Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-30 / 101. szám

AZ MSZMR PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA xi. évfolyam, 101. szám ára 80 fillér 1967. április 30., vasárnap Vnnepelneli az üzemeli Vörös vándorzászló - kongresszusi oklevél - kitüntetésosztás Tegnap, május elseje, a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepe előtt a megye sok üzemében jöttek össze a dolgozók, hogy meghallgassák 1966-os évi munkájuk értéke­lésiét és átvegyék dicséretes munkájuk eredményének el­ismeréseként a Miniszterta­nács, a SZOT vörös vándor­zászlaját, a Központi Bizott- I ság, a minisztériumok, a Pest megyei Pártbizottság zászlait, I okleveleit, kitüntetéseit. A kongresszusi verseny során jelentős sikereket értek el a vállalatok, s a jók közül a legjobbak megérdemelten vet­ték át a megtisztelő jutalma­kat. A vásárló lakosság elégedett a Nagykőrösi Konzervgyár termékeivel Tegnap délután vették át üzemük hármas kitüntetését a Nagykőrösi Konzervgyár dolgozói. A városi kultúrott­hon nagytermében megtartott ünnepségen részt vett Benke Valéria, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Barinkat Oszkárné, a megyei pártbi­zottság titkára, Köves János, a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi mihdszter helyettese, CSUtorka Lajos, az ÉDOSZ fő­titkára, Kovács László, a kon­zervipari tröszt vezérigazgató­ja, Takács Je nő, a Nagykőrösi Városi Pártbizottság titkára, Szűcs Zoltán, a városi tanács elnöke, S. Hegedűs László, or­szággyűlési képviselő, a városi tanács elnökhelyettese. Ott voltak a gyár dolgozói és ve­zetői. Leskó László, a gyári pártbizottság titkárának meg­nyitója után Benke Valéria, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja mondott ünnepi be­szédet. Elemezte, mi tette lehetővé a konzervgyáriak számára a magas kitüntetések megszer­zését. Mint mondotta, a nagy­kőrösiek eleget tettek azoknak a jelentős feladatoknak, ame­lyeket elvárt tőlük a vásárló lakosság és a népgazdaság. Megjegyezte, hogy amióta az üzem rekonstrukcióját el­kezdték, nehezebb körülmé­nyek között tudnak dolgozni a gyár munkásai, de mint a szá­mok is bizonyítják, ebben a helyzetben nagyszerűen meg­állják a helyüket. Hasonló fo­lyamat zajlik most le az or­szágban, ahol egy másikfajta rekonstrukcióra, az új gazda­sági mechanizmus megvalósí­tására készülnek. Elismeréssel szólt Benke Valéria a gyár szocialista brigádjairól, a szo­cialista munkakollektíváról, végűi a kiváló teljesítmények elismeréseként átnyújtotta a Központi Bizottság oklevelét (Folytatás a 3. oldalon.) MÁJUSI MENET Elindult a nagy sereg­szemle ... Piros zászlók alatt, kipi­rult arcú emberek mene­telnek ... Nagykőrösön, Vácott, a budapesti Hősök terén. £s velük együtt sok százmillió ember lépése dobban. A dobbanó lábak megremeg­tetik a földet. Egyszerre lép, egyet gondol ma a dol­gozó emberek miliiárd ja ... Velünk lépked most a harlemi nyomortanyák em­beri életért küzdő négere. Ünnepel a vietnami har­cos. Kezében zászló, de vál­lán a fegyvere. Időnként aggódva kémleli az eget, hogy nem tünnek-e fel a halált hozó amerikai bom­bavetők. Jelszavaik fegy­vernyugvást, igazságos bé­két és szabadságot követel­nek. Tömegek lepik el e napon a párizsi boulevardokat is. Vietnami testvéreikkel vál­lalnak szolidaritást, maguk­nak méltányos béreket, em­beribb életkörülményeket követelnek a francia mun­kások. Piros zászlók alá sorako­zik a hűvös angol... Rendőröktől űzötten tün­tet a tüzes spanyol... Róma, Milánó és Szicilia munkásnegyedeiben szen­vedélyesen harsannak az olasz munkások jelszavai... Katonakönyvét égeti az amerikai egyetemista ... A tüntető menetben, el­esett fia arcképét viszi a New York-i anya... Zárt ablakok mögött nagy fiát Manolisz GJezoszt félti a görög ember... Az emberiség jobbik fele köve­teli