Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-06 / 80. szám

^^Chjap 1967. ÁPRILIS 6., CSÜTÖRTÖK Követésre méltó példa a Börzsöny alján: A Magyar Állami egy járás - egy földművesszövetkezei ^ [^ttes (W Követésre méltó példa szü­letett a szobi járásban: Vá- mosmikola, Szokolya és Má- rianosztra földművesszövet­kezetei a SZÖVOSZ-kong- resszusra való felkészülés je­gyében elhatározták: egyet­len központot hoznak létre a járásban. Azóta már az alaku­ló közgyűlést is megtartották. Pest megyében ez az első já­rási földművesszövetkezet. Működési területe 16 közsé­get ölel fel, az egyesüléssel mód nyílt arra, hogy gyorsít­sák a lakosság ellátását és fejlesszék a kiskereskedelmi hálózatot. Az alakuló köz­gyűlésen kiderült, hogy a já­rás földművesszövetkezetei — a kiskereskedelmi, vendéglá­tóipari és a felvásárló, vala­mint az ipari ágazat, együt­tesen több mint 90 millió for­galmat bonyolított le tavaly. Gazdálkodási eredménye is meghaladta a megyei átlagot s ennek köszönhető a 24 na­pos nyereségrészesedés. A Szobon működő egyesített járási földművesszövetkezet elnöke Rasmann István. Jól fizetett Kákán a dohány Nagyobb területre ültetnek ,füstölnivalót" Magasabb kártérítés a termelőknek Komoly gonddal küszködik a hazai dohányipar, a pero- noszpóra-fertőzés miatt ugyan­is évről évre kisebb a termés. A növekvő cigarettafogyasz­táshoz szükséges nyersanyagot az utóbbi két évben már csak importtal tudták biztosítani, mert a korábbi, kedvezőnek mondható holdankénti hétmá­zsás átlagtermés tavaly négy­öt mázsára csökkent. Igaz, ahol több gondot fordítottak az ültetvények ápolására, ott a fertőzés ellenére is jövedel­mező volt a dohánytermesz­tés. Így például Kókán is, a Kossuth Termelőszövetkezet­bein, ahol tavaly holdanként 22 ezer forint bevételt szer­zett a közös gazdaság a do­hánytermesztésből. Kapva a kedvező alkalmon, ezen a ta­vaszon már 30 holddal na­gyobb területre, összesen 180 holdra ültetik ki a palántákat a kókaiak. Bíztató, az állami szervek állásfoglalása. A kö­zelmúltban ugyanis rendeletet adtak ki, amely magasabb kártérítést biztosít ezentúl a termelőknek. Az eddigi 20—30 százalékos térítés helyett a dohányipar a dohány fajtájá­tól és a fertőzés mértékétől függően holdanként 1500—5800 forintig terjedő kártérítést fi­zet a gazdaságoknak. Kedden a késő esti órákban hazaérkezett skandináviai és szovjetunióbeli turnéjáról a Magyar Állami Népi Együttes száz tagú művészgárdája. ÉRD, 67 Földszagú realitás Mondom a fiatalok gondját Dékány Istvánnak, az érdi Búzakalász Termelőszövetke­zet elnökének. I Szobiól a Lánchidig Új kitűzőhajó a Dunán A Középdunavölgyi Víz ■ ügyi Igazgatóság új, korszerű kitűzőhajót kapott. A bala­tonfüredi hajógyárban ké­szült járművet két hathenge­res Diesel-motor hajtja, s ra­darkészülékkel, ultrahangos mélységmérővel, valamint rá­dió adó-vevővel szerelték fel. Az igazgatóságnak ez a második kitűzőhajója Szobtól a Lánchidig ter­jedő Duna-szakaszon tel­jesít szolgálatot. Feladata, hogy a folyamon bó­jákkal, radarjelzőkkel kije­lölje a hajózható útvonalat, karbantartsa a jelzőket, s ala­csony vízállásnál adatokat szolgáltasson a hajósoknak. Pontos, lelkiismeretes mun­kát követelő feladat ez, mert a Dunán nyolc ország szállítja áruit, s az áruk értéke gyak­ran megközelíti a napi