Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-30 / 101. szám

1967. Április so., vasArnap mkvii ^/(íirlop TUDOMÁNY - TECHNIKA Kék madár: vizen - sópályán A VERSENYAUTÓ 4 TONNÁS — 9 METERES Egyesek szerint spart, má­sok szerint „kacérkodás” a se­bességi rekordokért való szün­telen versenyfutás. A világ legismertebb küzdőtere a Bonneville melletti (Egyesült Államok) Sóstó partszakasza. Az egyenletesen sima, száraz sóréteg és a környék klímája megfelelő feltételeket nyújt a hatalmas rekordkocsiik fékte­len száguldásához. Közúti gépjárműveinknél a 100 km/óra sebességi érték, sokáig „bűvös határ" Volt. Ma már ugyan csaknem minden forgalomban levő gépkocsi képes ezt a sebessé­get elérni vagy túlszárnyalni, a 150—180 km/óra értéket mégsem lépik túl az autóveze­tők, elsősorban azért, mert ilyen sebességnél az ember már nem uralkodhat teljes biztonsággal a jármű felett. Ezek után elképzelhetjük, milyen kockázatot vállalnak' töoK áz aütóvétseájriök, akik az óránkénti 600 km-es sebes­séget is meghaladják jármű­veikkel. Hiba lenne az álta­lunk ismert gépkocsikhoz ha­sonlítani ezeket az „autócsodá­kat”, hiszen mind formájuk­ban, mind szerkezeti felépíté­sükben különlegességnek szá­mítanak. Míg a közúti sze­mélyjárművek önsúlya a kö­zépkategóriákban kb. 1000— 1400 kg, addig például a „Kék- tnadár” elnevezésű világhírű versenyautó 4000 kg súlyú, hossza mintegy 9 méter, gu­miabroncsainak átmérője 132 centiméter. A hagyományos dugattyús motorok már régen „kivesztek” ezekből a verseny­kategóriákból, helyüket a gáz­turbinák foglalták el. A közúti gépkocsijaink 50—100 lóerős motorjai helyett a „Kékmada­rat” például 4250 lóerős (!) turbinaszerkezet gyorsítja fel a félelmetes sebességre. Az üzemanyagfogyasztás is elké­pesztő értékekre rúg. Ez ugyan a sebességért folyó harcban csak másodrendű szempont, mégis említést ér­demel, hogy a „Kékmadár” a kerozinnak nevezett speciális üzemanyagból 2,5 kilométeres útra 4,5 litert használ el (180 liter/100 km). Donald Campbell a világ legismertebb sebesség­rekordere volt 1967. január 4-én bekövetkezett haláláig. A 45 éves angol sportember az utóbbi tíz esztendő során hét­szer volt birtokosa „a föld és a víz leggyorsabb embere” büszke címének. 1960-ban érte az első figyelmeztetés, amikor a legendás „Kékmadárral” a 700 km/óra sebességet szerette volna elérni. Egy hirtelen tá­madt szélroham vetett véget a kísérletnek, de Campbell akkor még túlélte a szeren­csétlenséget. Már 627 km/óra sebességnél tartott a szágul- •dásí>án. hifiikor á gépjármű 250 méteres (!) ugrással olda­lára zuhant és roncsoltan „élet­telenül” terült el. A versenyző annak köszönhette az életét, hogy a versenykocsi vázszer­kezetét sok, tapasztalatokkal gazdag év után „karamibolbiz- tosra” építették meg a terve­zők. A korábbi, 1964-ben felállí­tott 648,7 km/óra sebességi rekordot így nem sikerült megdöntenie, de a száguldás megszállottja ezután sem adta fel a küzdel­met. A végzetes katasztrófa azonban mégsem a bonnevillei Sóstó pályáján érte, hanem a vizen. Az észak-angliai Conds- ton-tavon próbálta megdön-te- ni saját 441 km/óra sebességű világcsúcsot. Már elérte az óránkénti 480 kilométeres át­lagot, amikor egy kereszthul­lám levegőbe emelte a vízi „Kékmadarat”, és a szétrob­Űrkutatás- mesterséges csontvázzal Napjainkban, amikor az űrhajózás már az űrséták korszakát éri, egyre nagyobb problémát jelent az űrhajó­sok mozgása