Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-30 / 101. szám
1967. ÁPRILIS 30.. VASÁRNAP «si MtCtEI KrMíriap 3 Éljen dolgozó népünk vezetője, a Magyar Szocialista Munkáspárt! Munkások - szoknyában — Munkába lépésük dátuma? — 1967 január... — ... február... — ... április. Három korosztály: Altmann Jánosné a legidősebb, Németh Károlyné a harmadik x-nél, Tóth Julianna hüszesztendös. Mindhárman a Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyára betanított munkásai. Alt- manné az eszterga-, Némethné a köszörű-, Tóth Julianna pedig a görgőüzemben dolgozik. A gyár ös&zdolgozóinak 42,8 százaléka nő. A törzsgárdának 36,6 százaléka a nődolgozó. © Altmanné: — A kislányom kommendáit be, ö már másfél éve itt dolgozik. Gyógyszer- tárban voltam eddig, azt hagytam ott. Miért? Őszinte legyek? Itt jobb a kereset. Ott az ember mindig ugyanannyit kap. Itt, ha többet rak a ládába, a borítékjába is több jut Azonkívül együtt dolgozom a lányommal, összeesik az időnk, a három műszak neki is, nekem is könnyebb így... Némethné: — Felnőttek a gyerekek, az egyik 11, a másik tízesztendős. A férjem nem nagyon akarta, hogy dolgozzam, s nem is vagyunk rászorulva, mert ő igen jól keres, de megmondom úgy, ahogy van, hiányzott. A társaság, vagy hogy mondjam? A közösség. Emberek között lenni, nemcsak a főzéssel, ilyesmivel törődni. Valami nagyobb cél. Volt, aki azt mondta, bolond vagyok, akit eltartana az ura, minek megy dolgozni? Miért lennék bolond? A körtének is más az ize, az almának is... Táth Julianna: — Én adminisztrátor voltam, azt hagytam ott, nem láttam benne semmi fantáziát. Körmöljek egész életemben? Ismerősöm mondta, nincs kedvem bejönni a gyárba? Jöttem. Itt annyi minden van, meg érdekesebb is, a pénzem is több lehet... Altmannét a lánya, Németh- nét a bátyja, Tóth Juliannát az ismerőse hívta-hozta a gyárba. Hagyomány ez, s jó hagyomány. Volt azonban másféle ..hagyomány” is a gyárban. 1966-ban a kilépők 55,2 százaléka nő volt! Egy év alatt 209 nő mondott búcsút a gyárnak. Nagy Tibor üzemgazdasági és munkaügyi osztályvezető: — Ez év első negyedében a fluktuáció nagymértékben csökkent, a normális szint helyreállt. Ebben döntő része van a termelési helyzet stabilizálódásának, a folyamatos munka biztosításának, annak, hogy megfelelő keresettel számolhatnak az emberek, s nem állásidőre kifizetett pénzzel. © — Nem bánták meg? Három nem a válasz. Altmanné a negyedik naptól kezdve már önállóan, a normát teljesítve dolgozott. Némethné havi átlagteljesítménye elérte a 109 százalékot. A pénzzel tehát nincs baj. Mással? A gépektől az első napokban — féltek. Akik mellé tanulni állították őket, becsülettel tették ezt, de voltak, akik — nők voltak! — egy picit rajtuk köszörülték a nyelvüket. Némehtné: — Mentem a lakatosért, mert követ kellett cserélni. Erre hallom: minek jön ide az ilyen, aki ezt se’ tudja? Aki mondta, több mint tíz éve a gyárban dolgozik. Némethné akkor volt itt — hatodik napja ... Varga Gyula, a szakszervezeti bizottság titkára: — Vannak érteden, türelmetlen emberek, akik könyven elfelejtik, hogy ők is kezdték valamikor. Szívós, nehéz, s olykor kudarcoktól lem mentes munka annak Megértetése, hogy az új embernek segítség, támogatás kell. Sikerrel próbálkozunk most patrónus rendszerrel, a bérezésnél is olyan