egy- milliárd forintot. A magyar Duna legfia­talabb kitűzőhajója 120 kilométeres szolgálati sza­kaszán már elhelyezte a jelzéseket, jelenleg csaknem száz bója, köztük több villanófényű lámpával felszerelt berende­zés irányítja a nemzetközi ha­jóút forgalmát. A hajó heten­te 2—3 alkalommal ellenőr­zi a jelzéseket, s ha szüksé­ges, a vízállásnak megfele­lően módosítja elhelyezésü­ket. KONKURRENSEK Sok erdőtüzet okoz a kirándulók hanyagsága A kirándulók gondatlansá­gából keletkező erdőtüzek mi­att gyakran riasztják a tűzol­tóságot. Az elmúlt néhány nap alatt csupán Budapest környékén 13 esetben fo­gott tüzet az erdő. Legutóbb a hűvösvölgyi Nagy­rét közelében egy tízéves fe­nyőerdő gyulladt ki, s több oltsák el. mint félezer fenyőfa vált a lángok martalékává. A tűzrendészet országos pa­rancsnoksága kéri a kirándu­lókat: tartsák be az előíráso­kat, csak szélcsendes időben, és csak a kijelölt helyen gyújtsanak tábortüzet, s azt távozáskor gondosan (Zsoldos Sándor karikatúrája) — Panaszkodnak az érettsé­giző lányok, hogy itt helyben nincs munkalehetőség ... — Íróasztalt kínálni én sem tudok nekik. És nem is akarok... — mondja csende­sen. — ötvenkét év a tagsá­gunk átlagéletkora. Jobb a megyei átlagnál, de számunk­ra mégsem kedvező... Né­hány esztendeje még nem mondtam volna, hogy jöjje­nek. Ma már azonban nyu­godt szívvel hívhatom a fiata­lokat. Aki dolgozni szeret, ná­lunk is megtalálja a számítá­sát. A tagság átlagrészesedése az elmúlt esztendőben hu­szonegy ezer-nyolcszáz forint volt. De, aki egész esztendő­ben dolgozott, a harmincezer forintot is megkereste. Ez pe­dig két és fél ezer forintos havi kereset. Íróasztal mellett hol kapnak meg ennyit a lá­nyok? A termelőszövetkezetben jelenleg harminckét asszony és leány dolgozik. A gazdaság főprofilja a szarvasmarhate­nyésztés és a gyümölcsterme­lés. Az itatásos borjúnevelő­ben két esztendő alatt egyet­len elhullás sem volt. És ez elsősorban az asszonyok érde­me, Nagy Istvánnéé és Bulla Jánosnéé ... Az. egy tehénre jutó évi tejátlag háromezer li­ter. Ez sem rossz. — Van vele dolog, ez igaz... — mondja Nagy Ist­ván, a gazdaság KISZ-titkára. — De mindenki megtalálja a számítását. Már most huszon­két KISZ-tag dolgozik a gaz­daságban. És ha május köze­pére elkészül a klubházunk, biztos, hogy még többen le­szünk, fiatalok... Az elnök rábólint. — így lesz, fiam ... — Az­tán nékem mondja: — Tsz- közi társulás jött létre az ér­di, százhalombattai és a sasa- di gazdaság között. Kétszáz­ezer négyzetméteres kertészeti üvegházi kombinátot épít a I három szövetkezet. A meleget a Dunai Kőolajipari Vállalat I hulladékgőze biztosítja. Már­ciusban kezdődik az építkezés I és az őszre harmincezer négyzetméternyi területen már megkezdődik a hajtatás. Ez minden kétséget kizáróan női munka. A munkaerőt el­sősorban Érdről és Százhalom­battáról kívánjuk biztosítani. Buszjáratot is tervezünk a kertészeti kombináthoz Érd­ről... Nos, még mindig iga­zat ad a lányoknak, hogy hely­ben nincs megfelelő munka- alkalom? Dékány István elnök tizenkettedik esztendeje vezeti a gazdaságot. Ha voltak is nehéz esztendők, ma már ez a múlté. A gazdaság esz­tendőről esztendőre fejlődik, előbbre lép. Négy esztendő alatt hatezer forinttal nőtt a tagság átlagrészesedése és a további jó munka a záloga a