az űröltözék­ben. Az űrhajós már az 1/3 atmoszféra nyomás alatt álló szkafanderében is csak igen korlátozott izommunka el­végzésére képes. Amennyiben a nyomás eléri az 1 at­moszférát, az űrhajós alig tud hasznos mozgást végezni. Az amerikai kutatók most egy mesterséges csontváz, vagy inkább mesterséges végtagrend­szer megtervezésén fá­radoznak, amely az űrhajós mozgását segítené a nyomás alatt álló öltözékben. Az amerikai szakemberek szervomotorokkal működtetett fémvégtagokra gondolnaK, amelyeket valamilyen úton „rádolgoznának” az űrhajós szkafanderére. A szervomoto- rokat az űrhajós hozná mű­ködésbe. Ez a módszer meg­növelné az asztronauta kor­látozott izomerejét és olyan mozgás, illetve munka el­végzésére adna lehetőséget, amelyet a nyomás alatt álló szkafander lehetetlenné tesz számára. A jelenlegi kísérle­tek még csak azt hivatottak tisztázni, hogy a szervomotorok mozga­tása nem okoz-e túlter­helést az űrhajós szá­mára, akinek amúgy is számtalan dologra kell figyelnie az űr­repülésben. A kísérletek so­rán már megállapították a csuklórendszerek minimális számát, valamint a működ­tetésükhöz szükséges szervo- motor-teljesítményt. Termé­szetesen lélektani szempont­ból további kísérletekre lesz szükség annak megállapításá­ra, hogy ez a rendszer, ameny- nyiben technikailag tökéle­tesen működik is, valóban hatásosan segíti-e az űrha­jóst munkájában, és nem von­ja-e el a figyelmét az űrre­pülés folyamán adódó fon­tosabb problémákról. bánó gázturbina előidézte a végzetes tragédiát. Campbell esete nem az egye­düli a sebességi rekordokért küzdők táborában. Levegő­ben, vizen és a szárazföldön egyre újabb csúcsok és tragé­diák „születnek”. B. L ÚJ ALAGÚTFÚRÓ GÉP A föld alatti munkák elvég­zése mindig komoly nehézsé­gekbe ütközött és sok emberi erő kifejtését követelte. A ta­laj rétegeződése változó, néha sziklás, néha laza talajon kell áthatolni. Az NSZK-ban új föld alatti fúrógépet készítet­tek, amelyet Dortmund föld alatti csatornáinak építésénél alkalmaztak először. A beren­dezés, amely vakondhoz ha­sonló, a legkeményebb gránit rétegeken is áthatol. Érdekes­sége, hogy a külszínről vezé­relhető, tehát a gép közelében nincs ember. Először függőle­ges irányban hátol a kívánt mélységbe, majd kis ívet le­írva a kellő szinten végzi el az alagút kiásását. A kifúrt talajt automatikusan eltávo­lítja az általa épített csator­nán, amelynek falát az omlás megakadályozása érdekében hidraulikus berendezés segít­ségével vas-lemezekkel béleli ki. A berendezést egyelőre föld alatti kábelek, vízvezeté­kek alagútjainak építésére használják majd. Sertés az embergyégyászat szolgálatában A laboratóriumok igénye kistestű sertések iránt arra sarkallta a tenyésztőket, hogy előállítsák az ideális kísérleti sertésfajtát. Így született meg az amerikaiak és a nyugatné­metek miniatűr sertése, amely­nek kifejlett példánya nem haladja meg a 60 kg-ot. Olyan élettani, gyógyszertani kísér­leteket végezhetnek rajtuk, amelyeknek az embergyógyá­szat veszi hasznát. Árulkodó tetemek Röntgenezik a múmiákat Napjaink orvostudománya az ókori betegségek megálla­pításánál’ a különféle eljárá­sok mellett jelentős mérték­ben támaszkodik a röntgensu­gárra. Az ókori betegségek felderítésén fáradozó szakor­vosok kb. a harmincas évek óta foglalkoznak múmiarönt- genezéssel és napjainkig jelen­tős eredményeket könyvelhet­nek el ezen a téren. A mumifikációs eljárások és az