módosításokat hajtottunk végre, hogy például a beállító lakatos anyagilag érdekelt a hozzátartozó gépcsoport teljesítményében ... Az egy munkásra jutó egynapi kereset így alakult: 1965-ben 60,95; 1966-ban 63,16; 1967 első negyedévben 64,42 forint. A havi átlagkereset ugyanilyen időrendben: 1590, 1647, 1654 forint. Nagy Tibor: — A bérdifferenciálás erősítése, az analitikus felmérések alapján végrehajtott módosítások, így például a körülményszorzók alkalmazása segített azon a gondon, hogy volt rossz és jó munka. Közelítünk ahhoz, hogy mindenütt „megéri" jól dolgozni, s ez lehetővé teszi a rugalmas átcsoportjosításo- kat, aminek főként az új mechanizmus körülményei közepette nagy a jelentősége. © — Próbának szánták, vagy bevág, vagy nem? Némethné, aki a leghatározottabb egyéniség hármójuk közül, társnői bólogatása közben felel: — Más dolog, hogy drukkoltunk, s megint más, hogy amit vállaltunk, azt megcsináljuk. Ha más megtanulta, mi is megtanuljuk, ha másnak felmegy a pénze 1700— 1800 forintra, a mienk is felmehet. Ezzel jöttünk ide. A nő sem úgy van manapság, hogy mindegy, mi az a munka, csak valamivel a kezét elfoglalja. Mindhárman könnyebbet hagytak ott. A több pénz vonzereje? Altmann-né: — Persze, pénzkérdés is ez. Azért más is yap. .Egy gyár, az más. Ez valahogy olyan biztos. Közösség. Itt nem mind- e0V, mi van a másikkal, az mit csinál; aki előttem van, attól én függök, aki utánam, az tőlem. Jobban rászorulnak itt egymásra az emberek. ezért összetartóbbak is. Szándékosan közhely a kérdés. Ha ugyanúgy felelnek rá, csak udvariasak, de különösebben nem érdekli őket a beszélgetés. — Szeretnek itt lenni? — ezt kérdezem. — Hamari dolog lenne erre rámondani az igent. Ehhez kevés az idő. Az ember kós-1 tolgat. Megszoktam. Megy a munka. Üsszebarátkozom a műhelybeliekkel, megismerem a gépeiket. Ahihoz több idő kell, hogy szeressen valahol lenni az ember, nem? Né- rethné kérdésére helyeslő bó- lintás a válasz. — Ami nem tetszik, amin változtatnának, ha módjukban állna? — A szombat éjszakai műszak ... meg az öltözők... zsúfoltak. Bemegy valaki a szekrénysor végébe, addig nem tud kijönni, míg a többiek öltöznek. Varga Gyula: — Mindkét észrevétel jogos. A szombat éjszakai műszak megszüntetésére — ez a nőket valóban alapvetően érinti — sokoldalú és alapos vizsgálat indult. Keressük a lehetőségeket, már a párt IX. kongresszusán elhatározott munkaidő-csökkentés keretein belül. Az öltöző. Igaz. Évekig nem volt a gyárnak pénze. Erre sem. másra sem. Sajnos. A létszám jóval nagyobb, mint amilyennel annak idején a szociális létesítmények építésénél számoltak. Most végre megkaptuk a régóta szükséges anyagiakat, « ezen belül jelentős munkakörülményjavító, s szociális bővítéseket hajtunk végre. A három nő szerencsés ösztönnel választotta ki, mikor érdemes felvételre jelentkezni... © A gyár tavaly nehéz gondokkal küzdött. Anyagellátása enyhén szólva akadozott, létszáma húsz százalékkal ma- r dt el a szükségestől, két kézzel kaptak minden jelentkező után. Ez év elejétől változott a helyzet, s abban a pillanatban a létszámingadozás is megszűnt A jobb kenyér itt tartotta azokat, akik már menni készültek, s bíztató indítást adott az újaknak. Az az intézkedéssorozat, amit a gyárvezetés végrehajtott, felélesztette Diósd nemes, s hosszú évekig