még nagyobb eredménynek. Ma már arra is jut erejük, hogy elsőként a faluban, klub­házat építsenek. — Valóban nagy szükség van rá... — mondom. — Ahogyan szükség lenne a mo­zira is. Már pénz is van hoz­zá. csak éppen vállalat nincs, aki felépítse. Az elnöknek erre is van szava, mondandója. — Van nekünk egy hatvan­tagú építő brigádunk. A tava­lyi esztendőben négy és fél millió forint értékű munkát végeztek el. Az érdi mozira kétmilliót költhetnek az idén. Nekünk lenne hozzá erőnk és emberünk egyaránt. De min­ket még nem keresett meg senki. Igaz, ahhoz, hogy ilyen nagy értékű állami beruhá­zást elvállalhassunk, az Épí­tésügyi Minisztérium engedé­lye kellerte. De gondolom, egy papírt megszerezni könnyebb, mint veszni hagyni kétmillió forintot csak azért, mert aki vállalhatná az építkezést, an­nak éppen nincs kapacitása rá... A költő halálának 30. évfordulójára. Szilveszter éjszakáján de­cember puha hókucsmát nyo­mott Tisza Lajos bronz-fejébe, de meleg hósubába bugyolálta az alatta görnyedő kubikos meztelen kővállát is. A kopár platánok alatt vastag, puha hószőnyeg borította a téli éj­szakába szunnyadt korzó asz­faltját, amely éppen úgy el- rongyolódott a háborús évek­ben, mint a fölötte vagy körü­lötte ténfergő maradék-népek. A város fölött a csönd terpesz­kedett, pedig hiszen Szilveszter éjszakája volt, amikor egyéb­ként vígan és zajosan szokás búcsúzkodni a kivénült esz­tendőtől és fogadni az újat. Hátha hoz valami jobbat is, hátha megállítja az inflációt, és legfogja végre a gyilkos fehérkülönítményesek véres kezét. Csönd borult a híres szegedi korzóra is, legfeljebb a közeli Tisza kávéházból szűrődött át rajta a kedvetlen cigánymuzsika. A Széchenyi tér oldalában, a standon, fá­zósan topogtak a csontvázzá aszott konflislovak. Az öreg Takarék felől ki­sebb társaság közeledett, egé­szen fiatal vagy kevésbé fia­tal újságírók, a szegedi redak- ciók népe, közrefogva Juhász Gyulát, a szakállas költőt. Va­lamelyik felsővárosi kiskocs­mából kerekedtek föl, ahol olcsó és hitvány sillerrel bű­völték a makacskodó hangu­latot. Gondolták, talán Alsó­városra bújt előlük, hát utána mennek. Annál a parktükörnél lép­kedtek éppen, amelynek köze­péből Széchenyi István fehér márványalakja emelkedik ki, amikor a városháza kőcsipkés tornyában rázendített a ha­rang az éjfél jelzésére. A költő megállt. Mozdulat­lanul várta meg a tizenkette­dik harangütést, akkor le­emelte fekete kalapját, arcát a csillagtalan ég felé emelve áhitatos hangon megszólalt: — A mi urunk, Jézus Krisz­tus születésének ezerkilenc- százhuszonharmadik. és ami nagy költőnk, Petőfi Sándor MAGYAR LÁSZLÓ: Egy éjszaka Juhász Gyulával születésének századik évfor­dulójára érkezett el. i. többiek is lekapták ka­lapjukat és nézték a szoborrá merevedett költőt, akinek fe­kete szakállkeretes sápadt arcán a közeli ívlámpa lilás fénye játszott, és szikrázó gyémánttá csókolta a szemé­ből kigördülő könnycseppet. Az elnémult harang zengése néhány pillanatig még hul­lámzott az éjszakában, aztán belehalt az is a mély, puha csöndbe. — Petőfi Sándor... — só­hajtotta valaki, majd kivált a társaság egyik tagja, a legfia­talabb és legnyurgább, és hosszú lábaival fellépett a korzó sarkában álló vasosz­lop sima fedőlapjára. Az osz­lop oldalán országcímeres vasszöveg hirdeti, hogy