1967. március 29-e, délelőtt. A mozi portálja előtt két munkás tesz-vesz. Cementes habarcsot csapkod­nak a fal tövére. A moziüze­mi vállalat építési ellenőre, Timel Sándor odamegy és azt mondja: — Emberek, a lábazat 45 centiméter magas lesz, odáig vágják le a meszes vakolatot, nehogy télen ledobja a lábaza­tot. A két munkás bólint és to­vább csapkodja a habarcsot a meszes vakolatra. A portál földig üvegezett ajtajai már a helyükön van­nak, s benn az előcsarnokban derűs hangulatot árasztanak a világos színek, a műanyag burkolat, a neoncsövek. Csak nyílnának már ezek az ajtók! Belépünk a vetítőterembe. Mintha a hullámzó tenger kö- vült volna meg; egy-egy fel­tornyosuló taraja épp átcsap­ni készül az ajtók küszöbén. Ez kérem, magnezitburkolat. Nemcsak hátulról előre, de jóbbról balra is lejt. A lépé­sek alatt helyenként kongó hangot ad: itt-ott felvált, felpúposodott. Bejön utánunk egy jóságos te­kintetű kis ember és védel­mezni kezdi ezt a szörnyűsé­get. Ö a ktsz elnöke, Visegrádi József. Azt mondja, itt-ott egy kis javítás és minden rendben, mert a néző úgy sem azért jön, hogy kongó belsejű púpokon ugráljon, hanem a film miatt. A moziszékek összefüggő sorokban készülnek: megany- nyi könyörtelenül egyenes vo­nal. Hogyan fognak majd il­leszkedni a hepehupás padló­zathoz? Mértani képtelenség. Az építési ellenőr nem fogad­hatja el a burkolat minőségét, az elnök viszont hevesen ra­gaszkodik hozzá, hogy így van jól. — Mennyibe kerülne a ktsz- nek, ha nem ragaszkodna hoz­zá? — kérdezem. — Az bizony, vagy har­mincezerbe — vallja be az el­nök keserűen. Kiderül, hogy a ktsz szak­embere, aki a burkolatot csi­nálta, nem rendelkezik elég gyakorlattal. Éz afféle elégte­lenre sikerült érettségi dolgo­zat — ' mózipadlózat-készítés- ből. Az a baj, hogy az ilyen drága dolgozatot nem lehet csak úgy, pótvizsgával elintéz­ni. • Hogy ki lehet-e javítani, vagy mindenestül fel kell tör­ni, hosszú ideig ez a vita tárgya. Kulcsár Pál, a községi párttit­kár próbál véget vetni a med­dő vitának. — Az a fontos, hogy akár így, akár úgy, de már holnap megkezdjék a hiba helyreho­zását. — Tizenöt nap, míg feltörik és leburkolják, tíz nap, míg beépítik a székeket — számol rezignáltan Ajtai Andor, a mozi üzemvezetője, aki már régesrég közönséget szeretne látni ebben a moziban. Hogy a hangszórót, a vetítővásznat, a székeket beszerelhessék, mindez a magnezitburkolat függvénye. A falak műbőr burkolatát már nyitás után is fel tudják rakni. A ktsz szakemberei az új­ságírónak annak idején azt mondták, hogy a több hónapos késedelemért nagy részben a moziüzemi vállalat felelős, amely a munka megkezdése után mindjárt módosított a terveken. „Két műszaki ellen­őrt küldözgetett ki... egymás­sal ellentétes utasításokat ad­tak. Amit felépítettünk egyik nap, a másik nap lebonthat­tuk” — nyilatkozták. A nagykátai lakosság mél­tán gerjedhetne haragra ekkora fejetlenség hallatán. Csakhogy mindez így nem áll. Timel Sándor építési ellenőr, kezében az új­sággal rákérdez ezekre az ál­lítólagos tényekre, és a pa­rázs vita, amit vártam, sehol. A ktsz elnöke szinte nem is védekezik. Példákat keresgél ugyan a fentemlítettek védel­mére, de kiderül, hogy ő vaj­mi keveset tudott és tud a mozi építésének körülményei­ről. Ö már augusztusban ag­gódva kérdezte a szövetkezet műszaki vezetőjétől: „Lesz eb­ből mozi, Gyurka?” „Lesz — mondta a műszaki vezető, Ka- rádi György.” — Hát ő csak tudja, gondoltam — mondja most mentegetőzve Visegrádi József. — Tulajdonképpen ne­ki kellene most itt ülnie a helyemben. És hol van Karádi György, a műszaki vezető? Modern vonalú Opeljén szedte a sátorfáját, itthagyta a ktsz-t. Azóta még nem akadt más helyette. Ajtai Andor' többször kül­dött panaszkodó, figyelmeztető levelet budapesti felettesei­nek. „Három ember dolgozik az épületen — írta. — A bri- gádvezető odajött hozzám és elpanaszolta: nem irányítja őket senki, fogalmuk sincs, mit kellene csinálniok. A mo­ziüzemi vállalat figyelmeztet­te a szövetkezet vezetőit,'hogy a szerződésben leszögezett lét­számot tartsák be, nehogy el­csússzak a munka befejezé­sével. A ktsz vezetője akkor visszautasította a jóindulatú figyelmeztetést, és maradt az ide-oda lézengő három-négy ember. Így telt el a tavasz, a nyár, az ősz. Azzal menteget­nék a késedelmet, hogy későn igazolták vissza az alvállalko­zók a ktsz megrendeléseit. Az okmányokból kiderült, hogy már a megrendeléseket is ké­sőn eszközölték... Ne csigázzuk hát a lakosság türelmét! A felújí­tott mozi szép lesz, modern lesz, s reméljük a felelősségek tisztázása után most már csak-csak felépül. Ámbár, amikor fél napi szemle után távozni készül­tünk a moziból, a homlokzat­nál már nem dolgozott az a két ember. A fal tövét végig becsapkodták a cementes ha­barccsal — de a meszes vako­latot, azt ott hagyták. Mintha nem is hallották volna, mire kérte őket az építési ellenőr. Dozvald János Telefon fölfelé (Kertész László rajza)

Next

/
Thumbnails
Contents