töretlen hagyományait. Az. új emberekkel, s ezen. belül is a nődolgozókkal való tervszerű és alaposabb foglalkozás már most érezteti hatását. A gyárnak — nem kell félni kimondani — meg kell küzdeni a munkaerőért, hiszen a környéken nagy a kereslet... Százhalombattán lakásra is remény van, a Mechanikai Művekben nincs három műszak, s így tovább. Adni kell tehát, mert csak ennek fejében lehet követelményeket támasztani. Jó dolog, hogy szoktatják az űj embereket a gyári légkörhöz, munkához, hogy igen alaposan felmérték — az üzempszichológia nagy dolog! —, mi számít „mélyvíznek” a gyárban, s ügyelnek arra, hogy az új ember ne ott kezdjen. A bérezési, premizálási finomítások mellett sokat nyom a latban az olyan erkölcsi megbecsülés, hogy például a bronzjelvényes szocialista brigádok tagjainak már nem kell bélye gezniük, s az is, hogy most « fizikai munkát végző nők helyzetének, körülményeinek telje; képet adó, minden részlete számításba vevő felmérésére társadalmi munkások nag: csoportja fagott össze. A gyár dolgozóinak 42,8 szá zaléka nő. 1966. december 31- én az állami iparban foglalkoztatottak 38 százaléka ni volt És ahogy Diósdon, úg másutt is meg kell találni i módját annak, hogy a szoknyái munkássereggel való tőrödé ne harmincnyolc, hanem — százszázalékos legyen...! M. O. I tt n*>peln®k ihs&emehi (Folytatás az 1. oldalról) Leskó László párttitkárnak. Kovács Sándor igazgatónak pedig a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját adta át. Csutorka Lajos, az ÉDOSZ főtitkára a szocialista munka vállalata című oklevélét nyújtotta át a gyár képviselőinek. Barinkai Oszkárné, a megyei pártbizottság titkára felolvasta azt a levelet, melyben a megyei párt-végrehajtóbizottság köszönetét fejezi ki a konzervgyárnak. Köves János miniszterhelyettes a mi- ! nisztérium nevében köszöntötte a konzervgyáriakat s a gyár több vezető dolgozójának miniszteri kitüntetést adott át. Túlteljesítették tervüket Szombat délután az angyalföldi József Attila Művelődési Házban gyűltek össze a Pest megyei Vegyi és Kézműipari Vállalat dolgozói, hogy átvegyék 1966. évi jó munkájuk jutalmát, a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját Földi Lászlótól, a könnyűipari miniszter első helyettesétől. Az ünnepi gyűlés elnökségében a miniszterhelyettes mellett ott láttuk Gál Lászlót, a SZOT titkárát, Palotás Károlyt, a Pest megyei pártvégrehajtóbizottság tagját, Varga Ferencet, a Pest megyei Tanács vb-elnökét, Fabók Zoltánt, a HVDSZ főtitkárát, Cseh Mihályt, a PVKV főmérnökét. Janiczky Ferenc párttitkár megnyitó szavai után Cseh Mihály főmérnök a vállalat múlt évi eredmé- i redes és Fagarast Mihály, a nyeiről szólott. I KPM trösztigazgatósági főBeszédes számadatokkal bi- mérnöke. Az ünnepi beszédek zonyította, hogy vállalatuk I elhangzása után a gyár veze- méltán rászolgált a vándor- ! tői átvették az élüzem és a zászlóra és az élüzemcímre. A PVKV ugyanis mind teljes termelési tervét, mind pedig exporttermelését jelentősen túlteljesítette. Ezután Földi László, a miniszter első helyettese tolmácsolta a Minisztertanács, a SZOT és a Könnyűipari Minisztérium vezetőinek jókívánságait, a PVKV dolgozóinak, s átadta a vándorzászlót. Palotás Károly ezután felolvasta a megyei pártbizottság üdvözlő levelét, majd Varga Ferenc, a Pest megyei