ezt a pontot, mint Sz. K. Szeged város háromszögelésének I. sz. főpontját 1879-ben, a város árvízhalálának évében jelöl­ték meg. A kis társaság levett kalap­pal állt meg az oszlop előtt és annak tetejéből a nyurga fiú zengő hangján már szólt is a vers: Egy gondolat bánt engemet... Szólt a vers, dördültek az igék, szinte áttüzesítették a télbe dermedt éjszakát. A konflislovak abbahagyták a dobogást, mintha a Tisza ci­gányainak kezében is mozdu­latlanná merevedett volna a vonó. Nem volt semmi más a csillagtalan ég alatt, mint a vers, Petőfi verse. De az be­töltötte a mindenséget. ... Ott essem el én, A harc mezején, Ott folyjon az ifjúi vér ki szívembül... Most közeledő léptek és éles sarkantyúpengés disszo­náns hangja zavarta meg az áhitatot. De a vers felülke rekedett. ... Fújó paripák Száguldjanak a kivívott diadalra.. Két K<ltOn<ltlSZt közeledet sebesen. Csákójuk mellet peckesen rezgett a pulyka toll. A vasoszlop közelébe: pillanatra megálltak, áztál még sebesebben haladtak to vább. Az utolsó sor büszkén, dia dalmasan, legyőzhetetlenül rö pült utánuk: ... A hősöket egy közö sírnak adjál, Kik, érted haltak, szent ri lágszabadság!.. A fiatalember éppen leié pett a vasoszlopról, mikor j Kárász utca felől futólépés ben két rendőr érkezett a tett helyre. — Ki szavalt itt valami vi lágszabadságról?! — dördül az egyik. Juhász Gyula eléje ugró ti olyan közel, hogy szinte ért a mellét. így kiáltott az arcá ba: — Ki szavalt a világszabad Ságról? Hát — Petőfi Sán dór! A rendőr zavartan hátrál és mentegetődzött: két tisz úr szalajtotta őket ide azzal hogy itt valami kommunist: szónoklás történik. Aztán ősz szeütötte bokáját és szalu tált. Az aZ ÍV Petőfi esztende je volt. Legalább is ebben . maréknyi, állandóan együt darvadozó szegedi társaság ban szívvel, lélekkel az öv' Róla folyt a szó a Tisza part ján, Ónozó Poldi csárdájá ban, Tóni bácsi nagykorúi vendéglőjében, az alsóváros Gödörben, sőt Körmendy Má tyás ipartestületi elnök, é ú tudták, hogy ilyen hangulat-1 Különös dolog. ban könnyen eliramodik tő- í lük és sebesen eltűnik a kés-^ Az érdi gimnazista lányok kény mellékutcák valame- ^ panaszkodnak, hogy helyben lyikében. ^ nincs munkaalkalom. A tanács Nótáztak is szelíden, öreg * is panaszkodik, hogy nincs ki- kuruc dalok búsongó meló- § vei felépittetni az új érdi mó­diéival keltek igencsak re- 5 zit. Aztán kiderül, hogy ez is, ménytelen bírókra. így értek ^ az is, helyben megoldható. a Széchenyi térre, a város- ^ Mégsem gondol rá senki. Va- háza elé, amelynek kapujá- ^ jón miért? Miért keressük a ban, a sarokba húzódva egy ^megoldást mindig házon kívül, álmos rendőr ügyelt az éj- * amikor azon belül is adottak szakára. $ A költő itt hirtelen kiszakí- ^ tóttá magát társai közül, a ^ rendőrhöz futott és vizsgáz- ^ tatni kezdte, mint egykor a^ szakolcai nebulókat a magyar« irodalomból. — Mit tudsz Balassa Bálint­ról? $ — Menjenek a dolgukra — ^ kelletlenkedett a rendőr. — Ki volt Csokonai Vitézi Mihály? S — Maradhassanak már. — Hát a másik Mihályról, ^ Vörösmartyról tudsz-e vala-& mit? ^ — Jobb lesz, ha hazamén- ^ nek, mingyárt itt a reggel. í — Ismered-e Petőfi Sán- $ dort! — csattant most fel a^ költő hangja. — Ejnye, az áldóját, mit fi- ^ guráznak itt velem — fakadt ^ ki indulatosan a rendőr. Juhász