Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-03 / 79. szám
a re 5nr meg re# 1967. ÁPRILIS 3., HÉTFŐ I TENAGY SÁNDOR KASSAI FERENC: Eke vas fényes harapása\ Szabadság Lenni vagy nem lenni Nagy siker volt a felszabadulás után nálunk is bemutatott amerikai film, a Lenni vagy nem lenni. Története Varsóban játszódik, a német megszállás idején. Hősei színészek, akik egy Hitler-elle- nes darab bemutatására készülnek, a bemutatóig azonban nem juthatnak el, a próbákat betiltják s helyette a Hamlet kerül a színház műsorára. Ettől kezdve a társulat tagjai mindent elkövetnek, hogy kifejezzék a német megszállók iránti gyűlöletüket. Több akciójuk sikeres végrehajtása után éppen Hitler reban folytassák tovább harcukat. A filmnek több érdekes magyar vonatkozása is van. Forgatókönyvének egyik szer$ Ekevas fényes harapása — ^ magasból szédül le a tavasz ^ s meleggel tömődik meg a barázda. § Most jó, most a legjobb: íj kifekszem magas földtúrásra, $ nem kell magamat vidítani, ^ kellene inkább csitítani, S: vérem most mindenre hallgat, $ mindenre felel------5 Tegnap még nem hittem el. ^ Bánthat, de nem hagy el az élet. í Vetőgép karmol a földbe s ^ s a föld mosolyog: mindent megértett. $ Áldott, gyötrelmes türelem — | Élek! ^ Most jó, most a legjobb: í; fölizgulnak palánták, bokrok, $ kifekszenek a napba, szélbe, | kinyílnak minden kis reményre, 6 s örömmel-kínnal várnak, várnak, fii- 8 Mindennapi kenyeremmé lettél, aki áradó könnyű vetés voltál, hajadban harmat hűse lengett.-ílndennapi italommá lettél, aki a mámor maga voltál, áttetsző kristály-mozdulataidból szomjasan kortyoltam nevedet. Beám derültél friss fehér kenyérként, háromszázhatvanöt karéjra szeli az év pengéje mosolyod. Reám derültél forrás-enyheségként, ki vízesésként hulltál rám zuhogva, arcod az éj fekete csermelyében állandó csillagképre változott. Ki megváltásként felragyogtál, és új időnek voltál kezdete, felfoghatóvá lettél, mint a tér. Távoli kéklő csúcsokat mutattál, hol együtt lakik felhő, hegy, zene, s hozzám lettél nagyon hasonlatos, kihez magamtól menekültem én. A sejtjeimben lettél otthonos, anyag ölében csillag és csoda, ha megszoknálak, legyél idegen! A csillagok közt ilyen otthonos, akinek te lettél az otthona. Ha elvágyódnék, légy maga a vágy, atomjaim közt vérző végtelen! Rózsa Miklós szerezte, ah- * , . , , , met Lubitsch Ernő rendezte. | *** ***** legyen a nyárnak. Főbb szerepeit Jack Benny, ^ Carole Lombard és Robert § ŐSZ FERENC: Sack alakítja, kitűnően. A filmet érdemes volt fel- ^ pülőgépén szöknek meg Len- zője: Lengyel Menyhért Ope- újítani és érdemes ismét meg- $ gyelországból, hogy Angliá- rátörje: Máté Rudolf. Zenéjét nézni is. &s*ssMrMm-MmssssssssswmrsMr*ssssss*sssr*Ars*rMSMirMsMss*sf**sfsssssssssssssssf Két szentendrei művész kamarakiállítása Két szentendrei művész kamarakiállítása látható a budai Eötvös-kollégiumban. Csíkszentmihályi Róbert, Pátzay Pál tanítványa. Március idusára Vácott állították fel Petőfi-szobrát. A kiállításon kő-, fa- terrakotta- és bronzszobrai, domborművei, plakettjei láthatók. Fekvő bika és Vadkanfej című kőszobrai mintha a földből nőttek volna ki, úgy jelennek meg, mint a föld, a természet részei, mint busa bokrai a kőnek. Pygmalion históriája Ki a fénybe — A vakok gyakran mosolyognak, de