Tanács vb-elnöke átadta a könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetéseket. Az ember csak felügyel Alighanem kinevetik, ha a címben leírt mondatot valaki néhány évvel ezelőtt ejti ki a Pesit megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál. A kis angyalföldi gépjavító azóta modem üzemmé nótft s az országban dolgozó traktorok, mezőgazdasági gépek egyhar- madának ellátásáról, alkatrész-utánpótlásáról gondoskodik. A sok veréjtékes, nagy erőfeszítéseket kívánó fizikai munkát itt is magára vállalta a gép. A példás üzemszervezésnek s a jó gárdának köszönhető, hogy már több éve közel egy hónapnak megfelelő keresetüket kapják — részesedésként. Igv zárult a múlt év is. S ehhez tizenhárom és fél milliós értéket csatoltak: ennyivel csökkentették az alkatrészek előállításának költségét. Mindezt együtii honorálta tegnap a minisztertanácsi és SZOT vándorzá&zló, amelyet Kovács István, a MEDOSZ titkára nyújtott át a dolgozóknak. Részt vett az ünnepségen Gergely István, a Xvlező- gazdasági és. élelmezésügyi mipiszter helyettese, a Pest megyei Pártbizottság képviseletében Lendvai István, a párt-végreliaj tóbizottság tagja. CKGV: tizen négyszeres élüzem és a szocialista munka vállalata Cegléden a Közlekedési Gépjavító Vállalatnál tegnap délelőtt került sor a tizennegyedik élüzemavató ünnepségre. Részt vett az ünnepségen Szakali József a Pest megyei Pártbizottság titkára, Szeleczki Mihály a városi pártbizottság titkára, Szilágyi Sándor az Építők Szakszervezete Pest megyei Bizottságának titkára, Oravecz János ez.jSzocialista imunka vállalata'’ című oklevelet. Ágoston Sándor igazgató ötvenkét dolgozónak nyújtotta át a Kiváló dolgozó oklevelet és az ezzel járó pénzjutalmat. Az ünnepi gyűlés részvevői, akik egyben május 1-ről is megemlékeztek, tiltakozó táviratot küldtek a görög királynak Manolisz Gle- zosz megmentése érdekében. Kongresszusi terscnyzúszló a M»nori Gépjavító Állomásnak Kiemelkedő teljesítmény született a múlt esztendőben a Monori Gépjavító Állomáson. A IX. pártkongresszus tiszteletére indított munkaversenyben hat és félmillió forint értékű túlteljesítést értek el az üzem dolgozói. A megyei pártbizottság verseny zászlaját tegnap délelőtt adta át a mo- noriaknak dr. Bíró Ferenc, a megyei pártbizottság mező- gazdasági osztályvezetője. Zászló majálissal Április utolsóelőtti napján majálison ünnepeltek, táncoltak a jókedvű emberek. Megvolt rá az okuk. Szombat délután jóval több, mint félezer ember kapott jutalmat — elmúlt esztendei munkásságáért, A Mechanikai Műveli ekkor vette át Pataki Istixin ipar-? igazgatótól a Kohó- és Gép? ipari Minisztérium, valamint a Vegyipari Dolgozók Szak? szervezetének zászlaját A gyár ismét élüzem lett. A Pest megyei Pártbizottság nevében dr. Simon Pál, á pártvégrehajtóbizottság tagja, köszöntötte a Mechanikai Művek kitűnően dolgozó gárdáját I REGI MÁJUSOK Révész Tibor krónikája . megbolygatta az uralkodó osztályt. Megjelent Szapáry Gyula gróf, miniszterelnök rendeleté: „Akt pedig május elsején nem dolgozik, az többé nem mehet vissza a gyárba!” Ilyen körülmények között tartják meg 1891. május elseje ünnepét. A miniszterelnöki rendelet és az alispáni fenyegetés ellenére tizenötezer munkás vonul fel a budapesti utcákon. A hatalom is teljesíti ígéretét: másnap