szabadon bocsátását. „Szabadságot a görög haza­fiaknak!” — visszhangzik az egész világon. És pergő dobok ritmusá­ra lépked Kuba népe. Vér­rel kivívott szabadságát ünnepli... Százezrek töltik meg a moszkvai Vörös teret. Az emberek kezében vitt jel­szavak a világ összes népét üdvözlik. A világ első szo­cialista államának dolgozói köszöntik a világ proleta­riátusát. Száz nemzet zász­laját lobogtatja a szél és a menetben együtt halad az arab diák, az orosz munkás, a vietnami katona, a spa­nyol emigráns, a magyar turista, a tundrák küldötte és a görög partizán. A Le- nin-rnauzóleum előtt höm­pölygő hatalmas emberfo­lyam a proletariátus nem­zetközi összefogásának de­monstratív jelképe. Ez az összefogás az egyet­len erő, mely megmentheti a világot. Azt a világot, melyet néhány ezer féke­vesztett őrült képes lenne pusztulásba sodorni. A bé­két áhító embermilliók csak ettől az összefogástól remélhetik a nyugalmat. Csak ez az összefogás pa­rancsolhat „állj”-t az ame­rikai légikalózoknak, vagy a nyugatnémet neonácik­nak. Csak ez az összefogás változtathatja meg a még nyomorgó, rabszolgasorban élő embcrmilliók életét... Mert a szabadon élő, szo­cializmust építő dolgozó emberek, amellett, hogy eredményeiket ünnepük, hogy boldogan tervezik gazdag holnapjukat egy pillanatra sem felejtik: Hogy a világon naponta százezer ember hal éhen ... Hogy az elmúlt húsz év alatt, az úgynevezett bélié­ben közel száz helyi hábo­rúban több mint egymillió ember pusztult el... Hogy a gazdag, techni­kailag fejlett kapitalista or­szágokban hatalmas töme­gek élnek nyomortanyákon, szégyenletes slum-okban .,. Hogy milliók tengődnek munka nélkül... Hogy Dél-Afrikában rab­szolgasorban élnek a föld, a mérhetetlen gazdagság igazi tulajdonosai... Hogy az emberi hala­dásért küzdők százezrei sínylődnek börtöneik mé­lyén ... Ezek azok a közös ügyek, melyről a nagy magyar proletárköltö, József AtUla így beszélt: „Rendezni vég­re közös dolgainkat. Ez a mi munkánk és nem ke­vés .. A technika által összezsu­gorított Földön nem vá­lasztják el a dolgozó embe­reket a határok, sem az óceánok és nem választhat­ják el a nemzetiségi, faji, _ vagy vallási különbözősé­gek. A háború minden em­ber ellensége, a béke min-, den ember közös reménye. Ez az emberi faj fennma­radásának egyetlen feltéte­le. Ezért imádkozik a hívő. Ezért emeli fel szavát a költő, a tudós és ezért har­col a haladás legkövetkeze­tesebb képviselője: a kom- ■ munista világmozgalom. összezsugorodott a tér és összezsugorodott az idő is. A májusi menetekben a történelem évezredei ősz- , szegeződnek. Itt van mind­az, ami az emberiség em­lékezetében valaha is ha­ladó és előremutató volt. A világ proletariátusa ma­gáénak vallja a történelem . nagy gondolkodóit, tudó­sait, művészeit és forradal­márait. Övék a rabszolga felsza­badító Spartacus... övék Geier Flórián és Dózsa György,., övék Descartes, Georges Washington és Kossuth... Övék Marx és Lenin ... Övék Kopernikusz, Gali­lei, Einstein és Cialkovsz- kij... övék Shakespeare, Pus­kin és Petőfi... Az ő mártírjuk IIusz Já­nos, Lincoln Ábrahám, Jeanne d’Arc, Martinovics Ignác és a sok ezer kom­munista mártir. Az övék Picasso vásznai, Honegger és Sosztakovics szimfóniái, Bartók és Ko­dály muzsikája. Az ő hatottuk a szovjet Komarov ezredes és az amerikai Grissom őrnagy. Közös az öröm és közös a bánat, mint ahogy közös tulajdon ez a Föld, melyet a békés alkotó munka pa­radicsomává varázsolni szándékozik hárommilliárd dolgozó ember, legyőzve azt a néhány ezret. Ezért nyújt most egy­másnak testvérkezet, ezen a szép májusi ünnepen a világot átérő színpompás menetben... Klf'"SSSS'SSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSfSSSSSSSSySSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSS/SSSSSSSSSSS/

Next

/
Thumbnails
Contents