nem tudnak róla .. •---------------------------- csak I Napokon át | erről --------------------------- beszélgettek. Próbálták megfogalmazni a zöldet, szavakkal leírni egy dühös arcot, meghatározni a fát, a virágokat, a há2ak formáját... — A szép nő, magas, nyúlánk, keskeny dereka és gömbölyű c&ipője van — mondta János. — A szép nő jó. A lelke szép. A szándékai szépek. Az alak, a haj 62áne független a szépségtől... Teréz nővér szép nő... — Valaki azt mondta, hogy Teréz nővér nagyon csúnya. Kövér, formátlan... A műtős azt mondta, hogy azért is olyan jó a betegekkel, mert nincs senkije aki szeresse. Mi vagyunk a családja... — Teréz nővér gyönyörű nő — jelentette ki Zoltán. — Szeretem Teréz nővért... — Olyan igazi szerelemmel? — Nem tudom, hogy milyen az igazi szerelem. Ha az ember kiszolgáltatott, már nem is szerethet igazán. Csak a szabad embernek lehetnek tiszta, önzetlen érzelmei... Elérkezett a műtét napja. Egyszerre vitték őket a műtőbe. Késő este lett, amikor az orvosok befejezték a munkát. — Na fiúk... Még egy hét, aztán meglátjuk... — mondta a főorvos. Szobájukat besötétítették, csak az ajtó felett égett egy halvány vörös lámpa. Egy hét után levették szemükről a kötést. Mindkettőjüket a lámpa felé fordították... — Nézzenek... Egy vörös fényt kell látniuk — mondta izgatottan a főorvos. — Látom... látom... Gyönyörű ... csodálatos... Ez hát a piros? Én mondtam, hogy a piros gyönyörű — lelkendezett János. — Hát maga mit lát? — Látom a vörös lámpát... — jelentette ki Zoltán és semmit nem fűzött hozzá. KÖNYV Mit tudunk a világról? Ligeti Vilma könyvéről-------------------------- engedF okozatosan j tek----------------------------- egyre több fényt a szobába, míg e gy újabb hét elteltével kinyitották az ablakokat fedő spa- lettákat. Odavezették őket az ablakhoz. Kint a kórház kertjében, pontosan az ablakkal szemben egy aranyeső bokor sárga színzuhataga szikrázott a tavaszi napfényben. János ámultán nézte. — Csodálatos ... Ez a sárga... Nézd Zoltán, milyen szép a sárga is__ — Szép... — mondta minden meggyőződés nélkül Zoltán. János csodálkozva forgatta kezében a színes gyógyszeres dobozokat. Alig lehetett kivenni kezéből a képeslapokat és mindenen álmélkodott. Egyszer egy fiatal orvos egy atom- robbantás fényképét tette elé. János nézte a feketén gomoly- gó gombafelhőt, a robbanás centrumában égő vöröses-sárga fényt. — Ilyen szépet még nem láttam — sóhajtotta boldogan. Zoltán az első napok múltával újra csak az ágyán feküdt és többnyire csukva tartotta a szemét — Zoltán nézd! Zoltán! Ott az udvaron egy csoda szép nő megy ... Gyere nézd ... Kék ruhája van... Csodaszép kék... Mint az ég... — Teréz nővér a szép nő... De ahhoz be kell hunynom a szemem. Az igazán szépet csak behunyt szemmel lehet Látni. Délutánonként együtt sétáltak a kertben. János alig tudott betelni a látnivalókkal. Zoltán alig várta, hogy visz- szamehessen a kórterembe. János még egy kis szemétkupacot is megcsodált, Zoltán egy pillantásra méltatta csak a virágzó fát: — Másnak képzeltem — mondta csendesen. j------------------------- bocsáI Egy napon I tották--------------------------el őket a kórházból. A főorvos búcsúzóul csak ennyit mondott: — Ami az én dolgom volt, megtettem. Most kitárult maguk előtt egy világ ... Új, hatalmas lehetőségeket kaptak. De ehhez nem elég csak nézni... Meg kell tanulni látni is.., J nevető BÖKA DEZSŐ RAJZA § .