tizenötezer dolgozót zárnak ki a budapesti gyárakból. Sortűz Nem marad el a főváros mögött a vidék munkássága, agrárproletáriátusa sem. A csendőrség fegyvert ragad és Békéscsabán, Szénáson, Almáson a tüntetők közé lőnek. Orosházán volt a legkegyetlenebb véres összeütközés a csendőrség és a földmunkások között. Háború előtt. Szegeden 1914. május elsején Szegeden, a rendőrség tilalma ellenére nagy tüntetés volt A felvonuló munkásokat szétverték ugyan a csendőrök, de egy mellékutcában újra gyülekeztek, s felcsendült a dal: De azért én maradok, Aki voltam, az vagyok! Mert legszebb a zászló, A mi zászlónk, a piros! vett mindenki, aki Újpesten gyári munkával keresi kenyerét. A jutagyár munkásai és munkásnői nyitották meg a beláthatatlan hosszúságú menetet, utána vitték a vörös táblákat az ismert felirattal, mely nyolcórai munkát követel... A felvonulás után kinn, a Városligetben műsor is volt. A rögtönzött színpadon Balassa Bálint és Csokonai Vitéz Mihály versei szólaltak meg, mintegy intésül és figyelmeztetésül.” ' A budapesti május elsejei ‘ felvonulással egyidejűleg hitet 1 tettek a forradalmi ünnep mellett vidéki városaink is. ■ Ünnepeltek Eger, Győr, Komárom, Kolozsvár, Pécs, Po- ' zsony, Sátoraljaújhely, Sopron, Szeged, Szombathely, Temesvár, Újvidék munkásai és munkásnői. 1890. május elseje nem műit , el ártatlan munkások kiömlő vére nélkül. Provokátorok je- ! lentek meg Resicán, Szaszka- bányán, Bogsán és Aninán. s Lövések dördültek el a béké- ( sen felvonuló dolgozókra és t halottak, sebesültek maradtak a földön. ( Egy évvel később Az első május elsejei mun- kásf el vonulás, annak eszméje I * 1888-BAN NAPI TÍZ—TIZENKÉT OR AT, SOT, MEG EN- \ NEL IS TÖBBET DOLGOZTAK A MUNKÁSOK SZERTE A I VILÁGON. AZ AMERIKAI MUNKASSZÖVETSÉG 1888 DE- \ CEMBEREBEN A MISSOURI ÁLLAMBAN LEVŐ SAINT ; LOUIS VAROSÁBAN HATÁROZATBAN KÖVETELTE A \ NAPI NYOLCÓRÁS MUNKAIDŐ TÖRVÉNYBE 1KTATÁ- \ SAT. KITŰZTEK A MUNKÁSSÁG JOGOS KÖVETELÉSE \ NYILVÁNOSSÁGRA HOZATALÁNAK IDŐPONTJÁT IS: \ ESZERINT 1890. MÁJUS ELSEJEN KÖVETELIK ELŐSZÖR i A NYOLCÓRÁS MUNKANAPOT. Párizsból jelentik Egy esztendővel később, 1889-ben, a munkásság Párizsba küldte képviselőit a világ minden részéről a II. Intema- cionálé ülésére*. Itt mondták „Egyszerre minden országban és városban, egy és ugyanzzon a napon a munkásság tüntetni fog a nyolcórás munkanapért, a gyermek- és nőmunka védelméért, az éjjeli munka eltiltásáért és egyéb követeléseiért.” S jóváhagyták az időpontot: a munkástüntetés napja az lett, amit Saint Louisban elhatároztak: 1890. május elseje. Ellenkezik a szabadságjogokkal A magyar reakció megretten a nemzetközi munkásosztály követeléseitőL Beadványt szövegezőiek a Magyar Királyi Belügyminiszterhez. Benne ez áll többek között: „A nyolcórás munkanap ellenkezik a szabadságjogokkal ...” A belügyminiszter leirata alapján intézkedik a fővárosi rendőrkapitány: „Budapesten tilos közös nagy ünnepélyt tartani! Tilos a vörös zászló!” Az első magyar május A szigorú intézkedések ellenére a főváros különböző kerületeiből indulók — mintegy hatvanezer munkás és munkásnő —, találkoznak az Aréna előtti réten. Azt írja az Ethnographia című folyóirat az 1890. május elsejei budapesti felvonulásról: „Az újpesti gyártelepeken kivétel nélkül szünetelt a munka, s így a menetben részt