ezek során használt vegy-, szerek különfélék voltak. Az ókori egyiptomiak a mumifikálást megelőző­en általában eltávolítot­ták a belső szerveket, ezért az ún. „természetes” múmiák napjaink orvostudo­mányának többet mondanak, mint a mesterséges eljárások­kal tartósított tetemek. Mit árulnak el a mai orvo­soknak a röntgensugarakkal átvilágított több ezer éves ókori tetemek? A British Museum megbí­zásából dr. Gray angol orvos az utóbbi évek folyamán Száz­nál is több egyiptomi múmiát világított át. A röntgenvizsgá­latok során több érdekes meg­állapítás született. Ezek szerint V. Ramszesz fáraó érel­meszesedésben, Tu­Tankh-Amon pedig 3300 évvel ezelőtt szívinfark­tusban halt meg. Az angol orvos szerint a 3— 4000 évvel ezelőtt élt ókori egyiptomiak reumától, epe- és vesekőtől, fogszúvasodástól, elefántkórtól is sokat szenved­tek. Az NDK fővárosában levő Charité kórháztön az elmúlt évek folyamán egy i. e. 600 tá­LÉGI BIC A repüléstudomány az el­érhető legnagyobb sebességek és teljesítmények tanulmá­nyozása mellett igen élénken foglalkozik a szélsőségesen kis teljesítmények kérdésével is. Erre lehet következtetni azok­ból a hírekből, amelyek az izomerővel működő repülőgé­pekkel folytatott kísérletek­ről számolnak be. Olyannyi­ra komolyan foglalkoznak a kérdés megoldásával, hogy pl. Angliában külön e kísérlete­ket támogató szervezet léte­sült. Az angol tervezőket az ún. „Kremer-díj” — ötezer font — elnyerésének vágya is ösztönzi. Az össze­get az az izomerő-repülőgép szerzi meg, amellyel először sikerül kb. 1,6 km hosszúsá­gú pályán legalább 3 m ma­gasban hurbkrepülést végre­hajtani. De érdekes konstruk­ciókat próbálnak ki a szovjet repülőamatőrök is. Legújab­ban a japán kísérletek ke­csegtetnek jó eredménnyel. Az „izomrepülőgép” megal­kotása évszázadok óta foglal­koztatja a feltalálókat és fantasztákat. A korábbi re­pülések azonban sok esetben kudarccal végződtek. Ezek után joggal kérdezzük az újra megindított kísérletekről hall­ván: lehet-e egyáltalán em­beri izomerővel repülni? Az állandóan folyó termé­szeti megfigyelések alapján született az az eredmény, hogy a madár repülés köz­ben kifejtett teljesítménye izomzatával, azaz testsúlyá­val arányos. Ebből az a kö­vetkeztetés vonható le, hogy a nagyobb súlyú madaraknál repülési problémák adódnak és egy bizonyos súlyhatáron túl élőlény már nem képes repülni. Ha viszont az élő­lény súlya és szárnyfelülete megfelelően „összehangolt”, akkor nő az izomerő-repülő­gép megvalósulásának esé­lye. A modern aeroteclinika a könnyű műanyagok, a ny­lonszerű szárnyborítások stb. alkalmazásával igyekszik az egyik lényeges kérdést: a súlycsökkentést fokozni. Így pl. egyszemélyes gépeknél a holt súlyt kb. 53 kg-ra, két­személyeseknél kb. 68 kg-ra sikerült leszorítani. Ez azon­ban még nem minden. Miután az izomerővel működő gépek immun \u pilótája kerékpárszérűen hajt­ja a légcsavart, a döntő kér­dés az: mekkora teljesítmény szükséges a repüléshez és mekkora a rendelkezésre álló emberi teljesítmény? Vagyis a számított szükséges telje­sítményt kell összehasonlíta­ni a rendelkezésre álló, az emberi izomerő által való­ban előállítható teljesít­ménnyel. A legújabb géptípusok közölt adatai alapján magyar szakemberek kiszámították, hogy egy kétszemélyes gép levegőben tartásához kb. 1,7 lóerő teljesítmény szükséges. Ez tehát egy-egy embertől 0,85 lóerő körüli tartós telje­sítményt kíván. Ilyen