---------------—- előtt mind$ j A műtét I kettőjüket $-------------------egy szo^ bába fektették. Jánost és ZóL- ^ tant. Mindenki kedves volt ^ velük és mindenki izgult ér- ^ tűk. Ha az operáció sikerül, J akkor rájuk figyel az ország, $ a tudományos világ. János és ^ Zoltán születésétől vak volt. ^ Mindketten elmúltak már har- $ mine évesek, abban a korban jártak, amikor egy férfi már $ mindent tud a saját világáról, ^ amikor megfellebbezhetetlen ^ véleménye van a dolgokról... ^ — Te tudod, milyen a pi§ ros? — kérdezte János. ^ — A tűz a piros ... A piros í meleg... a piros éget § felelt Zoltán. ^ — A rózsa is piros... An^ nak jó szaga van ... A piros ^ jó illatú. § Zoltán kicsit ingerülten vá^ Jászolt: ^ — A rózsának tövise van... Szúr... ij — Neked milyen színű a ^ hajad? $ — Anyám azt mondja, hogy $ fekete ... Ezt könnyű elkép- ^ zelni. Ha egy látó behunyja a § szemét, akkor minden fékezte... Ilyen a hajam, irtó ron- ^ da lehet — mondta komoran ^ Zoltán. $ — A férfiak állítólag nagyon ^szeretik a fekete hajú nőket ^ — vélte János. $ — Nem mindegy? Ezek a it kategóriák csak a látók vilá- ^ gában érvényesek. És buta ^ dolgok. A látókat megzavar- ^ ják a színek és a formák. ^ Nem tudnak miattuk a lénye- ^ geshez közeledni. J — Te nem örülsz, hogy lát- § ni fogsz? $ — Nem tudom ... Félek... $ Most a hangokból mindent fel- § ismerek. Vannak széphangú $ emberek ... Ezek jók ... Utá- $ lom az érdes, tolakodó hango- J kát. Borzadok azoktól, akik J mindenen vihognak ... Nem S szeretem a nevetést... $ J — Azt mondják, hogy egy t nevető arc mindig szép. 5 Anyám szerint én mindig mo- 5 solygok. *--------------------------- ------------E gy regény sikere Kevés mai író mondhatja el magáról, hogy regénye egy adott idegen nyelven már ötödik kiadásban jelenik meg. E sikerregény szerzője: Viktor Nyekraszov. Művének címe: Fordul a kerék. Mi regénye sikerének titka? Több, mint tizenöt esztendővel ezelőtt jelent meg először az akkor még teljesen ismeretlen fiatal szovjet író regénye s egycsapásra Európa-szerte nagy feltűnést keltett. Pedig regényének hőse nem valami különleges figura volt. A Fordul a kerék egy, a békés életből a háború idegőrlő taposómalmába került fiatalember hétköznapjait elevenítette meg csupán. Sok, hasonló tematikájú mű látott napvilágot azokban az esztendőkben. Nyekraszov regénye azzal tűnt ki közülük, hogy először mutatta meg minden hamis, álromantikus beállítás nélkül a háború, az egyszerű szovjet frontkatonák mindennapi életét, megpróbáltatásait és apró örömeit. E megkapó őszinteséggel, magas művészi szinten megkomponált mű ma is ugyanolyan gondolatébresztőén, elevenen hat, mint első megjelenése idejében. Pedig azóta regényekben és filmeken nem egy, hozzá hasonló remekmű született. Nyekraszov műve azonban mégis állja a versenyt, népszerűségében vetekszik a legsikeresebb — hasonló témakörű — alkotásokkal. A könyvet ezúttal is az Európa Könyvkiadó jelentette meg, felfrissített, átdolgozott formában, szép kiállításban. A regényt Gellért György művészi tolmácsolásában olvashatjuk el ismét. /sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss. v agy útikönyv? Mennyiben regény és mennyiben útikönyv? Az írónő nem csupán leírja, de átéli hősei sorsát. Kiváncsi múltjukra, mint ahogy kíváncsi a hatalmas ország bonyolult és szinte áttekinthetetlen múltjára. Pontos lélek- rajzokat és jellemrajzokat ad és pontos képet az országról. S a könyv anyagát adó epizódok és történetek alatt húzódik végig a könyv főhősének, magúnak az írónak története. Egy gondolkodó európai ember története ez a repülőtértől, ahol ezt gondolja: „Az ember, életútjának felén túl sosem- volttal már nem találkozik” egészen odáig míg megismert egy országot és abban felismerte önmaga helyét: „Megismerkedtem Észak és Dél műemlékeivel és élő embereivel. Koldusokkal, maharadzsákkal, parasztokkal, értelmiségiekkel. Mindegyiktől kaptam valamit, ami nélkül sokkal szegényebb lennék. Egy mosolyt, egy pillantást, új távlatot nyitó szavakat. Békét nyugalmat, harmóniát. „Indiában, mint a világ bár mely részén, gyilkolnak is gyűlölnek is, a szegénység nyomor nagyobb, mint bárho Európában, de mégis az erő szakmentesség, a megértés lég köre lengi be az életet. Neken megengedték, hogy máskén gondolkozzam, mást higgyek illetve ne higgyek. Nem ki vánták, hogy azt valljam egye dűl igaznak, amit ók, azt sze ressem amit ők. Azt hiszem e; hat olyan vonzóan mindenkire, aki kapcsolatba kerül In diával, az indiaiakkal, ezekke a nagy műveltségű, bölcs é. ostoba, jóindulatú és kegyetlen, tiszta és piszkos emberekkel. Engem is elfogadta í olyannak, amilyen vagyok, ér meg őket. Barátaim.” Ligeti Vilma könyve útikönyv — eligazít a gondolkodás útjain, s regény, mer; elénk tárja az emberi élet lehetőségeinek képét. Kitűnt könyv. Nádas Péter Mit tudunk mi a világról? Nagyon keveset. Szinte semmit. Felemelő és megdöbbentő statisztikai adataink vannak a világról és sejtéseink idegen létformákról. Most olvastam egy könyvet, amely nem csupán tájékoztat, elgondolkodtat és továbbgondolkodásra serkent, hanem úgy fejezhetném ki legvilágosabban, milyen hatással volt rám Ligeti Vilma „A Siva árnyékában” című könyve, ha azt mondanám, kinyitja a szemem. A könyv Indiáról szól. Útikönyv. Egy hároméves utazás történetének első része. Útikönyvet sokat írnak. Most olvastam végre egy regényt, amely nem csupán egy számunkra különös, szokásaiban idegen országról szól, hanem arról a nagyszerű folyamatról, amelyet úgy hívnak: megismerés. Egy kitűnő író végigszenvedve a megismerés folyamatának összes betegségeit, lassan alakul át európaiból ázsiaivá, a létforma lényegébe hatol, nem elvegyül, hanem él és ezért tud jó könyvet írni. Megtudunk és átélünk. Az útikönyv, útirajz olyan műfaj, amelyből mindig megtudunk. A regényt átéljük. Milyen könyvet tart tehát kezében az olvasó? Nehéz lenne műfajilag meghatározni. Nem regény ez a könyv, de nem is útirajz. Határeset, mint minden ami új. Újszerűsége következik írójának szemléletéből és helyzetéből. Ligeti Vilma ugyanis nem előkelő idegenként utazott Indiában (megtehette volna), hanem tanítani ment egy iskolába. Ez megváltoztatta szemléletét, hiszen a hatalmas ország hétköznapjainak áramkörébe kapcsolódott, másrészről írói-emberi szemlélete, alapállása kényszerítette arra, hogy a világutazó póza helyett ezt a helyzetet válasz- sza. Eredmény: egy kitűnő könyv. De még mindig nem adtunk pontos választ: regény