Gyula fülét a „figu- S ra” szó üthette meg. A rend- § őr arcába meredt, aztán vagv ^ tíz lépésnyire elfutott tőle, $ hanyatt vágta magát a puha ^ hóban, karját az ég felé tár-^ ta és szinte zokogva kiáltoz- % ta: — Petőfi figura! Petőfi fi-§ gura! Egy magyar rendőr fi-$ gurának meri mondani Petőfi ^ Sándort! S $ Barátai melléje térdeltek, ^ de csak nagyon nehezen tud- $ ták megnyugtatni, hogy rendőr nem Petőfit nevezte fi- ^ gurának. Végül fölállt, aztán* indultak hármasban tovább,* keresztül a téren, a főposta 5 felé, amelynek gyalogjárdá- $ ját magas hókupac választót-^ ta el a kocsiúttól. Még akkor ^ is méltatlankodott, de már ^ lel-esedett is. Petőfi-strófá-^ kát szavalt. í a lehetőségek, csak éppen élni kellene velük. Prukner Pál Mc este a rádióban IFJÚMUNKÁS PARLAMENT A KISZ Központi Bizottsága, a Magyar Rádió és a Magyar Ifjúság c. hetilap március 31-én az Országház vadászter­mében „Ifjúmunkás Parla­ment” néven nyilvános estet rendezett, amelyre az ország különböző részeiről 140 Patait hívtak meg. Az egész napos programban Pest megyeiek is részt vettek. A vita során ketten, a nagy­kőrösi Aszódi Eszter és a du­nakeszi Solymosi László fej­tették ki véleményüket a nők egyenjogúságáról és a dolgo­zók továbbtanulásáról. A tanulságos vita összefog­lalóját a Kossuth rádió ma es­te 17.40-kor „Ifjúmunkás Par­lament” címmel közvetíti. Megjöttek a fekete gólyák Megérkeztek az első fekete gólyák a Duna holtágaival szabdalt gemenci vadrezervá­tum háborítatlan rengetegébe. Az első visszatérők a panduri és rezéti erdőrészek magas fáin javítják fészküket. E gáz­lómadarak, mivel hallal is táplálkoznak, voltaképpen ká­rosak, ritkaságuk azonban vé­delmet biztosít számukra. abban az időben még kemé­nyen kuruckodó ellenzéki pol­gár rókusi hajlékában is, ami­kor jégtörő Mátyás napjának előestéjén kapa-kaszakerülő barátait meginvitálta egy kis névnapi poharazgatásra. (Csak a később következő esztendőben vedlett kormány- pártivá a derék asztalosmes­ter, miután hitbizománnyal is felérő kéményseprőkerülettel, majd képviselői mandátum­mal puhították meg világné­zetét.) A bor tüzes volt, a hozzávaló korcsolya test­hezálló, a vendéglátás szíves, magyaros, szögedies. A fehér abrosz fölött röpködő szavak is egyre tüzesebbek, egyre többször hangzott el Kossuth apánk neve, és sűrűn emel­kedtek a poharak a turini re­mete arcképe felé, amely a falról ügyelt Szegednek népé­re, mint nemzete büszkeségé­re. Petőfi szellemének külön megidézésére nem volt szük­ség, hiszen az jelenvaló volt mindenütt, ahol késői utóda, Juhász Gyula lelkesedett ér­te. Verseit idézték, a legfor- radalmasabbakat, míg oda­kint a februári éjszaka friss hótakarót borított a városra és összefagyasztotta a Tisza jégtábláit, hogy legyen Má­tyásnak másnap törnivalója. Talán kicsit több is volt a bor a kelleténél, mert a fi­gyelmes házigazda gondosan ügyelt rá, hogy soha se le­gyen üres pohár az asztalon. Jóval éjfél Után Terescsé- nyi Gyurka, az öreg Szegedi Napló színes tollú papír­pusztítója odasúgta nyurga kollégájának, hogy ideje len­ne indulni és szelíd erőszak­kal hazakísérni a költőt, aki­ben már nagy lánggal lobog a hit és a lelkesedés. Meg is indultak a havas Kossuth La­jos sugárúton, közrefogták a költőt, beléje karoltak, mert

Next

/
Thumbnails
Contents