erőki­fejtésre azonban egy edzett kerékpárversenyző is csak kb. egy percig képes. A további kísérletek egyik célja tehát — ugyanúgy mint a sportered­mények javításánál is — az emberi izomerő-teljesítmé­nyek fokozása. Ezzel egyidő- ben viszont a modern szer­kezeti anyagok felhasználá­sával továbbra is célszerű csökkenteni a gépek súlyát és növelni a szárnyfelületet, a légcsavar hatásfokát stb. A japánok izomerővel működtetett repülőgépe a hangár előtt. ján bebalzsamozott fiatal lány múmiáját világították át né­met szakorvosok. A vizsgálat során a múmiánál olyan csont- betegséget tapasztaltak, amely­ről a mai orvostudomány azt gondolta, hogy az az ókori em­berek soraiban nem pusztí­tott. Az ókori betegségek kiderí­tésénél a múmiavizsgálatokat ha­tásosan egészítik ki a régi sírokból feltárt emberi csontvázak és csontma­radványok röntgenvizsgá­lata. Dmitrie Rokhline szovjet pro­fesszor a leningrádi Orvostu­dományi Kutatóintézet mun­katársa hosszú évek óta rönt­genezi az ókori csontmarad­ványokat. Praxisa során nem­csak különféle sérüléseket, tö­réseket tapasztalt, hanem szá­mos, az ókorban pusztító be­tegséget sikerült kimutatnia ezzel a módszerrel. Nemrégi­ben pl. egy i. e. VII. század­ból származó szibériai asszony csontvázán konstatált rákoi áttételeket. Rokhline szerint az ókorban a rosszindu­latú daganatok különféle fajtái pusztítottak, a neolitkor közepéről szárma­zó csontvázak röntgenvizsgá­latai pedig a tuberkulózis egyes formáinak létezését tá­masztják alá. A szovjet kuta-. tónak számos olyan röntgen- felvétel van a birtokába^ amelyek sikeres ókori csont­műtétekről, koponyalékelé- sekről tanúskodnak. A különféle balzsamozási eljárással tartósított, valamint a klimatikus viszonyok követ­keztében épségben maradt múmiák az emberi csontma­radványokkal együtt tehát nemcsak a régészek, hanem az orvosok számára is értékes le­leteket jelentenek. Endresz István Vízben oldódó műanyag A Polivinilalkohol nevű műanyag egyik hasznos tulaj­donsága; hogy vízben is oldó­dik. A belőle készült fóliákba élelmiszert csomagolnak, me­het a háziasszony kicsomago­lás nélkül a főzővízbe dobhat. A praktikus újítás- meggyor­sítja, megkönnyíti a munka utáni ételkészítést. A kórhá­zakban e műanyagból készí­tett zsákoknak veszik jó hasz­nát. Az ágyak áthúzása után a szennyes ágyneműt azonnal ilyen zsákokba zárják, majd ragasztószalaggal gondosan le­zárják. Így emberi kéz to­vábbi érintése nélkül jut el a szennyes a mosodába, ahol a mikroorganizmusokat elpusz­tító forró vízbe kerül. Madárkárok ellen jó eredménnyel alkalmazzák a talaj fölé, 3—4 m magasan el­helyezett üveggömböket. A karóra helyezett ilyen riasztó­gömbök jó szolgálatot tettek baromfiudvarok, fácánneve­lők, növények védésében és például erdőgazdaságok tölgy­vetéseinek védelmében szaj­kók ellen. Acéltextiliák, űrhajósok számára A svéd Sandviken acélkon­szern az Egyesült Államok részére 7/1000 mm átmérőjű acélfonalakat gyárt: huszon­ötször vékonyabbat, mint az emberi hajszál. Ezeket a rend­kívül tiszta acélból készült fo­nalakat az USA gyáraiban be­leszövik majd a szokványos textil- és műanyagfonalból készült szövetekbe. Az ame­rikai űrhajózási hivatal szak­értői azt tervezik, hogy az űr­hajósok részére ilyen szöve­tekből készítenek majd védő­öltönyöket. Az acélfonal rozs­damentes és a normál textil- szövetben nem ismerhető feL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents